Befektetési alapok

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. június 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 26. számában (2000. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A befektetési alapok a hazai piacon - majdnem egy évtizedes fejlődés után - igen előkelő helyet tudtak kivívni maguknak. A megtakarításoknál hónapok óta ez a befektetési forma számít a legnépszerűbbnek, az alapok által kezelt vagyon pedig már februárban átlépte az 500 milliárd forintot.Sokan a magyar értékpapírpiac fejlődésének mérföldköveként tartják nyilván a befektetési alapokról szóló, 1991-ben elfogadott törvényt. Először a zárt végű alapok indulhattak fejlődésnek, mivel az adószabályok ezt a megtakarítási formát preferálták. A legalább három évig tartott befektetések után ugyanis az adókedvezmény véglegessé vált. Az alapok futamideje ennek megfelelően természetesen három év volt. A szakértők egy része által erősen bírált megoldás azt eredményezte, hogy a befektetők (köztük elsősorban a magánszemélyek) viszonylag hamar megbarátkoztak ezzel a megtakarítási formával.

A legnépszerűbb forma

A zárt végű alapok azóta - éppen az adótörvények változása miatt - háttérbe szorultak, jelenleg az összes tőke két százalékát sem kezelik. Ebből is nyilvánvalóvá vált, hogy a befektetések alakulására a legnagyobb hatással - legalábbis régebben - az adószabályok voltak. Az adóhitel (ez azt jelenti, hogy a befektetési kedvezményeket a befektetések felszámolásakor, történjen az bármikor is, a következő adóbevallás benyújtásakor vissza kell fizetni) bevezetése óta a szabályozási környezet egészen az előző évig stabil volt. 1999-ben azonban csökkent a befektetési adóhitel mértéke, az állampapír-befektetéseknél gyakorlatilag meg is szűnt a kedvezmény, sőt felmerült a tőkejövedelmek magasabb adóztatásának lehetősége is.A befektetési alapok azonban általánosan elfogadottakká váltak, hiszen ezek a módosítások - az előzetes félelmekkel ellentétben - cseppet sem vetették vissza ezt a területet. Az alapok által kezelt vagyon az idén februárban már átlépte az 500 milliárd forintot, a jegybank megtakarításokra vonatkozó adatai pedig azt mutatják, hogy az orosz válság után ismét ez számít a legnépszerűbb befektetési formának.A befektetési alapok jegyei 1998-ban nem teljesen véletlenül vesztették el átmenetileg előkelő helyüket. A tőkepiaci válság előtt ugyanis szinte ömlött a pénz a részvényekbe (is) fektető alapokba. A tőzsdeindex szárnyalása idején még a legfélénkebbek is vettek ilyen jegyeket, bízva abban: a hozamcsúcsokból ők is részesülnek, kockázatot pedig szinte alig kell vállalniuk. Az előbbi várakozás részben be is igazolódott, az utóbbiban azonban keserűen csalódniuk kellett. A részvényalapok többsége persze valóban csekélyebb veszteségeket szenvedett el, mint amennyivel a BUX-index visszaesett, de ez legfeljebb a tőzsdézőket vigasztalhatta. Azok, akik csak annyit szerettek volna, hogy pénzük megőrizze értékét, csalódottan számolgatták apadó forintjaikat. A befektetési alapok teljesítményét az állampapírpiacon elérhető hozamhoz (sőt: a bankbetétek kamatához) hasonlítóknak pedig alighanem sírni támadt kedvük.

Az ügyeskedők elriasztása

Volt olyan időszak, amikor nemcsak a tőzsde, hanem az állampapírpiac hozamai is rapszodikussá váltak. A konzervatív befektetők is döbbenten szemlélhették: gondosan kiválasztott, szinte csak állampapírokba fektető alapjuk jegye éves szintre számítva is csak mindössze néhány százalékos hozammal büszkélkedhet. Később viszont ugyanez a jegy néhány napra úgy meglódult, hogy gyarapodása éves szintre számítva meghaladta még a 40 százalékot is.Ezt az ide-oda lengést ismerte fel néhány befektető, az alapkezelőknek (és egyébként a jegyek többi, nem ennyire körmönfont tulajdonosainak) fejfájást okozva. Ügyesen kiválasztott időpontban eladott, vett, majd ismét eladott befektetési jegyekkel ugyanis remekül ki lehetett használni a piac ingadozásait. Ebben a játékban ráadásul nem is volt sok kockázat. A befektetési jegyek (a vételi és az eladási árat meghatározó) nettó eszközértékét ugyanis sok alapkezelő az előző napi záró árfolyamok alapján számítja ki és alkalmazza. Azt tehát, hogy ajánlatuk vonzó lehet-e az arbitrálóknak, a napi események tükrében már könnyű megítélni. Az így "megtámadott" alapok viszont azzal reagáltak, hogy nagyobb összegű jutalékot vezettek be a jegyeiket gyorsan eladók elrettentésére.A befektetési jegyek egyébként kifejezetten a hosszabb távú befektetésre jók. Normális esetben ugyanis - persze időközbeni kilengésekkel - a nettó eszközértékek folyamatosan növekednek. Szinte mindenütt találkozhatunk már olyan táblázatokkal, amelyek a befektetési jegyek hozamalakulását tartalmazzák, különböző időszakokra. Ezek értékelésénél azonban nem árt figyelembe venni: semmit sem jelent, hogy egy alap a múltban hogyan teljesített. Az érdekes csupán az, mit mutathat majd fel a jövőben.Ráadásul a befektetőknek mit sem mond az, hogy az elemzők milyen pillanatfelvételekkel dolgoznak (a hozamalakuláshoz ugyanis például az értékelés elkészítésének napján érvényes nettó eszközértékeket vetik össze a 3 hónappal azelőtti napon meghirdetettel). A befektetőknek igazán érdekes az, hogy a birtokukban levő jegyeknél az eladás fontolgatásakor mekkora a hozam a vételi árhoz képest. Amennyiben ezt keveslik, két dolgot tehetnek: vagy gyorsan megszabadulnak a csalódást keltő befektetéstől, vagy várnak, hátha "megtáltosodik" az alap.A döntést néhány dologgal - a portfólió összetételének, a vezetők befektetési stratégiájának és a piac várható alakulásának mélyreható elemzésével - elősegíthetjük.

Szélesedő paletta

A befektetési alapok palettája ma már igencsak széles. A legkockázatosabb portfólió-összetételtől a legbiztonságosabbig szinte minden megtalálható. A tőzsde válság előtti szárnyalásakor meglendülő részvény- és vegyes alapok aránya mára a normális szintre csökkent. Időközben a piac igényei alapján megjelentek a pénzpiaci instrumentumok, de a portfólió diverzifikációját segítő nemzetközi alapok is.A különböző formákhoz azonban eltérő befektetési időtáv tartozik. A Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz) ajánlása szerint nem célszerű három hónapnál rövidebb időszakban összehasonlítani az alapok teljesítményét, a külföldi kötvényalapoknál azonban erre még ennél is csak jóval hosszabb időszak alkalmas. Ezek az egyébként biztonságos és az országkockázatot még a forintbefektetés mellett is kiküszöbölő termékek ugyanis ilyen időtávban sem tudják átlépni a mögöttes piacok korlátait.

Külföldi papírok hozamai

A külföldi kötvényalapok a forint gyengülése és a külföldi kötvények árfolyam-emelkedése miatt 1997-1998. szeptember hónapjai között extrahozamot realizáltak, ami azonban az elmúlt évben az erős forint és az emelkedő kötvényhozamok miatt lassacskán eltűnt. Az elemzők várakozásai szerint az idei sem lesz a külföldi kötvények éve a hazai alappiacon, hiszen nem várható olyan előre látható körülmény, amely a forint gyengülésével magas hozamot eredményezne. Ezzel szemben a külföldi részvényalapok igazi sikertörténetet produkáltak, ami nem kevéssé a nemzetközi piacok felfutásának köszönhető.A befektetőknek elsőként a különböző típusú alapok között a befektetés várható időtávja, a kockázati szintek és saját értékítéletük alapján kell választaniuk. Ez azonban csak az első szűrő. Azt is el kell dönteniük, hogy melyik alapkezelőt választják. (Ma már szinte mindenütt komplett "alapcsaládok" vannak.) Az alapkezelőket pedig az elért hozamok minősíthetik. A különböző hozamlistákat a napilapok mellékleteiben rendre megtalálhatjuk, de a számokat (az előbbiekben leírtakat is figyelembe véve) mindig az alapok típusa szerint érdemes összevetni.

Kötelező viszonyítási bázis

A Befektetési Alapok Magyarországi Szövetsége etikai kódexe kötelezővé teszi, hogy az alapkezelőknek a termékeikhez viszonyítási bázist (benchmarkot) kell megjelölniük, ami kifinomultabbá teszi majd a teljesítmény mérhetőségét. Itt a portfólió eszközelemeinek arányaihoz igazodó mutatók megjelenésére számíthatunk, vagyis például egy vegyes alapnál elképzelhető, hogy egy 50 százalékban a MAX-indexet, 50 százalékban a RAX-indexet tartalmazó mutatót alakítanak ki.A MAX-index kosarában azok az államkötvények találhatók, amelyek hátralevő futamideje meghaladja az egy évet. A biztonságos kötvényalapok többsége azonban nem kizárólag hosszabb futamidejű papírokat tart. Az eszközök között kisebb-nagyobb arányban fellelhetők az ennél rövidebb hátralévő futamidejű államkötvények és az éven belüli futamidejű diszkontkincstárjegyek is. Ezek segítségével ugyanis ki lehet simítani a váratlan elmozdulások hatásait, és könnyebben menedzselhető az alap likviditása is. Épp ezért a kötvényalapok közül több is a MAX Composite-indexet (CMAX) ajánlja benchmarkként, hiszen ez összesítve mutatja az éven túli és az éven belüli hátralévő futamidejű állampapírok teljesítményét.A RAX portfólióindex létrehozásának kifejezetten az volt a célja, hogy összehasonlíthatóvá váljanak a részvénybefektetési alapok teljesítményei. Ennek kosarát - a jelenleg hatályos törvényi szabályok figyelembevételével - az elmúlt három hónap leglikvidebb 17 részvénye alkotja 5-5 százalékos arányban, a fennmaradó 15 százalékot (a likvid hányadot) diszkontkincstárjegyek aukciós átlaghozama reprezentálja. A RAX-ot egyébként 1999 márciusában hozták létre, de induló értékét 1998. január 1-jéig visszamenőlegesen kiszámolták.

Külföldi versenytársak megjelenése

A részvényalapok teljesítményét sokan a budapesti tőzsdeindexhez, a BUX-hoz viszonyítják. A törvények alapján - az egy részvényre jutó maximális hányad miatt - jelenleg a BUX-ot csak a portfólió alig 18 százalékára lehet leképezni. A tervek szerint viszont a már meglévő "családok" előbb-utóbb indexalapokkal is bővülhetnek majd. A tőkepiaci szabályozásfejlesztési munkacsoport illetékes albizottságában ugyanis már készül egy ilyen irányban engedékenyebb új jogszabály szövegezése. Ez az alaptípus az elmúlt egy év alatt, de még éven belül is (a BUX alakulása alapján) igencsak jó teljesítményt nyújthatott volna. Ilyen alapok produkálták a legdinamikusabb növekedést a nyugati országokban is. Nem véletlen, hogy az S&P 500 indexet követő alapokba az elmúlt években százmilliárd dolláros nagyságrendű tőke áramlott.Ennek ellenére azonban kérdés, hogy a magyar befektetők számára vajon kellőképp vonzó lenne-e egy ilyen instrumentum. Ma ugyanis mindössze négy részvény megvásárlásával mintegy 80 százalékban a BUX-szal korreláló teljesítmény érhető el. Azok a befektetők tehát, akik hosszabb távra akarják kockázatosabb módon fialtatni pénzüket, ezt egyéni portfóliókezeléssel (az alapoknál mindenképpen jelentkező díjak megfizetése nélkül) maguk is megtehetik.A hazai befektetési alapoknak azonban aligha kell az egyéni befektetők tömeges elszaporodásától tartaniuk. A piac most sokkal inkább a külföldi versenytársaktól retteg. A kormány a múlt év végén fogadta el a devizaliberalizációs szabályokat, amelyek alapján 2000. július 1-jétől forgalmazhatók lesznek Magyarországon a külföldi alapok befektetési jegyei. Ez pedig erőteljesen átrendezheti a jelenlegi képet. Sok függ ezzel kapcsolatban a szabályozás részleteitől, amiről ma még vitáznak az érintettek. Mindenesetre úgy hírlik, hogy a külföldi érdekeltségű bankok és alapkezelők már elkezdték kiválogatni anyacégük nálunk is meghonosítható termékeit.
Az A kategóriás részvények árfolyamváltozásai (záróárak forintban)
Részvény 1998. XII. 31. 1999. XII. 31. 2000. IV. 21.
BorsodChem 5 555 10 200 10 395
Danubius 4 550 4 600 5 845
Démász 18 950 19 300 18 350
Egis 4 900 10 010 12 110
Fotex 113 90 352
Graboplast 1 645 2 300 2 875
Inter-Európa Bank 10 350 7 950 14 750
Matáv 1 231 1 770 1 957
Mol 5 920 5 250 5 160
NABI 2 655 5 300 5 705
OTP 10 750 14 790 13 350
Pannonplast 6 040 6 240 6 940
Pick Szeged 9 150 11 850 10 870
Prímagáz 2 510 3 490 2 685
Rába 1 620 2 345 2 770
Richter Gedeon 9 175 16 600 17 350
Synergon * 2 445 3 000
TVK 2 920 4 820 4 725
Zalakerámia 2 640 1 920 2 740
Bux-index 6 308 8 819 9 177
* Még nem jegyezték a tőzsdén.
Forrás: Magyar Tőkepiac

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére