Oroszország vonzásában

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. április 1.) vegye figyelembe!

Külföldi befektetések a tőkeszegény piacon

Megjelent a Cégvezetés (archív) 24. számában (2000. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Bár a kilencvenes évek derekán megnövekedett az Oroszországba külföldről áramló tőke  mennyisége, még ez is elenyésző volt az ország méreteihez és tőkeszükségletéhez képest. Különösen igaz ez, ha pusztán a magánszektorba - pontosabban a vállalati és banki szférába - érkező külföldi tőkét vizsgáljuk.

 A külföldi működő tőke tartózkodásának legfőbb oka az általános politikai, gazdasági és jogi bizonytalanság, valamint a korrupció volt. További fontos, kevésbé hangoztatott tényező ugyanakkor az is, hogy az orosz vezetés - engedve az igen erős belső ipari-pénzügyi csoportosulások befolyásának és az erőteljes nacionalista érzelmeknek - nemigen törekedett a külföldi tőke előtti nyitásra, nem engedte az ország természeti kincseinek és egyéb erőforrásainak "elherdálását". E szemlélet eredményeként sajátos volt az Oroszországba érkezett külföldi tőke összetétele. Az évtized derekára túlnyomó többségbe kerültek a külföldről felvett hitelek - e téren élenjárt az állam -, miközben a reálszféra épülését szolgáló közvetlen befektetések szerepe marginális maradt.Az 1998-as válság a külföldi befektetések szempontjából is vízválasztó lett. A bizalomvesztés következtében megtorpant a külföldi hiteláradat, s mindinkább a közvetlen befektetések kerültek előtérbe, amelyekre az országnak oly égető szüksége volt és van. (Oroszországban az egy év alatt végrehajtott összes állótőke-beruházás jelenleg kevesebb mint egynegyede az évtized elején tapasztaltnak. A folyamatos csökkenést csak 1999-ben törte meg egy szerényebb mértékű, 1 százalékos növekedés.) A kérdés e téren az, hogy a Borisz Jelcin-éra lezárultával, az új vezetés kezdeményezésére bekövetkezik-e a Nyugat által régóta várt fordulat a külföldi befektetések vonzása, a megfelelő jogi háttér és stabilitás révén.
Az Oroszországba érkező külföldi befektetések formájuk szerint
  1991-1993 1994  1995  1996  1997  1998  1999. I. félév
 millió USD
Közvetlen befektetések 2569,3 548,9 1876,9 2090  5 333 3 361 2429
Portfólióbefektetések  69,5 0,5 30 45,4 681 191 7
Egyéb befektetések 282,3 504 889,8 4370,7 6 281 8 221 1835
Összes befektetés 2921,1 1053,4 2796,7 6506,1 12 295 11 773 4271
százalék
Közvetlen befektetések 88,0 52,1 67,1 32,1 43,4 28,6 56,9
Portfólióbefektetések 2,4 0,0 1,1 0,7 5,5 1,6 0,2
Egyéb befektetések 9,7 47,8 31,8 67,2 51,1 69,8 42,9
Összes befektetés 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Forrás: Goszkomsztat

A válság előtt

A hivatalos orosz statisztikák 1998-ig nem különítették el teljes egészében a magánszférába, illetve az állami szektorba érkező tőkét. Ezek alapján az országba áramló külföldi tőke mennyisége 1996-tól számottevően emelkedett. 1998 elején összértéke elérte a 25 milliárd, az év végére pedig meghaladta a 37 milliárd dollárt. Abból a szempontból viszont, hogy mennyiben járult hozzá a külföldi tőke a vállalati szféra teljesítményéhez, leginkább a működőtőke-befektetésekre - azaz a vegyes- vagy kizárólag külföldi tőkével létrejött vállalatok alapítására - vonatkozó adatokra érdemes támaszkodni. Az összes külföldi befektetésen belül ugyanis a kilencvenes évek eleji 88 százalékról 1996-98-ra 30-40 százalékra esett vissza a közvetlen befektetések aránya, igaz, értékük 1997-ig évről évre emelkedett.A hivatalos adatok szerint a portfólióbefektetések a vizsgált időszakban - az 1997-es jelentősebb emelkedés ellenére - elenyészőek voltak. A valóságban azonban 1996-tól, de különösen 1997-ben, az orosz tőzsde legvirágzóbb évében, a portfólióbefektetések - azaz azok a külföldi befektetések, amelyekben a külföldi beruházó részesedése nem haladja meg a vállalat összes részvényének 10 százalékát - értéke ennél nagyságrenddel nagyobb volt. Az eltérés oka az, hogy az orosz statisztikák nem tartalmazzák a különböző speciális befektetési alapoknak a tőzsdéhez kötődő befektetéseit. 1997 elején például a közölt érték 3-4-szeresére lehetett becsülni a külföldi portfólióbefektetések nagyságát.1996-tól az úgynevezett egyéb befektetések - elsősorban a különböző hitelek - kategóriájában a külföldi tőke fokozott, egyre erősödő jelenléte volt megfigyelhető. A statisztika 1996-ban 4, 1997-ben pedig már 6 milliárd dollár feletti külföldi beruházást rögzített, ami az adott évben megvalósult összes befektetés 67, illeve 60 százalékának felelt meg. E számok és arányok azonban elsősorban azt mutatják, hogy az állam egyre kiszolgáltatottabbá vált, mindinkább függött a külső forrásoktól. A nemzetközi statisztikában "egyéb" kategóriaként kezelt befektetések Oroszországban valójában a lényeget takarták, ugyanis ide sorolódtak a külföldiek számára legbiztonságosabb befektetési formának tűnő állampapírok is. E tételek megugrása 1996-ban érthető, hiszen ekkor vált a külföldiek számára elérhetővé az orosz állampapírok piaca.Az "egyéb" kategória ugyancsak 1996-tól megjelenő és a továbbiakban egyre nagyobb jelentőségű külföldi befektetései az eurokötvények. Az orosz állam sikeres eurokötvény-kibocsátásait ugyanis 1997-től követték a gazdaságilag erős régiók - Moszkva és Szentpétervár, a szverdlovszki, a cseljabinszki, az irkutszki körzet, illetve Tatársztán -, majd néhány világpiaci jelentőségű vállalat eurokötvény-kibocsátásai. 1997-től a legnagyobb orosz bankok egyike-másika - így az SBS Agro, az Alfabank és az Onekszimbank - is megpróbálkozott a külföldi tőkebevonás e módjával. Az egyéb kategória további jelentős tételeit a kereskedelmi hitelek alkotják.
Befektetési kedvet növelő intézkedések A külső és belső források beszűkülése miatt az orosz vezetés rákényszerült arra, hogy a hosszú évek óta tartó beruházási válság közepette ráirányítsa a potenciális befektetők figyelmét a reálgazdaságban rejlő lehetőségekre. Az elnök ennek szellemében írta alá 1999. február végén a Duma által 1998 nyarán elfogadott, "Beruházási tevékenység az Oroszországi Föderációban" című törvényt. Az új elképzeléseknek megfelelően kedvezményekben részesülnek azok a befektetők, akik 100 millió dollár feletti befektetéseket valósítanak meg a reálgazdaságban. Az általános irányokon túl - mint a törvényi háttér tökéletesítése, az adózási alap és az adórendszer, a könyvelési előírások nemzetközileg elfogadott mintákhoz való közelítése, adókedvezmények, állami garanciák nyújtása, és általában a befektetői jogok védelme - célul tűzték ki az Oroszországról alkotott kép javítását is. 1999 júniusában a Duma, majd júliusban a felsőház is elfogadta a külföldi beruházásokról szóló új törvényt, amely a többi között a külföldieknek nyújtandó garanciák körét igyekszik rendezni. Az új jogszabályok szerint továbbra is mostohák a feltételek a külföldiek számára a biztosítási piacon, ahol számos alapvető tevékenység - mint az élet- és a vagyonbiztosítás stb. - beindítása számukra egyáltalán nem engedélyezett. Miután a következő néhány évben jelentősebb, több milliárd dollárnyi külföldi befektetésre elsősorban az olaj- és a gázkitermelésben számítanak - többek között a Szahalin-3 és a Szahalin-4 projekteken belül -, lényeges előrelépésnek számít a termékmegosztásról szóló törvény kiegészítéseinek elfogadása. Az eredeti, 1995. december végén hatályba lépett törvény rögzítette az állam és a külföldi (valamint a belföldi) befektetők közötti, a természeti erőforrások kiaknázásáról szóló különleges megállapodások általános feltételeit. E szerint az állam jogot biztosít a befektetőknek a szóban forgó nyersanyaglelőhely felkutatására és kiaknázására, amiért cserébe a befektető átengedi az államnak a feltárt és feldolgozott nyersanyagkincs meghatározott részét vagy annak pénzbeni ellenértékét. A törvény legvitatottabb pontja az volt, amelyik külön törvények megalkotását írja elő a hatálya alá eső lelőhelyek körének meghatározására. Az 1999-es új törvény is tartalmaz olyan feltételeket - pl. a külföldiek olaj- és gázlelőhelyekben való maximális részesedését 30 százalékban meghatározó arányt -, amelyek csökkentik a külföldiek befektetési kedvét. Sikerült ugyan kiküszöbölni számos korábbi törvénnyel való ütközést, megmaradtak azonban a környezetvédelmi szabályozás körüli bizonytalanságok és egyéb ellentmondások (ilyen a beruházásokhoz szükséges orosz gépek, berendezések és munkaerő arányának szabályozása). A Duma azóta több olyan törvényt is elfogadott, amely további nyersanyaglelőhelyek kiaknázását teszi lehetővé, miközben a módosítások a kisebb nyersanyaglelőhelyek esetében megengedik a termékmegosztásról szóló megállapodás kötését helyi, regionális szinten. Ezt a lehetőséget kívánja kihasználni többek között az orosz olajóriás Jukosszal szövetségre lépett Mol Rt. terve egy, a Hanti-Manszi autonóm körzetbeli olajlelőhely közös kiaknázására. A befektetők azonban továbbra is panaszkodnak a regionális hatóságoknak fizetendő rendkívül magas adók miatt.

A legvonzóbb régiók

Az Oroszországba érkező külföldi tőke földrajzi elhelyezkedése rendkívül koncentrált. Döntően a moszkvai központ és környéke, valamint néhány nagyváros körzete - például Szentpétervár -, illetve a nyersanyagban (és következésképp anyagi forrásokban is relatíve) gazdag területek (Tatársztán, a tyumeni és az omszki terület), valamint egyes, iparilag kiemelkedően fejlett vidékek (ilyen a szverdlovszki terület) vonzzák nagyobb tömegben a külföldi tőkét, miközben az orosz régiók többségében szinte egyáltalán nincsenek külföldi befektetők. Ez az aszimmetrikus tendencia egyre erősödött az évek során. A centrum kitüntetett szerepe a külföldi befektetésekben általában az iparilag erősen centralizált országokra jellemző, nem az Oroszországhoz hasonlóan nagy földrajzi kiterjedésűekre. A külföldi tőke szerepéről tehát elmondható, hogy követi az ország gazdasági-fejlettségbeli különbségeit, az aszimmetriákat, s maga is hozzájárul azok erősödéséhez.A régiók közötti jelentős különbségek oka az is, hogy Oroszországban területi szinten is szabályozzák a külföldi befektetéseket. A velük kapcsolatos általános jogi kereteket természetesen a föderációban érvényes törvények és elnöki rendeletek alkotják, ezeken túl - különféle kedvezmények nyújtásával - az egyes régiók azonban maguk is aktívan alakíthatják befektetési politikájukat. Különösen aktív, külföldi tőkét vonzó helyi gazdaságpolitikát folytat a vlagyimiri és a novgorodi terület.

A működő tőke jelentősége

A piacgazdasági átalakulás meghirdetése után azonnal elkezdődtek a külföldi tőke részvételével megvalósuló vállalatalapítások, amelyekre a szovjet érában még csak elvétve akadt példa. Az igazi boom 1993-94-ben kezdődött: az előző évhez képest számottevően - 1993-ban mintegy 2,5-szeresére - gyarapodott az oroszországi vegyes- és külföldi tulajdonú vállalatok száma, s 1997-ben megközelítette a 15 ezret. Jelentősen nőtt az általuk foglalkoztatottak létszáma is: az 1992-es mintegy 200 ezer fővel szemben 1997-98-ban már közel félmillió embernek adtak munkát.Alapvetően két fő befektetői motiváció rajzolódik ki. A befektetők részesülni szeretnének a világgazdasági jelentőségű orosz nyersanyagkincs kiaknázásának hasznából, illetve vonzza őket az óriási belső piac. Hiszen Oroszország közel 150 millió lakosával a világ legnagyobb fogyasztói piacainak egyike, emellett a lehetőségek gazdag tárházát kínálja az infrastrukturális - például telekommunikációs - beruházások terén.Mindezek dacára összgazdasági szinten csekély volt a közvetlen külföldi befektetések szerepe, mindössze néhány ágazatra korlátozódott, és nem vált a gazdaság húzóerejévé. Ezen az sem változtatott sokat, hogy 1997-ben - első ízben a kelet-európai országok közül - Oroszország mondhatta magáénak a legtöbb közvetlen külföldi befektetést, és az év végére a működőtőke-állomány tekintetében Lengyelország és Magyarország után a harmadik helyet vívta ki magának. Ugyanakkor az egy főre jutó közvetlen befektetések értéke alapján a térségben az utolsók között kullogott. Ez csak Macedóniában és az európai FÁK-országokban - Ukrajnában, Moldovában és Fehéroroszországban - volt alacsonyabb.Alig észrevehető a működő tőke aránya az összes - Oroszország esetében amúgy is igen szerény, és az átalakulási folyamat óta folyamatosan hanyatló - állótőke-beruházásokon belül. 1995-96-ban átlagosan 2,6 százalékot tett ki, ami csak Fehéroroszországban volt kevesebb. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy a külföldi tőke eddig rendkívül csekély mértékben járult hozzá az oroszországi szerkezetváltáshoz, a gazdaság fejlesztéséhez.
A külföldi működőtőke-befektetések (FDI) gazdaságban betöltött szerepe Oroszországban és néhány kelet-európai országban
  Egy lakosra jutó évi FDI FDI a GDP %-ában FDI a hazai beruházások %-ában
1992-94 1995-96 1997 1998** 1992-94 1995-96 1997 1998** 1992-94 1995-96 1997
Oroszország  5 15 42 13 0,2 0,7 1,4 0,7 0,7 2,6 7,2
Fehéroroszország* 1 1 19 11 0,0 0,0 1,4 0,9 0,1 0,1 6
Moldova 3 8 16 16 0,4 1,0 3,7 4,2 4,8 13,9 13,8
Ukrajna 3 8 12 15 0,2 0,5 1,3 1,9 n. a. n. a. 7
Kazahsztán 18 62 n. a. n. a. 1,7 4,8 n. a. n. a. 6,9 21,7 n. a.
Észtország 84 106 184 339 2,8 4,0 5,7 9,3 8,6 14,7 21,5
Lettország 38 95 212 118 1,7 3,9 9,4 4,8 18,3 18,7 48,8
Litvánia 6 26 96 286 0,5 1,4 3,7 9,8 2,5 7,2 n. a.
Csehország* 81 194 126 157 2,3 4,5 2,5 2,9 11,6 17,9 8,1
Lengyelország 31 91 80 163 1,3 3,0 2,1 4,0 8,0 17,6 17,1
Magyarország* 161 319 205 191 4,0 7,4 4,6 4,1 19,1 32,3 20,5
Forrás: 1992-96 között Meyer-Pind, 1999; 1997-98-ra: Economic Survey of Europe, 1999. 1. és World Investment Report 1999.
* A GDP-komponenseket vásárlóerő-értékeken számították
** Január-szeptemberi adatok

A legnagyobb befektetők

Az oroszországi közvetlen befektetők között évről évre az amerikaiak állnak az élen, elsősorban az "amerikai" multinacionális vállalatoknak köszönhetően. Erőteljes az Európai Uniót képviselő cégek jelenléte is. Némi magyarázatot igényel a svájciak és a ciprusiak kiemelkedő oroszországi beruházási kedve. Megalapozott feltételezések szerint ugyanis ezek jelentős - ha nem túlnyomó - része mögött valójában kimenekített, majd orosz cégek külföldön alapított vállalatai által külföldiként visszahozott orosz tőke áll. 1996-ban például Ciprus a negyedik, 1997-ben pedig Nagy-Britanniával holtversenyben már a második legnagyobb befektető volt Oroszországban, ami az előbbiek nélkül egyébként nyilvánvalóan nem lenne lehetséges.Az oroszországi közvetlen tőkebefektetésekre nem jellemző a szomszédos országok kiemelt szerepe, a finn befektetők növekvő érdeklődése ellenére sem. Ez egyrészt Oroszország sajátos helyzetével és adottságaival magyarázható, másrészt az országban jelen lévő multinacionális cégek magatartásával. Oroszországban számos vállalatóriás képviselteti magát, többek között az olajiparban a Shell, a BP Amoco, az autóiparban a Fiat és az Opel, a gépiparban a Bosch és a Siemens, az élelmiszer- és a dohányipar területén pedig a Danone, a Philip Morris, a Coca-Cola, a Pepsi-Cola, az édesipari Mars és a kozmetikai iparbeli L'Oréal. Egyes becslések szerint ezek a cégek állnak a működőtőke-befektetések mintegy 90 százaléka mögött.Némileg eltérő kép tárul elénk, ha az új vállalatok számát vizsgáljuk a származás helye alapján. 1997 elején az első tíz ország között volt a vezető Egyesült Államokon (3079) és a jelentősebb EU-tagállamokon kívül a harmadik helyen álló Kína (1475) és nyolcadikként Lengyelország (622) is. Figyelemre méltó Törökország 11. (488); Magyarország 15. (277) és Csehország 16. (263) helyezése is.Ami az ágazati preferenciákat illeti, a kilencvenes években jelentős változások következtek be. A külföldi befektetések előtt fokozatosan - 1997-98-ig meglehetősen visszafogottan - megnyíló orosz gazdaság kezdetben elsősorban gazdag fűtőanyag-lelőhelyeivel vonzotta a befektetőket. (A nemzetközi tapasztalatok szerint a nyersanyagkincsek kiaknázására irányuló külföldi befektetések - más ágazatokhoz képest - általában kevésbé érzékenyek a célország általános gazdasági perspektíváira.) Mivel azonban a jogi háttér a vártnál is lassabban épült ki, az érdeklődés később visszafogottabbá vált, a cégek kiváró álláspontra helyezkedtek. Hatalmas elképzelések maradtak függőben szándéknyilatkozatok, minimális tőkeberuházások után olyan, nagyrészt multinacionális vállalatok részéről, mint a Shell, a British Petrol, az Elf és a Conoco. 1997-ben újra jelentősen nőtt a fűtőanyag-ipari befektetések értéke. A többnyire amerikai, német, francia és kanadai tőkével megalakult 30 vegyesvállalat által kitermelt olaj mennyisége 20 százalékkal emelkedett, és a teljes orosz kitermelés 6,2 százalékát tette ki.Az évtized folyamán a működőtőke-befektetések célpontja mindinkább eltolódott a gyorsabb megtérülést hozó, következésképp kevésbé kockázatos szolgáltatási szféra felé. A már említett, sajátos orosz statisztikai osztályozás miatt szembetűnő az előretörés a pénzügyi szolgáltatásokban, így a banki és a biztosítási tevékenység terén. A másik legkedveltebb terület a kereskedelmi és vendéglátó-ipari ágazat (jó példa erre a McDonald's agresszív terjeszkedési politikája). A működőtőke-befektetésekre vonatkozó statisztikák szerint 1997-ben a közvetlen befektetések állományán belül a kereskedelem és a vendéglátás állt a harmadik helyen. Az áruházláncokkal, különböző kereskedelmi elosztórendszerekkel, konszignációs raktárakkal Oroszországot elözönlő külföldi tőke igen hatékony háttérként szolgált a nyugati áruszállítások számára, s nem kis szerepe volt az orosz - és kelet-európai - áruk kiszorításában. Különösen a nagyvárosokban volt rentábilis e rendszerek kiépülése.Az előbbiekben vázolt trendbe - a fogyasztók megszerzését célzó nyugati invázióba - illeszkedik az élelmiszer- (és dohány-) iparban megvalósított közvetlen befektetések magas - csak 1996-ban 27,4, 1997 végére összességében 9,2 százalékos - aránya is. Igen aktív volt a külföldi tőke az idegenforgalom területén és a hírközlésben is, ahol - pl. a mobiltelefon-piacon - különösen a válság kirobbanása előtti években volt érzékelhető az áttörés.Az élelmiszeripar kivételével azonban meglehetősen csekély a feldolgozóipar vonzereje. E téren az ország nyersanyagkincseinek feldolgozása - a fa-, cellulóz- és papíripari, a színesfém-kohászati, valamint a vegyipari és olajvegyészeti beruházások emelkednek ki. 1997 végéig a gépiparra az összes működőtőke-befektetés alig 4,3 százaléka jutott. Ezen belül a legjelentősebbek az autóipari - elsősorban a helyi piaci részesedést növelni kívánó - befektetések (Fiat, Opel) voltak. A mind aktívabb ázsiai - japán és dél-koreai - befektetők ugyancsak ezt az iparágat preferálják (a többi dél-kelet ázsiai ország által is kedvelt elektronikai és olajvegyészeti befektetések mellett).A nyugati cégek újabban Oroszországban is vegyesvállalataikkal igyekeznek betörni a belföldi piacra. Ezt támasztja alá a külföldi érdekeltségek növekvő importja, valamint folyamatosan emelkedő részesedésük az orosz import egészéből. (Az 1992-es 4,7 százalékhoz képest 1997-ben 12,7 százalékkal részesedtek a teljes orosz behozatalból.)Annak ellenére, hogy Oroszországban még a közép-európainál is alacsonyabbak a munkabérköltségek, csak elvétve akad az országban munkaintenzív, elsősorban exportcélzatú - például textilipari vagy elektronikai - külföldi befektetés. Ezt nemcsak a magas szállítási költségek indokolják, hanem a kiöregedett, elavult gépparkból következő alacsony termelékenység, a gyenge menedzsment, a rossz infrastruktúra és a beszállítások alacsony színvonala is.Meglehetősen csekély a külföldi érdekeltségű vállalatok részesedése a teljes orosz exportból, bár ennek értéke évről évre nő. A kivitel azonban döntő mértékben energiahordozókból, esetleg egyéb vegyesvállalati formában kitermelt és kismértékben feldolgozott nyersanyagokból áll, amelyeknek minimális a hozzáadottérték-tartalmuk.

A válság hatása

Az 1998-as válság és az augusztus 17-iki rendkívüli intézkedések alapvetően megváltoztatták az orosz vállalati és banki szféra, valamint a régiók lehetőségeit a külföldi tőke bevonását illetően. Hosszú évek óta először csökkent abszolút értékben a külföldi tőkebefektetések összege, igaz, ekkor még mindössze 4,2 százalékkal.1998 októberétől azonban, ha szerény mértékben is, de nőtt a külföldiek érdeklődése, immár a magánszektorba fektetett külföldi tőke révén, hiszen az állam ekkor már nem jutott külföldi hitelekhez. Az év utolsó negyedévében először kerültek túlsúlyba az egymilliárd dollár feletti külföldi működőtőke-befektetések (54 százalék), ezt követték az egyéb (46 százalék) - elsősorban a reálszférába irányuló - befektetések. A portfólióbefektetők viszont kivonulóban voltak az orosz piacról.Ezek a trendek folytatódtak 1999-ben is. Az első félévben a közvetlen tőkebefektetés az előző évhez képest több mint 60 százalékkal nőtt, értéke megközelítette a 2,5 milliárd dollárt, aránya az összes külföldi befektetésen belül elérte az 57 százalékot (miközben a statisztika által rögzített portfólióbefektetések jelentősége marginális). Számottevően csökkent viszont az egyéb befektetések - jobbára kereskedelmi hitelek - súlya és értéke. 1998 októbere és 1999 júliusa között - a kisvállalkozások nélkül - 319 külföldi érdekeltségű vállalatot jegyeztek be, ami együtt járt az általuk foglalkoztatottak létszámának erőteljes növekedésével. Az összes, külföldi tőkével működő vállalat dolgozóinak létszáma 1999 őszén megközelítette a 900 ezret. 1999 szeptemberében a működőtőke-befektetések értéke meghaladta a 3,1 milliárd dollárt, ami több mint 50 százalékos emelkedés az előző év azonos időszakához képest, s közel fele az összes, közel 6,5 milliárd dollárnyi külföldi tőkebefektetésnek.
Az Oroszországba érkező működőtőke-befektetések országok szerinti megoszlása (százalék)
  1996. folyó évi* 1997. folyó 1998. folyó 1997. állomány
USA 40,3 53,8 34,8 29,0
Németország 9,8 5,9 9,8 12,0
Hollandia 1,4 1,7 18,1 4,0
Nagy-Britannia 5,3 8,7 6,1 17,0
Franciaország 1,8 5,2 0,4 2,0
Ausztria 6,7 4,8 n. a. 2,0
Olaszország 0,7 n. a. n. a. 3,0
Belgium 1,8 n. a. n. a. n. a.
Svédország 1,9 n. a. 2,1 n. a.
Svájc 5,2 2,7 1,2 15,0
Ciprus 6,6 8,7 12,0 n. a.
Finnország n. a. n. a. 4,2 n. a.
Fentiek együtt 81,5 91,5 88,7 84,0
Összes befektető együtt 100,0 100,0 100,0 100,0
Forrás: 1996: Goszkomsztat, idézi Economics of Transition, Vol. 7. 1999.
1997-98: Goszkomsztat, idézi VNIKI (1998) 67. o.
1997. állomány: UNCTAD-becslés, World Investment Report 1998.
* Az 1996-os alapadatok tartalmazzák az orosz statisztikák szerinti kb. 45 millió dollárnyi portfólióberuházásokat is.

Módosulások, sajátosságok

Németország 1998-as első helye után 1999-ben újra az Egyesült Államok került a legfőbb oroszországi befektetők listájának az élére: az amerikai cégek invesztícióinak értéke több mint másfélszeresre nőtt. 1999 szeptemberéig egyébként az úgynevezett USA-Oroszország Alapon keresztül az amerikai költségvetés terhére is megvalósultak működőtőke-befektetések Oroszországban. Feltűnő módon visszaesett azonban a német, a brit és a francia érdeklődés, miközben élénkült a japánok befektetési kedve mind a hitelek, mind a direkt beruházások terén.1998-ban újra előtérbe kerültek az ipari befektetések, az összes befektetés 40 százalékát tették ki. Vezetnek a fűtőanyag-ipari beruházások, amelyek 1998-ban 15, 1999-ben pedig - 9 havi adatok alapján - 35 százalékot értek el. (Ez utóbbiak értéke másfél milliárd dollár.) Továbbra is közkedveltek a szahalini projektek, amelyekbe az elmúlt néhány évben több milliárd dollárt fektettek be olyan ismert vállalatok, mint az amerikai Exxon és a Shell, a japán Mitsue, valamint a British Petrol. Megőrizték vonzerejüket a rövidebb megtérülési idejű, kevésbé kockázatos élelmiszer-ipari befektetések is. A külföldi szállítók - vélhetően az import lényeges drágulása miatt - helyi termelésüket kiépítve igyekeznek pozíciókhoz jutni az ígéretes orosz fogyasztói piacon, a már ott lévők pedig korábbi piaci részesedésük fenntartására, megszilárdítására törekszenek. Erre utal, hogy az élelmiszeriparban és a dohányiparban a tervezettnél hamarabb valósítottak meg egyes beruházásokat. Továbbra is csak elvétve akad invesztíció a feldolgozóipar egyéb területein.
Privatizációs lehetőségek A következő években is várható, hogy elsősorban a költségvetés bevételeinek növelése, illetve a hatékonyabb tulajdonkezelés kialakulásának érdekében jelentős privatizációs ügyleteket hirdetnek meg Oroszországban külföldiek bevonásával. 1999 áprilisában az orosz vezetés 1200 vállalat magánkézbe adásának tervét jelentette be. Feltehetőleg a közeljövőben eladják a Gazprom részvényeinek 2,5 százalékát, minimum 660 millió dolláros áron, valamint a legnagyobb orosz olajvállalat, a Lukoil részvényeinek maximum 9 százalékát, legalább 600 millió dollárért. Amennyiben ez utóbbi üzletre 2000-ben sor kerül, az állam részesedése 14 százalékra csökkenne Oroszország vezető olajcégében. A Gazpromnak eddig mintegy 60 százaléka volt magánkézben, de mindössze néhány százalék került külföldi tulajdonba. A gázipari óriás részvényei iránt élénk külföldi érdeklődés várható, részben a már jelenleg is (négy százalékban) tulajdonos Ruhrgas részéről. Az olasz ENI - amely a Gazprom stratégiai szövetségese 1998 februárjától - ugyancsak bejelentette érdekeltségét egy maximum 3 százalékos részvénycsomag vásárlásában. Mihail Kaszjanov miniszterelnök-helyettes egyébként a jövőben kiemelt szerepet szán a külföldi befektetések privatizációs formájának.
Az import- és a belföldi árarányok drasztikus változása miatt az autóiparban is elindult több jelentősebb - bár kezdetben meglehetősen óvatos - befektetés (ezek egyike a BMW közreműködésével valósult meg), és továbbiak várhatóak a közeljövőben a Fiat, az Opel és a GM részvételével. A megváltozott árarányokat jól példázza egy olasz érdekeltségű, buszgyártással foglalkozó vegyesvállalat számítása. E szerint a vegyesvállalat által helyben gyártott - javarészt összeszerelt - buszok ára 128 500 dollár körüli, szemben az azonos típusú importbuszok 200-230 ezer dolláros vételárával.Egyes külföldi befektetők elálltak korábbi terveiktől a kitermelőiparban, amelynek helyzetét a válság kitörése idején a tartósan alacsony világpiaci olajárak is súlyosbították. 1999-ben azonban már egyértelműen nőtt a külföldiek érdeklődése a kitermelőipar különböző területei, az olaj- és gázszektoron kívül többek között az ezüst- és a gyémántkitermelés iránt is.Az elmúlt két évre jellemző tendencia, hogy valamelyest csökkent a központi körzetben megvalósult külföldi befektetések súlya. E mögött minden bizonynyal az a jelenség áll, hogy a korábbiaknál több beruházás jött létre a kedvezőbb feltételeket kínáló, távolabbi régiókban (például az észak-nyugati és az uráli körzetben). A legambiciózusabb projektek ennek ellenére az elmúlt két évben is Moszkvában és Szentpéterváron valósultak meg. Moszkvára a kumulált külföldi befektetések állományának mintegy fele jutott 1999 első félévében, ezt követik 5 százalékkal a szahalini, majd az egyenként 4 százalékos tyumeni, tatársztáni, szentpétervári és Moszkva környéki befektetések. Ezek a régiók nemcsak kedvező adófeltételekkel, hanem fejlett infrastruktúrájukkal és relatíve magas fizetőképes keresletet mutató lakosságukkal is vonzzák a külföldi tőkét.1999 favoritja a Nyizsnij Novgorod-i kormányzóság volt, ahová az év első tíz hónapjában 613 millió dollár külföldi tőke érkezett. A termelés mintegy 64 százalékát a részben vagy egészében külföldi érdekeltségű vállalatok adták, ami rávilágít arra is, hogy nem kis szerephez jutott/juthatott a külföldi tőke az elmúlt év ipari sikereiben.A külfölditőke-beáramlás arányváltozásai és tendenciái jelzik, hogy a külföldi befektetők nem kívánják elhagyni az ígéretes orosz piacot, ugyanakkor a megváltozott helyzetben legbiztonságosabbnak tűnő közvetlen befektetéseket preferálják (a korábban sokat emlegetett, spekulatív célú befektetők egy időre eltűntek). A biztonságra, a kiszolgáltatottság minimalizálására való törekvésre utal az is, hogy előtérbe kerültek azok a befektetések, amelyekkel az invesztorok ellenőrző paketthez jutnak.A pénzügyi válság kirobbanása után alapvetően háromféle befektetői magatartásforma rajzolódott ki: az elmenekülő, a kiváró és a bátran belevágó. Mindez összefügg az egyes ágazatoknak az új helyzetből adódó lehetőségeivel, a vállalatok és a befektetők tőkeerejével. A teljes pénzügyi összeomlás nyomán sok külföldi bank bezárta fiókjait, s rövid idő alatt megpecsételődött más szolgáltató - így az idegenforgalmi - vállalkozások sorsa is. A termelési szférában a változások a sok rossz mellett azonban kedvező folyamatokat is elindítottak. Bár a drasztikus rubelleértékelésből fakadóan számukra is elviselhetetlenül megdrágult a tevékenységükhöz nélkülözhetetlen import, ugyanakkor dollárban kifejezve jelentősen csökkentek a termelési költségek. Egy-két héttel az augusztusi robbanás után az orosz piacon működő számos multi - mint a Coca-Cola, a Pepsi-Cola, a Nestlé, a Ford - képviselője megfogalmazta a piacon maradás, a nehéz helyzethez való alkalmazkodás szükségességét és az erre vonatkozó konkrét szándékot. Igaz, ideiglenesen több üzletet bezártak, és fiókba tették nagyszabású beruházási terveiket is.Az 1998. augusztusi események óta igencsak megcsappantak az orosz vállalatok külföldihitel-bevonási lehetőségei. A rubel drasztikus leértékelődése miatt szinte elviselhetetlen mértékben nőttek a korábban külföldről felvett vállalati, banki és regionális hitelek törlesztési terhei. A külföldi hitelezők bizalma oly mértékben megrendült, hogy a korábbi kölcsönök átstrukturálásán kívül alig akadt példa nemzetközi hitelmegállapodásra vagy kötvénykibocsátásra.Éppen ezért különös érdeklődés kíséri a Tyumeni Olajvállalatot, amely több mint félmilliárd dolláros nemzetközi szindikált hitel felvételére készül. A cég a hitelügylet kapcsán a már megítélt 200 millió dolláron felül számíthat az amerikai Eximbank további, mintegy 500 millió dolláros hitelgaranciájára is. (A garancia megadásának elhúzódása részben a csecsen háborút elítélő amerikai állásponttal, részben a Szidanko-botránynyal függ össze - erről lásd keretes írásunkat.)A külföldi forrásokban való szűkölködés miatt számottevően megemelkedett az EBRD-hitelek és -támogatások szerepe. A bank 1999-ben 200 millió euró értékű új projektet indított el. 1999 második felétől a kereskedelmi hitelek ismét nagyobb jelentőségűvé váltak.

Mit hoz a putyini gazdaságpolitika?

Bár Vlagyimir Putyin gazdaságpolitikai nézeteiről sokáig vajmi keveset lehetett tudni, mindenképpen megnyugtató hatású, hogy ügyvezető elnöki kinevezése lerövidíti a tényleges elnökválasztásig tartó politikai bizonytalanságot (valószínűsítve annak kimenetelét). Elsőként a tőzsde reagált kedvezően, a nemzetközi hitelminősítők közül több is javított Oroszország besorolásán, majd emelkedtek az orosz állampapírok árfolyamai is. Az országba vetett külföldi bizalom erősödését, a befektetési kedvet növelhetik az ügyvezető elnök gazdasági szemléletére utaló megnyilatkozások. Noha Putyin a szentpétervári, liberális gazdasági nézeteket valló reformerek - többek között Anatolij Csubajsz főprivatizátor - köréből került ki, nem várható az orosz gazdaság fékevesztett liberalizálása. Szerinte ugyanis a liberális, reformista gazdaságpolitikát az orosz sajátosságok messzemenő figyelembevételével, s nem valamiféle külföldi recept alapján kell megvalósítani. A külföldi befektetők számára alapvetően fontos, hogy Putyin elismeri ugyan a korábbi privatizáció ellentmondásait, ám határozottan elutasítja a felülvizsgálat lehetőségét.Kérdés, hogy a korábbi elnök bizalmasa el tud-e, el akar-e szakadni a Borisz Jelcin kezét megkötő érdekcsoportok káros befolyásától, hiszen valójában ő maga is a "család" teremtménye és szövetségese. Bár a korrupcióval való teljes leszámolást tőle sem várhatjuk, abban mégis bízni lehet, hogy a korábbiaknál kisebb lesz körülötte a gazdasági-politikai összefonódások mértéke.

Putyin személye a Duma-beli csoportosulások többsége számára elfogadhatónak tűnik. Ez azt valószínűsíti, hogy a korábbiakhoz képest lényegesen egyszerűbbé válhat a gazdasági reformok továbbvitele, az ezt szolgáló törvények elfogadtatása. Nem várható ugyanakkor lényeges fordulat a külpolitikában, bár kétségtelen, hogy a jelenlegi ügyvezető elnök az erős, nagyhatalmi Oroszország feltámasztását tűzte ki célul maga elé. Ez azonban az ő felfogásában semmiképpen sem politikai visszarendeződés útján, sokkal inkább politikai konszenzusra, a társadalom egységére támaszkodó, erős, demokratikus alapokon nyugvó állam megteremtésével képzelhető el.

Vlagyimir Putyin még kormányfőként határozottan állást foglalt a külföldi befektetések szükségessége mellett. A gazdaság lehetőségeit illetően ugyanis feltűnően realista - dacára az 1999-es, minden korábbi várakozást és prognózist felülmúló, kedvező makrogazdasági mutatóknak. Megítélése szerint országa csak átgondolt, hoszszú távú - körülbelül 15 éves - gazdasági stratégia következetes megvalósítása esetén válhat fejlett posztindusztriális társadalommá, és kezdheti meg a felzárkózást Európa és a világ fejlettebb gazdaságaihoz. Mindehhez tartósan magas gazdasági növekedés szükséges, ami szerinte is elképzelhetetlen a külföldi tőke aktív jelenléte nélkül.
A BP Amoco-Szidanko-ügy Külföldi befektetői körökben élénk érdeklődés kísérte a BP Amoco és az orosz olajipari Szidanko házasságával kapcsolatos botrányt. Az eset különösen figyelemreméltó volt, mert belőle az oroszországi befektetéseket fontolgató külföldiek arra a következtetésre juthattak: bölcsebb az országtól távol maradni, ha ott még az óriás BP Amoco is kudarcot vall. A British Petrol 1997-ben 571 millió dollárt fizetett a Szidanko részvényeinek 10 százalékáért. 1999 januárjában csődeljárást indított egyik hazai riválisa, a Szidanko ellen, amelynek összes adóssága külföldi és hazai hitelezőinél több mint 400 millió dollárt tett ki. A BP Amoco jelentős feltőkésítéssel és átstrukturálással járó mentési terve kudarcot vallott, ugyanis az olajcég élére kinevezett csődbiztos a Szidanko két legjelentősebb termelővállalatának aukciós értékesítése mellett döntött. A két értékes egység a múlt év végén igen kedvező áron egy rivális orosz olajcég, a Tyumeni Olajvállalat kezébe került. Az ügy negatív visszhangján úgy próbáltak segíteni, hogy a tyumeni cég - felismerve a külföldi befektetői bizalom jelentőségét - békét kötött a Szidankóval. A megállapodás értelmében visszaadta az adósságaitól megszabadított két leánycéget, amiért cserébe megkapta a Szidanko részvényeinek 25 százalékát. A BP Amoco megtarthatja eredeti 10 százalékos részesedését és a menedzsmentjogokat is. A BP Amoco - amely az elmúlt években 1 milliárd dollárt fektetett be oroszországi üzletekbe - korábban felvetette esetleges kivonulásának lehetőségét is. Eközben az orosz olajiparnak - a még mindig agonizáló orosz bankszektortól korántsem függetlenül - égetően szüksége lenne a külföldi tőkeinjekcióra, mivel a rubel leértékelődése után, a lecsökkent termelési költségek és a magas világpiaci árak dacára sem képes önerejéből a termelési kapacitások bővítésére.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére