Helyi adók

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 33. számában (2001. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) alapjaiban nem változik A módosítások elsősorban az adómentességgel, adókedvezménnyel, valamint az értelmező rendelkezésekkel kapcsolatosak. A jogalkotó új rendelkezést iktatott be a vállalkozók adóalap-megállapítási szabályaira.

Adómentesség

Változott azoknak a személyeknek a köre, amelyek mentesek a Htv. 30. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti adókötelezettség alól. 2001-től ennek megfelelően - az eddigiek mellett - mentes az adókötelezettség alól a közép- és felsőfokú oktatási intézménynél tanulói vagy hallgatói jogviszony alapján, a hatóság vagy a bíróság intézkedése folytán, a szakmunkásképzés keretében, a szolgálati kötelezettség teljesítése vagy a vállalkozási tevékenység, a munkáltató által kiküldetési rendelvénnyel, a munkáltató tevékenységi körébe tartozó munkavégzés - ide nem értve az átképzésen, a szervezett szakismereti oktatáson, továbbképzésen való részvételt - céljából az önkormányzat illetékességi területén tartózkodó magánszemély [Htv. 31. §-ának c) pontja].

Az új rendelkezés a régihez képest pontosítást jelent, nem általában ad mentességet az önkormányzat területén fennálló munkaviszonyra. Ezen túlmenően - a korábbi szabályozással ellentétben - a jövőben nem élvez adómentességet az a magánszemély, aki szakismereti oktatáson, átképzésen, illetve továbbképzésen vesz részt az adóztatásra illetékes önkormányzat területén.

Az adóalap meghatározása

A Htv. 39. §-a meghatározza az adóalap megállapításának általános szabályait. A módosítás ehhez képest új szakaszt emelt be a Htv.-be, amely a magánszemély vállalkozók esetében a Htv. 39. §-ának (1) bekezdésétől eltérő adóalap-megállapítást tesz lehetővé.

Átalányadózó magánszemély

A személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján az adóévben átalányadózó magánszemély (egyéni vállalkozó, mezőgazdasági kistermelő) vállalkozónál az adó alapja a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadó alapjának 20 százalékkal megnövelt összege, azzal, hogy az adó alapja nem lehet több, mint a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti - ebből a tevékenységből származó - bevételének 80 százaléka [Htv. 39/A § (1) bekezdésének a) pontja].

Nem átalányadózó magánszemély

A Htv. 52. §-a 26. pontjának a-d) pontja szerinti más magánszemély vállalkozó - azaz a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző, vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély, az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő magánszemély, valamint a jogi személy részlegét szerződéses rendszerben üzemeltető magánszemély, a mezőgazdasági termelést és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatást végző magánszemély, továbbá az egyes tevékenységek gyakorlásáról szóló jogszabályok alapján meghatározott feltételek szerint végezhető, de vállalkozói igazolványhoz nem kötött (például ügyvédi, közjegyzői, önálló bírósági végrehajtói, magánorvosi, szakértői, tervezői stb.) tevékenységet folytató magánszemély - esetében az adó alapja a nettó árbevételének 80 százaléka azzal a feltétellel, hogy az adóévet megelőző évben nem ért el 4 millió forint nettó árbevételt, a tevékenységét adóévben kezdő magánszemély vállalkozó pedig az adóévben várhatóan nem ér el 4 millió forint nettó árbevételt [Htv. 39/A § (1) bekezdésének b) pontja].

Az adóalap-megállapítás feltételei

A fentiekben ismertetett adóalap-megállapítási módot az átalányadózó magánszemély és más magánszemély vállalkozó úgy választhatja az adóévre, hogy az erről szóló bejelentést az adóévet megelőző adóévről szóló bevallással egyidejűleg megküldi az adóhatósághoz. Abban az esetben azonban, ha a vállalkozó a tevékenységét év közben kezdi meg, illetve ha az önkormányzat az adót év közben vezeti be, a bejelentést az adókötelezettség keletkezését, illetőleg az önkormányzat adót bevezető rendeletének a hatálybalépését követő 15 napon belül kell az adóhatóságnál megtenni [Htv. 39/A §-ának (5) bekezdése].

Adómegállapítás az általános szabályok szerint

Az adót - az adóév egészére - a Htv. 39. §-ának (1) bekezdése szerint kell megállapítani, ha

  • az adóévben a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózásra való jogosultság nem munkaviszony létesítése miatt szűnik meg, vagy
  • az úgynevezett más magánszemély vállalkozó az adóévben 4 millió forintot meghaladó nettó árbevételt ért el.

A fentiekben meghatározott magánszemélyek vonatkozásában ennek megfelelően - az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén - az adó alapja az értékesített termék, illetőleg az elvégzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítések értékével, valamint

  • 1998. évben az anyagköltség 33%-ával,
  • 1999. évben az anyagköltség 66%-ával, és
  • 2000. évtől az anyagköltséggel.

Munkaviszony létesítése

Amennyiben az átalányadózó magánszemély vállalkozó a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózásra való jogosultságát - munkaviszony létesítése miatt - úgy veszíti el, hogy az adóévben elért árbevétele a 4 millió forintot nem haladja meg, lehetősége van arra, hogy adója alapját a nettó árbevételének a 80 százalékában határozza meg [Htv. 39/A §-ának (4) bekezdése].

Adóelőleg-megállapítás és -fizetés

Jelentős változást hozott a módosítás a kommunális adó és a helyi iparűzési adó vonatkozásában, az adóelőleg-megállapítási és -fizetési szabályok körében. A Htv. 41. §-ának (1) bekezdése szerint meghatározott kivétellel a vállalkozóknak a kommunális adójukra, illetve a helyi iparűzési adójukra adóelőleget kell fizetniük, amelynek összege függ az adóév időtartamától, a vállalkozás megkezdésének idejétől, illetve az adó bevezetését elrendelő önkormányzati rendelet hatálybalépésének dátumától is.

Az adóelőleg összege

Az előzőekben felsorolt, az adóelőleg összegét befolyásoló tényezőket figyelembe véve, ha az adóévet megelőző adóév időtartama 12 hónapnál nem rövidebb, úgy az adóelőleg összege azonos az adóévet megelőző adóév adójának összegével. Amennyiben az adóévet megelőző adóév 12 hónapnál rövidebb, akkor az azt megelőző adóév adójának az adóévet megelőző adóév naptári napjai alapján az adóévre számított adó összege felel meg az adóelőlegnek. Az adóköteles tevékenységét az önkormányzat illetékességi területén az adóév közben kezdő vállalkozónál az adóelőleg megegyezik az adóévre a vállalkozó által bejelentett várható adó összegével. Ugyanez érvényesül, ha az önkormányzat az adót első alkalommal, illetve év közben vezeti be [Htv. 41. §-ának (2) bekezdése].

A gyakorlatban előfordul, hogy az adóévre az adó alapja, illetve mértéke módosul. Ilyenkor az adóelőleg összegét a változás figyelembevételével kell megállapítani [Htv. 41. §-ának (3) bekezdése].

Nincs fizetési kötelezettség

Az adókötelezettség keletkezésének adóévében nem köteles adóelőleget fizetni az előtársaság, valamint az adóköteles tevékenységet jogelőd nélkül kezdő vállalkozó, azzal, hogy ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni a már működő, de az önkormányzat illetékességi területén első alkalommal adóköteles tevékenységet kezdő vállalkozásnál [Htv. 41. §-ának (4) bekezdése].

Értelmezések, fogalommeghatározások

2001-től a Htv. egyes értelmezései, fogalmai új tartalommal érvényesek. Az esetleges félreértések érdekében írásunkban csak az új értelmezéseket ismertetjük felsorolásszerűen.

Nettó árbevétel

A nettó árbevétel a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele - egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó esetében a pénzügyileg rendezett nettó árbevétel és a nem pénzben kiegyenlített értékesítés nettó árbevételének együttes összege -, növelve a befektetett pénzügyi eszközök után kapott (járó) kamatoknak, valamint az egyéb kapott (járó) kamatoknak és kamatjellegű bevételeknek az üzleti évben kimutatott összegével, csökkentve a jövedéki adó és fogyasztási adó fizetésére kötelezett vállalkozó esetében az adóhatósággal elszámolt - az egyéb szolgáltatások értékeként, illetve az egyéb ráfordítások között kimutatott - jövedéki adó, valamint fogyasztási adó összegével [Htv. 52. § 22. pontjának a) alpontja].

Biztosítók

Biztosítók esetében a nettó árbevételt úgy kell megállapítani, hogy a biztonságtechnikai eredményt növelni kell a nettó működési költségekkel, a befektetésekből származó biztonságtechnikai ráfordításokkal - kizárólag az életbiztosítási ágnál -, az egyéb biztonságtechnikai ráfordításokkal, a kapott kamatokkal és kamatjellegű bevételekkel, a biztosítási állományhoz kapcsolódó tárgyi eszközök bevételeivel, a befektetések értékesítésének árfolyamnyereségével és az egyéb befektetési bevételekkel - a nem életbiztosítási ág vonatkozásában -, az életbiztosításból allokált befektetési bevétellel, valamint a nem biztosítási tevékenység bevételével, és csökkenteni kell a Kártalanítási Számlával szemben ráfordításként elszámolt összeggel, a tűzvédelmi hozzájárulásként elszámolt összeggel és a biztosítottaknak visszajuttatandó befektetési eredménnyel [Htv. 52. § 22. pontjának c) alpontja].

Befektetési vállalkozás

A befektetési vállalkozások nettó árbevételének megállapításához a befektetési szolgáltatási tevékenység bevételeit növelni kell a nem befektetési szolgáltatási tevékenység bevételével, továbbá a kapott kamatokkal és kamatjellegű bevételekkel [Htv. 52. § 22. pontjának e) alpontja].

Eladott áruk beszerzési értéke

Az eladott áruk beszerzési értéke a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt és változatlan formában eladott anyagoknak, áruknak - a számvitelről szóló törvény szerint az eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt - bekerülési, illetve beszerzési értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint - a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó - pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében az eladott áruk beszerzési értéke a tárgyévi árubeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a kifizetett árukészlet leltár szerinti záró értékével és növelve a kifizetett árukészlet leltár szerinti nyitó értékével. Csökkenti az eladott áruk beszerzési értékét az az érték, amellyel az adóalany anyagköltségként, illetve közvetített szolgáltatások értékeként csökkentette a nettó árbevételét (Htv. 52. §-ának 36. pontja).

Anyagköltség

Az anyagköltség a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt anyagoknak - a számvitelről szóló törvény szerint - anyagköltségként elszámolt bekerülési (beszerzési) értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint - a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó - pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében anyagköltség a tárgyévi anyagbeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a kifizetett anyagkészlet leltár szerinti záró értékével, növelve a kifizetett anyagkészlet leltár szerinti nyitó értékével. Csökkenti a vállalkozás anyagköltségét a saját vállalkozásban végzett beruházáshoz felhasznált anyagok bekerülési (beszerzési) értéke, továbbá az az érték, amellyel az adóalany az eladott áruk beszerzési értékeként, valamint a közvetített szolgáltatások értékeként csökkentette a nettó árbevételét (Htv. 52. §-ának 37. pontja).

Anyag, áru

A Htv. értelmezésében anyagnak, illetve árunak minősülnek a számvitelről szóló törvény szerinti vásárolt készletekből az anyagok, illetőleg az áruk. Ennél a meghatározásnál szükséges megjegyezni, hogy annak megnevezése a korábbi anyagkészlet-, árukészlet-megnevezésről változott a fentiek szerint (Htv. 52. §-ának 38. pontja).

Közvetített szolgáltatások értéke

Korábban a Htv. itt csak a közvetített szolgáltatás elnevezést használta. A módosítás a közvetített szolgáltatások értéke elnevezést használja, amely alatt az adóalany által a saját nevében vásárolt és harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon, részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás értékét érti. A közvetített szolgáltatásnál az adóalany vállalkozás vevője és egyben nyújtója is a szolgáltatásnak, a vállalkozás a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött megállapodásból a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye (vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját szolgáltatását, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, azonban nem feltétlenül változatlan áron) egyértelműen megállapítható. Idesorolható a fentieken túlmenően a közvetített szolgáltatások közé nem tartozó, a vállalkozás által továbbszámlázott olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amely során az adóalany vállalkozás mind a megrendelőjével, mind pedig az alvállalkozójával a Polgári Törvénykönyv szerinti - írásban kötött - vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll, feltéve hogy azzal az adóalany vállalkozás az eladott áruk beszerzési értékeként vagy anyagköltségként nem csökkentette a nettó árbevételét (Htv. 52. §-ának 40. pontja).

Építési tilalom

A Htv. 52. §-ának 43. pontja szerint építési tilalom az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény alapján elrendelt változtatási, telekalakítási, valamint építési tilalom.

dr. Kovács Károlyné
Gépjárműadó Adókedvezmények Az adókedvezmények meghatározásánál változtak egyrészt a kedvezményezett járművek, másrészt változás történt egyes esetekben a kedvezmény mértékében is. Kedvezményezetté vált az ENSZ-EGB 83.03/C. előírásnak megfelelő, 3500 kg össztömeget meg nem haladó, dízelüzemű gépjármű, amely után az egyébként járó adó 40 százalékát kell megfizetni [Gjt. 8. § (1) bekezdésének első mondata]. Az eddig az egyébként fizetendő adó 50 százalékát kitevő kedvezményezetti körbe a kizárólag elektromos meghajtású, a tiszta gázüzemű (kizárólag autógázzal üzemeltethető) személyszállító gépjármű mellett 2001-től beletartozik az úgynevezett hibrid meghajtású személyszállító gépjármű is [Gjt. 8. § (1) bekezdés első mondatának második része]. Utalunk arra, hogy a módosítás nem változtatta meg a Gjt. 8. § (1) bekezdésének azt a rendelkezését, miszerint a műbizonylat alapján szabályozott katalizátorral ellátott benzinüzemű, illetve az ENSZ-EGB 83.02/C. előírásnak megfelelő, 3500 kg össztömeget meg nem haladó dízelüzemű gépjármű után az egyébként járó adó 50 százalékát, míg a nem szabályozott katalizátorral ellátott benzinüzemű, illetve az ENSZ-EGB 83.01/C. előírásnak megfelelő, 3500 kg össztömeget meg nem haladó, dízelüzemű gépjármű után az egyébként járó adó 75 százalékát kell megfizetni [Gjt. 8. § (1) bekezdésének második mondata]. Az adókedvezmény igénybevételének feltétele változatlan - tehát a kedvezményes adótételű gépjárműveknek a Gjt.-ben meghatározott előírásnak megfelelő minősítését a megyei (fővárosi) közlekedési felügyelet által kiadott műbizonylatnak kell igazolnia -, a jogszabály csupán a kedvezményezetti kör bővülésének következtében egészült ki az ENSZ-EGB 83.03/C. előírása szerinti gépjármű vonatkozásában is a műbizonylat megkövetelésével [Gjt. 8. § (1) bekezdésének harmadik mondata]. 2001-től az ENSZ-EGB 49.03 előírásnak megfelelő tehergépjármű, autóbusz és nyergesvontató is a kedvezményezett járművek közé tartozik. Ezek után a járművek után az egyébként járó adó 40 százalékát, illetve nyergesvontató esetében a 8 százalékát kell megfizetni [Gjt. 8. § (2) bekezdésének második mondata]. Értelmezések Az új rendelkezés szerint a helyi és helyközi tömegközlekedés lebonyolítását szolgálja az a gépjármű (autóbusz), amellyel a vállalkozó a személyszállítást díjfizetés ellenében, bárki által igénybe vehető módon végzi. Korábban ez utóbbi kitétel helyett a jogszabályban a "menetrendszerűen végzi" meghatározás szerepelt (Gjt. 18. §-ának 11. pontja). Hibrid meghajtású gépjármű az a jármű, amelyet elektromos és hagyományos belső égésű motorral láttak el (Gjt. 18. §-ának új, 28. pontja).

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére