Titok- és adatvédelem

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. május 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 25. számában (2000. május 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A nyilvánosságra hozatal jogszerűsége

Az egyik jogesetben az alperesek egy alapítványnál lefolytatott vizsgálatot követően a sajtóban nyilvánosságra hozták, hogy a felperes milyen jelentős összegű anyagi juttatásban (munkabérben, hitelfolyósításban és végkielégítésben) részesült attól az alapítványtól, amely jelentős részben volt állami vagyon kezelésére jött létre, és amelynél a juttatás elhatározását megelőzően a felperes kuratóriumi tag volt. Az elsőfokú bíróság megállapította a magántitok megsértését azzal az indokolással, hogy mivel a felperes az alapítványnál nem közéleti pozíciót töltött be, fizetése pedig nem állami vagy önkormányzati forrásból történt, az erre vonatkozó adat nem tekinthető közérdekű adatnak, vagyis magántitoknak minősül. A magántitok hozzájárulás nélküli nyilvánosságra hozatala és híresztelése pedig egyaránt jogsértő.A jogerős ítélet - eltérő érdekmérlegeléssel - megváltoztatta az első fokú ítéletet. Az indokolás szerint azt kellett a perben eldönteni, hogy a cikk magántitoknak minősülő információt hozott-e nyilvánosságra, avagy sem. A magántitok fogalmát a törvény nem határozza meg. Az ítélkezési gyakorlat szerint a törvényben védett magántitoknak azok az információk tekinthetők, amelyeknek megőrzéséhez az érintett személynek méltányolható érdeke fűződik. Mindig a konkrét ügy körülményeit mérlegelve kell eldönteni, hogy a titoktartáshoz fűződő érdekkel szemben fennáll-e az adott tény, az adott körülmény felderítésére olyan alapos ok, amely társadalmi jelentőségénél fogva felülmúlja a magántitok védelméhez fűződő érdeket. Az alapítványok esetében jellemzően fennáll a közérdekűnek minősülő cél - a Ptk. 74/A §-ának (1) bekezdése értelmében alapítvány eleve csak tartós közérdekű célra hozható létre. A közérdekűség miatt a társadalmi közfelfogás megkívánja az alapítványok működése, gazdálkodása feletti nyilvános ellenőrzést.A javadalmazások, végkielégítések nagyságrendje tükrözheti, hogy az alapítvány gazdálkodása mennyiben tekinthető a köz érdekében állónak, a közpénzekkel miként gazdálkodik. A társadalom részéről közérdekű információhoz való jogként merült fel, hogy értesüljön az alapítványok működéséből adódó esetleges szabálytalanságok vizsgálatáról. Természetesen arról is hírt kell hogy kapjon, ha a vizsgálat mindent rendben talál. Az adott esetben az érintett alapítvány gazdálkodásával kapcsolatos vizsgálati megállapítás a közérdekűség miatt kapott nyilvánosságot, háttérbe szorítva a felperes javadalmazásával kapcsolatos, titokvédelemhez fűződő érdeket.Az előzőekben ismertetett jogeset az alkotmányjog és az adatvédelem területére is tartozó alapvető érdek- és értékkonfliktust tárgyal, nevezetesen az információs önrendelkezési jog és a közérdekű adatok nyilvánosságának versengését. Az ítélet aggályosnak tűnik, mivel látszólag az adatvédelmi szabályok hatálya alá tartozó kérdésekről az adatvédelmi törvény figyelembevétele nélkül, kizárólag a Ptk. 81. §-a alapján rendelkezik, és valóban az alkotmánybírósági gyakorlatban kiforrott elvekkel és az adatvédelmi szabályokkal ellentétes döntést hoz. Ez az ellentmondás azonban látszólagos, mivel ugyanannak a tényállásnak a személyiségi jogi, valamint az adatvédelmi megítélése eltérhet egymástól, mert két egymástól független, önálló jogterületről van szó.

A közérdek és a magánérdek összeütközése

Az előzőekben említett látszólagos ellentmondás lényege a fenti esetet figyelembe véve a következő: Az információs önrendelkezési jog - azon belül a személyes adatok és a magántitok védelméhez való alapvető jog - sem abszolút, kivételesen korlátozni lehet, de - az alkotmány 8. §-a (2) bekezdésének megfelelően - csak törvénnyel. Ezen túlmenően a vagyonra vonatkozó adatok az ember magánszférájába tartoznak, általában magántitkot képeznek, továbbá személyes adatnak minősülnek a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban Avtv.) alapján.Az Alkotmánybíróság az információs önrendelkezési jogot korlátozó jogszabályok alkotmányosságának vizsgálatakor az egymással ütköző érdekek - egyrészt az információs önrendelkezéshez fűződő jog, másrészt a közérdekű adatok megismerésének a joga (az információ szabadsága) - összemérésével dönti el esetenként, hogy melyikük elsőbbsége érvényesül a vizsgált szabályozás tárgyára figyelemmel.

Az önrendelkezés elsőbbsége

A fentiekben ismertetett példabeli tényállás az adatvédelmi törvény alapján eltérő megítélést eredményezne. A természetes személlyel kapcsolatba hozható, úgynevezett személyes adatok csak akkor kezelhetők (feltárhatók, továbbíthatók, azaz harmadik személy részére hozzáférhetővé tehetők, nyilvánosságra hozhatók), ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény, helyi önkormányzati rendelet elrendeli [Avtv. 3. §-ának (1) bekezdése]. Az Avtv. 4. §-a főszabályként az információs önrendelkezési jognak biztosítja a primátust a közérdekű adatok nyilvánosságával szemben azzal, hogy kimondja: a személyes adatok védelméhez fűződő jogot és az érintett személyiségi jogait - ha törvény kivételt nem tesz - az adatkezeléshez fűződő más érdekek, ideértve a közérdekű adatok nyilvánosságát (Avtv. 19. §-a) is, nem sérthetik meg. Az Avtv. 2. §-ának 1. és 3. pontja, valamint a 19. §-a (1) és (4) bekezdésének összevetéséből az a megállapítás adódik, hogy kizárólag a közfeladatot ellátó szerv hatáskörében eljáró személynek a feladatkörével összefüggő személyes adata nem korlátozza a közérdekű adat megismerését.Ezzel szemben a fenti esetben ezek a feltételek nem teljesültek, mert az anyagi juttatásban részesített felperesnek az alapítvány kuratóriumában betöltött tagsága már a juttatást jóval megelőzően megszűnt, ezért nem volt "a közfeladatot ellátó szerv hatáskörében eljáró személynek" tekinthető, és a juttatásban sem a feladatkörével összefüggésben részesült. Ezért a felperesnek a személyes adatok védelméhez, illetve a magántitokhoz fűződő joga az Avtv. alapján elsőbbséget élvez a közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő joghoz képest, tehát az alapítványtól kapott juttatások nyilvánosságra hozatala megsértette a felperes személyes adatok védelméhez fűződő jogát.Az adatvédelem és a titokvédelem alkotmányos alapja közös - amennyiben mindkettő a magánszféra hasonló aspektusát, az információs önrendelkezési jogot védi -, a kettő mégsem azonosítható egymással. A két jogintézmény célja, társadalmi rendeltetése eltér.

Társadalmi rendeltetés

A titokvédelem minden polgári jogi jogalanyt - a Ptk. 75. §-ának (2) bekezdése alapján a természetes és a jogi személyeket - egyaránt oltalmazza a privátautonómiájuk körébe tartozó bizalmas adataik érdeksértő feltárásával szemben, a polgári jognak az érdeksérelmet követő, utólag belépő, tipikusan helyreállító, reparatív jogkövetkezményeivel.Ezzel ellentétben az adatvédelem a természetes személlyel kapcsolatba hozható személyes adatok illegitim kezelésével szemben biztosít előrehozott jogi oltalmat, a jogosulatlan adatkezelésből származó potenciális, az ember méltóságát sértő veszélyek kizárása, minimalizálása érdekében. Az adatvédelem közvetlen célja, hogy a megnövekedett jelentőségű és méretű informatika által lehetővé és a modern társadalmak információéhsége által szükségessé tett, kiterjedt és hatékony adatfeldolgozást és -kezelést ellenőrizhető jogi keretek között tartsa. A jogellenes adatkezelés szankcionálásának csupán távolabbi kihatása egyezik meg a titokvédelem közvetlen céljával, tehát hogy a személyes adatok, illetve a magántitkok ne kerüljenek illetéktelen kezekbe. Az adatvédelem a maga céljait elsősorban preventív eszközökkel, az adatkezelés szigorú garanciális feltételekhez kötésével éri el.

Az adatvédelem közjogi jellege

Bár a Ptk. 83. §-ában foglalt szabály értelmében az adatvédelem is része az általános személyiségvédelemnek, mégis - álláspontunk szerint - megállapíthatjuk az adatvédelem és a titokvédelem minőségi különbségét és az adatvédelem túlnyomóan közjogi jellegét. Az adatvédelem a "kaffkai hivatallal vagy céggel" szemben az egyenlőtlen információellátottság miatt alárendelt, kiszolgáltatott helyzetben lévő természetes személy esélyegyenlőségét kívánja megteremteni közjogi jellegű előírásaival, részére közjogi alanyi jogokat, az adatkezelő részére kötelezettségeket keletkeztet.

Titok és személyes adat

Az adatvédelem a titokvédelemnél pontosabban meghatározott, az adatkezelő oldaláról tekintve szigorúbb követelményeket támaszt. Az adatvédelem és a titokvédelem részletszabályai is eltérnek egymástól. A titokvédelem a bíróságok joggyakorlatában kiforrott elvek szerint végzett érdekmérlegelés függvénye, a titok maga is relatív fogalom, a titok megszűnésével (széles nyilvánosságra hozatalával) maga a védelem is megszűnik. Röviden: a titokvédelem minden elemében szubjektív.Ezzel szemben a személyes adat objektív kategória, az adatkezelés jogellenességének megállapítása semmilyen érdekmérlegeléstől nem függ - és nem is függhet -, mivel az adatvédelmi törvénynek az adatkezelő címzettek számára csak egyértelmű, világos, pontosan meghatározott kötelezettségeket lehet alkotmányosan előírni. Az adat nyilvánosságra hozatala nem szünteti meg az adatvédelmet, sőt a közismert adatok kezelése is jogellenes, ha az Avtv.-ben foglalt feltételeknek nem felel meg.

Alkalmazási feltételek

A titokvédelem és az adatvédelem egymástól független jogintézmények, alkalmazásuk feltételei eltérnek egymástól. Ezért ugyanaz a tényállás minősülhet jogosnak a személyiségvédelem, és jogsértőnek az adatvédelem szemszögéből, ilyenkor az Avtv.-ben foglalt jogcímre alapított keresetben az ott írt következmények kérhetők.

A titokvédelem és az Avtv. rendelkezései

Az adatvédelem és a titokvédelem nem azonos fogalmak, az Avtv. rendelkezései nem alkalmazhatók közvetlenül a titokvédelem terén. A titokvédelem vonatkozásában a bíróság elvileg szabadon mérlegeli a szemben álló érdekeket, valójában a jogalkotóhoz vagy egy jogszabály alkotmányosságának felülvizsgálata során eljáró Alkotmánybírósághoz hasonlóan ugyanazokat a szempontokat értékeli, amikor egy adott esetben a versengő és egymást kizáró elvek érvényesüléséről kell határoznia. Az Alkotmánybíróság - éppen a nyilvánosság és a titokvédelem ütközése kapcsán - kimondta, hogy nem alkotmányellenes, hogy a törvény a bíróságra bízza az egymással esetleg konkuráló alapelvek között az elsődlegesség eldöntését. Sőt a polgári jogban nemcsak lehetséges, de szükséges is a széles körű mérlegelés biztosítása. Ezért a Ptk. nagyvonalú rendelkezése azzal, hogy a titok fogalmáról, megsértésének feltételeiről is hallgat, a bírói szabadság területére utalja ezek meghatározását.

Az adatvédelmi követelmények beépítése a polgári jogba

A bírói szabadságba az is beletartozik, hogy a bíróság a vizsgált eset körülményeitől függően olyan jogpolitikai szempontokat is bevonhat a Ptk. 81. §-a alapján lefolytatott érdekmérlegelésbe, amelyek más szervek által lefolytatott alkotmányossági, adatvédelmi vizsgálat során is felmerültek. Kézenfekvő ez olyan jogi értékválasztások esetén (jelen esetben az információs önrendelkezés és a nyilvánosság között), amelyekkel a jogalkotó, az Alkotmánybíróság már foglalkozott, és amelyekkel kapcsolatban iránymutató elveket dolgozott ki.Az egységes jogpolitikai szemlélet kialakítása érdekében is célszerű, ha a bíróság az adatvédelem precízebben kidolgozott, és bizonyos irányokban szigorúbb követelményeit "megfelelően alkalmazva" beépíti a titokvédelem jogába. Ez a szigorú szemlélet felel meg a személyiségvédelem erősödésének igényét mutató tendenciának, az autonóm ember képét ideálnak tekintő, ma uralkodó felfogásnak a modern gazdasági és társadalmi renddel összhangban álló törvényértelmezés követelményének. Ennek következményeként a titokvédelem gazdagítható a magánautonómia fokozott tiszteletét követelő alkotmányos, adatvédelmi elvekkel is.

Közérdekű adatok

Főszabály szerint a közérdekű (állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv és személy tevékenységével kapcsolatos) adatok nem minősülnek titoknak, és a közérdekű szervek hatáskörében eljáró személynek a feladatkörével összefüggő személyes adata sem korlátozza a közérdekű adat megismerését. Az Avtv. szerint a közérdekű adatok kiadásához való jog több esetben megelőzheti a titokvédelmet.Az önkormányzat nem tagadhatja meg a közérdekű adat kiadását arra hivatkozással, hogy a felperes olyan szerződések rendelkezésre bocsátását kéri, melyek a szerződést aláírók üzleti titkát képezik.Az egyik esetben a bíróság az Avtv. alkalmazásával az önkormányzati képviselők juttatásait is tartalmazó önkormányzati iratok mint közérdekű adatok kiadására kötelezte az alperesi önkormányzatot, azzal az indokolással, hogy olyan személyes adatról van szó, amely szorosan összefügg a képviselők közéleti tevékenységével, a kifizetés pedig az önkormányzati költségvetésből, tehát közpénzből történik. A bíróság álláspontja az volt, hogy a közpénzek feletti rendelkezés átláthatóságához fűződő érdek jelentősebb lehet a személyes adat védelménél. Ez a fajta érdekmérlegelés az adatvédelmi törvény hatályán kívül is - akár az adatvédelmi szabályokkal analóg módon - azt eredményezheti, hogy a bíróság a jelentősebb köz- vagy magánérdekhez képest csekélyebb súlyúnak ítélt titokban maradáshoz fűződő érdek miatt megtagadja a titokvédelmet.

Titokjogok ütközése

Különböző titokjogok is ütközhetnek egymással. Így például beteg - az egészségügyi törvény alapján - követelheti a rá vonatkozó orvosi titkokat tartalmazó iratok kiadását, ilyenkor a kórház nem tagadhatja a kérés teljesítését arra való hivatkozással, hogy az orvosi iratok az ő titokkörébe tartozó üzemi titkokat is tartalmaznak. Ez a fajta összeütközés úgy oldható fel, hogy a kórház az orvosi iratok olyan kivonatát adja ki a betegnek, amely a kórházra vonatkozó üzemi titkot nem tartalmaz. Amennyiben az adatokat nem lehet elkülöníteni, annak nem az a következménye, hogy a beteg részére nem adhatók ki az eredményes gyógykezelése szempontjából nélkülözhetetlen adatok, hanem az, hogy a kórház, illetve a további vagy újabb gyógykezelését folytató gyógyintézet nem hozhatja nyilvánosságra a kórházat megillető titkot.

A titkossá minősítés hiánya

Titok hiányában nem valósult meg titoksértés annak a szerződésnek a nyilvánosságra hozatalával, amelyet a felek nem minősítettek titkosnak.

A jogellenesség hiánya

Természetesen jogellenesség hiányában sem beszélhetünk titoksértésről. Ha a titok urának hozzájárulásával vagy pedig jogszabály engedélye folytán tár fel valaki olyan adatokat, amelyek egyébként titoknak minősülnének, az engedély által meghatározott körben nem beszélhetünk titoksértésről. Emiatt, mivel jogszabály teszi lehetővé, hogy a kezelőorvos bármikor beletekintsen a gyógykezelt személy betegségére vonatkozó, szakmai információt tartalmazó anyagokba, nem jogsértő az adatok kiadása a korábbi gyógykezelést végző gyógyintézet részére.

Ügyvédi titoktartás

A titokjog körében sem lehet ellentétes a személyiségi jogok gyakorlása ezeknek a jogoknak a társadalmi rendeltetésével, tehát a joggyakorlás nem sértheti mások jogait. Ezért a Ptk. 5. §-ába ütköző, visszaélésszerű joggyakorlásnak minősülne, ha a korábbi ügyfél, mint a titoktartási jog jogosultja, az általa titoktartásra kötelezett ügyvéd ellen indított perben a titokhoz fűződő alkotmányos jogainak védelmére hivatkozással, egyoldalú elhatározással megfosztaná a titoktartásra kötelezett személyt a védekezéshez fűződő alkotmányos jogának a gyakorlásától, ezért ebben körben a titokvédelem és az ügyvéd titoktartási kötelezettsége nem érvényesül.

A titok mint bizonyíték

Az is elképzelhető, hogy polgári perben valamely bizonyíték beszerzését gátolja meg az egyik fél azzal, hogy nem járul hozzá a titok - például a banktitok - közléséhez. Ezt a körülményt a bíróságnak kell megfelelően értékelnie a tényállás megállapítása során.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. május 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére