Külpiaci rejtelmek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Most kell menni Ukrajnába!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 29. számában (2000. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Az önálló Ukrajnával kialakított hivatalos gazdasági kapcsolataink 1991. május 31-én, a kereskedelmi-gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésről szóló egyezmény aláírásával kezdődtek el. A megállapodás hosszú ideje meglévő, gazdaságaink egészét átszövő alapokra épül, hiszen korábban a magyar- szovjet áruforgalom 20-30 százaléka jutott Ukrajnára. A konvertibilis fizetésre való áttérés évének (1991) világpiaci árain számolva ez 2-3 milliárd dollárt ölelt fel.

 

Ukrajnával - mint a többi szovjet utódállammal is - alaposan visszaesett hazánk forgalma. A tavalyi, alig több mint 340 millió dolláros árucsere a tíz évvel korábbinak hetedét érte el. Ennél kisebb forgalmat mindössze 1993-ban rögzítettek a vámstatisztikák. A mindkét részről elindult, kiegyenlített növekedés 1995-ben érte el csúcspontját 664 milliárd dollárral. A hat éve meglévő - igaz, nem túl jelentős - magyar passzívum tavaly volt a legnagyobb. Északkeleti szomszédunk ennek ellenére fontos és perspektivikus partnerünk, gazdasági kapcsolataink a jövőben intenzívebbé válhatnak. Reményeink szerint ezzel a számunkra igen fontos országgal az áruforgalom 500 millió dollár körüli szinten stabilizálódhat - összegezte az elmúlt évek fejleményeit és a magyar várakozásokat Tamás István, a Külügyminisztérium főosztályvezetője.

Ukrajna gazdasága A 600 ezer négyzetkilométer területű, közel 50 millió lakosú szomszédunk nagy lehetőségekkel rendelkező ország. 1990-ben 300 milliárd kWh villamos energiát, 45 millió tonna vasipari hengerelt árut, 50 millió tonna gabonát, 5,4 millió tonna cukorrépát, 22,7 millió tonna cementet, 106 ezer traktort állított elő, a függetlenség deklarálása óta azonban folyamatosan hanyatlik gazdasága. A Szovjetunió megszűnésével szétzilálódtak a gazdasági kapcsolatok, és Ukrajnának az örökölt torz gazdasági szerkezet átalakításán kívül meg kellett birkóznia a hetvenes évek olajválságához hasonló sokkal is. Az addig nyereségesnek hitt, 80 milliárd köbméter földgázt és 30 millió tonna kőolajat felhasználó ipar és mezőgazdaság egyik napról a másikra veszteségessé lett a cserearányromlás következtében. A sokk folytán a gazdaság gyakorlatilag összeomlott, 1993-ban a több mint 10 ezer százalékos infláció lenullázta a lakosság megtakarításait. Sürgetővé vált az újrakezdés, amely azonban mind a mai napig várat magára. A nemzetgazdaság összteljesítménye a kilencvenes évek szintjének harmadára esett vissza, a beruházások leálltak, folyik a vagyon felélése, a gyakran cserélődő kormányok légvárakra épülő stabilizációs programjai mindeddig nem tudtak eredményt felmutatni.

A gazdaság mélyrepülése

Bár az 1998-as oroszországi válság lehetőséget kínált az elavult és mindinkább tarthatatlan gazdasági szerkezet átalakítására, a piaci reformok folytatására, ezzel nem éltek az ukrán gazdaság irányítói. Emiatt Ukrajnában - Oroszországgal ellentétben - még tavaly is erősödtek a válságjelenségek, nagymértékben romlottak a makrogazdasági eredmények. Gyenge volt a mezőgazdasági termés, nagy gondokkal küszködött az ipar, és visszaesett a külkereskedelmi forgalom. Ezért tartják a gazdasági elemzők 1999-et az elszalasztott lehetőségek évének.

Annak ellenére, hogy a hivatalos statisztikák tavaly a GDP stabilizálódását és az ipari termelés mintegy 4 százalékos növekedését mutatták ki, tovább mélyültek az ukrán gazdaság válságjelenségei. A vállalati körbetartozások mértéke egyetlen év alatt másfélszeresére nőtt, és szinte a gazdaság béklyójává vált. Az adótartozások összege háromszorosa az éves nemzeti jövedelemnek. A fogyasztói árak a hivatalos adatok szerint 19,2 százalékkal nőttek, a nemzeti valuta 52 százalékkal devalválódott a dollárhoz képest. Az ukrán nemzeti bank valutatartalékai 1,23 milliárd dollárra apadtak, miközben az országnak a következő 12 hónapban 3 milliárd dollárnyi tartozást kellene visszafizetnie.

Az ukrán energetikai szektor havaria üzemmódban működik, azaz csak úgy tudják fenntartani a szolgáltatást, hogy egyes területeket - esetenként egész megyéket - sorozatosan lekapcsolnak a hálózatról. Decemberben például 16 ezer vállalkozástól vonták meg az energiaszolgáltatást, mert hosszabb ideje nem fizette a számlát.

A független Ukrajna leggyengébb termését tavaly takarították be. A hivatalos statisztika 26 millió tonna gabonáról szól, ez a szám azonban szakértők szerint legalább 10 százalékkal több a valóságos termésnél. (Korábban átlagosan 50 millió tonnát megközelítő mennyiségről szóltak a jelentések.) Berki Tamás, kijevi nagykövetségünk külgazdasági attaséja mutatta be a szomszédos ország agráriumának mélyrepülését. A cukorrépatermés például az 1913-as év szintjére süllyedt, az előállított 1,9 millió tonna cukor alig fedezi a belső fogyasztást. (Egy évtizeddel ezelőtt mintegy 7 millió tonna cukrot gyártottak). A kukoricatermés szinte katasztrofálisnak tűnik: 1997-ben még 5,34 millió tonnát, 1998-ban ennek kevesebb mint felét (2,3 millió tonnát), tavaly pedig mindössze 670 ezer tonnát takarítottak be. A hiány ellensúlyozására a kormány engedélyezte 1,5 millió tonna kenyérgabona importját minimális, 0,01 százalékos vámmal. Szakértők szerint az idei év a kenyérgabona-termés szempontjából ugyancsak fekete esztendő lesz, mivel több mint egymillió hektár vetésterületet hagytak parlagon, 1,5-2 millió hektáron pedig újra kellett vetni a kedvezőtlen időjárás miatt. A gépek elavultak, a gazdaságok többsége képtelen újakat vásárolni, s a krónikus üzemanyaghiány miatt gyakran még a termést sem képesek betakarítani. Az ágazat problémáit növelheti, hogy a múlt év decemberében kiadott elnöki rendelet szerint magántulajdonba kell adni a termelőszövetkezetek termőföldjeit és ingóságait.

Megdöbbentő az ipari potenciál leépülése is. Egy példa: 1990-ben a gépipar 106 ezer traktort állított elő, tavaly még ötezret sem. A korábbi hadiipari üzemek többsége csődhelyzetben van, felszámolásukat eddig szociálpolitikai meggondolásból halogatták. A könnyűipar az elmúlt két évben szinte a nulláról indította újra termelését, döntően nyugat-európai bérmunkát vállalva (már magyar cégek is jelen vannak ezen a piacon). A nemzeti valuta 1998-as drasztikus leértékelése tette az ágazatot versenyképessé, amely most a legsikeresebbek közé tartozik.

A külkereskedelmi forgalom értéke tavaly 23,4 milliárd dollár volt, 14 százalékkal maradt el az előző évitől. A kivitel meghatározó tételei a vaskohászati alapanyagok, a belőlük készülő termékek, míg a behozatalban az ásványi termékek dominálnak. Ukrajna fő partnere Oroszország, ahová az export 20,4 százaléka irányul, és ahonnan az import 47,2 százaléka származik. A külföldi befektetések eddigi értéke 3,25 milliárd dollárra tehető; a magyarok 47 millió dollárral vannak jelen.

A magyar-ukrán áruforgalom alakulása (millió dollár)
 

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

Export

199,1

159,3

184,7

317,7

219,8

249,9

219,9

127,8

Import

154,9

141,4

239,1

346,8

292,1

285,1

226,4

214,9

Összesen

354,0

300,7

423,8

664,5

511,9

535,0

446,3

342,7

Virul a szürkegazdaság

Az ukrán gazdaság ismerői szerint a szabályozási rendszer valósággal gúzsba köti a vállalkozókat, akik igyekeznek a törvényeket kijátszani, megkerülni, és az úgynevezett szürkegazdaságba menekülnek. Becslések szerint az iparosok, kereskedők csaknem feleakkora jövedelmet állítanak ily módon elő, mint a legális szektorban. A külső szemlélőnek is feltűnik például az, hogy az ország képére korántsem a hivatalosan regisztrált, havi 50 dolláros átlagfizetés a jellemző.

A vállalkozók többsége legalizálná tevékenységét, ha ezt a közelmúltban beindult változások lehetővé teszik számukra. A folyamat kibontakozására számítanak a magyar üzletemberek, annál is inkább, mert a negatív tényezők ellenére számukra az Ukrajnával való gazdasági együttműködés komoly perspektívákat rejt magában. Tamás István prognózisa szerint 2000-ben megáll a forgalom csökkenése, s az új ukrán kormányprogram végigvitele a külgazdasági kapcsolatok élénkülését vonja maga után. A késztermékeket exportáló vállalkozások azonban kevesebb eredményre számíthatnak, mint azok, amelyek a kooperációs lehetőségeket használják ki, illetve befektetnek az ukrán gazdaságba. A korábban megemelt ukrán vámok és a visszaesett belföldi kereslet miatt ugyanis a fogyasztási cikkek importja valószínűleg tovább mérséklődik. Bővülhet viszont például a mezőgazdasági termelés korszerűsítéséhez szükséges termékek, gépipari részegységek és általában az ukrán exportcikkek eladhatóságát növelő komplettáló anyagok, szerkezetek, elemek bevitele. Növekedhetnek az élelmiszeripar korszerűsítéséhez gépeket és berendezéseket szállítók esélyei is.

A mezőgazdasági tulajdonreform várhatóan terméskieséssel jár, ezért az év második felétől a magyar élelmiszer-exportőrök ugyancsak konjunktúrára számíthatnak. Kedvező lehetőségeket kínál a közös határon működő infrastrukturális létesítmények hasznosítása. Az EU-hoz történő csatlakozás esetén új szerepet kaphat például a Záhony-Csap vasúti átkelő. Perspektivikusan ide lehet majd telepíteni azokat a bázisokat, amelyek az Unió délnyugati tagországaiból származó, vagy oda irányuló áruk logisztikai kiszolgálását végzik.

Ukrajna fontosabb makrogazdasági mutatói (1995-1999)
(az előző év százalékában)
 

1995

1996

1997

1998

1999

Bruttó hazai termék

-11,8

-10,1

-3,2

-1,7

-0,4

Teljes ipari termelés

-11,5

-5,1

-1,8

-1,5

4,3

Közszükségleti cikkek termelése

-19,1

-20,1

-13,8

 

7,2

Mezőgazdasági termelés

-4,0

-9,0

-1,9

-8,3

 

ebből: növénytermesztés

-2,0

-10,0

...

-15,0

 

állattenyésztés

-8,3

-8,0

-23,0

2,0

 

Beruházási tevékenység

-35,0

-20,0

-7,5

-4,4

n. a.

A központi költségvetés hiánya a GDP %-ában

6,7

4,5

6,9

1,94

2,2

Az éves infláció (%)

181,7

39,7

10,1

20,0

19,2

Forrás: Ukrán Állami Statisztikai Bizottság

Kedvező jelek

Berki Tamás további elgondolkodtató jelenségekre is felhívta a figyelmet. Ukrajnában a mezőgazdaság általános visszaesése közepette 3 millió tonna körül stabilizálódott a napraforgó-termelés, miután jelentős részét exportálják - elfogadható áron és jövedelmezőséggel. Az iparban is - például a cementgyártásban - vannak hasonló tendenciák. Ennek az ágazatnak a teljesítménye tíz év alatt 22,7 millió tonnáról 5,8 millió tonnára esett ugyan vissza, de az utóbbi négy évben, ha kismértékben is, folyamatosan nő a termelés. Az export ennél alacsonyabb ütemben bővült, ami a belföldi felhasználás emelkedésére, az építőipari tevékenység kibontakozására utal. A cement ugyanis köztudottan nem raktározható hosszabb ideig, nem lehet belőle többet előállítani, mint amennyit felhasználnak. Nem tárolható a villamos energia sem, a fogyasztás alakulásából tehát közvetlen következtetéseket lehet levonni. Az ukrajnai erőművek 1990-ben 298 milliárd kWh villamos energiát termeltek, tavaly már csak 171 milliárd kilowattórát. A termelés 1994 óta azonban alig mérséklődött, holott a hivatalos statisztika szerint a gazdaság teljesítménye 1990-hez képest 30 százalékra esett vissza. A magyarázat az, hogy a termelés és az energiafelhasználás jelentős része az árnyékgazdasághoz kötődik.

Az attasé azt ajánlja az Ukrajnába üzleti útra érkezőknek, hogy feltétlenül látogassanak el a piacok valamelyikére. Ott meggyőződhetnek arról, miként működik az ukrán gazdaság, méghozzá sok területen eredményesen. A termelők jó része azért nem hagyja el az árnyékgazdaságot, mert azonnal veszteségessé válna: az értékesítés után számlájára érkező pénzt az érvényes eljárás szerint eltünteti a bank, a helyi önkormányzat vagy az adóhatóság. Ezért az az általánosan elfogadott gyakorlat alakult ki Ukrajnában, hogy ahol lehet, nem fizetnek készpénzzel, inkább elcserélik az árukat.

Ukrajnának 1993. január 1-jén nem volt külföldi adóssága, mert Oroszország átvállalta a volt Szovjetunió addigi összes adósságát. Azóta az ország adósságállománya 12,6 milliárd dollárra duzzadt, ám ebben nincs benne az orosz energiahordozók utáni tartozás. Az ukrán kormány kénytelen volt az esedékes külföldi adósság átütemezését kérni, és a hitelezők nyomására elkerülhetetlennek látszik a megszorító intézkedések meghozatala, az ukrán "Bokros-csomag" bevezetése.

Csernobili mementó Csaknem 15 évvel a katasztrófa után Csernobil még mindig kísért. A világ eddigi legnagyobb nukleáris balesete emberek ezreinek halálát okozta, és a következmények felszámolása dollármilliárdokat emésztett fel. A még mindig Lenin nevét viselő nukleáris erőmű négy reaktora közül már csak egy, a 3-as számú működik, az ukrán kormány és az Európai Unió közötti megállapodás alapján azonban év végéig ezt is bezárják. Az ország szűkös energiaellátottsága miatt nem volt könnyű meghozni ezt a döntést - hangsúlyozta Viktor Juscsenko ukrán miniszterelnök. Nem beszélve arról, hogy az erőmű kiiktatása legalább 2 milliárd dollárjába kerül a pénzforrásokban szűkölködő országnak. A veszélyeknek és az áldozatoknak azonban ezzel nincs vége, Csernobil az erőmű bezárása után is még akár fél évszázadig nyeli a pénzt. Három és fél millió egészségkárosultról kell gondoskodni, és természetesen pótolni kell a kieső kapacitásokat is. Dollárszázmilliókba kerül a kísértetreaktor fölé emelt betonszarkofág biztonságossá tétele. A balesetet szenvedett blokk ugyanis még mindig sugároz, a védőfalak állapota romlik, egyre szélesebb repedések tátonganak rajta, miközben a belsejében folyamatosan radioaktív por keletkezik. Hamarosan új betonkoporsót kell építeni a 4-es blokk köré, aminek költségei 768 millió dollárra rúgnak. A G-7 csoport és az Európai Unió államai 600 millió dollárral járulnak hozzá a költségekhez, és tárgyalnak a hiányzó 168 millió "összeadásáról" is. Szakértők szerint ezzel a betonkoporsóval több száz évre biztonságosan sírba zárható az 1986. április 26-án felrobbant és évszázadokig sugárzó reaktor. Más kérdés, hogy a nyugati országok hajlandók lesznek-e további másfél milliárd dollárral finanszírozni az ukránok által elképzelt új, kétblokkos, orosz gyártmányú atomerőmű építését. Ukrajna ugyanis nem akar lemondani az atomenergia hasznosításáról, legfeljebb az eddigieknél biztonságosabb technológiákon gondolkodik. A német környezetvédelmi miniszter sem tudta meggyőzni az ukrán illetékeseket a korszerű, gázturbinás erőművek előnyeiről. Kijev hallani sem akar a földgázról, attól fél, hogy így az orosz gázszállításoktól válna függővé. A nukleáris technológiához való görcsös ragaszkodás okát egyes megfigyelők abban is látják, hogy Ukrajna az atomerőművekben olcsón előállítható villamos energia birtokában hosszabb távon áramexportőrré szeretne válni.

Visszamenni nehezebb

Ezek után felvetődik a kérdés: miként érdemes Ukrajnában üzleti kapcsolatokat teremteni? A kijevi attasé azt tanácsolja a magyar vállalkozóknak, hogy olyan területekre igyekezzenek Ukrajnába szállítani, ahol az áru tulajdonjogát nem kell átruházni a fizetésig vagy a biztosíték kézhezvételéig. Ez nem egyszerű feladat, megbízható partner híján különösen vigyázni kell. Figyelni kell az árfolyammozgásokra is, a tájékozatlanság ugyanis óriási veszteségeket okozhat: ha belföldiesítették az árut és megállapították az árát, akkor azon már nehéz változtatni.

Az attasé elsősorban a vegyesvállalkozások szervezését ajánlja: szinte ez az egyedüli lehetőség arra, hogy a magyar vállalkozói réteg is versenyképes maradjon. Érdemes kitartani Ukrajnában, ahonnan könnyű eljönni, visszamenni azonban sokkal nehezebb.

Jelentős pozíciókat építhet ki magának az, akinek mégis sikerül Ukrajnában vállalkozni. Mintegy 300 magyar cég van jelen az ukrán piacon - teszi hozzá a fentiekhez Arkagyij P. Gupalo, a budapesti ukrán nagykövetség kereskedelmi-gazdasági missziójának vezetője. Ily módon nemcsak az 50 milliós piacra lehet bejutni, de vámmentesen lehet exportálni a FÁK azon országaiba is, amelyekkel Ukrajnának szabadkereskedelmi megállapodása van. (Kivétel ez alól az orosz piacon a cukor és a szesz.)

- Az országaink közötti kereskedelemben tavaly csökkent a magyar export, aminek ellensúlyozására ukrán részről határozott lépéseket tettünk. Tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy a kiegyensúlyozottabb kereskedelem mindkét oldalról jobban bővíthető - fogalmazott a misszióvezető. Ő is azt ajánlja, hogy a magyar vállalkozó elsősorban ne piacot, hanem hozzáértő, megbízható partnert keressen magának. Különösen a nagy fejlesztések előtt álló élelmiszeriparban vannak erre lehetőségek, mindenekelőtt a konzerviparban, a húsfeldolgozó és gyümölcsfeldolgozó ágazatokban.

Új privatizációs hullám

Handin Anatolij misszióvezető-helyettes arra hívta fel a figyelmet, hogy most indul a privatizáció második hulláma, amiben már a külföldiek is részt vehetnek. A korábbi, úgynevezett kuponos privatizáció keretében többnyire a dolgozók tulajdonába kerültek a vállalati részvények. Most ezek felvásárlásával lehet üzletrészekhez vagy többségi tulajdonhoz jutni az ukrán vállalatokban, mindenekelőtt az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban.

Nagyobb magyar vállalatok már nyitottak többségi tulajdonnal üzemeket ezekhez az ágazatokhoz kapcsolódva. A Dunapack és a Pannonplast élelmiszer-csomagoló anyagokat készít, mindkét cég szép sikereket ért el működése első évében. Az IKR Bábolna közös vállalkozása kukoricavetőmag-termesztésre rendezkedett be, s miután ez hiánycikk a piacon, a vállalkozás sikere aligha kétséges. A Richter Gedeon Kijev mellett hoz létre mintegy 20 millió dollár befektetéssel új gyógyszerüzemet. Jó lehetőséget kínál az építőanyag-ipar, elsősorban a téglagyártás, amibe már néhány magyar vállalkozó is belevágott, a BorsodChem pedig nyílászárók gyártására hozott létre közös vállalkozást.

Az ukrán gazdasági diplomaták az érdeklődők figyelmébe ajánlják a korábban fejlett, az utóbbi években azonban alaposan visszaesett textilipart is. Jól felszereltek a gyárak és képzett a munkaerő, amire támaszkodva több német vállalkozó már jelentős bérmunkaszerződést kötött. Az ukrán piacon kedvező áron lehet beszerezni selymet, pamutot és műanyag szálas textíliát. Üzleti lehetőség az is, hogy az ukrán vállalatok általában nem képesek kihasználni az Európai Unió által biztosított kvótákat. A befektető és az együttműködő külföldi cégek így kedvező feltételekkel szállíthatják az ukrán nyersanyagból, ukrán technológiával és munkaerővel előállított termékeiket nemcsak a FÁK, de az EU országaiba is.

A magyar export túlnyomó részét a kis- és közepes vállalkozások szállítják Ukrajnába. Az általuk nyélbe ütött üzleteknél nem alkalmazható módszer a vevőhitelezés, mivel a magyar fél által kért kormánygaranciát Kijev nem adja meg. Ezért célszerű lenne felülvizsgálni és megváltoztatni azt a lehetőséget, miszerint a magyar exporttámogató intézmények hitelt nyújtanak a vevőknek, mert ez az esetek nagy többségében egyszerűen nem alkalmazható. Inkább azokat a magyar vállalkozókat kellene segíteni, akik már jelen vannak az ukrán piacon, vagy be szeretnének jutni oda - állítja a kijevi magyar attasé.

Befektetés a földbe

Lehetőségként kínálkoznak ezekben a hónapokban a mezőgazdasági befektetések is. Megkezdődött ugyanis az ukrán földreform, a szövetkezetek földjei magántulajdonba kerülnek, de nem tudni, ki fogja azokat megművelni. A kistulajdonosok nagy része - akárcsak más volt szocialista országban - nem rendelkezik a szükséges termelőeszközzel és tőkével. Sokan kényszerből vagy anyagi meggondolásból bérbe adják a tulajdonukba került földeket. Számos esetben kínálnak évek óta parlagon lévő, műtrágyától, növényvédő szertől mentes önkormányzati területeket is, amelyek pihentetés nélkül alkalmasak például biotermesztésre. Nem véletlen, hogy német és amerikai cégek már "rászoktak" az ukrán földek bérbevételére. A szerződő helyi önkormányzatok általában 49 évre engedik át a művelést a bérlőnek.

Mit ajánl az ukrán gazdasági diplomata a magyar vállalkozónak, aki úgy dönt, hogy megpróbál élni ezekkel a lehetőségekkel? Gupalo misszióvezető tanácsa: először menjen ki Ukrajnába, nézzen körül, érdeklődjön. Ha nem bírja a nyelvet, vigyen magával tolmácsot, ott pedig keressen olyan partnert, aki jól ismeri a helyi viszonyokat, szokásokat, törvényeket. Alapítson vele vegyesvállalatot, de arra készüljön fel, hogy az ukrán partner egyértelműen tőkét vár tőle. Az is járható út - saját tulajdonú cég alapításakor -, hogy olyan szakembert válasszon ki, akire rábízhatja az ügyintézést, esetleg vállalkozása vezetését. Természetesen jól teszi, ha érdeklődik azoktól a magyar vállalkozóktól is, akik már megvetették a lábukat a piacon. Nagyon előnyös, ha a befektetni szándékozó kiépíti a kapcsolatot a helyi önkormányzatokkal, ezáltal jelentősen meggyorsíthatja az ügymenetet, esetleg ötletet kaphat, hová, mibe érdemes befektetnie, kivel hasznos összefognia. És - teszi hozzá - a budapesti misszió tagjai is készséggel állnak információkkal rendelkezésére, sőt hasznos lehet az ukrán honlapok böngészése is.

Ukrajnában több importkorlátozó intézkedést is bevezettek az elmúlt években, és tudnivaló, hogy ezután sem fognak külföldről vásárolni olyan termékeket, amelyeket az országban előállítanak. A bevitelre két lehetőség kínálkozik: a hiánypótlás és a választékbővítés - mondja Szentpéteri Bertalan, a kijevi magyar kereskedelmi szolgálat vezetője. Az import visszaesése ellenére árubőség van Ukrajnában. 1996-ig a kínálat többségét külföldi termékek alkották, napjainkban viszont az üzletekben található cikkek legalább 80 százaléka már hazai eredetű.

A magyar-ukrán forgalom szerkezetének változása az elmúlt két évben (százalék)
 

Kivitel

Behozatal

1998 1999 1998 1999

Élelmiszer, ital, dohány

27,8

15,2

1,2

1,1

Nyersanyagok

1,8

3,8

16,2

15,2

Energiahordozók

1,0

1,2

35,5

39,6

Feldolgozott termékek

49,3

65,2

42,6

38,4

Gépek, gépi berendezések

20,1

14,6

4,5

5,7

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

Enyhülő korlátozások

A magyar kereskedelmi szolgálat vezetője felhívta a figyelmet arra a kedvező változásra is, hogy az utóbbi időben némileg mérséklődött a korlátozás. Korábban előfordult, hogy egy hónapon belül kétszer is változott bizonyos termékek vámtétele, újabban azonban egy éven belül csak egyszer lehet a vámtételt módosítani. Januárban jelentősen csökkentették egyes műanyag termékek, iparcikkek és textíliák vámját, amire a piac azonnal reagált. Az információk szerint szűkíteni készülnek a minőségtanúsításra kötelezett termékek körét is, ez szintén megkönnyítheti az Ukrajnába exportálók dolgát. Tavaly decemberben az ukrán hatóságok vámmentes kvótát állapítottak meg az ipari kukorica és az étkezési búza bevitelére, s miután az idei mezőgazdasági kilátások sem biztatóak, várható, hogy ezek érvényben maradnak, esetleg még ki is bővülnek.

Mindent összevetve a kereskedelmi szolgálat vezetőjének az a véleménye, hogy bár nagyon nehezen, de bizonyos termékeket ezután is el lehet majd adni Ukrajnában. Az exportőröknek azonban elsősorban a választék bővítésében kell gondolkodniuk. A telített piacon levelezéssel, árajánlattal, reklámmal semmit sem lehet elérni, a helyszínen kell megmutatni az árut. Erre lehetőséget nyújtanak a különböző kiállítások és más rendezvények, annál is inkább, mert az ukrán üzletemberek szeretnek vásárra járni.

Szentpéteri Bertalan nem győzi hangsúlyozni: most kell az ukrán piacra menni, lehetőleg tőkekihelyezéssel. A lehetőségeket már felismerték vállalkozóink, hiszen az Ukrajnában elhelyezett 47 millió dolláros magyar tőkének 70 százaléka működő tőke (az összesen 3,2 milliárd dollárt kitevő külföldi tőkének csak körülbelül 30 százaléka sorolható ebbe a kategóriába). Nem szabad addig várni, amíg Ukrajnában kialakul a konszolidált vállalkozás- és befektetésbarát környezet, mert addigra a nagy cégek és a multinacionális vállalkozások ellepik az országot. Vállalkozóink, főleg a kisbefektetők akkor már nem fognak helyet találni maguknak. Addig kell menni, amíg nem késő!

Ukrán Nagykövetség Kereskedelmi és Gazdasági Misszió

1021 Budapest, Budakeszi út 55/D
Tel.: 200-2518
Fax: 275-2302
E-mail: ukran.kovetseg@mail.datanet.hu

Kijevi magyar kereskedelmi szolgálat

ul. Streleckaja 16.
252034
Kijev, Ukraina
Tel.: 380-442-299-600
Fax: 380-442-298-906

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére