Pénzintézeti törvények

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. július 1.) vegye figyelembe!

Időtálló szabályozás készül

Megjelent a Cégvezetés (archív) 27. számában (2000. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Alig több mint egy évtized alatt harmadszor újulnak meg Magyarországon a pénz- és tőkepiac működését meghatározó jogszabályok. A legújabb módosításcsomagot a Pacsi Zoltán által vezetett tőkepiaci munkabizottság készíti elő, s ennek a tervek szerint az év második felében kell az Országgyűlés elé kerülnie, hogy 2001. január 1-jével hatályba léphessen.

 

Az első - 1990-ben elfogadott - értékpapírtörvényt (Épt.) és az 1992-ben megszületett pénzintézeti törvényt 1996-ban váltotta fel a megújult Épt., illetve az akkor át is keresztelt hitelintézeti törvény. Az 1997 januárjában érvénybe lépett módosítást az addig felhalmozódott tanulságok és a piaci változások indokolták. A piacgazdaság kialakulásakor született törvények ugyanis legfeljebb elméleti elképzelésekre alapozhattak, gyakorlati múltra, tényleges tapasztalatokra azonban nem. (Ez mellesleg - jegyezte meg a munkacsoport egyik vezetője - paradox módon a mostani munkát nehezíti meg. Akkor tisztán szakmai-elméleti viták, elképzelések, a jövőre vonatkozó várakozások határozták meg a törvény-előkészítő munkát, ma a piac különféle résztvevőinek érdekei, helyenként a közöttük meglévő ellentétek.) Szerepet játszott azonban a törvényeknek a kilencvenes évek közepén történt megújításában az is, hogy időközben döntés született az univerzális bankrendszerre való áttérésről, ami sok tekintetben más típusú szabályozást követelt.

Sűrűn változó jogi környezet

Semmiképpen sem nevezhető szerencsésnek, hogy Magyarországon a pénz- és tőkepiac jogszabályainak átlagéletkora nem haladja meg az öt évet. A pénzvilág közmondásosan meggyorsult fejlődése ellenére is igényli az állandóságot, aminek nem tesz jót a sűrűn változó jogi környezet. Mégis nehéz lenne ma az új szabályok kialakításának szükségessége ellen érvelni. Amikor a Pénzügyminisztériumban az ezzel kapcsolatos munka megindult, három fő szempontot határoztak meg a pénzügyi kormányzat vezetői a szakemberek számára. Először is azt, hogy olyan törvényeket kell készíteni, amelyek megfelelőek lesznek az Európai Unióhoz való csatlakozás idején, s legfeljebb minimális mértékben kell majd változtatni rajtuk. Másodszor, hogy ezúttal végre egységes csomagot kell alkotni, amely kiküszöböli a pénz- és tőkepiaci tevékenységet szabályozó különféle, ma érvényes törvényekben jócskán megtalálható ellentmondásokat. S végül harmadszor olyan szabályoknak kell születniük, amelyek tükrözik azoknak a szakmai véleményét és igényeit, akiknek az életét, tevékenységét meghatározzák majd. Ez utóbbira - vagyis hogy a piac szereplői ténylegesen is részt vehetnek a törvénycsomag elkészítésében, és javaslataikat hangsúlyosan figyelembe veszik majd - a Pénzügyminisztériumban határozott ígéretet tettek a munka megindulásakor.

Kevésbé szigorú szabályok

Ma már látható, hogy alapvetően mindhárom szempont érvényesül, de egyik sem maradéktalanul. Az Európai Unióhoz való csatlakozás mintha tolódna, s ez kevésbé teszi sürgetővé a tökéletes harmonizációt. Nem mintha a szabályozás alapelveiben vagy legfontosabb előírásaiban nem érvényesülne ez a szempont, inkább csak néhány részletszabályban szeretnének többen is élni a haladék lehetőségével. Ami persze úgy is felfogható, hogy bizonyos szigorításokban fokozatos átmenetre nyílik lehetőség. Ezek közé tartozik például az Országos Betétbiztosítási Alap által nyújtott védelem hatmillió forintra emelése (ez felel meg az EU által megkövetelt szintnek), amelyre várhatóan nem 2001. január 1-jén, hanem csak a csatlakozáskor kerül majd sor. Jövőre a mostani javaslatok szerint csupán hárommillióra emelkedne az összeg. Hasonlóképpen eldöntetlen ma, hogy a pénzmosásra igencsak lehetőséget adó anonim bankbetétek - amelyeket az EU szabályozása szintén tilt - a jövő év elejétől vagy szintén csak a csatlakozás időpontjától szűnjenek-e meg.

Némileg veszélyezteti a különféle szabályok pontos összehangolását az is, hogy a kormányzat a szakembereknek igencsak kevés időt adott az új törvények kidolgozására. Ma már látszik, hogy a szakmai vitákat és érdekkonfliktusokat nem sikerült feloldani a tényleges kodifikációs munka megkezdéséig. Ennek következtében a törvénycsomag egyes részei - így például a biztosítási törvény tervezete, valamint a hitelintézeti törvény tervezete - külön-külön került a kormány elé (amely mellesleg további munkára visszaadta őket), miközben a tőkepiacot szabályozó hat új törvényt még most fogalmazzák. Megkérdőjelezi az összehangoltságot az a tény is, hogy a különféle pénzügyi tevékenységek állami ellenőrzésére hivatott, a korábban külön szervezetben végzett tevékenységeket egyesítő "szuperfelügyelet" az új törvénycsomagtól teljesen függetlenül, annak elkészülte előtt, április 1-jén felállt.

Ami pedig a harmadik szempontot illeti, még a legfontosabb piaci szereplők között is kevesen vannak, akik úgy érzik, meghallgatták véleményüket. Miközben a PM-ben megalakult tőkepiaci munkabizottságban akad, aki szerint a piac szereplői nem annyira szakmai szempontok, mint közvetlen pillanatnyi piaci érdekeik mentén alakítanák a jogszabályokat. Például az Államadósság kezelő Központ egyik szakembere úgy véli, a készülő szabályozás túlságosan is csak a részvények kibocsátását és kereskedelmét tartja szem előtt, amivel az állam adósságleveleinek kibocsátói sok tekintetben nem tudnak mit kezdeni. Javaslataikat ugyan ők is elküldték a munkabizottságnak, kételyeik vannak azonban a tekintetben, hogy ezek megfelelő súlyt kapnak a tervezetben. A kételyt alátámasztani látszik az a - nem hivatalosan elhangzott - kijelentés, hogy az állampapírok kibocsátását majd külön törvényben kell rendezni, ami azonban jelenleg nincs napirenden.

Tevékenységszabályozás

A készülő szabályozás várhatóan alapvetően nem rendezi át a hazai pénz- és tőkepiac struktúráját, ám nagyobb teret enged a spontán, a piaci folyamatok által kikényszerített változásoknak. Ezt az teszi lehetővé, hogy filozófiájában eltér a korábbiaktól: nem a különféle intézményeket igyekszik szabályozni, hanem az egyes tevékenységekre koncentrál, ami megfelel az Európai Unióban tapasztalható törekvéseknek is. Így a jövőben azonos tevékenységeiket a különféle szervezetek - például kereskedelmi bankok és brókercégek - azonos keretfeltételek mellett végezhetik. Ezt az is indokolja, hogy az elmúlt évtizedben felbomlott a klasszikus munkamegosztás. A különféle tevékenységek egymásba csúsznak, s az intézmények többféle szolgáltatást is nyújtanak. Kereskedelmi bankok biztosítást és értékpapír-piaci szolgáltatásokat kínálnak, biztosítók befektetéssé alakítják konstrukcióik egy részét stb.

A piaci folyamatok által kikényszerített átalakulás a nagy, tőkeerős szervezeteknek kedvez, ami azonban nem jelenti azt, hogy a kicsi, rugalmas, specializált szervezeteknek ne lenne helyük a jövőben is a piacon.

Az internet használata

A Pénzügyminisztériumban működő tőkepiaci munkabizottság hat olyan új törvényt készít elő, amely meghatározza a befektetési szakma jövőbeni működését. Önálló jogszabály szól majd az értékpapírok forgalomba hozataláról. Ennek legfőbb újdonsága, hogy kötelezővé válik a papírok dematerializálása, vagyis a jövőben nem nyomtatják ki a részvényeket, kötvényeket. Erre egyébként 1997 óta van lehetőség, de mindeddig alig akadt olyan kibocsátó, amelyik élt volna vele. Az elektronika, s ezen belül az internet amúgy is a korábbiaknál jóval nagyobb szerephez jut. A tervezet szerint a jövőben a társaságoknak hivatalos közleményeiket (kibocsátási tájékoztatók, gyorsjelentések, rendkívüli tájékoztatások) csak a hivatalos lapban (a Magyar Tőkepiacban) kell közzétenniük. A nyilvánossági követelményeknek eleget tesz az, aki emellett az interneten elhelyezi a dokumentumot, s nem feltétlenül kell annak még egy országos napilapban is megjelennie. Vélhetőleg azonban a kibocsátók nem saját honlapjukon tehetnek eleget a kötelezettségnek. Az ugyanis nem biztosítaná megfelelőképpen, hogy az információk el is jutnak a befektetőkhöz. Az új szabály kötött helyet ír majd elő, hasonlóan az amerikai gyakorlathoz. Ott a társaságok közölnivalóikat a SEC-nek juttatják el, amely azt maga helyezi el a hálón. Valószínűleg nálunk is a felügyeletnek jut majd a feladat.

Változik az új törvényben a zártkörű és a nyilvános részvénytársaság fogalma. A jogszabály csupán az előbbit határozza meg, minden, a definíciónak nem megfelelő társaság nyilvánosnak minősül. A jövőben nem kell nyilvános akciónak, részvényértékesítésnek megelőznie azt, hogy egy társaság nyilvános legyen. Elegendő, ha egy erre vonatkozó deklarációval nyilvánosnak minősíti magát.

A csomagban szereplő új tőzsdetörvény egységes szabályozást tartalmaz az értéktőzsdére és az árutőzsdére. Megszűnik a tőzsdék sui generis jellege, minden börzének részvénytársasági formában kell működnie. Így szervezeti felépítésüket, működésük alapjait, szervezetüket a gazdasági társaságokról szóló törvény határozza majd meg, a tőzsdetörvény csupán a tevékenységük speciális vonatkozásaira tér ki.

Külön törvény rendelkezik majd a befektetési szolgáltatók működéséről, várhatóan jelenlegi működési feltételeik nem módosulnak túlzottan. (Az még vitatott kérdés, hogy a tőkekövetelményeik növekednek-e, vagy változatlanok maradnak.) Újdonság azonban, hogy paragrafusai az árutőzsde pénzpiacán működő cégekre is vonatkoznak majd. Az árupiacok szereplőit azonban külön - másik törvényben vagy egyéb módon - szándékoznak szabályozni, tekintettel arra, hogy ők más feltételeket igényelnek. (Értelmetlen lenne például a Budapesti Árutőzsde Gabonaszekciójának tagjai számára előírni a kizárólagos tevékenységet.)

Külön jogszabály foglalkozik az elszámolóházakkal. Ilyen tevékenységet a jövőben bármely bank végezhet, amennyiben az előírt feltételei megvannak ehhez. (A legtöbb helyen ezek minimális ráfordítással megteremthetők, illetve már alkalmasak a szolgáltatás végzésére). A Központi Elszámolóház és Értéktár (Keler) Rt. kitüntetett helyzete mindazonáltal megmarad: nemzeti értéktárként továbbra is a feladata a nemzetközi ISIN-kódok kiadása, illetve egyedül lesz jogosult a (kötelezően dematerializált) értékpapírokkal kapcsolatos központi számlavezetésre. A Keler egyébként szakosított hitelintézetként a hitelintézeti törvény alapján működik majd, az új törvény ebben az esetben is csupán a speciális szabályokat fogja rögzíteni.

Befektetések kezelése

Jelentősen kibővíti az alapkezelők lehetőségeit a befektetési alapokról készülő törvény. A jogszabály az alapoknak két típusát határozza meg. Az úgynevezett európai alapok szabályozása megfelel majd az EU befektetési alapokra vonatkozó normáinak. Ezek az alapok a csatlakozást követően hazai működési engedélyük alapján az egész Unió területén működhetnek majd. Mellettük azonban létrejöhetnek olyan befektetési alapok is, amelyekre enyhébb előírások vonatkoznak. Az alapkezelőknek így (a hazai piacra vonatkoztatva) a korábbiaknál tágabb terük nyílik az innovációra, új konstrukciók kialakítására, azonban ezek a csatlakozás után is csak az itthoni piacon működhetnek.

Új törvény körvonalazódik a befektetések kezelésére, amely nemcsak a portfóliókezelést vállaló brókercégekre, hanem például a biztosítótársaságokra is vonatkozik majd. Az ő díjtartalékuk kezelésének módját a biztosítási törvény előírja ugyan, a hagyományos biztosítást és a befektetést egyesítő konstrukciókhoz (pl. unit linked) azonban ezt nem tartják elegendőnek a szakemberek. Fontos változás emellett, hogy az ilyen típusú tevékenységhez minden esetben elkülönült letétkezelőt kell majd igénybe venni. Az új szabály nemcsak az alapkezelőkre és portfóliókezelőkre, hanem például a biztosítókra is érvényes lesz. Szigorúbbá és a korábbiaknál kiterjedtebbé válnak a tájékoztatási szabályok is.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. július 1.) vegye figyelembe!

} Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére