Külföldiek a gazdaságban

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. október 1.) vegye figyelembe!

A legjobb adófizető tulajdonosok vitatott szerepe

Megjelent a Cégvezetés (archív) 30. számában (2000. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A vállalkozások működését, gazdálkodását tulajdonosi összetételük is befolyásolja. Az adóbevallások elemzése során markáns különbségek mutatkoznak a cégek vagyoni helyzetében, a GDP növekedéséhez való hozzájárulásuk arányában, illetve adóterhelésükben. Cikkünk szerzője egy, a fő tendenciákat statisztikailag bemutató összehasonlításra vállalkozik. Megállapításai szerint a külföldi tulajdon hazai gazdaságra gyakorolt hatása pozitív, de a mélyebb összefüggések feltárásához még kevés az eddig eltelt tíz év.

 

Az adóbevallások a következő tulajdonokat nevesítik: az állam, a belföldi magánszemélyek, a belföldi gazdasági társaságok és a külföldi tulajdonosok mellett az önkormányzatokat, az MRP-szervezeteket és a szövetkezeteket. Az állami tulajdonon belül külön kategória a tartós állami tulajdon, a belföldi társasági tulajdonon belül pedig a belföldi pénzintézeti tulajdon. A kategóriák nagy száma miatt célszerű csak a jelentősebbekre koncentrálni. Ezek: az állam, a belföldi magánszemélyek, a belföldi társaságok és a külföldiek. 1998-ban e csoportok a gazdasági társaságok jegyzett tőkéjének 90 százalékát ellenőrizték. Mivel semmilyen sajátos szempont nem szólt a kisebb tulajdonosok kiemelése mellett, ezért elemzésünk során a figyelmet a meghatározó tulajdonosi kategóriákra fordítottuk.

Az egyszeres és a kettős könyvvitelt vezető vállalkozásokat tulajdonosonként négy kategóriába soroltuk: 25 százalék alatti, 25-50 százalék közötti, 50-75 százalék közötti és 75 százalék feletti tulajdonrész birtoklói. (A táblázatokban a főtulajdonosok rovatai alatt az 50 százaléknál nagyobb tulajdonrészek összevont értéke szerepel.)

A meghatározó tulajdonosi befolyás nem feltétlenül kötődik tulajdoni arányokhoz. A társasági szerződések számos esetben nagyobb rendelkezési jogosultságot tartalmaznak, mint amekkorát a tulajdoni hányadok mechanikus figyelembevétele indokolna. Ebben az elemzésben értelemszerűen nem lehetünk rájuk tekintettel. Továbbá jó néhány hazai magánszemély alapított külföldön céget (off-shore vállalkozások), amelyek azonban itt működnek, külföldi vállalkozásként nyilvántartva. Az ellenkezője is előfordul: külföldiek vásárolnak magyar tulajdont hazai strómanok közbeiktatásával. Vagyis az adatok ebben a tekintetben is bizonyos mértékben - bár feltételezésünk szerint a végeredményt alig torzító - pontatlanok.

A társas vállalkozások saját tőkéje főtulajdonosonként, 1992-98 (Mrd Ft)
  Állami Belföldi Külföldi Egyéb Összesen
magán társasági

1992

2354

398

n. a.

421

1120

4294

1994

3380

565

830

852

641

6269

1995

1767

676

933

1488

1036

5900

1996

1541

828

1076

2030

1322

6797

1997

1105

973

1503

2703

1578

7862

1998

1111

1262

1650

3933

1047

9002

A társas vállalkozások saját és jegyzett tőkéjének viszonya főtulajdonosonként, 1992-98
  Állami Belföldi Külföldi Egyéb Összesen
magán társasági

1992

1,27

1,09

n. a.

1,03

1,20

1,21

1994

1,62

1,13

1,01

1,02

1,44

1,34

1995

1,49

1,28

1,06

1,20

1,32

1,28

1996

1,54

1,48

1,11

1,27

1,33

1,33

1997

1,41

1,59

1,15

1,33

1,47

1,35

1998

1,44

1,85

1,01

1,52

1,44

1,41

Az egy társas vállalkozásra jutó jegyzett tőke főtulajdonosonként, 1992-98 (E Ft)
  Állami Belföldi Külföldi Egyéb Összesen
magán társasági

1992

418 997

4 549

n. a.

37 905

58 677

31 986

1994

1 342 453

4 158

64 420

44 054

20 368

26 720

1995

1 092 027

3 879

62 049

59 683

34 345

23 630

1996

1 105 336

3 407

66 275

72 317

39 121

22 554

1997

1 212 944

3 343

73 560

89 242

115 271

24 886

1998

1 261 757

3 421

88 068

113 195

66 913

25 326

A társas vállalkozások saját tőkéjének eloszlása főtulajdonosonként, 1992-98
  Állami Belföldi Külföldi Egyéb Összesen
magán társasági

1992

54,8

9,3

n. a.

9,8

26,1

100,0

1994

53,9

9,0

13,2

13,6

10,2

100,0

1995

30,0

11,4

15,8

25,2

17,6

100,0

1996

22,7

12,2

15,8

29,9

19,5

100,0

1997

14,1

12,4

19,1

34,4

20,1

100,0

1998

12,3

14,0

18,3

43,7

11,6

100,0

A vállalkozások vagyona

A vállalkozások vagyoni helyzetének vizsgálatakor induljunk ki abból, hogy a gazdasági rendszerváltást a szocialista gazdaság működésképtelenségének belátása tette lehetővé. Nem bizonyultak elegendőnek azok a reformok, amelyek a nyolcvanas években a kisvállalkozások létrehozásával és a fejlődésük útjában álló korlátok lebontásával, az állami szektorban a vállalati önállóság növelésével, az önkormányzati irányítású vállalatok létrehozásával kívánták dinamizálni a gazdaságot. Vagyis nem bizonyultak elegendőnek azok a technikák, amelyek a tulajdon feletti rendelkezés arányait az állami hivatalnokok és a vállalati menedzserek között eltolták a vállalati menedzserek irányába. Előbb a vagyonérdekeltség, aztán a privatizáció vált varázsigévé, a gazdasági rendszerváltás kulcsmozzanatává. Ennek teremtett mozgásformát a társasági (és a valójában nem működtetett, ezért irreleváns, mégis sokat emlegetett átalakulási) törvény.

A tulajdonosi átalakulásnak számtalan koncepcióját dolgozták ki az államigazgatási tulajdonlástól (aprópénzre váltva ennek a terméke lett az ÁVÜ), az önigazgatásig (kereszttulajdonlás, MRP), az egyéni tulajdonlás különböző változatain belül pedig a hitelre, de reális áron megvásárolt vagyontól az ingyenes népi részvényig. A tulajdonosi átalakulás sarkalatos pontja a meglévő állami és szövetkezeti vagyon feloszthatóságának kimondása és megvalósítása, vagyis a gazdasági társasággá alakulás volt. Az állami vállalatokat kötelezték, hogy 1992. december 31-ig alakuljanak át társasággá. A társasággá alakulás része volt az is, hogy a vállalatok felmérjék: mit kívánnak tenni a jövőben, melyek azok a termékeik, amelyek eladhatók, melyek azok az épületeik, termelőberendezéseik, technológiáik, amelyeket használni tudnak, hogyan rendezhetők át ezek racionálisan új szervezeti keretekbe, és e kereteket milyen vezetői és alkalmazotti állománnyal töltik ki. Szerves része volt az átalakulásnak a vállalkozói vagyon „reális" értékének megállapítása, vagyis a vagyonértékelés, beleértve a felhalmozott adósság menedzselését, szétterítését a létrehozandó új társaságok között. Az átalakulás keretében döntöttek a megszüntetendő tevékenységekről, a felesleges vagyonelemekről, telephelyekről, vezetőkről, beosztott dolgozókról.

A vagyonértékelés alapja a jövedelemtermelő képesség volt, nem pedig a könyv szerinti érték. Ez az egyik oka annak a hatalmas vagyonvesztésnek, ami a transzformáció során végbement. A vagyonértékelést külső, tanácsadó, szakértő cégek végezték, amelyek gyakran alkalmazkodtak az őket megbízó menedzserek igényeihez. Ezek az igények sokszor a meglévő vagyon leértékelése mellett szóltak, sokszor azonban ellene. (Például, ha a menedzsment akarta kivásárolni a céget, akkor a leértékelés, ha potenciális vevő kizárása vagy távoltartása volt a szándék, a felértékelés lehetett célravezető.) Nem lehet tudni olyan vizsgálatról, ami a le- és felértékelések vállalkozásokon belüli és vállalkozások közötti arányát becsülte volna.

A bruttó hozzáadott érték alakulása évenként és főtulajdonosonként, folyó áron, 1992-98 között (Mrd Ft)
  Állami Belföldi Külföldi Egyéb Összesen
magán társasági

1992

736

339

n. a.

227

300

1601

1994

619

549

389

548

227

2333

1995

555

688

507

888

322

2960

1996

557

875

618

1327

384

3761

1997

383

1105

793

1845

636

4762

1998

357

1386

1054

2663

320

5779

A bruttó hozzáadott érték alakulása évenként és főtulajdonosonként, reálértéken, 1994-98 között (Mrd Ft)
  Állami Belföldi Külföldi Egyéb Összesen
magán társasági

1994

619

549

389

548

227

2333

1995

433

536

395

693

251

2309

1996

351

552

390

837

242

2373

1997

204

590

423

984

339

2541

1998

167

647

492

1243

149

2697

A bruttó hozzáadott érték növekménye az előző évhez képest, folyó áron (a bázis 1994) (Mrd Ft)
  Állami Belföldi Külföldi Egyéb Összesen
magán társasági

1994

619

549

389

548

227

2333

1995

-64

139

117

340

95

627

1996

1

187

111

439

62

800

1997

-174

230

175

518

252

1001

1998

-26

281

260

818

-317

1016

A bruttó hozzáadott érték megoszlása főtulajdonosonként, 1992-98 (százalék)
  Állami Belföldi Külföldi Egyéb Összesen
magán társasági

1992

45,9

21,2

n. a.

14,2

18,7

100,0

1994

26,5

23,5

16,7

23,5

9,7

100,0

1995

18,8

23,2

17,1

30,0

10,9

100,0

1996

14,8

23,3

16,4

35,3

10,2

100,0

1997

8,0

23,2

16,7

38,7

13,4

100,0

1998

6,2

24,0

18,2

46,1

5,5

100,0

Véget ért a zsákmányszerzés kora

Az átalakulás értelemszerűen hatalmas belső konfliktusokkal járt, ami teljesítményrontó tényező volt. Párhuzamosan megszűnt a KGST, 1991-1992-ben összeomlott a keleti piac. 1992-ben számviteli és csődtörvényt fogadtak el, ezek nyomán a nyilvánosság háta mögött egy ún. másodlagos privatizáció is elkezdődött a csődök és felszámolási eljárásokból következően, ami Lengyel László szerint „szinte akkora vagyont mozgatott meg, mint az elsődleges privatizáció. Az elsődleges privatizációban mindenekelőtt a külföldi tőke befolyása a meghatározó, a másodlagosban a hazaié, mert itt sokkal kisebb ráfordítással sokkal nagyobb vagyonhoz lehetett jutni". Mindezek azt eredményezték, hogy 1992 - idősoraink kezdő éve - lett a transzformációs válság mélypontja. Az alábbi adatokban tehát azok a konfliktusok, küzdelmek, harcok tükröződnek, amelyek az átalakulást jellemezték és nem zárultak le 1992-ben, hanem a privatizáció egész folyamatát végigkísérték, illetve kísérik. Magánbeszélgetésekben hallott vélemények szerint mára azonban már visszavonult az a rendszerváltás idején nyugdíjközeli menedzsergeneráció, amely a változások kibekkelésében volt érdekelt. Leléptek a színről azok is, akik többet-kevesebbet nyertek a privatizáción, de a megszerzett vagyont nem kívánták, vagy nem tudták folyamatosan, üzemszerűen működtetni. (Adataink azt mutatják, hogy a másodlagos privatizáció haszonélvezői - bármekkora vagyontömeget mozgattak is meg - nem váltak tartós nyertesekké.) Vége van a vagyonfelélésnek, a vagyonelemek kiárusításának és a befolyt összeg munkabér- és osztalékfizetésre fordításának. A nagy zsákmányszerzés kora lejárt, a privatizáció véget ért vagy végéhez közeledik. A mai tulajdonosváltások már a piacgazdaság szokásos tulajdonoscseréi.

A privatizáció mellett nagy számban alakultak új, főként külföldi vállalkozások, amelyek jelentős tőkét befektetve a semmiből hoztak létre telephelyet, üzemcsarnokot, gyárat, bevásárlóközpontot. Ennek a folyamatnak is lenyomatát viselik a bemutatandó adatok.

Nézzük tehát először, hogyan alakult a vállalkozások jegyzett tőkéje 1992 és 1998 között. A fő folyamatokat jól mutatja a táblázat. Az állami és egyéb tulajdon lebomlik, a belföldi magánszemélyek, a belföldi társaságok és a külföldi magánszemélyek és társaságok részesedése egyre nő. A külföldiek tulajdonában álló jegyzett tőke a hatszorosára, a belföldi társaságok tulajdona a kétszeresére, a belföldi magánszemélyek tulajdona kevesebb mint kétszeresére nőtt folyó áron hat év alatt. 1998-ra a következő tulajdonosi arányok alakultak ki a versenyszférában: a külföldiek rendelkeznek az összes jegyzett tőke 40, a belföldi társaságok a 26, a belföldi magánszemélyek pedig a 11 százalékával. Az állami tulajdon még ekkor is nagyobb volt a belföldi társaságok részesedésénél.

A belföldi magánszemélyek tulajdonának aránya stagnál, a belföldi társaságok aránya érzékelhetően, a külföldieké viharosan nő.

A belföldi magánszemélyek által működtetett vállalkozások átlagos jegyzett tőkéje 3,5 millió, a belföldi társaságoké 88 millió, a külföldieké 113 millió forint, vagyis a belföldi magánszemélyek vállalkozásainak nagysága a legkisebb, a külföldieké a legnagyobb. Az is látszik, hogy az átlagos tőkenagyság évről évre csökken a belföldi magánszemélyek vállalkozásainál 1994-96 között, azóta nő, míg a külföldieknél töretlenül nőtt az egész periódusban, az inflációt is beszámítva.

Hasonlóak mondhatók el a saját tőke alakulásáról, amiben már a gazdálkodás eredményei is tükröződnek. Persze nem maradéktalanul, mert az átalakulás során gyakran fontos szempont volt a vagyon egy részét tőketartalékként feltüntetni, miután a jegyzett tőke azonos arányának birtoklásával nagyobb tényleges tulajdonhányadot lehetett ellenőrizni. A saját tőke értékét csökkenti a gazdálkodás vesztesége, növeli a gazdálkodás nyeresége.

A táblázat a jegyzett tőke alakulásával összehasonlítva érdekes összefüggéseket rögzít. Egyrészt itt is igaz, hogy a külföldi tulajdonú vállalkozások saját tőkéje nagyobb és gyorsabban nőtt az egész periódusban, mint a belföldi magánszemélyeké és társaságoké. A külföldi saját tőke több mint kilencszeresére, a belföldi társaságoké kétszeresére, a belföldi magánszemélyek tulajdona azonban több mint négyszeresére nőtt. Ez azt jelenti, hogy a belföldi magánszemélyek tulajdonában álló vállalkozások sikeresebben működnek, mint a belföldi társaságok. Jobban mutatja ezt az összefüggést a saját és a jegyzett tőke hányadosát tartalmazó táblázat.

A legnagyobb értékű hányadosokat a belföldi magánszemélyek tulajdonának oszlopában látjuk. Ezek meghaladják a külföldiek tulajdonában álló vállalkozások adatait, ami azt jelenti, hogy viszonylag gyors ütemű, bár a vállalkozások nagy száma miatt szétaprózott tőkefelhalmozás megy végbe a belföldi magánszemélyek tulajdonában álló vállalkozásoknál. A külföldieknél a tőkefelhalmozás kisebb, de lényegesen koncentráltabb. A belföldi társaságok tulajdonában álló vállalkozásoknál nincs tőkefelhalmozás!

Ezek a körülmények a saját tőke arányait, vállalkozói szférán belüli eloszlását is módosítják. Az össztőkéből a belföldi magánszemélyek és a külföldiek nagyobb és növekvő, a belföldi társaságok kisebb és csökkenő arányban részesednek, mint amit a jegyzett tőke bemutatása kapcsán tapasztalhattunk.

A vállalkozások adózás előtti eredménye főtulajdonosonként, folyó áron, 1992-98 (Mrd Ft)
  Állami Belföldi Külföldi Egyéb Összesen
magán társasági

1992

-122,2

16,2

n. a.

-18,1

-69,1

-193,2

1994

-16,0

46,3

-3,7

10,7

7,2

44,6

1995

-2,2

103,3

14,3

58,2

21,9

195,5

1996

-48,1

171,0

29,0

222,9

37,5

412,2

1997

-11,6

257,2

83,8

442,1

96,2

867,7

1998

-27,3

325,6

-104,0

672,9

44,7

911,8

A vállalkozások számított adójának aránya főtulajdonosonként, 1992-98 ( százalék)
  Állami Belföldi Külföldi Egyéb Összesen
magán társasági

1992

26,0

38,8

n. a.

21,9

13,4

100,0

1994

15,4

30,0

15,4

31,5

7,8

100,0

1995

10,1

31,4

14,4

34,6

9,6

100,0

1996

5,8

30,7

13,4

43,0

7,2

100,0

1997

6,4

24,1

13,2

46,0

10,3

100,0

1998

1,8

26,7

11,8

54,7

5,0

100,0

Az egy alkalmazottra jutó bruttó hozzáadott érték (E Ft)
  Állami Belföldi Külföldi Egyéb Átlag
magán társasági

1992

711

630

n. a.

1214

497

678

1994

1064

768

1213

1822

742

1049

1995

1474

975

1550

2449

1108

1435

1996

1595

1105

1825

3272

1448

1749

1997

1582

1371

2254

4130

2623

2279

1998

2010

1586

2503

5219

1729

2666

Részvétel a GDP termelésében

A vállalkozások legfontosabb mutatója, hogy mennyiben járulnak hozzá a bruttó hozzáadott értékhez. Az itt közölt számok nem azonosak a KSH adataival, mert csak a vállalkozói szféra jellemzőit tartalmazzák, a költségvetési és háztartási szféráét - az egyéni vállalkozások és a lakosság teljesítményét - nem, ezért a bruttó hozzáadott érték bővülésének adatai magasabbak, mint a hivatalos növekedési adatok. Az abszolút számokat csak tájékoztatásként és a származtatott táblázatok ellenőrizhetősége végett közöljük.

Reálértéken a GDP a vállalkozói szférában 1994-98 között összességében 16 százalékkal nőtt. A belföldi magánszemélyek tulajdonában álló vállalkozásoknál 18, a belföldi társaságok tulajdonában állókénál 26, a külföldi tulajdonnál pedig 127 (!) százalékkal. Vagyis a külföldi magánszemélyek és társaságok vállalkozásainak teljesítménye sokszorosan meghaladja a hazai tulajdonban levő vállalkozásokét.

Kérdés, hogy a GDP évenkénti növekményéből a főtulajdonosok hogyan részesednek. Az állami és egyéb tulajdonú vállalkozások negatív teljesítménye összességében rontja a felépülő hazai gazdaság mutatóit is.

A további vizsgálathoz a leépülő főtulajdonosokat figyelmen kívül hagyjuk, hogy összehasonlíthassuk a virulens hazai és külföldi tulajdonú vállalkozások teljesítménynövekedésének jellemzőit.

Megállapítható, hogy a felépülő gazdaságban a GDP évenkénti növekményének 56-60 százaléka a külföldi, 40-44 százaléka a hazai vállalkozások teljesítményjavulásának tudható be. Ez a különbség évről évre a külföldi magánszemélyek és társaságok tulajdonában álló vállalkozások javára módosítja a GDP létrehozásában való közreműködés arányait.

Összességében a GDP létrehozásához 1992-98 között a főtulajdonosok az alábbi táblázatba foglalt arányok szerint járultak hozzá.

Az eddigiekkel összhangban az a nem meglepő következtetés adódik, hogy a külföldi magánszemélyek és társaságok tulajdonában álló vállalkozások évről évre a bruttó hozzáadott érték egyre növekvő hányadát állítják elő. 1998-ban a bruttó hazai terméknek már csaknem a felét, 46 százalékát! A belföldi magánszemélyek és a belföldi társaságok részarányának növekedése 1992-höz, illetve 1994-hez képest mindössze 1-2 százalék. Nagy kérdés, hogy a külföldi tulajdonú vállalkozások térnyerésének van-e határa, s ha igen, hol?

A vállalkozások hatékonysága, azaz az egy alkalmazottra jutó GDP értéke is beszédes szám. Az adatok az eddigiek alapján várható összefüggéseket erősítik meg. A külföldi tulajdonban álló vállalkozások hatékonysága több mint kétszeresen haladja meg a belföldi társaságok tulajdonában álló vállalkozások, és több mint háromszorosan a belföldi magánszemélyek tulajdonában álló vállalkozások hatékonyságát.

A vállalkozások részesedése az adókedvezményekből főtulajdonosonként, 1992-98 (százalék)
  Állami Belföldi Külföldi Egyéb Összesen
magán társasági

1992

4,84

16,01

n. a.

10,36

2,46

33,66

1994

3,75

2,36

5,68

26,47

0,90

39,17

1995

0,59

0,91

2,68

13,79

1,44

19,41

1996

0,72

1,72

3,54

33,89

3,17

43,05

1997

0,13

1,56

5,44

54,14

2,47

63,73

1998

0,09

1,92

5,89

82,68

1,86

92,44

A vállalkozások adóterhelése* tb-járulékkal főtulajdonosonként, 1992-98 (Mrd Ft)
  Állami Belföldi Külföldi Egyéb Összesen
magán társasági

1992

124,0

56,2

n. a.

33,9

64,3

278,5

1994

110,2

89,6

64,3

71,6

48,7

384,3

1995

80,0

86,8

84,4

106,3

48,9

406,4

1996

74,4

114,1

88,1

153,7

60,9

491,2

1997

62,2

164,0

118,6

210,0

90,4

645,1

1998

42,1

179,5

155,7

280,8

61,3

719,4

* Fizetendő adó+társadalombiztosítási járulék-adókedvezmények-támogatások
A vállalkozások adóterhelése tb-járulékkal, főtulajdonosonként, 1992-98 ( százalék)
  Állami Belföldi Külföldi Egyéb Összesen
magán társasági

1992

44,5

20,2

n. a.

12,2

23,1

100,0

1994

28,7

23,3

16,7

18,6

12,7

100,0

1995

19,7

21,4

20,8

26,2

12,0

100,0

1996

15,1

23,2

17,9

31,3

12,4

100,0

1997

9,6

25,4

18,4

32,6

14,0

100,0

1998

5,9

25,0

21,6

39,0

8,5

100,0

A vállalkozások részesedése a támogatásokból főtulajdonosonként, 1992-98 (százalék)
  Állami Belföldi Külföldi Egyéb Összesen
magán társasági

1992

41,2

24,6

n. a.

10,6

23,6

100,0

1994

23,6

36,1

16,0

13,7

10,6

100,0

1995

19,2

37,0

15,6

16,4

11,9

100,0

1996

17,3

40,5

14,2

14,5

13,4

100,0

1997

20,1

34,3

14,3

18,2

13,2

100,0

1998

17,2

35,7

13,2

22,2

11,7

100,0

Adatnyerés A cikk táblázatai az egyszeres és kettős könyvvitelű gazdasági társaságok adóbevallásainak feldolgozásából nyert adatokat tartalmazzák. Az adóbevallások többszörös, megbecsülhetetlen irányú és mértékű torzítások lehetőségét rejtik magukban. Jóhiszemű figyelmetlenségek és tévedések mellett nem zárhatók ki az érdekmotivált torzítások sem (sőt valószínűsíthetőek is, tekintet nélkül a vállalkozás méretére vagy főtulajdonosaira). Az adóbevallások torzításainak iránya világos: a bevételeket kisebbnek, a költségeket nagyobbnak feltüntetni a valóságosnál, így kisebb nyereséget kimutatni a kisebb adófizetés reményében.

Nettó termelési adó (adóterhelés)

Gyakran megfogalmazódik a külföldi tulajdonú vállalkozásokkal összefüggésben, hogy azok nemcsak az olcsó termelési tényezők adta profitszerzési lehetőségeket használják ki, hanem az államtól kialkudott adókedvezmények révén is jelentős bevételektől fosztják meg a költségvetést. Az alábbi fejezetben ennek valóságtartalmát vizsgáljuk.

A jövedelmek elvonásának és újraelosztásának a gazdasági szférán belüli szerepéhez a támogatások és elvonások egyenlegét kell megvizsgálni, vagyis a vállalkozások különböző csoportjaitól elvont és visszajuttatott jövedelmek viszonyát. Ez azonban az újraelosztás változatos formái, intézményei és cselekvői miatt szinte megoldhatatlan feladat, hiszen a redisztribúció normatív és nyílt formái mellett egyediek, illetve rejtettek is léteznek. A gazdaságirányítás preferenciáiról, azok változásairól ezek együttesen igazítanak el. A nyílt, az adórendszer közvetítésével megjelenő újraelosztás tárgyalásakor a vállalkozások adózás előtti eredményét, az ennek a mutatónak alapján fizetendő társasági adót, majd a fizetendő adót csökkentő kedvezményeket és különböző jogcímű támogatások egyenlegét vizsgáljuk.

Az állami vállalatok minden évben, a belföldi társaságok tulajdonában álló vállalkozások hullámzóan, de 1998-ban jelentősen veszteségesek voltak, míg a belföldi magánszemélyek és a külföldiek tulajdonában álló vállalkozások évről évre reálértékben is növekvő nyereséget realizáltak.

Az adózás előtti eredmény egyedi értékei alapján kiszámított nyereségadó értékét tartalmazza a következő táblázat.

A táblázat értékei pozitív számok, mert a veszteséges vállalkozásoknak a társasági adója nem negatív, hanem nulla, továbbá az egészükben veszteséges állami vállalatok és belföldi társaságok tulajdonában álló vállalkozások között nyereségesek is vannak, és ezek adója szerepel a táblázatban. A legnagyobb és meredeken növekvő tételek 1994 óta a külföldi tulajdonban álló vállalkozások oszlopában vannak, ami e csoport teljesítményét figyelembe véve érthető.

Emiatt érthető az is, hogy a külföldi tulajdonú vállalkozások részaránya növekvő, a többi kategóriáé csökkenő irányzatú.

Az adókedvezményekből viszont a külföldi tulajdonú vállalkozások nagy és szintén növekvő arányban részesednek.

Az adókedvezmények volumenénél nagyobb, szintén különböző címeken kapott támogatásokból a belföldi vállalkozások lényegesen nagyobb, a külföldi tulajdonúak kisebb arányban részesedtek. Igaz, míg a belföldi magánszemélyek tulajdonában álló vállalkozások részesedése hullámzó, a belföldi társaságoké csökkenő, addig a külföldieké növekvő arányú.

Ha az eddig bemutatott mutatókat összevonva csokorba kötjük, akkor megkapjuk a vállalkozások adóterhelését.

A vállalkozások adóterhelésének vizsgálata azzal a meglepő eredménnyel jár, hogy csak a „felépülő" gazdaság vállalkozásai fizetnek adót, és minden támogatás és adókedvezmény ellenére a külföldi tulajdonú vállalkozások lényegesen több adót fizetnek, mint a belföldi tulajdonú társaságok. Az állami és egyéb tulajdonosi kategória adóterhelése negatív, vagyis több adókedvezményben és támogatásban részesülnek, mint amennyi adófizetési kötelezettségük keletkezik.

A vállalkozások adóterhelése* tb-járulék nélkül, főtulajdonosként, 1992-98 (Mrd Ft)
  Állami Belföldi Külföldi Egyéb Összesen
magán társasági

1992

4,7

10,6

n. a.

5,8

1,6

22,8

1994

0,9

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére