Amit a váltóról tudni kell

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 31. számában (2000. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Milyen létjogosultsága lehet ma a váltónak, ennek a jogunkban évtizedeken keresztül csupán tetszhalotti állapotban létező értékpapírnak, ami a rendszerváltozást követően kapott ismét szerepet? Milyen előnyökkel és kockázatokkal jár a váltó elfogadása?

 

Mi is a váltó?

A váltót olyan, meghatározott kellékekkel rendelkező, értékpapírba foglalt fizetési ígéretként határozhatjuk meg, amely a mögötte fekvő alapjogviszonytól bizonyos mértékig elszakad, és amelynek érvényesítéséhez a jog bizonyos támogatást nyújt a váltóbirtokos részére. A jogintézmény szabályozását a váltójogi szabályok közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendeletben találjuk meg.

A váltó fajtái

A váltónak két fő fajtája van, a saját és az idegen váltó. A saját váltó kibocsátója arra tesz ígéretet, hogy lejáratkor a váltóbirtokosnak maga fog teljesíteni, míg az idegen váltó kibocsátója egy harmadik személy teljesítésére tesz ígéretet a váltóban. A gyakorlatban gyakrabban találkozunk a saját, mint az idegen váltóval.

Kötelező alakszerűség

Tekintve, hogy a váltóra vonatkozó szabályok csak abban az esetben alkalmazhatók, ha az minden, a jogszabályban előírt kellékkel rendelkezik, mind a kibocsátónak, mind az elfogadónak vizsgálnia kell ezek meglétét. Célszerű a Magyar Nemzeti Banktól beszerezhető blanketta használata, ugyanis annak pontos kitöltése a kellékhiányból adódó problémákat gyakorlatilag kizárja.

Amennyiben a váltó mégis kellékhiányos lenne, a hiányok az esedékességig pótolhatók. A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében megállapította, hogy a váltóra a jogszabályban előírt kellékeknek a bemutatáskor és nem a kiállításkor kell fennállniuk (BH 1994/384. számú jogeset).

A váltó elveszése

Egy friss, a Bírósági Határozatokban (BH) 2000/166. szám alatt megjelent eseti döntés pedig megállapította, hogy a váltó elveszése és közjegyző előtti megsemmisítése nem akadálya a váltóból eredő igény érvényesítésének, ha egyébként a váltójogviszony léte és tartalma egyértelműen bizonyítható.

A váltóból eredő igény érvényesítése

A váltó elfogadójának helyzetét elősegítő, az igényérvényesítést megkönnyítő jogszabályi rendelkezéseket az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

  1. a váltóból eredő igény lejáratkor váltóbeszedési megbízással, pénzforgalmi úton történő érvényesítésének lehetősége,
  2. a váltót forgatás útján megszerző személyek egyetemleges felelőssége,
  3. a váltó leszámítoltatásának és hitelintézetre történő forgatásának lehetősége,
  4. peres út esetén a Polgári Perrendtartás (Pp.) által biztosított rövidebb eljárási határidők.

Hogy a jogszabályok által biztosított lehetőségek a gyakorlatban hogyan fognak működni, az természetesen a jogviszony résztvevőitől függ, hiszen a jogviszony alapvetően bizalmi jellegű, és elemei csak abban az esetben működhetnek, ha a váltó elfogadói bíznak a fizetésre kötelezett és az átruházók fizetési képességében és készségében.

Tekintsük át ezt követően a felsorolt lehetőségeket részletesebben is!

Váltóbeszedési megbízás benyújtása a lejáratkor

Az azonnali beszedési megbízások benyújtásának szabályait a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. és 5. §-aiban és a pénzforgalomról szóló 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezésben - a továbbiakban Rek. - találjuk. A Rek. 12. §-a tartalmazza a váltóbeszedési megbízás benyújtásának szabályait.

Tekintve, hogy az azonnali beszedési megbízás benyújtásának egyéb esetben csak jogszabályi felhatalmazás, vagy a számla felett rendelkezni jogosult felhatalmazása alapján van helye, a váltó jogosultja előnyösebb helyzetet élvez, mintha követelése csupán egyszerű okiratba lenne foglalva. Váltó esetén a beszedési megbízás benyújtásához ugyanis nincs szükség a számla felett rendelkezni jogosult külön felhatalmazó nyilatkozatára.

A beszedési megbízást ebben az esetben is a jogosult számláját vezető pénzintézethez kell benyújtani, és a közlemény rovatban fel kell tüntetni a "váltóbeszedés" szöveget. A beszedési megbízáshoz csatolni kell a váltó eredeti példányát, és azt olyan időben kell benyújtani, hogy a fizetés napján, vagy az azt követő két munkanap valamelyikén megérkezzen a fizetésre kötelezett számláját vezető, a váltón a fizetés helyeként megjelölt pénzintézethez. A beszedési megbízásnak értékhatára nincs, arra a pénzintézet részfizetést is teljesít.

A váltóbeszedés letiltása

Nem olyan erős ugyanakkor a benyújtó pozíciója, mintha végrehajtható okiraton alapuló követelést érvényesítene azonnali beszedési megbízással, ugyanis a váltóbeszedés teljesítését a fizetésre kötelezett letilthatja, a letiltásban foglaltak indokoltságát és jogosságát pedig a hitelintézet nem vizsgálja.

A pénzintézeteknél dolgozó jogászok számára időről időre izzasztó perceket okoz, amikor egy-egy nem egyértelmű jogi helyzetben azonnali, illetve váltóbeszedési megbízások teljesítéséről, vagy a teljesítés megtagadásáról kell dönteniük, hiszen amennyiben döntésük utóbb jogszabályellenesnek bizonyul, az mindkét esetben felveti a pénzintézet anyagi felelősségét.

Felszámoló által kiállított váltó

Érdekes helyzettel találkoztam saját gyakorlatomban akkor, amikor egy felszámolás alatt álló cégnél a felszámoló állított ki váltót, amit lejáratkor a jogosult érvényesített is a cég számlájával szemben. Arra vonatkozóan létezik legfelsőbb bírósági döntés, hogy a felszámolás közzétételét követően a váltó adósa ellen per nem indítható, a váltóból eredő igény is csak a felszámolási eljárásban érvényesíthető (BH 1994/102. számú jogeset), de a fent említett esetben - álláspontom szerint - más a helyzet. Tekintve ugyanis, hogy a felszámolás alatt álló cég számlája felett a felszámoló rendelkezhet, a beszedési megbízás teljesíthető lehet a pénzforgalmi szabályok alapján úgy, ahogyan a felszámoló által az azonnali beszedési megbízásra adott felhatalmazás is. A fentiek természetesen csak saját véleményemet tükrözik, ilyen tárgyú legfelsőbb bírósági döntésről nincs tudomásom.

A váltót forgatás útján megszerző személyek egyetemleges felelőssége

A váltójogszabály 47. §-ának (1) bekezdése alapján a váltó kibocsátói, elfogadói, átruházói és kezesei egyetemlegesen kötelezettek a váltóbirtokossal szemben, ami ugyancsak kedvezőbb helyzetbe hozza a váltóbirtokost, mintha követelése egyszerű okiratba lenne foglalva.

Ennek a felelősségnek a létrejöttéhez azonban szükséges, hogy a váltó átruházása forgatás útján történjen, és a forgatmányok láncolata a váltóbirtokos jogszerű birtoklását igazolja, míg a felelősség érvényesítéséhez lejáratkor az óvás felvétele szükséges. Nincs szükség óvásra, ha a kötelezettség alól az érintettek a váltóra írt kifejezett nyilatkozattal felmentik a váltóbirtokost.

Forgatás

A váltó átruházásának szabályszerű módja a forgatás, amely a váltó hátlapjára, vagy a váltóhoz csatolt toldatra írt nyilatkozattal történhet. Ha a forgatmányban az átruházó megjelöli azt, hogy kire történik az átruházás, teljes forgatmányról beszélünk, míg abban az esetben, ha a jogosultat nem jelölik meg, üres forgatmánnyal állunk szemben.

A forgatásra vonatkozó szabályok betartása azért lényeges, mert amennyiben az átruházás nem forgatással történik, úgy az közönséges engedménynek minősül, vagyis a váltóbirtokos elveszti a váltóhoz fűződő erősebb pozícióját, ahogyan azt a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésben megállapította (BH 1995/116. számú jogeset).

Ugyanez a helyzet abban az esetben is, ha a kibocsátó a forgatást megtiltotta. Ilyen esetben ugyancsak közönséges engedmény hatályával ruházható át a váltó.

Értékpapír jelleg

A forgatás megtörténtét követően rajzolódik ki igazán a váltó absztrakt, értékpapír jellege, és szakad el az ügylet igazán az alapjogviszonytól. Több eseti döntés is született arra vonatkozóan, hogy a forgatás megtörténtét követően a váltó kötelezettje a váltóbirtokossal szemben csak abban az esetben hivatkozhat az alapjogviszonyból eredő kifogásokra, ha bizonyítja, hogy a váltó megszerzésével tudatosan az ő hátrányára cselekedett (BH 1996/432. számú jogeset).

Amennyiben forgatás nem történik, az alapjogviszony jogosultja választhat, hogy az alapjogviszony, vagy a váltójogviszony alapján fordul a váltó kötelezettje ellen (BH 2000/259. számú jogeset).

Óvás

Az óvás az a nyilatkozat, amelyben rögzítik a váltó elfogadásának megtagadását vagy a fizetés megtagadását. Ha a jogviszonyban külföldi fél is van, az óvást minden esetben közjegyzőnek kell felvennie, míg a belföldiek közötti váltóforgalomban az óvást a fizetést teljesítő harmadik személy aláírásával ellátott nyilatkozat is helyettesítheti, kivéve azt az esetet, ha a kibocsátó magára a váltóra írt nyilatkozattal közhitelű óvást kíván.

Hangsúlyozni kell, hogy óvás felvételére kizárólag abban az esetben van szükség, ha a váltó megfizetéséért több személy is felelős. Az óvás elmulasztása azonban sohasem mentesíti a váltó főadósát.

Hogy ez nem mindig egyértelmű a jogviszony résztvevői számára, a témában született több eseti döntés mutatja. Egyik eseti döntésében a Legfelsőbb Bíróság megállapította például, hogy a váltófőadósok - a saját váltó kibocsátója és az idegen váltó elfogadója - ellen a váltóbirtokost közvetlen kereseti jog illeti meg, ezért a velük szembeni keresetindításnak sem a váltó bemutatása, sem az óvás felvétele nem feltétele (BH 1992/191. számú jogeset).

Hogy a gyakorlatban az átruházók elleni igény az összes alakszerűség betartása esetén mennyiben érvényesíthető, arra természetesen ugyancsak a jogviszony résztvevőinek személye lehet egyedül garancia, hiszen amennyiben ezek megtagadják a fizetést, a váltóbirtokos részére ismét csak a peres út marad az igény érvényesítésére.

A váltó leszámítoltatásának és hitelintézetre történő forgatásának lehetősége

A kereskedelmi bankok többsége - az üzletszabályzatban meghatározottak szerint - foglalkozik váltóügyletekkel. A pénzintézeteket természetesen semmiféle kötelezettség nem terheli a váltók leszámítolásával kapcsolatban. Ilyen kérelem esetén valamennyi fizetésre kötelezett személyére kiterjedő hitelbírálatot végeznek, és amennyiben az ügyletet finanszírozhatónak látják, elvégzik a váltó leszámítolását. Az átruházó részére fizetendő összeg meghatározása a lejáratkor a váltóbirtokos részére fizetendő összegből kiindulva a lejáratig hátralévő időtartammal arányos összeggel csökkentve történik.

Amennyiben az ügylet létrejön, a váltót a pénzintézetre kell forgatni. Ha a váltójogosult maga a pénzintézet, minden esetben közjegyző előtt kell felvenni az óvást, azt a bank nyilatkozata nem pótolhatja. A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében megállapította, hogy ha a váltó jogosultja és a fizetésre kötelezett ugyanaz a személy, a váltóbirtokos nem igazolhatja saját nyilatkozatával azt, hogy a váltót a lejáratkor fizetés végett bemutatta, de azt az adós nem fizette ki (BH 1996/213. számú jogeset).

Kedvező eljárási szabályok

Ha a váltó jogosultja végül mégis a bíróságon kénytelen érvényesíteni a váltóból fakadó igényét, számos eljárási szabály segíti az ügy gyorsabb befejezésében. Saját tapasztalatom, hogy a bíróságok ezeket valóban komolyan veszik, és az eljárások csupán néhány hónapot vesznek igénybe, eltérően az átlagostól.

Vagylagos illetékesség

Egy vagylagos illetékességi szabály beiktatásával a Pp. 38. §-a a váltójogosult döntésére bízza, hogy igényét az általános illetékességgel rendelkező bíróság, vagy a váltó fizetésének helye szerint illetékes bíróság előtt érvényesíti.

Tárgyalási időköz

A Pp. 125. §-ának (2) bekezdése alapján a keresetlevélnek az alperes részére történő kézbesítése a tárgyalást csak 3 nappal kell hogy megelőzze, szemben az átlagos 8 nappal.

Soronkívüliség

A Pp. 125. §-ának (4) bekezdése deklarálja, hogy váltóperben a bíróság soron kívül jár el, a tárgyalást legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított 8 napra kell kitűzni.

Teljesítési határidő

A Pp. 217. §-ának (4) bekezdése alapján a váltóperben meghozott marasztaló ítéletben meghatározott teljesítési határidő 3 nap.

Jogorvoslati határidő

Az ítélet elleni fellebbezés határideje a Pp. 234. §-ának (1) bekezdése alapján 3 nap. A fizetési meghagyás elleni ellentmondás határideje ugyancsak 3 nap a Pp. 319. §-ának (1) bekezdése alapján.

Bizonyítási teher a váltóperben

Arra vonatkozóan, hogy a bizonyítási teher hogyan alakul a váltóperekben, a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében találunk iránymutatást (BH 1997/542. számú jogeset). Eszerint a váltóadósnak kell bizonyítania, hogy a váltóért nem kapott ellenértéket, illetőleg hogy az alapjogviszony érvénytelen, avagy megszűnt, esetleg hogy váltójogi szempontból is beszámításra alkalmas követelése van, amelynek beszámításával a váltóból eredő követelés megszűnt.

A váltó jogosultja a váltó csatolásával eleget tesz bizonyítási kötelezettségének, ezzel a bizonyítási teher a váltó kötelezettjére hárul, ha azt állítja, hogy tartozása nem áll fenn. A bíróságok a váltó jogosultját kötelezni szokták a váltó eredeti példányának bemutatására és annak megtörténtét a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítik.

Előnyök és hátrányok

A fentiek alapján összegezve a váltó alkalmazásának előnyeit és hátrányait, megállapítható, hogy a váltóbirtokos több szempontból előnyösebb helyzetben van annál, mintha követelését csupán egy egyszerű okirat tartalmazná. Nem jár ugyanakkor olyan költségekkel a váltó alkalmazása a jogviszony részvevői számára, mint például a követelések közjegyzői okiratba foglalása, és a forgalomban lévő nyomtatványok alkalmazása mellett a szabályszerű okirat elkészítése meglehetősen egyszerű.

Ugyanakkor a partnerek rosszhiszeműsége esetén valamennyi, a jogszabály által a követelés gyorsabb érvényesítése érdekében biztosított rendelkezés kijátszható, így a váltó alkalmazása inkább olyan üzleti kapcsolatokban ajánlott, ahol a felek egymás iránti bizalma fennáll.

Frank Edit

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére