Agrárgazdálkodási struktúra az EU-ban

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 30. számában (2000. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A nyugat-európai integráció megalakulásának idején az agrárszektor még igen lényeges szerepet játszott a tagországok gazdaságában: 1960-ban a Közös Piacot alapító hat országban összesen mintegy 15 millió főfoglalkozású gazdálkodót tartottak nyilván, ami akkor a foglalkoztatottak 21 százaléka volt. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékeket egyébként éppen a szektornak a nemzetgazdaságban (főként a foglalkoztatásban és az exportban) képviselt, a kezdetekkor még igen tekintélyes súlya miatt nem hagyhatták ki a vámunióból: ha a vámokat - az EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Egyezmény) mintájára - csak az iparcikkekre törölték volna el, akkor ez egyes tagországok (pl. az NSZK) számára előnyös, más tagországok (pl. Hollandia, Franciaország vagy Olaszország) számára hátrányos lett volna.

A technikai fejlődésnek és a birtokkoncentrációnak köszönhetően, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 1960 és 1970 között évente félmillióval csökkent. A 10 milliós küszöb átlépése után azonban az egész Unióra vonatkozó statisztikát már igen erősen (és lökésszerűen) befolyásolják az integráció sorozatos kibővülései - 1973-ban Dániával, Írországgal és az Egyesült Királysággal, 1981-ben Görögországgal, 1986-ban Spanyolországgal és Portugáliával, 1995-ben Ausztriával, Svéd- és Finnországgal. 1980-ban a mai tizenötökben 12,7 millióan, az alapító hatokban 7,3 millióan éltek a mezőgazdaságból. 1990-ben a fenti sorrendben 9,6, illetve 4,8 millióan; 1998-ban pedig 7,2, illetve 3,6 millióan. (A cikk az EU legfrissebb statisztikai adataival dolgozik, amelyek 1998-ból, de egyes esetekben 1997-ből származnak.)

A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatottakon belül az EU országaiban (százalék)

Ország

1970

1980

1990

1998

Belgium

5,0

3,2

2,7

2,2

Dánia

11,5

8,1

5,7

3,7

Németország

8,6

5,3

3,7

2,8

Görögország

40,8

30,3

23,9

17,7

Spanyolország

29,5

19,3

11,8

7,9

Franciaország

13,5

8,5

5,6

4,4

Írország

27,1

18,3

15,0

-

Olaszország

20,2

14,3

8,8

6,1

Luxemburg

9,7

5,5

3,3

2,9

Hollandia

-

4,9

4,6

3,5

Ausztria

18,7

10,6

7,9

6,5

Portugália

-

28,6

18,0

13,7

Finnország

24,4

13,5

8,3

7,1

Svédország

8,1

5,1

3,4

3,1

Egyesült Királyság

-

2,4

2,2

1,7

EU-6

12,54*

-

-

-

EU-9

7,11

-

-

 

EU-12

-

-

6,40

-

EU-15

-

-

-

4,79*

ezer fő:

EU-6 9,372* - - -
EU-9 - 7,515 - -
EU-12 - - 8,932 -
EU-15 - - - 7,256*

Forrás: Eurostat + saját számítás
* becslés

Felszámolt kisgazdaságok

Hasonló folyamat játszódott le a gazdaságok számát illetően, miközben az átlagos birtoknagyság folyamatosan nőtt. A Közös Piac létrehozásakor az alapító országok mezőgazdasági szerkezete sokkal kedvezőtlenebb képet mutatott, mint az Egyesült Államoké vagy akár az Egyesült Királyságé. Miközben a hatok átlagos birtokmérete 1960-ban éppen csak meghaladta a 10 hektárt, a brit gazdák 32, az amerikaiak pedig több mint 100 hektáron gazdálkodtak. Később, a termeléssel lineárisan növekvő támogatások politikája - minthogy elsősorban a nagyobb gazdaságok versenyképességét növelte - gyorsuló koncentrációhoz vezetett.

1967 és 1997 között az alapító hatokban együttesen 2,7 millióval (-42 százalék) csökkent a mezőgazdasági üzemek száma. Számszerűen a legnagyobb "vérveszteséget" Franciaország szenvedte el (1 millió farm szűnt meg), de jelentős a német (700 ezer) és az olasz (660 ezer) adat is. Érdekes megfigyelni, hogy szinte minden, a nyugat-európai integrációhoz csatlakozó országban hasonló folyamatok játszódtak le. Dániában például 1975 és 1997 között a gazdaságok száma megfeleződött!

A mezőgazdasági üzemek számának változása az EU-ban és néhány utólagosan csatlakozó tagországban (százalék)

Ország

1967-1997

1975-1997

1987-1997

1995-1997

EU-6

-42

-29

-21

-7

EU-9

-

-29

-21

-6

EU-12

-

-

-24

-5

EU-15

-

-

-

-5

Dánia

-

-52

-27

-8

Írország

-

-35

-32

-4

Spanyolország

-

-

-33

-5

Portugália

-

-

-34

-8

Ausztria

-

-

-

-5

Finnország

-

-

-

-9

Forrás: Eurostat

Kedvezőtlen birtokméretek

A számszerű csökkenés döntően a 20 hektárnál kisebb gazdaságokat, azon belül is legsúlyosabban az 5 hektárnál kisebb törpebirtokokat érintette. Ez utóbbi kategóriában 1967 és 1997 között a belga farmok több mint 80, a francia, a luxemburgi és a holland farmok több mint 60 százaléka szűnt meg. 1975 és 1997 között a csökkenés mértéke Írországban megközelítette a 70, Dániában pedig a 90 százalékot. Az ibériai országok az 1987-1997 közötti periódusban törpebirtokaik 40-40 százalékát, Finnország pedig tagságának első három éve alatt (1995-1997) azok 25 százalékát veszítette el.

A kis- és törpegazdaságok számában bekövetkezett csökkenéssel párhuzamosan nőtt a közepesnél nagyobb, főként az 50 hektárt meghaladó méretű birtokok száma és gazdasági súlya. 1997-ben az EU mezőgazdasági egységeinek 10 százaléka termelte ki a bruttó fedezet kétharmadát, 50 százaléka pedig a 95 százalékát. Bár a farmok másik 50 százalékának gazdasági jelentősége ma már marginálisnak mondható, a természeti táj gondozásában és a vidéki népesség megtartásában ezek a kisbirtokok kiemelkedő szerepet játszanak.

1997-ben az alapító hatok átlagos birtokmérete 17,2 hektár volt, de ezen belül az 50 hektárnál nagyobb gazdaságok már több mint 60 százalékkal részesedtek a megművelt területekből. Az angolszász világ strukturális előnye mindazonáltal megmaradt: míg a kontinentális EU-tagok közül csupán Franciaország, Dánia és Luxemburg esetében találunk 40 hektárnál nagyobb átlagos birtokméretet, addig ez a mutató az Egyesült Királyságban 69,3 hektár, az USA-ban pedig 177 hektár.

Az Unióról alkotott globális képet 1973 után javította a nagystruktúrás brit, valamint a közepesnél nagyobb struktúrás dán és ír gazdaság csatlakozása, majd a nyolcvanas években kissé lerontotta a törpebirtokokban bővelkedő - valójában rendkívül polarizált struktúrájú, azaz egyes régiókban kis-, más régiókban nagybirtokos dominanciájú - mediterrán országokkal kötött frigy.

A földterület nagyobb részét - 1995-ben 59,4 százalékát - maga a tulajdonos műveli. A bérlet aránya - 1995-ben 38,7 százalék - az utóbbi egy-két évtizedben nem sokat változott: egyes országokban lassú csökkenés, máshol lassú növekedés észlelhető. A részes bérlet aránya - a déli tagországok kivételével - jelentéktelen (1995-ben 1,86 százalék). A tagországok egy részében (pl. Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Spanyolország) hosszú minimális bérleti időt előíró törvények védik a gazdálkodók érdekeit. Más országok (mint pl. Németország, Svédország, Luxemburg vagy az Egyesült Királyság) liberálisabb földbérleti rendszert működtetnek.

Néhány EU-tagország mezőgazdasági területeinek saját kezelésben, illetve különböző bérleti formákban való művelés szerinti megoszlása (százalékban)

Ország

1975

1985 1995

Művelési mód

saját

bérlet

egyéb*

saját

bérlet

egyéb*

saját

bérlet

egyéb*

Belgium

27,1

72,9

-

30,6

68,6

0,8

32,3

66,7

1,0

Dánia

85,9

14,1

-

82,0

18,0

-

77,4

22,6

-

Németország

70,5

29,0

0,4

65,7

34,0

0,3

38,1

60,9

1,0

Görögország

..

..

..

73,6

25,4

1,1

73,7

25,1

1,2

Franciaország

51,8

46,7

1,5

47,4

51,8

0,7

36,8

62,9

0,3

Írország

96,4

3,6

-

96,2

3,8

-

87,6

12,4

-

Olaszország

77,6

17,3

5,1

78,5

19,8

1,7

78,1

21,5

0,4

Hollandia

55,7

43,7

0,6

63,3

35,9

0,8

69,7

28,2

2,1

Egyesült Királyság

56,4

43,6

-

61,9

38,1

-

63,7

35,0

1,3

Forrás: Eurostat + saját számítások.* részes és feles bérlet
Megjegyzés: A német adatsort döntően befolyásolta az 1990-es országegyesítés.

Duális szerkezet

A földhasználatot illetően elmondható, hogy 1997-ben az Európai Unió mezőgazdaságilag hasznosított területének 57 százaléka volt szántó, 8 százaléka ültetvény (szőlő, gyümölcs, olíva), 35 százalékát pedig rét és legelő borította. Miközben a szántóterületek nagysága az utóbbi évtizedekben nem sokat változott - 1975-1997 között az EU-kilencekben például mindössze 2 százalékkal nőtt -, addig ugyanez nem áll a vetésszerkezetre: az ipari növényekkel és a hüvelyesekkel bevetett területek aránya jelentősen megnőtt, míg a hagyományos kultúráké (gabona, kapásnövények) visszaesett. A strukturális változásokban döntő szerepet játszott a közös agrárpolitika, amely időről időre módosuló szabályozórendszerével, különböző támogatásaival és prémiumaival nagyban befolyásolta az egyes terménycsaládok jövedelmezőségét, s ezáltal a farmerek gazdasági döntéseit.

Az új keletű közösségi programok legfőbb célja már nem a megfelelő versenyképességű nagyüzemek létrehozása, mert azok az elkerülhetetlen koncentráció révén amúgy is kialakultak. Az európai mezőgazdaság mindinkább duális szerkezet felé mozdul el: egyrészről vannak az árutermelő nagygazdaságok, amelyek a földterület mind nagyobb hányadán a termelés és az export zömét állítják elő; másrészről léteznek az általában hátrányos helyzetű vidékeken (pl. hegyvidéken) tevékenykedő kisgazdaságok, amelyek zömmel a helyi piacra termelnek, és fontos szerepet játszanak a vidéki táj megőrzésében, a földek művelésben tartásában.

A parasztság eme kettős szerepét (termelés, tájgondozás) az 1992-es CAP-reform (Közösségi Agrárpolitika) is elismerte. Azóta már nem csupán a különböző strukturális programokban (pl. fiatal gazdák pályakezdése, erdőtelepítések, vidéki munkahelyek létesítése, hegyvidéki és mediterrán hátrányos helyzetű vidékek stb. támogatásában) merül ki a vidékpolitika, hanem a kicsi és extenzív gazdálkodást folytató farmok pozitív megkülönböztetése révén beépült a FEOGA-ból (Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap) finanszírozott jövedelemtámogatási politikába is.

A birtokstruktúra változása az Európai Unióban

Év Birtokméret (ha) Birtokok  száma (ezer) Részesedés a mezőgazdasági területből (%) Átlagos birtokméret (ha)
1960
  0-5 3149 12,2 2,6
  5-10 1360 14,9 7,2
EU-6 10-20 1081 23,1 14,1
  20-50 612 27,6 29,7
  >50 152 22,1 95,7
Összesen: 6354 100,0 10,4
1970
  0-5 2363 9,2 2,5
  5-10 954 10,8 7,2
EU-6 10-20 897 20,3 14,3
  20-50 657 31,1 29,9
  >50 183 28,6 98,7
Összesen: 5054 100,0 12,5

1980*

  0-5 1938 5,5 2,4
  5-10 768 6,4 7,1
EU-9 10-20 789 13,3 14,4
  20-50 836 30,3 31,0
  >50 341 44,6 111,8
Összesen:

4672

100,0 18,3

1987

  0-5 3411 7,1 2,4
  5-10 1163 7,1 7,0
EU-12 10-20 936 11,5 14,1
  20-50 946 25,7 31,1
  >50 473 48,6 117,7
Összesen: 6929 100,0 16,5
1997
  0-5 3867 5,4 1,8
  5-10 929 5,1 7,1
EU-15 10-20 758 8,3 14,1
  20-50 802 19,8 31,8
  >50 598 61,4 132,1
Összesen: 6989 100,0 18,4

Forrás: Eurostat + saját számítás
* becsült adatok, mert Olaszország esetében csak 1982-es statisztikák álltak rendelkezésre

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére