Növekvő CEFTA-forgalom

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. június 1.) vegye figyelembe!

Átrendeződő kapcsolatok

Megjelent a Cégvezetés (archív) 26. számában (2000. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A magyar külkereskedelmi forgalom több mint 80 százaléka az OECD-országokkal, ezen belül is elsősorban az Európai Unió tagországaival bonyolódik le, ám nem hanyagolhatók el a környező országokkal való gazdasági kapcsolatok sem. A földrajzi közelség, a tradicionális kapcsolatok, a hasonló fejlettségi szint és a gazdasági struktúrák részbeni komplementaritása, valamint az EU-csatlakozás közös célja kellő indok a regionális együttműködés továbbfejlesztésére.

 

Magyarország abban a reményben írta alá 1992 szeptemberében az akkori Csehszlovákiával és Lengyelországgal a közép-európai szabadkereskedelmi megállapodást (CEFTA), hogy sikerül megakadályozni a regionális áruforgalom további zsugorodását és elősegíteni a kölcsönös kereskedelem bővülését. Ennek lehetőségét az egymás közötti árucsere liberalizálása, a vámok és a nem vámjellegű kereskedelmi akadályok (például a mennyiségi korlátozások) felszámolása, illetve csökkentése adja. Jelenleg a hét tagot számláló szervezeten belül az összes ipari termék, illetve az agrártermékek 80 százaléka kedvezményes feltételekkel cserél gazdát. Az ipari termékek 90 százaléka vámmentesen áramlik a tagországok között. Az agrártermékek esetében nem volt cél a teljes szabad kereskedelem megvalósítása: a mezőgazdasági javak egy csoportja (például élő ló, tenyészmarha, juh- és kecskehús, hal, vágott virág, ásványvíz) vámmentesen, mennyiségi korlátok nélkül áramlik a CEFTA-n belül; egy másik csoportja (például húskészítmények, zöldség- és gyümölcsfélék, bizonyos gabonafélék) esetében a legnagyobb kedvezménynél kedvezőbb, egységes vámokat alkalmaznak. Azokra az agrártermékekre, amelyek jelentős szerepet töltenek be az egyes országok exportjában, illetve importjában, bilaterális megállapodást kötöttek a CEFTA-országok a vámok aszimmetrikus csökkentéséről. Ugyanakkor van az agrártermékeknek egy olyan csoportja is (például tejtermékek, dohány, hagyma, alma), amelyekre a legnagyobb kedvezmény elvén kívül semmi más könnyítés nem vonatkozik.

A CEFTA-országokba irányuló magyar export árustruktúrája (százalék)
 

1997

1998

1999

Élelmiszerek, italok, dohány

24,6

24,5

22,4

Nyersanyagok

7,8

3,6

3,4

Energiahordozók

6,3

3,8

3,6

Feldolgozott termékek

45,3

48,2

51,1

Gépek, szállítóeszközök

16,0

20,0

19,5

Összesen

100

100

100

Forrás: KSH-adatok alapján végzett számítások

A fenti kereskedelempolitikai eszközök, továbbá a tagországok gazdasági helyzetének javulása, a transzformációs válságból való kilábalás, a belső kereslet növekedése, valamint a CEFTA Szlovéniával, Romániával és Bulgáriával történő kibővülése jelentős kereskedelemteremtő hatással járt: dinamikusan nőtt az egymás közötti kereskedelem és így a szervezet részaránya az egyes országok exportjában és importjában. A fenti megállapítás Magyarországra is érvényes: 1993 és 1999 között Magyarország CEFTA-exportja több mint négyszeresére, az onnan származó importja pedig több mint háromszorosára emelkedett.

Míg korábban a magyar-CEFTA kereskedelem negatív egyenleggel zárult, addig az utóbbi években javult a szaldó. Ez részben annak tudható be, hogy 1996 januárjától Szlovéniával, 1997 júliusától pedig Romániával bővült a szervezet, amelyekkel Magyarországnak kereskedelmimérleg-többlete, míg a szervezet északi országaival kereskedelmimérleg-hiánya van.

A belső forgalom dinamikus növekedésének hatására 1999-re a szervezet súlya Magyarország összes exportjában 7,8 százalékra, összes importjában pedig 7,2 százalékra emelkedett. Lengyelország és Szlovénia esetében 6-7 százalék, Románia esetében az exportoldalon 4 százalék, az importoldalon pedig ennél magasabb a CEFTA részaránya. Csehország és Szlovákia esetében a kereskedelmi tömörülés magas aránya a két ország vámuniójával magyarázható. Az összes cseh export mintegy 20 százaléka irányul a többi hat országba, míg az összes import kevesebb mint 15 százaléka származik onnan. Szlovákia esetében a megfelelő arányszámok 30, illetve 25 százalék.

Az egyes CEFTA-országokkal lebonyolított magyar külkereskedelmi forgalom egyenlegének alakulása (millió dollár)

 

1997

1998

1999

Csehország

-188,1

-180,9

-159,6

Lengyelország

152,1

69,9

-67,7

Románia

161,8

378,6

233,8

Szlovákia

-136,2

-95,8

-195,7

Szlovénia

181,2

101,0

99,9

Forrás: Külkereskedelmi termékforgalom (KSH) adatai alapján készített számítás

Árustruktúra, partnerek

Mind a CEFTA-ba irányuló magyar export, mind pedig az onnan származó import csaknem felét a feldolgozóipari termékek teszik ki. Ez az 50 százalékos részarány magasabb, mint az egész magyar exportban, illetve importban megfigyelhető 30 százalékos hányad. Ugyanakkor a gépek és berendezések részaránya a partnerországokba irányuló exportunkban mindössze 20 százalék körül mozog, az egész magyar áruforgalomra jellemző 50 százalékos, illetve a feletti részaránnyal szemben, ami azt sejteti, hogy még nem alakult ki jelentősebb ipari munkamegosztás és vállalatközi együttműködés a tagországokkal.

A magyar export sajátossága az agrártermékek jelentős súlya: míg 1999-ben összes exportunknak már csak 8 százalékát tették ki a mezőgazdasági termékek, az élelmiszerek, az italok és a dohány, addig a CEFTA-ba irányuló kivitelünkből ezek még mindig több mint 20 százalékot érnek el. A tagországok a magyar agrárexport jelentős tényleges és potenciális piacai. Erre annál is inkább szükségünk van, mivel az EU agrárpiaca a megkötött társulási megállapodás ellenére sem bővült a remélt mértékben, s az orosz piacon való értékesítési lehetőségek is beszűkültek az utóbbi időben.

Magyarország külkereskedelme a CEFTA-országokkal 1993-1999 között
  Export Import Egyenleg Export Import
(millió dollár) (százalék)

1993

459

650

-190

6,8

5,7

1994

563

896

-333

5,4

6,2

1995

757

982

-225

6,4

6,4

1996

1049

1257

-208

7,4

6,9

19971

1388

1379

9

7,3

6,5

1998

2039

1766

273

8,9

6,9

1999

1961

2026

-65

7,8

7,2

1 Románia nélkül, mivel Románia csak 1997 júliusától vált a CEFTA tagjává.
Forrás: KSH

A CEFTA-országok agrárpiaca korántsem liberalizált. Az egyes tagállamok (például Lengyelország, Románia, Szlovénia) belső (agrár)gazdasági gondjaik és értékesítési problémáik következtében mind gyakrabban alkalmaznak protekcionista intézkedéseket a magyar agrártermékekkel szemben. A tömörülésen belüli agrárkereskedelem bővülését nagymértékben akadályozza az egyes országok mezőgazdaságának válságos helyzete, szerkezeti gyengesége, a túltermelés, az agrárpiac védelmét és az agrárexport támogatását szolgáló rendszerek nagyfokú eltérése, valamint az erőteljesen támogatott EU-termékek versenye és piackiszorító hatása.

A legfontosabb magyar agrártermékek a hús (elsősorban a sertéshús), a gabonafélék (takarmánykukorica, étkezési búza), a zöldség- és gyümölcsfélék, az élelmiszerek, a növényi és az állati zsiradék, a bor és az üdítőitalok. A behozatalban pedig a tejtermékek, a cukor és a cukoripari termékek, a malomipari termékek, a különböző élelmiszerek, a maláta és a zöldségfélék dominálnak.

Magyarország legfőbb exportpiacai Lengyelország, Románia és Csehország, míg legfőbb beszerzési forrásai Lengyelország, Csehország és Szlovákia. Románia CEFTA-importjában a magyar export súlya 50 százalék körüli, de Szlovénia esetében is jelentős, 30-40 százalék között volt az elmúlt években. Románia CEFTA-exportjában a magyar import aránya ugyancsak 50 százalék körüli volt, míg Lengyelországéban és Szlovéniáéban 20-25 százalék közötti ez az arány.

A CEFTA súlya az egyes tagországok külkereskedelmében (százalék)
 

Export

Import

1996 1997 1998 1996 1997 1998

Csehország

22,8

22,1

19,9

14,6

14,9

14,1

Magyarország

7,4

7,3

8,9

6,9

6,5

6,9

Lengyelország

6,4

6,7

7,2

6,0

6,3

6,3

Románia

3,6

4,1

4,4

4,7

5,7

8,8

Szlovákia

42,1

41,0

31,8

29,7

29,1

25,0

Szlovénia

5,7

5,7

6,5

6,8

7,4

7,2

Forrás: CESTAT Statistical Bulletin

A tőkeexport szerepe

A magyar-CEFTA kereskedelem jelentős bővülése egyrészt arra vezethető vissza, hogy az exportorientált magyar gazdaságstratégiának bővülő piacokra van szüksége, amit a célpiacnak tekintett Európai Unió csak részben - illetve bizonyos termékek esetében korlátozottan - tud nyújtani. Az Európai Unión kívüli OECD-, illetve nem OECD-országok - részben a földrajzi távolság, részben pedig versenyképességi problémák miatt - csak fokozatosan nyílnak meg a magyar áruk előtt. A tömörülésen kívüli kelet- és közép-európai országok (köztük Oroszország) annak függvényében válhatnak bővülő értékesítési piaccá, ahogy végbemegy politikai konszolidálódásuk és gazdasági talpra állásuk.

CEFTA-kereskedelmünk bővülésének másik forrása a Magyarországra települt multinacionális vállalatok tevékenysége, illetve a térségbe irányuló magyar tőkeexport. Magyarország a külföldi tőkét és a nemzetközi nagyvállalatokat ugyanis csak részben vonzotta kedvező természeti adottságaival, az olcsó, de szakképzett munkaerővel, valamint az alig bővülő, kis belső piaccal. A tőkevonzásban legalább ekkora szerepet játszott hazánk központi elhelyezkedése, a jelenlegi és a potenciális tagországok földrajzi közelsége. A multinacionális nemzetközi cégek (mint például a Nestlé, a Unilever, a Coca-Cola, a Philip Morris) üzleti stratégiája regionális jellegű, hiszen a magyar piac nagysága jóval optimális termelési kapacitásuk alatt van. Így alapvetően érdekeltek a CEFTA bővülésében és a szabad kereskedelem útjában álló akadályok mihamarabbi felszámolásában.

A CEFTA-országok gazdasági potenciálja (1997)
  CEFTA Lengyelország Csehország Magyarország Szlovákia Szlovénia1 Románia2

Terület (km2)

774 250

312 700

78 900

93 000

49 000

2250

238 400

százalék

100

40,4

10,2

12,0

6,3

0,3

30,8

Népesség (1000 fő)

88 800

38 600

10 300

10 100

5 400

1900

22 500

százalék

100

43,5

11,6

11,3

6,1

2,1

25,3

GDP-növekedés (százalék)

 

6

1,3

3,9

6,0

2,0

- 6,6

Fogyasztási árindex

 

10

10,2

18,4

5,9

8,4

154,8

Munkanélküliség (százalék)

 

9,0

4,9

10,4

13,0

14,7

8,8

Költségvetési deficit (százalék GDP)

 

-6,4

-1,0

-0,8

-2,6

-1,1

-3,6

Külkereskedelem (milliárd dollár)

215

68

50

40

19

18

20

százalék

100,0

31

23

19

9

8

9

Külkereskedelmi egyenleg (milliárd dollár)

 

-16,6

-4,4

-2,1

-1,5

-0,9

-2,9

Külső adósság (milliárd USD)

 

38,1

21,3

22,0

9,8

4,1

8,5

Adósságállomány az export százalékában

 

148

97,0

116,0

84,1

40,9

112,0

1 1996. január 1. óta CEFTA-tag
2
1997. július 1. óta CEFTA-tag
Forrás: CESTAT Statistical Bulletin 1998/1.

A tagországokba irányuló magyar tőkeexportnak ugyancsak jelentős kereskedelemnövelő hatása van. Míg 1996-ban az 58 millió dolláros magyar tőkeexportból 15 millió irányult a kelet- és közép-európai országokba, addig 1997-ben a 371 millió dolláros tőkeexportból már 58 millió dollár. 1998-ban a magyar tőkeexport 462 millió dollárt tett ki. A legfőbb célországok Románia és Szlovákia: 1999 végén Romániában már 3000 magyar cég tevékenykedett 97 millió dollárnyi tőkével, Szlovákiában pedig 600 cég 40 millió dollárnyi tőkével. A tagországokban aktív magyar cégek (például a Mol, a Dunapack, a TVK, a Zalakerámia, az Erdért, a Taurus, a Richter) a vegyiparban, az élelmiszeriparban és a faiparban működnek. Fő céljuk: új piacok meghódítása, a magyar export növelése, koncessziók szerzése.

A magyar CEFTA-export relációs szerkezete (százalék)
  1997 1998 1999

Bulgária

-

-

3,0

Csehország

23,2

18,2

18,9

Lengyelország

36,8

26,0

26,5

Románia

-

27,7

23,8

Szlovákia

19,1

16,3

14,2

Szlovénia

20,9

11,8

13,6

CEFTA összesen

100

100

100

Forrás: KSH adatai alapján készített számítás

Akadályok a bővülés útjában

CEFTA-kereskedelmünk további dinamikus bővülését azonban egy sor tényező gátolja. Az akadályok egy része kereskedelempolitikai jellegű. A tagországok közül többen - belső gazdasági-versenyképességi problémáik következtében - vonakodnak szélesre tárni a szabad kereskedelem előtt kapuikat, sőt - a piacvédelem szükségességét hangoztatva - újabb akadályokat emelnek. 1997-ben Csehországban és Szlovákiában importletéti rendszert vezettek be, a közelmúltban pedig Lengyelország és Románia is megemelte a magyar agrártermékekre kivetett vámokat, visszavonta a már egyszer megadott kedvezményeket. Kereskedelempolitikai vitákhoz vezethet a CEFTA protekcionista intézkedéseinek eltérő értelmezése és a piacvédelmi eszközök önkényes alkalmazása. Mindezek csökkentik a kapcsolatok stabilitását, kiszámíthatóságát, növelik a bizalmatlanságot, s tetemes gazdasági veszteséget okoznak.

A kereskedelem bővülését akadályozó tényezők másik csoportja belgazdasági jellegű. Az egyes országok (például Bulgária, Románia) elégtelen belső fizetőképes kereslete, az exportálható árualap hiánya, illetve a forgalomba kerülő termékek alacsony versenyképessége, az iparon belüli, illetve vállalatok közötti munkamegosztás alacsony foka éppúgy gátolja a szervezeten belüli kapcsolatok bővülését, mint a nagyobb támogatással érkező EU-termékek kiszorító hatása s a nyugati termékek még mindig meglévő preferenciája. Ugyancsak forgalombővülést akadályozó tényező a közvetítői kereskedelem magas aránya, ami a közép-kelet-európai országok kereskedelemfinanszírozó rendszerének fejletlenségére, a hitel hiányára, illetve drágaságára vezethető vissza. A magyar gabonaexport például sok esetben nyugat-európai (francia, német, osztrák, svájci) közvetítőkön keresztül éri el a CEFTA-beli partnert; a magyar-szlovák agrárkereskedelemnek 20 százaléka közvetítőkön keresztül bonyolódik le.

A magyar CEFTA-import relációs szerkezete (százalék)
  1997 1998 1999

Bulgária

-

-

1,8

Csehország

37,0

31,3

26,1

Lengyelország

26,0

26,0

29,0

Románia

-

10,5

11,5

Szlovákia

29,1

24,2

23,4

Szlovénia

7,9

7,9

8,2

CEFTA összesen 100 100 100
Forrás: KSH

A CEFTA jövője

A tömörülésen belüli regionális együttműködés továbbfejlesztésére több lehetőség van. Az egyik a szervezet kibővítése. A megállapodás értelmében azonban csak azok az országok vehetők fel, amelyek WTO-tagok, illetve amelyeknek érvényes társulási megállapodása van az EU-val. Ezt a kritériumot azonban a CEFTA-tagságra aspirálók közül jelenleg sem Horvátország, sem Macedónia, sem pedig Ukrajna nem tudja teljesíteni. Habár Lettországnak és Litvániának van társulási megállapodása az EU-val, de szintén várniuk kell, miután nem tagjai a WTO-nak.

A másik lehetőség az együttműködés kiterjesztése az árucsere-forgalmon túli területekre. Voltak elképzelések a szolgáltatások kereskedelmének liberalizálására, a munkaerő szabad áramlásának bevezetésére, a regionális beruházási projekteket finanszírozó CEFTA-bank felállítására, az együttműködés intézményesítésére, de ezek közül eddig egyik sem valósult meg.

A harmadik - s egyben a legreálisabb - lehetőség a kölcsönös kereskedelem további dinamizálása. Ez lehetséges, hiszen 2002-re valamennyi ipari termék forgalma szabaddá válik, s törekvések vannak az agrárkereskedelem további liberalizálására, illetve a vitás kérdések rendezésére is. Másrészt a különböző előrejelzések szerint a kelet-közép-európai országok többsége túljutott az átalakulási válságon, s gazdasági helyzetük javulása várható, ami a kereslet élénkülésén keresztül kereskedelembővítő hatással is járhat. Kérdéses, hogy a jövőbeni fejlődés növeli vagy csökkenti a CEFTA-tagok fejlettségbeli különbségeit, s ezzel lassítja vagy dinamizálja az együttműködést. Amennyiben ugyanis nőnek a fejlettségbeli különbségek, akkor a lemaradó országok befelé forduló gazdaságpolitikát fognak folytatni, ami a gyorsabban fejlődő s exportorientált országok számára kedvezőtlen.

Ugyanakkor kereskedelemteremtő hatással járhat a külföldi és a magyar tőkének a további beáramlása a régióba, a multinacionális vállalatok vertikális és horizontális munkamegosztásának elmélyülése, a kis- és középvállalatok bedolgozói tevékenységének elterjedése, valamint a határ menti együttműködés erősödése.

A CEFTA jövője szempontjából az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy mi történik a szervezettel, ha a jelenlegi tagországok közül egyesek a többieknél hamarabb válnak az EU teljes jogú tagjaivá. Ismeretes, hogy az Unióhoz első körben csatlakozó országok között van Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovénia, vagyis négy a jelenlegi hét tagállam közül. Életképes marad-e a szervezet a maradék három taggal? Mi lesz a Csehországgal vámuniót alkotó Szlovákiával? Hogyan tudják az amúgy is fejletlenebb országok a kialakuló versenyhátrányt elviselni? Hogyan fog a külföldi tőke erre reagálni? Mi lesz a határ menti együttműködés sorsa, ha EU-határ fogja Magyarországot Romániától és Szlovákiától elválasztani? A fenti dilemmák azt sugallják, hogy valamennyi fél érdekét az szolgálná, ha a CEFTA-országok egy időben lennének az EU teljes jogú tagjai. De ez vajon mennyivel tolná ki a fejlettebb közép-európai országok csatlakozásának időpontját?

A CEFTA-országokból származó magyar import árustruktúrája (százalék)
  1997 1998 1999

Élelmiszerek, italok, dohány

4,7

6,1

6,0

Nyersanyagok

6,6

6,3

6,4

Energiahordozók

21,1

12,3

12,6

Feldolgozott termékek

52,9

56,0

51,1

Gépek, szállítóeszközök

14,8

19,3

24,0

Összesen

100

100

100

Forrás: KSH-adatok alapján készített számítás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére