Az ország energiafelhasználása 1996-99 között 4 százalékkal csökkent, e kedvező fejlemény ellenére a magyar gazdaság egységnyi hazai össztermék előállításhoz még mindig 2-3-szor több energiát használ fel, mint az Unió tagállamai. E hiányosságunkat egyébként az EU Bizottsága is szóvá tette. Energiaigényességünk számottevő mérséklése persze nem csak a brüsszeli jóindulat elnyerése miatt fontos...
Az Energia Központ Kht. budapesti székhelyén 2000 májusában szinte egymást taposták az energiatakarékossági program lakosságot érintő pályázata iránt érdeklődő emberek. Érthető volt a tolongás, hiszen korábban nem fordult elő, hogy szerencsés esetben akár 200 ezer forintnyi támogatást kaphatott valaki lakóháza energetikai korszerűsítésére. E pályázat kiírásának létjogosultságát támasztja alá az a tény, hogy a hazai lakások 80-90 százalékának, ezen belül a 2,4 millió családi ház 75 százalékának rossz a hőszigetelése. Egy átlagos hazai háztartás kiadásainak 15 százalékát teszi ki az energiaszámla, márpedig hatékony szigetelés és energiatakarékos fűtési mód esetén ez az arány jelentősen csökkenthető.
Racionalizálás házon belül
A központban érdeklődők a tervezett beruházásuk harminc százalékáig terjedő – legfeljebb kétszázezer forintos – vissza nem térítendő állami támogatást egyrészt a hőszigetelési, a fűtési és a melegvíz-ellátási rendszerek, vagy a világítás korszerűsítéséhez igényelhették. A program eredeti kerete 100 millió forint volt, ami – ha mindenki a maximálisan kérhető összegre adta be igényét – legfeljebb 500 háztartásnak lett volna elegendő. Annak ellenére, hogy a kiírás szerint a Gazdasági Minisztérium (GM) csak a beruházás megvalósulása után fizetett, a vártnál jóval többen jelentkeztek. A nagy érdeklődésre való tekintettel a GM 50 millióval megtoldotta a keretet. "Kétszázezer forint valóban nem sok pénz, de ha azt vesszük, hogy korábban nem létezett efféle kormányzati támogatási rendszer, akkor már egészen másként fest a dolog" – mondta Pankász Klára, az Energia Központ Kht. munkatársa.
A lakossági energetikai korszerűsítési program az 1999 végén megszületett, 2010-ig szóló kormányprogram része. Az évtizedre szóló elképzelés szerint a nemzeti össztermék (GDP) 5 százalékos évi átlagos növekedési üteme mellett a gazdaság összenergia-igényének – az egységnyi GDP előállításához szükséges energiamennyiségnek – évi 3,5 százalékkal kell mérséklődnie. Az energiaigény ilyen mértékű csökkenése szükséges ugyanis ahhoz, hogy az energiafelhasználás éves átlagos üteme ne haladja meg a másfél százalékot. Ez a cél csak úgy érhető el, ha 2010-re mintegy 75 PJ/év hőértékű – 1,8 millió tonna kőolajjal egyenértékű – energiahordozót takarít meg az ország, illetve vált ki hazai megújuló energiaforrások igénybevételével. (Ez utóbbiak felhasználását a jelenlegi 28 PJ/év értékről 50 PJ/év értékre kell növelni.) E megtakarításokkal a kén-dioxid-kibocsátás 50 kt/év, a szén-dioxid-kibocsátás 5 Mt/év mértékben csökken. A program szerint amennyiben megvalósul a tíz évre tervezett koncepció, hazánk évente hozzávetőleg 70 milliárd forint értékű energiával kevesebbet használna fel. Azaz az ország jelenlegi energiafogyasztásának 7,5 százalékát megtakarítaná. A Gazdasági Minisztérium számítása szerint a következő 3-5 év során – mindössze 15-20 milliárd forint központi támogatás felhasználásával – mintegy 200 milliárd forintnyi energia spórolható meg.
Az energiatakarékossági programra a kormány a GM Gazdaságfejlesztési Célelőirányzatán belül 2000-2001-re 1-1 milliárd forintot különített el. A rá következő években viszont nagyságrenddel kell növelni ezt a keretet, e nélkül ugyanis nem érhető el a 2010-re kitűzött cél. A kormányprogram előírása szerint az eredményekről a gazdasági miniszternek kétévente be kell számolnia. A korábban széttagoltan működő energiahatékonysági programokat pedig az Energia Központ Kht. fogja össze.
Lesz-e környezetterhelési díj?
A kormányprogram részletezi a takarékossági szempontból számba vehető területeket, a szükséges pénzösszegekről is szó van, ám mégis bizonytalan, hogy a nagyívű tervek anyagi forrását végül is miből teremtik elő a következő kormányok. Takács Gábor, az Energia Klub nevű szervezet munkatársa például azt kifogásolja, hogy az anyagi háttérként megjelölt környezetterhelési díjak bevezetésének időpontja bizonytalan. A Környezetvédelmi Minisztériumnak éppen a törvény-előkészítési részlege működött a leggyengébben, márpedig ennek a csoportnak volt a feladata a környezetterhelési díjakra vonatkozó törvénytervezet kidolgozása. Az újabb díjak bevezetéséért a gazdaság egyetlen szereplője sem lelkesedik, hiszen emiatt ismét tetemes összeget kell majd a központi költségvetésbe fizetniük a cégeknek. Érdekérvényesítő munkájuk hatékonyságát mutatja, hogy a koncepciót 2000 végéig nem sikerült elfogadható formába önteni.
Takács Gábor a megújuló energiaforrásokra vonatkozó rész megvalósíthatóságát is vitatja. Eszerint ezen energiaforrások elterjesztését 2000-2001-ben évente százmillióval segíti a Program, a következő években viszont – éppen a környezetterhelési díjból befolyt pénzekből – 500 millió forint jutna e célra. Csakhogy, amíg nincs környezetterhelési díj, pénz sem lesz. Az Energia Klub az előbbiek miatt kételkedik abban, hogy 2010-re 20 ezer intézményt és lakóépületet már napkollektorokkal fűtenek majd.
Programok és hitelek
A program – amely országosan közel 1000 milliárd forint megtakarítást eredményezhet – mintegy 200 milliárdos beruházással valósítható meg. Ebből az állam 50 milliárdot vállalna magára, ami részben vissza nem térítendő támogatás, nagyobb hányadában azonban kamattámogatás formájában jutna el azokhoz, akik részt vesznek a pályázati rendszerben.
A kilencvenes évek elején a szakemberek még azt hitték, a meredeken emelkedő energiaárak véget vetnek a hazai energiapocsékolásnak. Sok országban már korábban rájöttek, hogy az államnak is szerepet kell vállalnia ebben a folyamatban. Nálunk sem megy másként. Ezért 1996-ban költségvetési forrásokból létrehozták az Energiatakarékossági Hitel Programot (EHP). A program részeként először 1997-ben az önkormányzati intézmények 800 millió, 1998-99-ben pedig már egymilliárd forintnyi kedvezményes hitelre pályázhattak – közölte Szerdahelyi György, a Gazdasági Minisztérium szakfőtanácsosa. A hitelt – ugyancsak évente pályázattal kiválasztott – kereskedelmi bankok nyújtják, az állam csak kamatkedvezményt ad, évi 80-100 millió forint értékben. Az elnyert hiteleket többek között iskolák, kórházak, művelődési házak korszerűsítésére használták fel. E konstrukció révén eddig mintegy 250-260 önkormányzat jutott pénzhez.
A tíz évre szóló kormányprogram a lakossági fűtéskorszerűsítés mellett 2000-2001-re száz-száz milliót ad megújuló energiaforrások telepítésére – egy-egy lakásnál ez esetben is a beruházási költség legfeljebb 30 százalékát, maximálisan 200 ezer forintot -, szemléletformálásra e két évben 25-25 millió jut, de ugyanennyit folyósítanak közlekedésracionalizáló megoldások kidolgozására is. Szerdahelyi György szerint a 2000. évi támogatások egyik nagy eredménye, hogy a lakossági program keretében 3800 lakást korszerűsítettek: megoldották a külső hőszigetelést, kicserélték a nyílászárókat, megújították a fűtőrendszert. A szemléletformálásra kiírt pályázatra is sokan jelentkeztek – például országos tévévetélkedőt is támogatnak a GM-forrásból, iskolai energiahatékonysági vetélkedőket szponzoráltak, de egy olyan internetes optimalizációs program fejlesztését is segítették, amellyel kevesebb lesz az üresen futó teherkocsi útjainkon.
Nem forog a szélkerék
A kilencvenes évek első felében kedvezően változott az energiafelhasználás szerkezete: csökkent a szénféleségek aránya, nőtt viszont a földgázé. Ugyanebben az évtizedben évente 100 ezer új lakossági fogyasztóval bővült a felhasználók köre, jelenleg az ország városainak 90 százalékát kötötték rá a hálózatra. Mivel a földgázt döntően fűtésre használja a lakosság, ezért télen a nyári mennyiség sokszorosára van szükség. Az ország energiaforrásokban mind szegényebb, amit az is mutat, hogy 1999-ben a földgáz 75, a kőolaj 77 százalékát külföldről szereztük be.
Az ország energetikai kiszolgáltatottságát csökkentené a megújuló energiaforrások fokozottabb kihasználása. Az EU előírása, hogy a tagországokban 2010-re a szükséges energiamennyiség 12 százalékát megújuló forrásból – szél, víz, nap, tengeri árapály, geotermikus – kell fedezni. Magyarországon az energiafelhasználás mindössze 3,6 százaléka származik ebből. Bohóczky Ferenc, a GM szakfőtanácsosa meglehetősen pesszimistán nyilatkozott arról, hogy hazánk az adott időpontra elérheti-e a kívánatos arányt.
Az egyik legígéretesebb energiaforrásunk a termálvíz, becslések szerint az ország energiaszükségletét 1000 évre fedezhetné készletünk. Mai ismereteink szerint a kitermelhető készlet 10 százalékát hozzuk felszínre, ebből származik a hazai energiafelhasználás 0,3 százaléka. A jobb kihasználást gátolja, hogy a felhasznált víz visszapréselése a föld alá ma még nagyon drága, e technológiai lépés nélkül viszont gyorsan elfogyna a hasznosítható vízkészlet.
Egy másik lehetőség a szélenergia kihasználása. A szakemberek szerint a mai napig sem ismertek a hazai szélviszonyok. A meteorológiai szélmérések ugyanis 10-15 méteres magasságban történnek, az energetikait viszont a szélerőművek lapátjainak magasságában, azaz 40-70 méteren kellene egy éven át folyamatosan végezni. Biztató lehet azonban, hogy a szomszédos Ausztriában 500-600 kW-os szélgépek is forognak már, vélhetően ezek a szerkezetek Hegyeshalomtól keletre is működnének.
A napenergia – első helyen a déli megyékben – szép jövővel kecsegtet. A Magyar Napenergia Társaság például már évek óta szorgalmazza a napenergia passzív hasznosítását is figyelembe vevő építészeti program elterjesztését, amivel csökkenthető a házak fűtési igénye. Azt szeretnék, ha típustervcsomag készülne, erőfeszítéseik azonban – központi támogatás hiányában – eddig nem jártak sikerrel. Pedig érdemes volna erre a koncepcióra figyelmet és pénzt fordítani, hiszen egy négyzetméternyi napkollektor beépítésével évi 75 liter fűtőolaj takarítható meg, emellett jelentős mennyiségű kén-dioxidtól és szén-dioxidtól mentesül a légkör. 2010-ig 20 ezer háztetőre terveznek napkollektort beépíteni, amivel a jelenlegi hétszeresére, mintegy 210 ezer négyzetméterre nőhetne a működő kollektorfelület – a kevésbé napsütötte Ausztriában már most több mint egymillió négyzetméter napkollektor termel áramot.
Hőtermelés napraforgóval
A napenergia elterjesztését egyes államok kifejezetten támogatják. A napelemekkel és a szélerőművekkel termelt áram hasznosításának egyik nehézsége, hogy az átmeneti felesleget csak többletköltséggel lehet tárolni. Németországban miután már rá lehetett kapcsolódni a hálózatra, ugrásszerűen megnőtt a szélenergia termelése: 1993-ban 337 megawattnyi energiát lapátoltak össze a szélkerekek, 1999-ben viszont már a 7879 turbina 4444 megawattot termelt. A német kormány ugyanis az önköltséget tükröző áron, állami támogatás mellett kötelezte a széláram átvételére az áramszolgáltatókat. A napelemes áramot pedig a fogyasztói ár 3-5-szöröséért vásárolja meg.
Véghely Tamás, az Európa egyik legnagyobb napelemgyártójának számító Dunasolar Rt. kereskedelmi igazgatója éppen az állami támogatás hiányával magyarázta a napelemeik iránti belföldi kereslet hiányát. Annak ellenére, hogy a hazai piacon a világpiaci áraknál lényegesen olcsóbban kínálják termékeiket, a cég termelésének 99,8 százaléka exportra kerül. Magyarországon eddig mintegy száz kilowattnyi napelemet építettek be.
A földgáz és a kőolaj világpiaci árának további emelkedése az eddig mellőzött energiafajták felhasználására serkenthet. Jó példából azért itthon is több van. A martfűi napraforgóolaj-üzem a napraforgóhéj elégetésével állít elő hőenergiát. A tatai aprítékerőmű pedig Tata városát látja el távhővel. Sajnos egyre kevesebben veszik igénybe ezt a szolgáltatást, mert az olcsó földgáz miatt számos helyi lakóközösség levált a hálózatról. Ez az eset is igazolja, hogy az energiatakarékosság csak akkor "működik" a gyakorlatban, ha az embereknek anyagilag is megéri a változtatás.