Bankszabályozás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. február 1.) vegye figyelembe!

Az uniós csatlakozás időpontjára várva

Megjelent a Cégvezetés (archív) 34. számában (2001. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A 2000. év vége felé meglehetősen sok, a hitelintézetek gazdálkodását érintő rendelet és intézkedés született. A jogszabályok megalkotása vagy hatályba léptetése azonban nem volt zökkenőmentes, sőt volt, amit el is kellett napolni. A változások némelyike a betéteseknek, ügyfeleknek, nagyobb része azonban a bankoknak kedvez.

 

A hitelintézeti törvénynek (hptv.) a parlament által december közepe táján elfogadott módosítása a szakmának több meglepetést is okozott. A legnagyobb megdöbbenést az keltette, hogy az előzetes egyeztetések és látszólagos megállapodás ellenére - a nemzetközi gyakorlatban általános lehetőséget a kormánypártok mellett a legnagyobb ellenzéki párt is támogatta - a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) számára nem tették lehetővé, hogy a gyors beavatkozást igénylő esetekben rendeletekkel szabályozza a piaci folyamatokat. A PSZÁF elnöke, Szász Károly szerint így koherenciazavar keletkezett magában a hitelintézeti törvényben is, mivel bizonyos pontokban már tetten érhető a felügyeleti rendeletalkotási jog. Szász éppen ezért úgy véli, hogy a most elfogadott jogszabályt hamarosan mindenképpen módosítani kell majd.

A PSZÁF egyelőre ajánlásokban fogalmazza majd meg a piac szereplőivel szemben támasztott elvárásait, amelyek nem kötelező jellegűek, így be nem tartásuk nem szankcionálható. Vizsgálatai során azonban a felügyelet - mint Szász fogalmazott - óhatatlanul értékelni fogja, hogy valamely érintett tudatosan eltér-e azoktól a normáktól, amelyeket a felügyelet, a hatályos előírásokkal is összhangban, követendőnek tart.

A PSZÁF-nak azonban az elfogadott jogszabály - a hitelintézetek kockázatainak átláthatóbbá tétele érdekében - lehetővé teszi, hogy egy-egy bankcsoportot egészében is ellenőrizhessen. A felügyeleti kontroll még a határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokra is kiterjedhet.

A törvénymódosítás értelmében a jövőben a hitelintézetek nem hivatkozhatnak majd a banktitokra, ha a költségvetési intézmények az állam készfizető kezességvállalásával kapcsolatos adatokhoz szeretnének hozzáférni.

TAKARÉKSZÖVETKEZETEK: ELNAPOLT DÖNTÉSEK A törvényalkotók korábban a hptv. módosításával szerették volna rendezni a takarékszövetkezeti szektorral kapcsolatos kérdéseket is. A tervek között szerepelt például az integrációs kötelék szorosabbra fűzése, illetve az egyes szövetkezeti hitelintézetek önállóságának bizonyos fokú csorbítása. A törvényjavaslatból azután az Országos Takarékszövetkezeti Szövetséggel (OTSZ) folytatott tárgyalások elhúzódása miatt végül kimaradt minden, erre a szektorra vonatkozó passzus. Az OTSZ és az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap (OTIVA, ami az OBA szerepét egészíti ki a takarékszövetkezeteknél) közös közgyűlésén döntöttek viszont arról, hogy az alap ezentúl a tőkevesztést megakadályozandó előre is beavatkozhat egy-egy takarék működésébe. Módosították az OTIVA-ba történő befizetésekre vonatkozó szabályokat, és megszavazták: az alap közgyűlése szükség esetén a tagok pótbefizetését is elrendelheti.

Betétbiztosítás: változatlan

A hptv. meglepetése volt még: a kormányzat az utolsó pillanatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) által garantált betétszintet csak hazánk uniós tagságának elnyerésekor emelik az Európa Unióban (EU) általánosan alkalmazott összegre, úgy, hogy a betétesek tízszázalékos "önrészt" vállalnak. Ebben a kérdésben pedig mindenki úgy tudta, hogy megállapodás született a biztosított összeg lépcsőzetes növeléséről.

Az OBA-védettség tehát az uniós csatlakozásig nem változik: egymillió forintig (ez alatt a tőke és a kamatok együttes összege értendő) és a névre szóló betétekre terjed ki. Ez az összeg a betétbiztosítási rendszer 1993-as megalkotása óta nem változott, azt egyetlenegyszer sem igazították ki még az inflációnak megfelelően sem. Az EU által egyébként jelenleg ajánlott 20 ezer eurónyi összeg mintegy 6 millió forintos kötelezettségvállalást jelentene. Ennyire azonban egyelőre nem is szándékoztak a kártérítéseket növelni.

A tervek szerint az alap először 1,2-1,5 millió, majd 2 millió (végül fokozatosan 6 millióra növelendő) forintig biztosított volna védelmet, azt is a biztosított által vállalandó tízszázaléknyi "önrészesedéssel". Utóbbi megmaradt (ami annyit tesz, hogy egy hitelintézet csődje esetén a betétesek csak jogos követelésük 90 százalékához juthatnak hozzá), a lépcsőfokok azonban végül az elfogadott törvényszövegből eltűntek.

Ez a változtatás a bankoknak kifejezetten kedvező, hiszen a megemelt betétbiztosítási összeg a növekedés mértékével arányosan nagyobb díjfizetési kötelezettséget jelentett volna. Szakértők szerint éppen ezért alighanem a hitelintézetek sikeres lobbizásának köszönhető az OBA-védelem összeghatáráról született döntés.

Anonim betétek

Hasonló okokra vezetik többen vissza, hogy az anonim betéteknél szintén halogató taktikát választottak a honatyák. A jogharmonizációs program részeként az eredeti menetrend szerint hazánknak 2001-re kellett volna megszüntetnie az anonim betételhelyezés lehetőségét. A hitelintézeti törvény tárgyalása során azonban kiderült: ezt a lépést is az uniós csatlakozás időpontjára halasztották el. Nem kizárt, hogy a pénzintézetek érveinek hatására a döntéshozók közül is sokan tartanak attól, hogy azok a százmilliárdok, amelyek most névtelenül pihennek a bankoknál, esetleg más - még kevésbé ellenőrizhető - helyet keresnek maguknak.

Az anonim betétek és a betétbiztosítási rendszer között is felfedezhető egyébként bizonyos összefüggés. A pénzintézetek ugyanis sok olyan konstrukciót is alkalmaznak, amelyek tartalmukban ugyan takarékbetétek, de elnevezésük egészen más. A különböző betéti és értékpapír jellegű megtakarítási formák között számos olyan akad, amelynél az elhelyező személye nem derül ki. Pedig az EU-direktíva alapján ezekre éppúgy vonatkozik a tilalom, mint a takarékbetétekre. Amennyiben viszont az összes ilyen megoldás "nevesített" lesz, akkor természetesen ezek után is betétbiztosítási díjat kell fizetniük a bankoknak.

Az előző évek adatai (amelyek egyébként mindannyiszor - éppen az OBA nehézkes adatszerzése miatt - az év elejére vonatkoznak) azonban azt mutatják, hogy az anonim betétek népszerűsége időközben még nőtt is. Ráadásul arányaiban leginkább a takarékbetéteknél. Pedig éppen ezeknél a legnehezebb a névtelenség megszüntetése, mivel ezek a követelések egyáltalán nem évülnek el. A most elhalasztott intézkedés ugyanis csak azt jelenti, hogy a törvényben lefektetett időponttól (ami így a csatlakozás dátuma lesz) nem lehet újonnan és névtelenül betétet nyitni. A meglévő állomány névre szólóvá alakítására nem kerül sor. Amikor azonban például a jeligés betétkönyv tulajdonosa betesz vagy kivesz pénzt, akkor igazolnia kell személyazonosságát.

Banki szakértők szerint a nem névre szóló betétfajták népszerűségének egyik oka részben az, hogy az OBA-védelem hiánya miatt a pénzintézetek magasabb kamatot fizetnek (az egymillió forintos összegre szóló garancia feltétele, hogy a megtakarító személye azonosítható legyen). Sokan megszokásból váltanak ki ilyen betétet, de elterjedt az is, hogy az ajándékot (például a frissen házasulóknak) így nyújtják át. Ezeket a banki papírokat (de a nem névre szóló takarékkönyveket is) azonban előszeretettel használják készpénz-helyettesítőként fizetésre is. Ebből a szempontból pedig - érvelnek a bankárok - kétségessé tehető a tervezett intézkedés. Ha ugyanis valakinek joga van készpénzt tartani, akkor az ilyen készpénz-helyettesítő eszköz birtoklása sem tiltható meg.

A pénzintézetek többségénél egyáltalán nem akarnak az anonim betétekről beszélni. Kivétel nélkül mindenki csak azt hangsúlyozza, hogy ezek Magyarországon hagyományosan vannak jelen és alkalmatlanok a pénzmosásra. Egyetlen pénzintézet alkalmazott eddig olyan módszert, amely e betétfajtának a drasztikus mérséklődéséhez vezethet. A Budapest Bank ugyanis önként alacsony szintre csökkentette nem névre szóló értékpapír jellegű konstrukcióinak a kamatát. A hasonló megoldásokat kínáló pénzintézetek (OTP Bank, K&H, Postabank, Erste Bank, Volksbank, Konzumbank és a takarékszövetkezetek) közül egyik sem sietett követni a példát.

Olcsó forrás

A betétbiztosítás összeghatárának emelésével kapcsolatos banki ellenállást sokan meglehetősen értetlenül fogadják. Úgy vélik ugyanis, hogy a mára (szerencsére jelentős kifizetést jó ideje nem kellett teljesítenie az OBA-nak) igen csekély mértékűre apadt betétbiztosítási összeg esetleges növelése nem okozhat gondot az idén talán rekordnyereséget felmutató bankrendszernek. Az anonim betéteknél érthetőbb a hitelintézetek magatartása, hiszen ezek nagyobb része a készpénz-helyettesítő funkciónak megfelelően igencsak rosszul kamatozik, így olcsó forrása a pénzintézeteknek.

Forrásra pedig manapság igencsak nagy szükségük van a bankoknak. A hitelintézetek mérlegfőösszege 2000 második negyedévében csak a takarékszövetkezetek tevékenységének bővülése miatt növekedett valamennyire. A kereskedelmi bankok mérlegfőösszege ugyanis gyakorlatilag stagnál. A felügyelet szerint - noha ez önmagában nem jelenti a bankoknak a pénzügyi közvetítésben játszott szerepének zsugorodását - óvatosságra intő jel, hogy a negyedév során a betétek növekedése is megállt. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) havonta közzétett adatai is azt mutatják, hogy a háztartások rendre több pénzt vesznek ki a bankokból, mint amennyit új betétként elhelyeznek.

AUTÓÁTÍRATÁS: ELMARADT HASZON A bankokat sokszor egy-egy, a szektortól egyébként teljesen függetlennek látszó intézkedés is befolyásolhatja. Az autófinanszírozással foglalkozó pénzintézetek például azt, hogy a karácsonyi felfutás elmaradt, a forgalmi engedélyek kiadásának új rendjének tudják be. December 15. és január 1-je között ugyanis az átírás átmeneti rendszerben történt, mivel a regisztráció a rendőrségről átkerült az önkormányzatok által koordinált okmányirodákba. Gépjárművekkel foglalkozó pénzintézet a Merkantil Bank (amely az OTP-csoport tagja, és piacvezetőnek számíthat), az Opel Bank és a Porsche Bank. Időközben folynak a leendő negyedik cég, a Toyota Bank alapításának előkészületei. A hitelintézet még 2001-ben megnyílhat.

Átrendeződő befektetések

A jegybank megtakarításokról közzétett számait áttekintve nyilvánvalóvá válik, hogy a befektetési formák között bizonyos átrendeződés zajlik le. A legfeltűnőbb talán a bankok és a befektetési alapok közötti versengés, de a háztartások félretett forintjaiért ringbe szállnak a költségvetés mellett a biztosítók és a nyugdíjpénztárak is. Utóbbiak már egy állandó és meglehetősen nagy szeletet hasítottak ki a havi - a tapasztalatok szerint közel sem a régi ütemben növekvő, sőt néhány hónapban határozottan csökkenő nagyságú - megtakarítási "tortából". Ilyen körülmények között pedig a hitelintézetek előbb-utóbb éles kamatversenyre kényszerülhetnek a betétekért.

Ebben segíthet(ne) a jegybanki tartalékképzésre vonatkozó szabályok 2001-re bejelentett változtatása. Az MNB intézkedése a hptv. említett területével (OBA) éppen ellentétesen történt meg: itt ugyanis az eredetileg elképzelt lépcsőzetes bevezetés helyett a változtatást egy csapásra hajtják végre.

A jegybank decemberben meglehetősen váratlanul jelentette be: 2001. február 1-jei hatállyal 11 százalékról 7-re mérsékeli a kötelező tartalékrátáját. Egyúttal viszont a kötelező tartalékok után fizetett kamat is csökken, méghozzá 2,25 százalékponttal. Így a 7 százalékos tartalékolás esetén a forintforrások után 3,75, míg a devizaforrások után 4,25 százalékos kamatot fizet a jegybank. (Érdekességképpen: 1994 közepén a rövid futamidejű diszkontkincstárjegyek hozama 34 százalék körül mozgott, a kötelező tartalék után az MNB akkor is - mint most a forintforrásoknál - mindössze 6 százalékos kamatot fizetett.)

A ráta csökkentése egy egyszeri tétellel megnöveli a bankok által kihelyezhető, jövedelmezőbb eszközökbe fektethető pénzmennyiséget. A január 31-én a jegybanknál lévő tartalékok egy része - közel 36 százaléka, ami jelenleg hozzávetőlegesen 200 milliárd forint - ugyanis felszabadul. Ezt azonban - az MNB előírása szerint - 5 éves államkötvényben, illetve MNB-kötvényben kell prezentálniuk a bankoknak, még a rátacsökkentés hatálybalépése előtt. A jegybank tehát előre sterilizálja (kivonja) a likviditásbőséget. A hitelintézetek így mindössze a január 31-i 5 éves hozamszint és az akkor érvényes tartalékok után fizetett kamatkülönbözetet könyvelhetik el többletbevételként.

A kötelező jegybanki tartalékokra vonatkozó szabályok változtatását az MNB részben azzal indokolta: szükségesnek látja a hazai hitelintézeti szektor versenyképességének javítását. A most bejelentett intézkedések azonban csak minimálisan csökkentik a költségeket, a verseny pedig még ezt a mérséklődést is elvonhatja a szektortól.

A jegybank számításai szerint ugyanis a kereskedelmi bankok tartalékolási kötelezettségből eredő költségei az új kondíciók alapján forintforrások esetén 11 bázisponttal (71-ről 60-ra), míg a devizaforrások esetén 9 bázisponttal (64-ről 56-ra) mérséklődnek. A bankok tehát a saját betéti és hitelkamataik közötti spreadbe ezt a 11, illetve 9 bázispontot építhetik be, ami nem jelent túl nagy változást. Ezt a logika szerint vállalati ügyfeleknek, illetve a legjobb adósoknak ajánlott kamatban, a prime rate-ben érvényesíthetnék.

Érdekes megfigyelni azonban, hogy miként alakultak októberben (a jegybanki egy százalékpontos kamatemelés időszakában) az átlagos kamatok a vállalkozói és a lakossági szektorban. A vállalkozóknál a hitelintézetek - csak részben, de - érvényesítették a jegybanki emelést, a sokkal kockázatosabbnak tartott lakossági üzletágnál azonban összeszűkült a kamatolló. A lakossági betéteknél ugyanis (az éven belüli lekötésnél 0,1, éven túl pedig 0,3 százalékpontos) emelkedtek, a hiteleknél pedig csökkentek a kamatok. A vállalkozói és a lakossági szektor által felvett hitelek közötti kamatkülönbözet így egy egész százalékponttal apadt. A 7,8 százalékpontos spread persze még mindig nem nevezhető csekélynek.

A tartalékképzési feltételek bejelentett változtatásának, ha az a bankok versenyképességét rövid távon nem is igazán javítja, jelentős érdeme azért akad: az MNB ugyanis közelít vele az európai tartalékolási rendszerhez. Ezt szolgálta egyébként már a nyáron bevezetett új szabály is, amely nem a források eredete, hanem futamidejük alapján határozza meg a kötelező tartalékolás mértékét. E szerint a 2 évnél hosszabb futamidejű források nem tartalékkötelesek, ami megegyezik az európai rendszerrel.

Szövetkezeti üzletrész

A hptv. módosításai és a változó tartalékképzési szabályok is összességében kedvezően érintik a bankszektort. Az általuk nyújtott előnyök azonban eltörpülhetnek amellett a kár mellett, ami a mezőgazdasági üzletrészekről szóló törvény hatálybalépésétől várható. Ugyanis a kívülálló szövetkezeti tulajdonosok kifizetése végleg ellehetetlenítheti a gazdaságokat. A szövetkezetek tavaly 14,5 milliárd forint veszteséget szenvedtek el, hitelállományuk pedig 2000 júliusára elérte a 130-135 milliárd forintot.

A Magyar Bankszövetség szerint ilyen körülmények között a törvény hatálya alá tartozó 800 szövetkezet 10-15 százaléka számolhat csak el komolyabb pénzügyi zavarok nélkül külső tulajdonosaival. A többi gazdaság esetében a bankoknak valószínűleg azonnal kétesnek vagy rossznak kell minősíteniük ezeket a hiteleket, tehát céltartalékot kell képezniük kockázatuk jelentős növekedése miatt. A pénzintézetek további lépésként a szövetkezeti hiteleket lejárttá tehetik, beválthatják az állami garanciákat, érvényesíthetik zálogjogukat, és végső esetben felszámolást kezdeményezhetnek. A pénzintézetek akár 100 milliárd forintot is veszíthetnek a törvény végrehajtása során.

A bankszövetség szerint a decemberben a parlament elé került és elfogadott törvény sérti a hptv.-t, de alkotmányossági aggályokat is felvet. Ezért elképzelhető, hogy a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) mellett - amely már bejelentette, hogy erre a lépésre készül - a bankszövetség is az Alkotmánybírósághoz fordul a szövetkezeti üzletrészek ügyében.

A bankok mindenesetre januártól arra készülnek, hogy valamennyi mezőgazdasági szövetkezeti ügyfelüket felülvizsgálják. A jogszabály egyébként már elfogadása előtt komoly károkat okozott, hiszen a bankok - érthető okokból - már az elképzelések nyilvánosságra kerülése után beszüntették a mezőgazdasági szövetkezetek további hitelezését. Ami még az agrár-garanciavállaló intézmény tevékenységében is éreztette hatását.

LAKÁS-TAKARÉKPÉNZTÁRAK: MEGEGYEZÉS? 2000 decembere mozgalmas napokat hozott a lakás-takarékpénztárak számára. A kormányzat ugyanis - az előzetes egyeztetésekkel ellentétben - olyan jogszabálytervezettel állt elő, amely a lakás-előtakarékosság állami kedvezményét a jelenlegi 30 százalék, de legfeljebb évi 36 ezer forintról 15 százalékra, de legfeljebb évi 18 ezer forintra szállította volna le. A takarékok a hozamok időközben bekövetkezett csökkenése miatt logikusnak tartották az állami hozzájárulás mérséklését, a felére apasztás azonban - érveltek - megkérdőjelezné az egész konstrukció létjogosultságát. A Lakás-takarékpénztárak Egyesülete és a Magyar Bankszövetség levélben fordult a miniszterelnökhöz, kérve, hogy a támogatást ne ilyen mértékben csökkentsék. Végül - legalábbis lapzártánk idején úgy látszik - sikerült megállapodásra jutniuk. A kormányzati javaslathoz tehát beterjesztenek egy módosító indítványt, amely szerint a támogatás a befizetések 20 százaléka, legfeljebb évi 24 ezer forint lesz. (Ez szerepelt egyébként az eredeti megállapodásban is, amely után - a takarékok legnagyobb meglepetésére - került váratlanul elő a más számokat tartalmazó javaslat.) Ez pedig a tervezetben szereplő egyéb, a lakástakarékok és az ügyfelek számára egyaránt kedvező változtatásokkal (például a jelenlegi négy helyett hároméves megtakarítási periódus után felvehető a hatszázalékos kamatozású hitel) már mindenki számára elfogadható. Az új szabályok viszont az elhúzódó tárgyalások miatt (a Fidesz-frakció maga kérte a kormányzati javaslat parlamenti tárgyalásának elhalasztását) legkorábban májusban léphetnek hatályba. Valószínű azonban, hogy az új feltételek bevezetése szeptemberre tolódik.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére