Módosított vámtörvény: egyszerűbb, gyorsabb

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 28. számában (2000. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi törvény megalkotása az első lépés volt az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodásban vállalt jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítésében- mondja Kovács Csaba, a vám- és pénzügyőrség felügyeleti osztályvezetője, s hozzáteszi: a vámtörvénnyel együtt született meg a törvény a vámtarifáról, amely a korszerű vámrendszer, az aktív vámpolitika és a kereskedelempolitika, valamint a vámokkal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek összhangját teremtette meg.

Az Európai Unió vámjogszabályai és a vámtörvény megalkotásának idején hatályos hazai vámjogszabályok között jelentős eltérések voltak annak ellenére, hogy a hazai szabályozás az EU vámjogszabályaiból merített. Az akkori hazai gazdasági környezet ugyanis - és bizonyos tekintetben még a mai is - nem volt azonos az európai gazdasági környezettel, s erre a hazai jogalkotás során figyelemmel kellett és kell lenni egészen a csatlakozásig.

Ugyanakkor a vámtörvény megalkotása óta a gazdasági környezet folyamatosan változott, és alakul napjainkban is. Egyrészről ez a folyamat, másrészről a jogharmonizációs kötelezettségvállalásunk évről évre a vámjogszabályok módosulását, harmonizációját teszik szükségessé - érvel az osztályvezető. A vámtörvény hatálybalépését követően 1997-ben került sor egy jelentős jogharmonizációs lépésre, melynek során a tagországok és az EU-val társulási megállapodást kötött országok között létrejött úgynevezett páneurópai kumulációs övezethez csatlakoztunk.

A következő lépést a július 1-jével hatályba lépett módosítások jelentik, amelyek hatásukat tekintve a szakemberek szerint felérnek a vámtörvény megalkotásának jelentőségével. A módosítások alapvetően négy nagy csoportba sorolhatók. Jelentősen változnak, illetve új szabályokat tartalmaznak a gazdasági vámeljárások, az egyszerűsített vámeljárások, jelentősen módosul a kötelező érvényű tarifális és származási felvilágosítás, valamint a tevékenységi engedélyek és a vámbiztosítékok új, egységes rendszere. Nagyobb mozgásteret kapnak a tevékenységi engedélyeken keresztül a rendelkezésre jogosultak, jobban fog érvényesülni a gyakorlatban a bizalmi elv, és ugyanakkor az egyensúly megtartása érdekében a vámeljárás folyamatába épített ellenőrzést fokozatosan az utóellenőrzés fogja felváltani. Mindezen változások eredményeként a vámeljárások kiszámíthatóbbá, tervezhetőbbé válnak, és jelentős idő, energia takarítható meg.

A vámtörvény - kihirdetése óta - tartalmaz könnyítéseket, azonban ezek csak egy-egy vámeljárásnál, a belföldi forgalom számára történő vámkezelésnél az úgynevezett összevont árunyilatkozat adásának, illetve a további vámeljárások - többnyire az árutovábbításhoz kapcsolódóan - vám elé állítási mozzanatát könnyítik meg. A módosítás következtében az uniós gyakorlatnak megfelelően lehetőség nyílik valamennyi vámeljárásnál az egyszerűsített eljárás alkalmazására.

A normál vámeljárások során a procedúra valamennyi mozzanatát az a vámhivatal végzi el, amelyiknél az eljárás megindult. Ugyanakkor a vámeljárás lefolytatására legfeljebb három munkanap áll a hivatal rendelkezésére. Ezalatt az esetleges fizikai ellenőrzést, az okmányellenőrzést, a vámadat-feldolgozást, a határozathozatalt és a pénzügyi rendezés ellenőrzését el kell végeznie a vámhivatalnak. A vámkezelés folyamata alapvetően két részre bontható: az egyik részben az előadó és a szemlész a vámkezelési kérelmet - árunyilatkozatot - és az árut ellenőrzik, míg a másik fő részben az ügyintéző és a revizor a vámadat-feldolgozást s a pénzügyi és jogi ellenőrzést végzik. Az egyszerűsített eljárások során ez a két fő résztevékenység időben és térben is kettéválik. A kérelem, azaz árunyilatkozat és az áru fizikai ellenőrzését az úgynevezett intézési vámhivatalok végzik, majd ezt követően, az összevonási időszak leteltével egy kiegészítő árunyilatkozaton történő összesítés benyújtásával a további mozzanatokat az elszámoló vámhivatal.

Minden olyan szervezet kérhet egyszerűsített vámeljárást, amelyik normál eljárásra jogosult. Az engedélyezés feltételei között szerepel, hogy az adott szervezet Magyarországon székhellyel vagy telephellyel rendelkezzen, vámszempontból megbízható legyen, nyújtson tevékenységi vámbiztosítékot, és vállalja a vámhatóság által meghatározott adattartamú nyilvántartás vezetését, melyből az egyszerűsített eljárás alatt álló áruk vámjogi státusa nyomon követhető. Tevékenységi vámbiztosítékot abban az esetben kell nyújtani, ha a kért vámeljáráshoz kapcsolódhat vámteher-fizetési kötelezettség. Mértéke a vámeljárás alatt lévő áruk után szóba jöhető vámteher 8 százaléka. Ugyanakkor érdemes tudni, hogy a jövedéki termékekre, illetve az olyan árukra, amelyek behozatalát vagy kivitelét jogszabály tiltja, vagy szállítmányonként bemutatandó engedélyhez, igazoláshoz köti, továbbá olyan árukra, amelyekre jogszabály alapján exporttámogatás vehető igénybe, nem engedélyezhető az egyszerűsített eljárás.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére