A közraktári jegy mint hitelfedezet

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 30. számában (2000. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Egyszerű és gyors hitelfelvételre számíthat az a vállalkozás, amelyik közraktári jegyet ajánl fel fedezetül a pénzintézetnek. Cikkünkben ezt az egyre kedveltebb konstrukciót mutatjuk be.

 

Aki folyamodott már valamilyen vállalkozói hitelért, tudja, hogy a kérelem beadása és a döntéshozatal között hosszadalmas procedúra folyik, melynek során a pénzintézetek több kilónyi papír - üzleti tervek, mérlegek, tulajdoni lapok stb. - benyújtását követelik meg. Üdítő kivételnek számít a közraktári jegy fedezete melletti hitelnyújtás, ahol a hitelbírálat gyorsan, egyszerűsített eljárásban történik. Tipikusan a mezőgazdaság finanszírozása történik ebben a konstrukcióban, de más árucikkek, például gépek is elhelyezhetők közraktárban. A közraktár közraktári jegyet állít ki az elhelyezett árukról, amelynek fedezete mellett pénzintézeti hitel vehető igénybe a pénzintézetek üzletszabályzatában meghatározott feltételek szerint.

Az egyszerűsített eljárást az teszi lehetővé, hogy az árutulajdonos/hitelfelvevő és a hitelező között ennél a konstrukciónál ott találjuk a közraktári jegy kibocsátóját: a közraktárt. Ez a szigorú felelősségi szabályok miatt garantálja a hitelező számára, hogy lejáratkor az általa nyújtott hitelt visszafizetik.

A speciális ügylethez speciális értékpapír, a közraktári jegy kapcsolódik, amely az áru fölötti rendelkezési jogot vegyíti az értékpapír tulajdonságaival.

A hatályos szabályozást a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény tartalmazza. A törvény 1996. augusztus 10-ei hatálybalépése előtt a közraktározásra vonatkozó szabályok a legrégebbi, ma is hatályban lévő törvényünkben, a kereskedelmi törvényről szóló 1875. évi XXXVII. törvényben voltak megtalálhatók.

Közraktári ügyletek

A közraktározáshoz kapcsolódó ügyletek az alábbi csomópontok köré csoportosíthatók:

I. Az árunak a közraktárban való elhelyezése és a közraktári szerződés megkötése a letevő és a közraktár között. Amennyiben úgynevezett művi tárolás történik, vagyis az árut bérelt raktárban - általában a letevőnél - helyezik el, ehhez a közraktár és a letevő között létrejött bérleti szerződés is kapcsolódik.

II. A közraktári jegy, áru- és zálogjegy kiállítása.

III. Hitelnyújtás a közraktári jegy fedezete mellett.

IV. A közraktári jegyből eredő jogosultságok érvényesítése a közraktár felelőssége.

Közraktári szerződés

A közraktározási folyamat kezdetén a közraktárnál megjelenik az a személy, vállalkozás, amely a birtokában lévő árucikket közraktárban kívánja elhelyezni. A közraktár döntésétől függ, hogy milyen árukat fogadnak be. Erre vonatkozóan csupán annyi előírást találunk, hogy a közraktári szerződés tárgya olyan áru lehet, amely nem veszélyezteti a személy- és vagyonbiztonságot, illetve a közraktárban letett más árukat.

Csak olyan áruk jöhetnek számításba, amelyek a szerződés tartama alatt minőségüket megőrzik. A letevő felel azért, az áru rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. A közraktár nem tartozik ugyanis felelősséggel az eredeti letevővel szemben, ha az árut azért nem tudja kiszolgáltatni a lejáratkor, mert annak megsemmisülését, megromlását az áru belső tulajdonsága, a csomagolás hiányossága, illetve a letevő képviseletében eljáró személy magatartása okozta. A közraktári jegy jóhiszemű megszerzőjével szemben azonban a közraktár nem hivatkozhat erre, így nem tud kibújni a felelősség alól.

A fentieken kívül alapvető szempont a közraktár számára, hogy az árut - ha az esetlegesen szükségessé válik - értékesíteni tudja. A gyakorlatban ezért tipikusan tőzsdei árucikkeket, elsősorban nem romlandó mezőgazdasági termékeket, például gabonát helyeznek el a közraktárban.

Annak azonban, aki bankhitelt kíván a közraktári jegy alapján igénybe venni, tanácsos előzetesen a banknál is érdeklődnie, hogy az adott termékre vonatkozóan kibocsátott közraktári jegyet a bank elfogadja-e, ugyanis a bankok nem csupán a közraktári jegyet, a mögötte fekvő árut is vizsgálják a hitelezéskor.

Írásba foglalás

A szerződés érvényes létrejöttének feltétele az írásba foglalás, a közraktárak általában előre elkészített blankettaszerződéseket alkalmaznak. Ennek részét képezi a közraktár üzleti és díjszabályzata is.

A szerződés tartalma

A szerződés alapján a letevő díj fizetésére, míg a közraktár az áru megőrzésére és lejáratkor annak kiadására, valamint a közraktári jegy kiállítására köteles. (Amennyiben nem állítanak ki közraktári jegyet, úgy az ügyletre a letétnek a Polgári Törvénykönyvben található szabályait kell alkalmazni.) A szerződés csak határozott időre, legfeljebb egy évre szólhat. Ha a lejáratot követően az árut nem értékesítik, új szerződés köthető.

Az áru értékének meghatározása

A szerződő felek szakértő közreműködésével meghatározzák az áru értékét, ami nem jelenti azt, hogy ezt az értéket a közraktár garantálná arra az esetre, ha például kényszerértékesítésre kerülne sor. Az áru értéke meghatározásának abban az esetben van jelentősége, ha az áru elveszik vagy megsemmisül, ekkor ugyanis az értékként meghatározott összeg lesz a közraktár kártérítési felelősségének alapja.

Közraktári jegy

A közraktári szerződés megkötését követően adják ki a közraktári jegyet, amely két részből, az árujegyből és a zálogjegyből áll. A törvény - ugyanúgy, mint például a váltó esetében - meghatározza, hogy a közraktári jegynek milyen kötelező elemeket kell tartalmaznia. Tekintettel arra, hogy a közraktári jegy bemutatásán kívül az ahhoz kapcsolódó jogok gyakorlásához semmiféle egyéb okiratra nincs szükség, feltétlenül szükséges, hogy az okirat valamennyi törvényes kellékkel rendelkezzen, azok hiányában ugyanis nem minősül közraktári jegynek és annak joghatásai sem fűződnek hozzá.

A közraktári jegy kettős jogi természete abban fejeződik ki, hogy - a legtöbb értékpapírtól eltérően - konkrét árucikkek feletti rendelkezési jogosultságot jelent, ugyanakkor azonban átruházását követően értékpapírként is viselkedik, és az alapügylettől bizonyos mértékig elszakad. Ebből következik, hogy a közraktári jegy jóhiszemű megszerzőjével szemben nem hozhatók fel a közraktár és a letevő jogviszonyából eredő kifogások, csupán azok, amelyekről a jegy megszerzője magából az értékpapírból tudomást szerezhetett (BH 1996/192. számú jogeset).

A csupán értékpapírként viselkedő, az alapügylettől elszakadó értékpapírtípusra a legjobb példa a részvény, amely a kibocsátó vállalkozás vagyonára vonatkozó vagyoni és egyéb, például tagsági jogosultságokat foglal magában, annak beváltására azonban a kibocsátó nem köteles. A közraktári jegy ezzel szemben az értékpapír tulajdonságait egy egyszerű letéti szelvény, például egy ruhatári jegy tulajdonságaival vegyíti.

Rendelkezési jogot megtestesítő tulajdonságok

Az áru és zálogjegy együttes birtokosa jogosult az áru kiadását kérni a közraktártól, amely azt - feltéve, hogy a díját megfizetik - nem tagadhatja meg.

A közraktár a nála jelentkező birtokos jogszerű birtoklását nem vizsgálhatja, kizárólag csak azt, hogy a közraktári jegy hátoldalán található forgatmányok összefüggő láncolata igazolja-e a birtokos jogszerű birtoklását (BH 1994/149. számú jogeset).

Ki az áru tulajdonosa?

Érdekes kérdés, hogy miként alakul a közraktárban elhelyezett árucikkek tulajdonjogi helyzete. Az áru nem kerül a közraktár tulajdonába, csak birtokába, annak kiadására letéteményesként bármikor késznek kell lennie (BH 1997/244. számú jogeset). Ugyanakkor a közraktározási ügylet fennállása alatt a közraktárban elhelyezett árut a letevő vagyonában a közraktári jegy fogja helyettesíteni, hiszen az ellene indult végrehajtási eljárásban a közraktárban elhelyezett áru nem, csak a közraktári jegy foglalható le. A közraktárban elhelyezett áru a felszámolás körébe tartozó vagyonhoz sem tartozik.

Érdekesebbé válik a helyzet, ha az eredeti letevő az árujegyet vagy a teljes közraktári jegyet forgatással átruházza. Ilyenkor ugyanis a rendelkezési jogot megtestesítő értékpapír birtoka elválik a fizikailag a közraktárban lévő árutól, ami ugyanakkor még az eredeti letevő számviteli nyilvántartásában szerepel mindaddig, amíg más ki nem váltja a közraktárból. Az áru tulajdonjoga ugyanis csak ebben az időpontban száll át, és az eredeti letevő is csak ekkor köteles az áru értékesítéséről számlát adni.

Aki az árujegyet vagy a teljes közraktári jegyet forgatás útján megszerzi, majd továbbadja, az értékpapírban megtestesülő rendelkezési jogot, illetve az értékpapír tulajdonjogát fogja megszerezni, anélkül azonban, hogy a mögötte fekvő áru bekerülne a számviteli nyilvántartásába.

A közraktári jegy értékpapír jellege

A közraktári jegy átruházása - egyéb értékpapírokkal megegyező módon - forgatással, vagyis a közraktári jegy hátoldalára írt átruházó nyilatkozattal történhet.

A forgatmányban meg lehet jelölni, hogy kinek a részére történik az átruházás, de érvényes az úgynevezett üres forgatmány is, amely nem jelöli meg a forgatmányos személyét. A forgatással kapcsolatban felmerült vitás kérdésekben a váltójogi szabályokat kell alkalmazni.

Más módon, mint forgatással a közraktári jegyet nem lehet átruházni, és a közraktár árukiadási kötelezettsége is csak azzal szemben áll fenn, akit a forgatmányok összefüggő láncolata jogszerű birtokosként igazol.

Nem keletkezik tehát az árura vonatkozó kiszolgáltatási kötelezettsége a közraktárnak a közraktári jegy birtokosával szemben abban az esetben, ha az átruházás nem forgatással történt, vagy a forgatás nem volt szabályszerű.

Kellő figyelmet kell tehát fordítaniuk a forgatmányok vizsgálatára a közraktári ügylet szereplőinek.

Amennyiben a hátiratok összefüggő láncolata a közraktári jegy birtokosát nem legitimálja, akkor az ügyletre a zálogjog szabályait kell alkalmazni, a közraktári jegy viszont mint zálogtárgy a mögötte lévő árut nem képviseli, ezért az lehetetlen szolgáltatásra irányuló zálogtárgynak minősül (BH 1998/190. számú jogeset).

A közraktári jegy értékpapír jellege fejeződik ki abban is, hogy óvadékként hitelügylet fedezete lehet. A törvény erre az esetre előírja, hogy óvadékként a közraktári jegy csak üres forgatmánnyal ruházható át. (A fentebb idézett jogesetben óvadéki funkcióját a közraktári jegy azért nem tölthette be, mert a felek csupán óvadéki szerződést kötöttek, de forgatmánnyal nem látták el a közraktári jegyet.)

Hitelnyújtás

A közraktári ügylet célja, hogy a letevő egyszerűen és gyorsan jusson rövid lejáratú kölcsönhöz. Ezt a kölcsönt nyújthatja maga a közraktár, a pénzintézet (vagy bárki más is, feltéve hogy ez a tevékenysége nem minősül pénzintézeti tevékenységnek). Tipikus esetben a letevő pénzintézeti kölcsönt vesz fel a közraktári jegy fedezete mellett.

A közraktár által nyújtott kölcsön az áru értékének 2/3-áig terjedhet, annak biztosítására a közraktári jegyet a közraktárra kell forgatni. A kölcsön lejárata nem eshet későbbi időpontra, mint a közraktári szerződés lejárata.

A konstrukció előnye, hogy a pénzintézet nem végez az adós gazdálkodására vonatkozó, részletes hitelbírálatot, hanem csupán a fedezet meglétét, érvényesíthetőségét vizsgálja. A pénzintézetek nem minden esetben fogadják be a közraktári jegyet, maguk is vizsgálják azt, hogy az elhelyezett áru előreláthatólag értékesíthető lesz-e, ha ez szükségessé válik.

Az ilyen hitelezésnél előnyt élveznek a tőzsdei áruk. Azt, hogy ezenkívül milyen árucikkeket fogadnak be, a pénzintézetek üzletszabályzata határozza meg.

Hitelként általában az áru értékének 50-70 %-a vehető fel, a tőzsdei áruk itt is kedvezőbb elbírálásban részesülnek. A hitel lejárata - összhangban a közraktári szerződéssel - legfeljebb egyéves lehet.

A hitel fedezeteként szolgálhat a közraktári jegy zálogjegye is (különválva az árujegytől), de a pénzintézetek többsége fedezetként óvadéki szerződéssel a közraktári jegy mindkét szelvényét birtokba veszi.

A zálogjegy különvált átruházása

Amennyiben csak a zálogjegy kerül a hitelező birtokába, tehát a zálogjegy különválik az árujegytől, több kötelező törvényi előírás érvényesül. Az első hátiratnak ebben az esetben tartalmaznia kell a kölcsönadó nevét, székhelyét, bankszámlaszámát, a kölcsön lejáratakor érvényesíthető határozott pénzösszeget (amely a kamatot is magában foglalja), a lejárat napját, valamint a kölcsönt felvevő első zálogjegyforgató nevét és székhelyét.

A zálogjegy forgatását és a fent említett adatokat be kell vezetni a közraktárnál vezetett letéti könyvbe. Ennek indoka, hogy az árujegy birtokosa a zálogjegyen szereplő összegnek a közraktárnál történő letétbe helyezése és a közraktár követelésének kielégítése mellett az árut bármikor kiválthatja, ami szükségessé teszi, hogy a közraktár ismerje a zálogjegy birtokosának pontos követelését.

A rendelkezés másik indoka, hogy a zálogjegy birtokosát az őt megelőző forgatókkal szemben - a váltóhoz hasonlóan - visszkereseti jog illeti meg abban az esetben, ha a kölcsön lejáratakor - az áruk értékesítését követően - kielégítetlen követelése maradt fenn. Ebben az esetben - ugyancsak a váltójogi szabályokhoz hasonlóan - valamennyi forgatót, őket megelőzően pedig a közraktárt értesítési kötelezettség terheli. Ennek a közraktár csak abban az esetben tud eleget tenni, ha a fenti adatok a rendelkezésére állnak. A visszkereseti jog érvényesítésének feltétele az óvásnak a váltójogból ismert szabályszerű felvétele.

A zálogjegy a kölcsön felvételét, lejáratát, összegét, jogosultját önmagában bizonyítja, nincs szükség tehát mellette külön kölcsönszerződésre.

A közraktár felelőssége

A közraktári jegy áru- és zálogjegyével jelentkező birtokos részére, akinek birtoklását a forgatmányok összefüggő láncolata igazolja, a közraktár az árut köteles kiadni, feltéve hogy a közraktári díjat megfizették. A közraktár ebben a körben a birtokos jogszerű birtoklását nem vizsgálhatja, ha a birtokos legitimációja fennáll.

Amennyiben a közraktár nem tud eleget tenni az áru kiadására vonatkozó kötelezettségének, teljes kártérítési felelősséggel tartozik a közraktári jegy birtokosával szemben.

Az úgynevezett művi tárolásnál fordulnak elő problémák, amikor az áru a letevőtől bérelt raktárban marad. Több esetben előfordult, hogy a közraktár nem tudta megfelelően biztosítani az áruk elkülönített kezelését vagy annak ellenőrzését, és az áruk eltűntek a közraktárból. A bírósági gyakorlat egységes abban a kérdésben, hogy ilyen esetben a közraktár teljes kártérítési felelősséggel tartozik, a közraktári jegyen feltüntetett áruérték erejéig (BH 1994/149., BH 1996/53., BH 1998/92. és BH 1999/78. számú jogesetek).

A közraktár mentesülése a kártérítési felelősség alól csupán szűk körben lehetséges, de a törvényben meghatározott kifogások - az áru belső tulajdonságából, a csomagolás hiányosságából, illetve a letevő, vagy a képviseletében eljáró személy magatartásából eredő károk - is csak az eredeti letevővel vagy a közraktári jegy rosszhiszemű megszerzőjével szemben hozhatók fel (BH 1996/162. számú jogeset).

A közraktárnak ki kell adnia az árut abban az esetben is, ha azért az árujegy birtokosa jelentkezik, feltéve hogy a zálogjegyen szereplő követelés összegét, valamint az áfát letétbe helyezi, valamint a közraktár követelését kielégíti.

Ha lejáratkor az áruért senki sem jelentkezne, vagy a közraktározási szerződés fennállása alatt az árut a megromlás veszélye fenyegeti, a közraktár a letevő értesítése mellett jogosult azt árverés útján értékesíteni. Ennek során szigorú törvényi előírásokat kell betartania.

Frank Edit

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére