Kárigény a hatósággal szemben

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 31. számában (2000. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Gyakran felsóhajtunk, ha úgy érezzük, hogy a "Hivatal" packázik velünk, ha kétségbeesünk, mert igényérvényesítési kísérletünk a bírósági eljárás elhúzódása miatt gyakorlatilag meghiúsul, ha téves döntés születik az ügyünkben. Ilyenkor jogosan merül fel bennünk, hogy ugyan ki téríti meg az e miatt keletkezett kárunkat? Cikkünkben gyakorlati példákon keresztül ismertetjük s értelmezzük a közigazgatási, bírói jogkörben okozott károkkal kapcsolatos főbb szabályokat.

 

Megtörtént esetekből véve a példát, kárt okozhat a jogszabályok tartalmáról adott téves jogi tájékoztatás, az ügyintézési határidő betartásának elmulasztása, a hiányos tartalmú építési engedély kiadása vagy a szakhatósági vélemény beszerzésének elmulasztása. Ugyancsak kárt okozhat, ha az ittas gépjárművezetővel szemben alkalmazott rendőri intézkedés során nem helyezik biztonságba a gépkocsit, ha nem rendelnek ki védőt az előzetes letartóztatásban levő gyanúsított részére, vagy ha jogellenesen visszatartják a vámárut.

Emellett számos kártérítési pert indítanak az építési engedélyezési eljárás során elkövetett tévedések, így például a jogszerűen megadott építési engedély jogellenes visszavonása, valamint környezetvédelmi szempontok figyelmen kívül hagyása miatt (Bírósági Határozatok 1996/638. számú jogeset, 1995/27. számú jogeset).

Az államigazgatási jogkörben okozott károkért való felelősség

A közigazgatási jogkörben okozott károkért való felelősség - mint az alkalmazotti károkozásra vonatkozó polgári jogi rendelkezés specifikus esete - megállapításának feltételeit a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 349. §-a szabályozza. Az alkalmazotti károkozásról szóló 348. § (1) bekezdése szerint, ha az alkalmazott munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben - a jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - nem ő, hanem munkáltatója felelős.

Az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének együttes feltételei:

  • a jogellenes magatartás,
  • az államigazgatási (bírósági, ügyészségi) jogkör gyakorlásával összefüggő kár,
  • a kár és a jogellenes magatartás közötti oksági kapcsolat,
  • a károkozó vétkessége,
  • a kár rendes jogorvoslattal nem elhárítható,
  • a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket a károsult igénybe vette.
A kárfelelősség megállapításának általános feltételei Az államigazgatási (közigazgatási) szerv csak akkor felelős az alkalmazottja által harmadik személynek okozott kárért, ha az alkalmazott felelőssége a kártérítési felelősség általános szabályai szerint fennállna. Jogellenesség és eredmény Ennek megfelelően a jogellenesség minden polgári jogi felelősség szükségképpeni eleme. Ugyanakkor a polgári jogi felelősség olyan értelemben eredményfelelősség, hogy a magatartásnak valamifajta hátrányt (kárt) kell megvalósítania. A kár lehet a vagyonban bekövetkezett tényleges kár (például értékvesztés), lehet elmaradt haszon, avagy a káreseménnyel okozati összefüggésben - például kárelhárítási, kárenyhítési célból - felmerült költség (Polgári Törvénykönyv magyarázata. Szerk. Gellért György. KJK Bp., 1998 - 923. oldal). Okozati összefüggés A kárfelelősség megállapíthatóságának továbbá feltétele a jogellenes magatartás és a bekövetkezett eredmény közötti okozati összefüggés. Az okozatosság kétféle lehet, azaz nemcsak aktív, hanem passzív magatartás is lehet a kártérítési felelősség alapja. Az elmondottakat néhány gyakorlati példán szemléltetjük. u Az ügyintézési határidő túllépése A Legfelsőbb Bíróság szerint a közigazgatási szerv kárfelelősségének elbírálása során vizsgálni kell a harmincnapos ügyintézési határidő túllépésének az okait is (Bírósági Határozatok 1998/81. számú jogeset). Egy másik esetben az államigazgatási szerv hallgatásának tulajdonított jelentőséget a bíróság. A tájékoztatás elmulasztása Az egyik esetben a felperes az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalt perelte mulasztással okozott kár megtérítése iránt. Az alperes nem közölte a felperessel - sürgető levele ellenére -, hogy a kárpótlási igényt nem iktatta, és az nincs is a birtokában. A bíróság szerint a felperes joggal bízhatott abban, hogy az alperes hallgatása ellenére igényét el fogják bírálni. Miután ez elmaradt, és a felperes emiatt a jogvesztő határidőt elmulasztotta, károsodása miatt megalapozottan igényel kártérítést az alperestől (Bírósági Határozatok 1997/225. számú jogeset). A kérelem teljesítésének megtagadása A közérdekű adatokra vonatkozó kérelem megtagadása miatt keletkezett kárt a bíróság nem minősítette közigazgatási jogkörben okozott kárnak (Bírósági Határozatok 1995/93. számú jogeset). A jogalkotó felelőssége Egy konkrét ügyben kérdésként vetődött fel, hogy a jogszabály hatálybalépésével kapcsolatban bekövetkező kárért perelhető-e a jogalkotó. A Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy mivel a jogszabály hatálybalépésével nem keletkezik jogviszony a jogalkotó és a károsult között, ezért nincs lehetőség a kárfelelősség megállapítására sem (Bírósági Határozatok 1994/312. számú jogeset).

Államigazgatási jogkör

Az államigazgatási jogkör fogalmát a törvény nem határozza meg. A bírósági gyakorlat szerint államigazgatási jogkörben okozott kárról akkor van szó, ha a károkozó magatartása államigazgatási jellegű. Amint erre a Ptk. indokolása is rámutat, nem az eljáró szerv minősége, hanem a konkrét tevékenység alapján kell megállapítani, hogy államigazgatási tevékenységről van-e szó. Az, hogy a kár államigazgatási tevékenységet kifejtő szerv alkalmazottjának, illetőleg tagjának ténykedése vagy mulasztása folytán keletkezett, önmagában még nem vezethet a Ptk. 349. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazására.

Mindebből következik, hogy a Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak azt a kárt lehet tekinteni, amelyet államigazgatási feladatot ellátó szerv alkalmazottja, illetőleg tagja, államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott.

Nem államigazgatási jellegűek azok a tevékenységek, amelyek kapcsolatosak ugyan az államigazgatási szervek működésével, de az államigazgatási szervek belső gazdasági és technikai jellegű szükségleteit szolgálják, illetve a műszaki jellegű intézkedések körébe tartoznak (például az államigazgatási szervek elhelyezésére szolgáló épületek lépcsője, felvonója, az ilyen épületek előtti gyalogjáró karbantartásának hiányosságaiból, a helyiségek, udvarok nem megfelelő kivilágításából keletkezett károk). Az állampolgárok szükségleteinek közvetlen kielégítését célzó, állami fenntartású intézmények, vállalatok szolgáltatásainak igénybevétele során elszenvedett károk ugyancsak nem tartoznak a károknak abba a körébe, amelyben a felelősség a Ptk. 349. §-a szerint alakul.

Megőrzési kötelezettség

Nem lehet szó államigazgatási jellegű tevékenységről, amikor az államigazgatási szerv jogszabály rendelkezése alapján köteles gondoskodni a birtokába került dolgok megőrzéséről (például a börtönbüntetésre ítélt személyektől megőrzésre átvett ingóságok vagy a bűnjelként lefoglalt vagyontárgyak őrzése). Az ilyen dolgok elvesztése vagy megrongálódása folytán keletkezett kárért az eljáró szerv letéteményesként felel. Ez tehát az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségtől független, önálló felelősségi jogalap.

Őrszolgálat

A fegyveres testület tagja az őrszolgálatban államigazgatási jellegű tevékenységet fejt ki, az ennek során okozott kár azonban nem minősül feltétlenül olyan kárnak, amelyért a Ptk. 349. §-a alapján kellene helytállni. Államigazgatási jogkörben okozott kárnak ugyanis csak azt a kárt lehet tekinteni, amelyet a fegyveres testület tagja az őrszolgálattal kapcsolatos feladatok teljesítése érdekében kifejtett tevékenységgel okozott annak, aki ellen ez a tevékenysége irányult. A Ptk. 349. §-át kell alkalmazni akkor is, ha az őr a szolgálati feladatának teljesítése során fegyverhasználattal okozta a kárt. Az említett esetben ugyanis a felelősség szempontjából annak a tényállási elemnek van döntő súlya, hogy a kárt államigazgatási jogkörben eljárva okozták.

Ha azonban az őr nem a szolgálatából folyó feladatának ellátása érdekében kifejtett tevékenységgel okozta a kárt (például az őrhelyét elhagyva szórakozóhelyre ment, ahol verekedés közben másnak kárt okozott, az őrszolgálati helyen tréfálkozás közben véletlenül elsült a fegyvere, s valakit megsebesített), az ilyen kár nem minősül államigazgatási jogkörben okozott kárnak, bár a károkozás az őrszolgálat ideje alatt történt. Ezért ilyen esetben a Ptk. 349. §-a nem alkalmazható, a kártérítés kérdésében - az eset körülményeitől, elsősorban a károkozás módjától függően - a megfelelő más felelősségi szabály alkalmazásával kell dönteni (Ptk. 348. § és 339. §-ai vagy 345. §-a).

Szolgálati feladat ellátása

Nem követelhet kártérítést az a személy, aki ellen a szolgálati feladat ellátása érdekében jogszerűen kifejtett tevékenység irányult (például jogos fegyverhasználat), mert ilyenkor a kártérítési felelősség egyik alapvető feltétele, a károkozás jogellenessége hiányzik (Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 42. számú állásfoglalása).

Hatósági kényszerintézkedés

A fertőző állatbetegséggel kapcsolatos kényszerintézkedés hatósági feladat, az ezzel összefüggő állatorvosi ténykedés államigazgatási jogkörben tett intézkedés (Legfelsőbb Bíróság 20052/1982. számú ügy).

A hatáskör túllépése

Államigazgatási jogkörben tett intézkedés az is, ha a hatósági személy ebben a minőségében olyan ügyben jár el, amely nem tartozik a hatáskörébe.

Károkozás szerződésszegéssel

Nem jöhet szóba a Ptk. 349. §-ának alkalmazása, ha a kár szerződésszegés folytán keletkezett. Amennyiben például az önkormányzat a tulajdonosi jogainak gyakorlása során okoz kárt, az általános szabályok szerint felel a károsulttal szemben (Bírósági Határozatok 1997/587. számú jogeset).

Bűnjelek megőrzése

A lefoglalt bűnjelek megőrzése nem államigazgatási jellegű tevékenység. Ha azonban a károsult arra hivatkozik, hogy a lefoglalt dolgok nem voltak tárgyai az eljárásnak, így a lefoglalásra nem volt jogi lehetőség, a károkozás már kapcsolatba hozható a közhatalmi jellegű tevékenységgel, és államigazgatási jogkörben okozott kárfelelősség megállapításához vezethet (Bírósági Határozatok 1987/316. számú jogeset).

Állami tulajdonú föld haszonbérlete

Az állami tulajdonban lévő föld haszonbérbe adására kötött szerződés nem államigazgatási jogkörben tett intézkedés, ezért a szerződéskötéssel összefüggésben keletkezett kár megtérítése iránti igényt sem lehet a Ptk. 349. §-a alapján elbírálni (Bírósági Határozatok 1986/421. számú jogeset).

Késedelmes kártalanítás

Ha az államigazgatási szerv a kisajátítási kártalanítási összeget késedelmesen fizeti ki, a kamattartozása nem minősül államigazgatási jogkörben okozott kárnak (Bírósági Határozatok 1987/243. számú jogeset).

Szakvéleményadás

A szakértői vélemény nem államigazgatási jellegű, a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-, intézkedőtevékenység, ezért nincs lehetőség a Ptk. 349. §-ának alkalmazására akkor sem, ha a szakvéleményt államigazgatási szerv adta ki (Bírósági Határozatok 1980/174. számú jogeset).

Illeték téves könyvelése

Ha az illetékhivatal a befizetett illetéket rosszul könyveli és ezért a féllel az illetéket ismét megfizetteti, a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján felel az ezzel okozati összefüggésben bekövetkező kárért (Bírósági Határozatok 1989/157. számú jogeset).

Rendőri tájékoztatás

A rendőrségi nyilvántartások felhasználásával a rendőr által adott szóbeli, vagy írásbeli tájékoztatás rendőrhatósági jogkör gyakorlását jelenti (Bírósági Határozatok 1997/294. számú jogeset).

Földhivatali mulasztás

A földhivatal felelőssége is megállapítható, ha az ingatlan eredeti és valódi adatokat tartalmazó tulajdoni lapja nem található meg, és a földhivatal nem teszi meg azokat az intézkedéseket, amelyekkel a visszaélések megakadályozhatók (Bírósági Határozatok 1996/587. számú jogeset).

Hivatalos eljárás

A fenti példák alapján rögzíthetjük, hogy a hivatalos eljárás fogalma az adott közigazgatási jogkör gyakorlásának tartalmi és formai elemei alapján értelmezhető. Tartalmi szempontból csak azok az intézkedések vagy mulasztások sorolhatók ebbe a körbe, amelyek ténylegesen hozzátartoznak az adott jogkör ügyintézési szabályaihoz. Az olyan károkozás, amely a jogkör gyakorlása kapcsán, de nem annak szorosan vett ellátása érdekében kifejtett tevékenységből ered, nem minősül hivatalos eljárás során okozott kárnak (például az építésiengedély-ügyeket intéző személy az ügyfélre véletlenül ráborítja a kávéját, és ezzel tönkreteszi a ruházatát).

A kár rendes jogorvoslattal való elháríthatóságának hiánya

A Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szerint az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. Rendes jogorvoslat alatt az irányadó külön jogszabályokban meghatározott jogorvoslati lehetőségeket kell érteni. Ezzel szemben nem minősül rendes jogorvoslatnak például, ha az ügyfél a sérelmes határozat ellen biztosított fellebbezési jog helyett az ügyintéző felettesénél szóban fejti ki az eljárással kapcsolatos kifogásait, vagy például a határozat elleni fellebbezés helyett az ügyintézővel szemben büntetőfeljelentést tesz (Complex Jogtár, Kommentár a Polgári Törvénykönyvről. KJK-KERSZÖV Bp., 2000).

A jogorvoslat alapja

Jogorvoslattal akkor lehet élni, ha az államigazgatási, bírói vagy ügyészi szerv határozatot hozott, és azt szabályszerűen kézbesítették. Nyilvánvalóan nem lehet szó jogorvoslattal történő kárelhárításról akkor, ha nem hoztak határozatot. A fenti feltételek vizsgálata kapcsán a Legfelsőbb Bíróság több jogesetben foglalt állást.

Választási lehetőség

Ha jogszabály az államigazgatási (közigazgatási) határozat bírósági felülvizsgálatát is lehetővé teszi, a károsult - választása szerint - vagy a határozat hatályon kívül helyezése iránt, vagy kártérítés iránt indíthat pert. Ha azonban a károsult közigazgatási pert indított, és abban pervesztes lett, ugyanazon az alapon kártérítés iránt már nem indíthat sikeresen újabb pert (Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 43. számú állásfoglalása). Ebből a szempontból tehát a közigazgatási per megindítása nem számít rendes perorvoslatnak, a Ptk. 349. §-a (1) bekezdésének alkalmazása alapján a bírósági út igénybevételének elmulasztása nem zárja ki az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló igény érvényesítését (Bírósági Határozatok 1996/470. számú jogeset).

A fellebbezés elmulasztása

A jogorvoslat szempontjából a gyakorlatban speciális tényállásnak minősült, amikor a jogorvoslat igénybevételének kérdése úgy merült fel, hogy az építési engedély elleni fellebbezés elmulasztását vajon pótolja-e a használatbavételi engedéllyel szembeni jogorvoslati kérelem? A bíróság úgy foglalt állást, hogy a jogorvoslat igénybevételének kötelezettsége szempontjából az építési engedély elleni fellebbezés elmulasztását nem pótolja a használatbavételi engedéllyel szembeni jogorvoslati kérelem előterjesztése (Bírósági Határozatok 1986/149. számú jogeset), azonban a már megindított felülvizsgálati eljárás idő előttivé teheti a kártérítési követelést, ha a károsodás a felülvizsgálati eljárás sikertelensége esetén következik be (Bírósági Határozatok 1992/172. számú jogeset).

Jogorvoslattal elhárítható kár

A rendes jogorvoslattal elhárítható kár alatt az olyan károkat érthetjük, amelyek a jogorvoslatra nyitva álló határidő alatt még nem következtek be, és a jogorvoslat igénybevétele objektíve alkalmas arra, hogy a károsodást kizárja. Ilyen esetben a jogorvoslat előterjesztésének elmulasztása miatt következik be a kár.

Jogorvoslattal el nem hárítható kár

Ha azonban a kár már a rendes jogorvoslat igénybevételét megelőzően bekövetkezett, vagy később következett be ugyan, de úgy, hogy azt az elmulasztott jogorvoslati eljárás sem lett volna képes megakadályozni, az egyéb feltételek megléte esetén a kártérítési igény a Ptk. 349. §-a szerint bírálandó el.

Kártérítés csak kívülállókkal szemben

Itt szükséges hangsúlyozni azt is, hogy ezek a kártérítési szabályok csak a kívülálló harmadik személyeknek okozott károkra irányadók. Olyan esetben, amikor a hatóság szerződéses viszonyából ered a kártérítési igény (például szerződésszegésre alapítottan), vagy a kárt az eljáró ügyintéző okozza a saját hatóságának, nem beszélhetünk közigazgatási jogkörben okozott kárról. Az ilyen viták eldöntése az alapul szolgáló jogviszonyra irányadó általános szabályok szerint történik.

Felelősség bírósági, ügyészségi jogkörben okozott kárért

A hatályos jog nem tartalmaz külön rendelkezést arra az esetre, ha a kárt nem államigazgatási, hanem bírói, ügyészségi jogkörben okozták. A Ptk. 349. §-ának (3) bekezdése alapján a bírósági, illetve ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is az államigazgatási jogkörben okozott kártérítés szabályait kell alkalmazni, feltéve hogy a jogszabály másként nem rendelkezik. Így például a büntetőeljárás szabályai vonatkoznak azokra az esetekre, amikor a büntetőeljárásban a terhelttel szemben szabadságot korlátozó intézkedéseket alkalmaznak. Ilyenkor kártalanítás járhat például az előzetes letartóztatásért és az ideiglenes kényszergyógykezelésért is.

Bírói tévedés

Gyakran előfordul, hogy a kártérítési igényt a bíróság jogértelmezési tévedésére hivatkozással terjesztik elő. A jogszabály eltérő értelmezése azonban önmagában nem valósít meg jogellenes és felróható magatartást, ezért a téves jogszabály-értelmezésen alapuló határozat meghozatala nem elegendő az eljáró személy vétkességének megállapításához. Erre csak a nyilvánvaló és kirívó jogsértés esetén van jogi lehetőség (Bírósági Határozatok 1996. évi 311. számú jogeset).

A bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség megállapítása szempontjából a felróhatóság megítélése körében kettős követelmény érvényesül. Elvárható egyrészt a lelkiismeretes bírói munka, másrészt azonban érvényre kell juttatni az ítélkezés függetlenségének garanciális elvét. Egymagában az a körülmény tehát, hogy a bíróság határozata utóbb tévesnek, akár törvénysértőnek is bizonyult, nem vezethet annak megállapítására, hogy a döntéshozatalban közreműködő bíró vétkes magatartást tanúsított (Bírósági Határozatok 1982. évi 140. számú jogeset). Ugyanez a helyzet akkor is, ha a határozat a bizonyítékok vagy egyéb körülmények téves mérlegelésén alapult.

Döntés mérlegeléssel

A jogszabály által megengedett mérlegelés eredményeképpen hozott döntéssel kapcsolatosan csak akkor van helye kártérítés iránti igénynek, ha megállapítható, hogy a határozatot hozó szerv felróható módon, kirívóan okszerűtlenül mérlegelve hozta meg határozatát (Bírósági Határozatok 1986/417. számú jogeset, 1992/103. számú jogeset). A Legfelsőbb Bíróság szabálysértési eljárás esetén is megállapította, hogy nem kártérítési alap a bizonyítékok bizonyító erejének eltérő mérlegelése (Bírósági Határozatok 1996/362. számú jogeset).

Bírói mulasztás

Az államigazgatási (bírósági) jogkörben okozott kár miatti felelősség egy új formáját szabályozza a Polgári Perrendtartás (Pp.) egyik - 2003. január 1. napjától hatályos - rendelkezése. E szerint a bíróság feladata teljesítésének elmulasztása esetén a fél - az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással - méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt, feltéve hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. Az igény elbírálásakor a bíróság soron kívül jár el. A kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható.

Perelhúzódás

A Pp. a bíróság feladatául szabja, hogy érvényesítse a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát [Pp. 2. § (1) bekezdés]. Egy per időtartamának alakulását számtalan körülmény befolyásolja: a jogvita jellege (egyszerűbb, vagy nehezebb ténybeli és jogi megítélésű), összetettsége (egy vagy több kereseti kérelem, illetve viszontkereset, beszámítási kifogás), az érdemi döntéshez szükséges bizonyítás terjedelme és időigényessége, a feleknek a pervitel során tanúsított magatartása, a tanúk, szakértők kötelezettségének mikénti teljesítése stb. Természetesen a bírósági ügyek befejezésének időigényét befolyásolja az is, hogy a bíróság milyen (személyi és tárgyi) körülmények között kénytelen működni. A peres felek szempontjából azonban közömbösek azok a körülmények, amelyek mellett az adott bíróság működik (bírói létszám, a bírák felkészültsége, folyamatban lévő ügyeinek száma stb.). A bíróság leterheltsége, ügyhátraléka nem szolgálhat igazolásul a jogszolgáltatás késedelmességére.

Természetesen az a fél, akinek saját mulasztása a per befejezését hátráltatta, nem kifogásolja a per befejezésének az ésszerű időt meghaladó voltát. Ugyanakkor a fél önhibájából történt határidő- vagy határnapmulasztás önmagában nem, csak akkor jár a kifogás kizárásának következményével, ha ez valóban a pertartam nem kívánt meghosszabbodását idézte elő. Így például, ha a fél nem jelenik meg azon a tárgyaláson, amelyen a bíróság tanúkat kívánt meghallgatni, de ügyintézési mulasztás miatt a tanúk részére az idézés kiadása elmaradt, és ezért a bíróság a tárgyalást elhalasztotta, a pertartam meghosszabbodását az ügyintézési hiba, nem pedig a fél mulasztása idézte elő.

Kártérítés 2003. január 1-jétől

A 2003. január 1. napját követően indult ügyekben a felet kártérítés illeti meg, ha a per ésszerű időn belüli befejezésének joga sérelmet szenved.

A Pp. - ezt a kérdést szabályozó - 2. §-ának (3) bekezdése azonban a Ptk. vonatkozó rendelkezésére utaló szabályt nem tartalmaz, és a kárfelelősségnek az itt szabályozott feltételrendszere sem azonos. Így - többek között - nem kizárt a kártérítési igény jogszerűsége akkor sem, ha a fél a rendelkezésére álló jogorvoslat lehetőségét nem merítette ki. A Pp. 2. §-ának (3) bekezdése szerinti "a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható" feltétel megléte ugyanis csupán azt jelenti, hogy ilyen kártérítési ügyekben vizsgálni kell, hogy a kártérítési követelés alapjául szolgáló jogsérelemre történő hivatkozást tartalmazó fellebbezés esetén a másodfokú bíróság döntése a sérelmet kiküszöbölhette volna-e, vagy sem. A sérelem fellebbezési szakban történő elháríthatósága kérdésének az előzőek szerinti objektív megítélése az irányadó akkor is, ha a fél ugyan fellebbezett, de fellebbezésében nem hivatkozott az őt ért - és a későbbi kártérítési követelése alapjául szolgáló - jogsérelemre.

A kártérítési követelés megalapozottsága ugyanakkor független attól, hogy a jogsérelem bekövetkezésében a bíróság részéről eljárt bármely személy vétkessége megállapítható-e, vagy sem.

Lényeges, hogy a kárfelelősség megállapításakor a fél csupán méltányos elégtételt biztosító kártérítésre jogosult, amely álláspontunk szerint nem jelenti a teljes kár megtérítését.

Radványi Ákos
Egy kis jogtörténet Az állami közhatalom körében, az államigazgatási és a bírósági, valamint ügyészségi jogkörben okozott károkért viselt felelősség szabályai a magyar jog fejlődését tekintve folyamatosan szigorodtak. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) hatálybalépése előtt erre vonatkozóan általános felelősségi szabály nem létezett. Az 1870. évi XLII. törvény 75. §-ában, az 1886. évi XXI. törvény 89-91. §-aiban, az 1886. évi XXII. törvény 86-88. §-aiban, az 1887. évi XXXV. törvényben, illetve az 1897. évi XX. törvényben foglalt egyes speciális rendelkezéseket a bírói gyakorlat fejlesztette tovább. Ezek a szabályok nem az állam, hanem a vétkes állami alkalmazott személyének, illetőleg alkalmazójának a felelősségét állapították meg, és a kár érvényesíthetőségét legalább a károkozó súlyos gondatlanságához kötötték. A Ptk. eredeti rendelkezése az igény érvényesítésének feltételeként azt is előírta, hogy az eljáró alkalmazott bűnösségét, illetőleg vétkességét büntető- vagy fegyelmi eljárás során megállapítsák. Mindezek a rendelkezések az állam történetileg kialakult immunitásával, az úgynevezett "állami felelőtlenség" intézményével voltak összefüggésben. Az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség körében az állam kedvezményezettségének alkotmányos alapja azonban ma már megszűnt [Alkotmánybíróság 53/1992. (X. 29.) AB határozata].

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére