Társasági adó

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 33. számában (2001. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.) 2001. január 1-jétől hatályos jelentős változásait elsősorban az új számviteli törvényben szereplő elszámolások, fogalmak változása, továbbá a kis- és középvállalkozások adóterheinek mérséklése, az adóztatás egyszerűsítése, valamint a nemzetközi adózási szabályokkal való harmonizálás indokolják. A módosítások döntően a társasági adót érintik, de néhány változás az osztalékadóra is vonatkozik.

A 2001. január 1-jén hatályba lépő rendelkezések a legtöbb vállalkozás, de különösen a mikro-, a kis- és a középvállalkozások számára tehercsökkenést jelentenek. A számviteli törvénnyel összefüggő egyszerűsítések 16 milliárd forint megtakarítást eredményeznek, a beruházáshoz kapcsolódó kis- és középvállalkozói kedvezmények bevezetése összesen 2001-ben mintegy 34 milliárd forint adómegtakarítást jelenthet.

A társasági adóban megvalósuló módosítások közül a leglényegesebb változás két új kedvezmény bevezetése, amelyek közül az egyik a mikro- és a kisvállalkozásokat segíti a beruházáshoz kapcsolódó adóalapot érintő kedvezmény által, a másik pedig a kis- és középvállalkozások számára beruházási hitelhez kapcsolódó adókedvezményt jelent.

Mikro- és kisvállalkozások beruházási kedvezménye

Azok a vállalkozások, amelyek alkalmazottainak száma maximum 50 fő, és mérlegfőösszege nem haladja meg az 500 millió forintot, vagy árbevétele kevesebb, mint 700 millió forint, azaz az adóév utolsó napján mikro-, illetve kisvállalkozásnak minősülnek, 2001-től adóalap-kedvezményt érvényesíthetnek. Az adóalap-kedvezmény csak azoknak a vállalkozásoknak jár, amelyeknek valamennyi tagja (részvényese, üzletrész-tulajdonosa) az adóév egészében magánszemély - a bemutatóra szóló részvényt kibocsátó részvénytársaságot az adótörvény tételesen zárja ki a kedvezményezettek köréből [Tao. 7. § (1) bekezdésének zs) pontja és (11) bekezdése].

Az új szabály szerint annak összegéig, de legfeljebb 10 millió forint erejéig levonható a törvényben külön nevesített tárgyi eszközök üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke az adózás előtti eredményből (adóalapból). A kedvezmény teljes kihasználásához az adózónak legfeljebb 10 millió forintot az adótörvényben nevesített beruházásokra kell fordítania, és rendelkeznie kell ennyi adózás előtti eredménnyel.

A veszteséges, illetőleg 0 eredményt kimutató adózók ezen a jogcímen nem mérsékelhetik az adóalapjukat.

Kedvezményre jogosító beruházások

A kedvezmény igénybevételére jogosító beruházás az ingatlanra, kivéve az úgynevezett üzemkörön kívüli ingatlanokat (ezek közé az adózó vállalkozási tevékenységével közvetlen összefüggésben nem álló ingatlanok tartoznak); a tenyészállatra, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszközre vonatkozó beruházás.

Fontos előírás, hogy kizárólag új, korábban még használatba nem vett, előzőekben felsorolt eszközök vehetők számításba, és a kedvezmény csak a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló beruházásokra vonatkozik. A kedvezmény érvényesíthetősége szempontjából az ingatlan és a tenyészállat kivételével az eszközök számviteli besorolása az irányadó.

További feltétel, hogy ezen adóalap-mérsékléssel élő vállalkozók a kedvezményezett eszközök üzembe helyezése évében érvényesíthető, a beruházás értéke 6 százalékával megegyező térségi adókedvezményt nem vehetik igénybe. A két adócsökkentési jogcím igénybevétele közül az adózóknak kell választaniuk, vagyis ugyanazon eszköz után kétszeres kedvezményt nem lehet igénybe venni [Tao. 7. §-ának (11) bekezdése].

Az adóalap-kedvezmény nem korlátozza az értékcsökkenés elszámolását, ezekre az eszközökre a kedvezménytől függetlenül alkalmazható bizonyos esetekben akár a gyorsított vagy az egyösszegű leírás is.

Az adózás előtti eredmény növelése

Az adózás előtti eredményből bármely adóévben az előzőek szerint érvényesített kedvezmény nem tekinthető véglegesnek, mivel a törvény több esetet felsorol, amelyek bekövetkezte esetén a korábban adóalap csökkentéseként elszámolt összeg kétszeresével történő adózás előtti eredmény növelését írja elő.

A növelés alapja

Amennyiben a vállalkozás az adóalap csökkentésénél figyelembe vett beruházást az adózás előtti eredmény mérséklésének adóévét követő negyedik adóév utolsó napjáig nem helyezi üzembe, a negyedik adóév adóalapját meg kell növelnie az érintett beruházási érték adóalapból levont összegének kétszeresével. Nem vonatkozik ez a szabály arra beruházásra, amelynek üzembe helyezése annak elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódása miatt marad el [Tao. 8. § (1) bekezdésének ua) pontja].

Ha a vállalkozás valamelyik évben az adóalapját csökkenti az adóévi beruházási értékkel, majd az azt követő negyedik adóév utolsó napjáig a beruházást a kedvezményezett helyett az egyéb berendezések, felszerelések, járművek között helyezi üzembe, akkor az üzembe helyezés évének adózás előtti eredményét növelnie kell az ugyanazon eszközök beruházási értéke után ténylegesen elszámolt adóalap-csökkentések összegének kétszeresével [Tao. 8. § (1) bekezdésének ub) pontja].

Az adózó adóalap-mérséklésénél figyelembe vett beruházást annak üzembe helyezése után üzemkörön kívüli ingatlanként is használhatja, illetőleg átsorolhatja más eszközök vagy a forgóeszközök közé. Amennyiben az említett használat, átsorolás az adóalap-mérséklés adóévét követő negyedik adóév végéig megtörténik, azok aktiválását megelőzően az adóalapból leírt összeg(ek) kétszeresével kell az adózás előtti eredményt megemelni. Nem vonatkozik a szankció arra az esetre, ha a forgóeszközök közé történő átsorolás indoka az eszköz elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódása [Tao. 8. § (1) bekezdésének uc) pontja].

Ha a vállalkozás az adóalap mérséklésénél figyelembe vett beruházást az adóalap-csökkentés adóévét követő negyedik adóév végéig elidegeníti, az érintett beruházás után a korábbi adóévekben elszámolt adóalap-csökkentés összegének kétszeresével kell megemelnie az adózási előtti eredményt. Az adózás előtti eredményt az elidegenítés évében kell megemelni. Elidegenítésnek számít a természetbeni juttatásként történő átadás, az értékesítés, az apportállás, a térítés nélküli átadás [Tao. 8. § (1) bekezdésének ud) pontja].

A kedvezményezett beruházás értékével az adóalapját bármely évben csökkentő vállalkozásnak - ha négy adóéven belül jogutód nélkül megszűnik -, a megszűnése adóévének adózás előtti eredményét kell növelnie az adóalapból a korábbi év(ek)ben levont összeg kétszeresével. A megszűnés adóévének adóalapját nem kell növelni azzal az összeggel, amelyet az érintett beruházásra, tárgyi eszközre vonatkozó, szankcióval érintett ügylet (például elidegenítése, átsorolása, üzembe helyezés elmaradása) miatt már figyelembe kellett venni [Tao. 16. § (1) bekezdésének f) pontja]. A 4 éven belüli átalakuláskor az adóalap-növelési kötelezettség arra a jogutódra száll, amely a kedvezményezett eszközt az átalakulási vagyonmérleg alapján a könyveibe felvette.

Kedvezményes adóelőleg-fizetés

A Tao. a mikro- és kisvállalkozásokra külön adóelőleg-fizetési szabályokat tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy már az adóelőlegnél érvényesíthető az adókönnyítés. A 2001-től alkalmazható szabály szerint a 2000-ben mikro-, illetve kisvállalkozásnak minősülő adóalanyoknak a 2001. január 1-jétől június 30-áig terjedő időszakra esedékes adóelőlegnek a havi 150 ezer forintot meghaladó részét kell megfizetniük, amennyiben az adóelőleg havonta esedékes. Ha az adóelőleg negyedévente esedékes, a negyedévi 450 ezer forintot meghaladó részt kötelesek megfizetni [Tao. 29/C §-ának (10) bekezdése].

A kedvezményes adóelőleg-fizetést - a feltételéül előírt szabály szerint - a 2001. év első félévében csak azok a vállalkozások alkalmazhatják, amelyek 2001. február 15-éig az éves adóbevallásukban vagy éves különbözeti adóbevallásukban nyilatkoznak arról, hogy a külön jogszabály értelmében 2000. december 31-én mikro-, illetőleg kisvállalkozásnak minősültek [Tao. 29/C §-ának (11) bekezdése].

A 2000. adóévről készített bevalláshoz is kapcsolódik - a beruházási adóalap kedvezményezés megelőlegezéseként - az adóelőlegnél érvényesíthető kedvező szabály. Ennek értelmében a mikro- és kisvállalkozásnak minősülő adózó 2001. július 1-jétől 2002. június 30-áig terjedő időszakra vonatkozó tényleges adóelőlege megegyezik a 2000. adóévre meghatározott fizetendő adó (a 2000. év nem teljes egészében működő vállalkozásnál a 12 hónapra évesített összeg) 1,8 millió forintot meghaladó részével [Tao. 29/C §-ának (12) bekezdése].

A mikro-, illetve a kisvállalkozások az adóelőleg-fizetési előírásokat akkor is alkalmazhatják, ha az adózás előtti eredménycsökkentésként figyelembe vehető beruházást a 2000. évben nem, vagy csak az adóév későbbi részében kezdik el.

Feltöltési kötelezettség

A megelőlegezett kedvezménnyel élő mikro- és kisvállalkozásokra is vonatkozik a december 20-áig teljesítendő feltöltési kötelezettség. Ez azt jelenti, hogy ha a mikro-, illetőleg a kisvállalkozások által a 2001. december 20-án teljesítendő felöltés előtt megállapított, tárgyévi várható fizetendő adó - figyelembe véve az adóalap csökkentéseként elszámolható beruházási értéket is - meghaladja az adóévre bevallott adóelőleg összegét, a különbözetet az említett időpontig az adóhatósághoz be kell fizetni [Tao. 29/C §-ának (13) bekezdése].

Kis- és középvállalkozások beruházási hitelhez kapcsolódó adókedvezménye

Középvállalkozásnak minősülő, a törvényi feltételeknek a teljes adóévben megfelelő vállalkozások adókedvezményt érvényesíthetnek a 2000. december 31-ét követően megkötött hitelszerződés szerint tárgyi eszköz beszerzéséhez, előállításához pénzügyi intézménytől felvett hitel kamata után. Az adókedvezmény az említett hitelre az adóévben fizetett kamat 40 százaléka, de adóévenként nem lehet több 5 millió forintnál, azzal, hogy az adókedvezmény az adó 70 százalékáig érvényesíthető.

Kedvezményezetti kör

A kis- és középvállalkozásokról szóló 1999. évi XCV. törvény szerint középvállalkozásnak minősül a vállalkozás, ha a foglalkoztatotti létszáma nem éri el a 250 főt (50 fő a kisvállalkozás határa), éves nettó árbevétele legfeljebb 4 milliárd forint, vagy a mérlegfőösszeg legfeljebb 2,7 milliárd forint (a kisvállalkozásnál 700 és 500 millió forint).

Ezekben a vállalkozásokban az állam, az önkormányzat, nagyvállalkozás tulajdoni részesedése (tőke vagy szavazati jog alapján) külön-külön és együttesen sem haladhatja meg a 25 százalékot. Nem tartozhat ebbe a vállalkozói körbe a bemutatóra szóló részvényeket kibocsátó részvénytársaság, mert a tulajdonosi szerkezetre vonatkozó előírás ellenőrzése nem lehetséges.

Az igénybevétel kezdete

Mivel az adókedvezmény először a 2001-ben megkötött szerződések alapján vehető igénybe, az adómérsékléssel az érintett adózók először a 2001. évi nyereségük utáni társasági adót csökkenthetik.

Az igénybevétel korlátja

Előírás, hogy az adózó az adókedvezményt csak abban az adóévben veheti igénybe, amelynek utolsó napján a tárgyi eszköz a nyilvántartásában szerepel. A kedvezmény érvényesítésének utolsó éve az az adóév, amelyben a hitelt az eredeti szerződés szerint vissza kell fizetni. Ezek a feltételek azt jelentik, hogy az eszköz selejtezése lezárja a kedvezményi jogosultságot, és a hitel átütemezése nem hosszabbítja meg a kedvezményezett időtartamot.

Szankciók

A Tao. a kedvezmény jogellenes igénybevételéhez ebben az esetben is szankciót ír elő. Eszerint, ha az adózó a hitelszerződés megkötésének évét követő négy éven belül a hitellel érintett beruházást nem helyezi üzembe, vagy a tárgyi eszközt az üzembe helyezésének adóévében vagy az azt követő három évben elidegeníti, akkor a korábban igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelten vissza kell fizetnie. Ha azonban az üzembe helyezés az említett időkorláton belül a beruházás elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódása következtében marad el, a vállalkozásnak nem kell a növelt összegű adókedvezmény visszafizetésével számolnia (Tao. 22/A §-a).

Adózás előtti eredmény

2001. január 1-jétől a társaságiadó-alap kiindulópontja a külföldi vállalkozók és az egyszeres könyvvitelt vezető gazdálkodók számára is az adózás előtti eredmény. Az adózás előtti eredményt főszabály szerint a számviteli beszámoló eredménykimutatása, eredménylevezetése alapján kell megállapítani. Ha azonban az adózó a bevallás határidejéig a beszámoló készítésére nem kötelezett, akkor az adózás előtti eredményt a könyvviteli zárlat alapján kell meghatározni.

A Tao. 2001-től meghatározza a beszámoló fogalmát is, amely szerint változatlanul az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló vagy az egyszerűsített beszámoló alapján kell az adózás előtti eredményt meghatározni, az összevont (konszolidált) éves beszámoló alapján nem. Az adóalap-csökkentő és -növelő jogcímek módosításának többségét a számviteli törvény újrakodifikálása indokolta. Néhány módosítás egyszerűsítési célt szolgált, például a befektetések, készletek, értékpapírok értékvesztéséhez kapcsolódó korrekciók hatályon kívül helyezését.

Elhatárolt veszteség

A jogelőd nélkül létrejött adózó továbbra is korlátlan ideig elhatárolhatja a megalakulás évének és az azt követő három adóévnek a negatív adóalapját. A törvény 2001. január 1-jétől azonban már nem tartalmazza azt a korlátozást, hogy a jogelőd nélkül létrejött adózó a számviteli szabályok szerint aktiválható alapítási és átszervezési költségeket csak öt adóévre vonatkozóan határolhatja el. Ezt a kedvező szabályt a 2001-ben keletkezett alapítási és átszervezési költségekre lehet elsőként alkalmazni [Tao. 17. §-ának (2) bekezdése, 29/C §-ának (8) bekezdése].

Kedvező változás, hogy a jogelődnél 2001. január 1-jét követően keletkezett és az átalakulásig adóalapjánál még nem érvényesített elhatárolt veszteséget a jogutód adóalapjánál lehet érvényesíteni. Az ezt megelőzően a jogelődnél keletkezett negatív adóalapra ez a szabály azonban nem alkalmazható. Erre vonatkozóan a törvény kimondja, hogy a módosítás hatálybalépését megelőzően keletkezett negatív adóalapra a veszteség keletkezésekor hatályos előírások vonatkoznak. A 2001. január 1-jét követően keletkezett negatív adóalapot a jogutód akkor is érvényesítheti adóalapjánál, ha az átalakulás következtében jogelődje nem szűnt meg, vagyis kiválás és részleges átalakulása esetén is. A jogelőd természetesen nem csökkentheti adózás előtti eredményét a nála keletkezett elhatárolt veszteségnek azzal a részével, amelynek az adóalapnál történő érvényesítésére a jogutód jogosult. Az átalakulás minden formájánál érvényesül, hogy a jogutód a jogelődnél keletkezett elhatárolt veszteségnek azzal a részével jogosult csökkenteni adóalapját (figyelembe véve az érvényesítésre vonatkozó időbeli és egyéb korlátokat is), amely megfelel a jogelődje (átértékelt) vagyonából a vagyonmérleg szerinti részesedésével [Tao. 17. §-ának (7) bekezdése, 29/C §-ának (8) bekezdése].

Céltartalékok elszámolása

Az új számviteli törvény szerint módosult a céltartalékra vonatkozó szabály. Ezzel összefüggésben módosulnak a Tao.-ban a céltartalék képzéséhez és felhasználásához kapcsolódó adóalap-módosítási jogcímek. A számviteli törvény szerint a kettős könyvvitelt vezető adózó az adóévi céltartalékösszeget ráfordításként számolja el. Az egyszeres könyvvitelt vezetőknél a céltartalékképzés és -felhasználás az egyszerűsített mérleg szerinti tartalékot módosítja.

A társaságiadó-törvény kizárólag a várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre képzett céltartalékokhoz rendel adóalap-módosító jogcímeket. A szabályok szerint az adóalap megállapítása során az említett céltartalékok képzése (növelése) következtében az adóévben elszámolt ráfordítás növeli, a céltartalék felhasználása következtében elszámolt bevétel csökkenti az adózás előtti eredményt. Ez azt eredményezi, hogy az adózás során változatlanul csak a ténylegesen felmerült költségeket, ráfordításokat ismerik el [Tao. 7. § (1) bekezdésének b) pontja és 8. § (1) bekezdésének a) pontja].

Környezetvédelmi kötelezettségek céltartaléka

Az egyes jogszabályokban meghatározott, környezetvédelmi jellegű kötelezettségekre képzett céltartalékokhoz az adótörvény továbbra is adóalap-kedvezményt kapcsol. A bányászatról és a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényben meghatározott környezetvédelmi kötelezettség fedezetére szolgáló céltartalék a kettős könyvvitelt vezető adóalanynál a képzés évében nemcsak növeli, hanem csökkenti is az adózás előtti eredményt, majd a tényleges költség felmerülésekor elszámolt bevétel összegével is csökken az adóalap.

Ezt az adóalap-kedvezményt ezután érvényesíteni lehet az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényben meghatározott erdőfelújítási kötelezettség fedezetére az adóévben képzett céltartalék után is - legfeljebb azonban az erdőfelújításhoz az adóévben hatályos jogszabály szerint igénybe vehető állami támogatás mértékéig. Az említett törvényekben meghatározott kötelezettségekre képzett céltartalék összege az egyszeres könyvvitelt vezető gazdálkodóknál is elszámolható adóalap-csökkentésként [Tao. 7. § (1) bekezdésének c) pontja].

Értékcsökkenés elszámolása

Az új számviteli szabályok szerint az értékcsökkenés elszámolására megfogalmazott változásokkal összefüggésben a Tao. módosításai részben az egyszerűsítést, részben az adóalap védelmét szolgálják. A legfontosabb és egyben legjelentősebb változás, hogy az adóalap megállapítása során az adózás előtti eredményt csökkentő értékcsökkenési leírás függetlenné válik a számviteli szabályok szerint meghatározott értékcsökkenéstől, vagyis a számviteli szabályok szerint az eszközre elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenés nem lesz korlátja az adóalapnál érvényesíthető értékcsökkenési leírásnak. Ez azt jelenti, hogy 2001-től az adóalap a számviteli nyilvántartásokban kimutatott értékcsökkenésnél magasabb összeggel is mérsékelhető.

Nem változik a Tao.-nak az az általános szabálya, amely szerint az adóalap megállapításánál - függetlenül a könyvvezetés módjától - az adózás előtti eredményt növeli az immateriális javakra és a tárgyi eszközökre - a számviteli szabályok szerint - elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenés, valamint az egyösszegű értékcsökkenés összege, míg az adózás előtti eredmény mérsékelhető az adott eszközre a Tao. 1. és 2. számú mellékleteiben foglalt rendelkezések szerint megállapított értékcsökkenéssel.

Az egyszeres könyvvitelt vezetőknek 2001-től az immateriális javak, a tárgyi eszközök bekerülési értékével kapcsolatos elszámolásoknál az adóalap-növelési kötelezettséget is figyelembe kell venniük, nem csak az adóalap-csökkentő jogcímet. Ez összefügg azzal, hogy az egyszeres könyvvitelt vezetők esetében az adóalap kiindulási pontja megváltozik.

Az értékcsökkenési leírás alapja

Az új számviteli törvény szerint az értékcsökkenési leírás alapja a maradványértékkel csökkentett bekerülési érték lesz. A Tao. szerint azonban az értékcsökkenési leírást változatlanul az adott eszköz teljes bekerülési értéke alapján kell meghatározni. Kivételt azok az eszközök jelentenek, amelyek esetében az adótörvény a számviteli törvény alapján megállapított terven felüli értékcsökkenés érvényesítését ismeri el. Itt az értékcsökkenés elszámolásának alapja a maradványértékkel csökkentett bekerülési érték.

Átalakulás

Kedvező változás, hogy az átalakulást megelőzően a jogelőd által már üzembe helyezett eszköz esetében a jogutód az általa alkalmazott vetítési alap szerint is meghatározhatja az adóalapjánál elszámolható értékcsökkenési leírás összegét. Ez azt jelenti, hogy az eszköz ugyanannyi idő alatt írható le, mint átalakulás nélkül.

Terven felüli értékcsökkenés

Bővül azoknak az eszközöknek a köre, amelyeknél az adózó a számviteli szabályok szerint elszámolt terven felüli értékcsökkenést érvényesítheti adóalapjánál. Az új számviteli szabályok szerint annak az eszköznek az esetében, amelynél nem lehet, vagy nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni, mert értékük nem csökken, hanem nő az idő múlásával (például föld, erdő, képzőművészeti alkotások), akkor van lehetőség a terven felüli értékcsökkenési leírás elszámolására, ha például az eszköz megrongálódik, használhatatlanná válik. Az így elszámolt terven felüli értékcsökkenés 2001-től korlátlanul érvényesíthető a Tao. szerinti adóalapnál is.

Szellemi termékek, tárgyi eszközök

Új szabályként a szellemi termékek, tárgyi eszközök (beruházások) esetében is elszámolható a számviteli szabályok szerint elszámolt terven felüli értékcsökkenés az adóalapnál is, ha a terven felüli értékcsökkenés elszámolása a fentiek megrongálódása következtében válik szükségessé, és azt elháríthatatlan külső ok idézte elő (Tao. 1. számú mellékletének 10. pontja).

Adózás előtti eredmény és terven felüli értékcsökkenés

A társaságiadó-alap megállapítása során a terven felüli értékcsökkenés adóévben visszaírt összege - a könyvvezetés módjától függetlenül - általában csökkenti az adózás előtti eredményt. Ez alól kivételt jelent, ha az adózó olyan terven felüli értékcsökkenést ír vissza, amelyet az adóalapnál érvényesíthet [Tao. 7. § (1) bekezdésének cs) pontja].

Terv szerinti értékcsökkenés

A 2001. évtől bővül a számvitel szerint megállapított értékcsökkenés adóalapnál történő érvényesítésének a lehetősége. Ez azt jelenti, hogy 100 ezer forint helyett a legfeljebb 200 ezer forint bekerülési értékű eszközökre lehet a számviteli szabályok szerinti terv szerinti értékcsökkenést elszámolni az adóalapnál. Az 50 ezer forint alatti egyedi bekerülési értékű eszközök az adóalapnál is egy összegben számolhatók el értékcsökkenési leírásként, feltéve hogy a számviteli elszámolásban is az egyösszegű értékcsökkenést választotta az adózó.)

Energiavezeték leírási kulcsa

A 2001. évtől kedvező változás, hogy a gőz-, forróvíz- és termálvízvezetékre, földgáztávvezetékre, valamint termálkútra vonatkozóan az adóalapnál 10 százalékos leírási kulccsal lehet megállapítani az adóalapnál elszámolható értékcsökkenési leírást (Tao. 2. számú mellékletének II. fejezete).

Bérbeadás

Kedvezőtlen változás, hogy a bérbeadó az eszközei között kimutatott, bérbe adott ingatlanra, ültetvényre 10 százalék helyett csak 5 százalékos értékcsökkenési leírást érvényesíthet (Tao. 1. számú mellékletének 7. pontja). A módosuló leírási kulcsok már a 2000. december 31-én üzembe helyezett eszközökre is vonatkoznak.

Eszközök kivezetése

Az eszköz bármilyen címen történő kivezetésekor a könyv szerinti értéke növeli, számított nyilvántartási értéke csökkenti az adózás előtti eredményt függetlenül attól, hogy az állományból való kivezetés milyen jogcímen történt. Jellemző jogcímek az értékesítés, apportálás, megsemmisülés, hiány, térítés nélküli átadás, természetbeni juttatásként történő átadás. A szabályozás külön nevesíti, ha az eszközt az adózó forgóeszközzé sorolja át. A könyv szerinti érték ilyenkor is csökkenti, a számított nyilvántartási érték pedig növeli az adóalapot (ilyenkor a számviteli szabályozás szerint azonban nincs költség-, illetve ráfordításelszámolás). Egyszeres könyvvitelt vezetőknél szintén ez a korrekció érvényesül az eszközhöz kapcsolódó kötelezettség részleges vagy teljes elengedése, illetve eszközökhöz kapcsolódó tartozás átvállalása esetén (a számviteli szabályok szerint az eszköz formailag "elveszíti" értékét). Lényeges, hogy nem mindig a teljes számított nyilvántartási érték, hanem annak a készletre vett hulladék anyag, haszonanyag értékével csökkentett számított nyilvántartási értékrésze csökkenti az adóalapot (jellemzően megsemmisüléskor).

A haszonanyagok a számviteli szabályozásból következően később, például értékesítésük, felhasználásuk esetén befolyásolják az adózás előtti eredményt. A Tao. szerint számított nyilvántartási érték megállapításánál a bekerülési értéket az adóalapnál érvényesített értékcsökkenéssel csökkenteni, a terven felüli leírás visszaírt összegével növelni kell, ha a terven felüli leírást adóalap-csökkentéssel érvényesítette az adózó [Tao. 4. §-ának 31. a) pontja, 7. § (1) bekezdésének d) pontja, 8. § (1) bekezdésének b) pontja].

Üzembe helyezés vállalkozási övezetben

A vállalkozási övezetben üzembe helyezett egyes új tárgyi eszközökre (gépek, kivéve közúti gépjárművek) egyösszegű, az épületeknél adóévenkénti 10 százalékos gyorsított leírási lehetőséget biztosít a Tao. abban az esetben, ha az adózó nem él a bekerülési érték 6 százalékának megfelelő térségi adókedvezménnyel. Mivel a térségi adókedvezmény utoljára a 2002. évi adóalap utáni adóból vehető igénybe, ezért az adóalap-kedvezmény igénybevétele is az eszköz legkésőbb 2002. december 31-ére történő üzembe helyezése esetén indokolt. A gépek egyösszegű leírási szabálya miatt a 2002. évben, az épületek 2002. évi üzembe helyezése esetén utoljára 2011-ben alkalmazható ez a szabály. A naptári évtől eltérő üzleti évet választók is a 2002. naptári év utolsó napjáig üzembe helyezett eszközök után élhetnek ezzel a szabállyal.

Kapott osztalék

A társaságiadó-alap megállapítása szempontjából megszűnik az osztalék fogalmi meghatározása. A kapott osztalék továbbra is csökkenti az adózás előtti eredményt, ugyanakkor az ellenőrzött külföldi társaságtól kapott osztalék, részesedés következtében elszámolt bevétel, támogatás, általa elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás, tőle térítés nélkül kapott eszköz továbbra sem csökkenti az adózó adózás előtti eredményét [Tao. 7. § (1) bekezdésének g), gy) és ly) pontja, valamint (8) és (10) bekezdése].

Az ellenőrzött külföldi társaság fogalmában az adótörvény nem írja elő 2001-től, hogy az ilyen társaságban milyen feltételekkel, mikor kell részesedéssel rendelkeznie az adózónak. Ezzel összefüggésben a továbbiakban az ilyen részesedés után bármilyen jogcímen elszámolt veszteséggel növelni kell az adózónak az adóalapját [Tao. 8. § (1) bekezdésének m) pontja, 4. §-ának 11. pontja].

Részesedés kivonása, visszavásárolt saját üzletrész

2001-től önálló adóalap-csökkentő tétel lesz a részesedés kivonásakor vagy részbeni kivonásakor a részvényesnél, az üzletrész-tulajdonosnál a realizált nyereség, az ellenőrzött külföldi társaság kivételével. Változatlan azonban a részesedéskivonás tartalma: jogutód nélküli megszűnés, tőkeleszállítás tőkekivonás útján, átalakulás következtében megszűnő (csökkenő) részesedésből származó jövedelem, követelés érvényesítése be nem jegyzett társaságtól.

Csökken az adóalap

Amennyiben a tulajdoni részesedést jelentő befektetés jogutód nélkül megszűnik, vagy ha a jegyzett tőkét tőkekivonás keretében szállítják le, vagy átalakulás miatt a tag egészben vagy részben kivonja a részesedését, a tagnál a részesedés bekerülési értéke és a kivonáskor kapott ellenérték pozitív különbözetével a részvényes, az üzletrész-tulajdonos csökkentheti az adóalapot. Amennyiben a részesedés átalakulás miatt szűnik meg, és a tulajdonos a jogutódnál is szerez részesedést, üzletrészt, akkor választhat, hogy a kivezetett részesedés értékének a bekerülési vagy könyv szerinti értékét tekinti-e. Ebben az esetben az üzletrész könyv szerinti értéke és a jogutódnál szerzett részesedés bekerülési értéke közötti különbözet, vagy a másik lehetőség választása esetén az átalakulás miatt megszűnő részesedés bekerülési értéke és az új részesedés, üzletrész bekerülési értéke közötti különbözet csökkenti az adóalapot [Tao. 7. § (1) bekezdésének gy) pontja és 7. §-ának (10) bekezdése].

Az adóalap növelése

Az átalakulás útján létrejött társaságban részesedéssel rendelkező tag, aki a jogelőd társaságnál is részvényes, illetve üzletrész-tulajdonos volt, és az átalakulás során a jogutódnál szerzett üzletrész, részvény könyvekben történő felvételekor a részvénycserével, üzletrészcserével összefüggésben számolt el a Tao. 7. § (1) bekezdésének gy) pontja alapján adóalap-csökkentő tételt, akkor az így szerzett részesedés állományból történő kivezetésekor az adóalap csökkentéseként elszámolt összeggel az adóalapot növelnie kell.

Abban az esetben, ha az átalakulás során szerzett részesedést csak részben vonják ki, akkor a korábbi években elszámolt adóalap-csökkentő tételnek a kivont részesedés összes részesedés arányában meghatározott összege az adóalapot növelő tétel. Ez 2001-től új adóalapot növelő tétel [Tao. 8. § (1) bekezdésének t) pontja].

2001-től a visszavásárolt saját üzletrész, saját részvény bevonásakor a visszavásárolt saját üzletrész, saját részvény bekerülési értékét meghaladó bevétel az adóalapot csökkenti a szövetkezeteken kívül a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság esetében is (feltétel nélkül) [Tao. 7. § (1) bekezdésének m) pontja].

Készletek, befektetések, értékpapírok

Az új számviteli törvény szerint a készletek, a befektetések és az értékpapírok értékelésekor az értékvesztés visszaírása - ha az értékvesztés elszámolásának szükségessége már nem áll fenn - lehetőség, illetve kötelezettség az érintett adózók számára. Ez a szabály feleslegessé teszi a társasági adózásban jelenleg előírt halasztott elszámolást, ezért az adótörvény hatályon kívül helyezi a vonatkozó rendelkezést, ami egyúttal adminisztrációcsökkentést is eredményez.

Felhalmozódott értékvesztés leírása

A 2000. december 31-éig felhalmozódott, az adóalapnál még el nem számolt értékvesztés 3-5 év alatti leírására átmeneti szabályt ad a Tao. A leírás időtartama alatt jogutód nélkül megszűnő adózó adóalapjánál a még le nem írt értékvesztés teljes öszszegét le kell vonni az adózás előtti eredményből. Átalakuláskor a jogutódok, illetve kiválás, részleges átalakulás esetén a jogelőd vagy a jogutód érvényesíti az adóalapnál figyelembe nem vett értékvesztést attól függően, hogy az érintett eszköz - értékvesztésével együtt - kihez kerül a vagyonmérleg szerint [Tao. 7. § (1) bekezdésének f) és ny) pontjai, valamint (2), (4), (9) bekezdései, 8. § (1) bekezdésének c) és gy) pontjai és 29/C §-ának (1)-(3) bekezdései].

Követelésekkel kapcsolatos elszámolások

A számvitelről szóló új törvény szerint 2001-től jelentősen megváltoznak a követelésekkel kapcsolatos elszámolások.

Megszűnik a céltartalékképzés

A változások közül a leglényegesebb, hogy a jövőben nem céltartalékot kell képezni, hanem ehelyett - a vevő, az adós minősítése alapján - értékvesztést kell elszámolni az üzleti év mérlegfordulónapján meglévő és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésre, ha annak könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen meghaladja a várható megtérülés összegét. Az elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell (kötelező az éves beszámolót készítők számára, lehetőség egyéb esetekben), ha a megtérülő összeg jelentősen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét. A visszaírás csak a várhatóan megtérülő összegig kötelező, ami azt jelenti, hogy a ráfordításként elszámolt összeg nem mindig jelenhet meg bevételként.

A társaságiadó-törvény szerint (a számvitelileg) a követelésre az adóévben elszámolt értékvesztés növeli, a visszaírt pedig csökkenti az adózás előtti eredményt.

Késedelmes követelések csoportosítása

Hasonlóan a 2000. évben hatályos szabályokhoz, az értékvesztés egy része elismert az adóalap meghatározása során. Ennek megfelelően a mérlegfordulónapon meglévő késedelmes követeléseket, követelésjellegű más eszközöket három csoportba kell rendezni attól függően, hogy az adós, a vevő hány napja esett késedelembe.

A legalább 90, de legfeljebb 180 napja késedelmes követelések esetében a késedelemben lévő követelések bekerülési értékének 2 százaléka, a legalább 181 napja, de legfeljebb 360 napja késedelmes követelések esetében az 5 százaléka, a legalább 360 napja késedelmes követelések esetében a 25 százaléka jelenti az adóévben az adóalapnál elszámolható értékvesztést. Ugyanakkor az adóalapnál elismert (vagyis az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolható) összeg nem haladhatja meg a követelésekre ténylegesen elszámolt értékvesztés együttes összegét [Tao. 7. §-ának (9) bekezdése].

A céltartalék megszüntetése

Azzal összefüggésben, hogy a követelések miatt várható veszteségekre nem céltartalékot, hanem értékvesztést kell elszámolni, átmeneti rendelkezés előírja, hogy a követelések miatt várható veszteségek fedezetére képzett és 2000. december 31-én a mérlegben ilyen címen kimutatott céltartalékot legkésőbb a 2001. január 1-jét követő üzleti év mérlegfordulónapjáig meg kell szüntetni. Ehhez kapcsolódóan a Tao. úgy rendelkezik, hogy a 2000. december 31-én hatályos előírások szerint a követelések miatt várható veszteségek fedezetére képzett céltartalékból azzal a résszel, amellyel az adózó növelte az adózás előtti eredményét, a 2001. január 1-jétől kezdődő évben az adózás előtti eredmény csökkenthető. Ez a kétszeres adózás elkerülését szolgálja [számviteli törvény 177. §-ának (8) bekezdése, valamint Tao. 29/C §-ának (6) bekezdése].

A követelés behajthatatlanná válása, elengedése

A számvitelről szóló új törvény tételesen meghatározza, hogy a követelés milyen feltételek mellett minősül behajthatatlan követelésnek. A behajthatatlanság tényét és mértékét minden esetben bizonyítani kell. A Tao. a behajthatatlan követeléshez kapcsolódó adóalap-módosító jogcímek során a számvitelről szóló törvény rendelkezéseit veszi figyelembe és határozza meg a behajthatatlanná vált követelések miatt keletkezett veszteségnek az adóalapnál történő érvényesítését.

A társaságiadó-alap meghatározása során növeli az adóalapot a behajthatatlanná vált követelés - függetlenül annak számviteli jogcímétől - és az elengedett követelés. Az adózás előtti eredményt csökkenti a számvitelben megállapított behajthatatlan követelés.

Az adótörvény azonban nem minden esetben teszi lehetővé a korábban elszámolt értékvesztés, illetve a hitelezési veszteség címén leírt összeg érvényesítését az adóalapnál. A bírói úton nem érvényesíthető, valamint az elévült követelésre elszámolt értékvesztés nem számolható el az adóalap megállapítása során az adózás előtti eredmény csökkentéseként, annak ellenére, hogy valamely adóévben az adózás előtti eredményt már növelte. Az elévült, vagy bírói úton nem érvényesíthető (az adótörvény által el nem ismert) behajthatatlan követelés teljesítése, beszámítása következtében elszámolt bevétel azonban csökkenti az adózó adózás előtti eredményét [Tao. 7. § (1) bekezdésének n) pontja].

Társasháztól kapott bevétel

A társasháztól (ideértve a jövőben a társasüdülőt is) kapott bevétellel továbbra is lehet az adóalapot csökkenteni. A szja-törvénnyel összhangban új elem a Tao.-ban az a feltétel, hogy akkor élhet a kedvezménnyel az adózó, ha a társasház a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint a jövedelemre az adót megfizette [Tao. 7. § (1) bekezdésének o) pontja].

Kapott támogatás

Önálló adóalap-csökkentő tétel lesz a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás, a véglegesen átvett pénzeszköz, valamint az átvállalt tartozás és az elengedett kötelezettség miatt elszámolt bevétel. Megjegyezzük, hogy 2000-ben ezek a tételek az osztalék fogalmába tartoztak. Lényeges új elem minden jogcímmel kapcsolatban, hogy az adóalap-csökkentési lehetőség függ a juttató fél személyétől is. Az elengedett kötelezettség bevételként elszámolt összegével csak akkor lehet az adóalapot csökkenteni, ha azt az eredeti tulajdonos engedte el.

Amennyiben a támogatás, juttatás, térítés nélküli eszközátadás stb. elszámolásával összefüggésben a számviteli törvény passzív időbeli elhatárolást ír elő, ennek alkalmazásakor a törvény külön kiemeli, hogy az adóalap-csökkentő tétel ilyenkor az elszámolt bevételből az el nem határolt, valamint az elhatárolás megszüntetésének éveiben a visszavezetett összeg [Tao. 7. § (1) bekezdésének ly) pontja és a 7. §-ának (8) bekezdése].

Az elszámolt bevétellel nem csökkenthető az adóalap, ha

  • a kapott támogatást, juttatást, a térítés nélküli eszközátadást, elengedett kötelezettséget, átvállalt tartozást jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján kapta az adózó, vagy
  • szerződésen alapuló nem számlázott, utólag kapott engedményt számolt el az adózó, vagy
  • szerződésben meghatározott fizetési határidőn (esedékességen) belül történt pénzügyi rendezés esetén kapott árengedmény, vagy
  • a támogatást, juttatást, térítés nélküli eszközátadást, a kötelezettséget, illetve a tartozást nem társaságiadó-alany, továbbá alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet, köztestület, egyház, lakásszövetkezet, önkéntes kölcsönös biztosítópénztár és kockázati tőkealap, valamint ellenőrzött külföldi társaság adta.

Nem lehet adóalap-csökkentéssel élni az adóévben akkor sem, ha a térítés nélküli eszközátadás 2000. december 31-éig megtörtént. Eddig az időpontig az adózónak nem minősülő külföldi személy és a külföldi illetőségű magánszemély által elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás, nyújtott támogatás, juttatás elszámolt bevétele sem képezi alapját az adóalap-csökkentésnek.

Adott támogatás

Adóalap-növelő tétel az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz és a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, és az átvevő által meg nem térített általános forgalmi adó, továbbá az adózó által átvállalt kötelezettségnek az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege, valamint a térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke. Eddig a térítés nélkül átadott eszköz és nyújtott szolgáltatás nem a vállalkozás érdekében felmerülő költség, ráfordítás jogcímén volt adóalap-növelő tétel. 2001-től az átadónak a tárgyi eszközök és immateriális javak esetén az eszköz könyv szerinti értékével kell megnövelni adóalapját (a kedvezményezett is ezen veszi fel az eszközt a könyvébe).

Nem kell az adóalapot növelni többek között akkor, ha a támogatás, juttatás, végleges pénzeszközátadás, térítés nélküli eszközátadás, kötelezettségvállalás, szolgáltatásnyújtás jogszabály, nemzetközi szerződés előírása alapján történt [Tao. 8. § (1) bekezdésének n) pontja].

Alultőkésítés

Szigorodik az úgynevezett alultőkésítési szabály. A 2001. évtől a saját tőke háromszorosát meghaladó kötelezettségre eső kamat növeli az adóalapot (az eddigi négyszeres helyett). A saját tőke alatt a jegyzett tőke, a tőketartalék, az eredménytartalék és a lekötött tartalék, az egyszeres könyvvitelt vezetőknél vagy az egyéb szervezeteknél az említett tételeknek megfelelő összeg adóévi napi átlagos állománya felel meg. Kötelezettségnek nem csak a kapott kölcsönt kell tekinteni, hanem a zárt körben forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír miatt fennálló tartozást és a váltótartozást (kivéve a szállítói tartozás kiegyenlítése miatt fennálló váltótartozást) is figyelembe kell venni. A kötelezettségek esetében is (kivéve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettséget) az adóévi napi átlagos állománnyal kell számolni. A megállapított kötelezettségen belül, amilyen részarányt képvisel a saját tőke napi átlagos állományának a háromszorosát meghaladó napi átlagos kötelezettségrész, annak megfelelő arányszámmal számszerűsített kamat növeli az adóalapot. Kölcsönre fizetett kamatként kell figyelembe venni a költségek között, vagy az eszköz bekerülési értéke részeként elszámolt kamatot. Az új rendelkezést a 2001. január 1-jét követően keletkezett kötelezettségekre kell alkalmazni.

Az átmeneti szabályok között a Tao. úgy rendelkezik, hogy a 2000. december 31-éig keletkezett kötelezettségre vonatkozóan a kötelezettség időpontjában érvényes rendelkezések szerint kell az adóalap-növelő tételt meghatározni. A 2001. január 1-jét megelőzően keletkezett kötelezettségekhez kapcsolódó eltérő számbavételre utoljára a 2003. évben van lehetőség. Ezt követően minden kötelezettségre a 2001. január 1-jét követően hatályba lépett rendelkezést kell alkalmazni [Tao. 8. § (1) bekezdésének j) pontja és az (5) bekezdése, valamint a Tao. 29. §-ának (10) bekezdése].

Kutatás-kísérleti fejlesztés támogatása

A vállalkozás számára kedvezően változik a kutatás és kísérleti fejlesztés ösztönzése. 2001-től az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés erőteljesebb támogatása valósul meg azzal, hogy a felmerült közvetlen költség teljes összege (100 százaléka) - csökkentve a kapott támogatással - csökkenti az adóalapot. Eddig - a törvényben meghatározott esetben - a közvetlen költség húsz százalékával lehetett csökkenteni az adóalapot [Tao. 7. § (1) bekezdésének t) pontja].

Képzőművészeti alkotás

A művészeti értékűnek elismert képzőművészeti alkotás beszerzésére fordított összeggel továbbra is lehet csökkenteni az adóalapot. Az új szabály szerint a kedvezmény maximuma az adóévi beruházási érték két ezreléke helyett a jövőben a beruházási érték egy százaléka lesz [Tao. 7. § (1) bekezdésének l) pontja].

Adományozás

Az adománnyal változatlanul csökkenthető az adóalap, és a kedvezmény mértéke sem változott. Módosult azonban az adomány fogalma, és a továbbiakban a külön törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő egyház részére meghatározott tevékenység támogatására adott adománnyal is csökkenthető az adóalap. Adomány a térítés nélkül nyújtott szolgáltatás is. Az egyháznak adott adomány teljes összegével csökkenthető az adóalap akkor, ha a Tao.-ban előírt feltételeknek az adomány megfelel, és az adakozó rendelkezik az egyház által kiállított igazolással. Az új számviteli rendnek megfelelően a kedvezményezett által kiállított igazolásban az adomány könyv szerinti értékét kell feltüntetni a tárgyi eszköz, immateriális jószág adományozásakor [Tao. 4. §-ának 1/a. pontja, 7. § (1) bekezdésének z) pontja és 7. §-ának (5) és (7) bekezdése].

A könyvvezetés pénznemének változtatása

A forintról devizára, devizáról forintra történő áttéréskor a hatályos számviteli szabályozás szerint az áttérés időpontjára külön beszámolót kell készíteni, mégpedig az áttérés előtti pénznemben. Az áttéréshez a külön beszámoló mérlegében szereplő adatokat kell az áttérés utáni könyvvezetés pénznemére átszámítani. Ha az átszámításkor különbözet mutatkozik, annak összegével nyereség esetén a tőketartalékot kell növelni, veszteség esetén az eredménytartalékot kell csökkenteni. Az így elszámolt tételek a hatályos Tao. szerint is növelik, illetve csökkentik az adózás előtti eredményt az adóalap megállapítása során. Az erre vonatkozó új rendelkezés - a számviteli szabályozásnak megfelelően - annyiban változott, hogy az adóalap-korrekciót a devizáról más devizára történő áttéréskor is alkalmazni kell [Tao. 7. § (1) bekezdésének p) pontja, 8. § (l) bekezdésének o) pontja].

Egyéb korrekciós tételek

2000. november 1-jével megszűnt a kamarai tagdíjra vonatkozó adóalap-növelés és adókedvezmény [Tao. 8. § (1) bekezdésének r) pontja, 22. §-ának (9) bekezdése]. Megszűnik 2003. január 1-jével az érték nélkül vagy megváltási áron nyilvántartott termőföld és erdő értékesítéséből keletkezett nyereség, továbbá a szövetkezeteknél a kárpótlási utalvány állami vagyon megvásárlására történő felhasználása során keletkező nyereség adómentessége - a korrekció megszűnésével [Tao. 7. § (1) bekezdésének h), k) pontjai, 8. § (1) bekezdésének f) pontja].

Egyszeres könyvvitelt vezetők előlegkorrekciója

Változik az egyszeres könyvvitelt alkalmazóknál a társaságiadó-alap kiindulópontja. A hatályos szabályozás szerint a pénzügyileg realizált adózás előtti eredményt korrigálva állapítja meg a tényleges adóalapját az egyszeres könyvvitelt alkalmazó. 2001-től az adóalapjuk kiindulási pontja az eredménylevezetésben számvitelileg kimutatott adózás előtti eredmény lesz. Vagyis tartalmazza majd - többek között - a vásárolt készletek állományváltozását és a számviteli törvény szabályai szerint elszámolt értékcsökkenési leírást is.

Adóalap-növelési kötelezettségek

A változással összefüggésben - a kétszeres költségelszámolás elkerülése érdekében - külön adóalap-növelési kötelezettségeket kell előírni azoknak az adózóknak a számára, amelyek 2000. december 31-én egyszeres könyvvitelt vezetnek (ideértve az említett napon előtársaságként működő egyszeres könyvvitelt vezető adózókat is). Az átmeneti szabály szerint a 2000. december 31-ét követően készített első beszámoló (tehát a 2000. évről, vagy az előtársasági időszakról készített beszámoló) egyszerűsített mérlegében kimutatott vásárolt készletek értékéből nem beruházási célra beszerzett, kiegyenlített vásárolt készletek értéke három adóév alatt, egyenlő részletekben növeli az adózás előtti eredményt. Ha a 2000. december 31-én egyszeres könyvvitelt vezető adózó három éven belül jogutód nélkül megszűnik vagy átalakul, akkor az utolsó bevallásában kell növelnie adózás előtti eredményét az említett beszámoló egyszerűsített mérlegében kimutatott nem beruházási célra beszerzett, kiegyenlített vásárolt készlet értékének azzal a részével, amely korábban még nem növelte adóalapját. A módosítás eredményeképpen nem lesz eltérés a számviteli előírások és a társasági adóra vonatkozó előírások között, és a könyvvezetés módjától függetlenné válik az adóalap levezetése [Tao. 5. §-ának (1), (4) bekezdései 6. §-a].

Módosító jogcímek megszűnése

A fizetett és kapott előleghez kapcsolódó adóalap-módosítási jogcímek megszűnnek (átmeneti rendelkezéssel), és a számviteli elszámolásoknak megfelelően költségként, ráfordításként, illetve bevételként történő elszámoláskor válnak az adóalap részévé. A korrekció megszűnése miatt a 2000-ben egyszeres könyvvitelt vezető adózónak a 2001. évi adóbevallásában növelnie kell az adózás előtti eredményt a korábban levont fizetett előleggel, és csökkentenie kell a korábban adóalapot növelő tételként figyelembe vett kapott előleggel. Az előleg-korrekciónál a 2001-es adóév első napján követelésként vagy kötelezettségként nyilvántartott összeget kell figyelembe venni [Tao. 7. § (1) bekezdésének s) pontja, 8. § (1) bekezdésének l) pontja, 16. § (3) bekezdésének b) pontja].

Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségek

Személygépkocsi költségelszámolása

Változik a 6 millió forintot meghaladó bekerülési értékű személygépkocsi költségelszámolásával kapcsolatos előírás. A 6 millió forintot meghaladó bekerülési értékre jutó költséghez kapcsolódó adóalap-növelési kötelezettség azokra a járművekre is kiterjed, amelyek bekerülési értéke az üzembe helyezés után emelkedik 6 millió forintot meghaladó értékre.

Új költségtényező

A költségtényezők felsorolásánál új tétel a személygépkocsi-állományból történő kivezetésekor a számított nyilvántartási érték arányos összege, amelyet szintén figyelembe kell venni az adóalap-növelő tétel meghatározásánál [Tao. 3. számú melléklet A fejezetének 1. pontja].

Immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek értékesítése

A 2001. évtől az immateriális javak, a tárgyi eszközök és a készletek értékesítése, apportálása esetén akkor kell adóalap-növeléssel számolni, ha a bevétel nem éri el az értékesített, apportált eszköz nem könyv szerinti értékének, hanem új szabályként a szokásos piaci árának a 90 százalékát. Az adóalap-növelő tétel a számított nyilvántartási érték, készleteknél a könyv szerinti érték és a bevételként elszámolt összeg különbözete [Tao. 3. számú melléklet A fejezetének 2. pontja].

Értékpapírok értékesítése

Változott az értékpapírok értékesítéséhez kapcsolódó adóalap-korrekció. Minden értékpapír, részesedés értékesítése esetén elszámolt összes árfolyamveszteség, ráfordítást meghaladó bevétel növeli az adóalapot akkor, ha a beszerzési ár a szokásos piaci árat 10 százalékkal meghaladta, illetve az elidegenítéskor a bevétel nem éri el a szokásos piaci ár 90 százalékát [Tao. 3. számú melléklet A fejezetének 3. pontja].

Adóalap-növelő szolgáltatás

Az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke jövőre akkor növeli az adóalapot, ha a körülmények alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel. Ezt a szabályt változatlanul úgy kell alkalmazni, hogy az adóévben ugyanazon személytől, ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe venni [Tao. 3. számú melléklet A fejezetének 4. pontja].

Hiányzó és selejtezett eszköz

A hiányzó eszköz könyv szerinti értéke (immateriális jószág, tárgyi eszköz esetében a számított nyilvántartási érték) az adóalapot növeli akkor, ha megállapítható, hogy megfelelő gondosság mellett a hiány nem következett volna be, vagy akkor is kell az adóalap-növeléssel számolni, ha az adózó nem tett meg mindent a hiányból eredő veszteség mérséklésére [Tao. 3. számú melléklet A fejezetének 5. pontja]. A selejtezett eszköz könyv szerinti értéke növeli az adóalapot akkor, ha a selejtezés ténye, oka nincs dokumentumokkal alátámasztva [Tao. 3. számú melléklet A fejezetének 6. pontja].

A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő elismert költségek

Segély

A 2001. évtől csak a munkaviszonyban vagy korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas személynek, illetve közeli hozzátartozónak nyújtott segély minősül elismert költségnek [Tao 3. számú melléklet B fejezetének 1. pontja].

Természetbeni juttatás

Nem lesz általánosan elismert költség a természetbeni juttatás. Annak további adó- és járulékterhe akkor elismert költség, ha az adózó azt a vele munkaviszonyban álló, vagy korábban munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjas magánszemélynek, személyesen közreműködő tagjának, valamint az előbbi személyek közeli hozzátartozója részére nyújtotta [Tao. 3. számú melléklet B fejezetének 3. pontja].

Általános forgalmi adó

2000-ig elismert költség, ráfordítás volt az előzetesen felszámított, de az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint le nem vonható általános forgalmi adó. A jövőben ezek a tételek csak akkor minősülnek költségnek, ráfordításnak, ha az olyan költséggel összefüggésben merült fel, amely egyébként is a vállalkozás érdekét szolgálják [Tao. 3. számú melléklet B fejezetének 4. pontja].

Biztosítási díj

A 2001. évtől csak az adózóval munkaviszonyban álló, személyesen közreműködő tag és a vezető tisztségviselők, valamint ezeknek a személyeknek a közeli hozzátartozója mint kedvezményezettek javára elszámolt biztosítási díj költségelszámolása lehetséges a vállalkozásnál [Tao. 3. számú melléklet B fejezetének 8. pontja].

Reprezentációs költség

Nem lesz korlátja a reprezentációs költség elszámolásának (az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel, ital és az ezenfelül nyújtott szolgáltatás). Ugyanakkor az ilyen természetbeni juttatás után is kell fizetni 44 százalék személyi jövedelemadót és 11 százalék egészségügyi hozzájárulást.

Kedvezmény, árengedmény

A vállalkozás érdekében felmerült költségnek minősül az adózó által üzletpolitikai célból, bárkinek azonos feltételekkel és módon adott kedvezmény, árengedmény, visszatérítés, termék, szolgáltatás révén nyújtott természetbeni juttatás, továbbá az ezekhez kapcsolódó adó-, járulék- és egyéb kötelezettségek összege [Tao. 3. számú melléklet B fejezetének 2. pontja].

Köztestületi tagdíj

A köztestületnek fizetett tagdíj elismert költség marad, a fogalom kibővül a tagdíjnak megfelelő összeggel [Tao. 3. számú melléklet B fejezetének 5. pontja].

Továbbképzés elismert költsége

A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségek felsorolása kiegészült a továbbképzés elismert költségének meghatározásával. A jövőben ezek a költségek elszámolhatók akkor, ha a vállalkozási tevékenységhez szükséges ismeretek megszerzését szolgálják. Tanulmányi szerződés megkötése nélkül is elszámolhatók a költségek, ha a munkaviszonyban álló magánszemély vagy adózó személyesen közreműködő tagja munkavégzéséhez szükséges szakismeretek megszerzését szolgálja. Egyéb esetben költség csak tanulmányi szerződés megkötése esetén számolható el [Tao. 3. számú melléklet B fejezetének 14. pontja].

Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak miatti korrekció

Megváltozik a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó fogalom, amely a gazdasági társaságokról szóló törvény előírásaihoz való közelítést célozza. Ez azt jelenti, hogy 2001-től alapvetően az 50 százalékot meghaladó szavazati jog (többségi irányítást biztosító befolyás) a kapcsolt vállalkozási viszony feltétele. Ez a korábbi szabályozáshoz képest szűkítést jelent, az ugyanis 25 százalékos szavazati jog esetén is kimondta a fenti vállalkozási viszony fennállását. A fogalom ugyanakkor a gazdasági társaságokról szóló törvényben foglaltaknál szélesebb kört ölel fel, mivel a közeli hozzátartozók jogait együttesen kell figyelembe venni. Így a kapcsolt vállalkozás ténye nemcsak a részvénytársaságban vagy korlátolt felelősségű társaságban gyakorolt többségi szavazati jog esetében áll fenn, hanem más társaságiadó-alanyban vagy külföldi személyben gyakorolt szavazati jog esetében is, továbbá akkor is, ha nem csak a közvetlen többségi irányítást biztosító befolyás következtében keletkezik, hanem a közvetve is, és nemcsak 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati jogon alapulhat, hanem azon is, hogy valamely személy - egyébként gyakorolt szavazati jogától, sőt tagsági viszonyától függetlenül - jogosult valamely jogi személy, jogi személyiség nélküli más szervezet vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsági tagjai többségének akár kinevezésére, akár leváltására.

Az adóalap-módosítás indoka

Továbbra is akkor van szükség az adóalap-módosítására, ha az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban lévők a közöttük fennálló üzleti kapcsolatban a szokásos piaci ártól eltérő árban állapodnak meg, és ezáltal eltérítik eredményüket a ténylegestől. Az adóalap-korrekció során az adózás előtti eredményt a szokásos piaci ár és a ténylegesen alkalmazott ár különbözetével kell módosítani.

Az ellentétes irányú módosítás feltétele

A változás szerint az egymással ellentétes irányú adóalap-módosítás csak akkor lehetséges, ha mindkét fél társaságiadó-alany (illetve az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint a társasági adónak megfelelő adó alanya). Egyértelművé teszi a törvény, hogy az adózás előtti eredményt csökkenteni csak olyan okirat alapján lehet, amely tartalmazza a különbözet összegét. Előírja viszont a törvény, hogy az adózónak kötelező növelni az adózás előtti eredményét, ha a vele kapcsolt vállalkozási viszonyban lévővel kötött szerződésben a szokásos piaci ártól eltérő árat alkalmaz, és ennek következtében az adózó adózás előtti eredménye csökken.

A szokásos piaci ár meghatározása

Módosul a szokásos piaci ár meghatározásának módszerei közül a negyedik (sajátos) módszerre vonatkozó előírás is. A pontosítás lehetőséget ad arra, hogy az adóhatóság is kialakíthasson sajátos módszert, illetve hogy ilyen módszert akkor alkalmazhasson, ha az adótörvényben meghatározott három eljárás nem alkalmas a szokásos piaci ár megállapítására [Tao. 4. §-ának 23. pontja; 18. §-ának (1) bekezdése és (2) bekezdésének d) pontja].

Beruházási adókedvezmények feltételrendszerének módosulása

Kiemelt térség, vállalkozási övezet

Változatlan feltételekkel vehető igénybe a termék-előállítást vagy kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló beruházás utáni társaságiadó-kedvezmény. A kiemelt térségben, vállalkozási övezetben létesített, illetve legalább 1 milliárd forint értékű beruházás létesítéséhez kapcsolódó adókedvezmény érvényesítéséhez növelni kell az árbevételt.

Árbevétel

Az árbevétel fogalma a számvitelben módosult, emiatt eltér a Tao.-ban szereplő fogalomtól. A Tao.-ban továbbra is változatlan az árbevétel, ezért az új számviteli árbevételt csökkenteni kell a (Tao. törvényben nevesített) fogyasztási- és jövedékiadó-összegekkel.

Alkalmazotti létszámnövelés

A 3, illetve 10 milliárd forint értékű beruházáshoz kapcsolódó alkalmazotti létszámnövelés is adókedvezményi feltétel marad, de kedvező változást jelent 2001-től, hogy nem kell teljesíteni az árbevétel-növelési feltételt a beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmény érvényesítéséhez.

Üzleti év

Az üzleti év változása érinti a naptári év szerint megállapított és igénybe vehető adókedvezményt. Ezzel összefüggő az a szab

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére