Kiskorúak jogügyletei

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 30. számában (2000. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Egy-egy ügyletkötés során előfordulhat, hogy a cégnek kiskorúakkal kell szerződést kötnie. Alapvető fontosságú kérdés, hogy ezekben az esetekben milyen szabályokat kell betartani a megállapodás érvényességéhez.

 

Múlt havi számunkban összefoglaltuk a kiskorúakra vonatkozó társasági jogi szabályokat. A kép azonban akkor teljes, ha bemutatjuk az ügyletkötésre, illetve kárfelelősségre vonatkozó előírásokat is.

Cselekvőképesség, ügyletképesség

A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 11. §-ának (1) bekezdése szerint cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem zárja ki. A cselekvő- vagy ügyletképesség tulajdonképpen az ember arra való alkalmassága, hogy a maga nevében, saját személyében érvényes jogügyleteket kössön, jognyilatkozatot tegyen (amelyek tárgya lehet a társasági részesedések megszerzése, illetve a társasági tagsággal kapcsolatos jogok gyakorlása is).

A jog bizonyos esetekben az arra való alkalmatlanság feltételezése miatt, elsősorban azért, mert az érintett személy ügyeinek saját viteléhez szükséges belátási képessége életkoránál, elmebeli, szellemi állapotánál, kóros szenvedélyénél vagy valamilyen átmeneti oknál fogva hiányzik, korlátozhatja vagy ki is zárhatja az ember ügyletkötési alkalmasságát. Emiatt a kiskorúak, azaz a gyermekek cselekvőképességét, életkoruktól függően a Ptk. korlátozza, illetve kizárja.

Tiltott ügyletek Vannak olyan ügyletek, amelyeket a jog teljes mértékben tilalmaz, és még állami közreműködés, gyámhatósági engedélyezés mellett sem enged meg. Ebbe a körbe az úgynevezett ingyenes ügyletek tartoznak, azaz amikor a kiskorú ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelősséget vállal (pl. kezességvállalás), vagy amikor valamely jogokról ellenérték nélkül lemond (pl. a kiskorúval szemben fennálló tartozás ingyenes elengedése), tehát amikor a kiskorú szolgáltatásával szemben nem, vagy csekély értékű ellenszolgáltatás áll [Ptk. 20. § (1) bek.]. A jog két kivételt tesz e tilalom alól: egyfelől a korlátozottan cselekvőképes kiskorú a munkával szerzett keresményével szabadon rendelkezik, ebben a körben tehát még az előbb említett ügyleteket is érvényesen megkötheti, másfelől megengedett a szokásos mértékű ajándékozás (az, hogy mi a szokásos mérték, csak az eset körülményei, a kiskorú és hozzátartozói vagyoni és egyéb viszonyai határozhatják meg).

Kiskorú

A Ptk. 12. §-ának (2) bekezdése szerint kiskorú az, aki 18. életévét még nem töltötte be. Ennél hamarabb következik be azonban a nagykorúvá válás, ha a 18 év alatti személy házasságot köt, és a házassága érvényes [Ptk. 12. § (2) bek.].

A jog a kiskorúak tekintetében két kategóriát rögzít a cselekvőképesség vonatkozásában. A Ptk. 15. §-a értelmében cselekvőképtelen az a kiskorú, aki 14. életévét nem töltötte be. A 12. § (1) bekezdése szerint pedig korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét már betöltötte, és egyéb okból (pl. elmeállapot, szellemi fogyatékosság) nem cselekvőképtelen.

A cselekvőképtelen kiskorú ügyletei

A cselekvőképtelenség a 14. életévét még be nem töltött gyermek esetében azt jelenti, hogy saját maga nevében, személyében jognyilatkozatokat nem tehet, jogügyleteket nem köthet. Ha mégis ilyet tenne, az érvénytelen [Ptk. 18. § (1) bek.]. Annak érdekében azonban, hogy a cselekvőképtelen kiskorú - mint egyébként a jogok alanya és kötelezettje - részt vehessen az ügyleti forgalomban, szerepeljen a vagyoni viszonyokban, jogokat, dolgokat és adott esetben kötelezettségeket szerezhessen, a jog rögzíti, hogy a cselekvőképtelen személy helyett a törvényes képviselője jár el [Ptk. 18. § (1) bek.].

A törvényes képviselő által a cselekvőképtelen kiskorú képviseletében tett jogügyletek alapján az adott jogügylet jogosítottja és kötelezettje azonban nem a törvényes képviselő, hanem maga a kiskorú (és saját vagyona) lesz [Ptk. 219. § (2) bek.]. A cselekvőképtelen kiskorú saját maga által tett jogügyletei egyetlen esetben nem érvénytelenek, mégpedig ha azok csekély jelentőségűek, megkötésük mindennapi életben tömegesen fordul elő, különösebb megfontolást nem igényelnek és már teljesültek. (Ilyen ügylet lehet az élelmiszerboltban történő csokoládé vagy üdítőital vagy egy mozijegy megvásárlása, de semmiképpen sem a társasági részesedés szerzése vagy tagsággal kapcsolatos jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése.)

A korlátozottan cselekvőképes kiskorú ügyletei

A 14. életévét betöltött, korlátozottan cselekvőképes kiskorú ugyan tehet a saját nevében, személyében jognyilatkozatokat, köthet jogügyleteket, de azok érvényessége attól függ, hogy a törvényes képviselő azokhoz előzetesen hozzájárult vagy azokat utólag jóváhagyja [Ptk. 14. § (1) bek.]. A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes gyermek nevében maga is tehet jognyilatkozatot, kivéve azon eseteket, ahol a törvény személyes eljárást követel meg (pl. végrendelkezés, illetve a munkával szerzett keresmény feletti rendelkezés).

Azon esetek köre, ahol a törvényes képviselő közreműködésére nincsen szükség, azaz amikor a korlátozottan cselekvőképes kiskorú jogügylete a törvényes képviselő nélkül is érvényes, tágabb, mint a cselekvőképtelen kiskorú esetében engedett kivételeké. Idetartoznak az olyan személyes jellegű nyilatkozatok, amelyekre a jogszabály feljogosítja a korlátozottan cselekvőképes kiskorút, mint például a végrendelkezés (az ilyen végrendeletre a törvény az általánosnál szigorúbb formaságokat ír elő, mert a korlátozottan cselekvőképes végrendelete csak közvégrendeleti formában, azaz közjegyző, vagy bíróság előtt tett közokiratban érvényes); képviselet; a személyhez fűződő jogokkal kapcsolatos igényérvényesítés [Ptk. 14. § (2/a) bek., 85. § (1) bek., 219. § (2) bek., 624. § (2) bek.]. Ugyancsak nem kell a törvényes képviselő közreműködése a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződésekhez (ilyen lehet például egy ruhanemű vásárlása, ám a társasági részesedések megszerzése, illetve az azokkal kapcsolatos jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése ebbe a kategóriába sem tartozik).

A korlátozottan cselekvőképes személy érvényesen rendelkezhet a munkával szerzett keresményével. Ebbe a fogalomkörbe nemcsak a munkaviszonyból származó munkabér, hanem a megbízási vagy a vállalkozói díj is beletartozhat, kérdéses viszont az, hogy a keresményből szerzett ingatlan, ingóság vonatkozásában ez a kivételes szabály érvényesülhet-e. (Ilyen esetben célszerű a gyámhatóság állásfoglalását kérni.) A keresmény erejéig a korlátozottan cselekvőképes személy még kötelezettséget is vállalhat.

Nincs szükség a törvényes képviselőre az olyan szerződések megkötéséhez sem, amelyekkel a gyermek kizárólag előnyöket szerez, (például ajándékozási vagy haszonkölcsön-szerződés, amelyben a gyermek az ingyenes szolgáltatások jogosultja [Ptk. 14. § (2) bek.].

Relatív semmisség Amennyiben a cselekvőképtelen kiskorú képviseletében nem a törvényes képviselő teszi meg az ügyleteket, a korlátozottan cselekvőképes kiskorúnál pedig hiányzik a törvényes képviselő előzetes beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása, illetve amennyiben mindkettő esetben hiányzik a jog által megkívánt gyámhatósági jóváhagyás, az adott ügylet (szerződés, nyilatkozat) érvénytelen. Az érvénytelenség itt úgynevezett relatív semmisséget jelent. Az érvénytelenség folytán az ügyletek nem válthatják ki azokat a jogi hatásokat, amelyeket a jog egyébként az érvényességhez fűz. Az ügyletet olyannak kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna, a jog számára az ügylet nem létezik. Az érvénytelenségének megállapításához külön nyilatkozatra, külön eljárásra nincsen szükség, azok a jog erejénél fogva érvénytelenek (természetesen, ha az érintettek között vita van, az érvénytelenséget végső fokon a bíróság állapítja meg, és rendezi az érvénytelen ügylet sorsát is, és a bíróság a semmisséget köteles hivatalból vizsgálni a peres felek arra irányuló kérelme nélkül is). Fő szabályként az érvénytelenségre bárki hivatkozhat, aki az érvénytelenség megállapítása vonatkozásában jogilag érdekelt, vagy az arra való hivatkozásra jogszabályi felhatalmazással rendelkezik. A relatív semmisség miatt azonban a kiskorúaknál az érvénytelenségre csak a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes kiskorú érdekében lehet hivatkozni [Ptk. 21. § (1) bek.], a vele szerződő fél a saját érdekében erre nem hivatkozhat (pl. mert szabadulni akar egy számára utóbb terhessé váló kötelezettségtől), amennyiben pedig a törvényes képviselő vagy a hatóság közreműködését nélkülöző ügylet egyébként a kiskorú érdekeinek megfelel, úgy az érvénytelenségre való hivatkozás alaptalan. Az érvénytelenségre határidő nélkül lehet hivatkozni. Az ügyletek semmisségének következménye alapvetően az, hogy a bíróság az ügyletkötés előtti állapotot állítja helyre, és a felek által már teljesített szolgáltatások visszajárnak (adott esetben kamatostul, hozamaival együtt). Előfordulnak azonban olyan ügyletek, ahol az eredeti állapot ily módon nem állítható vissza. Különösen így van ez a valamilyen dolog vagy jog ellenérték fejében való használatára vonatkozó szerződéseknél mint a bérlet, haszonbérlet, a licenciaszerződések. Ugyanez a helyzet azokban az esetekben, amikor az egyik fél szolgáltatása megsemmisülés, felhasználás miatt már nincsen meg eredeti állapotában, és pénzbeli ellenértékének visszatérítése is nehézségekbe ütközik. Ilyenkor a bíróság az ügyletet az ítélet meghozataláig hatályosnak (de nem érvényesnek!) nyilvánítja, és gondoskodik arról, hogy egyik érintett fél se járjon rosszul, és az általa nyújtott szolgáltatások ellenszolgáltatás nélkül maradó részét visszatérítsék. Az érvénytelen ügyletek kezelésénél általában lehetősége van a bíróságnak arra, hogy az orvosolható érvénytelenséget kiküszöbölje, de a cselekvőképtelenség vagy korlátozott cselekvőképesség miatt felmerülő érvénytelenség alapvetően az adott ügylet jogszabályba ütközése, a törvényes képviselő, illetve hatóság közreműködésének hiánya miatt következik be, így az ilyen ügylet orvosolhatósága alapvetően kérdéses. Amennyiben a kiskorú ügylete a fentiek szerint érvénytelen, de a kiskorú az ügylet megtétele során nagykorúságot színlelt, azaz a résztvevőket megtévesztette a cselekvőképességét illetően, e magatartásáért felelősséggel tartozik, és ennek alapján kártérítési kötelezettsége mellett vagy akár a helyett a szerződés teljesítésére is kötelezhető.

Törvényes képviselet

A fentiekben szó volt arról, hogy a kiskorúak ügyleteiben a törvényes képviselő közreműködése elengedhetetlen. Ezzel kapcsolatosan röviden foglalkozni kell a törvényes képviselő fogalmával és az ahhoz kapcsolódó szülői vagyonkezelői jog alapvető jellemzésével.

Szülői felügyelet

A gyermek törvényes képviselője a családról, házasságról és gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 71. §-ának (2) bekezdése szerint alapvetően a szülő, méghozzá mindkét szülő, akik a szülői felügyeleti jog részét képező törvényes képviseletet ellenkező megállapodásuk hiányában együttesen gyakorolják [Csjt. 72. § (1) bek.].

A Csjt. 86. §-ának (3) bekezdése szerint a felügyeletet együttesen gyakorló szülők a törvényes képviseleti jog gyakorlásának megkönnyítése érdekében, kölcsönös vagy külön-külön közokiratba (pl. közjegyzői okirat), vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba (saját kezűleg írt és aláírt, vagy két tanú előtt aláírt vagy sajátként elismert; vagy a kiállító aláírását közjegyző vagy bíróság által hitelesített formában tartalmazó; vagy ügyvéd által készített és ellenjegyzett okirat) foglalt meghatalmazást adhatnak egymásnak, hogy a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviseletet az egyik szülő a másik nevében is gyakorolja. (A mindennapi életben előforduló kisebb jelentőségű vagyonjogi ügyleteknél a szülőt jóhiszemű harmadik személyek úgy tekinthetik ilyen meghatalmazás nélkül is, mint aki a másik szülő meghatalmazottjaként is eljár, a társaságokban való részvétellel kapcsolatos ügyletek azonban ilyennek nem tekinthetők.)

Amennyiben a szülői felügyeleti jogot és így a törvényes képviseletet gyakorló szülők valamely képviseleti kérdésben nem tudnak egyetértésre jutni, a gyámhivatal dönt a kérdésben [Csjt. 73. § (1) bek.].

A szülők törvényes képviseleti joga és egyben kötelezettsége is alapvetően kiterjed a kiskorú gyermek személyi és vagyoni ügyeire. Kivételt képez ez alól a gyermek olyan vagyonával kapcsolatos ügyletek köre, amely - mint ahogyan arról az alábbiakban még szó lesz - nem tartozik a szülői felügyeleti jog részét képező szülői vagyonkezelés körébe (Csjt. 86. §).

Kivételesen a törvényes képviselő csak az egyik szülő, ha a családjogi szabályok szerint az egyik szülő szülői felügyeleti joga a szülők különválása (házasság felbontása) esetén vagy más okból (pl. a gyermek veszélyeztetése), a szülők megegyezése, vagy a bíróság döntése alapján megszűnik vagy szünetel. (A házasság felbontása esetén nem feltétlenül szűnik meg az egyik szülő szülői felügyeleti joga.)

Gyámság

Amennyiben a kiskorú, például a szülei halála miatt, nem áll szülői felügyelet alatt, törvényes képviselőként a kiskorú gyámja jár el, akit a gyámhatóság rendel ki (az intézeti gyámhatóság kivételével). A gyám a kiskorú gondozója, vagyonának kezelője és törvényes képviselője. Tevékenységére a szülői felügyeleti jogra vonatkozó szabályok vonatkoznak azzal, hogy a gyám a gyámhatóság rendszeres felügyelete mellett és a gondatlanságért is fennálló kártérítési felelősséggel látja el a tisztségét (Csjt. 93-110. §).

Eseti gondnokság

A Ptk. 225. §-ának (1) bekezdése szerint, abban az esetben, ha a szülő, a gyám jogszabályi tilalom, a gyámhivatal rendelkezése vagy érdekellentét, illetve más tényleges akadály (pl. távollét, szabadságvesztés, büntetés, betegség) miatt nem járhat el, a gyámhatóság úgynevezett eseti gondnokot rendel ki. Az érdekellentét tipikus esete, amikor a szülő által képviselt cselekvőképtelen kiskorú és maga a szülő között jön létre szerződés. A Ptk. 221. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanis a képviselő nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga. A Csjt. 87. §-ának (1) bekezdése szerint a szülő nem képviselheti gyermekét olyan ügyben, amelyben ő maga, házastársa, egyenes ági rokona vagy törvényes képviselete alatt álló más személy a gyermekkel szemben ellenérdekű félként szerepel.

Vagyonkezelői jog

A szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és kötelessége az is, hogy gyermekük minden vagyonát kezeljék. E vagyoni körből kivételt képez a 14. életévét betöltött gyermek munkájával szerzett keresmény és az a vagyon, amelyet a gyermeknek (pl. végrendeleti úton) azzal juttatnak, hogy azt a szülők nem kezelhetik, ezekre tehát nem terjed ki a törvényes képviseleti jogkör sem. A gyermek vagyonát a szülők ugyanazzal a gondossággal kötelesek kezelni, mint amellyel saját ügyeikben eljárnak, de ha súlyosan gondatlanul járnak el, azért felelősséggel tartoznak.

A vagyonkezelés során a szülők nem kötelesek biztosítékot adni annak szavatolására, hogy a vagyont megfelelően fogják kezelni (kivétel ez alól, ha vagyonkezelési kötelezettségüket a szülők nem vagy nem megfelelően teljesítik, és a gyámhatóság a vagyonkezelést rendszeres felügyelet alá vonja, mert ilyenkor a szülőket biztosítékadásra kötelezi).

A gyámhatóság által elrendelt rendszeres felügyelet során előírt eset kivételével nem terheli a szülőket az úgynevezett számadási, azaz a vagyonnal és az azzal való gazdálkodással történő elszámolási kötelezettség sem. A vagyonkezelői jog megszűnésekor, elsősorban a gyermek nagykorúvá válásakor, azonban számadás mellett kell átadni a vagyonát a nagykorú gyermeknek (vagy annak, akinek kezelése alatt a vagyon állni fog).

A szülők a gyermek pénzét és értéktárgyait, hacsak azokat a rendes vagyonkezelés körében folyó kiadásokra vagy egyéb okból készen tartani nem kell, kötelesek a gyámhatóságnak beszolgáltatni, és azokról csak a gyámhivatal jóváhagyásával rendelkezhetnek. A gyermek vagyonából származó jövedelmet (pl. bérleti díj, haszonbér, termény, kamat, osztalék) a szülőknek a gyermek szükségleteire kell fordítaniuk, magát a vagyont (pl. ingatlan, takarékbetét, értékpapír, üzletrész), amelyből a jövedelem származik, a gyermek eltartási költségeinek fedezetére csak a gyámhatóság engedélyével, az általa meghatározott részletekben lehet felhasználni, amennyiben maga a jövedelem a gyermek eltartására nem elegendő, és a szülők saját megélhetésük veszélyeztetése nélkül a gyermeket eltartani nem képesek (Csjt. 79-85. §).

Gyámhatósági közreműködés

Bizonyos, nagyobb jelentőségű vagyoni ügyekben a jog fokozottan védi mind a cselekvőképtelen, mind a korlátozottan cselekvőképes kiskorút, így a törvényes képviselő közreműködésének, nyilatkozatainak érvényességéhez is gyámhatósági jóváhagyás szükséges. Az üzleti kapcsolatokban, illetve a gazdasági társaságban való részvétellel összefüggésben a gyámhatósági jóváhagyástól függő jognyilatkozatok közül a következő ügyletek lehetnek relevánsak:

  • a gyermeket örökösödési jogviszony alapján megillető jogra vagy kötelezettségre vonatkozó ügyletek (pl. öröklésről való lemondás, hagyaték visszautasítása, végrendelet megtámadása, öröklési szerződés kötése, ha a hagyatékban van társasági részesedés),
  • a gyermek tulajdonában levő ingatlan vagy ingatlan tulajdoni hányad elidegenítése (pl. az ingatlanapport),
  • a gyermeknek a személyes tulajdon szokásos tárgyait meghaladó mértékű ingó és készpénzvagyonát érintő ügyletek (pl. a vagyoni hozzájárulások teljesítésére),
  • a gyermek tulajdonát képező - százezer forint értéket meghaladó - értékpapírt, üzletrészt, cégtulajdont érintő ügyletek (pl. részvény-, üzletrész-átruházás, tagsági jogok gyakorlása),
  • a korlátozottan cselekvőképes gyermek részére ígért vagy adott ajándék (ha az ajándék tárgya társasági részesedés) visszautasítása [Ptk. 14. § (3) bek., 19. § (1) bek., 20. § (3) bek., a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. r. 25. § (1) bek.].

Csak abban az esetben nincs szükség a gyámhatóság engedélyére, ha az érintett ügyletet a bíróság (pl. peres eljárás körében) vagy a közjegyző (pl. hagyatéki eljárás során) elbírálta [Ptk. 19. § (2) bek.].

Gyámhatóságként a törvényes képviselők jognyilatkozatához való hozzájárulás és a vagyonkezelés körében főszabályként első fokon a törvényes képviselők lakóhelye szerint illetékes, városi gyámhivatalok, másodfokon a megyei gyámhivatalok járnak el.

Szilágyi Zoltán
Vétőképesség A vétőképesség az embernek azt a képességét jelenti, hogy - koránál vagy állapotánál fogva - fel tudja ismerni a magatartásának társadalomellenességét, jogellenes, káros következményeit. Ha a károkozáskor a vétőképesség hiányzik, az ilyen személy az okozott kárért nem vonható felelősségre, helyette gondozója felel, kivéve ha bizonyítani tudja, hogy a vétőképtelen személy felügyeletének ellátása érdekében az adott helyzetben általában elvárható módon járt el [Ptk. 437. § (1) bek.]. A jog a vétőképességet nem köti korhatárhoz, a bírónak kell az eset körülményeinek körültekintő vizsgálatával megállapítani, hogy például a károkozó kiskorú személy a károkozás idején rendelkezett-e a fenti képességgel. Kárfelelősség A bírósági gyakorlat tanúsága szerint adott esetben akár 14 év alatti gyermek is felelőssé tehető az általa okozott kárért. Ez fejeződik ki abban a jogi rendelkezésben is, hogy belátási képességgel rendelkező kiskorúval egyetemlegesen tehető felelőssé a kárért a kiskorú gondozója is, ha bizonyítható, hogy a gondozó felróhatóan megszegte a felügyeleti kötelezettségeit [Ptk. 437. § (4) bek.]. A jog ezenkívül még a vétőképtelen személy kártérítésre való kötelezését is lehetővé teszi kivételes esetekben, ha a vétőképtelen károkozónak nincs gondozója, vagy a gondozója megfelelően eleget tett a felügyeleti kötelezettségeinek, és az eset körülményei és a károsult, illetve károkozó vagyoni viszonyai ezt nyilvánvalóan indokolttá teszik [Ptk. 347. § (2) bek.]. Lényeges, hogy a törvényes képviselő által okozott kárért a kiskorú nem felel [Ptk. 350. § (3) bek.]. Gondozó A fentiekkel összefüggésben tisztázandó fogalom, hogy ki tekinthető gondozónak. Gondozó az a személy, aki a vétőképtelen személy tényleges felügyeletét ellátja, magatartását ellenőrzi, s őt irányítani köteles és képes. Gondozók alapvetően a szülői felügyeletet ellátó szülők vagy szülő, illetve bármely személy (pl. családtag) vagy intézmény (pl. iskola, óvoda, kollégium), akire a szülők a gyermek nevelését, felügyeletét bízták.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére