Az utóbbi másfél-két évben csökkenő profit és gyorsuló tulajdonosi koncentráció jellemezte a hazai gyógyszer-kereskedelmet. Az egymással is összefüggő folyamatok hátterében az állam szabályozó szerepének felemás érvényesülése áll: az árleszorító törekvések csökkentik a jövedelmezőséget, ez ösztönzi a koncentrációt, s inkább a komolyabb tőkehátterű külföldi befektetőket hozza helyzetbe az állam által is preferált, hitelekkel is támogatott gyógyszerésztársadalom helyett.
Az egészségügyi tárca törvénymódosítással kíván a jelenleginél jobb esélyeket teremteni a tulajdonszerzésre a gyógyszerészeknek – jelentette be a közelmúltban a miniszter. A módosítás lényege, hogy – némiképp a praxisprivatizációhoz hasonlóan – kedvezményes állami hitelt nyújtanának a gyógyszerészeknek a patikákban meglévő tulajdoni részesedésük növeléséhez. A lépés – akár bevallják az illetékesek, akár nem – nyilvánvalóan a patikaprivatizáció, illetve a gyógyszer-kereskedelem terén eddig elkövetett állami ballépések" korrekcióját szolgálja. A gyógyszertárak magánosításánál ugyanis az első körben is számos garanciális elemmel próbálták a gyógyszerészeket megkerülhetetlenné tenni, ám a nagyobbrészt csupán tudástőkével rendelkező szakemberek – a piac törvényeinek megfelelően – egyre kevésbé érezhetik magukat nyeregben a szakmán, illetve országhatáron kívülről érkező befektetőkkel szemben. Ráadásul az inflációellenes küzdelem gyógyszerárakat érintő csatározásaiban is a patikusok állnak vesztésre: a csökkenő profitképzési, illetve tőkefelhalmozási képesség mostanában még inkább kiszolgáltatottá teszi őket.
Tőke – kívülről
A magánosítások első szakaszában a patikusok látszólag kedvező pozícióból startoltak, ám valójában már akkor nagy volt a kísértés, hogy a tőkeszegény gyógyszerész – kvázi kényszervállalkozóként vagy az üzemeltetést átvevő betéti társaság kültagjaként – a nagyobb patikaláncok, szakmai vagy pénzügyi befektetők hiteleit igénybe vegye – idézi fel az előzményeket Mikola Bálint, a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének elnöke. Szerinte időközben a szóban forgó befektetők felébredtek önként vállalt Csipkerózsika-álmukból, és megkezdték a küzdelmet a kiskereskedelmi hálózat felosztásáért, s ezzel látványosan felhajtották az utolsóként eladott gyógyszertárak vételárát. Az is gyakran előfordult, hogy a patikusok a számukra kötelezően előírt 25 százalékos üzletrészhez szükséges pénzt is külső befektetőktől kapták meg, s cserébe magánjogi szerződésekben vállalták döntési jogosítványaik további korlátozását.
Másodlagos privatizáció
A patikaláncok megjelenése, amely immár a (másodlagos) privatizáció fő vonulatának számít, a fogyasztó szempontjából sem hasznosnak, sem károsnak nem látszik, ugyanakkor ma már érzékeljük a folyamat veszélyeit is. Mivel a láncok üzletpolitikáját nem az ellátási színvonal javítása, a személyes viszonyok ápolása, hanem a szimpla üzleti érdek határozza meg, előfordulhat, hogy a kevésbé jó piacot jelentő kistelepülések patikáit az üzlettulajdonos egyszerűen bezárja, vagy – és ez még a kisebbik baj – a gyógyszerbolt" területének egy részét bérbe vagy eladja.
Likviditási gondok
Az új keletű kormányzati szándék világos: meg kell állítani a szakmán kívüli tőke további térhódítását és a patikusok kiszorulását. Szakértők szerint ugyanakkor nehéz szabadulni a gondolattól, hogy a most beharangozott hitelkonstrukcióval a kormány voltaképpen kárpótolni akarja az ágazatot – a gyógyszergyártók és az importőrök mellett – a patikákat is sújtó gyógyszerár-befagyasztás miatt (ami, szabadáras termékekről lévén szó, a kívülálló számára komikusnak tűnhet). Pedig az érintettek számára már a legutóbbi érvágás, a korábban átlagosan 9 százalékos gyógyszer-nagykereskedelmi árrés 1999-es, 2 százalékos csökkentése is épp elég bajt hozott, a Magyar Gyógyszerész Kamara becslése szerint milliárdos veszteséget okozott a patikáknak. Hankó Zoltán, a testület elnökségének tagja szerint az intézkedés éppen a patikák számára volt a legkellemetlenebb, a nehéz helyzetbe hozott nagykereskedők ugyanis elsősorban a kiskereskedőknek adott kedvezmények szűkítésével próbálták saját veszteségeiket mérsékelni (márpedig az utóbbi években ezek a kedvezmények váltak a patikák nyereségének legfőbb forrásává). Visszaszorult az ingyenes házhoz szállítás" intézménye is, ami ismét a patikatulajdonosoknak okozott költségnövekedést. Ráadásul likviditási gondokhoz vezetett, hogy lerövidültek a fizetési határidők, miközben az egészségbiztosító átállt a támogatott készítmények árának utófinanszírozására, a patikákat háromhetes hitelezésre kényszerítve.
A gyógyszerészkamara, illetve a Magángyógyszerészek Országos Egyesülete azt is felpanaszolta, hogy megoldatlan a hétvégi-ünnepnapi ügyeletek finanszírozása, s folyamatos veszteséget okoznak az olcsónak számító, helyben előállított készítmények. Látszólag tehát az ellehetetlenülő gyógyszertárak – elsősorban a kisebb vidéki egységek – kilátástalannak tűnő, tömeges bezárással is fenyegető problémáit próbálja most orvosolni a hitel (ahelyett, hogy a patikusok a náluk képződő bevételből stabilizálhatnák a pozíciójukat).
Vigasz-pirula a kormánytól
Hasonlóképpen vigaszjellegűnek tűnik az a kormányzati javaslat is, hogy az egyik legnagyobb gyógyszerforgalmazó, a változatlanul nyereséges Hungaropharma privatizációjakor a részvények 10 százalékát a gyógyszerészeknek ajánlják fel. Az ötlet szépséghibája, hogy az érintettek – szakmai szervezeteik egyeztetett álláspontja szerint – inkább az állami (rész)tulajdon fenntartását szorgalmazzák, a 10 százalékos – tehát nem befolyásoló – részesedés megszerzésének pedig nem sok értelmét látnák. Ez a meccs egyébként még nincs lefutva, egyelőre még azt sem tudni, hogy a valódi" vevő 25+25, vagy inkább 85 százalékot szerezhet meg a cégből. A piac 30 százalékát uraló vállalat 1999-ben 70 milliárd forintos árbevételt és 300 millió forintos nyereséget könyvelhetett el, ennek alapján vonzó falatnak tűnik. A részesedést tekintve hasonló nagyságrendű a Phoenix-Westpharma csoport is, a sorban következő Medimpex viszont már csak 12 százalékot birtokol. A Humantrade 8, a Béres-érdekeltségű (állítólag áttételesen a Hungaropharmára kacsingató) Bellis, valamint a PharmaCor 7-7, néhány kisebb cég pedig összesen 6 százalék felett rendelkezik. Elemzők szerint a jelenlegi gyatra jövedelmezőség mellett legfeljebb 3-4 vállalkozásnak van tartósan helye a piacon.
Német terjeszkedés
A nagykereskedők körében zajló koncentrációs folyamat természetesen az értékesítési lánc végén állók, azaz a kiskereskedők irányába is terjed. A legnagyobb patikabekebelezőnek pillanatnyilag a német UTA Pharma tűnik, amely becslések szerint a kiskereskedelem több mint 10 százalékát birtokolja. A 150 egységből álló patikahálózat részben az üzemeltető bt.-ktől vásárolt, részben pedig a Westpharma kiskereskedelmi üzletágának megszerzésével nőtt nagyra az utóbbi két évben.
A gyors növekedésnek más cégeknél – például a PharmaCornál – is ugyanaz a receptje: a mostani tulajdonosok az első privatizációs forduló, azaz a bt.-k megalakulása idején tűntek fel hitelnyújtó kültagként, s most aratják le akkori befektetésük termését. Az UTA terjeszkedése ellen egyébként a Gazdasági Versenyhivatalnál interveniált (sikertelenül) a gyógyszerészkamara, mivel – mint Hávelné Szatmári Katalin elnök megfogalmazta – attól tartanak: a cég mögött voltaképpen német gyártók állnak, akik esetleg lejárt szabadalmú német termékekkel akarják elárasztani a magyar piacot.
Hasonló szándékú akciókra egyébként alighanem fel kell készülnünk a továbbiakban, hiszen a közelmúlt fejleményei (az árrésszűkítés, az árbefagyasztás, a kényszerhiteleztetés) mind ugyanabba az irányba mutatnak: növelik a patikusok kiszolgáltatottságát, és az olcsóbb, nem feltétlenül korszerű termékeknek teremtenek piacot.
Ami a – jelenleg még kiforratlan – hitelakciót illeti, az is csak ideig-óráig jelenthet segítséget: a mostani profitszint a mégoly kedvezményes hitelek visszafizetésére sem nyújt garanciát.
| LÁNC, LÁNC PATIKALÁNC Magyarországon mintegy 2080, Budapesten, illetve Pest megyében 560 gyógyszertár üzemel. A közgazdaságilag nehezen értelmezhető, ám az állammal folytatott tárgyalások során mindig önálló kategóriaként említett kis forgalmú patikák" sorába 1000-1200 egység tartozik. A patikák jelenlegi tulajdonosi háttere nehezen áttekinthető. A hazai törvények 1990 óta adnak lehetőséget magángyógyszertárak alapítására (azzal a megszorítással, hogy 5000 lakosonként, illetve 300 méterenként létesülhet egy-egy új gyógyszertár), 1995-től pedig a – mára gyakorlatilag lezajlott – patikaprivatizációra. Jelenleg formálisan csak bt.-k üzemeltethetnek patikát (az önálló jogi személyiséggel rendelkező rt.-knél és kft.-knél ugyanis nem lehet a személyes felelősséget érvényesíteni), ez a törvényi kitétel azonban nem akadályozta meg a – jellemzően gyógyszer-nagykereskedőkhöz kötődő – befektetői csoportokat az érdekeltségükbe tartozó patikaláncok kialakításában. Nagyobb láncot mondhat magáénak a német Uta Pharmához tartozó Westpharma, az ugyanehhez a körhöz tartozó Cirrusz Rt., a szintén UTA-s Pharma-Cor, valamint a Béres Rt. szárnyai alatt kifejlődött, ma viszont ugyancsak UTA-érdekeltségű Dr. Varius Kft. is. Ez a tulajdonosi kör mintegy 500 patikára gyakorol befolyást, többre, mint a szintén nagykereskedői hátterű további láncok együttvéve. A Magyar Gyógyszerész Kamara adatai szerint ugyanakkor mintegy 1500-2000 patikus függetlenül, vagyis nagykereskedők és hálózatok befolyásától mentesen tevékenykedik. |