Késedelmi kamat

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 27. számában (2000. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A késedelmi kamat, mint már említettük, a pénztartozás késedelmes teljesítésének objektív jogkövetkezménye. A Ptk. 301. §-a alapján késedelmi kamatot - a késedelembe esés időpontjától kezdve - akkor kell fizetni, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, vagy a felek másként nem állapodnak meg. E kamatfizetési kötelezettség mindazonáltal független attól, hogy a kötelezett kimenti a késedelmét, azaz ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Független továbbá attól is, hogy a jogosultnak ténylegesen származott-e kára a késedelemből. A jogalkotó a pénztartozás teljesítésben tanúsított kötelezetti késedelmet értelemszerűen azért szankcionálja, mert a késedelem időtartama alatt a jogosult elesik a pénze használatától, illetve a pénz hasznaitól. A jogosult természetesen a kötelezettel szemben érvényesítheti a késedelmi kamatot meghaladó kárigényét is.

Kamat és zálogjog A zálogjogi rendelkezések vonatkozásában a kamatfizetési kötelezettség szabályozását két vonatkozásban tartjuk szükségesnek megemlíteni. A Ptk. 251. §-ának (2) bekezdése alapján a zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál. Ily módon az kiterjed a kamatokra, a követelés és a zálogjog érvényesítésének költségeire, továbbá a zálogtárgyra fordított szükséges költségekre is. A zálog egyik fajtájánál, keretbiztosítéki zálogjog kikötésénél a felek meghatározott tartós jogviszonyukból keletkező követeléseiket biztosítják oly módon, hogy a bejegyzésnek a jogviszonyt és azt a legmagasabb összeget is tartalmaznia kell, amelyen belül a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet. Mivel a zálog alapításakor a kötelezetti késedelem nem zárható ki, és ily módon a teljesítésig felmerülő kamatjárulékok összege sem határozható meg, a zálogszerződés megkötésekor bizonytalan, hogy összegszerűen mekkora lesz a zálogkötelezett tényleges helytállási kötelezettsége. A csődeljárásról, felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 35. §-a alapján a felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik. A pénztartozások után az eredeti lejárati időig szerződéses kamat; és az eredeti lejárati időtől a kiegyenlítésig vagy legfeljebb a felszámolási zárómérleg elkészítésének időpontjáig késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá pótlék és bírság jellegű követelés érvényesíthető. A Cstv. azt is megállapítja, hogy a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat milyen sorrend figyelembevételével kell kielégíteni. Az 57. § értelmében a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozás a g) pont alá tartozik. Más a helyzet azonban a zálogjoggal biztosított tőkekövetelés ügyleti és késedelmi kamatának besorolásával. A Ptk. 252. §-ának (2) bekezdésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében (BH 1996. 495) rámutatott, hogy a bankkölcsönszerződésből származó - zálogjoggal biztosított - hitelezői tőkekövetelés szerződéses és késedelmi kamata a tőkeköveteléssel azonos - preferáltabb - kielégítési csoportba tartozik, azaz egységesen a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) és nem g) pontja szerinti tartozások közé sorolandó.

Az esedékesség és késedelem viszonya

A teljesítési határidő meghatározottsága nagyon lényeges elem a kötelezetti késedelem beállásának megítélésében. A Ptk. 280. §-ának diszpozitív szabályai alapján visszterhes szerződéseknél, ha a teljesítés idejét nem határozták meg, bármelyik fél a másik fél egyidejű teljesítését követelheti. Ily módon az ellenszolgáltatás a szerződésszerű szolgáltatás teljesítésekor (átadáskor) esedékessé válik.

Számlázási kötelezettség

A Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiuma 66. számú állásfoglalásában ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a kötelezett teljesítéséhez, az ellenszolgáltatás megfizetéséhez - a technikai lebonyolítás érdekében - sok esetben az is szükséges, hogy a jogosult teljesítse a számlázási kötelezettségét. Ennek oka lehet az, hogy a kötelezett olyan pénzügyi elszámolási rendet alakít ki, hogy csak számla ellenében fizet.

Egyöntetű tehát a bírói gyakorlat abban, hogy a számlázási kötelezettség elmulasztása vagy késedelmes teljesítése az ellenszolgáltatásnak a szolgáltatás teljesítéskor való esedékessé válását nem érinti, jogosulti késedelemként azonban kizárja a kötelezett - késedelmikamat-fizetési kötelezettséget előidéző - egyidejű fizetési késedelmét. Ily módon a késedelmi kamatigény érvényesítésének lehetősége a jogosult részére nem nyílik meg

Eseti döntésekben (BH 1987. 20; BH 1992. 185) alakult ki ugyanakkor az a bírói gyakorlat is, hogy ha a felek megállapodtak az ellenérték megfizetésének határidejében (pl.: a szerződés aláírását követő 30 napon belüli átutalásban), úgy a kötelezett külön felszólítás, számla vagy azzal egyenértékű okirat bevárása nélkül is köteles lesz az ellenérték átutalására, hiszen az ellenszolgáltatás a határidő lejártakor esedékessé válik. Mindazonáltal nem mentesíti a kötelezettet a fizetési késedelem alól az a tény sem, hogy pénzügyi elszámolási rendje alapján csak eredeti számlapéldány alapján fizet. Más szóval az ellenérték megfizetését a kötelezett csak a késedelmi kamat szankciójának vállalása mellett késleltetheti azon az alapon, hogy a kötelezett teljesítéskor részére csak számlamásolati példányt adott át.

Nagyon lényeges szabály továbbá, hogy a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet jelenleg hatályos 6. §-a szerint, ha a felek másként nem állapodtak meg, a bankszámlák közötti elszámolás útján teljesített fizetést akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a hitelintézet a fizetésre kötelezett bankszámláját megterheli, míg a bankszámlára készpénzben teljesített fizetést akkor, amikor a készpénzt a hitelintézet pénztáránál vagy a postán befizetik. A 183/1999. (XII. 13.) Korm. rendelet 2000. július 1-jei hatállyal azonban jelentősen módosította a fenti rendelkezés első fordulatát, előírva, hogy ha törvény vagy kormányrendelet, illetve a felek eltérően nem rendelkeznek, a bankszámlák közötti elszámolás útján teljesített fizetést akkor kell teljesítettnek tekinteni, amikor a pénzösszeget a jogosult bankszámláján jóváírták.

Mentesülés a késedelmikamat-fizetés alól

Mint említettük, a késedelmikamat-fizetési kötelezettség objektív jogkövetkezmény, e kötelezettség alól a kötelezett csak akkor mentesülhet, ha felajánlja a teljesítést a jogosultnak, de az nem fogadja el. A Ptk. 303. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanis a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. A késedelmikamat-fizetés alóli mentesülésnek azonban további feltétele, hogy a kötelezett pontosan, összegszerűen elismerje a fennálló tartozást, illetve hogy az elismert tartozás megfizetésére tényleges kísérletet tegyen, vagy pedig bírósági letétbehelyezéssel teljesítsen. Mindezek elmaradása esetén a kötelezett a késedelmikamat-fizetés alól nem mentesülhet (BH 1996. 330).

Kamat elszámolása részteljesítés esetén Részteljesítésről akkor beszélünk, amikor a pénztartozás kötelezettje teljesít, de a fizetett összeg a teljes tartozás összegének (tőke, kamat és költség) kiegyenlítésére nem nyújt kellő fedezetet. A Ptk. 293. §-a erre az esetre előírja, hogy a fizetett összeget elsősorban a (I) költségre, azután (II) a kamatra és végül (III) a főtartozásra kell elszámolni. A szabályozás - a pénztartozás jogosultjának érdekét előtérbe helyezve - azt a célt szolgálja, hogy a kötelezett a tartozását mielőbb rendezze. Amennyiben ugyanis az elszámolás sorrendje fordított lenne, úgy az adós nem lenne érdekelt a tartozás mielőbbi visszafizetésében. A hivatkozott rendelkezés azt is kimondja, hogy a kötelezettnek az elszámolás törvényben rögzített rendjéhez képest történő eltérő, egyoldalú rendelkezése hatálytalan. A jogszabályhely diszpozitivitásából fakad ugyanakkor, hogy a felek - közös megegyezéssel - eltérő elszámolási rendben is megállapodhatnak. A törvény azt sem zárja ki továbbá, hogy a jogosult a kötelezett részteljesítését a törvényi rendtől eltérően számolja el, ilyen módon nyújtva törlesztési kedvezményt a kötelezettnek. Amennyiben a pénzszolgáltatásra kötelezettnek a jogosulttal szemben több - tőke-, kamat- és költséget is magában foglaló - tartozása áll fenn, és teljesítése nem fedezi valamennyi tartozást, úgy a törlesztést elsődlegesen a kötelezett által meghatározott tartozásra kell elszámolni. Amennyiben ez a teljes tartozást - tőke, kamat és költség - nem fedezi, a részteljesítést a fentiekben ismertetett törvényi sorrendben kell elszámolni. Ha azonban a részteljesítés a teljes megjelölt tartozást fedezi, a fennmaradó összeget a kötelezett rendelkezése szerinti tartozásra kell fordítani. Ha a kötelezett nem rendelkezett és szándéka sem ismerhető fel, a teljesítést a régebben lejárt tartozásra, azonos lejárat esetében a kötelezettre terhesebb tartozásra kell elszámolni, míg egyenlő mértékben terhes tartozások közül a részteljesítés a kevésbé biztosított tartozásra fordítandó. Amennyiben a biztosítottság mértéke között nincs különbség, a törlesztést valamennyi fennálló követelésre arányosan kell elszámolni. Az elszámolás egyes kategóriáin belül természetesen egyidejűleg alkalmazandó a pénztartozás teljesítésére irányadó, 293. §-ában előírt elszámolási rend.

A késedelmikamat-követelést keletkeztető jogviszonyok

A késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezések alkalmazási köre rendkívül széles, az mintegy túlterjed a Ptk. 301. §-án. Késedelmi kamat követelésére a Polgári Törvénykönyv Kommentárja (Complex CD-Jogtár) szerint az alábbi jogviszonyokban kerülhet sor tipikusan:

  • pénztartozás esetében az adóstól a hátralékos tartozás összegét alapul véve a lejáratot követő naptól;
  • kártérítési igény esetén a károkozótól a kártérítési összeg vonatkozásában a kár bekövetkezésének időpontjától;
  • szerződés érvénytelenségének megállapításakor a pénz visszaadására köteles féltől az átadott összeg tekintetében a pénzszolgáltatás teljesítésének időpontjától;
  • szerződés hibás teljesítése esetén a hibásan teljesítő féltől az árleszállítás vagy a javítási költség visszafizetendő összege után a számára megjelölt lejárat időpontjától;
  • közös tulajdon megszüntetése során valamely tulajdonostárs tulajdoni hányadát magához váltó féltől a bíróság által a megváltási ár teljesítésére kijelölt határidő letelte után;
  • házastársi vagy élettársi közös vagyon felosztásakor az értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezett féltől a megállapított összeg után a teljesítési határidő lejárta után;
  • köteles rész pénzben történő kiadása során a köteles rész összege tekintetében a hagyaték megnyíltával; illetve
  • a jogalap nélkül gazdagodó a vagyoni előny visszatérítésének esedékessé válásától.

A kamat az eljárásjogi rendelkezésekben Az alábbiakban röviden utalni kívánunk a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) azon legfontosabb eljárásjogi rendelkezéseire, illetve azokra a bírói gyakorlat által kialakított szabályokra, amelyeknek hatása lehet a kamatfizetés iránti igény érvényesítésére. Perérték A pertárgy értékének megállapításánál főszabály szerint a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke az irányadó. A pertárgyérték megállapításánál így a főkövetelés járulékát, a kereset előterjesztésekor érvényesített kamatot figyelmen kívül kell hagyni. Ezek a rendelkezések nem tekinthetők irányadónak akkor, ha a kamat a főköveteléstől függetlenül tárgya az eljárásnak. Ilyenkor a perérték megállapításánál - a főkövetelésre tekintet nélkül - csak a kamat mint járulék értékét lehet figyelembe venni. A pertárgyérték a bíróságok hatáskörének megállapításánál, az illetékfizetési kötelezettség és a perköltség számításánál bír különös jelentőséggel (Pp. 25. §, BH 1979. 270). Keresethez kötöttség A kereseti kérelemhez kötöttség eljárásjogi alapelvéből következik, hogy a bíróság döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetve az ellenkérelmen. Ez a szabály a főkövetelés járulékaira, így a kamatra is kiterjed. A bíróság tehát nem ítélheti meg a kamatfizetési kötelezettséget, amennyiben erre irányuló igényt a kereseti kérelem vagy az ellenkérelem nem tartalmaz (Pp. 215. §). A késedelmi kamat iránti igény érvényesítésénél elengedhetetlen a követelés kezdő időpontjának rögzítése (BH 1997. 123). A kártérítési összeg után kamat a károsodás bekövetkeztétől jár, a bíróság azonban csak a kereseti kérelemnek megfelelő időponttól ítélhet meg késedelmi kamatot. Eszerint nem ítélhető meg késedelmi kamat a károsodás bekövetkeztének időpontjától akkor, ha a károsult azt csak a keresetlevél beadásának időpontjától kéri, annak ellenére, hogy az őt a Ptk. 360. és 301. §-a alapján egyébként megilletné (PK 50. számú polgári kollégiumi állásfoglalás). Keresetkiterjesztés Habár a másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet, nincs eljárásjogi akadálya annak, hogy a felperes a keresetét felemelhesse vagy leszállíthassa, illetőleg az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követelésnek, illetőleg a járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjessze. Az esedékességkor meg nem fizetett és emiatt tőkésedett késedelmi kamat után a másodfokú eljárásban is érvényesíthető tehát késedelmi kamat (BH 1997. 359). Végrehajtás Késedelmi kamat a hitelezőt a Ptk. 301. §-a szerint akkor is megilleti, ha a bíróság határozata az adóst annak fizetésére kifejezetten nem kötelezi. A bíróság határozatában meghatározott teljesítési határidő lejártától esedékes késedelmi kamatot tehát - a hitelező kérelmére - akkor is fel kell tüntetni a végrehajtási lapon, ha az ítélet erről nem rendelkezik (PK 226. számú polgári kollégiumi állásfoglalás). Késedelmi kamatra új végrehajtási lap állítható ki, ha a végrehajtást kérő eredetileg arra nem kért végrehajtást (BH 1990. 217). Az előzetes végrehajthatóság szempontjából fontos szabály, hogy a késedelmi kamatra vonatkozó elismerés hiánya akkor is kizárja az erre az igényre vonatkozó előzetes végrehajtás elrendelését, ha a kötelezett egyébként - a per tárgya tekintetében - elismerésben volt (BH 1990. 194).

A késedelmi kamat mértéke

A késedelmi kamat mértéke a hatályos szabályozás szerint változó aszerint, hogy a pénztartozást terheli-e ügyleti kamat vagy sem. Kamatmentes tartozás esetén a késedelmi kamatláb mértéke évi 20 százalék. Nem kamatmentes tartozás esetén, azaz ha a jogosultnak a késedelembe esés időpontjáig ügyleti kamat jogszabály vagy szerződés alapján járt, a kötelezett a késedelembe eséstől ennek évi 8 százalékos kamattal növelt összegét, de legalább évi húsz százalék mértékű kamatot köteles megfizetni.

A késedelmi kamat mértékére vonatkozó szabályozás jellegéről elmondható, hogy az hasonló az ügyleti kamatnál ismertetett rendelkezésekhez. A fenti törvényi rendelkezések ugyanis csak akkor irányadók, ha a kamatmérték tekintetében a felek eltérően nem állapodnak meg vagy jogszabály kivételt nem tesz. (Ez utóbbi jogszabályi kivételekre az alábbiakban még részletesen kitérünk.) Hasonlóan az ügyleti kamathoz, a felek között a késedelmikamat-mérték tekintetében kialakított megállapodás korlátja, hogy a túlzott mértékben megállapított késedelmi kamatot a bíróság mérsékelheti. A túlzott mérték vonatkozásában a bíróság az ügylet konkrét körülményeit vizsgálja és a piaci kamatkondíciókat veszi alapul.

A kamat mértékének változásai

A Polgári Törvénykönyv eredeti szabályozása szerint a kötelezett a késedelembe esés időpontjától 5 százalékos mértékű kamatot volt köteles fizetni, függetlenül attól, hogy a tartozás egyébként kamatmentes vagy alacsonyabb kamatmértékű volt. A szocialista szervezetek terven alapuló (1978-tól már gazdálkodó szervezetek egymás közti) viszonyában a fizetési késedelem jogkövetkezményeiről külön jogszabályok rendelkeztek. 1985-től a szabályozás már különbséget tett a kamatmentes pénztartozás és azon szerződések között, ahol a felek a szerződésben kamatot kötöttek ki. Az előbbi esetben a kötelezett 8 százalék késedelmi kamatot, az utóbbi esetben a szerződéses kamat és a késedelembe eséstől járó évi 8 százalékos kamat együttes összegét volt köteles megfizetni. 1987-től a gazdálkodó szervezetek, a gazdasági tevékenység folytatására jogosult más jogi személyek és az ilyen tevékenységre jogosult magánszemélyek egymás közti viszonyában a fizetési késedelem jogkövetkezményeiről a Ptk. 301. §-ának (4) bekezdésében biztosított felhatalmazás alapján a 86/1990. (XI.14.) Korm. rendelet eltérően rendelkezett. 1989-ben a kamatmentes tartozás késedelmi kamatának mértéke 20 százalékra nőtt, ha pedig a kamat a feleknek jogszabály vagy szerződés alapján járt, az ügyleti kamat évi nyolcszázalékos kamattal növelt mértéke csak akkor volt irányadó, amennyiben a felek alacsonyabb mértékben nem állapodtak meg, vagy jogszabály kivételt nem tett. 1996. január 1. napjától jelentős változást hozott, immáron a kamatmentes tartozás esetében is lehetővé vált az évi húsz százalékot meghaladó kamatkikötés, feltéve, hogy jogszabály vagy a felek megállapodása eltérő rendelkezést nem tartalmazott. Az ügyleti kamat kikötése melletti késedelmi kamat mértéke legalább 20 százalék.

Kamatkikötés

A kamatkikötése vonatkozó megállapodás vonatkozásában ki kell emelni, hogy a késedelmi kamat mértékét a felek nemcsak szóban, illetve írásban, hanem ráutaló magatartással is meghatározhatják. Ráutaló magatartás azonban csak akkor állapítható meg, ha valamely magatartásból a másik félnek egyértelműen fel kellett ismernie a szerződési akaratot. A ráutaló magatartás egyébként nem hoz létre szerződést, ha a felek magatartása - önmagában vagy a korábbi tárgyalásokkal, az ügyletkötés körébe eső körülményekkel együtt - nem fejezi ki a megegyezést a szerződés lényeges, vagy bármelyik fél által lényegesnek minősített pontjaiban. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésekben (BH 1990. 384, BH 1993. 311) konkrétan rámutatott, hogy a kötelezett a késedelmi kamat mértékére nézve tett ajánlatot elfogadja, és a szerződés ennek megfelelő tartalommal létrejön, amennyiben a tényleges teljesítést megelőzően az áru ellenértékéről kiállított számlát - amely tartalmazza a vételár késedelmes kifizetése esetén felszámítandó késedelmi kamat mértékét - átveszi. Amennyiben a számlázásra nem az áruátvétellel egy időben, hanem később kerül sor, úgy a késedelmi kamatra vonatkozóan megállapodás - ráutaló magatartással - nem jön létre. Hasonlóan a számlában közölt kamatemelés - a tartozás kötelezettjének hallgatása esetén - nem válik a szerződés részévé.

Pénzügyi szolgáltatások

A kamat- és díjfeltételeinek vonatkozásában szigorúbb alakszerűségi követelményeket írnak elő a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. CXII. törvény 209. és 210. §-ai. Ennek értelmében pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződés csak írásban köthető, a szerződés egy eredeti példányának az ügyfél részére történő átadásával. A pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződésben egyértelműen meg kell határozni a kamatot, díjat és minden egyéb költséget vagy feltételt, ideértve a késedelmes teljesítés jogkövetkezményeit is.

A bankhitel- és a bankkölcsönügylet általános szerződési feltételeit a pénzügyi intézmény üzletszabályzatának kell tartalmaznia, különös tekintettel - többek között - a kamatkondíciók változtatásának lehetőségére és módjára, a kamatszámítás módjára, az egyéb díjakra és költségekre. A kamatot, díjat vagy egyéb szerződési feltételt csak akkor lehet egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítani, ha szerződés ezt - külön pontban - a pénzügyi intézmény számára meghatározott feltételek, illetve körülmények esetére egyértelműen lehetővé teszi. Az üzletszabályzat kamatot, díjat vagy egyéb feltételeket érintő - az ügyfelek számára kedvezőtlen - módosítását, a módosítás hatálybalépését tizenöt nappal megelőzően, hirdetményben közzé kell tenni.

Általános szerződési feltétel

Megfigyelhető, hogy a hitel- és kölcsönügyletek körében a szerződések túlnyomó része nem egyenrangú szerződő felek alkujának eredményeként, hanem a hitelintézetek által, több szerződés megkötése céljából, előre, az ügyfél közreműködése nélkül meghatározott általános szerződési feltételek alapján jön létre. Erre tekintettel, különösen nagy jelentőséggel bír a Ptk. 205. §-a, amely kimondja, hogy az általános szerződési feltétel akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta.

Külön tájékoztatni kell továbbá a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely, korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta. Mivel az általános szerződési feltételek alkalmazása, mint szerződéskötési jogtechnikai megoldás, elsősorban a feltételeket kialakító és kínáló szerződő félnek nyújt előnyt, a polgári jog - egy 1997-es módosítás eredményeként - fokozott védelmet biztosít a feltételek elfogadására kényszerülő ügyfelek számára. A Ptk. 209. §-a ugyanis részletes szabályokat állapít meg abban a tekintetben, hogy miként támadható meg valamely általános szerződési feltétel tisztességtelen kikötése.

Tájékoztatók

Az ügyfelek teljes körű tájékoztatását szolgálja végezetül a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíjmutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet is. E rendelet célja, hogy az ügyfelek meghatározott betéti és hitelszerződések, illetőleg értékpapírügyletek tekintetében megfelelő tájékoztatást kapjanak a kamat- és díjkondíciókról, továbbá hogy biztosítva legyen a különböző ajánlatok összehasonlíthatósága.

Speciális kamatmértékek

Bankhitelek késedelmi kamata

A Polgári Törvénykönyvben meghatározottaktól eltérő, speciális kamatmértéket határoz meg a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 12. §-a a bankkölcsön vonatkozásában. E szerint az esedékességkor vissza nem fizetett kölcsön után az adós a szerződésben kikötött kamaton felül a lejárattól további évi 6 százalék késedelmi kamatot köteles fizetni. Azon kérdés megítélésében, hogy ez a kamatmérték a devizában meghatározott bankkölcsön alapján teljesítendő pénztartozás késedelmes teljesítése esetében is irányadó-e, eltérőek az álláspontok. A bankok által követett általános gyakorlat alapján, valamint a rendelet szövegezéséből véleményünk szerint az következik, hogy ez kizárólag a forintkölcsönök esetében irányadó, míg a devizakölcsönök esetében a felek megállapodása során figyelemmel kell lenni az adott pénznemre irányadó aktuális pénzpiaci kamatviszonyokra. Érdemes kiemelni, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében (BH 1996. 378) rámutatott, hogy mivel jogszabály nem tiltja a 6 százalékos mértéktől való eltérést, a felek ennél magasabb és alacsonyabb mértékű késedelmi kamatban is megállapodhatnak.

Gazdálkodó szervezetek közötti kamat

Az 1996. január 1. napját megelőzően keletkezett jogviszonyból származó kamatkövetelések vonatkozásában kivételként említhető továbbá a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet is. E jogszabály gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában rendelkezik a késedelmi kamat mértékéről. Habár a hivatkozott kormányrendeletet 1995. december 31-én az 1995. évi CXXI. törvény hatályon kívül helyezte, az a bírói gyakorlat alakult ki (BH 1996. 330), hogy a hatályon kívül helyezést megelőzően megkötött szerződésekre e kormányrendeletet továbbra is alkalmazni kell. Ezen álláspont a polgári jog azon általános szabályán nyugszik, miszerint az anyagi jogviszonyokat - az eljárásjogi jogszabályokkal ellentétben - általában a keletkezéskori és nem az elbírálás idején hatályos jogszabály szerint kell megítélni. Mindazonáltal az anyagi jogszabály módosítása - ha ezt jogszabály nem mondja ki - nem lehet visszaható hatályú. Amennyiben a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet rendelkezéseit 1996. január 1. napja után nem lehetne alkalmazni, az a jogszabály-módosítás visszaható hatályát eredményezné. A szerződő felek ugyanakkor annak tudatában kötöttek ki késedelmi kamatot, hogy arról külön jogszabály rendelkezik, és annak mértéke - általuk elfogadott mértékben - meghatározott. A már hivatkozott kormányrendelet a késedelmi kamatot akként határozta meg, hogy annak mértéke - ha a felek magasabb mértékben nem állapodnak meg - a jegybanki alapkamat kétszeres szorzata. Ezt a késedelem időtartamának minden időszakára az érvényes jegybanki alapkamat alapulvételével kell kiszámítani. Kiemelést érdemel azonban, hogy az említett kormányrendelet hatálya nem terjed ki a bankkölcsön késedelmi kamatára, valamint azokra a pénztartozásokra, amelyek késedelmes megfizetésére jogszabály egyéb következményt (pl. adó késedelmes megfizetésére előírt jogkövetkezményt) állapít meg. Nagyon lényeges, hogy a jogszabály által kógens (kötelező) módon meghatározott késedelmi kamat mértékétől a felek a megállapodásukban sem térhetnek el. Ily módon például, ha valamely hitelintézet késedelmi kamatként a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatát kívánná kikötni, úgy ezen rendelkezése érvénytelen lenne, és a bankkölcsönre vonatkozó speciális jogszabályban meghatározott 6 százalék kamatmérték lenne automatikusan irányadó.

Idegen pénznem késedelmi kamata

Az idegen pénznem késedelmi kamatára a bankkölcsön speciális esete vonatkozásában már utaltunk. Érdemes ehelyütt megemlíteni azt is, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint (BH 1995. 342) a késedelmi kamat Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésében meghatározott évi 20 százalékos mértéke a magyar jogrendszer egészéből és a Polgári Törvénykönyv rendszeréből is következően kizárólag forintban meghatározott pénztartozás esetén irányadó. Idegen pénznemben történő késedelmes teljesítés esetén - szerződésen kívül okozott kár megtérítése során - az adott pénznemre meghatározott nemzetközi pénzpiaci kamatmértéket, kamatviszonyokat kell figyelembe venni.

Tőkésített ügyleti kamat késedelmes fizetése

Gyakran felmerülő kérdés, hogy a pénztartozás jogosultja jogszerűen igényli-e a lejárt ügyleti kamat, illetve az egyéb költségek (pl. a kezelési költség) késedelmes megfizetése miatt a késedelmi kamat megfizetését. Bankkölcsön vonatkozásában válaszként a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 12. §-a alapján egyértelműen igennel felelhetünk, hiszen ezen késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezés a tőketartozáson túlmenőleg valamennyi, a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségre kiterjed. E szabály azon alapul, hogy a lejárat időpontjától kezdődően a kötelezett a tőketartozáson túl, az addig felgyülemlett ügyleti kamatok megfizetésével is késedelembe esik. A szerződésben meghatározott, az esedékességkor meg nem fizetett ügyleti kamat tehát "tőkésedik", azaz tőkeként viselkedik. Ezen értelmezést a hivatkozott jogszabályhelyen túl az elmúlt időszakban számos eseti döntés is alátámasztotta (BH 1994. 551, BH 1997. 594, GK 66. sz. állásfoglalás).

Késedelmi kamatot meghaladó mértékű kár

Mint már említettük, a Ptk. 301. § (4) bekezdése alapján a jogosult a késedelembe esett kötelezettől követelheti a késedelmi kamatot meghaladó kára megtérítését, feltéve hogy igazolni tudja ilyen mértékű kárának bekövetkeztét.

A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az inflációból eredő és a késedelmi kamatot meghaladó mértékű kár megtérítéséhez a jogosultnak bizonyítania kell, hogy a késedelem teljes tartama alatt konkrét és reális üzleti lehetősége lett volna arra, hogy tőkéjét a késedelmi kamatot meghaladó és az éves infláció mértékét elérő haszonnal fektethesse be. A késedelmi kamatot meghaladó kár megítéléséhez tehát önmagában nem szolgálhat alapul az arra való hivatkozás, hogy a késedelem időtartama alatt az infláció mértéke a késedelmi kamat (pl. 20 százalékos) mértékét meghaladta.

A jegybanki alapkamat irányadó jellege

A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény 15. §-a úgy rendelkezik, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) irányadó kamatként jegybanki alapkamatot állapít meg. A jegybanki alapkamat irányadó jellege sokáig - többek között - abban nyilvánult meg, hogy gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában a késedelmi kamat mértékének meghatározásánál alapul szolgált. A már hivatkozott 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet ugyanis a késedelmi kamat mértékét akként határozta meg, hogy az - ha a felek magasabb mértékben nem állapodnak meg - a jegybanki alapkamat kétszeres szorzata. Habár e jogszabályt 1995-ben már hatályon kívül helyezték, a jegybanki alapkamatnak ma és a jövőben is irányadó jellege lehet, hiszen a hatályon kívül helyezést megelőzően megkötött szerződésekre e kormányrendeletet továbbra is alkalmazni kell.

Késedelmi pótlék

Említést érdemel, hogy a jegybanki alapkamatnak a hatályos szabályozás alapján is van irányadó jellege, de nem a késedelmi kamat, hanem a késedelmi pótlék vonatkozásában. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 67. §-a ugyanis az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától, illetve a költségvetési támogatásnak az esedékesség előtt történő igénybevétele esetén az esedékesség napjáig késedelmi pótlékot kell fizetni. A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része.

A jegybanki alapkamat mértékét az MNB a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben teszi közzé. (Lásd az erről szóló táblázatot!)

A jegybanki alapkamat változásai 1991-2000.

Kamatváltozás időpontja

Alapkamat mértéke

2000. IV. 3-tól

11%

2000. III. 1-jétől

12%

2000. I. 20-tól

13%

1999. XII. 22-től

14,5%

1999. XI. 15-től

15%

1999. VI. 1-jétől

15,5%

1999. II. 1-jétől

16%

1998. XII. 15-től

17%

1998. VIII. 1-jétől

18%

1998. VI. 1-jétől

19%

1998. IV. 8-tól

19,50%

1998. II. 1-jétől

20%

1997. IX. 15-től

20,50%

1997. VII. 1-jétől

21%

1997. III. 1-jétől

21,50%

1997. I. 16-tól

22,50%

1996. X. 1-jétől

23%

1996. IX. 1-tól

24,5%

1996. VII. 16-tól

25,5%

1996. V. 1-jétől

26%

1996. II. 1-jétől

27%

1995. II. 1-jétől

28%

1994. VI. 15-től

25%

1993. IX. 27-től

22%

1993. V. 3-tól

19%

1993. I. 1-jétől

20%

1992. X. 15-től

21%

1991. I. 1-jétől

22%

Kezesi felelősség a késedelmi kamatért

A Polgári Törvénykönyv a kezességre vonatkozó szabályozás körében (273. §) külön említést tesz arról, hogy a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé annál, mint amilyen elvállalásakor volt. E szabály alól azonban kivételt képeznek a kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékszolgáltatások. A kezes kötelezettsége ily módon a késedelmi kamat megfizetésére is kiterjed, azzal a megszorítással, hogy a kezest terhelő kamat mértéke nem lehet magasabb a kötelezettet terhelő kamat mértékénél (BH 1984. 240).

A kamatkövetelés engedményezése Gyakran keletkeztet jogvitát, hogy a szerződő felek eltérően vélekednek abban a tekintetben, miként is hat ki az engedményezés a kamatkövetelésre. Engedményezésről a Ptk. 328. §-a alapján akkor beszélünk, amikor a jogosult szerződéssel másra (az engedményesre) ruházza át a követelését. Az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelésből eredő jogok, a jogosulti pozícióban tehát egyfajta alanycsere következik be. Tekintettel arra, hogy a kamatkövetelésre vonatkozólag a hivatkozott jogszabályhely részletszabályokat nem állapított meg, a bírói gyakorlatra hárult az a feladat, hogy állást foglaljon abban a kérdésben: vajon a kamatkövetelés automatikusan az engedmény tárgyává válik-e vagy sem? A Legfelsőbb Bíróság eseti döntések sorozatában (BH 1996. 31, BH 1997. 449, BH 1993. 95) rámutatott, hogy az elbírálás alapvető szempontja az, hogy az ügyleti vagy késedelmi kamat az engedményezés előtt vagy után válik-e esedékessé. Az előbbi esetben a követelés engedményezése külön kikötés hiányában nem terjed ki a kamatokra. Habár a kamat a pénzkövetelés járuléka, ebből a jellegéből nem következik, hogy ha az engedményezési szerződés az engedmény összegét meghatározza, de nem szól a már esedékessé vált késedelmi kamatokról, úgy azok összege automatikusan az engedmény tárgyává válik. Az engedményezés után esedékessé váló ügyleti kamat engedményezésében a feleknek szintén külön meg kell állapodniuk, ennek hiányában az engedményezési szerződés az ügyleti kamatra nem terjed ki. Az engedményezési szerződés napjáig már esedékessé vált késedelmi kamat ugyanakkor az engedményest külön kikötés hiányában is megilleti. Ennek oka az, hogy az engedményezőnek az engedményezés időpontjáig késedelmikamat-követelése nem keletkezik, majd a kötelezett - az engedményező jogosulti minőségének megszűnése után - már csak az engedményessel szemben eshet késedelembe, így ennek jogkövetkezményeit is kizárólag ő érvényesítheti. Ily módon, ez esetben a késedelmi kamat nem az engedményezés alapján jár az engedményesnek, azt a Ptk. 301. § (1) bekezdésében foglaltak alapján köteles az alperesnek megfizetni. Összefoglalva tehát megállapítható, hogy a tőkekövetelés és kamatjárulékai az engedményezés során önálló követelésként viselkednek.

A kötbér és a késedelmi kamat

A kötbér a késedelmi kamattal rokon jogintézmény. A Ptk. 246. § (2) bekezdése lehetővé teszi ugyanis, hogy a felek valamely pénztartozás késedelmes megfizetésének esetére kötbérfizetési kötelezettséget kössenek ki. Kötbér alapján a kötelezett - a késedelmi kamat szabályainak megfelelően - meghatározott pénzösszeg fizetésére köteles. Ezen túlmenőleg a kötbért meghaladó kár, valamint a szerződésszegésből eredő egyéb jogok is érvényesíthetők, függetlenül attól, hogy kötbérigényét a jogosult érvényesíti-e vagy sem.

Habár a kötbér megfizetése alól a kötelezett az általános szabályok szerint mentesül, ha bizonyítja, hogy szerződésszerűen teljesített, illetve hogy a szerződés megszegése neki fel nem róható, a pénztartozás esetében kikötött kötbér - a késedelmi kamatra vonatkozó szabályok alapján, mintegy objektív jogkövetkezményként - akkor is jár, ha a kötelezettnek a szerződésszegés nem felróható, illetve ha a kötelezett késedelmét kimenti. A kötbér a késedelmi kamathoz hasonlóan tehát minimum általány kártérítés szerepét tölti be, melyet a jogosult akkor is követelhet, ha kára nem merült fel. A túlzott mértékű kötbér összegét - hasonlóan a késedelmi kamathoz - a bíróság mérsékelheti. Érdekességként megemlíthető, hogy a Ptk. 246. §-a sokáig a fentiekben már említett kamatmaximumra vonatkozó előírások kijátszásának megelőzését szolgálta.

A Legfelsőbb Bíróság arra is rámutatott (BH 1991. 274), hogy a Ptk. 246. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése, miszerint a kötbér után kamat kikötése semmis, nem jelenti azt, hogy a kötbértartozás mint pénztartozás után nem állapítható meg késedelmi kamat a késedelembe esés időpontjától kezdve a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján.

Uzsorakamat kikötése Uzsorás szerződésről a Ptk. 202. §-a alapján akkor beszélünk, amikor az egyik szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt köt ki. Az uzsorás szerződéseknél két jellemző figyelhető meg: egyfelől fennáll a szolgáltatás-ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága; másrészről az aránytalan előny kikötésére a másik fél helyzetének kihasználásával kerül sor. Ez utóbbi körülmény abban ragadható meg, hogy a szerződő fél tudatosan, rosszhiszeműen cselekedve igyekszik kihasználni szerződéses partnere bármely olyan hátrányos, szorult helyzetét, amelyben a feltűnően aránytalan előny kikötése elérhető. Tekintettel arra, hogy az uzsorás szerződés a szerződő partnerre nézve nagyobb érdeksérelemmel járhat, mint az olyan kontraktus, ahol a szolgáltatás-ellenszolgáltatás aránya feltűnően aránytalan, a Polgári Törvénykönyv hivatkozott szabálya - az érvénytelenség szigorúbb eseteként - semmisnek mondja ki az uzsorásnak minősülő szerződéseket. A megtámadással szemben a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz (az elévülési időn belül) bárki határidő nélkül hivatkozhat, mindazonáltal a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs is szükség.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére