Merre tovább, CEFTA?

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. január 1.) vegye figyelembe!

A liberalizáció nem torpanhat meg

Megjelent a Cégvezetés (archív) 33. számában (2001. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Bár az utóbbi hónapokban többször is felvetődött a kérdés, részekre szakadhat-e a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás, a CEFTA, erről nincs szó. Arra azonban szükség volna, hogy a tagországok átgondolják, milyen irányba fejlődjön együttműködésük. A tömörülés ugyanis kezdi elérni lehetőségeinek határát.

 

Magyarország már megtalálta a választ a kérdésre, ám az utóbbi időben többször és több fórumon is elhangzott indítványa a tagállamok többségénél nem talált megértésre. Csehország és Szlovákia ugyan egyetért azzal a magyar állásponttal, hogy a jövő a tagállamok közötti (agrár)kereskedelem további liberalizálása, ám a többi tagország - elsősorban Lengyelország és Románia - korántsem. Ennek ellenére minden tagállamnak jót tett, és a jövőben is jót tesz az együttműködés. Ez ugyanis mintegy felkészíti őket (legalábbis részben) a majdani EU-tagságra, és hozzájárult a rendszerváltozást követően kölcsönösen elveszített piacok részleges visszaszerzéséhez.

Legutóbb a CEFTA éves kormányfői csúcstalálkozóján, Varsóban az egyik központi téma a szervezet jövőjének kérdése volt. Mint a magyar küldöttségvezető, Orbán Viktor kifejtette, továbbra is szükség van a tömörülésre, ám különösen a legutóbbi időkben történtek miatt újra kell gondolni a társulás jövőjét. A magyar felvetés nem aratott osztatlan sikert. Nem sikerült újabb tagállamokat meggyőzni a magyar álláspont helyességéről, azaz továbbra is csak Csehország és Szlovákia kész a további kereskedelmi liberalizációra.

Pedig nem először fordulna elő "gyorsítás" a szabadkereskedelmi társulás életében. A kereskedelmi kedvezményeket tartalmazó jegyzőkönyvek ugyanis több alkalommal módosultak az elmúlt években. Ily módon gyorsult fel az ipari vámlebontás üteme, és számottevően bővült az agrárkedvezmények köre és mértéke is. Úgy tűnik azonban: egyes országok e téren már nem kívánnak előrelépni.

KERESKEDELMI FELTÉTELEK 2000-ben a CEFTA-országokkal megvalósított iparitermék-kereskedelem túlnyomó része (egyes viszonylatokban - mint a cseh és a szlovák - pedig teljes egésze) már vámmentesen valósult meg. A még létező vámok és mennyiségi korlátozások 2001. január 1-jén szűntek meg (egy-két kivétel esetében a vámlebontás csak egy évvel később zárul le), vagyis ez év elejétől az iparitermék-kereskedelem már szabadkereskedelmi feltételekkel valósulhat meg. Az agrárkereskedelemben is lényeges előrelépés történt. Az alapító országok közötti kereskedelemben 1996. január 1-jétől új koncessziós rendszert vezettek be, így Magyarország ezen országokkal megvalósított agrárforgalmának mintegy 75-80 százalékára vonatkozik valamilyen mértékű kedvezmény. A sok- és kétoldalú kedvezmények sajátos ötvözetét, a széles körű kedvezményeket (sok esetben vámmentességet) nyújtó rendszert Szlovénia 1998. április 1-jétől, Románia és Bulgária pedig csatlakozásakor kezdte el alkalmazni. 1997. január 1. óta többször módosultak a származási szabályok. A korszerűsített szabályok azonosak az EU viszonylatában alkalmazottakkal, s ily módon biztosítják a páneurópai származási kumuláció lehetőségét. 1999. január 1-jétől, valamint 2000. január 1-jétől néhány rendelkezés megváltozott - a páneurópai kumulációs övezetbe tartozó országokkal egyező módon.

Mindenki másképp csinálná

A kereskedelem további liberalizációja gyakorlatilag a mezőgazdasági termékeket érinti. A tagországok közötti megállapodás eredményeként ugyanis 2001-től az ipari produktumok kereskedelme gyakorlatilag teljesen vámmentessé válik - mutatott rá Balás Péter, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára. Ez persze önmagában nem adna okot aggodalomra, hiszen a kétoldalú agrármegállapodások révén a tagországok ebben az ágazatban is komoly kedvezményeket adnak egymásnak. Ám e szerződések megkötése óta számos változás következett be, amit nem mindig követett alkalmazkodás.

Orbán Viktor kormányfő ezt úgy fogalmazta meg, hogy a társulás, amely kivételesen sikeres gazdasági együttműködésnek bizonyult, jelenlegi formájában eljutott teljesítőképessége határáig, további sikeres működéséhez sürgős változtatásokra van szükség.
A változtatandó területek közül első helyen említette a mezőgazdasági termékek kereskedelmét, ennek további liberalizálását és a jelenlegi vitarendezési eljárások korszerűsítését.

A CEFTA jövőjét érintő változások elsősorban azért következtek-következnek be, mert a szabadkereskedelmi társulás tagjai - Magyarország mellett Bulgária, Csehország, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia - újabb agrármegállapodásokat kötöttek az Európai Unióval. Ezek eredményeként tovább liberalizálódott a tagországok és az EU közötti agrárkereskedelem. Ennek következtében számos esetben hátrányosabb feltételek között folytatódik a CEFTA-országok egymás közötti mezőgazdasági export-importja, mint a szabadkereskedelmi társulás tagjaié az Unió tizenöt tagállamával - hangsúlyozta Balás Péter. Például mára Magyarország bizonyos mezőgazdasági termékekkel - így a sertés- és baromfihússal - olcsóbban tud kereskedni egyes EU-tagországokkal, mint a tömörüléssel. Emiatt tovább növekedhet az EU súlya a tömörülés tagjainak kereskedelmében, ami végső soron megkérdőjelezheti a szabadkereskedelmi együttműködés értelmét.

Ez Magyarországnak okozza a legkisebb problémát, hiszen a társulás egyetlen olyan tagállama, amelynek mérlege tetemes aktívumot mutat az EU-val. Ennek ellenére Magyarország felmérte mindennek gazdasági, politikai és regionális szintű következményeit, s arra a következtetésre jutott, hogy a kiút a további liberalizáció lehet.

Kiderült azonban, hogy a tagországok jó része nem pártolja a magyar javaslatot. Ennek megfelelően - mondta Balás Péter - nem lesz CEFTA-szintű agrárkereskedelmi liberalizáció, ugyanakkor vélhetően sikerül tető alá hozni egy EU-jellegű "gyorsító" megállapodást Prágával és Pozsonnyal. Magyarország már meg is kezdte a kétoldalú tárgyalásokat e két országgal, és megvan az esély arra, hogy hamarosan sikerül megállapodni velük. Ezt egyébként a többi tagország tudomásul vette.

Agrárkereskedelmi viták

Nem véletlen, hogy éppen Lengyelország és Románia ellenzi a legélesebben az agrárkereskedelem további liberalizációját. E két országgal Magyarország évek óta gazdaságdiplomáciai vitát folytat, mert - Budapest véleménye szerint - indokolatlan, alaptalan és diszkriminatív protekcionista intézkedéseket tartanak életben egyes magyar termékekkel szemben. Évek óta terítéken van a lengyel búza-, kukorica-, sűrített paradicsom- és húsügy, illetve a román liszt- és húsimport korlátozása. Hosszú ideje folynak a csak részsikereket, s azokat is csak esetenként hozó tárgyalások.

Varsó és Bukarest annak ellenére fenntartja a magyar szállítmányok védővámmal való hátrányos megkülönböztetését, hogy időközben a bel- és világgazdasági fejlemények miatt egyes termékekből hiányuk alakult ki. Nehezen magyarázható például a lengyel diszkrimináció a magyar búzaszállítmányokkal szemben akkor, amikor Lengyelország vámmentes kvótát nyitott e termékre a belső hiány miatt.

Szerencsére azonban időnként sikerült részeredményeket elérni. Míg 1999-ben visszaesett, 2000-ben már némileg nőtt a CEFTA-ba irányuló magyar agrárkivitel. Egyes termékek esetében ugyanis megszüntették a rögzített kötelezettségekre vonatkozó vámkedvezmények átmenetinek mondott felfüggesztését. A korlátozásokról folytatott tárgyalásokon tavaly több esetben is sikerült átmeneti könnyítést elérni meghatározott mennyiségek szállítására, visszaállítva a korábbi kedvezményes feltételeket, illetve egyes esetekben visszavonták a védintézkedést.

Viták azonban még jócskán akadnak. Gond, hogy nincs a viták rendezésére szolgáló eljárási rend. Magyarország több javaslatot is tett már ez ügyben. Elfogadták például azt az indítványt, hogy kötelezően vizsgálják meg az egy éven túl fenntartott védintézkedések jogosságát. Azt is javasoltuk - éppen a közelmúltban, Varsóban -, hogy a tagországok közötti viták esetén döntőbíróként vonjanak be egy harmadik felet. Budapest kész a vonatkozó jogi megoldások kidolgozására.

Bár a kereskedelmi viták esetenként kiélezték a helyzetet a tömörülésen belül, egyszer sem jutottak el a tagállamok arra a pontra, hogy alapjaiban megkérdőjelezzék a társulás létjogosultságát. Ennek több oka van. Amikor 1992. december 21-én Krakkóban Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország külgazdaságért felelős miniszterei aláírták a CEFTA-megállapodást, azzal a céllal tették, hogy követve az egyes tagállamok Európai Unióval létrejött társulási megállapodásait, azokhoz hasonló kereskedelmi feltételeket nyújtsanak egymásnak. Alapvetően két meggondolás vezette a tagállamokat: az a szándék, hogy legalább részben visszaállítsák a rendszerváltozás miatt majdhogynem teljesen leépült egymás közötti kereskedelmet, visszatérhessenek egymás, kölcsönösen elveszített piacainak egy részére, illetve, hogy "megtanulják" az Európai Uniót, felkészüljenek a remélt uniós tagságra.

Az EU gyakorlóterepe

A CEFTA már kiötlése pillanatában is szorosan kapcsolódott az Európai Unióhoz, mégpedig azért, mert az alapító szerződéseket tárgyaló országok (először hárman, majd Csehszlovákia menet közbeni kettéválása után négyen) elviekben, majd az elveket megtestesítő, gyakorlati lépéseket, teendőket lefektető dokumentumokban (alapvetően az ipari és a kétoldalú agrármegállapodásokban) figyelembe vették, sőt szorosan követték az uniós társulási megállapodásokat. Ennek megfelelően - miként a társulási megállapodások esetében - a cél a kölcsönös kereskedelem liberalizálása, s ezáltal a gazdasági együttműködés fejlesztése volt. Ennek érdekében az ipari termékek kereskedelmében a vámok, az azokkal egyenértékű terhek és a vámon kívüli akadályok fokozatos, teljes mértékű felszámolását irányozta elő, az agrártermékeket illetően pedig meghatározott kedvezményeket nyújtott.

Mivel az egymásnak adott kedvezmények, illetve a szabadkereskedelem feltételei a tömörülésen belül gyakorlatilag megegyeztek az EU-val kötött megállapodásokkal, ez hozzásegítette a vállalkozói szférát ahhoz, hogy felkészüljön az uniós kereskedelemre is. Emellett a gazdaságdiplomácia számára mintegy gyakorlóterep volt az együttműködés. Ahogy Jerzy Buzek lengyel kormányfő a varsói csúcson fogalmazott: valamennyi tagország készül az EU-csatlakozásra, a CEFTA-együttműködés egyfajta "kemény tréning" az Unióba történő belépés előtt.

Nem véletlen, hogy a megalakulást követően szinte nyomban más országok is jelezték csatlakozási szándékukat. Ebben természetesen szerepet játszott a társuláson belüli kereskedelem látványos felfutása is.

Bővülő kereskedelem

Már a társulás működésének első évében, 1993-ban érezhető volt a kereskedelmi könnyítések hatása, ami a későbbiekben tovább erősödött. Magyarország esetében ez azt jelentette, hogy a tagországokkal a forgalom dinamikusan bővült, nagyobb mértékben, mint a teljes magyar külkereskedelem. Az alapító országokkal lebonyolított kölcsönös szállítások értéke 1996-ban már közel kétszer akkora volt, mint amennyit 1992-ben regisztráltak. A kedvező tendenciák 1997-98-ban is folytatódtak, bár a növekedés üteme kissé elmaradt a teljes magyar külkereskedelmétől. 1999-ben a folyamat megtorpant: a tagállamokkal megvalósított külkereskedelmünk összességében stagnált (összértéke - közel 4 milliárd dollár - alig haladta meg a megelőző évit). A magyar behozatal 12,5 százalékkal bővült, a kivitel pedig 6 százalékkal csökkent, amiben meghatározó szerepet játszottak a magyar agrártermékekkel szembeni védintézkedések.

2000-ben újabb felfutást jelez a külkereskedelem. Az év első kilenc hónapjában az iparitermék-szállítások jelentős (20 százalékos) bővülésének köszönhetően a magyar kivitel ismét számottevő (17 százalékos) növekedést ért el. Az agrárkivitel 7 százalékkal nőtt, ami az előző évi jelentős visszaesés után komoly eredményként értékelhető. A legdinamikusabb exportnövekedés (21-24 százalék) Románia, Lengyelország és Bulgária viszonylatában figyelhető meg. A kivitel fejlődési üteme a cseh relációban megközelíti a CEFTA-átlagot (16 százalék), a szlovénban attól kissé elmarad (12 százalék). Szlovákiába irányuló kivitelünk továbbra is csökken. A magyar import minden tagországból jelentősen nőtt, összességében 20 százalékkal. Ezen belül az ipari szállítások növekedési üteme valamelyest meghaladta az agrárszállításokét.

Kiválók és belépők

A tagországok közül többnek is komoly esélyei vannak arra, hogy az Európai Unió újabb bővítése során az elsők között váljon teljes jogú taggá. Ezt követően - természetesen - ezek az országok kikerülnek a társulásból, amely azonban tovább élhet. Vélhetően újak csatlakoznak hozzá, s megkezdhetik felkészülésüket az uniós tagságra. Horvátország, Macedónia, Lettország, Litvánia, Ukrajna, Észtország, Bosznia-Hercegovina egyaránt jelezte már csatlakozási szándékát a társuláshoz. Mihelyt megfelelnek a feltételeknek (tagság a Kereskedelmi Világszervezetben és társulási megállapodás típusú szerződés az Európai Unióval), megkezdődhetnek a felvételi tárgyalások. Mindez azt jelenti, hogy a tömörülés fennmaradhat az EU bővítése(i) után is.

Magyarország külkereskedelme a CEFTA-országokkal
  Export Import
Január-december Január-szeptember Január-december Január-szeptember
1998
M USD
1999
M USD
1999/1998
%
1999
M USD
2000
M USD
2000/1999
%
1998
M USD
1999
M USD
1999/1998
%
1999
M USD
2000
M USD
2000/1999
%

Bulgária

46,9

58,5

124,8

41,9

50,7

121,0

34,4

33,3

96,7

22,9

26,0

113,1

- agrártermékek

8,9

11,9

134,2

8,8

11,1

126,1

6,8

2,9

42,2

2,2

1,6

73,6

- ipari termékek

38,0

46,6

122,6

33,0

39,5

119,6

27,6

30,4

110,1

20,8

24,4

117,3

Csehország

372,1

370,0

99,4

274,0

316,7

115,6

553,0

529,6

95,8

378,5

442,9

117,0

- agrártermékek

82,9

80,0

96,5

59,9

56,6

94,4

19,7

19,6

99,4

13,3

18,3

137,2

- ipari termékek

289,3

290,0

100,2

214,1

260,1

121,5

533,3

510,0

95,6

365,2

424,6

116,3

Lengyelország

529,4

519,4

98,1

370,4

454,2

122,6

459,5

587,0

127,8

416,7

467,5

112,2

- agrártermékek

135,6

118,5

87,4

86,5

90,0

104,1

50,1

60,6

120,9

43,0

46,4

107,9

- ipari termékek

393,8

400,8

101,8

284,0

364,2

128,3

409,4

526,4

128,6

373,8

421,1

112,7

Románia

564,3

467,6

82,9

335,5

416,6

124,2

185,7

233,8

125,9

162,5

226,3

139,2

- agrártermékek

178,6

113,4

63,5

80,3

104,1

129,7

24,6

18,3

74,4

12,3

18,6

151,2

- ipari termékek

385,6

354,2

91,9

255,2

312,6

122,5

161,1

215,5

133,8

150,2

207,7

138,3

Szlovákia

332,3

279,0

84,0

208,6

204,3

98,0

428,1

474,7

110,9

342,0

434,7

127,1

- agrártermékek

47,6

49,0

102,9

35,5

31,5

88,7

19,4

26,7

137,4

19,2

23,7

123,4

- ipari termékek

284,8

230,0

80,8

173,0

172,8

99,9

408,7

448,1

109,6

322,7

411,0

127,3

Szlovénia

241,0

266,9

110,7

183,5

206,2

112,4

140,0

167,0

119,3

119,4

135,6

113,5

- agrártermékek

86,7

101,3

116,9

66,5

67,1

100,9

2,2

0,8

37,8

0,6

1,2

205,8

- ipari termékek

154,2

165,5

107,4

117,0

139,1

118,9

137,7

166,1

120,7

118,8

134,4

113,1

Összesen

2086,0

1961,4

94,0

1413,8

1648,7

116,6

1800,7

2025,5

112,5

1442,1

1733,0

120,2

- agrártermékek

540,3

474,2

87,8

337,5

360,4

106,8

122,8

128,8

104,9

90,6

109,8

121,2

- ipari termékek

1545,7

1487,2

96,2

1076,3

1288,3

119,7

1677,8

1896,6

113,0

1351,5

1623,2

120,1

Alapító országok

1233,8

1168,3

94,7

853,0

975,2

114,3

1440,6

1591,4

110,5

1137,2

1345,1

118,3

- agrártermékek

266,1

247,5

93,0

181,9

178,1

97,9

89,2

106,8

119,8

75,6

88,4

117,0

- ipari termékek

967,9

920,8

95,1

671,1

797,2

118,8

1351,4

1484,5

109,9

1061,7

1256,7

118,4

Csatlakozott országok

852,2

793,0

93,1

560,8

673,4

120,1

360,1

434,1

120,5

304,9

387,8

127,2

- agrártermékek

274,2

226,6

82,7

155,6

182,3

117,1

33,6

22,0

65,5

15,0

21,3

142,0

- ipari termékek

577,8

566,4

98,0

405,2

491,1

121,2

326,4

412,1

126,3

289,8

366,5

126,5

Megjegyzés: Alapító országok: Csehország, Lengyelország, Szlovákia (és Magyarország)
Csatlakozott országok: Szlovénia (1996. január 1.), Románia (1997. július 1.), Bulgária (1999. január 1.)

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére