Lassú felzárkózás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 31. számában (2000. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A kilencvenes évek egészét a nominális és a reálkereseti index nagyfokú hullámzása jellemezte. 1997-ig a nettó reálkereset a választási év, 1994 kivételével minden esztendőben csökkent. Egy másik mutató, a bruttó reálkereseti index is csak 1992-ben került - 1994 mellett - 100 százalék fölé. (A bruttó kereset fogyasztói árindexszel történő osztása révén előálló mutatóra ritkán hivatkoznak.) 1997-től - a gazdaság teljesítőképességének javulásával összhangban - a reálkereset tartósan nőtt. Jóllehet a kereseti statisztikák csak bizonyos szervezeti méretet meghaladó gazdálkodókra terjednek ki - ez a határ 1999-től a legalább öt főt foglalkoztató egységeket, illetve mérettől függetlenül a költségvetési intézményeket jelentette -, feltételezhető, hogy a gazdaság állapotának javulását kísérő jövedelemnövekedésből a kisebb szervezetek alkalmazottai és a vállalkozók is részesültek.

Enyhülő feszültségek

1999-ben a nettó reálkereset növekedéséhez nem kis mértékben járult hozzá az évtized legalacsonyabb, 10 százalékos inflációs üteme is. Az utolsó évek biztató keresetalakulási üteme ellenére a nettó reálkereset még 2000-ben is mintegy 10 százalékkal elmarad az 1990. évi szinttől. (Mint azonban arról a nettó keresetről szóló részben még szó lesz, a nettósításnál a gyermekek után 1999-től újra járó adókedvezményt nem vettük figyelembe.)

A bruttó keresetet alakító tényezők szempontjából a nemzetgazdaságnak két markánsan elkülönülő szegmense van: a versenyszféra, illetve a költségvetés, amennyiben a csoportosításnál figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy a versenyszférán belül létezik egy állami többségi tulajdon jellemezte, arányaiban egyre kisebb gazdálkodói kör is, ahol az állam keresetalakító szerepe elvileg közvetlenül érvényesülhet. (2000-ben a többségi állami tulajdonú gazdálkodók a versenyszférában dolgozók 10 százalékát foglalkoztatták, de egyes ágazatokban - vasúti szállítás, posta-, távközlés - súlyuk még meghatározó volt.)

A versenyszférában a kereset a munkáltató-munkavállaló közötti alku eredménye, ami a körülmények függvényében ugyan szervezetenként igen eltérő lehet, de sokéves átlagban, s a nemzetgazdaság egészét tekintve a centruma az előző évi fogyasztói árindex. A versenyszféra esetében a bruttó kereset növekedési ütemébe az állam csak a háromoldalú bértárgyalások egyik szereplőjeként, az érdekegyeztetési mechanizmuson keresztül szólhat bele. Az Érdekegyeztetési Tanács (ÉT) fórumán a felek a következő évi gazdasági teljesítménymutatók függvényében az ajánlott maximum és minimum mértékekben állapodtak meg. Mivel a tényleges keresetnövekedés viszont az előző évi (a tárgyévinél általában magasabb) inflációs ütemnek megfelelően alakult, az elmúlt években az ajánlati maximumhoz állt közel, ahogy ez 1999-ben is történt, mikor a versenyszféra 14,8 százalékos keresetnövekedési üteme lényegében a 15 százalékos ajánlott maximummal egyezett meg, és valamivel magasabb volt, mint az 1998. évi 14,3 százalékos inflációs ráta. (A nemzetgazdasági szintű, 14,8 százalékos bruttó keresetnövekedési ütem természetesen igen nagy vállalati szóródást takar, a 20-30 százalékos keresetnövekedési ütem 1999-ben éppúgy nem számított kivételesnek, mint a 2-3 százalékos.)

A bruttó, a nettó átlagkereset, a fogyasztói árindex és a reálkereset indexe, 1990-1999
Év Bruttó átlagkereset Nettó átlagkereset Bruttó kereseti index Nettó kereseti index Fogyasztói árindex Bruttó reálkereseti index Nettó reálkereseti index
(Ft) előző év = 100,0 (%)

1990

13 446

10 108

128,6

121,6

128,9

99,8

94,3

1991

17 934

12 948

130,0

125,5

135,0

96,3

93,0

1992

22 294

15 628

125,1

121,3

123,0

101,7

98,6

1993

27 173

18 397

121,9

117,7

122,5

99,5

96,1

1994

33 939

23 424

124,9

127,3

118,8

105,1

107,2

1995

38 900

25 891

116,8

112,6

128,2

91,1

87,8

1996

46 837

30 544

120,4

117,4

123,6

97,4

95,0

1997

57 270

38 145

122,3

124,1

118,3

103,4

104,9

1998

67 764

45 162

118,3

118,4

114,3

103,5

103,6

1999

77 187

50 080

116,1

112,7

110,0

104,4

102,5

1999/1990 (%)

-

-

584,9

499,3

569,5

101,5

87,7

Minimálbér-kérdések

Az ÉT-ben (illetve utódjában, az Országos Munkaügyi Tanácsban) az ajánlati mértékeken kívül a minimálbérről is megállapodnak. Ez utóbbi azonban - a csak ajánlatnak tekintendő keresetnövekedési ütemmel szemben - kötelező érvényű megállapodás, amitől jogszabályban rögzített módon és esetben lehet eltérni. Az utóbbi években a minimálbér növekedési üteme rendre elmaradt, illetve 1999-ben is csak alig haladta meg a bruttó keresetnövekedés dinamizmusát, így a minimálbér-megállapodás a munkáltatók mozgásterét lényegében nem korlátozta. Az átlagkereset-növekedést meghaladó minimálbér-emelés azonban minden olyan gazdálkodó szervezetet bérpolitikájának átgondolására kényszerít, ahol vannak a legkisebb bér közelében kereső alkalmazottak. A bérskála aljához ugyanis nem lehet anélkül hozzányúlni, hogy az valamilyen módon ne érintse a teljes skálát. (Az érintettség ténye akkor is fennáll, ha a munkáltató nem tudja vagy nem akarja a korábbi relatív kereseti különbségeket - a minimálbérnél többet keresők bérének arányos emelésével - fenntartani.)

A minimálbér-megállapodások közvetlenül nem érintik a másik nagy szférát, a költségvetést, ahol többféle tarifarendszer él egymás mellett. Az állami beavatkozás és a kereseti minimum rögzítése is - a tarifarendszeren keresztül - többé-kevésbé közvetlenül történik. A központi költségvetésből finanszírozott területeken direktebb, a helyi költségvetés működtette körben (idetartozik az oktatás és az egészségügy nagy része) a tarifarendszer módosításának béremelési következményét jórészt a fenntartónak kell kigazdálkodnia, kevésbé közvetlen ez a beavatkozás. Az elmúlt években a változó prioritásokból következően a versenyszféra és a költségvetés keresetnövekedési ütemei esetenként meglehetősen eltérőek voltak, s a költségvetési terület bérfejlesztései - néhány kivételes évtől eltekintve - lényegesen elmaradtak a versenyszférára jellemző mértékektől. Ilyen kivételes év volt 1999 is, amikor a költségvetés területén dolgozók keresete 4,4 százalékponttal múlta felül a versenyszféráét, annak ellenére, hogy a pénzügyi kormányzat 1999-re csak szerény, az inflációt kereseti oldalról nem növelő bérfejlesztést tervezett, amit a köztisztviselői alapilletmény befagyasztásával is demonstrált. Az 1999. évi 19,2 százalékos növekedéshez azonban több olyan tényező is hozzájárult, amivel a Pénzügyminisztérium előzetesen nem kalkulált. Ilyen volt, hogy a honvédelem bizonyos területeit érintő, még 1998-ban elhatározott bérfejlesztés teljes mértékben 1999-re húzódott át, de növelte a kereseti indexet a 13. havi illetmény kifizetésének esetenkénti (technikai) duplázódása és a központi költségvetési intézmények esetében az év utolsó hónapjaira jellemző nagyobb arányú jutalmazás is. Összességében elmondható, hogy a költségvetési szféra éves keresetalakulását eseti - részben technikai jellegű - hatások sokkal erőteljesebben befolyásolják, mint a versenyszféráét, és e hatások a következő év keresetnövekedési ütemét is részben meghatározzák. (Így az 1999. évi magas bázis is hozzájárult a 2000. I. félévi alacsonyabb költségvetési kereseti ütemhez.)

1999-ben nemzetgazdasági szinten a 16,1 százalékos keresetnövekedés eredményeként a teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresete 77 190 forintot ért el, ezen belül a fizikai foglalkozásúaké 55 220 forint, a szellemieké pedig ennek közel kétszerese, 106 960 forint volt. A fizikai és a szellemi foglalkozásúak keresetnövekedési üteme között 1999-ben is számottevő különbség volt az utóbbiak javára. A fizikai foglalkozásúak esetében 15,1 százalékos, a szellemieknél 16,2 százalékos volt a mérték. A magasabb keresetűek csoportjának, a szellemi munkakörben dolgozóknak az összes foglalkoztatotton belüli létszámaránya is érdemben nőtt, és ez is hozzájárult a jelzett 16,1 százalékos ütem kialakulásához. Ha a létszám azonos mértékben nőtt volna, a szellemi dolgozók keresetnövekedése 0,6 százalékponttal mérsékeltebb lett volna.

A megfigyelt intézményi körben a részmunkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete a fizikai munkakörben dolgozóknál 22 320 forintnak, a szellemieknél 47 240 forintnak felelt meg 1999-ben. A teljes munkaidős kereset 39,3 százalékát jelentő kereseti szint részben magyarázza azt is, hogy a részidős foglalkozás miért nem örvend nagyobb népszerűségnek az alkalmazottak körében.

Az ajánlott, a tényleges kereset és a minimálbér növekedési üteme (előző év = 100%)
Év ÉT-ajánlás Tényleges keresetnövekedés A minimálbér növekedési üteme
minimum maximum a költségvetésben a versenyszférában

1992

113,0

128,0

120,1

126,6

114,3

1993

110,0-113,0

125,0

114,4

125,1

112,5

1994

113,0-115,0

121,0-123,0

127,0

123,4

116,7

1995

nem állapodtak meg

110,7

119,7

114,3

 

1996

113,0

124,0

114,6

123,2

118,9

1997

114,0

122,0

123,2

121,8

117,2

1998

113,5

116,0

118,0

118,5

114,7

1999

112,0

115,0

119,2

114,8

115,4

Ágazati különbségek

Az ágazatok kereseti sorrendje 1999-ben sem változott érdemben, de az ágazati kereseti különbségek némileg tovább nőttek, mert az egyébként is jobban fizető területeken nagyobb arányban nőttek a keresetek. A szellemi munkakörben dolgozók bruttó keresetét tekintve 1999-ben a vegyipar vezette a listát 175 900 forintos átlagával (19,8 százalékos növekedési ütemével), ebben nem kis szerepet játszott az ágazat legnagyobb vállalkozásának, a Molnak - részben monopolhelyzetéből eredő - jövedelmezősége. A hagyományosan magas keresettel jellemezhető pénzügyi területen dolgozó szellemi foglalkozásúak előnye némileg csökkent, de az ágazat 167 240 forintos átlagával alig marad el a vegyipartól. A pénzügyi tevékenység a friss diplomások számára ma is az egyik legvonzóbb terület, ugyanakkor az itt dolgozóknak fokozottan kell számolniuk azzal, hogy munkahelyük áldozatul eshet annak a racionalizálási folyamatnak, amelynek létszámcsökkentő hatását ma már nem képes a tevékenységi kör, a piac bővülése ellensúlyozni.

A szellemi munkakörök kereseti viszonyai az utóbbi években általában is kedvezőbbé váltak a feldolgozóiparban. Kivételt itt csak a nemzetközi tőke által kevésbé kedvelt és egyébként is többségében nőket foglalkoztató (azaz rosszabbul fizető) textília-, textiláru-, bőrtermék-, lábbeligyártó ágazat jelent. Nőtt viszont a szellemi foglalkozásúak keresete a villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás gazdasági ágban, a szállítás, raktározás, posta és főként a távközlés területén.

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresetének alakulása a nemzetgazdaságban, 1999
Gazdasági ág, ágazat Fizikai foglalkozásúak Szellemi foglalkozásúak Alkalmazásban állók összesen
Ft/hó Előző év azonos időszaka = 100,0 Ft/hó Előző év azonos időszaka = 100,0 Ft/hó előző év azonos időszaka = 100,0

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat

45 548

113,1

83 534

112,2

53 521

113,5

Bányászat

80 365

112,3

158 687

115,8

95 762

113,4

Feldolgozóipar

60 846

115,1

135 325

116,0

76 335

115,8

Ezen belül:

           

Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása

56 642

113,2

132 840

116,7

73 476

115,3

Textília, textiláru, bőrtermék, lábbeli gyártása

41 780

115,1

92 152

113,5

47 546

115,3

Fafeldolgozás, papírgyártás, kiadói, nyomdai tevékenység

57 228

111,9

107 879

106,7

71 215

112,1

Vegyipar

80 714

114,1

175 898

119,8

111 702

116,9

Egyéb nemfém ásványi termék gyártása

68 214

116,6

142 252

119,5

82 812

118,5

Fémalapanyag, fémfeldolgozási termékek gyártása

63 803

111,8

119 053

108,5

74 788

110,9

Gépipar

69 645

117,2

142 895

118,3

84 497

117,4

Máshova nem sorolt feldolgozóipar

43 335

112,7

90 448

115,7

50 898

112,7

Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás

83 874

115,7

147 268

114,2

104 543

116,1

Ipar

62 970

114,8

137 256

115,6

79 252

115,5

Építőipar

45 069

112,2

97 216

112,8

56 753

112,7

Kereskedelem, javítás

42 105

113,7

102 890

111,4

66 913

112,4

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

37 460

114,3

88 168

118,5

50 067

115,4

Szállítás, raktározás, posta, távközlés

66 555

114,4

120 085

118,6

88 238

117,4

Pénzügyi tevékenység

78 210

106,6

167 244

116,5

165 327

116,5

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

46 486

112,0

127 674

115,5

89 399

116,3

Közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás

59 498

125,6

117 573

118,0

92 821

121,0

Oktatás

40 759

115,8

79 344

118,8

72 869

119,2

Egészségügyi, szociális ellátás

42 211

115,7

66 801

113,7

59 105

114,8

Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás

49 170

112,7

94 482

113,6

71 199

113,3

Nemzetgazdaság összesen

55 218

115,1

106 962

116,2

77 187

116,1

Ebből:

           

Versenyszféra összesen

56 120

113,8

123 665

114,4

77 413

114,8

Költségvetés összesen

50 929

121,6

89 159

117,6

76 760

119,2

Szellemiek a költségvetési szférában

Csak a felsorolt ágazatok után következtek a keresetnagyság szerinti sorrendben a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás szellemi foglalkozású dolgozói a 117 570 forintos kereseti átlagukkal. Ráadásul, miután ez olyan költségvetési terület, ahol 1999-ben az eseti hatások különösen jellemzőek voltak, a növekménynek eleve az átlagosnál kisebb része származott a besorolási bér emelkedéséből. A szellemi dolgozók kereseti lemaradása a versenyszférán belül a már említett textiliparban, a szálláshely-szolgáltatásban és a mezőgazdaságban a legnagyobb. Azonban még ez utóbbi gazdasági ág szellemi dolgozóinak bruttó keresete is 5,3 százalékkal nagyobb volt, mint a szellemi munkakörökben döntően diplomásokat foglalkoztató oktatásé, 25 százalékkal haladta meg az egészségügyet, és 50 százalékkal az ezen nemzetgazdasági ágon belül is leginkább alulértékelt szociális ellátás mindössze 55 680 forintos kereseti átlagát.

A kereseti adatokból úgy tűnik, hogy a szellemi munkakörök jelentősen alulértékeltek a költségvetési szférában, ahol a munka jellegéből következően nincs igazán versenyhelyzet (a pedagógusi, egészségügyi munkakörök döntő többségét a költségvetés finanszírozza, és így a bértarifarendszer a legerőteljesebb alakítója a kereseteknek). Ez kontraszelekciót eredményez mindenekelőtt a pályára lépők esetében, a jobb személyes jellemzőkkel rendelkező fiatalok inkább elkerülik ezeket a területeket.

A bruttó átlagkeresetek alakulása iskolai végzettség szerint, 1999
Legmagasabb iskolai végzettség Versenyszféra Költségvetési szféra Nemzetgazdaság
átlagkeresetei a nemzetgazdasági átlag százalékában

8 általános vagy kevesebb

66,4

52,3

61,9

Szakmunkásképző és szakiskola

79,3

61,5

77,0

Szakközépiskola

107,7

75,7

96,9

Gimnázium

107,4

80,3

97,4

Technikum

131,9

105,7

130,0

Főiskola

209,1

105,9

136,0

Egyetem

307,5

160,3

220,8

Összesen

105,0

90,0

100,0

Forrás: Egyéni kereseti felvétel, SZCSM-OMKMK 1999.

Fizikai munkakörök

A fizikai munkakörök esetében az ágazati kereseti különbségek hagyományosan kisebbek. A csúcsot 1999-ben (a ma már csak néhány ezer embert foglalkoztató) bányászat (80 370 forint), a vegyipar (80 710 forint) és a villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás (83 870 forint) képviselte. Az utóbbi terület magasabb keresetét részben az indokolja, hogy a privatizáció tovább növelte a kvalifikált fizikai munkakörökben dolgozók amúgy is számottevő arányát, ráadásul az idetartozó vállalatok többsége folyamatos üzemrendben dolgozik, s a keresetekben - hasonlóan a bányászathoz vagy a vegyiparhoz - tükröződik a műszakpótlék hatása is. Tradicionálisan keveset keresnek a fizikai munkakörökben dolgozók (a feltételezetten borravalósnak számító tevékenységeket is nagyobb arányban magában foglaló) szálláshely-szolgáltatásban és a vendéglátásban. Az 1999. évi 37 460 forintos átlag alacsonyabb volt, mint a kormány által 2001-re javasolt 40 ezer forintos minimálbér, de nem érte el ezt a szociális ellátásban dolgozó fizikaiak keresete sem (38 830 forint). A rangsorban következő terület, a többségében nőket foglalkoztató textília-, textiláru-, bőrtermék-, lábbeligyártás 41 780 forintos átlaga már csak 24,3 százalékkal marad el a fizikai munkakörökre jellemző 55 220 forintos átlagtól, de az itt dolgozók közül - ellentétben az előbbi kettővel - biztos, hogy senkinek sem egészül ki a jövedelme borravalóval. Az alacsony kereset, ami többnyire monoton, nagy intenzitású munkával párosul, a hazai munkanélküliség közepes szintje ellenére is gyakran okoz munkaerő-utánpótlási gondokat az ágazat vállalkozásainak.

A fizikai munka kereseti jellemzői tekintetében a versenyszféra és a költségvetés között nincs olyan nagy különbség, mint ami a szellemi munkaköröket jellemezi. Ehhez vélhetően az is hozzájárul, hogy a fizikai tevékenységek esetén nagyobb a két szektor közötti átjárhatóság, mint a szellemi munkaköröknél, ahol a 4-5 éves tanulás eredményét nehezebb veszni hagyni, és egy új terület ismeretanyagát elsajátítani.

Közhelyszerű összefüggés, hogy a végzettség és a kereset szoros kapcsolatban áll egymással. A diploma jobban fizetett munkához juttat, de ma már alapkövetelmény is a legtöbb vezetői beosztásnál. A magasabb iskolázottság nemcsak a társadalomtól, hanem az egyéntől (annak családjától) is jelentős többletkiadást követel, amit - úgy tűnik - a versenyszférában inkább el lehet ismertetni, mint a diplomát alulértékelő költségvetési szférában.

1999-ben a Szociális és családügyi Minisztérium, valamint az Országos Munkaügyi kutató és Módszertani központ „Egyéni kereseti felvételének" adatai szerint a nemzetgazdaság megfigyelt területein a 10 főnél nagyobb létszámú gazdálkodó szervezetek és a költségvetési intézmények esetében az alapfokú (8 általános vagy annál alacsonyabb) végzettségűek keresetét 100 százaléknak véve a szakmunkásképző, szakiskola 24,4 százalékos, a középiskola 56,7 százalékos, a főiskolai diploma 119,7 százalék, az egyetemi pedig 256,7 százalékos kereseti előnyt jelentett. (Az adatfelvétel lényegében a KSH évközi intézményi munkaügyi statisztikájáéval egyezik meg, de hiányoznak belőle a védelem és rendbiztonság fegyveres testületei). Hosszabb időtávon a magasabb iskolai végzettségűeknek nemcsak a kereseti előnye növekvő (legalábbis a tarifarendszerrel mesterségesen nem korlátozott versenyszférában), de a diploma nagymértékben javítja a munkához jutás esélyét is, legalábbis az olyan végzettségek esetében, amelyeket a munkaerőpiac igényel. Általában is igaz azonban, hogy az egyre inkább létkérdéssé váló folyamatos ismeretszerzést, átképzést a magasabb iskolai végzettség nagymértékben megkönnyíti.

Jóllehet a statisztikai adatgyűjtés a bruttó kereset megfigyelésére irányul, a nettó kereset megadására a közvélemény akkor is igényt tart, ha tudható, hogy az csak egy közmegegyezéssel elfogadott számítási mód eredménye.

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó, nettó keresete és munkajövedelme, 2000. I. félév
Gazdasági ág, ágazat Bruttó kereset Nettó kereset Átlagos havi munkajövedelem
Ft/hó Előző év azonos időszaka = 100,0 Ft/hó Előző év azonos időszaka = 100,0 Ft/hó előző év azonos időszaka = 100,0

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat

55 036

109,8

38 439

108,3

57 260

109,2

Bányászat

98 153

112,5

61 699

110,8

105 577

108,5

Feldolgozóipar

83 401

116,1

53 464

113,5

87 211

115,4

Ebből:

           

Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása

79 467

115,1

51 353

112,6

83 022

114,2

Textília, textiláru, bőrtermék, lábbeli gyártása

51 253

112,5

35 969

110,3

53 940

111,7

Fafeldolgozás, papírgyártás, kiadói, nyomdai tevékenység

75 690

115,2

48 896

113,0

78 675

114,1

Vegyipar

122 370

116,1

74 095

114,0

127 937

115,5

Egyéb nemfém ásványi termék gyártása

87 451

113,2

55 633

110,8

91 679

112,2

Fémalapanyag, fémfeldolgozási termékek gyártása

83 311

117,5

53 529

114,4

86 559

116,8

Gépipar

93 148

117,4

58 998

114,5

97 578

116,6

Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás

109 739

113,7

67 415

111,5

117 195

113,2

Építőipar

59 253

112,8

39 961

111,0

61 555

111,9

Kereskedelem, javítás

74 883

117,5

48 698

115,0

77 314

117,4

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

53 136

111,8

36 764

110,1

54 991

111,6

Szállítás, raktározás, posta, távközlés

94 277

114,0

59 479

111,8

101 316

113,7

Pénzügyi tevékenység

184 626

116,2

107 640

114,9

193 601

115,7

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

93 799

111,3

59 053

109,7

97 075

110,5

Közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás

95 079

109,9

59 492

108,4

101 899

110,2

Oktatás

76 733

109,7

50 898

108,1

78 876

109,8

Egészségügyi, szociális ellátás

61 692

108,1

42 614

106,8

63 542

108,3

Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás

74 666

112,7

48 899

110,6

77 803

112,7

Nemzetgazdaság összesen

82 369

113,2

53 002

111,1

86 320

112,8

Ebből:

           

Versenyszféra összesen

83 733

114,8

53 583

112,6

87 698

114,2

Költségvetés összesen

79 534

109,6

51 834

108,1

83 482

109,9

Nettó keresetek

A nettó keresetnövekedés kimutatása azért is fontos, mert a központi akarat - mely a bruttó kereset alakításában csak korlátozott szerepet játszik - az adó- és járulékrendszeren keresztül direkt módon befolyásolja annak nettó nominális értékét. (1997-ben például az előző évben szigorított jövedelemadó-szabályok újbóli liberalizálása eredményezte a nettó kereset bruttó kereseteknél érdemben gyorsabb növekedését.)

A nettó kereset kiszámítása a személyi jövedelemadó bevezetése óta eltelt több mint egy évtizedben úgy történik, hogy a gazdálkodó szervezetek, ezen belül alapállomány-csoportok (fizikaiak és szellemiek) szintjén gyűjtött bruttó keresetből le kell vonni az adott nagyságú keresetre jutó személyi jövedelemadót, társadalombiztosítási és szolidaritási járulékot, s az így kapott nettó összeget a létszámmal megszorozva áll elő az ágazati és a nemzetgazdasági szintű nettó kereset, valamint az ebből számolt nettó kereseti index. (Ez utóbbi - osztva a fogyasztói árindexszel - mutatja a keresetek vásárlóerejének alakulását.) E számítások eredménye szerint a nettó nominális kereset 1999-ben 50 080 forintnak felelt meg, ezen belül a szellemi munkakörben dolgozóké 66 170 forint, a fizikaiaké 38 210 forint volt, míg a növekedés üteme 10 százalékos infláció mellett 12,7 százalék, ami a keresetek vásárlóerejének 2,5 százalékos növekedését valószínűsítette.

A számítási mód - belső logikájából következően - az 1999-ben (újra) bevezetett, gyermekek után járó jövedelemadó-kedvezmény hatását figyelmen kívül hagyja, e kedvezményt a családi pótlék sajátos válfajának tekintve. (Az elvégzett modellszámítások eredménye szerint a kedvezmény figyelembevétele - átlagos gyermekszámmal számolva - a nettó kereset növekedési ütemét a kimutatott 12,7 százalékról 14,8 százalékra módosította volna. 2000-ben a gyermekkedvezmény hatása viszont már a nettósításnál elhanyagolható, hiszen az idén a vonatkozó szabály nem, csak a kedvezmény nagysága változott.)

A létszám, a kereset és a munkajövedelem alakulása területi egységenként*, 2000. I. félév
Területi egység Átlagos állományi létszám, 1000 fő Átlagos havi bruttó kereset, Ft Átlagos havi nettókereset, Ft Átlagos havi munkajövedelem, Ft

Budapest

968,2

106 785

65 975

112 159

Pest megye

181,8

74 997

49 028

77 868

Közép-Magyarország

1 150,0

101 743

63 287

106 719

Fejér megye

112,7

82 004

52 813

86 451

Komárom-Esztergom megye

74,4

72 765

47 950

76 985

Veszprém megye

84,8

70 947

47 007

74 489

Közép-Dunántúl

271,9

76 017

49 666

80 120

Győr-Moson-Sopron

121,5

79 137

51 324

82 770

Vas megye

73,6

71 073

47 192

74 270

Zala megye

66,9

64 246

43 389

67 559

Nyugat-Dunántúl

262,0

73 053

48 128

76 481

Baranya megye

87,3

67 480

45 097

70 670

Somogy megye

74,5

62 916

42 738

65 731

Tolna megye 52,3 71 241 47 149 74 698
Dél-Dunántúl 214,1 66 806 44 775 69 930
B.-A.-Z. megye 137,6 67 055 44 890 70 215
Heves megye 61,5 69 841 46 315 73 261
Nógrád megye 39,1 62 337 42 484 65 345
Észak-Magyarország 238,2 67 004 44 865 70 206
Hajdú-Bihar megye 119,2 65 504 43 970 68 446
Jász-Nagykun-Szolnok megye 82,1 63 006 42 825 66 064
Sz.-Sz.-B. megye 90,3 60 153 41 092 62 912
Észak-Alföld 291,6 63 143 42 755 66 061
Bács-Kiskun megye 109,3 61 295 41 673 63 528
Békés megye 75,9 60 481 41 318 63 128
Csongrád megye 95,0 68 519 45 557 71 093
Dél-Alföld 280,2 63 523 42 894 65 984
Összesen 2 708,0 82 369 53 002 86 320
* A foglalkoztató székhelye szerint legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozások, költségvetési intézmények és kijelölt nonprofit szervezetek.

Új fogalom: munkajövedelem

A hazai kereseti fogalom - bár a kereseti elemek köre igen változatos - némileg szűkebb az EU-országokban általánosan használtnál. Így nem része többek között - elsősorban az adó- és járuléklevonási gyakorlatból következően - a gazdálkodó szervezetek döntő többsége által nyújtott, vásárlási utalvány formájában közvetlenül pénzre váltható étkezési hozzájárulás, az utazási és lakhatási költségtérítés, a cégautó használatának átvállalt költsége, a jubileumi és tárgyjutalom értéke és néhány további kisebb tétel. Az ezeket is tartalmazó díjazásra vezette be a KSH a munkajövedelem fogalmát, s 1999 óta ezt az adatot is rendszeresen közzéteszi.

A kereseten felüli, úgynevezett egyéb rész a teljes munkajövedelemből - amely így 80 980 forint (320 euró) volt 1999-ben - 4,7 százalékot képviselt. Arányaiban legnagyobb a bányászatban, a villamosenergia-iparban, a szállításban és a közlekedésben, s legnagyobb tétele a már említett étkezési hozzájárulás. A munkajövedelem-index alakulását - súlyánál fogva - a bruttó kereset alakulása határozza meg, de egy markáns jogszabályi változás -

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére