Külföldi befektetők Magyarországon

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. július 1.) vegye figyelembe!

Újabb szakaszhoz érkeztünk?

Megjelent a Cégvezetés (archív) 27. számában (2000. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A világgazdaság fő hajtóerejét - a közvetlen külföldi befektetések révén - továbbra is a transznacionális társaságok alkotják. E cégek teszik valóban globálissá a világgazdaságot - a pénzügyi szférán, a tőkepiacokon kívül is. Cikkünkben Magyarország helyzetét vizsgáljuk a nemzetközi folyamatok tükrében.

 

A World Investment Report legújabb, 1999-es kiadása szerint az ezredfordulón 60 ezer anyavállalat 500 ezer külföldi leányvállalattal rendelkezik a világgazdaság minden részében. A transznacionálisnak (tnc) is nevezett társaságok elsősorban a fejlett ipari országok nagyvállalatai közül kerülnek ki, de értékelendő új jelenség a fejlődő országokban kialakult-kialakuló tnc-k egyre nagyobb száma. A tnc-k közvetlen külföldi befektetései adják a világgazdaságban realizált összes közvetlen külföldi befektetés kétharmadát, míg a világkereskedelem egyharmadát a tnc-k vállalaton belüli (a leányvállalatok közötti) forgalma teszi ki.

A közvetlen külföldi befektetések bővülésének dinamikája csaknem töretlen: az 1989-91 közötti stagnálást követően a kilencvenes évtized egészében a világtermelés és a világkereskedelem bővülését egyaránt meghaladó mértékben nőtt. 1998-ban - a délkelet-ázsiai és az oroszországi válság, valamint a latin-amerikai bizonytalanságok ellenére - hihetetlen dinamikával bővült, s elérte a 650 milliárd dollárt. 1999-ben - nem végleges adatok szerint - a lendület nem tört meg, a közvetlen külföldi befektetések összege megközelítette a 800 milliárd dollárt.

A kilencvenes évek meghatározó tendenciája a vállalat-összeolvadási és -felvásárlási hullám, ami még ma sem lanyhult.

A működőtőke-áramlás térképe

A legtöbb külföldi közvetlen befektetést - az összes működőtőke-export kétharmadát, háromnegyedét - hagyományosan a fejlett országok egymás között realizálják.

A kilencvenes évek minőségileg legeredetibb változása volt, hogy Közép- és Kelet-Európa átalakuló gazdaságai fölkerültek a nemzetközi működőtőke-áramlások térképére. A régió aránya ugyan változatlanul meglehetősen szerény - 1994-97 között 3,5-4 százalék, azóta kevesebb mint 3 százalék -, de remélhető, hogy jelentősége középtávon is viszonylag dinamikusan növekszik.

Ami Közép- és Kelet-Európa átalakuló gazdaságainak működőtőke-vonzási teljesítményét illeti, 1998-ban a valamivel kevesebb mint 24 milliárd dolláros közvetlen külföldi befektetéstömegből 16,5 milliárd dollár az Európai Unió tíz társult országába áramlott. Statisztikai idősor alapján elemezve 1995-öt és 1998-at lehet korszakhatárnak tekinteni. 1995-ben a régió tíz társult országában az előző évek átlagához képest megduplázódott a működőtőke-import: a hirtelen növekedés 90 százalékban két országban - Magyarországon és Lengyelországban - csapódott le. Az előbbi esetben a kiugróan magas, 4,65 milliárd dolláros működőtőke-importban a privatizációs bevételek voltak abszolút túlsúlyban, ugyanakkor Lengyelország számára ez volt az első olyan év, amikor a teljes körű adósságátütemezés után a régió legnagyobb, csaknem 40 millió lakosú, ugyanakkor Nyugat-Európa számára páratlan geostratégiai jelentőséggel bíró országa megnyílhatott a befektetők előtt. 1996-97-ben ehhez a csúcsévhez képest némi visszaesés következett. Szakértők egyértelműen úgy látják, hogy Lengyelország végre elfoglalta azt a helyet Kelet-Közép-Európa átalakuló gazdaságainak csoportjában, amely őt földrajzi elhelyezkedése, kiterjedt belső piaca, kvalifikált és vállalkozó szellemű emberi erőforrásai alapján megilleti. Az 1998-99-es évek ugyanakkor azt mutatják, hogy Lengyelország nem volt képes olyan erőteljesen fokozni tőkevonzási teljesítményét, mint az 1996-97-ben várható volt.

1998-99 az országcsoporton belül jelentős átrendeződéseket is hozott, amelyek megingatták Magyarország - korábbi vitathatatlan - regionális vezető pozícióját. Mindenekelőtt Lengyelország tőkevonzási teljesítménye látszik immár stabilizálódni a 7 milliárd dolláros éves tőkeimport közelében. A Cseh Köztársaság teljesítménye is ugrásszerűen megnőtt 1998-99-ben: a korábbi meglehetősen szerény eredményeket követően - a régió éltanulójának tekintett ország 1993-94-ben mindössze 650 és 900 millió dollárnyi működő tőkét vonzott, de 1996-97-ben sem többet 1400 milliónál (csak a S˘kodához kapcsolódó beruházások miatt ugrott fel ez a szám 2,5 milliárdra) - az elmúlt két évben 3 milliárd dollár közelében látszik rögzülni a beáramló működő tőke. Ahogy 1997-ig, de főként 1995 előtt az nem volt érthető, hogy miért kerül olyan kevés működő tőke a Cseh Köztársaságba, ugyanúgy nehéz ma megmondani, mi áll az 1998-99-es megugrás hátterében.

A külföldi érdekeltségű vállalatok gazdasági tevékenységének és a magyar gazdaságon belüli részesedésének jellemzői, százalékban
  1996 1997 1998

Vállalkozások száma

9,1

9,2

10,4

Jegyzett tőke összértéke

45,2

49,3

51,1

Saját tőke éves növekménye

78,0

67,6

92,5

Foglalkoztatottak száma

26,2

27,6

30,3

Nettó árbevétel

43,9

47,2

50,3

Exportteljesítmény

68,2

75,1

78,9

Összes költség és ráfordítás

44,0

47,9

50,4

ebből: anyagköltség

48,4

55,3

59,0

bérköltség

39,9

42,3

45,4

értékcsökkenés

50,5

55,4

60,1

Adókedvezmények

95,6

96,1

96,6

Fizetendő társasági adó

39,0

42,8

45,9

Adózás előtti eredmény

66,5

67,0

n.a.

Adózás utáni eredmény

55,2

58,2

62,8

Fizetett osztalék és részesedés

69,2

73,6

71,9

Forrás: Pitti Zoltán: Külföldi vállalatok térnyerése és a hazai gazdaság 1998. évi fejlődése.
GKI Gazdaságkutató Rt. Budapest, 1999. november

A magyar sikertörténet

A magyarországi működőtőke-import elmúlt évtizede egyértelmű sikertörténet - az 1995-96-os stabilizációt megelőzően alighanem az egyetlen - a magyar gazdaságban.

Sikertörténet mennyiségi értelemben - hiszen a régió országai közül hazánkba áramlott a legtöbb külföldi közvetlen befektetés egy főre vetítve, a GDP százalékában kifejezve, a hazai állótőke-képződéshez viszonyítva egyaránt. A külföldi működőtőke-befektetések a kilencvenes évek elején jelentős mértékben tompították a gazdasági visszaesést. Magyarország részesedése a világgazdaságban regisztrált összes közvetlen külföldi befektetésből tartósan - immár egy évtizede folyamatosan - legalább kétszerese (0,8-1,0 százalék) világkereskedelmi részesedésének (0,3 százalék).

Sikertörténet a minőséget tekintve is, hiszen a külkereskedelmi forgalom földrajzi irányultsága hihetetlenül rövid idő, 2-3 év alatt gyökeresen megváltozott, a műszaki korszerűsítés, a vállalati gazdálkodás rohamosan fejlődött, a marketingszempontok általánosan érvényesültek. A gyors és sikeres vállalati átalakulás elképzelhetetlen lett volna a külföldi tőke megjelenése és aktivitása nélkül. Exportteljesítményük egyértelműen jótékony hatást gyakorolt és gyakorol a kereskedelmi mérlegre, egyúttal a folyó fizetésimérleg-hiány finanszírozásának elsődleges forrása is. Különösen örömteli a magyar működőtőke-import ágazati szerkezetének megváltozása: a feldolgozóipar, s azon belül a gépipar vonzotta-vonzza a legtöbb külföldi közvetlen befektetést Magyarországra, ugyanakkor regionális összehasonlításban kiemelkedő a szolgáltatások - a távközlés, a pénzügyi szolgáltatások, a szállítás, a kereskedelem és az ingatlanfejlesztés - részaránya is.

Működőtőke-import Magyarországon (millió USD, 1972-1999)
 

Pénzben

Tárgyi apport

Összesen

1972-1989

387

783

1 170

1990

311

589

900

1991

1 459

155

1 614

1992

1 471

170

1 641

1993

2 339

142

2 481

1994

1 147

173

1 320

1995

4 453

185

4 638

1996

1 983*

57

2 040

1997

2 085*

22

2 107

1998

1 935*

11

1 946

1999

1 651**

6

1 657

1972-1999

19 221

2293

21 514

Forrás: IKIM-NGKM (az 1995-ig terjedő időszakra), MNB
* Az MNB éves jelentés 1998 alapján: az adatok - az IMF és az OECD módszertani útmutatásainak megfelelően - tartalmazzák a tulajdonosi hiteleket is.
** „Részvény és egyéb tulajdonosi részesedés." Forrás: http://www.mnb.hu//index-n.httm - 1999. decemberi, előzetes adatok, melyből 245 millió USD külföldön megvalósított magyar működőtőke-befektetést levonva kapjuk meg az 1406 millió USD összegű egyenleget az 1999. pénzügyi évre.

Meghatározó a külföldi tőke

Egy 1999-ben készített - és zömében 1997. évi statisztikai adatokra támaszkodó - OECD-felmérés szerint a teljes magyar feldolgozóipari termelés kétharmadát külföldi kézben lévő vállalatok adják. Ez sokkal nagyobb, mint például a külföldieknek a cseh, a holland, a francia, a norvég, a török, az olasz feldolgozóiparban betöltött szerepe - de meghaladja még a működőtőke-importban évtizedek óta élenjáró Írország hasonló arányát is. A foglalkoztatási adatokat illetően is csak Írország sorolható azonos kategóriába - a magyarországi foglalkoztatottak 43 százaléka dolgozik külföldi tulajdonú cégnél, ez nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően magas arány.

A külföldi tulajdonú cégek magyar gazdaságban betöltött szerepét illusztrálják az APEH, a KSH és a cégbíróságok nyilvános adatai, mindenekelőtt a - részben vagy egészben - külföldi érdekeltségű társas vállalkozások mérlegadataiból és adóbevallásaiból összeállítható adatsor.

Jól látható, hogy a külföldi tőke teljes körű, de legalább többségi tulajdonlásra törekszik, a kisebbségi külföldi tulajdon pedig mindinkább a szabályt erősítő kivétellé degradálódik. Nem meglepő, hogy a részben vagy egészben külföldi tulajdonú társaságok összes saját tőkéjének 80,6 százaléka van a külföldi tulajdonosok kezében.

A külföldi érdekeltségű vállalkozások külkereskedelmi forgalmát bemutató 1996-1998-as KSH-adatok is tükrözik a magyar külgazdasági kapcsolatok meghökkentő sajátosságát: a magyar gazdaság külkereskedelmi többletet ért el legnagyobb partnerével, Németországgal, míg az előbbivel azonos nagyságrendű deficitet produkált legnagyobb nyersanyag-beszállítójával, Oroszországgal folytatott kereskedelme során.

A külföldi érdekeltségű vállalkozások számának, jegyzett tőkéjének és külföldi tőkéjének megoszlása, 1990-1997, százalékban
Megnevezés 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998
Vállalkozások száma

Kizárólag külföldi tulajdonú szervezetek

4,1

13,0

27,0

35,1

39,8

43,9

47,5

52,3

57,0

Külföldi többségi tulajdonú szervezetek

11,2

22,0

25,0

27,5

29,1

27,9

26,3

24,1

23,6

Hazai többségi tulajdonú szervezetek

84,7

65,0

48,0

37,4

31,1

28,2

26,2

23,6

19,4

Összesen:

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

Jegyzett tőke
Kizárólag külföldi tulajdonú szervezetek 2,0 8,1 16,6 18,2 24,2 24,5 28,1 30,1 35,3

Külföldi többségi tulajdonú szervezetek

16,6

31,2

38,7

38,3

32,3

36,1

40,2

41,0

48,9

Hazai többségi tulajdonú szervezetek

81,4

60,7

44,7

43,5

43,5

39,4

31,7

28,9

15,8

Összesen:

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

Külföldi tőke

Kizárólag külföldi tulajdonú szervezetek

5,8

17,8

29,4

30,6

40,6

37,2

39,7

41,2

44,3

Külföldi többségi tulajdonú szervezetek

31,7

48,5

50,4

50,1

43,4

42,4

44,1

44,8

49,0

Hazai többségi tulajdonú szervezetek

62,5

33,7

20,2

19,3

16,0

20,4

16,2

14,0

6,7

Összesen:

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

Forrás: Külföldi működő tőke Magyarországon 1996-1997. Központi Statisztikai Hivatal, 1999,
Külföldi működő tőke Magyarországon 1997-1998. Központi Statisztikai Hivatal, 2000

Átlagon felüli teljesítmény

Az országos átlagot meghaladó (43,3 százalék) a külföldi tulajdoni hányad az iparban (kiemelten az élelmiszeriparban és a gép- és gépjárműalkatrész-gyártásban), az egyéb szolgáltatásokban (kiemelten az ingatlanszolgáltatásokban), a kereskedelemben (12,2 százalék), valamint a pénzügyi szolgáltatásban (11,3 százalék). Átlag alatti viszont a mezőgazdaságban (6,2 százalék), az építőiparban, a szállításban, valamint az ingatlan nélküli egyéb szolgáltatásokban.

A külföldi érdekeltségű vállalkozások 1997-98. évi gazdasági jellemzői együtt mozogtak a nemzetgazdaságéval, de a teljesítménybővülés üteme ebben a szférában lényegesen gyorsabb. Így a nettó árbevétel 30 százalékkal növekedett, amin belül a már korábban is magas részarányú exportértékesítés bővülése 39,9 százalék. Különösen érdekes, hogy az összes exportnövekmény 88 százalékát a külföldi érdekeltségű vállalkozások adták.

A külföldi tulajdonú társaságok teljesítményei szinte minden nemzetgazdasági ágban magasabbak az országos átlagnál, különösen szembetűnő az árbevétel változása a gép-, berendezés- és járműgyártásban (51,7 százalék), a nagy- és kiskereskedelemben (47,2 százalék), valamint az ingatlangazdálkodásban (41,5 százalék).

A táblázat adatai sejtetik, hogy a külföldi érdekeltségű vállalkozások piaci eredményei komoly húzóerőt képviselnek az ország gazdasági teljesítményének alakulásában. Ez fokozható lenne, ha a hazai vállalkozások a jelenleginél jobban követnék a vegyes tulajdonú vállalkozások beszállítókkal szemben támasztott követelményeit (pl.: határidős szállítás, termelési volumen, minőségi jellemzők, piaci árak). E lehetőség kihasználását átmenetileg fékezi, hogy a külföldi érdekeltségű vállalkozások fejlesztéseivel - tőke híján - nem tudnak lépést tartani a hazai vállalatok.

Multiplikátor hatások A bécsi WIIW legújabb értékelése szerint: „A fejlettebb kelet-közép-európai országokban, elsősorban Magyarországon, az új külföldi befektetések motivációi a piacátvételtől eltolódtak az exportorientált, hatékonyságkereső befektetések felé". Megítélésünk szerint Magyarországon ez a folyamat már jóval korábban megindult, és ezt igazolják a külföldi közvetlen befektetések sokoldalú multiplikátor hatásai is (amit 1995-96 óta számos tanulmány regisztrált már a hazai szakirodalomban). Kisebb cégek csak akkor kockáztatnak külföldön, ha általuk a hazai piacon ismert nagyvállalatok már beruháztak ott. Az első befektetők, látszólag paradox módon, beruházásokra ösztönzik legközelebbi konkurenseiket: a Coca-Colát minden új piacon hamarosan követi a Pepsi-Cola, a UTC Otist a Schindler, a Schöllert az Eskimo (vagyis a UNILEVER) - és fordítva. A nagybefektetők gyakran igen hamar maguk után vonzzák „megszokott" beszállítóikat és szolgáltatásnyújtóikat. A sikeres - jövedelmezőnek bizonyult - beruházásokban keletkezett profitok jelentős részét újra befektetik a keletkezés helyén. A sikeres működés - tekintettel Magyarország sok szempontból előnyös földrajzi elhelyezkedésére, az abból fakadó tranzitlehetőségekre - arra ösztönözheti a befektetőket, hogy Magyarországon létesítsenek regionális vagy szubregionális termelési, szolgáltatási és/vagy logisztikai központot. Így alakult át az Opel Hungary Kft. Opel South-East Europe-pá és vált 9 országban regionális dealerré, így lett az Ericsson szoftverfejlesztő központja 29 dél-, kelet- és délkelet-európai ország regionális fejlesztőbázisává a svéd távközlési óriás egésze számára. A multiplikátor hatások együttes hatása: „beruházás beruházást szül". A legnagyobb elismerés, amit kaphatott a magyar gazdaság, hogy a korábbi befektetők újabb és újabb, egyre nagyobb hozzáadott értéket termelő beruházásokat, magyarországi leányvállalataikat mind jobban globális hálózatukba integráló beruházásokat valósítanak meg. Példaként hozhatók fel a GE már csaknem 900 millió dollár értékű fejlesztései, az Audi 6 százalékos hazai hozzáadott értéket előállító motor-összeszerelő üzemétől az összességében 700 millió márkás, két típus összeszerelését is itt végző nagyvállalatig, az egyre nagyobb és bonyolultabb számítógépes részegységek magyarországi gyártását meghonosító, s a legnagyobb magyar feldolgozóipari exportőrré vált IBM, a Magyarországon évente százmillió dollárokat befektető külföldi távközlési cégek; a szinte évente újabb feldolgozóipari telephelyeket üzembe helyező Philips, TDK, Sony, Temic, Siemens stb. E felsorolás jól mutatja, hogy aki egyszer már beruházott Magyarországon, az folytatja ezt a tevékenységet, újrainvesztálja az itt megtermelt profitot, és pótlólagos beruházásokat is megvalósít. A vállalati példák szükségképpen kurta listája azt is világosan tükrözi, hogy Magyarországon - 1995-96 óta - egyre gyarapodik a multinacionális vállalatok stratégiai célú beruházása, ami kétséget kizáróan a működőtőke-import új szakasza. A General Electric, a világ legnagyobb feldolgozóipari vállalatkonglomerátuma azért (is) különleges példa, mert a Tungsramba a GE Lightings Europe által befektetett 800 millió dollár mellett - melyből mintegy 300 millió volt az akvizíció költsége - a GE Aircraft Engines 15 millió dollárt ruház be Veresegyházán, a GE Power Systems 27 millió dollárt fordított Ózdon egy ugyancsak zöldmezős beruházásra, a GE Medical Systems pedig éppen most szerzett többségi tulajdont a MEDICOR Röntgen Kft.-ben. A GE Capital pedig 1995 óta a Budapest Bank főtulajdonosa - így a GE 13 részlege közül 5 már jelen van Magyarországon.

Aránytalan területi eloszlás

A külföldi érdekeltségű vállalkozások területi jellemzői - ha lehet - még nagyobb aránytalanságot mutatnak, mint az a hazai vállalkozások esetében ismert. A vállalkozások száma - a főváros túlsúlya mellett - átlag feletti értéket mutat Csongrád, Pest, Győr-Sopron, Bács-Kiskun és Zala megyében. A vegyes vállalkozások jegyzett tőkéjének fajlagos értéke Pest, Győr-Moson-Sopron, Fejér és Vas megyében magas, s ezt csak jelentős leszakadásokkal követi Komárom-Esztergom, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Hajdú-Bihar, valamint Csongrád megye.

A külföldi érdekeltségű vállalkozások jellemzője, hogy egyidejűleg figyelnek a belső és a nemzetközi piac lehetőségeire. Teljesítményük növekedése belföldön 25,7 százalékos, a nemzetközi piacokon 39,9 százalékos, de talán a növekedési ütemnél is fontosabb, hogy a külföldi érdekeltségű vállalkozások árbevételének mind nagyobb hányada (1998-ban egyharmada) realizálódott nemzetközi piacokon.

Kedvező adózási pozíció

A nemzetgazdasági szinten kimutatott 262,4 milliárd forintos mérleg szerinti összeredmény a negatív szaldójú vállalkozások 732,1 milliárd forintos vesztesége és a nyereséges vállalkozások 994,5 milliárd forintos hasznának az egyenlegeként határozható meg. A külföldi érdekeltségű vállalkozások speciális helyzetét tükrözi az adózás előtti eredményt növelő tételek alakulása is, tekintve hogy a számviteli törvény alapján költségként elszámolt értékcsökkenési leírás, a ráfordításként elszámolt értékvesztés összege, valamint a vállalkozási (bevételszerző) tevékenységen kívüli ráfordításaik elmaradnak az átlagtól. Így a külföldi érdekeltségű vállalkozások adózási pozíciója összességében kedvezőbb: az eredmény javulása meghaladja az árbevétel-növekedés ütemét is, és ez - legalábbis a nyereséges vállalkozásoknál - megalapozhatja a gazdálkodás eredményességét.

A kedvező elmozdulás hatását gyengíti, hogy a transzformációs válság időszakában felhalmozott (elhatárolt) veszteség összértéke nem csökkent, sőt a veszteséges vállalatok által az 1998. évi „eredmény" alapján elhatárolt újabb veszteségek értékeivel tovább emelkedett. Az 1998. évi mérlegek a társasági adózás szabályai szerint működő vállalkozásoknál összességében 720,4 milliárd forint összegű elhatárolt veszteséget takarnak (ennek mindössze 45 százaléka az „induló" külföldi érdekeltségű vállalkozások vesztesége), ami - fenntartható fejlődés mellett is - csak hosszabb idő alatt „fogyhat le" elviselhető szintre.

A külföldi érdekeltségű vállalkozások külkereskedelmi forgalma (1996-1997, milliárd forint)
Ország Behozatal Kivitel Behozatal Kivitel Behozatal Kivitel
1996 1997 1998

Fejlett országok

1388,3

1282,3

2168,9

2144,6

3062,8

3111,7

Ebből: EU-országok

1206,3

1182,9

1868,6

1979,1

2619,1

2817,5

Közép- és kelet-európai országok

408,5

295,4

515,1

461,4

588,3

539,3

Fejlődő országok

120,9

49,9

216,1

67,5

66,6

133,6

Egyéb máshová nem sorolt országok

23,0

11,5

41,1

17,6

17,4

21,5

Összesen:

1940,7

1639,1

2941,2

2691,1

4087,7

3806,1

Forrás: Külföldi működő tőke Magyarországon 1996-1997. Központi Statisztikai Hivatal, 1999,
Külföldi működő tőke Magyarországon 1997-1998. Központi Statisztikai Hivatal, 2000

Jövedelmezőségi mutatók

A Magyarországon működő külföldi érdekeltségű vállalkozások jövedelmezősége 1992-1994 között a hazai vállalkozások átlagánál magasabb volt (a hazai vállalkozások ebben az időszakban negatív eredményt realizáltak). A különbség az 1995-97-es években minimálisra csökkent (mert ekkor a hazai vállalkozások felfelé ívelő szakaszba kerültek, miközben a külföldiekre még a nagy értékű beruházások voltak a jellemzőek). 1998-ban újabb fordulat következett be, a korábbi beruházások „termőre fordulásával" a jövedelmezőségi különbség újra növekedett. Az összességében kedvező fordulat sem feledtetheti velünk, hogy a profit/tőke arány makrogazdasági mutatói még nem érik el a nemzetközi átlagot, s így nem alaptalan az a nemzetközi tanácsadók által hangoztatott vélemény, amely szerint a hazánkba áramló külföldi tőke állománygyarapodása inkább bizalmi megnyilvánulás, mintsem közgazdasági értékítélet következménye. Más megközelítésben ez azt jelenti, hogy a külföldi tőke hazai befektetési lehetőségek iránti érdeklődésének fenntartása (sőt a már Magyarországon működő külföldi érdekeltségű vállalkozások profitjának hazai gazdaságba történő visszaforgatása) csak úgy lehetséges, ha a jövedelmezőségi mutatók javulásában érdemleges változás lesz. Normalizált piacgazdasági körülmények között ez alapvetően a tőketulajdonosok magatartásán múlik, de hazánk átmeneti helyzetében nem kisebb a nemzeti gazdaságpolitika formálóinak felelőssége sem.

A külföldi érdekeltségű vállalkozások saját tőkeállománya a vállalkozások átlagát meghaladó ütemben emelkedett, az összesen 714,6 milliárd forintos összes növekményből 661,3 milliárd forintot (92,5 százalék) e kör tudhat magáénak. Amíg a külföldi érdekeltségű társaságok az új befektetések révén pótlólagos forráshoz jutottak, és ráadásul szervezeti integrációt is végrehajtottak (így fajlagos jellemzőik javultak), addig a kizárólagos vagy többségi hazai érdekeltségű vállalkozások száma gyorsabban gyarapodott, mint a saját vagyonuk értéke, így látványosan módosultak - mégpedig negatív irányban - a fajlagos mutatóik.

A külföldi érdekeltségű vállalkozások teljesítménye az átlagosnál gyorsabban nő, költséggazdálkodási gyakorlatuk szigorúbb, s ennek, valamint a magyar állam által biztosított kedvezményeknek köszönhetően eredményességük is jobb. Mindez mérhetően megjelenik a vállalkozások saját vagyonának növekedésében. Eredményességi mutatóik kedvezőbbek a hazai vállalkozások átlagánál, s részben ebből, részben a mögöttük álló gazdasági háttérből következően a tényleges tulajdoni részesedésnél nagyobb arányban hatnak a magyar gazdaság működésére. A közvetlen ráhatások mellett nem elhanyagolható a külföldi érdekeltségű vállalkozások közvetett gazdasági szerepe sem, tekintve hogy megrendeléseikkel jelentősen befolyásolják a hazai gazdaság piaci lehetőségeit.

Hiányzó középvállalatok

A magyarországi működőtőke-import sajátos területe a privatizáció: régiónkban gyakorlatilag hazánk az egyetlen ország, amely a privatizációban az átalakulás, a rendszerváltás első időszakában, első évtizedében sem különböztette meg hátrányosan a külföldi befektetőket - ellenkezőleg, mindvégig bátorította őket a minél aktívabb részvételre.

A külföldi tulajdonú cégeknek a magyar gazdaságban betöltött szerepét leíró, s a fentiekben részletesen elemzett mérleg- és eredményadatok ugyanakkor - a közölt adatok tükörképét tekintve - a magyar tulajdonú, döntően kis- és középvállalatok romló pénzügyi helyzetéről, mindenekelőtt tetemes vagyonfogyásáról árulkodnak. A középvállalati szféra gyakorlatilag hiányzik a magyar gazdaságból - a beszállítói program a valóságban nem működik.

Különösen élesen világít rá a problémára az 1999-ben folyósított legnagyobb gazdaságfejlesztési támogatások listája: a 10 legnagyobb haszonélvező egytől egyig külföldi tulajdonú nagyvállalat, amely összesen 19 telephely fejlesztéséhez kapott állami támogatást. A táblázatban szereplő cégek jelentős része „par excellence beszállító": a Bosch, a Temic, a Contitech, a Zollner és a Massive Hungary definíció szerint beszállító, de a Philips, a Nokia és a Clarion magyarországi telephelyei is nagyrészt beszállítói tevékenységet - és nem végtermék-előállítást - végeznek Magyarországon. A transznacionális társaságok beszállítói is döntően külföldi tulajdonú cégek: leggyakrabban a nagy multik globális beszállítói szereznek tulajdont, hogy itt is beszállítsanak az érintett multi nálunk megtelepedett leányvállalatainak, vagy innen szolgálják ki az adott multi globális hálózatát.

Ha figyelembe vesszük, hogy az adókedvezmény elnyerésének feltétele legalább 60 milliárd forintos beruházás megvalósítása, nyilvánvaló, hogy ennek haszonélvezői - az elvileg érvényesülő szektorsemlegesség ellenére - kizárólag a külföldi befektetők lehetnek. A táblázatban fölsorolt 19 beruházás összértéke alapján az adókedvezmény, a kamatmentes kölcsönökből származó kamatmegtakarítás és a vissza nem térítendő állami támogatások összege megközelíti azt a 13 milliárd forintos értéket, amit 1999-ben a kormány a beruházások, valamint a kis- és középvállalatok támogatására összesen fordított.

Vissza nem térítendő támogatások nyertesei
Pályázó  Támogatás (M Ft) Beruházás helye Összes beruházási költség (M Ft) Új munkahely (fő)

Audi Hungária Motor Kft.

200,0

Győr

40197,3

590

Bebusch Hungária Műanyag

63,0

Oroszlány

324,5

75

Erőkar Szerviz Rt.

100,0

Budapest

736,6

-

IMS Connector Systems

43,0

Sopron

234,8

20

Kanizsa Trend Kft.

15,0

Nagykanizsa

110,8

30

Thyssen Production Systems

100,0

Kecskemét

930,0

950

VAW Alumíniumtechnika

100,0

Győr

1073,1

40

Zeuna Starker Magyarország

100,0

Jászárokszállás

844,7

140

Forrás: Magyar Hírlap, 2000. április 29. 9. oldal

Multinacionális beszállítók

A Gazdasági Minisztérium (GM) eltökéltnek látszik a beszállítói program támogatásában, a középvállalati szektor ösztönzésében - a 2000. pénzügyi évre a GM rendelkezésére álló 16 milliárd forintból azonban aligha lehet majd csodát tenni. Ezzel szemben - előreláthatólag - 7,5 milliárd forint normatív támogatásra számíthatnak a külföldi befektetők. Az első idei információk alátámasztják a kételyeket: a Gazdasági Minisztérium az idei gazdaságfejlesztési célelőirányzatok rendelkezésére álló 17,2 milliárd forint terhére nyolc pályázónak 721 millió forint vissza nem térítendő támogatást ítélt oda. A többségében német tulajdonú cégek összesen 44,5 milliárd forint értékű beruházásaikkal 990 új munkahely teremtésére tettek ígéretet.

Az idei gazdaságfejlesztési célelőirányzatok eddigi nyolc nyertese közül „öt cég beszállítóipari terméket állít elő" - derült ki a GM sajtótájékoztatóján. A táblázatból nyilvánvaló, hogy a nyertesek transznacionális társaságok magyarországi leányvállalatai. Nem is lehet ez másként: legalább 50 millió forintos beruházás esetén a beruházási összköltség 20 százalékát, de legfeljebb 100 millió forintot lehet folyósítani a gfc-alapból. 3 milliárd forintot meghaladó összegű beruházás esetén legfeljebb 200 millió forintot nyerhet el a pályázó. Ez pedig nem a magyar középvállalatok beruházási nagyságrendje. Az idei első nyolc nyertes ráadásul jellemzően nem elmaradott térségben tevékenykedik - kis „jóindulattal" Nagykanizsa és Jászárokszállás található viszonylag fejletlenebb régióban. A tájékoztatón elhangzott „beszállítóipar" kifejezés természetesen képzavar: tükrözi azonban azt a magyarországi helyzetet, hogy - amint fentebb már említettük - nálunk a külföldi befektetők elsősorban beszállítói tevékenységbe fektetnek be.

Félreértések elkerülése végett: ezek a támogatások nem céltalanok és nem haszontalanok, de a középvállalatok támogatási programja és a beszállítói program két teljesen különböző, külön-külön azonos fontosságú program, összekapcsolásuk azonban nem célszerű.

Korszakhatár

Magyarország 1998-99-ben korszakhatárhoz érkezett a működőtőke-import terén: a tömeges privatizáció lezárultával gyakorlatilag megszűnt az egyik tőkevonzási lehetőség.

A piacátvételes motivációjú külföldi közvetlen beruházásokra 1995-96-ig már sor került: a magyar befektetési piac ebből a szempontból már évek óta telített.

Telítetté vált a befektetési piac a jó logisztikai pozícióban rendelkezésre álló infrastruktúra (ipari ingatlanok) és a kvalifikált, korábban is hasonló tevékenységet folytató munkaerő tekintetében is.

Ettől a ponttól kezdve gyakorlatilag csak a korábbi befektetések multiplikátor hatásaira, a magyarországi infrastruktúra-fejlesztések révén a jövőben keletkező logisztikai és tranzitelőnyök kihasználására, a valóban hatékonysági és stratégiai motivációjú külföldi közvetlen befektetésekre számíthatunk.

Makrogazdasági szempontból teljesen egyértelmű, hogy a továbbiakban is szüksége van a gazdaságnak a folyó fizetésimérleg-hiányt ellentételező külföldi közvetlen befektetésbeáramlásra, a jövő azonban ennél sokkal mélyebb fejlődési, modernizációs kérdéseket érint.

A kérdések voltaképpen egyetlen pontban összefoglalhatók: hogyan érhető el minél hatékonyabban, hogy a Magyarországon megtelepedett külföldi tulajdonú társaságok ne alkossanak (export)enklávét, és ne válhassanak olyan „sivatagi katedrálisokká" sem, amelyek a befogadó nemzetgazdasággal kizárólag mint munkaerő-ellátóval érintkeznek. Ennek a kérdésnek a megfordítása, ha úgy tetszik az érem másik oldala, hogy a transznacionális társaságok tömeges magyarországi jelenléte hogyan és milyen hatékonysággal képes szolgálni a magyar nemzetgazdaság egészének minél eredményesebb világgazdasági integrációját. Ehhez biztosítani kell a megfelelő jövedelemképződés lehetőségét a pótlólagos beruházásokhoz, s képessé kell tenni a magyar tulajdonú (döntően kis- és közepes méretű) vállalatok széles körét az itt megtelepedett külföldi vállalatokkal való globális együttműködésre.

Csáki György-Pitti Zoltán
Az 1999-ben folyósított legnagyobb összegű gazdaságfejlesztési támogatások (millió forint)
Kedvezményezett cég Összes beruházási költség Kamatmentes kölcsön Vissza nem térítendő támogatás

General Electric (6 gyár)

13 507,8

1 464,3

79,7

Philips (4 gyár)

7 491,5

648,8

-

Robert Bosch Elektronika

15 666,8

368,0

32,0

Nokia

6 137,8

316,6

83,4

Taurus Mg-i Abroncs (2 gyár)

2 201,5

5 000,0

-

Temic Telefunken

1 590,9

387,0

-

Zollner Elektronik

2 311,3

136,2

63,8

Massive Hungária

2 950,7

182,5

17,5

Contitech Hungária

2 108,6

165,7

34,3

Clarion Elektronika

2 179,8

175,4

24,6

Forrás: Gazdasági Minisztérium alapján Népszabadság, 2000. február 7. 11. oldal

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére