Több száz éves a felismerés, hogy az állampolgárokat garanciális szabályokkal kell megvédeni a hatóságok esetleges önkénye ellen, hiszen ilyenkor nem egyenrangú a felek kapcsolata, s valamilyen szinten az ügyfél kiszolgáltatott helyzetben van. Nincs ez másképp az adóigazgatási eljárásban sem.
Mindenki annyi adó fizetésére köteles, amennyi a jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelel. Az adóhatóság és az állam nem követelhet több adót, mint amennyit törvényeink előírnak. Az adóhatóság feladata az adók beszedése, melyet közcélokra (például iskolák, kórházak, közbiztonság, utak fenntartása) fordít.
Az adózás rendjének egyidejűleg két, egymástól elszakítva értelmezhetetlen követelményt kell kielégítenie, a törvényességet és az adózás eredményességét. Az egyensúlyt úgy kell megteremteni, hogy az államháztartás működésének feltételei az adózókat védő garanciák sérelme nélkül teljesülhessenek. Nyilvánvaló, hogy amennyiben kisebb vagy nagyobb adózói csoportok – az ellenőrzés lehetősége nélkül – kivonhatják magukat a közteherviselés alkotmányos kötelezettsége alól, akkor ezeket a terheket a társadalom más adózói csoportjainak kell viselni. Egyfelől tehát védeni kell a privát szférát, másfelől olyan eszközöket kell az adóhatóságok kezébe adni, amellyel feltárhatják az adórövidítést.
Az adózók és az adóhatóságok anyagi és eljárási kötelezettségeit, jogait elsősorban az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.), az adótörvények, valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) tartalmazzák. A jogszabályok rögzítik az adózói jogokat, továbbá a hatósági beavatkozás törvényes lehetőségeivel, eszközeinek pontos szabályozásával is védik, erősítik az adózó helyzetét az adójogi viszonyokban. A következőkben az adózók jogosultságainak főbb csoportjait tekintjük át.
Megkülönböztetés tilalma
Az Alkotmány az alapvető jogok között rendezi az állampolgárok jogegyenlőségét. A modern adórendszerek azonban – a zárt gazdaságokat kivéve – az adózók jogait és kötelességeit nem az állampolgársághoz, hanem más elvekhez, leggyakrabban az úgynevezett illetőséghez igazítják. A nemzetközi adóegyezmények rendszere is általában ezeket az elveket követi, és az állampolgárságnak csak a legritkább esetben van közvetlen szerepe az adókötelezettség alakulásában. Mindezekre tekintettel alkotmányos jelentőségűnek tekinthető az állampolgárság szerinti megkülönböztetés tilalma. Ennek a rendelkezésnek – többek között – a hazánkban letelepedett sok ezer nem magyar állampolgár adójogi helyzetének rendezése során is gyakorlati jelentősége van.
| Az Art. szankciói és a méltányosság Az APEH elnöke a közelmúltban tette közzé a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról szóló irányelvét (7004/2000. számú irányelv, megjelent az Adó és Ellenőrzési Értesítő 2000. évi 8. számában), amely részletesen meghatározza a méltányosság általános alapelveit, az Art. szankciói esetében követendő méltányossági eljárást, a fizetési kedvezményekre irányuló eljárás szabályait, ez utóbbin belül az adómérséklés és a fizetési könnyítés kérdéskörét, végül ezeket tovább bontva kitér a méltányosság gyakorlására a magánszemélyek, valamint a nem magánszemélyek esetében. Tekintettel arra, hogy az irányelv meglehetősen részletes, e helyütt a legszélesebb kört érintő csoportra, a szankciók – adóbírság, mulasztási bírság, késedelmi és önellenőrzési pótlék – esetében gyakorolt méltányosságra térünk ki. Azokban az esetekben, ahol a törvény az adózói magatartásra, a mulasztás jellegére, súlyára, keletkezésének egyéb körülményeire tekintettel biztosít az adóhatóságnak mérlegelési jogkört, a méltányosság gyakorlása annak a hatósági feladatokat ellátó szervezeti egységnek a kötelezettsége, amely az adókötelezettséget vagy szankciót megállapító határozatot hozta, illetve az önellenőrzési pótlék esetében az önellenőrzés hiányában hoznia kellett volna. A méltányosság gyakorlása egyaránt történhet hivatalból vagy kérelemre. Az adóhatóság a szankció megállapítását köteles indokolni, ennek keretében ki kell térnie a méltányosság gyakorlását megalapozó körülményekre, illetve az ilyen körülmények hiányára. A szankciók mértékének mérséklését az adózó a jegyzőkönyvre tett észrevételében, fellebbezésben, avagy felügyeleti intézkedés iránti kérelemben terjesztheti elő. A kérelmet nem elnevezése, hanem tartalma szerint kell elbírálni. Amennyiben az adózó beadványában a szankció megállapításánál (mérséklésénél) irányadó körülményeket vitatja, úgy azt minden esetben fellebbezésének, illetve ha a kérelem a fellebbezési határidőn túl érkezik, felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek kell tekinteni. Abban az esetben, ha az adózó a kérelmében – a fentiek mellett – arra hivatkozik, hogy a cselekménye súlyához, gyakoriságához képest a szankció túlzott mértékű, úgy a beadványt először a szankciót megállapító határozat elleni jogorvoslati kérelemnek kell tekinteni. A jogkövetkezmények alkalmazása vonatkozásában a határozatot akkor is módosítani kell, ha az adózó az érdemi alaphatározat elleni fellebbezési jogáról lemond, avagy kérelmét nem fellebbezésként kéri elbírálni. |
Tájékoztatáshoz való jog
Az ügyfelek tájékoztatásának az Áe.-ben említett általános elvét az Art. részletesebben szabályozza. Meghatározza az adóhatóság "kitanítási" kötelezettségének a terjedelmét is. Az adóhatóság segítségére az adózóknak leggyakrabban az adóbevallások és -befizetések kapcsán van szükségük. Különösen a gazdasági tevékenységet önállóan nem végző adózó állampolgárok egy része nehezen lenne képes maradéktalanul eleget tenni a törvényesen előírt kötelezettségeknek a hatóságok közreműködése nélkül.
Az adóhatóságot figyelmeztetési kötelezettség is terheli azért, hogy az adózó az őt megillető jogoktól ne essen el (például adókedvezmény). Ugyanakkor a tájékoztatási kötelezettség nem korlátlan. Az adóhatóság természetesen nem adótanácsadó intézmény. Így nem kell felhívnia a figyelmet a legális adókikerülési lehetőségekre.
Az adóhatóság meghallgatása előtt köteles tájékoztatni az adózót a jogairól és a kötelezettségeiről, mivel az eljárási jogszabályok ismeretének hiánya miatt senkit nem érhet hátrány.
Adó-visszatérítés
Alapvető jog az adózásban, hogy ha valaki több adót fizet, mint amennyit a jogszabályok alapján kellene, az államnak a többletet vissza kell térítenie. A többletet a hatóság pótlékkal köteles visszatéríteni, amelynek mértéke a késedelmi pótlék mértékével azonos, azaz a jegybanki alapkamat kétszerese. Lényeges, hogy az adóhatóság a visszatérítéssel egyidejűleg általában az arányos pótlékot nem utalja vissza, azt a gyakorlatban külön kérelemben kell az adózónak érvényesítenie.
| Jogorvoslathoz való jog Fellebbezés Az ügyfél az ügy érdemében hozott első fokú határozat ellen fellebbezhet. A fellebbezés joga megilleti azt is, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. A fellebbezést a határozat közlésétől számított tizenöt napon belül lehet előterjeszteni. Az érdemi döntést megelőző határozat csak az érdemi határozat elleni fellebbezésben támadható meg, kivéve ha a külön fellebbezést jogszabály megengedi. A bírságot kiszabó határozat ellen minden esetben külön fellebbezésnek van helye. A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül lemondhat a fellebbezésről. A fellebbezésnek főszabályként halasztó hatálya van a határozat végrehajtására. A fellebbezést annál a szervnél kell előterjeszteni, amely a megtámadott határozatot hozta. A fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók. A felettes szerv a fellebbezéssel megtámadott határozatot és az azt megelőző eljárást megvizsgálja, tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett. A vizsgálat eredményeként a határozatot helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. Ha az érdemi határozat hozatalához nincs elég adat, vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a határozat megsemmisítése mellett a felettes szerv az ügyben első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra utasíthatja, vagy a tényállás kiegészítése iránt maga intézkedik. Módosítás saját hatáskörben Ha az adóhatóság megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabálysértő, a határozatát az adózó terhére a határozat közlésétől számított egy éven belül, az adózó javára az adó megállapításához való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja. Felügyeleti intézkedés A felettes adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter kérelemre vagy hivatalból felügyeleti intézkedést tesz, ha az ügyben eljárt adóhatóság határozata jogszabálysértő, avagy a határozathozatalra jogszabálysértő módon nem került sor. A felettes adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter az utólagos adómegállapítás korlátjaira is figyelemmel a jogszabálysértő határozatot megváltoztatja, megsemmisíti, és új eljárás lefolytatását rendeli el, vagy az első fokú adóhatóságot eljárás lefolytatására utasítja. Bírósági felülvizsgálat Az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja. Érdemi határozatnak minősül – a fizetési halasztás és részletfizetés engedélyezése tárgyában hozott határozat kivételével – minden, az adókötelezettséget érintő, az adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy jogát, kötelezettségét megállapító határozat. A bírósági felülvizsgálat az adóhatósági határozat végrehajthatóságát nem érinti. A végrehajtás felfüggesztéséről a bíróság az adózó kérelmére végzéssel határoz. |
Iratbetekintés
Az adózó, továbbá az adó megfizetésére kötelezett személy jogosult az adózásra vonatkozó iratok megismerésére. Minden olyan iratba betekinthet, valamint minden olyan iratról másolatot készíthet vagy kérhet, amely jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges, kivéve az iratnak azt a részét, amely más személyre vonatkozó, adótitkot érintő rendelkezést tartalmaz.
Korlátozható az iratbetekintés az adatszolgáltatásra vonatkozó iratok tekintetében az adóellenőrzés megkezdéséig, ha valószínű, hogy azok tartalmának megismerése a későbbi ellenőrzést meghiúsítaná. Az iratbetekintés korlátozásáról az adóhatóság határozatot hoz. A határozat ellen jogorvoslatnak van helye.
Az adózó vagy képviselője a nála lefoglalt iratokba betekinthet, kérésére azokról az állami adóhatóság másolatot készít.
Önellenőrzés
Az önellenőrzés keretében az adózó helyesbítheti az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot – az illeték kivételével – és a költségvetési támogatást. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az adót, a költségvetési támogatást nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg vagy bevallása – számítási hiba vagy más elírás miatt – az adó, a költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja.
Nem önellenőrzés
Nem minősül önellenőrzésnek, ha az adózó bevallását késedelmesen nyújtja be, és késedelmét nem igazolja, vagy igazolási kérelmét az adóhatóság elutasítja.
Kizárt az önellenőrzés
Nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó jogszerűen élt a törvényben megengedett választási lehetőséggel, és ezt az önellenőrzéssel megváltoztatná.
Az önellenőrzés korlátja
A hatósági ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás – a vizsgált időszak tekintetében – önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az ellenőrzés – a próbavásárlást kivéve – a megbízólevél bemutatásával kezdődik. Az adóhatóság hivatali helyiségében történő ellenőrzés esetén az ellenőrzés megkezdésének az erről szóló értesítés kézbesítésének az időpontja minősül. Az adóhatóság által utólag megállapított adót, költségvetési támogatást az adózó nem helyesbítheti.
Az önellenőrzési jogosultság terjedelme
Önellenőrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adó megállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni.
Az önellenőrzés fogalmi körébe tartozik az adóalap, a feltárt adó, költségvetési támogatás, és – ha törvény előírja – az önellenőrzési pótlék megállapítása, a helyesbített adóalap, a helyesbített adó, költségvetési támogatás, valamint a pótlék bevallása és egyidejű megfizetése, illetőleg az adó, költségvetési támogatás igénylése.
Önellenőrzés helyett elszámolás
Nem minősül önellenőrzésnek, ha az általános forgalmi adót a vámhatóságnak a termékimportot terhelő adót megállapító határozatának módosítása miatt kell helyesbíteni. Ha a vámhatóság a termékimportot terhelő adót megállapító határozatát utóbb módosítja, a módosító tételt annak a hónapnak a bevallásában kell elszámolni, amelyben a pénzügyi teljesítés is megtörtént.
Nyilvántartás
Az önellenőrzéssel feltárt adót és költségvetési támogatást – a magánszemély jövedelemadója kivételével – a feltárás időpontjában nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartásból ki kell tűnnie az eredeti bevallási kötelezettség és a helyesbítés időpontjának, a helyesbített adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének. A nyilvántartáshoz mellékelni kell a helyesbítés szöveges indokolását, valamint az önellenőrzési pótlék számítását. A nyilvántartást és a helyesbítés bizonylatait az elévülési időn belül meg kell őrizni.
Önellenőrzés szankció nélkül
Az adózó javára mutatkozó helyesbítés esetén önellenőrzési pótlékot sem felszámítani, sem megfizetni nem kell.
Nyilatkozattétel, észrevételezési jog
Az ellenőrzés során az adózónak joga van arra, hogy észrevételeket tegyen az adóhatóság megállapításaira, továbbá joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, avagy azt megtagadja.
Tájékoztatási kötelezettség
A nyilatkozattételre való felhíváskor az adóhatóságnak tájékoztatnia kell az adózót arról, hogy a megnyilatkoztatására milyen eljárási minőségben – ügyfélként, vagy (az Art. 37. §-a szerinti) nyilatkozattevőként – kerül sor. Ez azért szükséges, mert az eljárási minőségtől függ, hogy a nyilatkozattételre felhívott személynek joga van-e megtagadni a nyilatkozattételt.
Nyilatkozatfajták
A nyilatkozattételnek alapvetően három formája különböztethető meg aszerint, hogy a nyilatkozattevőt kinek az ügyében hallgatja meg az adóhatóság. Ennek megfelelően az adózó nyilatkozhat a saját ügyében, másik adózó ügyében, valamint az adózónak nem minősülő magánszemély az adózó ügyében.
Nyilatkozat a saját ügyben
Az adózónak törvényben biztosított alanyi joga, hogy a saját ügyében nyilatkozatot tegyen. Ugyancsak joga van az adózónak ahhoz, hogy a nyilatkozattételt az adóhatóság felhívása ellenére is – akár indoklás nélkül – megtagadja. Ha az adózó a felhívásra nem nyilatkozik vagy a kért adatot nem közli, az adóhatóság a rendelkezésére álló adatok alapján dönt, vagy – ha ezek a döntéshez nem elégségesek – megszünteti az eljárást. Erre azonban az adózót figyelmeztetni kell. Ettől függetlenül, ha a bizonyítási kötelezettség az adóhatóságot terheli, az adózó hallgatása nem mentesíti az adóhatóságot a bizonyítási kötelezettség teljesítése alól.
Az adóhatóság csak olyan adat közlésére hívhatja fel az adózót, amelyet az adóhatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának nem kell tartalmaznia.
Az adózó megtagadhatja ugyan a nyilatkozattételt, ha viszont nyilatkozik, köteles a valóságnak megfelelő adatok szolgáltatására.
Nyilatkozat másik adózó ügyében
Az Art. alapján az adózó nyilatkozattételre szólítható fel az általa ismert, illetve a nyilvántartásában szereplő olyan adatról, tényről, körülményről, amely a felhívásban megnevezett, a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének megállapítását, illetve ellenőrzését teszi lehetővé.
Az adózó saját ügyében tett nyilatkozatától meg kell különböztetni az Art. 37. §-ának (1) bekezdése szerinti nyilatkozatot. Ebben az esetben ugyanis az adózó nem saját ügyében nyilatkozik, hanem más adózó adóvizsgálatára vonatkozóan.
A nyilatkozattételre történő felhívásnak ilyenkor tartalmaznia kell, hogy az adózónak mely adózó milyen ügyében, továbbá milyen eljárási minőségben kell nyilatkozatot tennie. A felszólításban az Áe. 29. §-ában foglalt taxatív felsorolás idézésével fel kell hívni a figyelmet arra, hogy melyek azok az esetek, amikor az adózó nem köteles a nyilatkozat megtételére. (Az említett § alapján nem kötelezhető nyilatkozatra az, akitől bizonyítékként értékelhető vallomás nem várható; államtitoknak, szolgálati titoknak vagy hivatali titoknak minősülő tényről az, aki a titoktartási kötelezettség alól, az arra jogosult szervezettől vagy személytől nem kapott felmentést; aki az adózó hozzátartozója; aki a nyilatkozattal saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.)
A felszólításban az adózót figyelmeztetni kell arra, hogy vallomástételi és igazmondási kötelezettség terheli, illetve arra, hogy amennyiben a fentiekben felsorolt, törvényes megtagadási indokokon kívüli okból tagadja meg a nyilatkozattételt, az ellenőrzés lefolytatásának akadályozása vagy a nyilatkozattétel elmulasztása miatt – a későbbiekben ismertetendő összegig terjedő – mulasztási bírsággal sújtható.
Adózónak nem minősülő magánszemély nyilatkozata
1996. január 1-jétől az adózónak nem minősülő magánszemély az adóhatóság felhívására köteles tanúvallomást tenni az általa ismert, illetve a nyilvántartásában szereplő olyan adatról, tényről, körülményről, amely a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítását, illetve ellenőrzését lehetővé teszi.
Amennyiben az adóhatóság a nyilatkozatot vagy a tanúvallomást bizonyítékként felhasználja, az adózó az abban foglaltakat – az általános szabályok szerint – az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvre tett észrevételében, illetve a jogorvoslati eljárás során kifogásolhatja.
Nyilatkozat és szankciók
Ha az adózó az ellenőrzést hibás vagy valótlan adatszolgáltatással, valamint nyilatkozattétel elmulasztásával (tanúvallomás jogosulatlan megtagadásával) vagy más módon akadályozza, illetve a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) igénylésénél valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, az adóhatóság a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyt 100 ezer, más adózókat pedig 200 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.
Nyilatkozati forma
Az adózó írásban és szóban egyaránt nyilatkozhat. A szóbeli nyilatkozatot jegyzőkönyvben (hangfelvételen) kell rögzíteni. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az adóhatóság megnevezését, a jegyzőkönyv készítésének helyét, idejét, a nyilatkozattevő adózó azonosításához szükséges adatokat és lakcímét, a jogokra és kötelezettségekre történő figyelmeztetést, a nyilatkozatot, valamint az adózó, az ügyintéző és a jegyzőkönyvvezető aláírását.
Méltányosság
A méltányos eljárás követelménye végső soron az Alkotmányból levezethető, garanciális célú rendelkezés. A méltányosság ezen túlmenően azt is jelenti, hogy az adóhatóságok eljárását akkor is a méltányos joggyakorlásnak kell jellemeznie, ha az adózó helytelenül járt el, avagy megsértette valamely törvényesen előírt kötelezettségét.
Az Art. számos helyen utal a jogkövetkezmények alkalmazásánál az adóhatóság mérlegelési kötelezettségére, illetve a méltányosság gyakorlására.
Az Art. 1. §-ának (6) bekezdése alapján az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez. Ez olyan általános érvényű alapelv, amelyet az adóhatóságnak valamennyi eljárása során, az eljárás minden szakaszában alkalmaznia kell, ahol ezt a törvény lehetővé teszi és a méltányosság gyakorlásának jogszabályi feltételei fennállnak.
A méltányosság érvényesülése
Az Art. szerint a méltányosságnak alapvetően két területen, és ennek megfelelően eltérő indokok alapján kell érvényesülnie.
Méltányosság a szankciók területén
A szankciók (adóbírság, mulasztási bírság, késedelmi pótlék) alkalmazása során az eljáró adóhatóság megállapítja, hogy az adózó nem megfelelően teljesítette valamely adókötelezettségét, és a törvény által előírt jogkövetkezményeket alkalmazza. A szankcionálásnál figyelembe kell venni az eset összes körülményét, az adózótól elvárható körültekintő magatartást, az adóhiány (illetve egyéb mulasztás) nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.
Az adózó teljesítőképessége és a méltányosság
Emellett az Art. külön méltányossági lehetőséget biztosít az olyan adózók részére, akik az adójogszabályokban meghatározott, illetve az adóhatóság által jogerős határozatban jogszerűen előírt fizetési kötelezettségeiket valamilyen gazdasági vagy személyes okból nem képesek teljesíteni.
Adóbírság-mérséklés
Az adóbírság mértéke – kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén – hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.
Mulasztási bírság
A késedelemmel megvalósuló mulasztásos tényállások esetében eleve mellőzni kell a bírság kiszabását, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A második feltétel az általános mérlegelési követelményekre utal vissza, tehát igazolási kérelemtől függetlenül gyakorolható méltányosság az ilyen ügyekben.
Önellenőrzési pótlék
Kötelező méltányosság
Az Art. az adóhatóságnak kötelező méltányossággyakorlást ír elő, amely szerint az adóhatóság – kérelemre – mérsékli az önellenőrzési pótlék alapját abban az esetben, ha több egymást követő elszámolási időszak általános forgalmi adó bevallását azért kellett önellenőrzéssel helyesbíteni, mert az előző vagy korábbi elszámolási időszak téves bevallása miatt a göngyölített levonható, de vissza nem igényelhető adó összegét az adózó helyesbítette. Ilyenkor az önellenőrzési pótlék alapja az első téves adóbevallásban feltárt különbözet. Az ezzel összefüggésben felszámított önellenőrzési pótlék megfizetésére a kérelemnek halasztó hatálya van.
Nincs pótlékfelszámítás
Amennyiben az adózó a magánszemélyek jövedelemadójára előírt bevallását a munkáltató vagy a kifizető hibás vagy késedelmes igazolása miatt önellenőrzéssel helyesbíti, emiatt nem kell felszámítani önellenőrzési pótlékot.
Mérséklés kérelemre
Az adóhatóság az adózó kérelmére az önellenőrzési pótlékot abban az esetben mérsékelheti – azonban azt nem kötelező mérsékelni -, ha az adózó a tévedését olyan körülmények bizonyításával menti ki, amelyek egyébként megalapoznák a bírságmérséklést is. Ennek megfelelően az önellenőrzési pótlék mérséklésére van lehetőség akkor, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, intézkedő képviselője, tagja, alkalmazottja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Ilyenkor az eset összes körülményét mérlegelni kell az adóbírság mérséklésénél meghatározott szempontok szerint.
Késedelmi pótlék
Későbbi esedékesség
Az Art. szerint kivételes méltányolást érdemlő körülmény esetén az adóhiányt megállapító határozatban az adóhatóság vezetője – bizonyos korlátokkal – a késedelmi pótlék számításának kezdő időpontjaként az eredeti esedékességnél későbbi időpontot is megállapíthat. Miután a késedelmi pótlékot az adóhiány megállapításával és az adóbírság kiszabásával egyidejűleg számítják fel, az eljáró adóhatóságnak az Art. 73. §-ának (1) bekezdésében foglalt körülményeket a pótlék vonatkozásában is komplex módon kell mérlegelnie.
A pótlék mellőzése
Az Art. a részletfizetés és a fizetési halasztás engedélyezése mellett a felszámítható késedelmi pótlék kivételes méltányosságból való mellőzéséről is rendelkezik. A szabály alapján a törvényben előírt – az általános mérték felében meghatározott – pótléknál kevesebb nem számítható fel méltányossági alapon sem, ám ha az indokolt, teljes pótlékmentességet kell biztosítani.
Mérséklés
Az Art. 68. §-ának (2) bekezdése a késedelmi pótlék mérséklését a 82. § alkalmazásával (is) lehetővé teszi. Ez utóbbi jogszabályhely az irányadó a "gépi" úton (automatikusan) felszámított pótlék esetében is azzal, hogy az automatikusan felszámított késedelmi pótlék kivételes méltányosságból a 73. § (1) bekezdésében foglalt – az adóbírságra vonatkozó – indokok alapján is mérsékelhető.
Eszerint a fizetési kötelezettség mérséklésére vagy elengedésére csak a nehéz gazdálkodási vagy szociális helyzet alapján, és ténylegesen fennálló tartozás vonatkozásában van lehetőség. Magánszemély adózónál azt kell mérlegelni, hogy a tartozás megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti-e, míg jogi személy és egyéb szervezet esetében a gazdálkodási tevékenység ellehetetlenülése szükséges a mérsékléshez.
Bizonyítás az adózó javára is
Az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, a nyilatkozat, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai. Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni.
Igazoltatás
Az adóhatóság – feladatainak teljesítése érdekében – jogosult a magánszemélyt személyazonosságának igazolására felhívni akkor, ha a körülmények arra utalnak, hogy adóköteles tevékenységet folytat, vagy abban közreműködik. Az igazoltatott köteles a személyazonosító adatait hitelt érdemlően igazolni. A személyazonosság igazolására elsősorban a személyi igazolvány szolgál, elfogadható továbbá minden olyan okmány, amelyből az igazoltatott személy kiléte hitelt érdemlően megállapítható. Az adóhatóság más jelen lévő, ismert kilétű személy közlését is elfogadhatja igazolásként.
Korlátok
Az igazoltatás csak a személyazonosság megállapításához szükséges ideig tarthat. Az igazoltatottal az igazoltatás során közölni kell annak okát.
Hatósági kényszer igénybevétele
Az igazoltatás megtagadása esetén a személyazonosság megállapítására az adóhatóság a rendőrség közreműködését veheti igénybe.
Helyszíni ellenőrzés
Helyszíni ellenőrzést csak az adóhatóság megbízólevéllel ellátott alkalmazottja végezhet. A helyszíni ellenőrzéshez tartozik az adózó székhelyén, telephelyén kívül tárolt, illetve őrzött eszközök, iratok vizsgálata is. Az ellenőrzést végző alkalmazott az ellenőrzés megkezdésekor szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel köteles igazolni az ellenőrzési jogosultságát. Az ellenőrzést csak akkor kezdheti meg, ha az adózó vagy annak képviselője, meghatalmazottja, ezek hiányában két hatósági tanú jelen van. Az adózó által megjelölt érdek-képviseleti szerv szakértője az ellenőrzés befejezése után a megállapításokra észrevételt tehet, és ezt az iratokhoz kell csatolni.
Az ellenőrzés időpontja
A helyszíni ellenőrzést a vállalkozónál a tevékenysége idején (munkaidőben), más személynél napközben 8 és 20 óra között lehet lefolytatni. Ettől az adózó kérelmére lehet csak eltérni. A hatóság hivatali helyiségében az ellenőrzést a hivatali időben kell megtartani. A hivatali időt úgy kell megállapítani, hogy az az adózó meghallgatására annak munkaidején kívül is alkalmat adjon.
Képviselethez való jog
Az Art. pontosan meghatározza, hogy az adózót az adóeljárásban ki képviselheti, és milyen alaki követelményeket kell a képviseletre jogosító meghatalmazásnak kielégítenie.
"Eljárási képviselet"
Az adóigazgatási eljárásban – idetartozik a jövedelem- és adóigazolások kiadására vonatkozó eljárás is – a képviselet kizárólag eljárási képviseletet jelent, amely az ügyfél helyett vagy mellett eljárási cselekmények elvégzésére vonatkozik abból a célból, hogy az eljárás során az ügyfél jogai maradéktalanul érvényesülhessenek. A képviselő általában az eljárás valamennyi szakaszában elvégezheti azokat az eljárási cselekményeket, amelyekre az ügyfél jogosult, illetve köteles (kérelem benyújtása, jogorvoslati kérelem előterjesztése), kivéve például, ha az eljárás során az adózó személyes meghallgatása válik szükségessé, vagy a bevallást kell aláírni.
Képviseletre jogosultak
Magánszemély adózó (ideértendő az egyéni vállalkozó is) képviseletére jogosult:
- a törvényes képviselője,
- a közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt meghatalmazással rendelkező nagykorú személy,
- az ügyvéd, az ügyvédi iroda, valamint
- az adótanácsadó, az adószakértő.
Nem magánszemély adózó (jogi személy, egyéb szervezet) képviseletére jogosult a rá vonatkozó jogszabály szerint képviseleti joggal rendelkező személy, aki az adózónak az adóhatóságnál bejelentett képviselője, valamint külön megbízás alapján az ügyvéd, az ügyvédi iroda, az adószakértő és az adótanácsadó.
Kézbesítés
Ha az ügyfelet törvényes képviselő, ügygondnok vagy meghatalmazott képviseli, úgy az iratokat részére kell kézbesíteni. Az idézést azonban a megidézettnek kell kézbesíteni a képviselő egyidejű értesítése mellett.
Mogyorósi István| Elévülés Fontos garanciális szabályt jelent az elévülés intézménye, hiszen bizonyos idő után az állampolgár mintegy megszabadul az adóhivatal rémétől, még akkor is, ha esetlegesen nem a jogszabályoknak megfelelően teljesítette az adókötelezettségeit. Az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. A költségvetési támogatás igényléséhez való jog főszabályként annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt. Az elévülés hat hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallás késedelmes benyújtásakor, illetve a költségvetési támogatás igénylésekor az adó megállapításhoz, illetőleg a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévüléséig kevesebb mint hat hónap van hátra. Az adótartozás végrehajtásához, a költségvetési támogatás kiutalásához való jog az esedékesség naptári évének az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el. Amennyiben az adóhatóság végrehajtási cselekményt foganatosított, az elévülés 6 hónappal meghosszabbodik. Amennyiben az adó, a bírság és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás végrehajtásához való jog elévült, a tartozást terhelő késedelmi pótlékot is elévültnek kell tekinteni. Ha az adóhatóság határozatát a bíróság felülvizsgálja, a kereset benyújtásától a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig az adó megállapításához való jog elévülése nyugszik. Nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárás felfüggesztésének, a fizetési halasztásnak és a részletfizetésnek, továbbá a törvényben biztosított fizetési kedvezménynek vagy a feltételhez kötött adómentességnek az időtartama alatt is. A jelzálogjog bejegyzése az elévülés nyugvása szempontjából a végrehajtási eljárás felfüggesztésével esik egy tekintet alá. |