Társadalombiztosítási járulék, egészségügyi hozzájárulás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 33. számában (2001. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

2001. január 1-jétől jelentősen változtak a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló, többször módosított 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) és az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (Eho.) szabályai.

TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JÁRULÉK

Fogalmak, értelmező rendelkezések

2001. január 1-jétől a saját jogú nyugellátásban részesülőkön kívül nem terjed ki kötelezően a társadalombiztosítás hatálya az egyéni vállalkozónak, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagjának arra a segítő családtagként foglalkoztatott közeli hozzátartozójára, aki özvegyi nyugdíjban részesül, ha a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

A Tbj. fogalommeghatározásában az (általános) járulékalapnál szűkítést találunk, ugyanis a módosítás kiemeli a járulékalapok közül a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja.) 69. §-a (5) bekezdésének b) pontja szerinti (adóköteles) ajándék és reprezentáció címén adott terméket és szolgáltatást.

2001. január 1-jétől a külföldön foglalkoztatott biztosítottak és a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott külföldi biztosítottak járulékalapjaként a munkaszerződés alapján kapott fizetésen kívül megjelenik a más, polgári jogi szerződésben (például megbízási szerződés) foglalt díj is.

Biztosítottak

A Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontjában szereplő biztosítottak köre kiegészül a fegyveres erők szerződéses állományú tagjaival. Az (1) bekezdés új h) pontja a biztosítási kötelezettséget kiterjeszti az egyházi személyekre és a szerzetesrendi tagokra is, ha az egyház utánuk megfizette a járulékokat.

2001. január 1-jétől kiterjed a biztosítás a devizakülföldi természetes személy által a Magyar Köztársaság területén biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban foglalkoztatott devizabelföldi személyekre.

Az ellátások fedezete

A Tbj. 18. §-a új (5) bekezdéssel egészül ki, amelyik úgy rendelkezik, hogy a járulékokat a járulékalap kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint kell megfizetni.

Társadalombiztosítási járulék mértéke

A társadalombiztosítási járulék mértéke

  • 2001-ben 31 százalékra (amelyből a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 20 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke 11 százalék),
  • 2002-ben 29 százalékra (amelyből a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 18 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke 11 százalék) csökken.

A csökkentett mértékű járulékokat a 2001. január 1-jétől, illetőleg a 2002. január 1-jétől kezdődő időszakra juttatott (megszerzett) jövedelmek esetén első alkalommal 2001, illetve 2002 februárjában kell megfizetni [2000. évi CXIII. törvény 281. § (4) bekezdése].

A Tbj. 18. §-ának (5) bekezdésében foglalt új rendelkezés szerint a járulékokat a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint kell megállapítani. Az ismertetett jogszabályok értelmében a 2000-re vagy annak valamely időszakára 2001-ben kifizetett, járulékalapot képező jövedelmek (13. havi juttatás, bér, prémium, jutalék stb.) után a járulékfizetési kötelezettséget (járulékmérték, járulékfizetési felső határ) a 2000. december 31-ig hatályos jogszabályok szerint kell megállapítani.

Figyelni kell arra, hogy a jutalomnak ugyan nincs vonatkozási időszaka, de a 2000. évi havibérrel, illetménnyel együtt kifizetett jutalmakra még a 2000. december 31-én hatályos jogszabályokat kell alkalmazni.

A 2000. december hónapra járó bér, illetmény 2001. januári bérfizetési napját követően kifizetett jutalmaknál a járulékfizetési kötelezettséget (a járulékfizetési felső határt is) a 2001. január 1-jétől hatályos jogszabályok szerint kell megállapítani.

Önkéntes kölcsönös biztosítópénztári tagdíj

Változott a Tbj.-nek az a rendelkezése, ami meghatározza, hogy mikor és milyen összegig nem képez járulékalapot az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári a tag javára befizetett tagdíj összege. A módosítás figyelembevételével nem képezi a társadalombiztosítási, a nyugdíj- és az egészségbiztosítási járulék alapját az Szja. törvény 7. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett foglalkoztató által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely havonta nem haladja meg a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér összegét (40 000 forintot). Havonta fizetett tagdíjnak minősül az Szja. törvény 7. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint tagdíjként jóváírt összeg is. A módosítás az igénybe vehető kedvezményt összhangba hozza az Szja. és az Eho. törvényekkel.

Sorkatonai (polgári) szolgálat

A sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesítő hadköteles esetében a központi költségvetés nemcsak a nyugdíjbiztosítási, az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot, hanem a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat is fizeti.

Járulékfizetési határ

Módosul a járulékfizetési felső határnál alkalmazott rendszer is, 2001. január 1-jétől ugyanis csak a nyugdíjjáruléknál van járulékfizetési felső határ. 2001. január 1-jétől a járulékfizetési felső határt meghaladóan levont nyugdíjjárulék visszafizetéséről a Tbj. 31. §-a rendelkezik, amelynek (5) bekezdése az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) rendelkezéseire utalva szabályozza a magánnyugdíjpénztár tagjai esetében keletkezett - hibásan vagy tévesen alkalmazott nyugdíjjárulék-mérték miatti - nyugdíjjárulék-túlfizetés rendezését a tárgyhavi elszámolásnál, továbbá a magán-nyugdíjpénztári tagdíj pótbevallását.

Hatályon kívül helyezték továbbá az év közben magán-nyugdíjpénztári tagságot önkéntesen létesítők nyugdíjjárulék- és tagdíjfizetési kötelezettségének arányos elszámolását szabályozó rendelkezést, tekintettel arra, hogy önkéntes döntéssel magánnyugdíjpénztárba már nem lehet belépni.

Társas vállalkozók

A társas vállalkozók esetében 2001. január 1-jétől csak a nyugdíjjáruléknál van járulékfizetési felső határ. A társas vállalkozó úgynevezett "többes jogviszonyával" kapcsolatban a heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyok foglalkoztatási időtartamát össze kell számítani.

Egyéni vállalkozók

Az egyéni vállalkozóknál 2001. január 1-jétől szintén csak a nyugdíjjáruléknál van járulékfizetési felső határ. 2001. január 1-jétől a Tbj. egyértelműen szabályozza a járulékfizetési alsó határ megállapítását. Az új megfogalmazás szerint, ha az egyéni vállalkozónak nem a teljes naptári hónapra kell a járulékokat megfizetnie, azokra a napokra, amelyekre a járulékfizetési kötelezettsége fennáll, legalább a minimálbér harmincadrészét kell alapul vennie.

A Tbj. a társas vállalkozókkal azonos módon rendelkezik az úgynevezett "többes jogviszonynál" a heti 36 órás foglalkoztatás megállapításáról, vagyis össze kell számítani az egyidejűleg fennálló munkaviszonyok foglalkoztatási időtartamát.

Egyidejűleg fennálló biztosítási jogviszonyok

A módosítás szerint az egyidejűleg fennálló biztosítási jogviszonyok vonatkozásában a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségnek felső határa van. Az egyidejűleg fennálló biztosítási jogviszonyokban a nyugdíjjárulékot a biztosított járulékalapot képező jövedelméből mindaddig le kell vonni, amíg a biztosított nem igazolja, hogy a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségét a járulékfizetési felső határig teljesítette. A járulékfizetési felső határt meghaladóan levont nyugdíjjárulékot az igazolások benyújtását követő 15 napon belül köteles a foglalkoztató a biztosított részére visszafizetni.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a biztosított által fizetendő egészségbiztosításijárulék-fizetési felső határ megszűnése nem módosítja a Tbj. 32. §-át, azaz ha a biztosított foglalkoztatása bármelyik jogviszonyában eléri a heti 36 órát, a további jogviszonyából származó járulékalapot képező jövedelme után egészségbiztosítási járulékot nem köteles fizetni.

Megállapodás alapján fizetett járulék

A módosítás lehetővé teszi, hogy a kamarai tagságát szüneteltető egyéni ügyvéd és a szabadalmi ügyvivő a szolgálati idő szerzése céljából a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál megállapodást kössön. A megállapodás alapján fizetett nyugdíjbiztosítási járulék mértékét a módosítás 2001-ben és 2002-ben 2-2 százalékkal csökkenti. 2001. január 1-jétől a nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék együttes mértéke 28 százalék, 2002. január 1-jétől 26 százalék, magánnyugdíjpénztár tagja esetében a mértékek a tagdíj mértékével csökkennek.

Aki korábban jövedelmi viszonyai miatt nem volt jogosult gyermekgondozási segélyre, úgy szerezhet szolgálati időt a kieső időre, ha a megállapodás megkötése napján érvényes gyermekgondozási segély összegének alapulvételével megfizeti a nyugdíjjárulékot.

Külföldiek egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága

A Tbj. 35. §-ának (5) bekezdése az eddigieknél szigorúbb feltételekkel szabályozza a külföldiek egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát, valamint azzal összefüggésben az egészségbiztosításijárulék-fizetés rendszerét. Az új megfogalmazás szerint egészségügyi szolgáltatás - a sürgősségi ellátás kivételével - a megállapodás megkötését követő hatodik hónap első napjától jár, kivéve ha a megállapodás megkötésével egyidejűleg az előírt járulékot 6 hónapra visszamenőleg megfizetik. Ebben az utóbbi esetben az egészségügyi szolgáltatás a megállapodás megkötését követő hónap első napjától vehető igénybe.

A Tbj. 35. §-a kiegészül egy új (7) bekezdéssel is, amely szerint az egészségbiztosítási ellátások megszerzése érdekében kötött megállapodásnál nem kell megfizetni a 14 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot arra az időtartamra, amelyre a megállapodást kötő személy táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben vagy gyermekgondozási díjban részesül.

Bejelentési kötelezettség

A Tbj. új 44. §-ának (3)-(4) bekezdése szabályozza a társadalombiztosítási igazgatási szervekkel (megyei egészségbiztosítási pénztár és megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság) szembeni - nyilvántartásba vételi célú - bejelentkezési kötelezettséget. Minden cégjegyzésre nem kötelezett szervezet a megalakulásától, a létrejöttétől, az egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személy pedig a foglalkoztatás megkezdésétől számított 15 napon köteles az adatokat bejelenteni. A gazdálkodó szervezetnek és az egyéni vállalkozónak be kell jelentenie

  • a nevét (elnevezését),
  • a rövid cégnevét,
  • a címét,
  • a székhelyét,
  • a telephelyét,
  • a megalakulása, létrejötte napját,
  • az alapító okirata keltét,
  • a képviseletre jogosultak nevét,
  • a lakóhelyét,
  • a jogelődjének a nevét,
  • az általa foglalkoztatottak számát,
  • az adóazonosító számát,
  • a bankszámlaszámát.

A természetes személy foglalkoztatónak be kell jelentenie

  • a nevét,
  • a címét,
  • az általa foglalkoztatottak számát.

A biztosítottak értesítése

A Tbj. 47. §-ának új (4) bekezdése rendelkezik arról, hogy az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság minden év október 31-éig - az egyéni vállalkozók kivételével - értesíti a biztosítottakat a nyilvántartásába vett tárgyévre vonatkozó biztosítási idejükről, valamint a nyugdíjjárulék-köteles jövedelmük összegéről.

Túlfizetés

2001. január 1-jétől a Tbj. 50. §-a a járulékok megállapításán és bevallásán túl a biztosított nyugdíjjáruléka túlfizetésének az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) szerinti elszámolásáról is rendelkezik. A túlfizetést a tárgyhavi elszámolásnál rendezni kell, a biztosított részére kiadott igazoláson a túlfizetés visszafizetését jelezni kell.

Önellenőrzés

A magán-nyugdíjpénztári tagdíj önellenőrzésnél 2001. január 1-jétől az Art. szerinti kerekítési szabályok nem alkalmazhatók. A Tbj. 51. §-ának (3) bekezdése az egyéni vállalkozók esetében 2001. január 1-jétől lehetővé teszi a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallási kötelezettség - korábbi negyedévenkénti teljesítése helyett - évenkénti egyszeri teljesítését akkor, ha a tagdíjat az egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével negyedévente megfizeti, és a megfizetett tagdíjat, valamint vállalkozói kivét, illetőleg az átalányadó alapja figyelembevételével megállapított tagdíjkülönbözetet a bevallással egyidejűleg rendezi. Ha a vállalkozói tevékenység év közben szűnik meg, a tagdíjbevallást a megszűnést követő hónap 12. napjáig kell teljesíteni.

A Tbj. 51. §-ának (5) bekezdése enyhít azon a szigorú rendszeren, amely a hibás, hiányos bevallásokkal kapcsolatban ellenőrzési kötelezettséget ír elő. 2001. január 1-jétől a magánnyugdíjpénztárak feladata a hibás vagy hiányos bevallások tisztázása, azok beérkezését követő 30 napon belül.

A Tbj. 51. §-ának (6) bekezdése ugyancsak enyhítést tartalmaz. A befizetési kötelezettség elmulasztása vagy részbeni teljesítése 2001-től nem von maga után azonnali végrehajtási eljárást, hanem annak kezdeményezését megelőzően a magánnyugdíjpénztár a mulasztót felszólítja a kötelezettség 8 napon belüli teljesítésére.

A Tbj. 51. §-ának (9) bekezdésében megfogalmazott, a végrehajtási eljárásban befolyt összegek arányos elosztásáról rendelkező szövegrész 2001. január 1-jétől hatályát veszti, tekintettel arra, hogy az arányos elosztás tekintetében a csődtörvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A (9) bekezdésben új rendelkezést fogalmaztak meg, amely szerint a tagdíj-kiegészítés megállapítására, bevallására és befizetésére, ellenőrzésére, behajtására és végrehajtására a tagdíjra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

Határozat, ellenőrzés

A Tbj. 54. §-a új (2)-(3) bekezdéssel egészül ki. Eszerint a biztosítási jogviszony utólagos megállapítása, illetőleg törlése tárgyában

  • a járulék utólagos megállapítása nélkül az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) és területi igazgatási szerveik,
  • a járulék utólagos megállapítása mellett az állami adóhatóság

hoz határozatot. A határozat elleni jogorvoslat tekintetében a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és az Art. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

2001. január 1-jétől az OEP, valamint az ONYF és területi igazgatási szerveik részére lehetőséget adnak arra, hogy - igényelbírálási eljárásuk során - az ellátások jogszerű megállapításával összefüggésben ellenőrizzék a járulékfizetési kötelezettség teljesítését. Abban az esetben, ha az eljáró igazgatási szervek mulasztást állapítanak meg, értesítik az állami adóhatóságot.

EGÉSZSÉGÜGYI HOZZÁJÁRULÁS

2001. január 1-jétől nem kell vizsgálni, hogy a társadalombiztosításijárulék-alapot nem képező ajándék és reprezentáció címén adott terméket, illetőleg teljesített szolgáltatást a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adták-e, vagy sem (járulékalapot képeztek-e). A juttatás adóköteles értéke után 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni.

Tételes költségelszámolás

Az Eho. 4. §-ának (3) bekezdése kiegészül a tételes költségelszámolást választó, egyszerűsített bevallási nyilatkozatot benyújtó őstermelő egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettségét szabályozó rendelkezéssel. A jogszabály a fizetési kötelezettséget a bevétel 5 százalékának 15 százalékában határozza meg.

Az Eho. 4. §-ának (5) bekezdése a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség és az adóbevallásban elszámolt igazolt költség különbözete után a 11 százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettséget 2001. január 1-jétől csak akkor írja elő, ha a differencia meghaladja az 5 százalékot.

Százalékos egészségügyi hozzájárulás

Az Eho. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja módosítja az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára befizetett tagdíjjal összefüggő százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség alóli mentességet. A módosítás figyelembevételével nem képezi egészségügyi hozzájárulás alapját az Szja. törvény 7. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett foglalkoztató által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely havonta nem haladja meg a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér összegét (40 000 forintot). Havonta fizetett tagdíjnak minősül az Szja. törvény 7. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint tagdíjként jóváírt összeg is. A módosítás az Szja. és a Tbj. törvényekkel összhangban szabályozza az igénybe vehető kedvezményt.

Biztosítási kötelezettség szünetelése

A módosítás után az Eho 7. §-a (1) bekezdésének b) pontja kiegészül olyan időtartamokkal, amelyek alatt a biztosítási kötelezettség szünetel. 2001. január 1-jétől már nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást a fizetés nélküli szabadság, az igazolatlan távollét, valamint a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség időtartamára, kivéve ha erre az időre munkabért (illetményt) vagy távolléti díjat fizettek.

Magánszemély mulasztása

A módosítás kiegészítette a törvényt a magánszemély mulasztásából eredő tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség rendezésével kapcsolatos eljárási utasítással, amely szerint a magánszemély a mulasztásából eredő tételes egészségügyi hozzájárulást a személyijövedelemadó-bevallásában köteles bevallani, és a bevallás benyújtására előírt határidőig köteles azt megfizetni.

A tételes egészségügyi hozzájárulás mértéke

A tételes egészségügyi hozzájárulás 2001-ben havonta 4200 forint, naptári napokra számítva 140 forint, 2002-ben havonta 4500 forint, naptári napokra számítva 150 forint.

Egyéni vállalkozók

2001-től az egyéni vállalkozónak csak a tárgynegyedévet követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie a tételes egészségügyi hozzájárulást (tehát 3 havi összeget együtt). Az Eho 11. §-a (4) bekezdésének első mondata kiegészül azzal a kitétellel, hogy az Eho. alkalmazásában az egyéni vállalkozót magánszemélynek kell tekinteni. Ez azt is meghatározza, hogy az Art. tekintetében is a magánszemélyre vonatkozó kerekítési szabályokat (vagyis a forintra kerekítést) kell alkalmazni.

Százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség

Változott a magánszemély százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettsége is. Amíg 2000-ben a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás negyedévenkénti - zárult - fizetési kötelezettségként jelentkezett, 2001. január 1-jétől már előlegrendszerű adózási formává alakult át. A módosítás értelmében az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett magánszemély - az egyéni vállalkozó kivételével - a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást előlegként, az adóelőleg megfizetésével egyidejűleg köteles megfizetni. A tárgyévre vonatkozóan elkészített személyijövedelemadó-bevallásban kell elszámolni az előlegként megfizetett egészségügyi hozzájárulással, a különbözetet a bevallás benyújtásának a határidejéig kell megfizetni, a túlfizetésként mutatkozó különbözetről a bevallás megfelelő rovatában kell rendelkezni.

Walchné Kremlicska Katalin

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére