A nem cégautók hivatali, üzleti célú használata

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 31. számában (2000. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A hivatali, üzleti célra használt saját (vagy bérelt) gépjárművek használatával kapcsolatos rendelkezéseket a személyi jövedelemadóról szóló törvény tartalmazza. A gépjárművek használatával kapcsolatos szabályok, a költségek elszámolása különböznek attól függően, hogy a használt gépjármű saját vagy idegen tulajdonban van.

Hivatali, üzleti út

A hivatali, üzleti utazás fogalmát az Szja. törvény külön nevesíti. E szerint hivatali, üzleti utazásnak minősül a magánszemély jövedelmének megszerzése érdekében, a kifizetőtevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás - a munkába járás kivételével -, ideértve különösen a kiküldetés (kirendelés) miatt szükséges utazást. A kiküldetés (kirendelés) pedig a munkáltató által elrendelt, a munkaszerződésben rögzített munkahelytől eltérő helyen történő munkavégzés.

A hivatali, üzleti utazás saját tulajdonú gépjármű (személygépkocsi) használata mellett történhet önálló és nem önálló tevékenység keretében. (Az egyéni vállalkozóra az előzőekben részletezett külön szabályok vonatkoznak.)

A használat jogcímei

A saját tulajdon alatt minden esetben a magánszemély vagy a házastársa tulajdonában lévő járművet kell érteni, a más személy (például hozzátartozó) tulajdonában lévőt nem. A tulajdonjogot a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás befizetési szelvényével kell igazolni, ami azt jelenti, hogy aki saját tulajdonú gépjármű használata miatt költséget számol el, annak ezeket az igazolószelvényeket adóbizonylatként kell megőriznie.

A bérelt, illetve a házastárson kívüli, más hozzátartozó tulajdonában lévő gépjármű fogalmára nincs külön törvényi meghatározás.

Üzemanyag-fogyasztás

A hivatali, üzleti célra használt gépjárművek használatával kapcsolatosan fontos közös szabály, hogy üzemanyag-fogyasztásként a gépjármű saját fogyasztását nem lehet figyelembe venni, csak a törvény által elismert norma érvényesíthető, amely a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV. 1.) Korm. számú jogszabály szerinti üzemanyag- és kenőanyag-felhasználás mértéke. Amennyiben a kormányrendelet alapján nem állapítható meg a norma, akkor a műszaki szakértő által megállapított mértéket lehet figyelembe venni.

Útnyilvántartás, menetlevél

Az önálló és a nem önálló tevékenység keretében történő gépjárműhasználattal kapcsolatosan további fontos szabály, hogy ha a magánszemély a felmerült költséget az adóbevallásában számolja el, akkor útnyilvántartást kell vezetnie. Erre a célra a menetlevél vezetése is megfelel, ha tartalmazza a továbbiakban részletezett adatokat. Ha valaki több gépjárművet használ a tevékenységéhez, akkor minden gépjárműre külön-külön szükséges az útnyilvántartás.

Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, továbbá a fogyasztási normát. Fel kell tüntetni továbbá az év első és utolsó napján a kilométeróra állását. (Amennyiben a költségelszámoláshoz ez szükséges, akkor ezt az adatot havonta kell bejegyezni.)

Az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell:

  • az utazás időpontját,
  • az utazás célját (honnan hova történt az utazás),
  • a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezését,
  • a közforgalmú útvonalon megtett kilométerek számát.

Az útnyilvántartás tartalmazhatja az előzőekkel kapcsolatos üzemanyag-vásárlás időpontját és költségeit is [5. számú melléklet].

AZ ÖNÁLLÓ TEVÉKENYSÉG KERETÉBEN TÖRTÉNŐ GÉPJÁRMŰ (SZEMÉLYGÉPKOCSI)- HASZNÁLAT

Az önálló tevékenység körébe azok a tevékenységek tartoznak, amelyek eredményeként a magánszemély oly módon jut bevételhez, hogy annak költségeit ő viseli, és amelyek nem tartoznak a nem önálló tevékenység körébe. Önálló tevékenység jellemző formája például a szellemi tevékenység vagy a bérbeadási tevékenység.

Az önálló tevékenység bevételének számít az önálló tevékenységre tekintettel adott költségtérítés. A költségtérítésnek jellemző módja a személygépkocsi használatával összefüggésben fizetett térítés.

A kapott költségtérítéssel szemben a hivatali, üzleti célú gépjármű-használattal kapcsolatban felmerült költségek végleges elszámolása az éves adóbevallás elkészítése alkalmával történik. Év közben elsősorban a kifizetőnek vannak feladatai az adóelőleg megállapítása szempontjából a jármű használatáért adott költségtérítés utáni adóelőleg meghatározása szempontjából.

A következőkben ismertetett szabályokat kell alkalmazni az önálló tevékenységben történő járműhasználat elszámolására, illetőleg arra az esetre is, amikor a magánszemély a járműve használatáért kapott költségtérítéssel szemben kíván költséget elszámolni [3. számú melléklet IV. rész].

A járműhasználat költségeinek elszámolása

A saját tulajdonú jármű használatával összefüggésben a hivatali, üzleti használatra eső

  • üzemanyag-felhasználás,
  • számlával (bizonylattal) igazolt fenntartási, javítási és felújítási költség

számolható el.

A nem saját tulajdonú jármű üzemi célú használata esetében akkor számolható el az üzemanyag-fogyasztás és a számla szerinti egyéb költség, ha ezek a szerződés alapján a magánszemélyt terhelik. Így például, ha a családban lévő járművet nemcsak a házastársak, hanem a gyermekek is használják hivatali célra, lehetőségük van arra, hogy a tevékenységük ellenértékeként vagy a költségtérítésként kapott összeggel szemben mindannyian elszámolják a jármű használatával kapcsolatos kiadásaikat.

Üzemanyagköltség

Útnyilvántartás vezetése alapján kizárólag az üzleti célú futásteljesítmény költsége számolható el. Ha a magánszemélynek van munkaviszonya, amelyben a saját tulajdonú járművét hivatali célra is használja, és emellett önálló tevékenységet is folytat ugyanezen jármű használatával, akkor az utóbbi miatt vezetett útnyilvántartásban nem vehető figyelembe üzleti célúként az a futásteljesítmény, amelyre nézve a magánszemély munkáltatója kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést fizetett ki a dolgozó számára.

Az üzemanyag-felhasználás költsége vagy a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerinti üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár alapján, vagy igazolt üzemanyag-vásárlási számla alapján vehető figyelembe. A számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség sem lehet azonban több, mint az útnyilvántartás szerinti üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával - az előzőekben említett 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet alapján - számított mennyiség.

A magánszemély döntése alapján alkalmazhatja egyik vagy másik módszert. A módszerek közötti választása negyedévre szól, azaz a negyedév első napján alkalmazott költségelszámolási módszert kell alkalmaznia egész negyedévre.

A 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerint az üzemanyag-felhasználás meghatározása vagy alapnorma, vagy alapnorma-átalány alapján történhet, de egy adott járműre egy naptári éven belül csak az egyik módszer választható. Amennyiben a 60/1992. (IV. 1.) rendelet alapján nem határozható meg a jármű alapnormája, illetőleg a rendeletben meghatározottaktól eltérő fajtájú üzemanyaggal üzemelő járművek esetében az alapnorma értékét a gyártó adatai vagy az üzemanyag-fogyasztás mérése alapján szakértő állapíthatja meg. (Az alapnorma és az alapnorma-általány meghatározását korábban már részletesen ismertettük.)

A fenntartás, javítás és felújítás költsége

Fenntartás, javítás és felújítás címén a számla alapján, az üzemi célú használattal arányosan számolható el költség.

Fenntartási, javítási költségekként vehető figyelembe:

  • a karbantartási költség
  • a motorolaj és a hajtóműolaj cseréje,
  • a mosatási költség,
  • a fényszóró-beállítás;
  • a javítás anyag- és munkabérköltsége;
  • a különböző biztosítási díjak;
  • a gépjárműadó stb.

Felújítási költségnek minősül a gépjármű élettartamának növekedésével kapcsolatban felmerült kiadás, továbbá az eredeti állag (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló kiadás a felmerülés évében egy összegben elszámolható el.

Személygépkocsi esetében a számlák alapján történő elszámolás helyett választható az úgynevezett általános személygépkocsi-normaköltség alkalmazása is. Ez azt jelenti, hogy a magánszemély igazolás nélkül (javítási számlák nélkül) kilométerenként 3 forintot számolhat el. Ebben az esetben azonban az üzemanyagköltségen kívül minden más költséget (fenntartás, javítás és felújítás, értékcsökkenési átalány) elszámoltnak kell tekinteni, azaz a személygépkocsi-normaköltség alkalmazása mellett nincs lehetőség sem a gépkocsi használatával kapcsolatosan további számlával igazolt költség, sem az átalány szerinti értékcsökkenés elszámolására.

Az általános személygépkocsi-normaköltséget és a tételes elszámolást egy adott személygépkocsi esetén adott évben nem lehet kombinálni, a költségelszámolásnál csak az egyik vagy a másik módszer alkalmazható.

Értékcsökkenési átalány

A jármű beszerzési árával szemben az önálló tevékenységet folytató magánszemély átalányban számolhat el értékcsökkenési leírást. Az átalány összege - a személygépkocsi kivételével - több ilyen jármű használata mellett is és más tárgyi eszközök és nem anyagi javak átalány-értékcsökkenésével együtt is legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is a nyilvántartásban szereplő járművek nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Az elszámoláshoz olyan nyilvántartást kell vezetni, amely tartalmazza a jármű azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (előállítási) árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a beszerzés (előállítás) és a használatbavétel időpontját is. Egy adott jármű értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány (3. számú melléklet III. rész).

Személygépkocsi-használat esetében az értékcsökkenési átalány nem lehet több, mint az éves bevétel 1 százaléka, és legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány [3. számú melléklet IV/2. pont].

A több önálló tevékenységhez használt jármű esetében az önálló tevékenységet végző magánszemély választhat, hogy melyik önálló tevékenységének bevételével szemben (szellemi, egyéni vállalkozói, őstermelői) érvényesíti az átalányban elszámolható értékcsökkenést, mert az nem osztható meg a különböző tevékenységek között.

Kifizetői feladatok

Az önálló tevékenységre tekintettel, a gépjárműhasználattal összefüggésben adott költségtérítés adóelőlegének meghatározására vonatkozó kifizetői kötelezettségek az alábbiak:

A jövedelemtartalom meghatározása

A költségtérítés adóelőlegének meghatározásánál először annak jövedelemtartalmát kell meghatározni. A kifizetett költségtérítés, költségátalány összegéből a magánszemély költségnyilatkozata szerinti összeget le kell vonni.

Költségnyilatkozat

A nyilatkozat formáját az APEH tájékoztatóban tette közzé (MK 1997/117. szám). A nyilatkozatban a magánszemély - választásától függően - arról nyilatkozik a kifizetőnek, hogy a kifizetésre kerülő költségtérítésből az adóelőleg megállapításánál nem kell jövedelemként figyelembe venni:

  1. a megállapított összeg 10 százalékát,
  2. a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket,
  3. a megállapított összeg ... százalékát,
  4. a megállapított összegből ... forintot.

Az 1. pont szövege akkor választható, ha az önálló tevékenységre tekintettel kifizetett költségtérítés összegéből is 10 százalék költséghányad levonását kéri a magánszemély. (Ebben az esetben utóbb át lehet térni a tételes költségelszámolásra, feltéve hogy minden önálló tevékenységből származó jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg a magánszemély.)

A 2-4. pontok szövege bármely önálló (és nem önálló tevékenységre is) tekintettel kifizetett költségtérítésnél választható azzal, hogy a 2. pont szerint levont költségtételt meghaladó összeg teljes egészében az önálló vagy a nem önálló tevékenység jövedelmének számít.

A 3-4. pont szerint levont költségtételt utólag igazolni kell, és ilyen nyilatkozat esetén a magánszemély utóbb az adóbevallásban egyetlen önálló tevékenységből származó jövedelmének megállapítására sem alkalmazhatja a 10 százalékos költséghányad levonását (arra sem, amelyre a kifizetéskor 90 százalékos jövedelemtartalmat nyilatkozott az 1. pont szerint).

A nyilatkozat tartalmazza a nyilatkozatot adó magánszemély nevét, lakcímét, adóazonosító jelét, adószámát, a magánszemély aláírását és a nyilatkozat kitöltésének dátumát.

A nyilatkozatot két példányban kell kitölteni. A kifizető a nyilatkozat átvételét igazolja a másolaton, amelyet a magánszemélynek meg kell őriznie az adóbevallásának elkészítéséhez szükséges más bizonylatokkal együtt.

Fontos tudni, hogy ha a magánszemély előzetes nyilatkozata szerinti költség több, mint az év végén ténylegesen igazolt kiadás, akkor a költségkülönbözet után 12 százalék külön adót kell megfizetni. Nem kell külön adót fizetni akkor, ha a nyilatkozott költség és az év végi tényleges költség közötti eltérés nem több a nyilatkozott költség 5 százalékánál [46. § (2) bekezdés b) pont].

Ha a magánszemély az APEH által közzétett - az előzőekben részletezett - "költségnyilatkozatban" nyilatkozik arról, hogy a kapott térítéssel szemben költséget kíván elszámolni, akkor a költségnyilatkozat szerinti összeget meghaladó részt kell az adóelőleg-számítás alapjának tekinteni. Ha nem nyilatkozik a magánszemély, úgy a fizetett költségtérítés 90 százaléka tekinthető jövedelemnek (46. §).

Az adóelőleg meghatározása

Az önálló tevékenységekkel összefüggésben kifizetett költségtérítésnek a jövedelemtartalma után az adóelőleget a következő módon kell meghatározni:

  • a törvény általános szabálya szerint az adóelőleg összege a jövedelem 40 százaléka;
  • abban az esetben, ha a magánszemély írásban nyilatkozik a kifizetőnek arról, hogy az összevont adóalapot képező éves várható jövedelme nem éri el az egymillió forintot, akkor az adóelőleget az adótábla alapján (göngyölítve) lehet meghatározni.

Nyugdíjasok

Ha a nyugdíjas vagy azzal azonosan adózó jövedelemmel (gyes, ösztöndíj stb.) rendelkező magánszemély nyilatkozik az előzőek szerint, akkor a kifizetett jövedelemhez hozzá kell adni a nyugdíj, illetőleg az azzal azonosan adózó jövedelem éves összegét, és ennek az összegnek kell az adótábla szerinti adóját kiszámítani, majd a nyugdíj, illetőleg az azonosan adózó jövedelem adótábla szerinti adóját le kell vonni.

Kiküldetési rendelvény

Ha valamely kifizető a költségtérítés elszámolásához a kiküldetési rendelvényt is használja (a kiküldetési rendelvény magyarázata a nem önálló tevékenységről szóló részben található), a kiküldetési rendelvény használata nem változtat azon a tényen, hogy a költségtérítés a magánszemély önálló tevékenységből származó bevételének része, amelyről a magánszemély "költségnyilatkozatának" figyelembevételével kell az adóelőleg-levonási és adatszolgáltatási kötelezettséget is teljesíteni [46. § (2) bekezdés b) pont].

A tb-járulék alapja

A költségtérítések fizetésével kapcsolatosan fontos szabály, hogy a munkáltatót és a munkavállalót terhelő társadalombiztosítási járulékokat illetően a járulék alapja a költségtérítésnek a személyi jövedelemadó-előleg számításánál figyelembe vett jövedelemtartalma. Ez adott esetben azt is jelentheti - ha a magánszemély az előzőekben részletezett "költségnyilatkozatban" úgy nyilatkozik, hogy a kapott térítéssel szemben teljes egészében költséget kíván elszámolni -, hogy a kifizetett költségtérítésnek nincs jövedelemtartalma, így azután sem szja-előleget, sem pedig járulékot nem kell fizetni. (A magánszemélynek természetesen nem szabad megfeledkeznie a téves nyilatkozat - előzőekben részletezett - szja-következményeiről.)

A NEM ÖNÁLLÓ TEVÉKENYSÉG KERETÉBEN TÖRTÉNŐ SZEMÉLYGÉPKOCSI-HASZNÁLAT

Nem önálló tevékenység a munkaviszonyban folytatott tevékenység, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenység, a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése akkor, ha az annak ellenében kapott juttatást a társas vállalkozás költségei között számolják el, a jogszabály alapján választott tisztségviselő (kivéve a választott könyvvizsgáló) tevékenysége, továbbá a segítő családtag tevékenysége (24. §).

A nem önálló tevékenységgel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeg is része a nem önálló tevékenységből származó bevételnek [25. § (1) bekezdés].

A költségtérítéssel szemben főszabály szerint tételes költségelszámolással (bizonylatok alapján) lehet a költségeket érvényesíteni. Ettől eltérő módszer alkalmazható a jogszabályon alapuló költségtérítések esetében, ugyanis a jogszabályban meghatározott mértéken belüli összeg igazolás (bizonylatok) nélkül számolható el. Ha azonban ez kedvezőtlen, mert például a magánszemély a jogszabályban megállapított mértéken felüli összeget kapott, és a teljes összeg tényleges költségként való felhasználását tudja számlával igazolni, akkor a tételes költségelszámolást is választhatja. Ez esetben természetesen a teljes összeggel szemben kell a költségeket igazolni, és nem csupán a jogszabályban meghatározott mértéken felüli résszel szemben. Ha törvény csak a jogszabályban megállapított mértéket tekinti költségtérítésnek (például a napidíj), akkor nem számolható el költség a jogszabályi mértéket meghaladóan.

Igazolás nélkül elszámolható költségek

A személyijövedelemadó-törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költségnek minősül [3. számú melléklet II. rész]:

- az élelmezési költségtérítés (a napidíj) a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítéséről szóló minisztertanácsi rendeletben [23/1989. (III. 12.) MT rendelet], továbbá a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben (1992. évi XXIII. törvény), valamint a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló kormányrendeletben [170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet] és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben (1996. évi XLIII. törvény) meghatározott kötelező mértékig;

  • a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet [60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet] szerint meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma;
  • a munkáltató által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben meghatározott km-távolság szerint az üzemanyag fogyasztási norma és legfeljebb az APEH által közzétett üzemanyagár, valamint a 3 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség alapulvételével kifizetett összeg;
  • a munkába járással kapcsolatos költségtérítésekről szóló kormányrendelet [78/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet] szerint elszámolt kiadás.

A saját személygépkocsi használatára tekintettel a munkáltatótól kapott, kiküldetési rendelvény alapján elszámolt költségtérítés

A nem önálló tevékenységen belül a munkaviszonnyal kapcsolatos jellemző, "bevételnek nem számító" tétel a hivatali, üzleti utazások költségeinek megtérítése kiküldetési rendelvény alapján, ha a térítés értéke nem több a jogszabály szerint igazolás nélkül elszámolható mértéknél [25. § (2) bekezdés c) pont].

A hivatali üzleti utazások esetében jogszabály szerint igazolás nélkül elszámolható mérték a kiküldetési rendelvényben feltüntetett kilométer-távolság szerint az utazáshoz használt gépkocsi futásteljesítménye alapján megállapított üzemanyag-fogyasztási norma, a gépkocsihasználat idején érvényes, az APEH által közzétett üzemanyagár alapján megállapított üzemanyagköltség és a 3 Ft kilométerenkénti általános normaköltség figyelembevételével megállapított összeg mint utazási költségtérítés, valamint a jogszabály szerint adott élelmezési költségtérítés. [Az élelmezési költségtérítés (a napidíj) a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítéséről szóló minisztertanácsi rendeletben [23/1989. (III. 12.) MT rendelet], továbbá a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben (1992. évi XXIII. törvény), valamint a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló kormányrendeletben [170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet] és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben (1996. évi XLIII. törvény) meghatározott kötelező mértékig lehet fizetni].

A kiküldetéssel kapcsolatos szállás költsége, amelyeknél a munkáltató nevére kiállított szállodaszámla, illetve a vasúti jegy ellenében a kiadások megtérítése szintén nem számít bevételnek.

Kiküldetési rendelvény

Az Szja. törvény tételesen meghatározza a kiküldetési rendelvény fogalmát, tartalmát és annak kezelésére vonatkozó szabályokat [25. § (2) bekezdés c) pont és (3) bekezdés].

A kiküldetési rendelvényt nem csak esetenként lehet kiállítani. Az egybefüggő, illetőleg az egymást követő hivatali, üzleti utazások esetén is alkalmazható a folyamatosan vezetett futásteljesítmény alapján, a munkáltató és a munkavállaló megállapodásában tetszés szerint meghatározott elszámolási időszakonként, valamint a külszolgálat alkalmával is.

A kiküldetési rendelvénynek tartalmaznia kell a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, az utazáshoz használt gépkocsi futásteljesítményét, üzemanyag-fogyasztási normáját, a gépkocsihasználat idején érvényes, az APEH által közzétett üzemanyagárat, mindezek alapján (és a 3 Ft kilométerenkénti általános normaköltség figyelembevételével) az elszámolási időszakonként megállapított utazási költségtérítést, valamint a jogszabály szerint adott élelmezési költségtérítést [25. § (3) bekezdés].

A kiküldetési rendelvényt két példányban kell elkészíteni, és az eredeti példányt a munkáltatónak, a másolatot pedig a magánszemélynek kell megőriznie az elévülési idő lejártáig.

A kiküldetési rendelvény alapján bevételnek nem számító költségtérítésben figyelembe vett futásteljesítményt az egyébként más tevékenységhez (különböző önálló tevékenység, egyéni vállalkozói tevékenység) vezetett útnyilvántartásban nem lehet hivatali (üzleti) utazásnak tekinteni [3. számú melléklet IV. 6. pont, 11. számú melléklet III. 9. pont].

Többlettérítés

Nem kizárt, hogy a munkáltató a jogszabályban meghatározott mérték feletti térítést fizessen. Ez esetben a teljes térítési összeg minősül adóköteles bevételnek (bérjövedelemnek), amelyből a munkáltató levonhatja az igazolás nélkül elszámolható költségrészt (3. számú melléklet II/6. pont) és az év végi igazoláson is így tünteti fel. Az adóköteles rész után a bérjövedelemre vonatkozó adóelőleg-szabályok alkalmazhatók. Ilyenkor - ha a munkáltatói adómegállapítás feltételei egyébként fennállnak - emiatt nem kell adóbevallást adnia a magánszemélynek.

A saját személygépkocsi használatára tekintettel a munkáltatótól kapott, útnyilvántartás alapján elszámolt költségtérítés

A munkaviszonyban lévő magánszemély választhatja azt is, hogy a hivatali célú saját tulajdonú személygépkocsi-használatra tekintettel a kapott költségtérítéssel szemben a költségeinek elszámolása ne a kiküldetési rendelvény alapján, hanem az adóbevallásában útnyilvántartás alapján - a futott kilométer alapján a hivatali célú használatra arányosan jutó - tételes elszámolás formájában történjen (mert például több költséget kíván elszámolni, mint az igazolás nélkül elismert költség, vagy egyéb jogviszonyában is használja hivatali üzleti célra a gépkocsiját).

Év végén a tételes elszámoláskor a hivatali, üzleti használatra eső üzemanyag-felhasználás költsége, valamint a számlával (bizonylattal) igazolt fenntartási, javítási és felújítási költség számolható el.

Üzemanyag-felhasználás

Az üzemanyag-felhasználás költsége vagy a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerinti üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár alapján, vagy igazolt üzemanyag-vásárlási számla alapján vehető figyelembe. A számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség sem lehet azonban több, mint az útnyilvántartás szerinti üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával - az előzőekben említett 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet alapján - számított mennyiség.

A magánszemély döntése alapján alkalmazhatja egyik vagy másik módszert. A módszerek közötti választása negyedévre szól, azaz a negyedév első napján alkalmazott költségelszámolási módszert kell alkalmaznia egész negyedévre.

A 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerint az üzemanyag-felhasználás meghatározása vagy alapnorma, vagy alapnorma-átalány alapján történhet, de egy adott járműre egy naptári éven belül csak az egyik módszer választható. Amennyiben a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet alapján nem határozható meg a jármű alapnormája, illetőleg a rendeletben meghatározottaktól eltérő fajtájú üzemanyaggal üzemelő járművek esetében az alapnorma értékét a gyártó adatai vagy az üzemanyag-fogyasztás mérése alapján szakértő állapíthatja meg. (Az alapnorma és az alapnorma-általány meghatározását korábban már részletesen ismertettük.)

Fenntartási, javítási, felújítási költség

A fenntartási, javítási költségekként vehető figyelembe a karbantartási költség, a javítás anyag- és munkabérköltsége; a különböző biztosítási díjak; a gépjárműadó stb.

Felújítási költségnek minősül a személygépkocsi élettartamának növekedésével kapcsolatban felmerült kiadás, továbbá az eredeti állag (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló kiadás, amely a felmerülés évében egy összegben elszámolható el.

Általános személygépkocsi-normaköltség

A számlák alapján történő elszámolás helyett választható az úgynevezett általános személygépkocsi-normaköltség alkalmazása is. Ez azt jelenti, hogy a magánszemély igazolás nélkül (számlák nélkül) kilométerenként 3 forintot számolhat el. Ebben az esetben azonban az üzemanyagköltségen kívül minden más költséget (fenntartás, javítás és felújítás, értékcsökkenési átalány) elszámoltnak kell tekinteni.

Az általános személygépkocsi-normaköltséget és a tételes elszámolást egy adott személygépkocsi esetén adott évben nem lehet kombinálni, a költségelszámolásnál csak az egyik vagy a másik módszer alkalmazható.

Értékcsökkenési leírás

A jármű beszerzési árával szemben a nem önálló tevékenységet folytató magánszemély nem számolhat el - még átalányban sem - értékcsökkenési leírást.

Adóelőleg

A munkáltató a saját gépjármű hivatali célú használatára tekintettel kifizetett költségtérítés vagy költségátalány után - ha a költségtérítésnek van jövedelemtartalma - a munkáltatói adóelőleg-megállapítási szabályok alkalmazásával állapítja meg a kifizetés adóelőleg-tartalmát, azaz a munkáltatónak a költségtérítésből (annak jövedelemtartalmából) a munkaviszonyból származó rendszeres vagy nem rendszeres jövedelmekre vonatkozó szabályok szerint kell az adóelőleget levonnia.

Az adóelőleg megállapításához a magánszemélynek az APEH által közzétett - az előzőekben részletezett - "költségnyilatkozatban" kell nyilatkoznia arról, hogy a kapott térítéssel szemben mennyi költséget kíván elszámolni. A munkáltatónak a költségnyilatkozat szerinti összeget meghaladó részt kell az adóelőleg-számítás alapjának tekinteni.

A nem saját tulajdonú személygépkocsi hivatali, üzleti célú használata esetén fizetett költségtérítés

A munkáltató személygépkocsi-használat címén költségtérítést fizethet annak a munkavállalónak is, aki a hivatali feladatát nem saját tulajdonú, hanem bérelt vagy szívességi használatba kapott járművel látja el. Ilyenkor a kifizetett költségtérítés összege minden esetben a magánszemély bevételének számít, tehát kiküldetési rendelvény vezetése mellett sem alkalmazható a törvény 25. §-a (2) bekezdésének c) pontja. A nem saját tulajdonú személygépkocsi hivatali célú használata esetén ugyanis - a 3. számú melléklet II. 6. pontjában foglaltak miatt - nincs mód a költségek igazolás nélkül történő elszámolására.

A magánszemély a nem saját tulajdonú személygépkocsi hivatali célú használatára tekintettel kapott költségtérítés összegéig, az Szja. törvény 27. §-ának b) pontja alapján a 3. számú melléklet IV. 5. pontja szerint számolhatja el az üzemi célú használatra eső költségeket [Szja-törvény. 27. § b) pont; 3. számú melléklet IV. 5. pont].

Munkába járás saját gépjárművel A munkáltatók az alkalmazottak részére a saját gépjárművel történő munkába járásra tekintettel az Szja. törvényben meghatározott térítést fizethetnek. A kifizetés nem számít bevételnek a magánszemélynél abban az esetben, ha a munkáltató, a munkában töltött napok igazolása alapján, a saját gépkocsival történő munkába járás címén fizet a magánszemélynek a munkahely és a lakás közötti oda-vissza távolságra, kilométerenként legfeljebb 3 Ft értékben [25. § (2) bekezdés b) pont]. Az ezt meghaladó összeg nem önálló tevékenységből származó adóköteles bérjövedelemnek minősül, amellyel szemben költségelszámolásra nincs lehetőség. A saját gépkocsival történő munkába járás költségének megtérítése a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet szerint akkor tartozik ide, ha a magánszemély lakása a munkahelye településének közigazgatási határán kívül van, és a dolgozó munkarendje olyan, hogy tömegközlekedési járművet nem, vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni, illetőleg ha nincs tömegközlekedés. A mozgáskorlátozott munkavállalónak adott térítés szempontjából az is munkába járásnak számít, ha a lakás és a munkahely azonos közigazgatási határon belül van. A munkába járás költségei megtérítésének másik esete, ha a munkába járás tömegközlekedési eszköz igénybevételével történik. Ha a munkáltató pénzben fizeti ki a munkába járással kapcsolatos költségtérítésekről szóló 78/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet rendelkezései szerint - a munkavállaló által vásárolt - bérlettel való (vagy a nélküli) elszámolás ellenében az utazási bérlet árának meghatározott részét (80 vagy 86 százalékát) a magánszemélynek, akkor a kapott összeg nem számít a magánszemély bevételének, így ez után adót sem kell fizetni. A 2000. évtől a bérlet, illetőleg a menetjegy munkáltató általi megvásárlása (amely természetesen történhet úgy is, hogy a magánszemély vásárolja meg a bérletet, de arról a cég nevére kér számlát) adómentes természetbeni juttatásnak minősül az Szja. törvény 1. számú mellékletének 8.29. pontja szerint.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére