Az irodabútorok mai kínálata alighanem minden igényt kielégít. A gyártók versengenek a vevők kegyeiért, úgy is, hogy újabb és újabb, frissen kifejlesztett termékekkel állnak elő. A korábbiakhoz képest azonban jelentős változás, hogy e konkurenciaharcban a hazai vállalkozások is egyre jobb pozíciókat vívnak ki maguknak.
A mai eredmények különösen felértékelődnek az utóbbi évtized változásai tükrében. Mint Szabó Pál, a Bútorvállalkozók Országos Szakmai Szövetségének ügyvezető társelnöke emlékeztetett rá: a kilencvenes évek elején bekövetkezett liberalizáció gyakorlatilag teljesen kitárta a kaput az import előtt, ugyanakkor a piacgazdaságra való átállás, a privatizáció a gyártók körét is átrendezte. A korábbi nagyvállalatok felaprózódtak, megváltozott a tulajdonosi struktúra, s mindez együtt teljesen új versenyhelyzetet teremtett. Az életben maradáshoz más, eredménnyel kecsegtető stratégiákat kellett keresni – hiszen számos külföldi versenytárs igyekezett meghódítani a hazai piacot -, s az előremenekülés egyik módszerévé éppen a profilváltás vált. A vállalkozások jelentős köre korábban nem gyártott termékek előállítására állt rá, sokan éppen az irodabútort választották. Nem véletlenül: a Magyarországon megtelepedett kis- és nagybefektetők sorra nyitották meg irodáikat, vagyis a bútorok iránt is élénkült a kereslet. A gyártók igyekeztek kihasználni a konjunktúrát, azért is, mert a gazdasági átrendeződés korai időszakában a lakosság életszínvonala jelentősen romlott, s például lakóbútorok iránt a korábbiaknál lényegesen szerényebb volt a kereslet. A kilencvenes évek elejére már bizonyos szakmai tudás is felhalmozódott az irodabútor-profil meghonosításában, hiszen a liberalizáció nyomán bejött termékek és az e téren kialakuló hazai-külföldi termelési együttműködések jó "iskolát" teremtettek a magyar gyártói körnek. A külföldi termékek példája pedig – esztétikailag és funkcionálisan – nagyot lendített az iparágon. Ma már bizonyosan állítható, hogy a nemzetközi irodabútor-gyártók hazai jelenlétének fontos szerepe volt a honi fejlesztések megindításában.
Dizájnmenedzserek
A hazai vállalkozások viszonylag gyorsan fejlődtek, a külföldiek mellett a magyar cégek is jelentős részt szakítottak ki a piacból, sőt, exportálni is tudtak. Jellemző a fejlődés dinamikájára, hogy míg 1996-ban az irodabútorok behozatali aránya 24,3 százalék volt, a múlt évre az import aránya 18,4 százalékra apadt. Összesen mintegy 6000 vállalkozás foglalkozik ezzel a profillal, s közülük számosan eredményesen meglovagolták a piaci keresletet. Ez azonban – hangsúlyozta Szabó Pál – annak is köszönhető, hogy a piacnyitás és a magánosítás révén nagy iramban áramlott be az országba korszerű technika, technológia és dizájn. Természetesen a magyar gyártóknak jelentős szellemi kapacitásokat is mozgósítaniuk kellett. E tekintetben Magyarországnak nincs oka panaszra, igen erős innovatív tartalékok vannak az ágazatban. Az oktatás követni tudja az igényeket: a közoktatástól a felsőfokú tanintézetekig mindenütt színvonalas a szakirányú képzés. Különösen jó eredményeket hoznak a vállalatok kebelén belül működő tanműhelyek és oktatóbázisok, amelyek megerősítésére a szakmai szövetség lépéseket kíván tenni a jövőben. Szabó Pál szerint az oktatás további nagy erénye, hogy ma már a szakirányú főiskolák – ráérezve a piac igényeire – nemcsak dizájnereket, hanem dizájnmenedzsereket is képeznek, akik a bútoriparban képesek összehangolni a funkcionális, esztétikai, technológiai egységet a piaci igényekkel.
Mindez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mára a bútoripar legsikeresebb ágazatává nőtte ki magát az irodabútor-gyártás, amit bizonyít, hogy a tavalyi termelés értéke 6,3 milliárd forintot tett ki, az exporté elérte az 5,7 millió dollárt. A rendszerváltás előtt Kelet-Európa volt a meghatározó felvevőpiac, ma már viszont az uniós országokba is szállítanak a magyarországi gyártók, ami a nagy nemzetközi versenyben nem lebecsülendő teljesítmény. Szabó Pál szerint annak köszönhető az exportban elért fejlődés, hogy a magyar irodabútor-gyártók erőteljes marketinget folytatnak, ugyanakkor sikerrel kamatoztatják azokat az üzleti kapcsolataikat is, amelyeket a Magyarországra települt külföldi gyártókkal korábban kialakítottak.
Kellenek a jó kereskedők
A bútoripar általában is fejlődő ágazata a magyar gazdaságnak, bővül az export, mégpedig az uniós tagállamok irányába. A teljes kivitel 43 százaléka Németországba, 17 százaléka Ausztriába megy, de vásárol Franciaország, Anglia, Olaszország, Hollandia, sőt az Egyesült Államok és Svédország is. Egyelőre csak az irodai berendezések iránti kereslet élénk a belföldi bútorpiacon, ám azzal számolni kell, hogy lassacskán növekedni fog a lakossági kereslet is, amit a külföldi bútorgyártók és -kereskedők igen erőteljes reklámmal és marketinggel ki is fognak használni. E tekintetben a hazai gyártók – bár egyre többet áldoznak termékeik népszerűsítésére – ma még nehezen veszik fel a versenyt a nemzetközi vetélytársakkal. Ugyanakkor meg kell küzdeniük azzal a szemlélettel is, amely csak a külföldi terméket tartja jónak: e téren még nagyon alapos marketingmunka vár a gyártókra. Mindenekelőtt azt kell tudatosítaniuk a fogyasztókban, hogy minőségben, tartósságban és esztétikai megjelenésben a magyar termék semmivel sem rosszabb, mint a külföldi. Természetesen jó kereskedőkre is szükség van; e területen ugyancsak érezhető a változás, hiszen 1996-ban Magyarország egy kilogramm bútort 3,6 dollárért vett és 4,9 dollárért tudott eladni, a múlt esztendőre ez az összeg 3,5, illetve 5,9 dollárra módosult.
Központi pluszforrások
Az ágazat akkor fejlődhet tovább, ha lényegesen emelkedik a marketing és a kereskedelmi tevékenység színvonala. Ezzel kapcsolatban – szorosan a kormányzat által kidolgozott Széchenyi-tervhez kapcsolódva – ambiciózus koncepciót dolgozott ki a szövetség. Mint Szabó Pál kifejtette: a terv lényege, hogy a vertikális kapcsolatok további szélesítésével – a beszállítói rendszer kiépítésével, a kooperációs együttműködési formák kialakításával -, illetve új értékesítési formák és szervezetek létrehozásával szeretnének a magyar bútorgyártásnak újabb lendületet adni. Az egyik alapvető feladat a piac regionálissá változtatása: a gyártók és a kereskedők térségenként hoznának létre gazdálkodási szervezeteket. E terv végrehajtására a bútoripar 11 milliárd forintot áldozna, illetve hasonló összeget várna a befektetői körtől és a központi állami alapokból. Ezzel lehetőség nyílna arra, hogy az adott régió vállalkozásai társuljanak, fejlesszék technológiájukat, s olyan közös kereskedelmi és képviseleti rendszert hozzanak létre, amely az ágazat tartalékait mozgósíthatná. Külföldön szeretnének újabb piacokat is elhódítani. A tervezet szerint a cégeknek el kell érniük, hogy a közvetítőlánc kikerülésével önállóan, saját kereskedőkkel és áruházakkal jelenjenek meg a határon túl. Szabó Pál szerint a jövőben alapkövetelmény, hogy a magyar gyártók egyenes úton, közvetlenül jussanak el a vevőkig. Az irodabútorokat illetően is hasonló a recept: a külföldi nagyvárosokban, a potenciális exportpiacokon például bútorstúdiókat kellene nyitni. E lehetőségek kihasználásával akár meg is kétszereződhetne az export.
A szövetség az innováció fejlesztését is nélkülözhetetlennek tartja. E célból – vállalkozók, faipari szakemberek és üzletemberek bevonásával – képzési, oktatási és információfejlesztési stratégiát dolgoztak ki. A terv megvalósítására 10 millió forintot saját forrásból fordítanának, ugyanekkora összeget pedig központi pályázaton szeretnének elnyerni. Az ügyvezető társelnök szerint a kormányzat ambiciózus gazdaságfejlesztési elképzeléseit figyelembe véve az ágazat terveinek megvalósítására jó esély van, annál is inkább, mert a bútoripar utoljára a hetvenes években jutott stratégiai fejlesztéseket szolgáló központi forrásokhoz.
Egyre több a beszállító
Az irodabútort gyártók körében gyakorlatilag befejeződött a vállalkozások szelekciója – mondta Szabó Pál -, persze nem kizárt új szereplők felbukkanása sem. Az ágazatban alapvetően a kis- és közepes vállalkozások erősödtek meg, nagyvállalat mindössze néhány van, azok is külföldi tulajdonosi részesedéssel bírnak. A foglalkoztatottak száma megcsappant az ágazatban, jelenleg feleannyian, 18 ezren dolgoznak, mint a kilencvenes évek elején, ez azonban nem kizárólag a szerkezetváltásnak köszönhető: az utóbbi években mintegy hatvan százalékkal növekedett az ágazat termelékenysége, miközben a piac felvevőképessége nem bővült a kívánt mértékben, sőt, 30-35 százalékkal csökkent. Jelenleg, ha lassan is, de növekszik a foglalkoztatottak száma, s ami új jelenség: kezd kialakulni s megerősödni a gyártókhoz kapcsolódó beszállítók köre. Korábban azért nem volt rá példa, mert – a külföldi gyártási módszerekkel ellentétben – a hazai termelés zárt technológiában zajlott, mára azonban ez a szigorú "rend" fellazult, s egyre több lehetőség nyílik a kooperációra. Ebben a nagyobb cégek állnak az élen, ami azt vetíti előre, hogy hamarosan a bútoripar is képessé válik foglalkoztatotti körének érdemi bővítésére.
Mindezek mellett igen fontos a gyors termékfejlesztés – hangsúlyozta Szabó Pál. Az irodabútor-gyártók közti verseny azon dőlhet el, hogy kinek miként sikerül érzékelnie az igények változását, illetve milyen gyorsan tud piacra lépni az új dizájnnal készülő termékeivel. A tervezők felkészültek, a gyártók elszántak, a siker azonban azon (is) múlik, hogy az egyébként szerény jövedelmezőségű ágazat pozícióit javítandó, milyen pénzforrásokat és milyen "technikákat" képes felvonultatni a jövőben. A konjunktúrára mindenesetre jelenleg nem lehet panasz...
(v. é.)