Korlátozott magyar márkák

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. október 1.) vegye figyelembe!

Regionális jelentőségű a hazai divatipar

Megjelent a Cégvezetés (archív) 30. számában (2000. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A bevásárlóközpontok, plazák terjedésével párhuzamosan az idehaza kapható textilruházati márkák száma is dinamikusan nő. Ám a Giorgio Armanihoz, Jil Sanderhez, Guccihoz vagy Max Marához hasonlítható, itthon és külföldön egyaránt jól csengő nevű hazai márkák még nem születtek meg. A gondot nem a magyar iparművészek tehetségében kell keresnünk, hanem a kockázati tőke hiányában.

 

Századunk húszas, harmincas, negyvenes éveiben Budapestet még Kelet-Európa Párizsának nevezték. A divatvilágban a magyar főváros, illetve az itt dolgozó szalonok meghatározó szerepet töltöttek be. Később a textiliparból a KGST-n belül Magyarországnak elég kis falat jutott, s a hazai vásárlókat a ma már anakronisztikusnak ható márkanevet viselő gyárak, mint a Május 1. vagy a Vörös Október látták el ruhákkal. Ezek a nagyüzemek persze nem mutattak túl nagy érzékenységet a fogyasztók igényei iránt. A hatvanas évek közepén megszületett a butikvilág, amelynek legügyesebb szereplői az idők során közismerten jól megszedték magukat. A magyar nyitásnak köszönhetően a nyolcvanas években lassan kezdett teret nyerni az országban a bérmunka is, amit a nyugati konfekcióipar középmezőnyébe tartozó cégek honosítottak meg nálunk. A bevásárlóközpontok jóvoltából az utóbbi években óriási márkaboomnak lehetünk tanúi: mintegy 200-ra duzzadt az itthon kapható ruházati márkák száma.

Bérmunka és minőség

A privatizációt követően a magyar textilruházati ipar legfőbb bevételi forrásává a bérmunka vált. A külhoni anyavállalatok befutott termékei közül Magyarországon gyártják többek között a Max Mara, a Hugo Boss, a Benetton, a Louis Ferro, az Yves St. Laurent, a Pierre Cardin néhány vonalát, és több neves sportruházati márka terméke is magyar üzemekben készül. A 40 tagot számláló Magyar Ruhagyártók Szövetségének elnöke, dr. Medgyessy Ildikó szerint hazánk méreténél és gazdasági súlyánál fogva mindig csak divatkövető maradhat az EU-ban, s szerinte sem esély, sem szükség nincs arra, hogy a közeljövőben versenyképes magyar márka szülessen. A saját tervezésű kivitel bővülésének emellett költség, illetve megtérülési okai is vannak. A bérmunkarendelések teljesítésére fordított kiadások viszont gyorsan, legfeljebb negyedév alatt megtérülnek, és jóval kisebbek, mint az egyéb termékek esetében. A hazai ruhagyártók nyugat-európai jelenléte így a jövőben is bérmunka révén tartható fenn. Ennek a jó minőségű magyar bérmunka drágulása szabhat csak határt. Medgyessy Ildikó hozzáfűzi, hogy a bérmunka komplex folyamat, és segítségével sokat lehet tanulni, valamint az itthoni munkaerőt fejleszteni.

Másképpen vélekedik Schiffer Miklós divatszakértő, aki a bérmunkát egyszerűen „rabszolgamunkának" titulálja. Szerinte az egyébként nagy termelési kapacitással és szakmai tapasztalatokkal rendelkező konfekcióüzemekből 10-15 éven belül az EU-országokbeli divatcégeknek olcsóbb munkaerőt kínáló Romániába, Ukrajnába fog áramlani a bérmunka, s komoly versenytársaink lehetnek a lengyelek is. „A munka nélkül maradó üzemekben majd néhány ott maradt snittet lekoppintanak, s feltehetően náluk marad a minőségi konfekció is. Meglévő kapacitásuk viszont megadja majd az esélyt a magyarországi divatmárkák kialakulásához."

A divatguru szerint csak az számít jól csengő divatmárkának, melynek termékeit több országban, nagy szériában értékesítik. Természetesen ő sem gondolja úgy, hogy a divatot diktáló olasz, francia, japán vagy amerikai márkákhoz hasonlóan a kialakuló magyar márkának világszerte, vagy akár csak Európán belül jól ismertnek kellene lennie. Arra viszont igen, hogy regionálisan - a lengyel, cseh, szlovák, szlovén fogyasztókat meghódítva - a magyar divatiparnak is lehet esélye a kitörésre.

Schiffer szerint hazánknak hasonló utat kellene bejárnia, mint Spanyolországnak, ahol az elmúlt néhány évben számos világmárka született. Többek között a megfizethető áron jó minőségű terméket kínáló Zara, amely 31 ország 924 üzletében kapható. A példa követéséhez azonban erős tőkekoncentrációra lenne szükség, de erre a mai magyar gazdaságban még nincs meg sem a lehetőség, sem az akarat. „A befektetők a jövővel még nem foglalkoznak, pedig a divatiparból 20-30 százalékos nyereség hozható ki."

Schiffer Miklós azzal is tisztában van, hogy az ágazatra fordítandó marketing is hatalmas summát igényelne. Igaz, a hagyományos médiumokban egy-egy divatmárkát csak akkor érdemes reklámozni, ha évi forgalma meghaladja a 300 millió forintot.

Az ízlés, az öltözködési kultúra hiánya - holott a ruházat helyes megválasztásának egyre nagyobb a jelentősége -, s ennek következtében a nem túl nagy kereslet ellenére is működnek már a szakma által nagyra tartott, egyedi ruhákat kínáló szalonok. Az utóbbi néhány évben a férfiruhaszegmensben a magyarországi méretekben már nagynak számító vállalkozások is kialakultak.

A divatszobrász

Egy márka legjellegzetesebb vonása, hogy felismerhető. Ilyen jellegzetes stílusú ruhákat készít S. Hegyi Lucia iparművész, aki saját szalont működtet. „Őt nyugodtan nevezhetjük pattern buildernek, magyarul divatszobrásznak. A divatszobrász nem ťcsakŤ divattervező, hanem mesterszabász is, aki munkája során nincs kiszolgáltatva a modellező-szerkesztőnek. A divatszobrász ugyanis tervez, szabásmintát készít, próbál, és varrás közben is tovább építi a mintát, amelynek nyomán elkészül az első széria" - mondja Schiffer Miklós.

S. Hegyi Lucia számára az „haute couture" az alkotás. A francia kifejezés művészi szabászatot, egyedileg tervezett ruhát, illetve szó szerint felső szintű varrást jelent. „Az haute couture nekem a királynő. Előfordul, hogy kézzel festett selyemből, nehéz francia bársonyból vagy könnyű csipkéből készítek összeállításokat, amelyeket nem adok el, hanem a gyűjteményemet gazdagítom velük. Ezek a kollekciók hozzák ugyanis számomra a hírnevet" - mondja az iparművésznő. A felső középosztály tagjai, médiasztárok, ismert színészek megrendelésére készített haute couture ruházatát kínálja a tervezőnő szalonja, és szintén saját márkanéven kisszériás luxuskonfekció is kapható. A rendkívül jó minőségű, drága anyagokból készülő haute couture ruhák 150-300 ezer forintba kerülnek. Egy nagyestélyi vagy egy menyasszonyi ruhát ennél is többért kínálnak, egy kevésbé drága anyagból készülő, pret a porter, vagyis „hordásra kész" ruha pedig 60-200 ezer forint közötti összegért kapható a szalonban.

Az iparművésznő a Gyárak „Elegant" Kereskedőházak Kft.-vel karöltve a konfekciógyártáshoz is eljutott. A 15-40 ezer forintos áron kapható kisszériás textilkonfekció darabjait fiatal iparművészek: Mészáros Dóra, Mihalkovics Edina, Újhelyi Eszter tervezik S. Hegyi Lucia irányítása mellett. „A Lucia Studió Kft.-nek az a feladata, hogy a művészek és a gyár között hidat képezzen. Azokat a fiatal iparművészeket, akik a főiskola elvégzése után külföldre mennének, szívesen látjuk itt, hogy a felügyeletemmel alkothassanak. Azt a másfél évtizedes tapasztalatot, ruhagyári, szabászati és egyéb ismereteket tudom nekik nyújtani, amelyre ők még nem tehettek szert."

A befektető és az alkotó

A Katti Zoób Divatházat pénzügyi befektető is segítette abban, hogy eljusson a konfekciógyártáshoz. A céget jegyző Zoób Kati most azt mondja, hogy a két évvel ezelőtt 140 millió forintos alaptőkével indult vállalkozásban a pénzügyi befektető és ő különböző módon álltak az ügy mellett. „Egy pénzügyi befektető teljes joggal, nagy izgalommal várja, hogy a tőkéje szépen fialjon, míg a kreatív társ viszont ugyancsak teljes joggal abban reménykedik, hogy a szakmai elképzelései megvalósulhatnak. A cég felépítésének tempójáról, a folyamatok fontosságáról nem egyformán gondolkodtunk. A mai gazdasági helyzetben sokkal gyorsabban megtérülő befektetés egy telek megvásárlása, mint egy kreatív ember képességeibe pénzt fektetni. A tulajdonostársaimmal együtt úgy gondoltuk, hogy izgalmas váltás lehet az életemben, ha megvásárolhatom az ő részüket, s én éltem is ezzel a lehetőséggel" - beszél a jelenlegi helyzetről Zoób Kati.

A divattervező márkaneve egyébként az első párizsi bemutatkozásának hozadéka. Két évvel ezelőtt jól hangzó, ugyanakkor könnyen megjegyezhető nevet kellett választani az említett bemutatóra, s a Katti Zoób márkanév azóta különféle kategóriákat takar. Pénzügyileg nem, de marketing szempontjából a márkanév húzó része a divattervezőnő saját szalonjában készülő haute couture ruházat. Megjegyzi, hogy a korábban nagy feltűnést keltő, látványelemekben gazdag haute couture divatbemutatóit kiegészíti a cég második vonalához tartozó luxuskonfekció termékeivel, hiszen a nemzetközi megrendeléseket az utóbbi, vagyis a couture vonal darabjai hozzák. Ezek a ruhák kis szériában készülnek, és a cég saját márkaboltjában értékesítik őket, amely a közeljövőben nyílik.

- A márkabolt arra alkalmas, hogy a cég arculatát hirdesse - hangzik a magyarázat. - A magyar fővárosban egy ilyen üzlet nem annyira nyereséges, hogy arra számíthassak, majd remekül eltartja a céget. Viszont azt gondolom, hogy hasonló márkaboltokat kell fenntartani Európa több országában is, és reményeim szerint a közeljövőben Németországban, Ausztriában és talán Olaszországban is nyitunk egyet-egyet.

A cég harmadik vonala a nagykonfekció, amelynek különféle változatai vannak. A legfontosabb termékeket egyes Skála és a Centrum Áruházak forgalmazzák. Az haute couture alkotásai 120 ezer forint feletti áron kelnek el, míg a luxuskonfekció 80 ezer, a harmadik vonal darabjai pedig 20 ezer forint körüli összegért találnak gazdára. Pontos számot nem tud mondani, de a művésznő úgy véli, hogy évente legalább 300 modellt tervez: újabban sportruházatot és formaruhákat is. A gyártást egy esztergomi, illetve egy egri üzem végzi. A részvénytársaság forgalma tavaly 100 millió forint fölött volt, s a régi-új tulajdonos a mostani pénzügyi évre hasonló forgalmat célzott meg.

A magyar textilruházati ipar számokban (millió forint)
 

1995

1996

1997

1998

A termelés alakulása

51 484

61 282

73 335

114 259

Az értékesítés alakulása

50 540

61 055

73 029

113 612

Az exportértékesítés alakulása

35 572

43 449

51 601

81 053

Forrás: A Magyar Könnyűipari Szövetség XII. (tisztújító) közgyűlésének (2000. márc. 23.) írásos anyaga

Fontos a célközönség

A Magyar Televíziónál 18 évig volt jelmeztervező Vidák Györgyi, akinek Dressy Szalonja sem a művészi szabászatból él meg. Bár a cég fő profilja az alkalmi- és estélyiruha-, valamint a jelmezkészítés, sőt az iparművésznő a Brammer divatház elegáns, belvárosi méteráruboltjában „albérlőként" is megtalálható, s ruhakölcsönzéssel is foglalkozik, a legfőbb bevételi forrást a nagy szállodáknak tervezett formaruhák nyújtják. Az utóbbiak többek között a Kempinski nyitására készültek, de a Hyatt, a Fórum, az Intercontinental személyzetének formaruhái is Vidák Györgyi tervei szerint készültek, legutóbb pedig a Hunguest 38 egysége munkatársainak tervezett és gyártatott formaruhákat. A Dressy szalonban egyébként egy egyszerű koktélruha ára 60 ezer forintnál kezdődik, míg egy nagyestélyiért 80 és 150 ezer forint közötti összeget kell fizetni.

A női felsőruházati piac jellegzetessége a diverzifikáció. - A hölgyek ugyanis nem uniformizálódnak úgy, mint a férfiak, ezért nagy mennyiséget ezen a piacon nem lehet értékesíteni - véli Bartunek Katalin, a tavaly 220 millió forintos belföldi nagykereskedelmi forgalmat elkönyvelő, 18 vállalattal együttműködő, valamint saját üzemében 200 főt foglalkoztató Silhouette cégcsoport tulajdonos-vezetője. Büszkén említi, hogy ő volt az első magyar textilipari szakember, akit Brüsszelben akkreditáltak PHARE-szakértőként. A divattervező Bartunek Katalin mellett két főállású tervező dolgozik, továbbá „bedolgozóként" Nagy Éva iparművész, de esetenként pályázat útján, illetve meghívással is foglalkoztatnak tervezőket. Azt is hozzáfűzi, hogy osztrák cégtől vásárolnak licencben terveket, és késztermékeket is importálnak. A cégcsoport jelenleg hat márkanéven forgalmazza termékeit.

A piac már említett szereplőihez hasonlóan a Silhouette is kínál egyedi, kisszériás tervezői kollekciót, amelyet a cég saját, gödöllői üzletében forgalmaz, illetve látványkollekcióként használ föl. A magyar piacon évi 100 ezer darabot értékesítő, exportbérmunkában pedig további 200-300 ezer darabot készítő cégcsoport 8 évig a Centrum Áruházak kiemelt beszállítója volt, ám amióta az áruházlánc a multinacionális Tengelmann-csoport tulajdonába került, azóta kevésbé tartják fontosnak a magyar áruk forgalmazását. Ezért a Silhouette az idén a cégöltöztetés és az üzleti imázs kialakítása felé fordult; nappali öltözékcsaládot, valamint alkalmi, elegáns viseletet kínál. A Silhouette kisszériás termékei 80-100 ezer forintba, az alkalmi ruhák 40-50 ezerbe, míg a középárfekvésű kosztümök 35-40 ezer forintba kerülnek.

Bartunek Katalin úgy véli, hogy a férfikonfekcióval foglalkozó magyar vállalkozások közül néhány azért lehetett sikeres, mert jól behatárolható célpiacnak (a menedzsereknek) kezdtek dolgozni, és saját üzlethálózatot hoztak létre. A kilencvenes évek elején a menedzserréteget megcélozni szerinte jó üzletpolitika volt, hiszen sorra alakultak a kisebb-nagyobb vállalkozások, amelyek vezetői „természetesen" férfiak lettek. A menedzsereknek mindig visszafogottan elegánsnak kell lenniük, olcsó tömegáruban pedig nem jelenhetnek meg.

Férfikonfekció

A nyolcvanas évek közepén, amikor a mostanra az egyik legnagyobb férfikonfekciót gyártó és forgalmazó cég, a Griff Gentlemen's Rt. megalakult, csak lila meg sárga zakót lehetett kapni, illetve az állami szektor vállalatai által kínált szürke öltönyöket, amelyeket abban az időben mindenki utált. Akkor jelent meg a piacon a Griff elegáns, közép-árkategóriás öltönyeivel.

A férfikonfekció-előállításra és -forgalmazásra 1986-ban bt. formában alakult családi vállalkozás 1993-ban társasági formát váltott, s részvénytársasággá alakult. A magyar férfikonfekció-piac meghatározó szereplőjévé vált társaság részvényeinek 66 százalékát az alapító család, a többit pénzügyi befektető birtokolja. A társaság legfontosabb termékeit - zakókat, nadrágokat, ingeket, kabátokat - divattervezői elképzelések alapján budapesti üzemében, illetve bérmunkapartnerek segítségével állítja elő, és 15 egységükből álló saját kiskereskedelmi hálózatában értékesíti. A Griff Gentlemen's márkanév széles körű ismertsége a cég aktív marketingtevékenységének köszönhető. Módly Mónika marketingvezető úgy véli, hogy a cég Budapesten a férfi textil felsőruházati piac közel 20 százalékát birtokolja.

Nyakkendőben kicsi a piac

Takács László, az ugyancsak magyar magántulajdonban álló dombóvári székhelyű Aramis & Cretti Férfi Divatház hálózat tulajdonosa szerint az évente 40 ezer öltönyt előállító és belföldön forgalmazó cége dobogós helyen áll az eladásokban. A tízéves múltra visszatekintő divatház 21 üzletet birtokol, melyből 6 Budapesten, a többi pedig vidéki nagyvárosokban és plazákban működik. A vállalkozás forgalmazópartnereket is maga mögött tudhat, számuk meghaladja a félszázat. A gyártási palettán öltöny, zakó, nadrág, mellény található. Az Aramis For Men márkanéven kínált termékek az alacsonyabb árkategóriába, míg az 1997-ben védjegyeztetett Luciano Cretti márkanevű termékek a közepes árkategóriába tartoznak. Az utóbbi azt jelenti, hogy egy háromrészes, tiszta gyapjú öltöny sem kerül 50 ezer forintnál többe. A vállalkozás az üzlethálózatában a saját gyártású termékek mellett egyéb kiegészítőket is kínál. A cég új kezdeményezése franchise-partnerek körének bővítése. Alex márkanéven a fiatalos, új generációs vonalukat indították szeptember elején. A tervezést szakmai stáb végzi, figyelembe véve a klasszikus megmunkálás szabályait. Takács László szerint egy igazán jó divattervező hasznos lenne a cégnek, de „földön járó", tapasztalt divattervező még nem került a látókörükbe.

A budapesti székhelyű Roland-csoport a Berendi család vállalkozásából nőtt naggyá. A holdingszerkezetet még nem volt idő kialakítani. Így a cégvásárlások révén mintegy 30 vállalkozásból létrejött csoporthoz jelenleg 4 nagy belföldi cég tartozik - tájékoztat Berendi András tulajdonos. A csoport nettó árbevétele tavaly 2 milliárd forintra rúgott, melyből 250-300 millió forint exportból származott. A zászlóshajó a Roland Divatház Rt., amely évente 1,5 millió nyakkendőt gyárt, s Magyarországon átlagosan 500 ezer nyakkendőt értékesít. Ezzel a mennyiséggel a belföldi piac 60 százalékát tartja ellenőrzése alatt. A mag yar piac kicsi, ezért európai méretben kell gondolkodnunk. Így nem magyar, hanem a nemzetközi trendeket megvalósító olasz és német tervezők készítik a nyakkendőinket - mondja Berendi András.

A férfi-felsőruházati cikkek gyártására és forgalmazására szakosodott Roland-McGill Rt.-nek a McGill kollekciót Molnár Mária Virág, míg a Roland, illetve a Ted Lapidus licencmárka kollekcióit Náray Tamás tervezi. A cég évente 30 ezer öltönyt értékesít a magyar piacon. A dr. Berendi Péter által vezetett Berendi King Kft. évente mintegy 70 ezer darab férfiinget, illetve 120 ezer darab nyakkendőt gyárt. A jogászdoktorként, korábban ruhaipari technikusként végzett Berendi Péter maga tervezi a négy márkanéven kínált férfiingeket. A tavaly ősszel alakított Domingo Kft. pedig egyen- és formaruhák gyártásával foglalkozik.

A csoport idén nyáron vásárolta meg a Fotex Rt.-től a Kaposvári Ruhagyár Rt.-ben birtokolt, 64,8 százalékos tulajdonrészét. A cég további 17 százaléka a működésbe érdemlegesen bele nem szóló külföldi szakmai befektetők, a fennmaradó rész pedig hazai cégek, kisbefektetők, illetve a dolgozók tulajdonában van.

A Roland-cégcsoport, amelynek hivatalos kapcsolata a gyárral június 9-én kezdődött, az első magán szakmai befektető az 50 évvel ezelőtt alapított kaposvári üzemben - mondja Köteles Erzsébet, a Kaposvári Ruhagyár elnök-vezérigazgatója, akitől azt is megtudtuk, hogy a gyárnak saját termékstruktúrája nincs, s az elkövetkező 3 évben nem is lesz: kellékes bérmunkát végez a Rolandnak. A kapacitás teljes kihasználása miatt pedig külföldi bérmunkát is vállalnak: női konfekciót készítenek. Megtartják az öltöny- és blézervarró kapacitást, és inget is varrnak Kaposvárott. A tervek szerint ing- és nyakkendőgyártásra termelőüzemet alakítanak ki, ahol naponta 3000 nyakkendőt, évente pedig 100 ezer inget állítanak majd elő. Jelenleg a termelés 70 százaléka külföldi bérmunka, 30 százaléka pedig belföldi gyártás, ám az ing- és nyakkendőgyártás felfuttatása után ez az arány természetesen meg fog változik.

A Roland-csoport korábban Tiszaújvárosban szeretett volna nyakkendőgyárat építeni, ám a kaposvári akvizíció miatt erről a tervéről lemondott. Most úgy tervezik, hogy egy német céggel közösen, csúcstechnológiára alapozott nyakkendőalapanyag-szövödét hoznak majd ott létre. A Roland-csoport Szlovákiában, Romániában, Bulgáriában leányvállalatot, Szlovéniában, Horvátországban, Csehországban és Nyugat-Európában képviseletet működtet.

Csillagjegyek, jegyékszerek A zodiákus jegyeknek megfelelő, tehát összesen 12 ruhából álló kollekciót mutat be novemberben S. Hegyi Lucia divattervező és Varga Miklós ékszerész. A kollekció minden egyes darabját fehéraranyból, platinából készült, érdekes hálórendszerben tervezett, értékes ékszerek díszítik. A jegyekre jellemző ékszerek ráadásul funkcionálisan is a ruházat részei, ugyanis ezek tartják össze a viseletet. A csillagjegyekre hangolt kollekció darabjai - melyek mindegyike természetesen certifikátumot kap - csakis leendő tulajdonosuk jegyére lesz jellemző. Olyan telt bukszájú vevőknek ajánlják, akik szívük választottjának nem értékes festménnyel, vagy éppen egy jó autóval szeretnének kedveskedni, hanem olyan elegáns ruhával, amely soha nem megy ki a divatból. Az alkotások értéke az ékszer súlyától függ, így áruk 900 ezer forinttól 5 millióig terjed.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére