Leépülőben a szénbányászat

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. április 1.) vegye figyelembe!

Új vállalkozások születnek a romokon

Megjelent a Cégvezetés (archív) 24. számában (2000. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Az ipari szerkezetátalakítás során minden bizonnyal a bányászatban történt a legjelentősebb racionalizálás, s ezzel együtt átalakultak az arányok az ágazaton belül. A szénbányászat gyakorlatilag elvesztette meghatározó szerepét, s a szénhidrogén-kitermelés is csökken az olaj- és gázkészletek apadása következtében. Folyamatos élénkülés tapasztalható viszont az ásványbányászatban.

 A kilencvenes évek elején a bányászatban lezajlott jelentős átalakulások után viszonylagos nyugalom következett, hiszen az akkor racionalizált kapacitások hosszabb távon működőképesnek bizonyultak. Egyedül a szénbányászatban voltak olyan, részben az energetikai privatizációval összefüggésben született megállapodások, illetve döntések, amelyek további leépítéseket, s ezzel összefüggésben újabb feszültségeket vetítettek előre. Mindezek következményeként az úgynevezett integráción kívüli, vagyis erőművekkel össze nem házasított bányák idei bezárásával megkezdődik a magyarországi mélyművelésű szénbányászat felszámolásának utolsó fejezete.Az önálló bányák közül ebben az évben a putnoki és a feketevölgyi biztosan befejezi működését, a lencsehegyieknek a hírek szerint sikerül szénátvételi szerződést kötniük, s így az idén még állami támogatás nélkül is dolgozni tudnak. A két bezárásra ítélt bánya közül Feketevölgyön az első negyedévben leáll a termelés, Putnokon szeptember végén fejezik be a munkát. Mindkét társaság a Borsodi Bányavagyon Hasznosító Rt. (BVH Rt.) tulajdonában áll, így értelemszerűen a bányaművelés befejezését követően a felszíni létesítmények, gépek, berendezések hasznosítása ugyancsak a BVH Rt. feladata lesz. A lencsehegyi bányászok sem kapnak ebben az évben állami támogatást a széntermeléshez, de a kormány döntése értelmében mindaddig működhetnek, amíg piaci alapon értékesíteni tudják a szenüket.

Bezárnak a függetlenek

A putnoki és a lencsehegyi üzemekben már tavaly ősszel megkezdődött a leépítés. Ezzel összefüggésben a bányászszakszervezet tárgyalásokat kezdeményezett a kormánnyal, mert úgy véli, a foglalkoztatási és szociális feszültségekkel egyébként is súlyosan terhelt térségekben a bányák bezárása következtében tovább romlik a helyzet, s nem tartja elégségesnek azokat az intézkedéseket és programokat, amelyeket a kormány előkészített s meghirdetett a probléma kezelésére.A tervek szerint a bányák felhagyását követően a vagyon egy részét meghirdetik eladásra, abban a reményben, hogy olyan vállalkozások vásárolják majd meg például az ipartelepeket, amelyek új munkahelyeket tudnak teremteni, csökkentve a bányabezárás eredményeként keletkező foglalkoztatási gondokat. Ezek a befektetések a különböző állami alapoknál elsőbbséget élveznek - jegyzi meg Tóth Ákos, a Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központ (SZESZEK) igazgatója, s hozzáteszi: a kormány is kezdeményez olyan programokat, infrastruktúra-fejlesztési beruházásokat, erdőtelepítést, amelyek képesek felszívni a felszabaduló munkaerő bizonyos hányadát.Lehetőséget teremtettek arra is, hogy a bányászatot kiszolgáló tevékenységek egy részét megmentsék, például a gépüzemek, faipari, épületasztalos és szállítási részlegek működtetésére a dolgozók önálló vállalkozásokat alapítsanak. A gépeket, eszközöket, épületeket kedvezményes feltételekkel használhatják az új társaságok, s a bányabezárásig némelyiknek a bányavagyon-hasznosító társaság megrendelést is tud adni, hogy az önálló életkezdés előtt megerősödhessenek.Az sincs kizárva, hogy az életképes társaságokba a vagyonhasznosító néhány éves kivásárlási garanciával apportálja az ingatlanokat, gépeket és egyéb vagyontárgyakat. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az új cégek nem elsősorban a most munka nélkül maradó bányászoknak teremtenek további munkaalkalmat, ám miután a bányák vonzáskörzetében toboroznak majd alkalmazottakat, mindenképpen hozzájárulnak a munkanélküliség enyhítéséhez. Eddig összesen huszonkilenc ilyen elképzeléssel álltak elő a bányatársaságok alkalmazottai, kettő előkészítése meg is kezdődött. Az egyik a Gomor Metal Kft.-hez, a másik pedig a Pécs melletti vasai bányaüzem helyén indult, mára Kelet-Közép-Európa legjelentősebb kerékpárváz-gyártójává lett Uno Kft.-hez fűződik. Előbbi acélszerkezetek gyártására, utóbbi pedig a kerékpárgyártáshoz illeszthető beszállítói kapacitás létesítésére készül.
Korlátozott ásványkincsvagyon A geológusok egybehangzó véleménye szerint az ország ásványvagyonát illetően komoly meglepetések már aligha várhatók. Részben azért, mert behatárolt a nyersanyagoknak az a köre, amely a Kárpát-medencének ezen a területén előfordulhat, részben azért, mert 1993 óta nincs pénz prognosztikus kutatásokra. Az utóbbi öt évben gyakorlatilag csak más, például környezetvédelmi célú kutatások során bukkantak újabb előfordulások nyomára a földtani intézet munkatársai. Ezek a felfedezések sem alakították át alapvetően az ország ásványvagyonmérlegét. Világosan látszik, hogy hosszú távon az építőipari nyersanyagok kitermelése lesz a legjelentősebb ágazat, ebben a körben legalább száz évre elegendő készlettel rendelkezünk. Ezzel szemben, a jelenlegi kitermelési ütemet figyelembe véve, várhatóan egy-másfél évtizeden belül elfogy a hazai kőolaj és földgáz. Az újabb geológiai modelleknek köszönhetően ugyan korábban érdektelen területek is perspektivikussá válnak szénhidrogén-kutatások szempontjából, 1997-ben például 12 új lelőhelyet fedeztek fel. De a kutatásokból származó vagyonnövekedés sem a kőolaj, sem a földgáz esetében nem tudja ellensúlyozni a termelést. A polimetalikus ércek közül az ásványvagyonmérlegben a recski mélyszinten lévő mennyiség a legjelentősebb, a többi kisebb előfordulásnak a jelenlegi világpiaci és technológiai körülmények között nincs jelentősége a Magyar Geológiai Szolgálat szakemberei szerint.

Az energiatermelés negyede

Miközben az integráción kívüli bányatársaságok a bezárásra készülnek, az annak idején erőművekkel összeházasított bányákban sem tudnak szabadulni a gondolattól, hogy előbb-utóbb nekik is be kell fejezniük a kitermelést. Az utóbbi évtizedben az ipari és a lakossági kereslet csökkenése következtében a magyar szénipar sorsa teljes mértékben összeforrt a szénbázisú energiatermelés lehetőségeivel, az pedig évek óta közismert, hogy a jelenlegi szenes erőművek 2004 után, amikor is lejár a kibocsátási értékekre vonatkozó környezetvédelmi moratórium, nem működhetnek tovább. Három olyan erőműfejlesztési terv készült, amelyek bizonyos bányák életét meghosszabbíthatták volna. Ezek közül a borsodi erőmű építéséhez szükséges, hosszú távú áramvásárlási szerződést az MVM Rt. mondta vissza, s nem parafálta a bakonyi erőmű által tervezett inotai beruházáshoz szükséges áramvásárlási megállapodást sem. Mára tulajdonképpen egyetlen projekt, a Vértesi Erőmű Rt. oroszlányi erőművének szenes megújítása van függőben.A szakértők előrejelzései szerint a világ energiatermelésében hosszabb távon számolni kell az 1 százalék alatti kéntartalmú szenekkel. Az EU tagországaiban láthatóan lejárt a mélyművelésű bányák ideje, hiszen nem képesek felvenni a versenyt a tengerentúlon, nemegyszer szinte rabszolgamunkával kitermelt tüzelőanyagokkal. Az öreg kontinensen előtérbe kerülnek a barnaszén-, illetve lignitalapú energetikai fejlesztések. Ezekből az energiahordozókból az uniós tagállamoknak legalább 70-80, olykor 90-100 évre elegendő készleteik is vannak.A viszonylag jó jövedelmi viszonyok ellenére folyamatosan létszámgondokkal küszködő bányavállalatok számára egyébként már a nyolcvanas évek végére nyilvánvaló volt, hogy változatlan formában hosszabb távon nem működhetnek. Addigra fejlesztéseikkel összefüggésben jelentős adósságállományt halmoztak fel. Az Antall-kormány elképzelése az volt, hogy mind a nyolc állami bányavállalatot felszámolási eljárás keretében szabadítja meg összesen mintegy 48 milliárd forintnyi tehertől, majd átszervezi azokat. A bányászszakszervezet szerint ez alapvetően hibás döntés volt, mert a csőd- és felszámolási törvény nem tette lehetővé az állami érdekek, illetve a szociális, humánpolitikai szempontok figyelembevételét, kizárólag a hitelezők érdekeit védte.A felszámolás következtében végül is egész medencék művelésével hagytak fel, például a nógrádiéval, a várpalotaiéval, a dorogiéval. A szénbányászatban foglalkoztatottak száma 67 500-ról 14 500-ra csökkent, a termelés is jelentősen visszaesett, az átalakulást megelőző évi 18 millió tonnáról 11-13 millió tonnára, s ezen belül is alapvetően megváltozott a külszíni, illetve a mélyművelésű bányákból kitermelt mennyiség aránya. Jelenleg hozzávetőlegesen 8-9 millió tonna szén származik a külszíni fejtésekből, ennek legnagyobb részét a mátrai bányák adják, amelyek kapacitása egyébként 11 millió tonna.A Magyar Geológiai Szolgálat (MGSZ) által összeállított ásványvagyonmérleg szerint az ország ipari, vagyis gazdaságosan kitermelhető szénvagyona feketeszénből 223, barnaszénből 255, lignitből pedig 2126 millió tonna. Az összesen 2,6 gigatonnás mennyiség a jelenleginél nagyobb arányú termelésre is lehetőséget adna - áll a jelentésben. Az összesítés szerint a magyarországi energiatermelésből 25 százalékkal részesedik a szén. Az ipari szénvagyon mindössze 13,1 százalékát fedik le a működő szénbányák, a szakemberek azonban ennek további csökkenésére számítanak. Ugyanakkor a korábbi 5,4 százalékról 7,2 százalékra nőtt a lignitvagyon bányászati igénybevétele. A földtanilag már megkutatott tartalék területeken 1,07 gigatonnányi vagyonnal számolnak, ami többszörösen meghaladja a működő bányák készleteit. Ebben a körben is a lignit a listavezető, s ennek a mennyiségnek az értékét növeli, hogy az ipari vagyon 93 százaléka két területen, Torony és Bükkábrány térségében van.

Egypólusú ércbányászat

A szénbányászathoz hasonlóan jelentős mértékben összezsugorodott a magyarországi ércbányászat is. Bezárták a rudabányai vasércbányát, ugyanígy megszűnt Gyöngyösorosziban az ólom-, a cink- és a réztermelés, a recski mélyszinten pedig el sem jutottak az üzemszerű termelésig. A Dunántúlon kisebb volumenben még folyik a mangánbányászat. Kutatásokat viszont több területen is végeznek, elsősorban nemesfémércek után, bár a többségében külföldi befektetők a jó ideje viszonylag alacsony aranyárak miatt visszafogottabban költik pénzüket.Egy-egy lelőhely értékét természetesen folyamatosan befolyásolja az ércdúsítási technológiák fejlődése. Ezért javasolja a szakma a recski mélyművelésű bánya esetében a bezárás helyett a vízelárasztásos szüneteltetést, amely lehetővé teszi, hogy alkalmasint ismét meg lehessen nyitni a bányát.A hazai bauxitbányászat az egyetlen terület, amely a felhasználók helyzetének stabilizálódását követően kiegyensúlyozottan működik, hosszú távon évi 900 ezer tonnás termeléssel számolnak a Bakonyi Bauxitbánya Kft.-nél. A tapolcai központú bányatársaság jelenleg a Halimba III. mélyművelésű bányából évente 280-300 ezer tonna ércet hoz a felszínre, az ugyancsak mélyművelésű Fenyőfő I. üzemet tavaly bezárták, helyébe a bányásznapon megnyitott Fenyőfő II. lépett, amely a számítások szerint legalább tíz évig működik majd. A halimbaival együtt ez adja majd a társaság éves termelésének kétharmadát. A fennmaradó mennyiséget a külszíni fejtések biztosítják. Ez idő szerint Óbarokon és Bicske térségében, illetve Halimbán is működik egy-egy, s előkészítés alatt áll Bakonyoszlop-Dudar és Iharkút térségében egy-egy új külszíni bánya.A szén- és ércbányászatban bekövetkezett leépüléssel csaknem azonos volt a felfutás az ásvány-, azon belül is különösen a homok- és kavicsbányászatban. A kitermelőhelyek számát tekintve a bányászaton belül ez az egyik legjelentősebb ágazat. Az országban ugyanis jelenleg 1008 helyen folyik ásványinyersanyag-bányászat, ebből 541 homok-, illetve kavicsbánya. Közülük 101 átmenetileg szünetelteti működését, 20-30 bezárás alatt áll, s nagyjából ugyanennyi vár megnyitásra. A működő bányák 30-40 százaléka névleges kapacitása alatt üzemel. Ez utóbbi leginkább a feketebányászattal magyarázható, hiszen az illegális kitermelés a legális vállalkozásoktól veszi el a piacot. A bányakapitányságoknak is a zugbányászat okozza a legtöbb gondot, s ezen a helyzeten nem javított a területi zárlat bevezetése sem a legfrekventáltabb területeken. Ezért, s mert önmagában a bányászati konceszszió jogintézménye nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s lényegesen többe került, mint amennyit hozott az államkasszába, a Magyar Bányászati Hivatal elnöke feloldotta a korábban zárttá nyilvánított területeket. Ezeken a bányavállalkozók a hivatal engedélyével kutathatnak, s majd bányát nyithatnak.A kilencvenes évek elejétől alakult magánásványbányák mellett sikerült életben tartani - az egykor a nehézipari minisztérium egyik főosztályából és az akkor működő hat ásványbányászati műből létrehozott - Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat (OEA) üzemeit is. A gyöngyösoroszi és a rudabányai ércbányák még a privatizációs időszak előtt megszűntek, a recskit pedig különválasztották, magas fenntartási költségei ugyanis veszélyeztették a vállalati egyensúlyt.

Recsken már a víz az úr

Többéves, sikertelen privatizációs kísérlet után, a kormány tavalyi döntésének megfelelően az év végére befejeződik a recski ércbánya föld alatti térségeiben a gépek és berendezések, valamint a föld alatti infrastruktúra kiszerelése, vagyis a vízelárasztásos szüneteltetésre történő átállás. A kudarcba fulladt magánosítás megmutatta, hogy a jelenlegi világpiaci fémárak mellett nem gazdaságos a recski bánya üzemeltetése, s ráadásul még a bányanyitást megelőző kutatások befejezésére is komoly összeget kellett volna költenie az esetleges új tulajdonosnak. Viszont a későbbi újranyitás lehetőségét sem akarták kizárni, ezért nem zárják be véglegesen a bányát. Az utolsó vízemelő szivattyúkat december első napjaiban állították le, a víz várhatóan hét év alatt tölti majd fel a vágatokat és tárnákat. Az aknák kiszerelése és lezárása a jövő év elejére maradt. Az állam egyébként 1961-től 1998 végéig összesen 6,2 milliárd forintot fordított a recski bányára. Ebből több mint 1,2 milliárd forintot vittek el a kutatások, majdnem 2 milliárdot a beruházás előkészítése 1970-84 között. A vízemelés megszüntetésének jóvoltából - magyarázza Lois László, a Recski Ércbánya Rt. vezérigazgatója - a Tarna mentesül a nagy sótartalmú bányavíztől, a felszín alatti vizeknél 45-50 év alatt helyreáll az eredeti állapot, ha addig ismételten meg nem nyitják a bányát. A parádi cseviceforrásoknál nem várható hozamváltozás, mert a bánya azokkal bizonyítottan nincs kapcsolatban, a mátraderecskei termálkútnál viszont - amely külszíni kutatófúrás eredménye - 5 év múlva megindulhat a nyugalmi vízszint emelkedése, s hasonló késéssel kezdődik a vízszint növekedése a bükkszéki termálrendszerben is. A vizek minősége nem változik. A bányatelek, a jogok és az újranyitáshoz szükséges külszíni ingatlanok, objektumok a Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz kerülnek. Szakemberek szerint az újranyitásra húszéves távlatban látszik esetleg lehetőség, amennyiben a fémárak emelkedni kezdenek. Ebben az esetben azonban a felszíni és a föld alatti technológiákat újra kell tervezni és építeni.Az OEA részenkénti magánosítása során három külföldi társaság jelent meg a magyar ásványbányászatban. A legismertebb közülük az osztrák Terranova, amely 400 millió forintnyi tőkét hozott az országba. A másik a svájci Omya, amely világelső a kalcium-karbonát feldolgozásában. Ők a felnémeti mészkőbányát vásárolták meg, amely ma Omya Eger Kft. néven működik eredményesen, s belföldi ipari felhasználásra mészkőőrleményt állít elő. Általuk 450 millió forintnyi tőkével lett gazdagabb az ágazat.Mellettük az ír Navan is letelepedett az országban, 420 millió forinttal gyarapítva az ásványbányászatot. Négy bányát vásárolt meg, s néhány magánszeméllyel Ásványbányák Kft. néven társaságot alapított. Ennek a társaságnak a tulajdonában van a világ egyik legjobb minőségű perlitjét adó pálházai bánya és a rudabányai gipszbánya, amelynek évi 200 ezer tonnás termelése fedezi a magyar cementgyárak igényeit, s emellett 13-15 ezer tonna égetett gipszet is értékesít. Ugyancsak az Ásványbányák Kft. tulajdonában van a felsőpetényi agyagbánya, amelynek legnagyobb vásárlója az Alföldi Porcelángyár Rt., és a sóskúti kvarchomokbánya is, ahol olyan minőségű homokot termelnek ki, amelyet korábban arab országokban is értékesítettek. A Navan egyébként résztulajdonosa annak a fehérvárcsurgói, üvegipari alapanyagot adó homokbányának is, amely szinte kizárólagos beszállítója a magyar üvegiparnak. Ezek voltak a legnagyobb és legéletképesebb cégei az egykori OEA-nak. Voltak olyan kft.-k, amelyeknek nem jósoltak hosszú életet, ennek ellenére megerősödtek. Ilyen például a sárisápi kaolinbánya, a mádi Ferroprofil Kft., amely vasipari szereléssel foglalkozik, a menedzsmentnek mind a kettőt sikerült stabilizálnia és eredményessé tennie.

Külföldi kézben

A külföldi befektetők nemcsak az ásványbányászatban, illetve a nemesfémérc-kutatásban vannak jelen Magyarországon, de számosan dolgoznak a Pannon-medence szénhidrogénvagyonának feltárásán is. Ez idő szerint a Coastal, a Mobil, a Bluestar, a Gamestone, a Gustavson, a Pogo, a Mobil, és legújabb szereplőként a Pangean cég működik az országban. Néhányuk kifejezetten nagy kockázatú területre kért és kapott kutatási engedélyt, mint például a Gustavson a Makói-árokra, ahol a korábbi geológiai modellek szerint nem valószínű szénhidrogén előfordulása. Az újabb elemzési módszerek megváltoztathatják egy-egy ilyen reménytelen terület értékelését. A Mol Rt. hazai kutatási üzletágának szakemberei is újra és újra értékelik a potenciális szénhidrogén-előfordulási területekről rendelkezésre álló, illetve újabban gyűjtött adatokat. A feladatuk ugyanis az, hogy lassítsák a magyar olajtársaság készleteinek fogyását.
Pécsi uránbánya: drága felszámolás A pécsi uránbánya és az uránbányászathoz kapcsolódó tevékenységek felszámolására az 1997-es kormányhatározat értelmében 18,3 milliárd forintot tervezett az állam. A legköltségesebb, viszont legegyszerűbb művelet magának a bányának a felhagyása. Ez a munka tavaly befejeződött, s hozzávetőlegesen 4 milliárd forintot vitt el a keretből. Ennél lényegesen bonyolultabb feladat a zagytározók és a meddőhányók rekultivációja. A mintegy 18 millió köbméternyi, több különböző helyen lerakott meddőt a legnagyobb, Kővágószőlős határában létesült hányóra hordták össze, ide került a korábbi ércdúsító bontási törmeléke is. A zagytározókban csaknem 30 millió köbméternyi, magas sótartalmú technológiai oldat gyűlt össze. A két medence közül az egyik már kiszáradt, ennek a kiporzás elleni védelmét kell az idén megoldani, a másik tározó esetében pedig gondoskodni kell róla, hogy az oldat ne érintkezhessen a pécsi ivóvízbázissal. A tervek szerint valamivel több mint 7 milliárd forintot fordítanak ezekre a munkákra, amelyekhez EU-s támogatást is várnak.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére