PHARE-támogatások

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. április 1.) vegye figyelembe!

Versenyfutás az idővel

Megjelent a Cégvezetés (archív) 24. számában (2000. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A PHARE mozaikszó mára fogalommá vált. A rendszerváltás utáni magyar gazdaságnak több mint egymilliárd euró támogatás felhasználására lett volna lehetősége, de mint szerzőnk ismerteti: a magyar társszervek nem mindenben tudtak megfelelni az Európai Unió követelményeinek. A csatlakozás közeledtével újabb alapok nyílnak meg hazánk számára - hasonlóan szigorú feltételekkel.

 

Az Európai Közösségek Tanácsa 1989 decemberében indította a PHARE (Poland-Hungary Assistance for the Restructuring of the Economy) elnevezésű programját. A Magyar Köztársaság és a brüsszeli Bizottság 1990. szeptember 3-án kötötte meg azt a keretmegállapodást, amely szabályozza a támogatás odaítélésének, illetve felhasználásának általános jogi, pénzügyi és adminisztratív kérdéseit, valamint a fogadó ország jogait és kötelezettségeit.

A támogatások odaítéléséről 1992-től az Európai Unió Bizottsága dönt a fogadó ország javaslata és a brüsszeli PHARE Management Committee ajánlása alapján. A különféle pénzügyi memorandumok közül legfontosabbak az évente készülő úgynevezett országprogramok. Az ebben meghatározott - és Brüsszelben elfogadott - projektekre különíti el az EU az illető ország adott évi PHARE-keretét. A programokkal kapcsolatos szakmai és adminisztrációs feladatokat a kedvezményezett ország látja el, a fogadó kormány a segély megfelelő felhasználásáért teljes szakmai és anyagi felelősséggel tartozik.

Tíz év - egymilliárd euró

A kezdeti időszakban a PHARE-program legnagyobb vívmánya a magyar áruk kedvezményes piacra jutása volt, illetve kiemelendő az a segítség, amely hozzájárult a magyar piacgazdaság kialakulásához. A PHARE támogatást nyújtott például a privatizációhoz, a menedzserképzéshez, a kisvállalkozások beindításához és a statisztikai rendszer korszerűsítéséhez.

Magyarország 1990 és 1999 között mintegy 1030 millió euró vissza nem térítendő támogatásban részesült a PHARE-program keretében. Legalábbis papíron, mert a pénzek lekötése s a projektek kivitelezése igencsak akadozott, nem utolsósorban a program magyar társfinanszírozási kötelezettsége miatt, azaz minden projekt költségét - az EU strukturális alapjaihoz hasonlóan, mintegy arra felkészítve a fogadó országot - 25-45 százalékban a magyar büdzsének kellett állnia.

A gazdaságfejlesztés és a szerkezetátalakítás területén a legnagyobb súllyal a privatizáció és az ehhez kapcsolódó vállalati szerkezetátalakítás szerepelt, jórészt szakértői segítség, kisebb mértékben kedvezményes pénzügyi konstrukciók révén kaptak támogatást a beruházások. Jelentős figyelem fordult a kis- és középvállalatokra, az őket segítő információs és tanácsadó szolgáltatások kiépítése, illetve a számukra nyújtott kedvezményes hitelek kiegészítése formájában.

Az agráriumhoz kapcsolódó adományok az ágazati reformokat, a piacgazdaságra való áttéréshez szükséges intézményfejlesztést, a szabályozás korszerűsítését, továbbá a mezőgazdasági termelők hitelforrásainak bővítését segítették. A régiók felzárkózásának a támogatásával kialakulhatott a fejlesztési politika rendszere, a jogi szabályozás, az intézményrendszer átalakítása, s egyes régiókban a fejlesztési programok forrásai is kiegészülhettek.

Az infrastruktúra-fejlesztés és a környezetvédelem támogatása magában foglalja az energiaszektor, a közlekedés, a hírközlés, a vízgazdálkodás és a környezetvédelem terén az ágazati fejlesztési politikák kialakításához nyújtott szakértői segítséget, illetve a társfinanszírozást az energiatakarékossági programokhoz és egyes közlekedési, szennyvízkezelési és határátkelőhely-fejlesztési beruházásokhoz. Kiemelt mértékű támogatás jutott és jut a környezetvédelemnek, elsősorban az önkormányzati és a vállalati szféra beruházási forrásainak kiegészítése révén.

A humán szférában és a közigazgatásban a legtöbb segítséget az oktatás és a szakképzés, ezen belül is a felsőoktatás fejlesztése kapta. Szakértői segítségben részesül a közigazgatás reformja és a szociális, illetve az egészségügyi rendszer fejlesztése.

A szolgáltatói szférában és az "egyéb" területeken a PHARE-segélyek elsősorban a pénzügyi szektor modernizációját, a kutatás-fejlesztés feltételeinek javítását, a vám- és statisztikai rendszer modernizációját szolgálják.

Az integrációs felkészülés 1996-ig viszonylag kevés támogatásban részesült, Brüsszelből legfeljebb a jogharmonizációt, a jogszabályok fordítását, az integrációs képzéseket finanszírozták.

A csatlakozás ára

Az 1997-ben jóváhagyott PHARE-keret programjainak jellege az előző években indított programokétól nagymértékben eltért. Miután a projektek kiválasztásánál részben már figyelembe vették az előkészítés alatt álló Új Orientáció céljait - 1998-tól a PHARE-segélyeket a társult államok kizárólag a csatlakozást közvetlenül elősegítő projektek finanszírozására használhatják fel -, az integrációs felkészülés közvetlen támogatása a korábbinál jóval nagyobb hangsúlyt kapott. Az 1997-es keretből a felkészüléshez szükséges integrációs képzés, az EU közösségi joganyagának átvételét megvalósító intézmények fejlesztése, s első ízben a bel- és igazságügyi együttműködés kapott több támogatást. Számottevő segítségben részesült a regionális fejlesztés, főként két régióban egészítik ki a fejlesztési programok beruházási forrásait, segítve az ipari szerkezetátalakítást, a vidékfejlesztést, a foglalkoztatást. Támogatást kapott az országos infrastruktúra modernizációja, amelyet teljes egészében a vasút használhat fel, egyéb projektek mellett a magyar-szlovén vasútvonal újjáépítéséhez.

A PHARE emellett támogatást nyújtott a TEMPUS-programhoz - az intézményrendszerek fejlesztése az integrációra való felkészülés jegyében - és első ízben Magyarország részvételéhez az EU egyes közösségi programjaiban (Socrates, Leonardo, Youth for Europe).

További lehetőségként 1995 óta úgynevezett határ menti együttműködési (CBC) programok megvalósítására is sor kerülhet: elsősorban az EU-tag Ausztria és Magyarország határ menti megyéinek fejlesztésére, a gazdasági együttműködés feltételeinek javítására és a helyi infrastruktúrára irányul. De a magyar-román és a magyar-szlovén határ menti régiókban is jótékonyan hat ez a támogatási forma.

A mikrohitelprogram eddigi előrehaladása (ezer Ft)
Évek HVK-k* részére
átutalt forrás
Pályázatok Jóváhagyások Folyósítások
száma összege száma összege száma összege
1992 136 101 730 210 564 280 75 928 204 54 546
1993 298 500 1 990 676 286 961 323 459 688 208 137
1994 719 000 3 204 1 399 067 1 617 649 250 1 540 594 480
1995 833 000 4 426 2 361 669 2 608 1 307 034 2 238 1 025 318
1996 773 928 4 962 3 596 034 2 762 1 980 794 2 281 1 759 829
1997 730 000 3 730 3 292 408 2 693 2 258 016 2 444 2 197 719
Összesen 3 490 529 19 042 11 536 028 10 921 6 594 481 90395 5 840 029
* HVK = Helyi Vállalkozói Központ
Forrás: MeH

Horizontális programok

A PHARE-országprogramokon kívül Magyarország is kedvezményezettje az úgynevezett "multi-beneficiary" programoknak, amelyekben több ország vesz részt egyszerre (úgynevezett horizontális programok). Az 1998-as Új Orientáció, a célrendszer megváltozása érintette a multi-beneficiary programokat is, így a jövőben ezek is közvetlenül a csatlakozási folyamathoz kapcsolódnak. Elsősorban a PHARE-országok közötti regionális kooperációt hivatottak elősegíteni több szakterületen (például környezetvédelem, vám, oktatás), és többnyire az adott terület közigazgatási szakembereinek ad lehetőséget különféle szakmai konferenciákon, találkozókon való részvételre.

A PHARE-segélykoordináció jelenlegi magyarországi struktúrája 1997 őszén jött létre az elmúlt évek tapasztalatait felhasználva a kormány, az érintett tárcák és országos hatáskörű szervek, illetve a brüsszeli Bizottság egyeztetése nyomán. Az új kormány megalakulása óta ezt a feladatot Boros Imre tárca nélküli miniszter és az általa felügyelt Segélykoordinációs Titkárság látja el. A PHARE által nyújtott segélyek mindig vissza nem térítendő támogatást jelentenek, vagyis a hivatal kedvezményes hitelekkel és egyéb visszatérítendő juttatásokkal nem foglalkozik.

Átértékelt segélyprogramok

Az új hazai segélykoordinációs struktúra felállítására szükség is volt, mert a csatlakozási tárgyalások megindulásával párhuzamosan az EU alapvetően átértékelte a közép- és kelet-európai társult államok számára nyújtott segélyprogramjainak szerepét. A magángazdaság megerősödött, a konkurencia további fejlesztését pedig - a még mindig aránytalanul fejletlen kis- és középvállalkozói kör kivételével - az európai adófizetők nem támogatják. Ezért 1998-tól a már említett Új Orientáció jegyében a PHARE kizárólag a csatlakozási előkészületeket finanszírozza: a támogatások 30 százalékát intézményfejlesztésre, 70 százalékát pedig beruházásokra használhatja fel Magyarország. A konkrét projektjavaslatoknak az úgynevezett csatlakozási partnerségi dokumentumon, illetve a közösségi vívmányok átvételét szolgáló nemzeti programon kell alapulniuk. Az intézményfejlesztés a közösségi joganyag átvételéért, illetve a joganyag magyarországi végrehajtásáért majdan felelős intézményrendszer felállítását szolgáló projekteket (szakértői segítségnyújtás, oktatás) jelent. Ezeknek fontos kelléke az úgynevezett twinning, vagyis a kedvezményezett ország és valamely tagállam hasonló feladatokat ellátó intézménye közötti együttműködés, ennek keretében az uniós ország egy-egy szakemberét legkevesebb egy évre hosszú távú tanácsadóként a partnerország rendelkezésére bocsátja.

A beruházási programok intézményfejlesztéshez kapcsolódó eszközbeszerzéseket, illetve a területfejlesztési projekteket finanszírozhatják. Megindításukra az EU úgynevezett pénzügyi emlékeztetőben vállal kötelezettséget. A program kezdetének időpontja az emlékeztető aláírásának dátuma.

Kritikus eurobürokraták

Az Új Orientáció életbelépésével teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az EU a csatlakozási folyamat mércéjeként kezeli a PHARE-pénzek felhasználási hatékonyságát. Az 1995 és 1998 közötti Nemzeti Programok a lekötési határidő lejárta előtt nem festettek valami biztató képet. A legnagyobb probléma a hiányos tárcaközi koordináció mellett az volt, hogy a PHARE-segélyekhez tartozó magyar költségvetési társfinanszírozás tételei nem különültek el megfelelően az éves büdzsében. Az egyes projektek jóváhagyásánál Brüsszelben hihetetlenül aprólékosan, körülményesen jártak el az eurobürokraták, így rengeteg projekt egyszerűen formailag nem ütötte meg a mércét. Az 1998 végére prognosztizált veszteség az év közepén még 30-35 millió euró volt, de megfeszített munkával végül sikerült belőle 20 milliót megmenteni, mielőtt lejárt volna az 1995-ös keret lekötési határideje. Ezzel a probléma még nem oldódott meg, mert időközben az EU háromról két évre csökkentette a lekötési határidőt, így 1999-ben egyszerre két program, a '96-os és a '97-es is kifutott. Végül az 1996-os keretből mindössze 8,8 millió euró maradt lekötetlen. Az elmúlt év végén lejárt '97-esről még nincs adat, de több pénz semmiképp sem veszett el, mint a már említett '96-os keretből. A pénzek gyorsabb lekötését nagyban megkönnyítette az, hogy Brüsszel decentralizálta a programok elbírálását, így az 5 millió eurót meg nem haladó projektekről az Európai Bizottság budapesti delegációja dönthet itt helyben, nem kell mindenért a központhoz fordulni.

A könnyítésnek is köszönhető, hogy az 1998-as program pénzeinek lekötése már igen előrehaladott állapotban van (határidő 2000. december 31.), nemrég pedig aláírták a minden eddiginél nagyobb, 122,8 millió eurós, tavalyi programot is. A hatékonyabb felhasználást hivatottak elősegíteni az 1999 elején életbe léptetett szervezeti változások is. A Magyar Államkincstár keretén belül létrejött az intézményrendszerben kulcsszerepet betöltő Központi Pénzügyi és Szerződéskötő Egység (CFCU), illetve a nemzetközi segélyprogramok pénzét kezelő Nemzeti Alap. A két új központi intézménynek az adminisztráció - és így a végrehajtás - gyorsítását, a támogatásokkal kapcsolatos pénzmozgások jobb átláthatóságát, követhetőségét, s persze költségmegtakarítást kell eredményeznie mind Brüsszel, mind Budapest várakozásai szerint. A nemzetközi segélyprogramok hatékonyabb felhasználását segíti az a PHARE keretében megvalósított új költségvetési gyakorlat, amely az egyes támogatásokat és a hozzájuk kapcsolt társfinanszírozást külön megjeleníti, ezáltal törvénnyel szavatolja a szükséges finanszírozási hátteret. A költségvetésben való rögzítéssel egyrészt körültekintőbben tervezik a tárcák programjaikat, másrészt nem fordulhat elő többé, hogy azok indításakor a magyar társfinanszírozási keret nem hozzáférhető.

Keretprogramokat kell kidolgozni

Az 1999-es PHARE-programra egyébként a nagyobb projektek jellemzők, s ez a tendencia terjed az Unióban is: a kisebb projekteket is érdemesebb nagyobb keretbe fogni. Az 1999-es tervben először szerepel az egészségügy (8 millió euró), illetve a hátrányos helyzetű fiatalok - különösen a romák - társadalmi integrációja (5 millió euró). Jelentősen bővült a határ menti együttműködésre fordítható CBC-összeg is. Az Európai Bizottságtól érkezett előzetes jelzések szerint a 2000-2002 közötti időszakban Magyarország várhatóan évente átlagosan 96 millió euró (három év alatt tehát 288 millió euró) PHARE-támogatásban részesülhet. Október végéig két dokumentumot kell Brüsszelben letenni: a PHARE 2000. évi Nemzeti Programjának tervezetét, illetve az úgynevezett "Előzetes Nemzeti Fejlesztési Tervet", benne a 2000 és 2002 között megvalósítandó területfejlesztési beruházási elképzeléseket. Elkészítésükben a koordináló tárca nélküli miniszter, a GM és az FVM szakértői vesznek részt.

A hivatkozott irányelvek alapján a PHARE a 2000-2006 közötti időszakban a tagjelölt országok csatlakozásra való felkészülését két fő területen kívánja társfinanszírozni. Először is az 1998-ban és 1999-ben megszokott tartalommal és módszerekkel az intézményfejlesztés segítése a cél, a közösségi vívmányok átvételéhez szükséges intézményrendszer kiépítését és fejlesztését szolgáló twinning, illetve szakértői segítségnyújtási és tréningprogramok révén. Másodszor a beruházások támogatása a tagjelöltek és az Unió jelenlegi tagállamai között meglévő fejlettségbeli különbségek csökkentését szolgálja. A PHARE 2000 keretében Magyarország 97 millió euróra számíthat. Határ menti együttműködésre 19 millió jut, 78 milliót pedig a már említett intézményfejlesztésre, különféle beruházásokra, a gazdasági és szociális felzárkózásra, illetve a különféle közösségi programokban való részvétel költségeire lehet fordítani. A magyar projektjavaslatok benyújtásának végső határidejéül április végét jelölték meg Brüsszelben, de a magyar fél már előbb szeretné ezt megtenni. Így a tagállamok képviselőiből álló testület, amely a projektekről dönt (PHARE Management Committee), már legkésőbb májusban jóváhagyhatja a keretet. Korábban erre általában ősszel került sor. A sietség nem véletlen: ha Magyarország 2003. január 1-jére készen akar állni a csatlakozásra, nem kockáztatható, hogy egy intézményfejlesztési projekt átcsússzon a 2000-es program lekötési határidején (2002. december 31.) túlra. Az egyes fejlesztésekre szánt konkrét összegek még nem véglegesek. Nagyobb pénzekre az ügyészség, illetve a bíróság technikai felszerelésének EU-konformmá tételét segítő projektek számíthatnak.

Új alapok megjelenése

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az idei évtől a PHARE már nem az egyetlen, hanem csupán az egyik brüsszeli forrás lesz, akkor érthető a minél hatékonyabb pénzfelhasználásra való törekvés. Az Európai Tanács 1266/99/EK rendelete értelmében az EU 2000-től két új pénzügyi eszközzel, úgynevezett előcsatlakozási alappal segíti a társult államok felkészülését. Az ISPA - a "tagjelöltek számára az előcsatlakozási stratégia keretében nyújtandó strukturális támogatás" - fő célja a csatlakozásra váró országok felkészítése a strukturális alapok támogatásának fogadására, valamint az infrastruktúra és a környezetvédelem területén a csatlakozást hátráltató konkrét problémák megoldása. Érdemes megjegyezni, hogy a PHARE és a két új előcsatlakozási alap összege még a tizede sincs a csatlakozás után kalkulálható nettó támogatásnak. Az ISPA a legnagyobb infrastrukturális fejlesztésekre koncentrál, a projekteknek minimum 5 millió euróba kell lenniük. A közösségi támogatás mértéke az egyes projektek közkiadásainak legfeljebb 75 százalékára terjed ki.

A másik előcsatlakozási alap, amely január 1-jétől már él, a SAPARD - Különleges Segélyprogram a Mezőgazdaság és Vidékfejlesztés Számára - nevet viseli. Célja kettős: egyrészt segítséget nyújt a tagjelölt országnak az uniós jogrend átvételéhez, különös tekintettel az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) fogadására, másrészt hozzájárul egy fenntartható mezőgazdaság- és vidékfejlesztés kialakításához. Az új program révén 2000 és 2006 között évente 38 millió eurót kap az ország, így az idén a PHARE, az ISPA és a SAPARD együttes összege elérheti a 65 milliárd forintot. A segélyprogram egyik sajátossága, hogy kötelezően előírja a nemzeti költségvetésből folyósítandó társfinanszírozást. Az Unió támogatása mellé a magyar büdzséből 3,3 milliárd forintot kell évente erre a célra elkülöníteni. Az alap pénzeihez emellett csak akkor lehet hozzájutni, ha elkészült a - 2000-2006 közötti - hét évre szóló mezőgazdasági és vidékfejlesztési terv. Ezt az év elején a szaktárca (FVM) előterjesztette Brüsszelben, de jóváhagyása csak június környékére várható. Ezenkívül ki kell építeni azt az uniós követelményeknek megfelelő intézményi hátteret, amely a program zökkenőmentes, átlátható és ellenőrizhető lebonyolításához szükséges. A jóváhagyást követően ugyanis a program végrehajtásába, valamint a részletek kimunkálásába a Bizottságnak már nincs beleszólása.

A kis- és középvállalkozások támogatása

A kis- és közepes vállalkozások (kkv) fejlesztésére 1990 óta mintegy 70 millió eurót fordított. E programok legfőbb célja a kkv-szektor kialakulása volt. Ezt közvetett módon, északír mintára kialakított vállalkozásfejlesztési intézményhálózat létrehozásával és működtetésével segítette a program. A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványon (MVA) és 20 független, alapítványi formában működő helyi vállalkozói központon (HVK) keresztül lehetővé vált a kkv-k segítése egységes szolgáltatásokkal (például tanácsadás) és kisvállalkozói hitelkonstrukciókkal. Ez a hálózat 1997 végére elérte az országos lefedettséget. 1998-ra a kamarák és az intézményfejlesztés rendszerének megerősítésével elkerülhetetlenné vált az MVA és a hálózat szerepének felülvizsgálata is. E feladat aktualitását az EU is felismerte, s ezért ragaszkodik a még az 1996-os országprogramban előírt, teljes körű, kiértékelő tanulmány elkészítéséhez. Annak ellenére, hogy Brüsszel az 1997-es keret e célra fordítható forrásainak folyósítását a tanulmány elkészültétől tette függővé, a munkálatok - a budapesti EU-képviselet koordinálásával - lassan haladnak. A három szakaszra bontott munka eredményeként elkészült ugyan a tanulmány első változata, csakhogy azt a magyar tárcák nem fogadták el. Az új igények szerint módosított változat a tervek szerint februárra várható, s akkor - több hónapos késedelemmel - a források is megnyílhatnak.

A szakemberek szerint mindenképp korszerűsíteni kell a mikrohitelprogramot. E konstrukció bevezetésének célja olyan kis- és kezdő vállalkozások támogatása, kis összegű hitelezése, melyek banki finanszírozása nincs megoldva. A hitel gépek, berendezések és egyéb állóeszközök vásárlására igényelhető, és legfeljebb 30 százaléka fordítható forgóeszköz-finanszírozásra. A felvehető maximális összeg 1996 júliusától egymillió forint. A program - amelyben alapvető szerepet játszanak a megyékben létrehozott HVK-k - mára már országos lefedettséggel rendelkezik, minden egyes megyében hozzáférhető. A bankok hitelkínálatában jelenleg sincs ehhez hasonló konstrukció sem a hitelösszeg, sem a kamat, sem a futamidő tekintetében. Annak érdekében, hogy a konstrukció feltételrendszerének minél több vállalkozás megfeleljen Magyarországon, az MVA és a brüsszeli Bizottság budapesti delegációja folyamatosan módosítja a kondíciókat. Jelenleg a mikrohitel feltétele, hogy a vállalkozás saját vagyona a 2,5 millió forintot nem haladhatja meg, a vállalkozás előző évi árbevétele a 8 millió forintot, kereskedelmi tevékenység esetén pedig a 10 millió forintot nem haladhatja meg.

Megújuló programok

Az országos rendszer nyomon követhetősége, illetve a naprakész információk érdekében az MVA a részt vevő bankokkal és HVK-kal on-line kapcsolatban lévő számítógépes nyilvántartó rendszert állított fel. Az eddigi módosítások azonban korántsem elegendőek, mert a gazdasági-jogi környezet a program indításától eltelt időszakban jelentős változásokon ment keresztül, át kell értékelni a mikrohitel fogalomkörét és ezzel együtt maximális felvehető összegét. A jelenlegi egymillió forintos összeghatár korlátja miatt a mikrohitel csak részben tudja szerepét betölteni. A budapesti EU-delegáció csak abban az esetben adja hozzájárulását a maximális összeg felemeléséhez, amennyiben kielégítő megoldás születik a mikrohitelprogram megújuló alapjának tulajdonjogi helyzetéről. Ennek érdekében a GM egy Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht. létrehozását javasolta, az MVA 49 százalékos tulajdonhányadával. Ezt követően a kht. kezelésébe kerülő mikrohitel-állomány kiegészülne az átcsoportosított PHARE-hitellel, így kellő alap szolgálna a megemelt hitelkerethez. A társfinanszírozással együtt egyébként az idei évben mintegy kétmilliárd forint jut a mikrohitelekre.

A magyar vállalkozók számára elérhető másik konstrukció a már említett PHARE-hitel. Ennek elindítása kettős célt követett: egyrészről a kkv-k számára széles körben hozzáférhető, kedvezményes közép- és hosszú távú hitelforrást teremteni, másrészt pedig ösztönzést kívánt nyújtani a bankoknak olyan hitelcsomagok és más banki szolgáltatások kidolgozásához, amelyek kkv-ügyfeleik igényeit szolgálják. Utóbbi előmozdítására az MVA a folyósítást végző bankoknak vissza nem térítendő támogatást nyújtott, amit eszközvásárlásra, belső képzésre és a programot népszerűsítő PR-munkára fordíthattak. A szempont mindvégig az volt, hogy a vállalkozó a piaci hiteleknél kedvezőbb feltételekkel jusson fejlesztési forrásokhoz.

PHARE-hitel

A PHARE-hitelek kihelyezésében megyénként egy, tenderezés útján kiválasztott pénzintézet vesz részt. A jelenlegi szabályozás szerint a konstrukció forrásösszetétele a következő: a csomag 45 százalékát az MVA bocsátja rendelkezésre PHARE- és MVA-forrásból, 18 százalékát a Magyar Nemzeti Bank adja refinanszírozás keretein belül, 37 százalékát a folyósító bank teszi hozzá saját forrás felhasználásával. A hitel kamatösszetételére jellemző, hogy az MNB- és az MVA-források esetén a kamat a mindenkori jegybanki alapkamat 75 százaléka, amire egységesen 2 százalék marzs számítható, míg a banki saját résznél, a jegybankinál 5-6 százalékkal magasabb forrásköltségre 4 százalék marzsot számítanak. A PHARE-hitelek jelenlegi kihasználtsága azonban nem sok örömre ad okot, a bankoknál rendszerint tetemes a fel nem használt, szabad hitelkeret. Az ok a magas kamatokban keresendő, mert a kis- és középvállalkozások finanszírozásában lényegesen nagyobb a kockázat, a fajlagosan sok munka és az ehhez mérten kis nyereség miatt a bankok által felszámított kamatok megdrágulnak.

A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványnak végül tavaly sikerült az 1996-os és 1997-es PHARE-keretből "megmenteni" 9,1 millió eurót, s a kuratórium a brüszszeli kritikák hatására új szemléletű programok kidolgozásába kezdett. Az eddig vállalkozásokra szabott individuális technikák mellett a hálózati tevékenység erősítése a cél. Ennek jegyében regionális turisztikai, innovációs és exporttámogató programokon dolgoznak. A beszállítói program folytatásánál is koncepcióváltás történik majd. Az eddig erre a célra fordított 1,1 milliárd forintból mintegy 1500 céget tartalmazó adatbázist épített ki, és 100 auditot végzett az MVA. Konkrét beszállítótevékenység azonban csak néhány százmilliós értékben realizálódott. Ezért most - az adatbázis felkínálása mellett - megkeresik a másik oldalt, és az ő igényeik alapján alakítják ki a beszállítói kört. A magyar kis- és középvállalkozások ezenkívül több, közvetlenül Brüsszel által kiírt fejlesztési program keretében is pályázhatnak (Interprise, IBEX), elsősorban nemzetközi tapasztalatok szerzése, üzleti stratégiájuk európaivá válása céljából.

A PHARE-hitelprogram eredményei 1998. május 31-ig
Megye Banknak folyósított
összeg (M Ft)
Pályázatok Elfogadott Folyósított
száma összege (M Ft) száma összege (M Ft) száma összege (M Ft)
PHARE I.
Borsod 100 116 204,10 69 100,00 69 100,0
Fejér 200 141 231,03 93 150,00 93 150,00
Somogy 110 117 179,73 76 100,67 76 99,81
Szabolcs 105 179 266,75 83 104,11 83 104,11
Szolnok 100 110 128,84 88 101,42 88 97,91
Tolna 200 242 253,25 134 149,60 134 149,65
PHARE II.
Szabolcs 150 63 152,14 56 139,63 56 136,58
Zala 150 60 156,58 54 138,94 54 138,94
Hajdú 135 46 114,08 32 64,51 32 64,31
Győr 150 73 172,79 50 108,43 50 105,82
Csongrád 35 7 18,95 4 8,82 4 8,82
Komárom 150 74 200,22 54 83,21 54 125,96
Veszprém 150 72 180,41 61 155,21 58 147,23
Budapest 65 106 298,36 22 57,83 19 48,04
Baranya 150 97 252,62 40 100,86 40 100,86
Nógrád 100 75 224,52 32 103,28 24 55,76
Békés 60,75 33 81,40 12 27,23 11 23,52
Borsod 50 31 65,59 21 38,07 18 28,30
Bács-Kiskun 100 25 65,24 16 41,84 17 44,99
Vas 80 22 52,16 22 51,84 21 47,00
Összesen 2340,75 1689 3298,757 1019 1825,5 1001 1777,6
Forrás: MeH
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére