Az adózás rendje

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 33. számában (2001. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Az adózás rendjét szabályozó 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1990-ben született, azóta minden évben - gyakran év közben is - változtak a szabályai. Megérett már a törvény az alapvető adózási eljárások újrakodifikálására, és ezt a szakemberek így is tervezték. Tekintettel azonban arra, hogy az Országgyűlés két évre szóló változásokat fogadott el, ezért most új törvény nem született, így az Art. csak annyiban változott, amennyiben az összhangban áll a kormány programjában megfogalmazott célkitűzésekkel. A változások jó részét az egyéb jogi környezettel való összhang megteremtése tette szükségessé, de találhatunk a törvényben az adóztatás hatékonyságát, a jogkövető adózói magatartás elősegítését, egyszerűsítését célzó módosításokat is. A változásokat jellemzően a törvény felépítését követve ismertetjük.

A jogalkotással kapcsolatos általános rendelkezések

A jogalkotásról szóló törvény szerint adót, adómentességet, adókedvezményt megállapítani csak törvényben lehet. Ennek megfelelően az Art. eddig hatályos szabályozása szerint csak törvénnyel kihirdetett nemzetközi egyezmény alapján lehet eltérni a rendelkezéseitől. A gyakorlatra azonban az jellemző, hogy kormányrendeletben kihirdetett nemzetközi egyezmények alapján folyósítanak olyan segélyeket, támogatásokat, amelyeknél az adományozó feltételül szabja az adómentes felhasználást. Mindezekre tekintettel már az általános forgalmi adóról szóló törvény is enyhíti a nemzetközi egyezményekkel szemben támasztott követelményeket, ezzel összhangban pedig az Art. is kimondja, hogy a törvény rendelkezéseitől való eltérés a kormányrendeletben kihirdetett nemzetközi egyezmény esetében is lehetséges. [Art. 4. §-ának (2) bekezdése]

Üzleti év

A számviteli törvény 2001. január 1-jétől lehetővé teszi, hogy a gazdasági társaságok közül a külföldi székhelyű gazdasági társaságok belföldi fióktelepei, illetőleg leányvállalatai üzleti évet válasszanak, azaz az adóelszámolások alapjául is szolgáló beszámoló mérlegfordulónapját a naptári év első napjától eltérő időpontban határozzák meg. Ennek feltétele, hogy a külföldi vállalkozás is üzleti évet alkalmazzon, és a konszolidációba bevonja a magyar leányvállalatát, fióktelepét.

Az adózó a naptári évtől eltérő üzleti év választásáról és az arra való áttérésről 2001-től bejelentési kötelezettséggel tartozik. Miután a naptári évtől eltérő elszámolás választását a cégjegyzék nem tartalmazza, ezért a bejelentést közvetlenül az adóhatóságnál - az APEH-nél és az önkormányzat jegyzőjénél - kell megtenni. [Art. 11. § (3) bekezdésének l. pontja.]

A 2001-ben kezdő vállalkozó a naptári évtől eltérő üzleti év mérlegfordulónapját a bejelentkezést követő 15 napon belül jelenti be a hatóságnak [Art. 11/A § (3) bekezdésének b. pontja], a már működő vállalkozások pedig - főszabályként - a változás évét megelőző naptári év augusztus 15. napjáig tesznek ilyen bejelentést [Art. 15. §-ának (2) bekezdése].

Megjegyezzük, hogy már most vita folyik arról, hogy a bejelentési határidő jogvesztő-e az áttérést illetően. Annyi bizonyos, hogy ha a késett bejelentés nem is jogvesztő, a mulasztási bírság kiszabásával járhat. A "jó előre" történő bejelentést az teszi szükségessé, hogy - mivel a választásra jogosult vállalkozók a GDP 50 százalékát adják - a költségvetési bevételek megfelelően tervezhetőek legyenek. Ez a szabály azonban kizárná, hogy bármely vállalkozás 2001-re élhessen választási jogával. Ezért az átmeneti rendelkezés alapján 2001-re vonatkozóan december 31-éig lehetett üzleti évet választani [Art. 282. §-ának (6) bekezdése]. Tekintettel arra, hogy az adóhatóságnak ez utóbbi bejelentésre még nem volt ideje nyomtatványt rendszeresíteni, ezért ennek formája a nyomtatványok aktualizálásáig kötetlen.

Munkáltatói, kifizetői adómegállapítás

Az eddigi szabályozás meghatározott esetekben a munkáltatót, kifizetőt a magánszemély jövedelemadója tekintetében adó-, adóelőleg-megállapításra kötelezte, az ezzel kapcsolatosan elkövetett mulasztás, tévedés pedig önellenőrzéssel volt korrigálható. Az önellenőrzéshez az is hozzátartozik, hogy a helyesbített adót a munkáltatónak, kifizetőnek a magánszeméllyel rendeznie kell (vissza kell térítenie, le kell vonnia tőle), a költségvetéshez pedig be is kell fizetni az önellenőrzési pótlékkal együtt. Ennek gyakran objektív akadálya, hogy a munkáltató vagy a kifizető a hiba feltárásakor már nincs is jogviszonyban a magánszeméllyel. Ha ilyenkor a munkáltató a magánszemély jövedelmét terhelő adót, adóelőleget saját forrásból fizeti meg, akkor - mint átvállalt kötelezettség - olyan adóköteles jövedelmet juttat, amelyet megint csak adó-, adóelőleg-levonási kötelezettség terhel. A problémát bonyolítja még az is, hogy miután az adómegállapítás a munkáltató, kifizető adóbevallásában szerepel, a hiba feltárásakor neki az eredetileg benyújtott - havi, negyedéves, éves - bevallást kell javítania, időközben pedig a magánszemély saját maga is elvégezhette az önrevíziót. Az igen bonyolult jogi helyzetre tekintettel érthető, ha a munkáltatók, kifizetők ilyen esetben a gyakorlatban nem tesznek semmit.

A jogkövető magatartás elősegítése érdekében egy új paragrafus részletesen szabályozza az adómegállapítás önkéntes korrekcióját, figyelemmel arra az elvre, hogy az adó mindig a magánszemélyt, a jogkövetkezmények pedig minden esetben a munkáltatót, illetve a kifizetőt terhelik.

Téves adómegállapítás alkalmazottnál

Ha a munkáltató tévesen állapította meg a magánszemélyt terhelő adót, és a magánszemély még mindig az alkalmazottja, akkor a tévedést nyilvántartásba veszi, és új igazolást ad át a magánszemélynek. A többletként levont adót a magánszemély részére visszatéríti, a levonni elmulasztott adót pedig a következő kifizetésekkor levonja. A levonás - amely 6 hónapon át folytatható - nem haladhatja meg az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal, valamint az esedékes juttatás adóelőlegével csökkentett havi munkabér 15 százalékát. Az elszámolt adókülönbözetet a munkáltatónak a rá vonatkozó szabályok alapján kell bevallania, tehát nem kell az eredeti bevallást önellenőriznie. Önellenőrzési pótlékot kell azonban bevallani és megfizetni a magánszemélytől levonni elmulasztott adó után. A pótlékot az adómegállapításra előírt napot (március 20.) követő naptól a nyilvántartásba vétel napjáig az adókülönbözetre kell megállapítani.

Levonás 6 hónapon túl, munkahelyváltoztatás

Ha az adókülönbözet levonására a 6 hónap nem volt elegendő, vagy a magánszemély időközben munkahelyet változtat, akkor a levonás meghiúsulásától számított 15 napon belül a még fennálló összegről és a magánszemély adóazonosító számáról a magánszemély illetékes állami adóhatóságát kell értesíteni. Ekkor már az adóhatóság feladata a magánszemély felkutatása és a levonni elmulasztott adó érvényesítése. Az APEH fizetési felszólítást küld a magánszemélynek, késedelmi pótlékot pedig akkor számol fel, ha a magánszemély csak a megjelölt teljesítési határidő lejártát követően fizet. Megjegyezzük, hogy amennyiben a magánszemély nem tud fizetni, akkor az Art. rendelkezései szerint az adóhatóságtól fizetési könnyítést kérhet.

Adókülönbözet előírása határozattal

Abban az esetben, ha az adómegállapítás azért nem módosítható, mert a magánszemély már nem áll munkaviszonyban, vagy önellenőrzést végzett, és erről nyilatkozott, vagy esetleg meghalt (ilyenkor az adóhatóság állapítja meg az adót), akkor - a tévedés nyilvántartásba vétele mellett - 15 napon belül a többletként levont adót, illetve a levonni elmulasztott adóösszeget, valamint a magánszemély adóazonosítóját közli az adóhatósággal. A bejelentés alapján az adókülönbözetet az APEH határozattal írja elő a magánszemély javára, illetőleg terhére. A munkáltatónak ebben az esetben is csak a levonni elmulasztott adókülönbözet figyelembevételével kell az adómegállapításra előírt határidőt követő naptól a nyilvántartásba vételig eltelt időre kiszámítania, bevallania és megfizetnie az önellenőrzési pótlékot.

A kifizető kötelezettsége

A kifizetőnek akkor van teendője, ha a kifizetésről szóló igazolás kiállítását követően veszi észre, hogy az adóelőleg levonásánál tévedett. Ilyenkor a tévedést nyilvántartásba veszi, ezt követően 15 napon belül értesíti a magánszemély adóhatóságát - az adóazonosító feltüntetése mellett - a különbözetről, a kifizetés jogcíméről, valamint a kifizetői igazolás kiállításának időpontjáról. Ha a törvényes mértéknél kevesebb volt a levont adóelőleg, akkor az igazolás kiállításának napjától a nyilvántartásba vétel időpontjáig kell az önellenőrzési pótlékot kiszámítani, bevallani és megfizetni. A munkáltatónak akkor kell így eljárnia, ha a magánszemély önadózó, és az év végi elszámolásról szóló igazolás kiállítását követően veszi észre a tévedést.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez a szabály a munkáltatói, kifizetői adatszolgáltatásokra nem vonatkozik, az adatszolgáltatások továbbra sem módosíthatók.

Adóbevallás

Tapasztalatok szerint az adóbevallások - jellemzően számítási hibák következtében - igen nagy hányadban hibásak, ami nehezíti az adatok feldolgozását, felesleges munkát okozva az adóhatóságnak és az adózónak egyaránt. A hibás bevallások száma csökkenhet, ha az adózók mind nagyobb száma veszi igénybe az adóbevallás kitöltéséhez adótanácsadók, adószakértők közreműködését. A 2001-től hatályos módosítás erre ösztönzi az adózókat, ugyanis az Art. 20. §-ának (8) bekezdése lehetővé teszi, hogy az adóbevallást adótanácsadó, adószakértő ellenjegyezze. A rendelkezés következtében hibás adóbevallás esetén az ilyenkor kiróható mulasztási bírság az ellenjegyző adószakértőt, adótanácsadót terheli. Lényeges azonban, hogy az adószakértő, adótanácsadó felelőssége az általa ellenjegyzett bevallások tekintetében kizárólag a bevallás kitöltése során elkövetett hibák tekintetében áll fenn.

Hibás bevallás

Hibás bevallás az, amiben név-, számelírás vagy számítási hiba található, illetőleg a bevallás adóhiányt nem eredményező hiányosságban szenved. Az ellenjegyző tehát nem felel a bevallás adatainak valóságtartalmáért, de nem bírságolható a bevallás benyújtásának késedelmes teljesítéséért sem. A törvényalkotók a rendelkezéstől azt remélik, hogy az adózók az úgynevezett "zug" tanácsadóktól elpártolva a munkájukért felelősséget is vállaló szakemberekhez fordulnak majd segítségért.

Soron kívüli bevallás

Az eddig a könyveiket devizában vezető társaságok az euró bevezetésével összefüggésben egyre nagyobb számban tértek át könyvvezetésük tekintetében erre a devizanemre. Ezt az áttérést ugyan pozitív jogi rendelkezések nem tették lehetővé, de az idevonatkozó szabályok nem is tiltották. Az új számviteli szabályozás a már kialakult gyakorlatot megerősítve rendezi az egyik devizanemről a másik devizanemre történő áttérést. Minthogy az áttérés az Art. eddigi szabályai szerint is soron kívüli adóbevallási kötelezettséggel járt, így jövőre kiterjed ez a kötelezettség a devizáról másik devizára való áttérés esetén is [Art. 23. § (3) bekezdésének e) pontja].

Az adó megfizetésének módja

Az adót a magánszemély adózónak - főszabályként - átutalással vagy postai befizetéssel kell megfizetnie. Az eddigi szabályok kivételes adómegfizetési mód meghatározását tették lehetővé azoknál a települési önkormányzatoknál, ahol még a postai befizetés is nehézségbe ütközik. Ebben az esetben az önkormányzat adófizetési napokat állapíthat meg, amelyen készpénzzel - nyugta ellenében - teljesítheti a lakosság a fizetési kötelezettségét. Ez a rendelkezés azonban kizárólag a helyi adók megfizetésére vonatkozott, az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó más adókra (például gépjárműadó, termőföld bérbeadására vonatkozó adó) nem. Az adókötelezettség teljesítésének egyszerűsítése jegyében a törvénymódosítás megszünteti ezt az indokolatlan különbséget. 2001-től az önkormányzat képviselő-testülete az adó megfizetésére minden, az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adó- vagy illetékfizetésre adófizetési napokat állapíthat meg [Art. 28. §-ának (3) bekezdése].

Befizetések elszámolása felszámolási eljárásban

Az Art. főszabálya szerint az adóhatóság a túlfizetés összegét csak az adózó kérelmére számolja el az általa nyilvántartott adótartozásokra. Felszámoláskor azonban az adózó személyében változás áll be, ugyanis a felszámolás kezdő napjától az adózói jogokat (is) a felszámoló gyakorolhatja. Ennek következtében a folyószámla rendezetlen, tartozást és túlfizetést egyaránt mutat. Mindeddig a felszámolónak a felszámolási eljárás kezdő napját követően lehetősége volt a túlfizetés visszaigénylésére, anélkül hogy az csökkenthette volna a hitelezői igényként bejelentett követelést. A módosítás az adóhatóság kötelezettségévé teszi a folyószámla rendezését, ennek eredményeként az APEH a felszámolásban már csak a nála nyilvántartott nettó követelést jelentheti be igényként [Art. 32. §-ának (6) bekezdése].

Folyószámla-egyenleg

Az, hogy az állami adóhatóságnál a közelmúltban az Állami Számvevőszék vizsgálatot folytatott - más összefüggésben - széles körben ismert. Ez a vizsgálat - többek között - kifogásolta azt a szabályt, amely az adóhatóságokat csak akkor kötelezte az adófolyószámla-egyenleg kiküldésére, ha a folyószámla tartozást mutatott. Az már más kérdés, hogy az APEH - a járulékintegráció miatt - nem élt ezzel a lehetőséggel.

Azért, hogy az adózók a folyószámla rendezésével kapcsolatban "helyzetbe kerüljenek", 2001-től mind a tartozást, mind a túlfizetést mutató folyószámláról értesítést küld az adóhatóság. Takarékossági okokból a nulla egyenlegű folyószámlákat azonban továbbra sem kell kiküldeni.

Az egyenlegértesítő kiküldésének határidejét a törvény adózói csoportok szerint differenciáltan határozza meg. A magánszemélyek évenként augusztus 31-éig (ahogyan eddig is), minden más adózó pedig október 31-éig kapja meg a folyószámlát [Art. 32. §-ának (6) és (10) bekezdései].

Könyvvezetés

A fióktelepnek nem minősülő telephelyen gazdasági tevékenységet folytató külföldi vállalkozó nem tartozik a számviteli törvény hatálya alá. Az adóbevételek védelme érdekében az ebből a hiányosságból eredő esetleges ellentmondásokat rendezni kell. Az Art. ezért előírja, hogy a külföldi vállalkozó fióktelepnek nem minősülő telephelye könyveit a számviteli törvény szerinti kettős könyvvitel szabályai szerint vezeti, és ezzel egyben teljesíti bizonylatkiállítási és -nyilvántartási kötelezettségét is [Art. 33. §-ának (3) bekezdése].

Magánszemély önellenőrzése

A személyijövedelemadó-törvény és az Art. is meghatározza azokat az eseteket, amikor a magánszemély nem tehet jogszerű nyilatkozatot a munkáltatónak az év végi adóelszámolás érdekében. Ilyen eset lehet egyebek mellett, ha utólag olyan adóköteles jövedelmet tár fel (például ingatlanértékesítés jövedelme), amely miatt nincs helye a munkáltatói elszámolásnak, de az is, ha például adóhitelt tart nyilván. A megtett nyilatkozatot a magánszemélynek kell önellenőrzéssel módosítania. Az eddig hatályos rendelkezések ezt azonban csak az adóköteles jövedelem feltárása esetében tették lehetővé, az előző példában szereplő adóhitel nyilvántartása esetén nem. A jogkövető magatartás elősegítése érdekében a jövőben az önellenőrzés akkor is benyújtható, ha a magánszemély az adómegállapításra jogosító nyilatkozatot bármely ok miatt nem tehette volna meg [Art. 42. §-ának (6) bekezdése].

Önellenőrzés az egészségügyi hozzájárulásra

A korábbi szabályozás indokolatlan különbséget tett a magánszemély jövedelemadójának és egészségügyi hozzájárulásának az önellenőrzése között. Míg a jövedelemadót csak akkor lehet helyesbíteni, ha a módosított összeg a 100 forintot meghaladja, ezt a korlátozást az egészségügyi hozzájárulás esetében ez idáig nem alkalmazta jogalkotó. A költségtakarékosság érdekében 2001-től ez a szabály kiterjed az egészségügyi hozzájárulásra is [Art. 43. §-ának (3) bekezdése].

Illetékesség az ellenőrzés során

Az adóellenőrzés főszabálya, hogy az adóhatóság csak az illetékességi területén járhat el.

Székhely-, telephelyváltozás

Ha az adózó székhelyét, telephelyét módosítja, a változás nem a bejegyzés napjával, hanem visszamenőleges hatállyal történik. Ha a változás miatt az adózó már más adóhatóság illetékessége alá tartozik, s erről az adóhatóság csak az ellenőrzés megkezdését követően szerez tudomást, az eddigi szabályok szerint az eljárást meg kellett semmisíteni, és az ellenőrzést az új illetékes hatóságnak újból kellett kezdeni. A módosult szabály az adóztatás hatékonyságának biztosítása érdekében kimondja, hogy a székhely, telephely változásának csak az adóhatóság tudomásszerzését követően megkezdett ellenőrzésekre és eljárásokra van hatása, tehát az ellenőrzést, az eljárást az azt megkezdő adóhatóság folytathatja le. Emellett továbbra is megmarad az a szabály, hogy ha az adóhatóság illetékessége az ellenőrzés megkezdését követően változik, akkor az ellenőrzés befejezésére és az adóigazgatási eljárás lefolytatására az ellenőrzést megkezdő adóhatóság az illetékes [Art. 50. §-ának (8) bekezdése].

Ellenőrzés illetékességi területen kívül

A korábban hatályos szabályok szerint az APEH elnökének engedélye alapján a Hivatal fővárosi és megyei szervei esetenként az illetékességi területükön kívül is ellenőrizhetnek. A gyakorlatban gondot okozott, hogy a Kiemelt Adózók Igazgatósága beletartozik-e a fővárosi és megyei szervek fogalmába, amit a törvény egy más helyen összefoglalóan területi szerveknek nevez. Annak érdekében, hogy szükség esetén a Kiemelt Adózók Igazgatósága is kirendelhető legyen egy-egy illetékességi területén kívül eső ellenőrzésre, a törvénymódosítás megszünteti az eltérő és félreérthető terminológia használatát [Art. 53. §-ának (1) bekezdése].

Ismételt ellenőrzés

Már az Art. 1999-es évközi módosítása lazította az ellenőrzéssel lezárt időszak újra ellenőrzésének tilalmát. Eszerint az ellenőrzéssel lezárt időszak az APEH elnökének, a VPOP parancsnokának rendelkezése alapján ismételt ellenőrzés alá vonható, ha az ellenőrzést követően olyan új tény, körülmény merül fel, amely az adókötelezettséget érinti. Korlátozásként azt említette a törvény, hogy az ellenőrzés az elévülési időn és az elrendelése feltételeinek meglététől számított hat hónapon belül folytatható le, és a megállapítás csak az új tényekre, körülményekre terjedhet ki, azaz nincs lehetőség az adómegállapítás egészének felülvizsgálatára. Ezt az utóbbi korlátozást 2001-től a módosítás megszünteti, tehát az új tények, körülmények alapján lefolytatott vizsgálat megalapozhatja az adóhatóság adómegállapításhoz való jogát, akár a becslés módszerével is [Art. 54. §-ának (1) és (3) bekezdése].

Ahhoz, hogy az adóhatóság eleget tegyen a társadalombiztosítási igazgatási szervek, illetve a magánnyugdíjpénztárak ellátásokkal kapcsolatos adatkéréseinek, gyakran a foglalkoztatónál kell ellenőrzést folytatni. A több, egymást követő megkeresés teljesítése, az ismételt ellenőrzés lefolytatása már az ellenőrzéssel lezárt időszak ismételt vizsgálatának tilalmába ütközhet. A járulékfizető magánszemélyek érdekeit védi az a módosítás, amely a megkeresések teljesítéséhez szükséges ellenőrzések tekintetében lehetővé teszi az ismételt ellenőrzést. Ha az ellenőrzés a kötelezettség módosítását eredményezné, mégpedig úgy, hogy a kötelezettséget az adózó (foglalkoztató) terhére egy év elteltével kellene változtatni, ez csak akkor lehetséges, ha a súlyosabb kötelezettség a magánszemélynél többlet ellátási jogosultságot eredményez [Art. 54. §-ának (1) bekezdése és 79. §-ának (8) bekezdése].

Magánszemély önellenőrzési pótléka

A magánszemély abban az esetben mentesül az önellenőrzésipótlék-fizetési kötelezettség alól, ha a személyijövedelemadó-bevallását a munkáltató, a kifizető hibás vagy késedelmes igazolása miatt kellett módosítani. Indokolatlan ezt a lehetőséget a személyi jövedelemadóra leszűkíteni, hiszen a magánszemély a járulékkal kapcsolatosan is önellenőrzésre kényszerülhet ugyanezen okokból. 2001-től egységes a szabály a jövedelemadó és a járulékbevallás önellenőrzése tekintetében [Art. 70. §-ának (5) bekezdése].

Adóbírság

Az elmúlt időszakban nemcsak az ÁSZ, hanem a Legfőbb Ügyészség is vizsgálta az APEH tevékenységét, és kifogásolta az adóhatóság bírságolási gyakorlatát. A vonatkozó szabály szerint az adóbírság mértéke az adóhiány 50 százaléka, amely hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, ha az adóhatóság azt állapítja meg, hogy az adózó az ügyben a tőle elvárt gondossággal járt el. Ez a szabály - a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint - nem jelentheti azt, hogy az adóhatóság eltekintsen a bírság kiszabásától. Úgy ítélte meg, hogy az APEH túlterjeszkedik a törvényi felhatalmazáson, amikor nullára mérsékli az adóbírság összegét. Az adóhatóság ezzel szemben úgy érvelt, hogy ha az adózó, illetőleg az érdekkörében eljáró más személyek gondossága olyan fokú, amely kizárja a felróhatóságot, az adóbírság korlátlanul mérsékelhető. Ez a gyakorlat nem mond ellent a normaszövegnek sem, hiszen a törvény bírságminimumot nem határoz meg. Az ügyészség véleményét akceptálva az egyértelmű szabályozás érdekében 2001-től a törvény szövege is kimondja, hogy az adóhatóság indokolt esetben jogosult a bírság kiszabásának mellőzésére is [Art. 73. §-ának (1) bekezdése].

Mulasztási bírság

Említettük a munkáltatói, kifizetői adómegállapítás korrekciójával kapcsolatos új szabályokat. A módosítás biztosítja, hogy a kifizető, munkáltató az adómegállapítás, -levonás, -bevallás, -megfizetés tekintetében elkövetett tévedése, mulasztása miatt kiszabható súlyosabb jogkövetkezmények alól mentesüljön, ha a hibáját feltárja, és az adóhatóságnak bejelenti. Hátrányos jogkövetkezményként csak az önellenőrzési pótlékkal kell számolnia, de a módosított szabályok szerinti 50 százalékos mulasztási bírságot és késedelmi pótlékot már nem kell megfizetnie.

Az önkéntes jogkövetés mellett a megnövekedett mulasztásibírság-tétel és késedelmi pótlék kiszabhatósága is érdekeltté teszi a munkáltatót és kifizetőt az önrevízió elvégzésében. Az eddigi szabályozás szerint ugyanis az adó levonásának elmulasztásáért 20 százalék mulasztási bírság volt kiszabható, amely mellett a késedelmi pótlékot csak akkor kellett alkalmazni, ha a levont adót nem fizették be az adóhatósághoz [Art. 74. §-ának (6) bekezdése].

Üzletbezárás

Adóhatósági jelzés szerint jogbizonytalanságot okozott az üzletbezárás jogintézményének alkalmazása során, hogy a napokban meghatározott büntetési tétel alatt naptári vagy nyitvatartási napokat kell-e érteni. Nem mindegy ez azoknál a - főleg vendéglátó-ipari - vállalkozásoknál, ahol a nyitva tartás időszakosan visszatérő. A jogalkotó eredeti szándéka most a törvénymódosítás hatására juthat egyértelműen érvényre, miszerint a nyitvatartási napokra rendeli el a bezárás időtartamának meghatározását. Mivel az üzletbezárás - nyugtaadás elmulasztása, a "fekete"-foglalkoztatás és a igazolatlan eredetű áru forgalmazása esetén - 6, 10, 12, 20 vagy akár 60 napra is terjedhet, a hetente egyszer nyitva tartó diszkó esetében ez több mint egy évig tartó szünetelést jelenthet [Art. 74/B §-ának (1) bekezdése].

Iratok kézbesítése

Az Art. az adóhatósági határozatok kézbesítésének megkönnyítése érdekében már eddig is úgy rendelkezett, hogy a határozatot kézbesítettnek kell tekinteni (azaz jogerősíthető), ha a posta a rá vonatkozó szabályok szerint kétszer megkísérelte a kézbesítést, de az adózó azt nem kereste, vagy az átvételt megtagadta. Ezzel szemben ellenbizonyításnak volt helye, ami - valljuk be - nem lehetett könnyű, hiszen az adózó nemigen tudta bizonyítani, ha például a postás a küldeményről nem hagyott értesítést. A módosítás szerint a kézbesítés egyszerűsítése minden adóhatósági eljárásban keletkezett iratra kiterjed azzal, hogy az irat átvételében akadályozott adózó igazolási kérelemmel élhet [Art. 77. §-ának (1) bekezdése].

Az adó soron kívüli megállapítása

A lakáscélú megtakarításokkal, valamint az élet- és nyugdíjbiztosítások megszüntetésével kapcsolatos adóhatósági adómegállapításra vonatkozó szabály hatályon kívül helyezése a személyi jövedelemadóról szóló törvény változásával függ össze. Az eddigi szabályok szerint, ha a magánszemély a lakáscélú megtakarítást nem cél szerint használta fel, vagy a lakáscélú felhasználást 90 napon belül nem igazolta, illetőleg az élet- vagy nyugdíjbiztosítását határidőn belül megszüntette, akkor az erre igénybe vett adókedvezményt 20 százalékkal növelt összegben 15 napon belül meg kellett fizetnie. A fizetési kötelezettséget az adóhatóság határozattal állapította meg. Mivel 2001-től a lakáscélú felhasználást már nem kell igazolni, valamint az igénybe vett adókedvezményt növelt összegben a bevallással egyidejűleg kell a magánszemélynek megfizetnie, feleslegessé vált a soron kívüli adómegállapítás, az adókötelezettség jogszerű teljesítését az APEH adóellenőrzés keretében, utólag vizsgálja [Art. 80. §-ának (5) bekezdése].

Feltételes adómegállapítás

A pénzügyminiszter az adózó kérésére a jövőben megkötendő szerződésekre vagy más jogügyletekre előre megállapíthatja az adókötelezettséget. A kérelem díjköteles, amelynek mértéke az ügylet tárgya értékének 1 százaléka, de legalább 250 ezer forint, legfeljebb 5 millió forint. Ha az ügylet értéke nem állapítható meg, úgy 250 ezer forintos, fix összegű díjat kell fizetni. Ez utóbbi díjat a törvénymódosítás hatályon kívül helyezte [Art. 80/A §-ának (2) bekezdése].

Adómérséklés

Magánszemélyek esetében - a tőketartozás mellett - a bírság, pótlék mérséklésére abban az esetben van lehetőség, ha a tartozás megfizetése a magánszemély és a vele egy háztartásban élők megélhetését súlyosan veszélyeztetné. Más adózónál a bírság és a pótlékok akkor mérsékelhetők, ha a megfizetése a vállalkozás további folytatását ellehetetlenítené. Különbség van tehát a magánszemély vállalkozók és a más vállalkozók mérséklési körülményeinek mérlegelési lehetőségei között, pedig az adótörvények a szektorsemlegességre törekszenek. Az indokolatlan különbségtételt rendezi az új szabály, amely szerint a bírság és a pótléktartozások magánszemély vállalkozók esetében akkor is mérsékelhetők, ha a megfizetés a létfeltételeket ugyan nem veszélyezteti, de a vállalkozási tevékenység folytatását igen [Art. 82. §-ának (3) bekezdése].

Végrehajtás

Rendkívüli jogorvoslatként biztosítja a törvény, hogy végrehajtási eljárás során az adóhatóság alkalmazottjának törvénysértő intézkedése vagy mulasztása esetén végrehajtási kifogás terjeszthető elő. Az eddigi szabályozás szerint ezt a kifogást csak a végrehajtás alá vont személy és a végrehajtást kérő terjeszthette elő, kizárva azt, akinek a végrehajtás esetleg jogát vagy jogos érdekét sérti. A gyakorlatban pedig előfordul, hogy az intézkedés a jelzálogjog jogosultját, vagy foglalás esetén a lefoglalt dolog tulajdonosát érinti. A törvénymódosítás 2001-től kiterjeszti a kifogás előterjesztésére jogosultak körét, lehetővé téve, hogy más érdekelt személyek is élhessenek jogorvoslati kérelemmel [Art. 87. §-ának (5) bekezdése].

Árverés

Ingatlanárverés során, ha az első árverés sikertelen volt, és a második árverésen az ingatlant alacsonyabb áron adták el, mint amelyet az első árverésen a korábbi árverési vevő ajánlott, akkor a különbözetet a korábbi árverési vevő köteles megtéríteni. Az erről szóló határozatot az adóhatóság hozta meg. Ingó árverés esetén ugyanilyen helyzetben a rosszhiszemű árverezőt a bíróság kötelezte a különbözet megfizetésére. Az egyszerűsítés jegyében a jövőben ingó- és ingatlanárverés esetén is egyaránt az adóhatóság hozza meg a határozatot, amely a jogerőre emelkedést követően végrehajtható okiratnak számít [Art. 88/A §-ának (2) bekezdése].

Behajtás

Az eddig hatályos szabályozás szerint az adók módjára behajtandó köztartozásokra vonatkozó rendelkezéseket kellett alkalmazni abban az esetben is, ha a köztartozás beszedésére jogosult önkormányzati adóhatóság vagy illetékhivatal az illetékességi területén folytatott végrehajtás akadálya vagy eredménytelensége esetén másik adóhatóságot keres meg a behajtás érdekében. A szabály értelmezésének megkönnyítése érdekében a módosítás egyértelművé teszi, hogy az általános hatásköri szabályoknak megfelelően az önkormányzat jegyzője csak más önkormányzati jegyzőhöz, az illetékhivatal csak más illetékhivatalhoz fordulhat ilyen megkereséssel és nem pedig az adóhatósághoz [Art. 93. §-ának (1) bekezdése].

Nyomtatványok

Az adóhatóság által rendszeresített nyomtatványok az adózó aláírásával válnak magánokirattá. A gyakorlat nem volt egyértelmű annak megítélésében, hogy adózói aláírás alatt mit is kell érteni: csak a saját kezű aláírást, vagy a magyar jogban általánosnak tekintett képviselői aláírást is. A módosítás egyértelművé teszi, hogy a nyomtatványokat az adózó képviseletére jogosult más személy is aláírhatja, és ezzel a kötelezettség teljesítettnek minősül. Ez - egyebek mellett - azt a sokszor előforduló problémát oldja meg, amikor az adózó betegség, külföldi tartózkodás vagy egyéb körülmények miatt nem tudja saját kezűleg aláírni a nyomtatványokat.

Meghatalmazottak

Fontos azonban, hogy képviselőként csak az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott képviselő írhat alá. Magánszemélyt a törvényes képviselő, a közokiratban, magánokiratban meghatalmazott más nagykorú személy, ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó, más adózót a rá vonatkozó jogszabály szerint képviseleti joggal rendelkező személy, ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó képviselheti jogszabály szerinti megbízás alapján [Art. 96. §-ának (2) bekezdése].

Fogalommeghatározások változása

Adóév

Az üzleti év választhatóságának biztosítása miatt az adóév fogalmának módosítására is szükség van, hiszen eddig az adóév lényegében a naptári évvel volt azonos. Az új fogalommeghatározás szerint az üzleti év számít adóévnek a társasági adó, az osztalékadó, a turisztikai hozzájárulás, a vállalkozók kommunális adója és a helyi iparűzési adó tekintetében (97.§ a. pont).

Kifizető

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény - főszabályként - a kifizetőt tekinti a fizetési kötelezettség alanyának, kifizető alatt pedig az Art. fogalommeghatározását érti. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyes hatóságok, nyomozó hatóságok, bíróságok, ügyvédek, közjegyzők és a bírósági végrehajtók akkor is kifizetőnek tekintendők, ha a kifizetést a náluk letétbe helyezett összegből teljesítik, holott valójában nem ők a kifizetések tényleges forrásai. A két törvény összefüggéséből pedig az következik, hogy ilyen esetben a felsorolt kifizetőket terheli az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége is. Az új szabály kimondja, hogy az előbbiekben felsorolt hatóságok, személyek a letétből történő kifizetések esetén nem számítanak kifizetőnek [Art. 97. §-ának j) pontja].

Bevallás benyújtása

A bevallásbenyújtás általános szabályai között eddig az szerepelt, hogy a magánszemélynek a jövedelemadóját és a járulékát a bevallásában forintban kell kitöltenie. A rendelkezés azonban nem nevesítette a magánszemély egészségügyi hozzájárulását, a forintban történő bevallás csak az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény szabályaiból volt kikövetkeztethető. A módosítás egységesíti a magánszemély bevallásának kitöltési szabályait a jövedelemadó, a járulék és az egészségügyi hozzájárulás tekintetében is [Art. 1. számú mellékletének II/1. pontja].

Adók befizetése

Az adó megfizetésének szabályait az új törvénymódosítás a magánszemély személyi jövedelemadója és egészségügyi hozzájárulása tekintetében ugyancsak egységesítette. 2001-től a személyi jövedelemadó mellett a 100 forintot el nem érő egészségügyi hozzájárulást sem kell megfizetni, a 100 forint alatti összeget az adóhatóság nem téríti vissza [Art. 2. számú mellékletének I/3. pontja].

Áfagyakorítás

Az általános forgalmi adó új szabályai szerint a megelőző adóév adatai alapján 8 millió forint bevételt el nem érő adózók választhatnak, hogy éves vagy negyedéves bevallást kívánnak benyújtani. Ha egy adózó élt a választási jogával, és ez alapján éves bevalló lesz, akkor ezentúl nem kérheti az adóhatóságtól a gyakoribb bevallás engedélyezését. Természetesen a negyedéves bevallást választók, illetve a negyedéves, havi bevallásra kötelezettek továbbra is élhetnek a gyakorítás lehetőségével, különösen abban az esetben, ha beruháznak, vagy ha az értékesítéseik után felszámított áfa kulcsa alacsonyabb a beszerzéseiket terhelő előzetesen felszámított adó kulcsánál.

Adatszolgáltatás

A járulékintegráció következtében a munkáltatóknak, kifizetőknek a magánszemélyek jövedelme és az ezt terhelő adó mellett a járulékkal kapcsolatosan is adatot kell szolgáltatniuk. A szolgáltatandó adatok köre más-más a munkáltatóra, illetve a kifizetőre nézve. A munkáltató a járulékköteles jövedelemről, a levont járulékról, a járulékfizetés egyéni felső korlátjáról, a járulékfizetés alól mentes időtartamról, a magán-nyugdíjpénztári tagság tényéről, míg a kifizető csak a levont járulékok alapjáról, a levont járulékról, valamint a levonás elmaradásának okáról készít adatszolgáltatást. Ez a megkülönböztetés indokolatlan abban az esetben, ha a munkáltató csak azért minősül kifizetőnek, mert a magánszemély nem kéri az év végi adómegállapítást. A törvénymódosítás eredményeként a munkáltató adatszolgáltatása független az adóévet követő adómegállapítás tényétől, azaz az adatszolgáltatás mindenképpen a bővebb járulékadatok körére terjed ki. Fontos, hogy ezt a szabályt már a 2000. évről készített adatszolgáltatásnál is alkalmazni kell [Art. 3. számú mellékletének A/4. pontja].

Földhivatali, illetékhivatali adatok

Csökken a földhivatalok és rajtuk keresztül az illetékhivatalok által szolgáltatandó adatok köre is. Az ingatlanértékesítéssel kapcsolatos adókötelezettség teljesítésének ellenőrzéséhez elsősorban az ingatlan eladójának személyi azonosító adataira, valamint a szerződés szerinti eladási árra van szükség. Éppen ezért az ingatlanértékesítésben részt vevő eladó személyi azonosító adatait, valamint az ingatlan illetékkiszabása alapjául szolgáló forgalmi értékét nem kell az adóhatósággal tudatni. A szabályt már a 2000. évről teljesítendő adatszolgáltatások során is alkalmazni kell [Art. 3. számú mellékletének C/1-2. pontja]. Az adatszolgáltatás változásával az ingatlanátruházással összefüggő bejelentési szabály [Art. 13. §-ának (2) bekezdése] is egyszerűsödik, kimarad a vevőre vonatkozó személyi adatok bejelentési kötelezettsége.

Külföldiek adózása

Az eddig hatályos szabályok szerint a külföldi személynek a haszonhúzói minőségét a kifizetést megelőzően minden esetben olyan hiteles okirattal kellett igazolnia, amelyet külföldi adóhatóság vagy független könyvvizsgáló állított ki. Ezt - a talán túlzott - követelést enyhíti a módosítás - amely 2000. január 1-jére visszamenőlegesen hatályos -, így a külföldi személy okiratban foglalt nyilatkozatát akkor követeli meg, ha a kettős adózás elkerülésére kötött egyezmény szerint e körülmény az adókötelezettséget befolyásolja.

Ha a nyilatkozatot a jövedelem kifizetését követően, de a kifizető adóbevallása előtt megteszik, a kifizető az adóbevallásában számolja el a levont és a levonható adó különbözetét, ha a nyilatkozat csak a bevallás benyújtása után áll a rendelkezésére, akkor önrevízióval rendezheti a különbözetet. Ugyanez az eljárás akkor is, ha a kifizető nem pénzben juttat jövedelmet a külföldi személynek. A haszonhúzói igazolás egyszerűsítése, illetőleg a természetben fizetett jövedelemre vonatkozó szabályok már a 2000. évi kifizetések tekintetében is alkalmazhatók [Art. 5. számú mellékletének 6., 7., 9., 10., pontjai].

Üzleti évet választók bevallási, befizetési kötelezettségei

A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók adókötelezettségének teljesíthetősége érdekében testreszabottan kell rendelkezni a bevallási és befizetési szabályokról, amelyet egy új melléklet tartalmaz (Art. 21. és 22.§-a).

Az új melléklet bevezető mondata kimondja, hogy a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózónak a társasági adó, az osztalékadó, a turisztikai hozzájárulás, a vállalkozók helyi kommunális adója és az iparűzési adó tekintetében az adómegállapítási, -bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési kötelezettségét az üzleti év első napján hatályos szabályok szerint kell teljesíteni. Ezzel a rendelkezéssel elkerülhető, hogy az üzleti évet alkalmazók a naptári évek fordulóján változó adózási szabályok miatt egy üzleti éven belül különböző szabályoknak feleljenek meg.

A melléklet a már felsorolt adók esetében a bevallási, az adó-, az adóelőleg-megfizetési kötelezettségek határidejét az adózó üzleti évére vonatkoztatva határozza meg, legyen szó akár az állami, akár az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendő kötelezettségekről.

Társasági és osztalékadó

Ennek megfelelően a társasági adót és az osztalékadót az üzleti év utolsó napját követő 150 napon kell bevallani, megfizetni, és ettől az időponttól lehet visszaigényelni. A társasági adóra vonatkozó feltöltési kötelezettséget az üzleti év utolsó hónapjának 20. napjáig kell teljesíteni.

Turisztikai hozzájárulás

A turisztikai hozzájárulás bevallása az előbbiekhez hasonló, az előleget az üzleti év első félévét követő hó 20. napjáig és a harmadik, negyedik negyedévet követő hó 20-áig kell megfizetni, a befizetett előleg és az éves kötelezettség különbözetét pedig az üzleti év utolsó napját követő 20. napig fizeti meg.

Vállalkozók kommunális adója, helyi iparűzési adó

A vállalkozók kommunális adójával és a helyi iparűzési adóval kapcsolatos bevallást az üzleti év utolsó napját követő 150. napon kell teljesíteni, az adót eddig kell befizetni, illetve lehet visszaigényelni. Az előleget két részletben az üzleti év harmadik hónapjának 15. napjáig, illetve a kilencedik hónap 15. napjáig kell megfizetni. A feltöltési kötelezettséget - az egyszeres könyvvezetők kivételével - az üzleti év utolsó hónapjának 20. napjáig kell teljesíteni.

Varga Katalin

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére