Tőkeszegény szőlősgazdák

 

A bor jövedéki körbe vonásának szükségességéről megosztott a szakma véleménye. Egyesek üdvözlik a lépést, mások szerint ezzel sem küszöbölhető ki a borhamisítás, miután a törvényt, a módosítások következtében jelentősen „felpuhították".

 

Megkezdődött a bor jövedéki elszámoltatása. Az augusztus elseje óta hatályos törvény végrehajtását máris több akadály nehezíti. Egyrészt a termelők regisztrációja nem fejeződött be június 30-ával, másrészt a pincekönyvek sem készültek el, holott július 31-éig már a nyilvántartások hitelesítését is le kellett volna zárni.

A jövedéki szabályozás sajátos jogi kategória. Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (VPOP) vezetője szerint égető szükség van a beavatkozásra ahhoz, hogy a valódi borok ismét teret nyerjenek a hazai piacon. Az olcsó, kannás műitalokkal nem versenyezhet a minőségi bor, mert a fogyasztóért folytatott árversenyben eleve rossz pozícióból indul. A tömegigényt kielégítő, olcsó kannás italok forgalmazását eddig senki sem ellenőrizte. A bor munkaigényes termék, ahhoz, hogy a befektetett munka értéke megtérüljön, megfelelő árak kellenek. Műbort előállítani és forgalomba hozni sokkal egyszerűbb és kifizetődőbb. Szőlőt soha nem látott italok árasztották el a piacot, kiszorítva a tisztességes borászok produktumait – állítja a parancsnok.

Azzal, hogy a bor jövedéki ellenőrzés alá került, az előállítására, forgalmazására, adóztatására és ellenőrzésére a jövedéki adóról és a jövedéki termékekről szóló 1997. évi CIII. törvény előírásai érvényesek. Ettől kezdve a szektor adóztatása, jövedéki szempontú ellenőrzése a vám- és pénzügyőrség hatásköre. A feladat nem új a vámosok számára: 1951 és 1971 között a borforgalmi adóval kapcsolatos feladatokat ők végezték. Megközelítően 900 ezer termelővel és forgalmazóval álltak napi munkakapcsolatban. Soha olyan pontos, naprakész adatok, információk nem készültek a szőlő- és borágazatról, mint abban a húsz esztendőben. A szocialista tervgazdálkodás későbbi időszakában már nem tartották célszerűnek a szigorú, kötött jövedékelszámoltatási rendszert, mivel a központi irányítás és elosztás elve érvényesült a mezőgazdaságban is. A piacgazdaság kiteljesedésével viszont a piaci anomáliák is elhatalmasodtak, a folyamatot hatósági szinten is kezelni kell.

Elodázhatatlan minőségi fejlesztés

A piacgazdaság beköszöntével azonban a szőlő-, borágazat nagyüzemi rendszere darabjaira hullott szét. Tíz év is kevés volt ahhoz, hogy a tőkeszegény borászok, szőlőtermesztők többsége megerősítse saját kis- vagy közepes gazdaságát.

A statisztikai adatok szerint ma még mindig 130 ezer hektár szőlőművelés alá vont területet tartanak nyilván. Valójában azonban alig 100 ezer hektáron művelnek szőlőt, holott a magyar borgazdaság ökológiai lehetőségei sokkal kedvezőbbek. Az éghajlati viszonyok ideálisak sokféle, különböző karakterű bor termesztéséhez, elsősorban a fehérborok állíthatók elő jó minőségben és nagy mennyiségben. Néhány borvidékünkön a vörösborkészítés feltételei is kiválóak. Magyarországon 300 ezer hektár I-II. kataszteri osztályba sorolt, szőlőtelepítésre alkalmas terület található, s az adatokból kitűnik, hogy korántsem élünk a természet adta lehetőségekkel.

A szakemberek válságról beszélnek, amit több oldalról is megerősítenek. A szőlőterület nagysága az 1970-es évek elejétől folyamatosan csökken, s ez a folyamat az utóbbi évtizedben tovább erősödött. Különösen a biológiai alapok, a törzsültetvények és a szaporítóanyag-termesztés területén. Jelenleg csupán mintegy 600-1000 hektár ültetvény telepítéséhez rendelkezünk elegendő szaporítóanyaggal. A 22 borvidék közül alig egy-kettőről mondható el, hogy az ültetvények rendben vannak: a többségnél elöregedtek, mivel nincs pénz az új telepítésre, felújításra.

A szőlő művelése rendkívül változatos. Jellemző a sok fajta alkalmazása, ami még a hetvenes-nyolcvanas évek piaci követelményeit idézi. Borvidékeinken a fajtahasználatban az utóbbi évek változásáig nem volt jelentős különbség, gyakran még a régiók között sem. A magas termésmennyiség, a tömegáru-készítési technológia azt eredményezte, hogy boraink egysíkúvá váltak. A termőhelyek közötti különbség egy-két kivételtől eltekintve nem volt jellemző, s az eredetvédelem előírásait is semmibe vették.

Mindebből következik, hogy elodázhatatlan a minőségi fejlesztés, amelynek a termelés mennyiségének szinten tartásával is együtt kell járnia. A fajtaszerkezet javítását, a korösszetételt, vagyis az ültetvényállomány megújítását kell a kormányzatnak a következő években kiemelten támogatnia. A szakma véleménye szerint ideje volna megkezdeni a III. szőlőrekonstrukciót (az előző kettőt a hatvanas, majd a hetvenes évek közepén, végén hajtották végre).

A törvény szava A jövedéki szabályozás szerint a szőlőtermesztéssel és borelőállítással foglalkozó személyek a tevékenységet szőlőtermelőként, egyszerűsített adóraktárként, illetve boradóraktárként végezhetik. A jövedékiadó-törvény rendelkezései értelmében a jövedékiadó-kötelezettség a bor előállításával, valamint a jövedékiadó-felfüggesztéssel szállított bor adóraktárba vagy adómentes felhasználóüzembe történő betárolásával, és a betárolás visszaigazolásával keletkezik. A szőlőbor után literenként 5 forint, az egyéb bor után literenként 20 forint jövedéki adót kell fizetni. Nem kell adózni a természetes személy által saját termesztésű vagy vásárolt szőlőből előállított szőlőbor után, ha a mennyiség gazdasági évenként nem haladja meg nagykorú családtagonként a 250 litert, de háztartásonként legfeljebb az ezer litert. A vámtörvény szerint vámmentesen kezelt áruminta és bor, valamint a nem kereskedelmi forgalomban behozott s vámkedvezményben részesülő bor szintén adómentes. Nem tartozik a jövedékiadó-törvény hatálya alá a szőlőtermesztéssel foglalkozó természetes személy, ha az általa művelt szőlőterület nagysága nem nagyobb 1500 négyzetméternél. Ha az általa előállított bor mennyisége meghaladja az adómentes kvótát, a különbözet után a jövedéki adót önadózással kell megállapítani, a gazdasági évet követő december 15-éig. A törvény hatálya alá tartozik az a szőlőtermelő is, aki (amely) 1500 négyzetmétert meghaladó, saját tulajdonú vagy bérelt szőlőterületet művel, és szőlőbor előállításával nem foglalkozik. A törvény szerint ennek a szőlőtermelőnek be kell jelentkeznie a vámhatósághoz, és úgynevezett vámhatósági nyilvántartási számot kell kérnie. E szám megszerzésére irányuló kérelmét a művelni szándékozott szőlőterület megvásárlásának, bérbevételének, telepítésének befejezése napjától számított 30 napon belül, a szabályozás bevezetésekor legkésőbb 2000. június 30-áig kell(ett) az illetékes vámhivatalhoz benyújtania. Ez utóbbi időpontig benyújtott kérelmek mentesek az eljárási illeték alól. A vámhatóság nyilvántartásba veszi a szőlőtermelőt, és a kérelem benyújtásától számított 30 napon belül, a szabályozás bevezetésekor, legkésőbb 2000. december 31-éig kiadja a nyilvántartási számot, vagy elutasítja a kérelmet. Az egyszerűsített adóraktárban kizárólag szőlőbor állítható elő, mégpedig akkor, ha annak mennyisége meghaladja az adómentes mennyiséget, de az utolsó 3 gazdasági év átlagában nem haladja meg az 1000 hektolitert. Az egyszerűsített adóraktár engedélyese a feldolgozásra, palackozásra kerülő szőlőbort adófelfüggesztéssel tárolhatja az adóraktárában. A szőlőbor előállítását egyszerűsített adóraktári engedély birtokában családtagok közösségei is végezhetik. A szőlőborászati üzemben, saját termelésben vagy bérmunkában szőlőből vagy szőlőborból az utolsó 3 gazdasági év átlagában – ha ennél rövidebb ideje végzik ezt a tevékenységet, akkor az eltelt idő átlagát veszik alapul – 1000 hektolitert meghaladó szőlőbor előállítása megengedett. (A szőlőborból nemcsak szőlőbor állítható elő, hanem más is.) Az egyéb borászati üzemben saját termelésben vagy bérmunkában nem szőlőből vagy egyéb borból bármilyen mennyiségben egyéb bor előállítása is megengedett. A zárjeggyel kapcsolatosan annyit érdemes tudni, hogy a palackozott és kannás kiszerelésű bor szállítása kizárólag szabad forgalomba bocsátással, borzárjeggyel ellátva lehetséges. A rendelkezés 2001. január 1-jével lép hatályba.

Pinceszövetkezetek

A szőlőrekonstrukció megvalósításához a szaporítóanyag előállítását állami támogatás nélkül nem tudják a szakemberek elképzelni. Ehhez 100 százalékos támogatást sürgetnek, míg az árutermő ültetvények létesítéséhez 60-70 százalékos anyagi segítséget várnak. Mindezt azért, mert a termelők tőkeszegények, nincs akkora jövedelmük, hogy a telepítést saját erőből megoldják. Az államilag is támogatott telepítéseket a szőlőtermesztéshez kedvező adottságú területeken kell végrehajtani. Emellett a termelők társulását – a közös feldolgozást, értékesítést – is ösztönöznie kellene az agrártárcának.

A pinceszövetkezetek megalakítása nem mai keletű gondolat, jelentős hagyományai fedezhetők fel a borágazat történelmében. Az összefogás ilyen szinten azért is fontos, mert az a 130 ezer ember, aki fő- vagy kiegészítő jövedelmét a szőlőtermesztéstől várja, egyénenként aligha lesz versenyképes. A termelők 40-50 százaléka készít bort, s az elaprózott, különböző minőségű, azonos fajtájú borokból külön-külön nem lehet versenyképes, jó minőségű terméket előállítani.

A forgóeszköz hiánya ugyancsak gátja a fejlesztésnek. Az építési és gépberuházások 40 százalékos vissza nem térítendő támogatása, valamint a felvett beruházási hitelek 60 százalékos kamattámogatása javítana a helyzeten. Az idén el kellene készíteni egy 5-10 évre szóló ágazati marketingstratégiát, amely differenciáltan kezelné a különböző piacokat. (Egy ilyen hároméves program már megvalósult a kilencvenes évek első felében, akkor csaknem 500 millió forintot költöttek a közösségi bormarketingprogram megvalósítására, s ennek következtében ugyancsak fellendült az export.) A marketingprogramhoz kapcsolni kell az exportszubvenció kérdését is, mégpedig az EU-ban elfogadott és alkalmazott támogatási rendszer hazai viszonyokra történő átültetésével. Szükség van a piacra jutási feltételek javítását célzó speciális támogatási formákra is.

Átgondolt támogatáspolitika kell

A mezőgazdasági tárca vezetői is tisztában vannak a borászat nehéz helyzetével. A bor- és a hegyközségi törvény állandó korszerűsítésével kívánják a megfelelő feltételeket megteremteni. A bortörvény módosítása továbbra is napirenden van, s azt ígérik, hogy a szakma javaslatait és az Európai Unió harmonizációs követelményeit is figyelembe veszik, amikor a törvényeket új formába öntik. Arra is készek, hogy a szakmai indokok alapján vadonatúj, mindent átfogó bortörvényt szerkesszenek. (Az Országgyűlés június 13-án fogadta el az agrártárca módosító javaslatait a bor-, valamint a hegyközségi törvényhez.)

A minisztérium szakmai vezetése is elismeri, hogy a szőlő- és borágazatban igen nagy a tőkehiány. Ám a főhatóság anyagi lehetőségei korlátozottak, még akkor is, ha élnek bizonyos támogatási formák. Kétségtelen, hogy a földalapú támogatást a szőlőtermesztők is igénybe vehetik. Az sem vitatható, hogy a telepítést, a gépbeszerzést ugyancsak segítik. Kamattámogatás igényelhető a hitelekhez, s szubvencionálják a borexportot. Említhető a bormarketing költségeinek központi támogatása is, ám mindezek ellenére az ágazat alig-alig tud előbbre jutni. Elenyésző ugyanis az az összeg, amit az állam csepegtet ezeken a csatornákon, ezért is indokolt az átgondoltabb támogatáspolitika kialakítása.

A borágazat ma már sokszínű: megtalálható benne a saját fogyasztásra termelő kisgazdaság, a nemzetközi sikereket elért családi birtok és pincészet, valamint az óriási borforgalmat lebonyolító és koncentrált szőlőterülettel rendelkező nagyvállalat. Különböznek a közgazdasági és a piacra jutási feltételek is. A kisgazdaság és a családi birtok sokkal érzékenyebb a piac mozgásaira. Ezeket a vállalkozásokat érinti a leginkább a műitalgyártás által teremtett piaci zavar. Bármily furcsa, de a jövedéki törvény bevezetése is nekik okoz nagyobb nehézségeket.

Szőlőtermő területek a világban
Ország	Terület (ezer ha)
Afrika
Dél-Afrika	105,60
Algéria	77,25
Marokkó	47,93
Tunézia	27,63
Amerika
USA (csak Kalifornia)	263,46
Argentína	210,63
Chile	116,16
Brazília	60,20
Mexikó	47,00
Peru	11,66
Uruguay	9,43
Kanada	7,16
Ázsia
Japán	23,40
Ciprus	20,14
Izrael	5,60
Óceánia
Ausztrália	80,50
Új-Zéland	8,20
Európa
Spanyolország	1123,30
Olaszország	922,41
Franciaország	917,09
Portugália	259,48
Románia	255,94
Ukrajna	148,20
Görögország	132,22
Magyarország	130,93
Bulgária	106,99
Németország	105,00
Jugoszlávia Montenegró	85,67
Ausztria	51,68
Szlovákia	26,74
Csehország	12,85
Svájc	14,89
Luxemburg	1,35
Forrás: EU

Növekvő feladatok a hegyközségeknél

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) számára – amely 1998 óta a terméktanácsi feladatokat is ellátja – a bortörvény újabb módosítása, a hegyközségi törvény általuk kezdeményezett átalakítása mellett a bor jövedéki körbe vonása adja a legtöbb feladatot. A HNT feltárta azokat a jogi akadályokat is, amelyek a bortermelést indokolatlanul nehezítik. Akad ilyen a törvényben és a végrehajtási rendeletben is, és számos más jogszabály módosítására is szükség van ahhoz, hogy a termékpálya jogi háttere tisztuljon. A pincekönyvrendelet és a borzárjegyre vonatkozó előírások hiánya nehezíti a hegyközségek munkáját.

A hegyközségeknek mindenképpen komoly feladatot ad a jövedéki törvény hatására felbukkant „új" tagokkal való foglalkozás, a szőlőtermelők regisztrációjának kiteljesítése, a tagok pincekönyveinek későbbi hitelesítése. Minden hegyközségnek rendeznie kell tagnyilvántartását, hogy a jövedéki törvény által megkövetelt pontosságú adatszolgáltatásra és a származási bizonyítványok hitelességének szavatolására képes legyen. A hegyközségek szerepe tehát egyre erősödik, amit az tehet hitelessé, ha a feladatok megoldásához szükséges hatáskört és pénzügyi forrásokat is megkapják.

A jövedéki törvény végrehajtásához túl kevés idő állt rendelkezésre, emiatt pedig gyorsan, alapos megfontolások nélkül dolgozták ki a jogszabály tervezetét – állítják a HNT vezetői.

A köztestület – természetesen elfogadta a kormány azon döntését, hogy a bort is bevonják a jövedéki körbe – a jogszabályok előkészítése során mindent megtett azért, hogy szakmailag hasznos és végrehajtható törvény szülessen. Az erőfeszítés hiábavalónak bizonyult, mivel a szakmailag is indokolt javaslatok jelentős részét nem építették be a joganyagba. Az erőltetett ütem, a realitásokat figyelmen kívül hagyó határidők miatt elmaradt a kellő előkészítés, rengeteg ponton módosítani kellett a friss jogszabályokat (lásd a június 13-i módosításokat). A HNT véleménye szerint nem elsősorban a hamisítás elleni küzdelem a fő célja a jövedékiség kiterjesztésének. Sokkal inkább azt a kötelezettségét szeretné a kormány kipipálni, amit az ország jogharmonizációja kapcsán tett: 2000-ig harmonizálja adójogszabályait az EU vonatkozó előírásaival. Az Unió berkein belül pedig a bor jövedéki termék.

A törvénymódosítás hiányosságai

A HNT minden érintett figyelmét felhívta arra, hogy a regisztrációt akkor is indítsa el a törvényben megadott határidőig, ha nyilvánvalóan hiánypótlásra lesz szükség. A jövedéki törvény alkalmazásának felfüggesztése nem várható, és szándékos megsértése súlyos következményekkel jár. A szőlőtermesztőkre és a borászokra rótt kötelezettség tehát nagy, s azt is hozzá kell tenni, hogy a kötelezettség mellé igen csekély előny társul. Az anyagi terhek is megnőnek, hiszen például a zárjegy várható előállítási és felhelyezési költsége a jelenlegi ismeretek szerint meghaladja a jövedéki adó mértékét.

A jövedéki törvény hatálybalépésének anyagi következményeit a kormánynak kompenzálnia kell, ehhez tehát támogatást igényelnek a borászok. A bortörvény június 13-i módosítása olyan változásokat is magában foglal, amelyeket a borszakma nem tart kívánatosnak. Ilyen például az árutermelő ültetvény 500 négyzetméteres területének 1500 négyzetméterre történő növelése. Ezzel jelentősen puhítottak a törvény szigorán – állítják a szakemberek. Ugyancsak változtak a szőlőfajták meghatározásai, illetve a borok alkoholtartalmának egyes meghatározásai, a szőlő termelőhelyeire vonatkozó egyes előírások, telepítési szabályok. Újraszabályozták a palackozott borok forgalmazását, a házasítás, javítás egyes szabályait, a származási bizonyítvány kiadásának rendjét. A hegyközségi törvény módosításai nem jelentősek, ám befolyásolhatja a jövőt mindaz, amit elhagytak a köztestület javaslataiból.

Nem került a törvénybe például az a javaslat, amellyel az összes árutermő szőlőterületre kiterjesztették volna a hegyközségek hatályát. Ennek következtében a borvidékbe nem sorolt termelőhelyeken a jegyzőket kell bevonni a jövedéki törvény végrehajtásába. Nem egységes a származási bizonyítványok és telepítések-kivágások engedélyezésének rendje. Ágazati szinten milliós nagyságrendű kárt okoz az a paragrafus, amely a törvény kihirdetésétől számított 30 nap múlva megszünteti a meghatározott termelőhelyről származó borok 15 százalékos házasíthatóságát. Ez a rendelkezés nélkülöz minden szakmai alapot. Megkötött szerződések válnak teljesíthetetlenné az évközi módosítás miatt. A kevéssé kelendő fajtákat – a házasítás lehetőségének megszűntével – nem vásárolják fel, s ez egyes borvidék kistermelőit sújtja.

Azzal, hogy a bor ismét elfoglalja helyét az alkoholtartalmú termékek között, új szemlélet kialakítását is kikényszeríti az ágazat szereplőitől. Fehér Károly, a VPOP főosztályvezetője egyik előadásában kifejtette, hogy a bor adóterhe minimális, ezért a hamisítások felszámolására és az értékesítés, illetve a forgalmazás törvényes rendjének megteremtésére koncentrálja erejét a vámhatóság. Szigorúan szabályozták a kiskereskedelemben az alkoholtermékek és a bor értékesítését. Alkoholterméket és bort az üzlethelyiségben (a raktárban is) – kivételt képez a vendéglátó-ipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely – kizárólag bontatlan, zárjeggyel ellátott palackban, illetve szőlőbor esetében kannában lehet tárolni. A jövedéki engedéllyel nem rendelkező kereskedő elvitelre bort csak zárjeggyel ellátott palackban és kannában forgalmazhat. Az értékesítésről külön nyilvántartást köteles vezetni, ennek során fel kell jegyeznie a beszerzett mennyiséget, s meg kell állapítania a zárókészletet. A rendelkezés arra irányul, hogy az értékesítési kör zárt legyen. A vámhatóság 2001. január 1-jétől lefoglal minden adózás alól elvont terméket, hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett zárjegyet, adójegyet, jogellenesen előállított terméket szállító, illetve annak szállítására szolgáló eszközt, tehát adott esetben a gépjárművet is.

Ellentétes érdekek

Az EU-tagság nagy kihívás a borszakmának is. Közismert, hogy a magyar kormány a csatlakozás napjától teljeskörűen alkalmazni kívánja a Közös Agrárpolitikát (CAP). Átmeneti mentességet minimális számban, alapvetően olyan technikai jellegű kérdésekben kért a magyar fél, amelyek nem gátolják a CAP alkalmazását.

A szőlő- és borágazatban átmeneti mentességet kérünk a rendelkezésre álló készletek kimerüléséig a csatlakozás előtt, az EU előírásainak nem megfelelően címkézett borokra, pezsgőkre, illetve az 1993 előtt 0,7 literes palackokba töltött muzeális borokra. Technikai jellegű, a közösségi szabályozást alapvetően nem érintő kérés több is van. Például azt szeretnénk, ha Magyarországot a C I. szőlőtermelő zónába sorolnák be, ahol lehetőség van a borok savtartalmának csökkentésére és növelésére is.

Kérés még, hogy a magyar termelők – egyes EU-országok gyakorlatának megfelelően – mentesüljenek a szőlőtörköly lepárlási kötelezettsége alól, miként az is, hogy a tokaji máslás és a tokaji fordítás során továbbra is lehetőség legyen az aszútörköly és aszúseprő másodlagos felhasználására. (A máslás és a fordítás is a sajtolás után visszamaradt szilárd szőlőfürtrészek újrafelhasználásán alapuló borkészítési eljárás.) Szeretnénk, ha a tokaji eszenciát borként ismernék el. Van még néhány olyan igény – például a rizlingszilváni név további használata, a tokaji borok speciális palackjainak használata, a szőlőfajták listájára vegyék fel a Csaba gyöngyét, a Cserszegi fűszerest, az Irsai Olivért – amelyről még folytatódnak a tárgyalások.

A Külügyminisztérium szerint a magyar álláspont érvényesítése nem lesz könnyű, mivel a tagországoknak – különösen a nagy bortermelőknek – Magyarországgal ellentétesek az érdekeik, feltehetőleg megpróbálnak átmeneti szabályozást érvényesíteni, aminek az a lényege, hogy időlegesen kizárnának minket az egységes belső piacról, a közösségi támogatásokból. Ezzel szemben kötelezően érvényesítenék velünk szemben a termeléskorlátozó piacrendtartás keretében megszabott egyéb intézkedéseket. A boraikról híres EU-tagok elsődleges célja ugyanis az, hogy a magyar piacot a maguk termékeinek megszerezzék, illetve annak megakadályozása, hogy hazánkban a belső fogyasztást meghaladó mértékben keletkezzenek olyan asztalibor-készletek, amelyek kezeléséhez közösségi eszközök, pénzforrások szükségesek.

Az ágazatban érdekeltek többségének jelentős fejlesztésekre lesz szüksége ahhoz, hogy a tagság idején versenyképes maradhasson. A csatlakozásig hátralévő években ehhez segítséget nyújtanak a hazai költségvetési támogatások, illetve a SAPARD (az EU előcsatlakozási támogatása). Fel kell készülni arra is, hogy tagként a lehető legtöbbet tudjanak profitálni az Unió ágazati, illetve általános vidékfejlesztési, agrár-környezetvédelmi támogatásaiból is. A kiváló minőségű bort hatékonyan előállító termelőknek viszont a mainál kedvezőbb általános gazdasági feltételeket hoz a tagság. A lehetőségek kihasználásáért azonban még sokat kell tenni. Mindenekelőtt meg kell ismerni az EU belső piaci feltételeit.

Hajtun György

Magyar bortermékek exportja
Megnevezés	1998. IV. hónap			1999. IV. hónap			2000. IV. hónap			2000/99. év (százalék)
	hektoliter	USD (ezer)	átlagár (liter/USD)	hektoliter	USD (ezer)	átlagár (liter/USD)	hektoliter	USD (ezer)	átlagár (liter/USD)	hektoliter	átlagár (liter/USD)
Pezsgő	5 761	748	1,3	2 086	357	1,71	2 357	374	1,59	113	93
Palackos bor	152 819	20 875	1,37	145 189	17 894	1,23	176 876	17 826	1,01	122	82
Hordós bor	175 027	8 850	0,51	102 687	5 120	0,50	83 371	4 067	0,49	81	98
Vermut	4 133	358	0,87	2 555	304	1,19	2 569	211	0,82	101	69
Must, sűrítmény	1 559	140	0,90	577	60	1,04	3 355	230	0,69	581	66
Összesen	339 299	30 971	0,90	253 094	23 735	0,94	268 528	22 708	0,85	106	90
Ebből bor, must nélkül	337 740	30 831	0,9	252 517	23 675	0,94	265 173	22 478	0,85	105	90
Forrás: Magyar Borkereskedők Szövetsége