Válaszút előtt az áfészek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Magántulajdon szövetkezetivel keverve

Megjelent a Cégvezetés (archív) 29. számában (2000. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Az áfészek korábbi harmincszázalékos részesedése a belkereskedelmi forgalomból öt százalékra zsugorodott. Mivel a szövetkezetek körében nem került sor valódi privatizációra, forgalmi részarányuk drasztikus csökkenése elsődlegesen nem a magánosítás, hanem a versenyképtelenség és a tőkehiány következménye.

 

A szövetkezeti kereskedelemben erőteljesen konzerválódtak az elosztásos kereskedelem szervezeti viszonyai. Sem profitérdekelt, sem fogyasztásérdekelt tulajdonosi réteg nem alakult ki, vagy legalábbis nem volt képes érdekeinek artikulálására. Így nem jött létre az a gazdasági erő, amely kikényszerítette volna a szövetkezeti mozgalom zászlaja mögött megbúvó bürokrácia leépülését. Ugyanakkor a szövetkezetek megyei és országos szervezetei az áfészek tehetetlenségére hivatkozva kereskedelemszervezési feladatokkal kezdtek foglalkozni, pontosabban az új körülményekhez igazították azt a tevékenységet, amit a tervgazdaság időszakában is folytattak.

Központi beszerzés

Végeredményben fennmaradtak a régi érdekviszonyok: a települések egy része saját áfészt akart, az áfészközpontok ragaszkodtak pozíciójukhoz, a kisebb áfészek önállóságukhoz, a nagyobbak a kisebbek beolvasztására s az országos vagy a nem befolyásuk alatt álló megyei szervezetektől való függetlenedésre törekedtek. Eközben a megyei érdekvédelmi szervezetek megyei összefogást sürgettek - főleg közös beszerzést, de esetenként az áfészek egyesülését is -, az országos érdekvédelmi szervezet pedig országos összefogást (beszerzési szervezetet) hirdetett. Ezek a szövetkezeti mozgalmi, sőt inkább apparátusinak nevezhető módszerek meglehetősen anakronisztikusak a piacgazdasági viszonyok között. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy mindez tőkehiánnyal párosult, miközben a kereskedelmi szervezetek közötti verseny egyre erősödött.

A helyzetet jól jellemzi, hogy az Áfész Magazin még 1997 közepén is a következőképpen kezdte „Szövetkezeti modellt keresünk" című sorozatának egyik interjúját: „Napjainkban még mindig az a fogyasztási szövetkezetek legfontosabb kérdése, hogy miként lehet egy korábban központi vezérlésű elosztásos rendszert versenyhelyzetben működtetni."

A mozgalmi megközelítés mögött természetesen mindig sajátos gazdasági érdekek húzódnak meg, s a tagságra való hivatkozás igen különböző célokat szolgálhat. Például az Áfeosz (Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége) egyik vezetőjének álláspontja szerint: „Az áfészeknél (általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek) a fel nem osztott közös vagyon üzletrészként való nevesítése és a tagoknak - illetve a kezdetben még kevés számú kívülálló tulajdonosnak - való juttatása olyan ellentmondást hordoz, amely időzített bombaként önmagában is képes arra, hogy a fogyasztási szövetkezeteket szétzilálja... A tőke- és vagyonérdekeltség előtérbe kerülésével erősödhet egyes tagokban, kívülállókban a gazdasági társasággá átalakítás igénye, amely a kisebb üzletrésszel rendelkező, döntően a vásárlásokban érdekelt tagság érdekeivel ellentétes." Ugyanakkor a tőkeerős Univer Szövetkezet elnöke nem hisz „a tagok kis összegű részjegyeken alapuló tulajdonosi szerepében", miközben megítélése szerint „el kellene kerülni, hogy a fogyasztási szövetkezeti mozgalomból a multinacionális cégekhez hasonló hálózat váljon, egy országos központtal és ötven-száz, többé-kevésbé azonos méretű, megjelenésű és felszereltségű üzlettel, tagság nélkül." Az eltérő megközelítés alapja nyilvánvalóan az, hogy kinek a vezetésével kerüljön sor az áfészek integrálására.

Az áfészek II. kongresszusán, 1992-ben döntés született arról, hogy az áfészek hatékonyságuk javítása érdekében fő tevékenységükké az élelmiszerek és napicikkek forgalmazását teszik. Ezzel összefüggésben olyan döntés született, hogy az Áfeosz kereskedelmi igazgatósága koordinálja a nagy tételű, több tízmilliárd forintos beszerzéseket. A konkrét teendők ellátására egy nonprofit alapon álló, önálló nagykereskedelmi hálózat, az ún. Pro-Coop rendszer létrehozását határozták el. Ennek az áru beszerzése és az áfészek közötti terítése volt a feladata, s csak a saját költségeit fedező árrést alkalmazott. Így az elgondolás szerint a nagyobb tételű beszerzésből és általában a nagykereskedelemből származó haszon az áfészeknél jelentkezhetett.

A szövetkezeti kereskedelem metamorfózisa A szocialista belkereskedelemben a szövetkezeti kereskedelem - az áfészek - is a tervgazdaság logikájának megfelelően működött. Az ötvenes évek elején a falvak ellátása a területi alapon szervezett földműves-szövetkezetek (az áfészek jogelődjei) feladata lett, amelyek eszközei kezdetben túlnyomórészt az államosítással párhuzamosan átszervezett szövetkezeti kereskedelemből származtak. Az összevonások következtében egy faluban csak egy földműves-szövetkezet működött, s gyakori volt a szomszédos települések szövetkezeteinek összevonása is. E szervezetek irányítását a Szövosz végezte. A Szövosz ugyan elvileg társadalmi szervezet volt, gyakorlatilag azonban egy középirányító szervezetre jellemző feladatokat látott el. Az áfészek helyzete az új gazdasági mechanizmus 1966. évi meghirdetését követően szabadabbá vált, vegyes tevékenységük - a kereskedelmi profilokon kívül ipari és szolgáltatási tevékenységet is végeztek - jó kiindulópontot jelentett vállalkozási jellegű, új tevékenységek kialakításához. Ezért - esetenként mint „renitenseket" - a szövetkezeti szektort főleg a hetvenes években nemegyszer érte politikai támadás. A rendszerváltáskor az akkori mintegy 270 áfész működése nem sokban különbözött a vidéki tanácsi kiskereskedelmi vállalatokétól. Emellett a szövetkezeti vagyon túlnyomó része oszthatatlan volt, amelynek nagysága - a szövetkezeti mozgalmon és költségvetésen keresztül történt több évtizedes újraelosztás következtében - jellemzően semmiféle kapcsolatban nem volt a szövetkezeti tagok tevékenységével. Mindez azt jelenti, hogy a rendszerváltáskor gazdaságilag igen sok érv szólt az áfészek állami vállalatokkal történő azonos elbírálása mellett. A szövetkezeti mozgalom természetesen a szövetkezetek „csoportos magántulajdon" jellegét hangsúlyozta, kiemelve, hogy az oszthatatlan szövetkezeti tulajdon a tagságé. Az áfészek esetében azonban a tagságnak jellemzően semmi köze nem volt az oszthatatlan vagyon nagyságához. Mégis, a szövetkezeti törvény 1989. évi módosítása során lehetővé vált az addig oszthatatlan vagyon 50 százalékának, majd 1992-től 70 százalékának - ekkor már kötelező - nevesítése, üzletrészek formájában való kiadása. Ezzel az áfészek természetes személyek társas vállalkozásaivá, a magántulajdon szerves részeivé váltak. Ez politikailag stabilizálta helyzetüket, s például lehetővé tette az állami vagyon privatizációjában való részvételüket. Időközben, 1990-ben a Szövosz megszűnt, s ezzel az addig hozzá tartozó három szövetkezeti ágazat, a lakás-, a takarék-, valamint a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek szétváltak, s ez utóbbiak, az áfészek megyei szervezetei mellett létrehozták új országos szervezetüket, az Áfeoszt. Ennek elsősorban érdek-képviseleti feladatokat szántak, a gyakorlatban azonban újratermelődött irányító, gazdaságszervező tevékenysége is. Az áfészek közös vagyonának, így közös vállalatai egy részének kezelésére létrehozták a Coopholding Első Szövetkezeti Vagyonkezelő Rt.-t, amelynek részvényeit a tulajdonos áfészek kapták.

Maradt az Áfeosz-befolyás

A kezdetben alapvetően a megyékhez illeszkedő, 17 Pro-Coop nagyrészt az egykori közös szövetkezeti vagyon romjain - például egyes zöldértvállalatok és a Hungarofruct raktárainak felhasználásával, majd három füszértvállalat (a Mecsek, a Bakony és a Hét Forrás) privatizáció keretében való megvásárlásával - jött létre. Az egyesülések következtében, 1999-ben már csak öt regionális Pro-Coop működött. Közben a Pro-Coopok tevékenységének koordinálását az Áfeosz kereskedelmi igazgatóságától, illetve a Pro-Coop Beszerzési Egyesüléstől az 1997-ben megalakult Coop Hungary Rt., a szövetkezetek közös beszerző és kereskedelemszervező társasága vette át. Ugyanakkor a felügyelőbizottság elnökének az rt. megalakulása előtti nyilatkozata is megerősítette, hogy az Áfeosz a részvénytársasági forma ellenére fenn kívánta tartani befolyását: „Olyan országos részvénytársaságot kívánunk létrehozni, amely megfelelő gazdasági háttérre támaszkodva, önállóan, de az Áfeosszal karöltve a fogyasztási szövetkezetek csúcsszervezete lesz. El kell kerülni, hogy a majdani rt. az áfészek különböző hatalmi csoportjainak a küzdőtere legyen. Ezért is fontos, hogy azonos személy álljon a gazdaságirányító és a hagyományos érdek-képviseleti szervezet élén."

A Pro-Coop-koncepció szerves része volt az egységes Coop-üzletlánc kialakítása, amely három különböző méretű, s ettől függően eltérő választékot tartó országos bolthálózat kialakítását célozta. A boltok továbbra is az egyes áfészek tulajdonában maradtak, a csatlakozásról az áfészközpontok döntöttek. Ez egyben a boltvezetők beszerzési csatornák közötti választási lehetőségének megszüntetését is jelentette, hasonlóan a többi, láncszerűen működő kereskedelmi szervezethez, amit azonban gyakran nem tartottak be. A Coop-boltok az élelmiszer-ipari cégek szerint sem mindig láncszerűen működnek.

Fő gyengeségükként az egységes árak hiányát említik, az egységes „szövetkezeti szív" csak a beszerzési árakban létezik - mint az árengedmény melletti érv -, ám az egyes boltok között versenyhelyzetüktől függően igen jelentős árkülönbségek tapasztalhatók. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség 1998-ban végzett, 10 megyére kiterjedő vizsgálata szerint a hazai tulajdonú üzletláncok - így a Coop mellett a CBA is - szolgáltatásaikhoz képest különösen drágák. Az árak gyakran a megyék fejlettségével ellentétesen alakulnak - vagyis a gyengébb vásárlóerejű körzetben az árak magasabbak -, aminek részben az lehet a magyarázata, hogy a szegényebb régiókban a boltoknak ma még kisebb versennyel kell szembenézniük.

Rt. szövetkezeti tulajdonrésszel

A Pro-Coop-koncepció továbbfejlesztéseként 1999-ben az Áfeosz egy új, „a piaci körülményekhez igazodó szövetkezeti modell" kialakítását kezdte meg, amikor Zs. Szőke Zoltán alelnök bejelentette, „részvénytársaságokba szeretnének bevonni mintegy 6 ezer áfészboltot". Ez azt jelenti, hogy a „hagyományos szövetkezeti elv megtartásával arra ösztönzik szövetkezeteiket, hogy vagyonuk koncentrálásával olyan gazdasági társaságokat hozzanak létre, amelyeknek tőkeereje és a tevékenységből származó árbevétele révén a vállalkozás versenyképes marad".

Az alelnök 1999 végén már úgy nyilatkozott, hogy ezt a megoldást a szövetkezetek nagyrészt pozitívan fogadták. „Az első lépéseket ezen új modell kialakítása terén már meg is tették, ami alatt azt értem, hogy a ma működő, valamivel több mint 200 áfész közül több mint 150 vagyonának nagy részét gazdasági társaságokban központosították. A következő lépés az lesz, amikor ezek a gazdasági társaságok egymással egyesülve nagyobb tőkeerővel és nagyobb kiskereskedelmi árbevétellel rendelkező részvénytársaságokat hoznak létre. Ezt nevezem második lépcsőfoknak.

Most tulajdonképpen e folyamat előtt állunk. A harmadik lépésben pedig a részvényeknek és az üzletrészeknek a cseréje fog bekövetkezni, amikor a megalakuló nagyobb részvénytársaságoknak a szövetkezeti tagok is közvetlenül a tulajdonosaivá válnak. (...) Szeretnénk a szövetkezeti tagokat szövetkezeti tagként is megőrizni és nem csak részvényesként, mert a szövetkezeti tag tartalmában több az érzelmi kötődés, mint egy részvényesi viszonyban. (...) Mi azt javasoltuk, hogy 30 százalékban mindenféleképpen maradjon a szövetkezet tulajdonos, hiszen egy részvénytársaság alapvető kérdéseiben 75 százalékos arányú döntéseket kell hozni, ez pedig azt jelenti, hogy a szövetkezet szavazata nélkül nem születhet érdemi döntés, a tagságnak pedig mind a szövetkezetnél, mind a részvénytársaságnál megmarad a döntési kompetenciája."

Az Univer Szövetkezet elnöke viszont nem is titkolja, hogy „az együttműködés központjai azok a nagy szövetkezetek lehetnek, amelyek képesek a csak évek múlva megtérülő befektetésekre". A hét megyében működő, tavaly 15,6 milliárd forint forgalmú szövetkezet nagykereskedelmi és élelmiszer-ipari telepeket is vásárolt, s 1999-ben már kifejezetten vagyonkezelő holdingként működött. Jól érezhető, hogy más áfészek is idegenkednek a központilag vezérelt együttműködéstől. Például amikor a Debreceni Áfész és leányvállalata, a Hajdú Coop Rt. irányító befolyást szerzett a Hajdúszövkerben - amely előzőleg már a regionális Pro-Coop szervezet részévé kellett hogy váljon -, megszüntette annak pro-coop-tevékenységét.

Ki merre tart?

A szövetkezeti kereskedelemben tehát lényegében négy irányzat érzékelhető. Az egyik a puszta túlélésre törekvő kis áfészeké, amelyek korszerűsítésre nem képesek, de - a bérletbe adott üzletekből származó jövedelmet és az amortizációt is folyó költségekre fordítva - egyelőre fenn tudják tartani magukat. Sorsuk azonban előbb-utóbb a csőd, vagy a nagyobb áfészekbe történő beolvadás. A második út a kreatívabb kisméretű szövetkezeteké, amelyek a gazdaságilag irracionális szövetkezeti központot felszámolva társasággá vagy társaságokká alakulnak, bérletbe adják vagy értékesítik az üzleteket, illetve külső tőkét is bevonnak életképes egységeik fejlesztéséhez. Ezek lényegében mint kis magánvállalkozások működnek tovább.

A harmadik fejlődési irány néhány nagyméretű szövetkezeté, amelyek valójában már ma is tőkésszemlélettel működő szervezetté alakultak. A szétaprózott tulajdonosi kör itt nagyfokú függetlenséget, mozgásteret biztosított, illetve biztosít a vezetésnek, amely természetesen előbb-utóbb az üzletrészek, illetve a szövetkezet tulajdonában levő társaságok részvénytulajdonának megszerzésére törekedett, illetve törekszik. Ezt adott esetben külső tőkebefektető igénybevétele is kiegészítheti.

A negyedik út az Áfeosz által elgondolt, a szövetkezeti kereskedelmet felülről centralizált, üzlethálózatos láncokká történő átalakítása. Ennek működését a sokféle mozgalmi-bürokratikus érdekek összehangolása akadályozza. Nem beszélve a tőkehiányról, ami az éles és egyre élesedő verseny körülményei között hosszabb távon elviselhetetlen helyzetet teremthet.

Végeredményben azonban a piac, a tőke a szövetkezeti kereskedelemben is utat törhet magának, noha ennek folyamata gyakran felemás és hosszú.

Áfész gazdasági csoport (1999. év)
Megnevezés Üzletek száma Forgalom, M Ft*
Coop Összesen Coop Összesen
Élelmiszerboltok
Áfészirányítású   3267   158 380
bérbe adott (franchise)   2090    
Együtt   5357    
Az élelmiszerboltokból Coop-üzletek**
Coop Maxi 77   22 328  
Coop 481   59 047  
Coop Mini 1239   48 677  
Coop-üzletlánc együtt 1797   130 052  
Egyéb üzletek (non food)
Áfészirányítású   886   44 620
Bérbe adott (franchise)   985    
Együtt   1871    
Mindösszesen
Áfészirányítású   4153   203 000
Bérbe adott (franchise)   3075    
Együtt   7228    
* A bérbe adott (franchise) üzletek forgalmáról nincs adatunk.
** A Coop-üztletlánchoz tartozó üzletek forgalma nemcsak az áfészek saját irányítású üzleteinek adatait tartalmazza, hanem valamennyi Coop-üzletét.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére