Kit terhel a reprográfiai jogdíj?

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. december 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 32. számában (2000. december 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Nem kis izgalommal várták a másolókészülékek gyártói és üzemeltetői, hogy a szerzői jogi törvény alapján elkészült kormányrendelet hol húzza meg a reprográfiaidíj-fizetési kötelezettség határait. Nagy valószínűséggel sikeres lobbizás eredménye, hogy a nyomtatók és a faxok végül kimaradtak a jogdíjköteles készülékek közül.

 

A tavaly szeptemberben hatályba lépett új szerzői jogi törvény (1999. évi LXXVI. törvény) előkészítése a szakmán kívül nem váltott ki nagyobb izgalmakat. Kivétel volt ez alól a másolókészülékeket terhelő úgynevezett reprográfiai jogdíj bevezetésének kérdése, amelyet a korábbi szerzői jogi törvényünk nem ismert, jóllehet több EU-ország és az USA jogában is megtalálható. A vita során érvek és ellenérvek hangzottak el, és jelentős nyomás érvényesült a jogintézmény bevezetése ellen azok részéről, akiket ez a fizetési kötelezettség terhel, de végül a reprográfiai jogdíj bekerült a szerzői jogi törvénybe.

Úgy tűnik azonban, hogy a másolókészülékek gyártóinak mégis sikerült érvényesíteniük az érdekeiket a reprográfia céljára szolgáló készülékek felsorolása tárgyában hozott kormányrendelet előkészítése során. A törvény maga ugyanis több lényeges kérdést nyitva hagyott, amelyek viszont döntőek lesznek a reprográfiai jogdíj jövőjét illetően.

Mi is a reprográfia?

A reprográfia olyan magáncélú másolást jelent, melynek eredményeként papíralapú hordozón megjelenő másolat jön létre. Mivel a hatályos szerzői jogi törvény a szerzői művek mindenféle felhasználása esetén díjfizetést ír elő a felhasználó terhére, jogdíjköteles a felhasználásnak az a formája is, amikor irodalmi műveket, képzőművészeti alkotásokat, kottákat másolnak le.

Arra nézve, hogy ki viselje a jogdíjat, több megoldás képzelhető el. Magyarországon ezt a jogdíjat a jogalkotó a készülékek gyártóira és üzemeltetőire telepítette, de elképzelhető lenne például olyan megoldás is, hogy a fénymásolópapír gyártója viselje a jogdíjat. Mivel nem minden másolás során beszélhetünk a szerzői művek felhasználásáról, a jogdíj átalányjellegű, mint például a szerzői jog által már korábban is ismert, az üres hangkazetták, CD-lemezek gyártóit, importőreit terhelő jogdíjnál.

A jogdíjakból befolyó összeg azokat a szerzőket és kiadókat illeti, akiknek műveit, kiadványait - például irodalmi műveket, folyóiratokat, kottákat, képzőművészeti alkotásokat, fotókat - ilyen módon többszöröznek.

Hatálybalépés

A reprográfiára vonatkozó szabályok hatálybalépése egy évvel kitolódott a törvény többi rendelkezésének hatálybalépéséhez viszonyítva, így ezek az előírások csupán ez év szeptember 1-jétől alkalmazhatók.

Új közös jogkezelő szervezet

Nyitva maradt a kérdés, hogy a jogdíjakat ki fogja beszedni. Abban az esetben, ha erre a célra külön közös jogkezelő szervezet nem jönne létre, a feladat az irodalmi és zeneművek közös jogkezelését végző ARTISJUS Egyesületre várt volna a törvény szerint.

Az új közös jogkezelő szervezetet - a Magyar Reprográfiai Szövetséget - végül a törvény vonatkozó részének hatálybalépésével egyidejűleg, vagyis 2000. szeptember 1-jével a nemzeti kulturális örökség minisztere nyilvántartásba vette. A nyilvántartásba vételről szóló végzés a Magyar Közlöny 2000/94. számában jelent meg.

Milyen készülékeket terhel a jogdíj?

A jogdíjfizetésre kötelezettek számára a legfontosabb kérdés természetesen az volt, hogy mely készülékeket terheli majd a jogdíj, és mennyi lesz annak összege.

A törvény szerint a díjat a reprográfiára szolgáló készülék gyártójának, külföldön gyártott készülék esetén a vám fizetésére kötelezettnek, valamint a reprográfiára szolgáló készüléket ellenérték fejében üzemeltetőnek (COPY SHOP) kell megfizetnie. A reprográfiára szolgáló készülékek felsorolását a szerzői jogi törvény egy, a későbbiekben megalkotandó kormányrendelet feladatává tette.

A kormányrendelet előkészítése során ellentámadásba lendültek a másolókészülékek gyártói, s végül sikerrel érvényesítették az érdekeiket. A Magyar Közlöny 2000/93. számában megjelent 158/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet ugyanis nem tekinti reprográfiára szolgáló készüléknek a nyomtatókat és a faxokat, amelyekből külföldön ezeknek a társaságoknak a legnagyobb bevételük származik, és csupán a hagyományos fénymásoló készülékeket sorolja a jogdíjfizetéssel érintett körbe.

Azt, hogy a fizetési kötelezettség a nyomtatókészülékek gyártói, illetve importőrei számára is nyilvánvaló volt, mutatja, hogy nem egy közülük maga jelentkezett azzal, hogy jogdíjat akar fizetni. A rendeletben alkalmazott készülékfelsorolás elméleti szempontból is erősen vitatható, hiszen a szerzői jogi törvény 18. §-ának (2) bekezdése nevesítve is tartalmazza a nyomtatással történő rögzítést és másolatkészítést mint többszörözést.

Az internet szerepének bővülésével, ahol az irodalmi művek, képzőművészeti alkotások letöltése tömeges, és lehetőség van a letöltött anyag kinyomtatására, ez a döntés pont azon a területen fosztja meg a szerzőket a többszörözéshez fűződő díjigényük érvényesítésének lehetőségétől, ahol a felhasználás növekedése leginkább várható. (Nem keverendő össze ez a szerzői jogdíj az interneten szerzői művet elhelyező úgynevezett tartalomszolgáltató által fizetendő szerzői jogdíjjal, amelyre vonatkozó fizetési kötelezettség jelenleg is fennáll.)

Aggályos a kormányrendelet által adott értelmezés versenyjogi szempontból is, hiszen azok a cégek, amelyeknek a jogdíjat meg kell fizetniük, nyilván hátrányosabb helyzetbe fognak kerülni a piacon azokhoz képest, akik a rendelet jóvoltából felmentést kaptak az olyan fizetési kötelezettség alól, amely a törvény alapján őket is terhelné.

A jogdíj összege

További - és bizonyára nem is az utolsó - nyitott kérdés, hogy mennyi lesz a fizetendő szerzői jogdíj összege. A törvény szerint ezt a létrejött új közös jogkezelő szervezetnek kell megállapítania, a nemzeti kulturális örökség miniszteréhez jóváhagyásra beterjesztenie, majd a Magyar Közlönyben közzétennie, ahogyan az a többi közös jogkezelő szervezet díjszabása esetében is történik.

A Magyar Reprográfiai Szövetség munkaszervezetének kialakítása azonban csak a napokban kezdődött meg, így még a jogdíjközlemény elkészítésére is csak ezután kerül sor. Kérdés, hogy ilyen körülmények között érvényesíteni fogják-e a díjigényt 2000. szeptember 1-jétől, hiszen erre elvileg fennáll a lehetőségük. Mindezekre valószínűleg már csak a jövő évben kapunk választ.

Frank Edit

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. december 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére