A lengyel gazdaság dilemmái

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Kormányválság után, elnökválasztás előtt

Megjelent a Cégvezetés (archív) 29. számában (2000. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A jobbközép kormánykoalíció felbomlását követően júniusban kisebbségi kormány alakult Lengyelországban. A változás a piacgazdasági reformok lassulását, a megszorító intézkedések fellazulását hozhatja magával. Bár a lengyel gazdaság stabil, s a belpolitikai változások sem fenyegetnek válsággal, az ország uniós csatlakozását hátráltathatja az elhúzódó jogharmonizáció.

 

Hónapok óta tartó kormányválság után az 1997-es választásokon győzedelmeskedett kormánykoalíció kisebbik pártja, a 60 parlamenti hellyel rendelkező Szabadság Uniója (UW) felmondta a koalíciós szerződést arra hivatkozva, hogy koalíciós partnere sorozatosan leszavazta törvényjavaslatait. Az UW szerint emiatt optimális megoldásoktól esett el az ország. A Szolidaritási Választási Akció (AWS) ellenben azt hangsúlyozta: éppen a Leszek Balcerowicz vezette unió gazdaságpolitikája okolható azért, hogy csökkent a Szolidaritás szavazótábora. Az addigi miniszterelnök, Jerzy Buzek vezetésével kisebbségi kormány alakult, ám ennek nem jósolnak hosszú életet. Ha sikerülne megegyezni a 2001-es költségvetésről, akkor jövő év őszéig maradhatna hatalmon. Ennek esélye azonban csekély, a legvalószínűbbnek a 2001 tavaszára előrehozott választások látszanak.

A kisebbségi kormányzás ugyanakkor érdekes fordulatot hozott, hiszen az egymással korábban állandó csatákat vívó két párt együttműködése harmonikusabbá vált. Kérdéses azonban, hogy megmarad-e ez az egyetértés az adótörvény módosításáig, illetve a költségvetés elfogadásáig. Bár egyes szakértők a reformok lassulásától és a pénzügyi fegyelem lazulásától tartottak, egyelőre úgy tűnik föl, az AWS igyekszik megfelelni a kihívásnak. Nem lazít az eddigi szigorú gazdaságirányításon, amint egyelőre az UW is tartja szavát, és nem szavaz "csak azért is" a volt koalíciós partner ellen. Elemzők szerint a választások után még az is előfordulhat, hogy az UW az SLD-vel fog majd össze, hiszen programja nem sokban különbözik a baloldali pártétól.

Az erőviszonyokat az ősszel megrendezendő elnökválasztás fogja tisztázni. A legesélyesebbnek a jelenlegi elnököt, az SLD soraiból jött Aleksander Kwasniewskit tartják. A jobboldal jelöltje Marian Krzaklewski, az AWS pártelnöke, s elindul Lech Walesa is, aki a rendszerváltozáskor kiemelkedő érdemeket szerzett, és 1995-ig az elnöki posztot is betöltötte.

A koalíció felbomlását is előidéző instabil politikai légkör nem tesz jót a gazdaságnak - még akkor sem, ha a kormányváltások ellenére változatlan a gazdaságpolitika irányvonala. A gazdaságpolitikai (főleg a kereskedelempolitikai) döntések célja ugyanis mind gyakrabban politikai, nem pedig gazdasági.

Az 1997-es választások eredménye Lengyelországban
Pártok

Mandátumok

AWS

201

SLD

164

UW

60

PSL

27

ROP

6

Német kisebbség

2

Összesen

460

Forrás: Monitor Polski, 1997
Rövidítések: AWS - Szolidaritás Választási Akció, SLD - Demokratikus Baloldali Szövetség, UW - Szabadság Unió, PSL - Lengyel Népi Oldal, ROP - Lengyelország Újjáépítéséért Mozgalom

Átalakuló gazdaság

A lengyel gazdaság stabil alapokon áll - nyilatkozta a kisebbségi kormány megalakulása után Leszek Balcerowicz, a liberális Szabadság Unió (UW) elnöke a Wprost című lengyel hetilapnak. A kilencvenes évek elejének keménykezű pénzügyminisztere szerint vannak ugyan megoldatlan problémák, de a gazdaság távol áll a válsághelyzettől. Az 1998 végét jellemző lassulás után - amit az orosz válság, a nyugat-európai országok gazdasági stagnálása és a lengyel gazdaságpolitika restriktívebbé válása okozott - ismét növekedett a belföldi kereslet, a gazdaság visszanyerte lendületét. Bár 1999 első negyedévében a GDP még csak 1,5 százalékkal bővült, a következő negyedévben 3, azt követően már 4,9 százalékkal nőtt, éves szinten pedig 4,1 százalékos volt a többlet. A restriktív gazdaságpolitika folytatódása ellenére biztosnak látszik, hogy a GDP a jövőben is 4-5 százalékkal nő évente.

A növekedés motorja a magánszektor, amely 1998-ban a GDP 60,9 százalékát állította elő, s a foglalkoztatottak 69,1 százalékának adott munkát. A kezdeti kisprivatizáció eredményeként kialakult a több mint 2 millió vállalkozóból álló, dinamikus kis- és középvállalati réteg, döntően a kiskereskedelemben, az építőiparban és a feldolgozóiparban. A GDP szerkezete jelentősen átalakult: 24,4 százalékra csökkent az ipar részaránya, a szolgáltatásoké ugyanakkor nőtt. A feldolgozóipar adja a GDP egyötödét, innen származik a hozzáadott érték kétharmada.

Az állami szerepvállalás ennek ellenére még mindig túl nagy Lengyelországban. Emiatt a gazdaság két részre szakadt - a dinamikus ütemben fejlődő magán- és a lemaradó ágazatokat megtestesítő állami szektorra. A széles körű privatizáció és a szerkezetváltással párhuzamos nagyvállalati modernizáció szükséges e kettősség megszüntetéséhez. Az állami vállalatok átalakítása fontos lenne azért is, mert tartozásaik jelentősen megterhelik a költségvetést. A gazdaságpolitika számára prioritás volt az átalakítás, ami néhány ágazatban - hajógyártás, bankszektor - meg is történt, lezajlott a privatizáció. Néhány - elsősorban politikai szempontból - érzékeny szektor (szénbányászat, acélgyártás, vasút, védelmi ipar) esetében azonban lassú az előrehaladás, mivel az elfogadott átalakítási programok egyikét sem hajtották végre.

A töretlen növekedési ütem fenntartásához elengedhetetlen az infláció féken tartása - amit középtávon közelíteni kell az uniós szinthez (0-2 százalék) - és az egyre nagyobb fizetésimérleg-hiány visszaszorítása. Lengyelország 1992-re sikeresen leküzdötte a hiperinflációt a Balcerowicz-féle stabilizációs csomaggal, s az infláció 1999-ben egy számjegyűre mérséklődött. A restriktív monetáris politika és a magas kamatlábak következtében megdrágultak a hitelek, fékezve a fogyasztási kedvet és növelve a megtakarításokat. Ennek ellenére az infláció mértéke várhatóan meghaladja a 2000-re kitűzött 5,4-6,8 százalékot - 7-7,5 százalék lesz -, s nem csökkennek a kamatok sem.

Közvetlen külföldi befektetések Lengyelországban (millió dollár)
 

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

PAIZ (külföldi beruházások ügynöksége) adatai

1084

1420

1493

2511

7195

6561

10 063

Lengyel Nemzeti Bank adatai

433

1109

1096

2105

3159

2077

6 326

Folytatódó privatizáció

Aggasztó a folyó fizetési mérleg egyre nagyobb hiánya, aminek hátterében elsősorban a külkereskedelmi mérleg deficitje áll. Az import növekedése meghaladja az exportét, mivel magas a hazai kereslet és fogyasztás, illetve elégtelen a hazai vállalatok versenyképessége. A külkereskedelmi hiányt növeli a határ menti kereskedelem folyamatos csökkenése is - részben a rubel zlotyval szembeni gyengülése miatt. A lengyel külkereskedelem legfőbb problémája azonban a feldolgozott termékek alacsony részaránya az exporton belül.

A külkereskedelmi hiányt néhány évig még ellentételezheti a beáramló külföldi tőke. A kilencvenes évek első felében az ország rendezetlen adósságproblémái és a sorozatos kormányválságok (beleértve a privatizáció késedelmes indítását) miatt kevés működő tőke áramlott Lengyelországba. 1998- 1999-ben azonban a befektetők fő célpontjává vált, igaz, az egy főre jutó befektetések tekintetében még mindig szerények az eredmények. A tőkebeáramlás minden bizonnyal folytatódik a privatizációs program végéig.

A befektetők kezdetben igyekeztek kihasználni a nagy belső piac előnyeit, a pénzek elsősorban a munkaerő-intenzív szektorokba áramlottak. Az ország számára azonban előnyösebb lenne, ha a külföldi beruházók az exportra és a magasabb technológiai tartalmú termékeket előállító ágazatok fejlesztésére fektetnék a hangsúlyt.

1998-ban Lengyelországban széles körű szerkezetátalakítási és privatizációs program indult el. Értékesítették a TPSA telekommunikációs óriást, valamint a bankszektor jelentős részét. Továbbra is állami tulajdonban van azonban mintegy 3000 vállalat, köztük 120-130 ötszáznál több alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalat. A privatizációs program keretében ezek 70 százalékát értékesítik 2002-ig.

1999-ben 10 milliárd dollár külföldi működő tőke érkezett az országba, és 2000-ben is legalább ekkora összegre számítanak. Egyedül a TPSA további 35 százalékos részvénycsomagjának értékesítéséből mintegy 4 milliárd dollárt remélnek. Emil Wasacz privatizációért felelős kincstárügyi miniszter szerint a későbbiekben már nem várható az ideihez hasonló mértékű bevétel. Az idei tervek között szerepel még a PZU biztosítótársaság további 25 százalékának, a Pekao SA és PBK bankok 9, illetve 10 százalékának értékesítése, valamint az energetikai szektor, a védelmi és a cukoripar néhány vállalatának részleges privatizációja. A miniszter szerint a kormány igyekszik a tervet tartani, függetlenül a belpolitikai eseményektől.

A magánszektor részaránya a lengyel gazdaságban (százalék)
 

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

GDP

30,9

41,7

45,2

47,9

45,5

52,8

54,5

58,7

60,9

Foglalkoztatás

45,1

50,2

53,7

56,8

59,4

61,9

64,1

68,1

70,7

Ipari kibocsátás

18,3

24,8

28,2

34,6

39,4

45,2

52,4

64,2

69,1

Forrás: IMF, 2000. április

Szabad árfolyam

Mivel a privatizációs program hatására folyamatosan áramlik Lengyelországba a külföldi tőke, nagy volt az esélye annak, hogy a Lengyel Nemzeti Bank nem tudja a 15 százalékpontos lebegési sávon belül tartani a zloty árfolyamát. Áprilisban az eddigi csúszó leértékelés (0,3 százalék havonta) helyett a zloty szabad árfolyama mellett döntöttek, megszűnt a széles lebegési sáv, és a nemzeti bank ezentúl nem határozza meg a középárfolyamot. A zloty értékét tehát a piaci kereslet és kínálat alakítja ki.

A döntés kivitelezhetősége mellett szólt az, hogy két évig nem változott drámaian a zloty árfolyama, a kisebb ingadozások ellenére a nemzeti banknak 1998 szeptembere óta nem kellett beavatkoznia. A lengyel pénzügyi irányítás szeretné elérni a lengyel fizetőeszköz árfolyamának stabilizálódását, ami igen fontos lesz a monetáris unióhoz való csatlakozáskor.

A szabad árfolyam bevezetése óta a zloty gyengülése rekordnagyságú volt, értéke 14 százalékkal csökkent a dollárral, és közel 5 százalékkal az euróval szemben. Ebben mindenekelőtt a dollár erősödése játszott közre, illetve a befektetők tőkekivonása a Lengyel Nemzeti Bank által közölt folyófizetésimérleg-adatok nyomán. A tőkekiáramlás a zloty gyengüléséhez és hosszú távon az infláció növekedéséhez vezet.

A lengyel gazdaság kilátásai viszont nem ennyire rosszak. Erre utal az is, hogy a Standard & Poor's hitelminősítő intézet áprilisban eggyel magasabb, a BBB+ kategóriába sorolta Lengyelországot, aminek következtében várhatóan fennmarad a lengyel értékpapírok iránti érdeklődés. Az inflációs adatok szintén kedvezőbben alakultak, és nőttek a lakossági megtakarítások is.

Lengyelország külkereskedelme 1990-1998 között
 

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

Export (millió USD)

14 322

14 903

13 187

14 143

17 240

22 895

24 440

25 751

28 229

Változás (%)

6,4

4,1

-11,5

7,3

21,9

32,8

6,7

5,4

9,6

Import (millió USD)

9 528

15 522

15 913

18 834

21 569

29 349

37 136

42 307

47 054

Változás (%)

-7,3

62,9

-

18,4

14,5

34,7

27,8

13,9

11,2

Egyenleg

4 794

-619

-2 726

-4 691

-4 329

-6 154

-12 696

-16 556

-18 825

Forrás: WIIW

Reformok és munkanélküliség

A lengyel gazdaságirányítás az elmúlt években megkezdte a költségvetés konszolidációját, amivel a deficit növekedését akarták megállítani. 1998-ban a hiány 3,5 százalékos volt. Ennek hátterében az állami nagyvállalatok tb- és adókötelezettségeinek felhalmozódása áll, amelyek többszöri elengedése az állami támogatás egyik formájává lépett elő. Elodázhatatlanná vált a veszteséges vállalatok mielőbbi átalakítása, a nemrégiben elfogadott adóreform hatékony végrehajtása, az adóterhek csökkentése, az adóbehajtás hatékonyabbá, a költségvetés áttekinthetőbbé tétele.

Tavaly négy területen kezdtek reformba (közigazgatás, adózás, egészségügy, társadalombiztosítás) a költségvetési bevételek hatékonyabb felhasználása érdekében. A közigazgatási reform keretében decentralizálták a döntéshozatalt, a korábbi 49 vajdaság helyett 16 régiót hoztak létre, pontosan meghatározott és a korábbinál szélesebb jogkörrel. A helyi testületek egyelőre nem gazdálkodhatnak a helyi adókból, a közeljövőben azonban ezen a téren is változás várható.

A nyugdíjreform keretében létrehozott hárompilléres rendszer szintén az elosztás minőségét hivatott javítani. Az adóreformra az uniós tagságra való felkészülés részeként került sor 1999 novemberében. A társasági adó szintjét 2004-ig 34-ről 22 százalékra mérséklik, az áfára vonatkozó szabályozást pedig harmonizálják az Unióval. A köztársasági elnök vétója miatt egyelőre nem született döntés a személyi jövedelemadó mértékének csökkentéséről.

A térségben Lengyelországban a legmagasabb a munkanélküliségi ráta (13 százalék). Ennek csökkenésére nem lehet számítani, mivel a következő két évben sok fiatal kezd el dolgozni, az állami vállalatok szerkezetátalakítása a munka nélkül maradók számának további gyarapodásával jár, s a mezőgazdaságban is fennmarad a rejtett munkanélküliség. Javulás egyedül a munkahelyteremtő metódusok alkalmazásától várható.

Komoly gond a szegénység és a jövedelmi különbségek növekedése. A lengyelországi egyenlőtlenség ugyan nem haladja meg az OECD-országok átlagát, mégis felvet két egymással összefüggő problémát. Ha fennmarad a többé-kevésbé egyenlőségen alapuló jövedelmi szerkezet - amivel tartóssá válna az állam jelentős szerepvállalása -, akkor ez megakadályozza az EU és Lengyelország közötti különbségek leküzdését. A társadalmi különbségek fokozódása ellenben növeli a szociális feszültségeket, destabilizálhatja a demokratikus rendszert.

A folyó fizetési mérleg egyenlege Lengyelországban (millió dollár)

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

716

-2596

-1515

-2868

677

5310

-1371

-4312

-6858

Forrás: WIIW

Az uniós csatlakozás

Lengyelország kereskedelmének kétharmada irányul az Európai Unióba, ahonnan jelentős tőke érkezik az országba. A mielőbbi csatlakozás reménye serkentőleg hat a szerkezeti reformok véghezvitelére, s kedvező a tekintetben is, hogy fegyelmezett gazdaságpolitikai irányítást igényel. A "csatlakozási fáradtság" jelei azonban már megmutatkoznak az országban.

A lengyel kormány 2003. január elsejét jelölte meg határidőként, amikorra az ország felkészültté válik a csatlakozásra. Addig azonban még sok feladattal kell megbirkózniuk. A lengyel csatlakozás egyik legsúlyosabb akadálya a mezőgazdaság állapota, ahol a többi szektorhoz képest a legkevesebb szerkezeti változás ment végbe. A foglalkoztatásban betöltött szerepe miatt különleges társadalmi és politikai jelentősége van ennek a nemzetgazdasági ágnak. Az agráriumban a foglalkoztatottak arányához (27 százalék) nem társul megfelelő termelési potenciál, a bruttó nemzeti termék kevesebb mint 5 százalékát állítják elő. A helyzet körültekintő kezelést igényel, mert a drasztikus fellépés kivételesen nagy szociális feszültségeket és munkanélküliséget generálhat.

A közelmúltban kezdték meg a csatlakozási tárgyalások agrárfejezetének tárgyalását. Számítani lehetett nehézségekre, különösen a mezőgazdaság kereskedelmi liberalizációjáról folytatott áprilisi tárgyalások fiaskója után. A tulajdonképpeni agrárintegráció terén az első lépés a kettős nulla megoldás lenne, vagyis az, hogy a tagjelölt(ek) és az Unió kölcsönösen lemondanak a vámokról és az exporttámogatásokról is. A bizottság részéről a megegyezést ahhoz a feltételhez kötötték, hogy Varsó vonja vissza néhány agrártermék megemelt vámját. Mint a bizottság agrárügyi biztosa, Franz Fischler sokszor kifejtette, ellentétes az Unióval kötött társulási megállapodással a gabonára és a repcére az 1999 elején, valamint a vajra, cukorra, sertéshúsra és joghurtra az év végén bevezetett vámemelés. A megállapodás ugyan nem tiltja meg egyértelműen az agrártermékek vámjának növelését, de konzultációt ír elő a döntést megelőzően. Erre azonban nem került sor. Mivel Lengyelország nem volt hajlandó visszavonni a felemelt vámokat, az Unió megszakította a tárgyalásokat.

Lengyel részről egészen mással indokolják a tárgyalások áprilisi felfüggesztését. Varsó ellenállásának hátterében az áll, hogy a lengyel export korántsem kap olyan mértékű támogatást, mint a lengyel piacra kerülő uniós termékek. A vámok eltörlése és a határok megnyitása Varsó megítélése szerint azzal járna, hogy az országot elárasztanák a támogatott uniós termékek. Lengyelországnak nem áll szándékában a vámcsökkentés mindaddig, amíg az Unió nem mond le a lengyel piacra szállított termékek dotálásáról.

Az agrárkereskedelem liberalizálása tovább rontaná a kereskedelmi mérleget, hiszen az ország az utóbbi tíz évben nettó agrárimportőrré vált. A hosszú távú megoldás az exporttámogatások növelése, illetve a mezőgazdaság modernizálása lehet, csatlakozás esetén immár az unió közös agrárpolitikájának (CAP) eszközeivel. A tárgyalások felfüggesztése miatt 2000. július 1-jén nem lépett életbe a kereskedelem kölcsönös liberalizálásáról szóló törvény, ami tovább növeli a csatlakozási tárgyalások elhúzódásának esélyét.

A mezőgazdasági fejezet tárgyalása a fenti álláspontok kifejtésével kezdődött. Brüsszel szerint kívánatos lenne az is, hogy a lengyel fél még a csatlakozás előtt vegye át a teljes uniós joganyagot, ugyanakkor a közös agrárpolitika keretében a tagállamok farmereinek járó támogatásokra 11 éves átmeneti időszakot javasolt. Az Unió szemszögéből ez érthető, hiszen a 13 csatlakozásra váró ország - mintegy 100 millió hektár termőfölddel és 19 millió gazdával rendelkező - mezőgazdaságának támogatása rendkívül megterhelné az uniós költségvetést. A lengyelek számára a CAP közvetlen támogatásai nélkül viszont súlyos problémákkal járna a csatlakozás. A rosszabb versenyhelyzetbe kerülő gazdáknak tömegesen kellene elhagyniuk a mezőgazdaságot, s bizonytalan, hogy a többi szektor fel tudná-e szívni a szabaddá váló munkaerőt.

Jelenleg a lengyelek több mint 50 százaléka támogatja az uniós csatlakozást, ugyanakkor a mezőgazdaságban dolgozók alig 24 százaléka pártolja azt. Az ellenzők tábora egyre szervezettebbé válik, amit a belpolitikai instabilitás tovább erősíthet.

A csatlakozási tárgyalások másik kényes pontja a munkaerő szabad áramlása. E téren a 38 milliós Lengyelország számít a legproblematikusabb tagjelöltnek. A munkanélküliség magas szintje és a lakosság mobilitása miatt az Unió hosszú átmeneti időszakot jelölt meg. A csatlakozás szempontjából kényes terület a jogharmonizáció is. Bár szükség lenne a folyamat felgyorsítására, a belpolitikai események miatt nem valószínű, hogy meglesznek ennek a feltételei. Az új törvények parlamentbeli elfogadtatása csak abban az esetben várható, ha a kisebbségi kormány kellő arányban elnyeri az ellenzék támogatását.

A munkanélküliség alakulása Lengyelországban (százalék)

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

6,3

11,8

13,6

16,4

16,0

14,9

13,2

10,3

10,4

13,0

Forrás: WIIW

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére