Külkereskedelmi szerződések I.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 24. számában (2000. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Korábban csak külön- engedéllyel rendelkező, meghatározott gazdasági társaságok (külkereskedelmi vállalatok) folytathattak külkereskedelmi tevékenységet, a Minisztertanács határozta meg az ilyen gazdálkodó szervezetek belföldi szerződéses kapcsolataira vonatkozó szabályokat. Ma - a devizaszabályok és egyéb külkereskedelmet érintő jogszabályok betartása mellett - lényegében mindenkinek joga van külföldön és belföldön kereskedelmi tevékenységet folytatni.

 

A jogi környezet

A dereguláció folyamatában az egyes jogszabályok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 88/1990. (IV. 30.) MT rendelet hatályon kívül helyezte a külkereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek belföldi szerződéseiről szóló joganyagot, anélkül, hogy a helyébe új rendelkezéseket, illetve megfelelő átmeneti szabályokat léptetett volna életbe. Elmaradt az új kereskedelmi törvény elfogadása is, ezért a külkereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek belföldi szerződéses kapcsolatainak jogi szabályozása ma részben hiányos, részben a gazdasági fejlődés által túlhaladott.

Bírósági gyakorlat

A bíróságok - tekintettel a külkereskedelem nagyfokú liberalizációja folytán jelentkező számos új szervezet igényeire is - ebben az ex lex állapotban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az 1990. május 1. előtt kötött szerződésekre a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok belföldi szerződéseiről szóló 32/1967. (IX. 23.) Korm. rendelet előírásait alkalmazzák, az ezt követően létrejött szerződések esetében pedig elsősorban a szerződések szövegéből indulnak ki. Ha a felek szerződése minden részletre kiterjed, akkor ennek alapján, ha pedig a szerződésből a felek akarata egyértelműen nem állapítható meg, de a jelenleg hatályos jogszabályok alkalmazhatók, akkor - atipikus szerződésként - a jelleg szerint legközelebb eső nevesített szerződéstípus rendelkezései alapján bírálják el a jogvitákat.

Kivitel, behozatal

Egyes kérdések szabályozására keletkezett új jogszabály, így például az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok kiviteléről, illetőleg behozataláról szóló 112/1990. (XII. 23.) Korm. rendelet. E szerint áruk kivitelére, illetőleg behozatalára jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, szakcsoport, egyéni vállalkozó, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe jogosult.Az áruk kiviteléhez és behozatalához a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala engedélyére csak akkor van szükség, ha a jogszabály ezt külön előírja. Az engedélyezési eljárásra az államigazgatási eljárás szabályait a fenti rendeletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

Piacvédelem

Amennyiben a Magyar Köztársaság területére olyan megnövekedett mennyiségben vagy olyan körülmények között hoznak be valamely árut, amely jelentős kárt okoz, illetőleg a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek belföldi termelőit kárral fenyegeti, a behozatalra vonatkozóan az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok behozatalánál alkalmazható piacvédelmi intézkedésről szóló 113/1990. (XII. 23.) Korm. rendeletben meghatározott piacvédelmi intézkedések hozhatók. Így például behozatali kontingens, vámpótlék állapítható meg; a behozatallal érintett áru mennyiségére és/vagy árára vonatkozó kötelezettségvállalás kezdeményezhető az exportőrnél; illetve egyéb, a kárt megelőző vagy orvosolható intézkedés (importengedélyek visszavonása, módosítása, engedélyezési kötelezettség alá vonás) hozható.

Export-import engedélyek

Az export-import engedélyekre vonatkozó joganyag gyakran változik. E szabályok hatályosulása érdekében behozatali és kiviteli megfigyelési rendszer működik [a behozatali és kiviteli megfigyelési rendszerről szóló 17/1998. (III. 27.) IKIM-FM együttes rendelet].

Vámkontingensek

A külkereskedelmi tevékenységet folytató gazdasági társaságok vámkontingensre jogosultak [GATT- kedvezményes vámkontingens igényléséről szóló 5/1995. (I. 26.) IKM rendelet].

Pénznem, fizetési módok

A nemzetközi gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás - feltéve, hogy államközi (kormányközi) megállapodás vagy jogszabály másként nem rendelkezik - a devizakülföldivel kötött szerződésben a devizakülföldi féllel a fizetés módjában (váltó, csekk, átutalás, beszedési megbízás, okmányos meghitelezés stb.) szabadon állapodhat meg.A nemzetközi gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás importszerződés esetén nem állapodhat meg belföldön valutával, belföldön és külföldön belföldi készpénzzel, utazási csekkel és takarékbetétkönyvvel való fizetésben. A nemzetközi gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás külföldön valutával történő fizetésben akkor állapodhat meg, ha a felhatalmazott pénzintézet által a vállalkozás forint- vagy devizaszámlája terhére kiállított bankkártyának külföldön valutafelvétel útján történő felhasználásával jut a valutához [a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény végrehajtásáról szóló 161/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 6. §].Mindezek alapján rögzíthető, hogy a külföldiek magyarországi gazdasági kapcsolataiban rendkívüli körültekintéssel kell eljárni, a részben hiányos, részben a gazdasági fejlődés által túlhaladott jogi szabályozás, részben a sok speciális rendelkezés érvényesülése miatt. Az alábbiakban e szabályozás alapkérdéseit ismertetjük.

A külkereskedelmi szerződés fogalma

Külkereskedelmi szerződés a külkereskedelmi tevékenység körében belföldi által külföldivel kötött
  1. árura vonatkozó adásvételi, csere-, bérleti, haszonbérleti, letéti szerződés (ideértve a raktározási szerződést is), bizományi szerződés, vételi jog (opció) adása vagy megszerzése;
  2. vállalkozási szerződés (ideértve a bérmunkaszerződést is);
  3. megbízási szerződés (ideértve a munkaszerződésnek nem minősülő képviseleti, ügynöki szerződést is);
  4. anyagi értéket képviselő jog átruházására, hasznosítására, bizományba adására, vételére vonatkozó szerződés, valamint ilyen jogra vonatkozó vételi jog (opció) engedésére vagy megszerzésére vonatkozó megállapodás;
  5. áru vagy anyagi értéket képviselő jog ellenérték nélkül történő átadására vagy használatának átengedésére vonatkozó szerződés, feltéve hogy az áru vagy anyagi értéket képviselő jog értéke a szokásos mértéket meghaladja, és a szerződés célja kereskedelmi kapcsolatok létesítése vagy előmozdítása;
  6. árunak külföldi által végzendő fuvarozására, továbbá árunak szállítmányozására vonatkozó szerződés;
  7. termelési vagy kereskedelmi együttműködésre, szakosításra vonatkozó szerződés;
  8. munkások és szakértők rendelkezésre bocsátására vonatkozó szerződés;
  9. piacszervezési, piacfelosztási szerződés;
  10. a felsorolt szerződésekre vonatkozó biztosítási vagy biztosíték nyújtását célzó szerződés (ide nem értve a belföldi bank vagy biztosítási intézet által kötött ilyen szerződéseket).
Nem tekintjük külkereskedelmi szerződésnek:
  1. a Magyar Nemzeti Bank által nemesfém termék tekintetében kötött szerződést;
  2. belföldi részére választottbírói tisztség ellátására szóló megbízást;
  3. belföldi részére igazságügyi, ügyészi vagy államigazgatási szervek előtti képviseletre, valamint jogi tanácsadásra szóló ügyvédi megbízást, kivéve az iparjogvédelmi ügyekben történő képviseletre szóló megbízást.

Külkereskedelmi tevékenység

A külkereskedelmi szerződés előkészítését, megkötését és teljesítését a törvény a külkereskedelmi tevékenység fogalma alá sorolja [a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény (Kkt). 5. §-ának (1) bekezdése, a Kkt. végrehajtásárára kiadott 7/1974. (X. 17.) KkM rendelet (Kktr.) 3. §-ának (1) bekezdése.]. Idetartozik a külkereskedelmi szerződés [Kktr. 4. § (1) bek.] megkötése és teljesítése érdekében végzett piackutatás, reklám- és propagandatevékenység, információadás az áruk, anyagi értéket képviselő jogok és szolgáltatások külkereskedelmi áráról, továbbá szállítási feltételeiről a külföldi számára, az ajánlatkérés, az ajánlattétel, a megrendelés, az alku, a szerződés egyes feltételeiben való megállapodás, az áru átadása és átvétele, a szerződéssel vagy annak teljesítésével kapcsolatban felmerült igények érvényesítése, illetőleg az ilyen igényekkel szemben való védekezés is.Nem külkereskedelmi tevékenység, ha belföldi gazdálkodó szervezet külfölditől ellenérték nélkül műszaki és gazdasági információkat szerez be, ha belföldön reklám- és propagandatevékenységet folytat az általa termelt vagy forgalmazott árukkal, az általa nyújtott szolgáltatásokkal, a rendelkezésére álló anyagi értéket képviselő jogokkal kapcsolatban, valamint ha ellenérték nélkül információkat ad a külföldinek ezen áruk és szolgáltatások műszaki jellemzőiről, minőségéről és választékáról, rendeltetéséről, illetve e jogok ismérveiről, gyakorlati alkalmazhatóságáról.

Az áru fogalma

Ebben a fogalomkörben áru az ingó dolog, az energia és az áru feletti rendelkezési jogot megtestesítő értékpapír. Nem minősül árunak a fizetőeszköz, a pénzhelyettesítő eszköz, az olyan értékpapír, amely nem testesít meg áru feletti rendelkezési jogot, továbbá az olyan arany, amely a devizagazdálkodás céljaira szolgál.

A szolgáltatás fogalma

Szolgáltatásnak minősül a külkereskedelmi tevékenység szempontjából a gazdaságilag értékelhető tevékenység.

Anyagi értéket képviselő jog

Anyagi értéket képviselő jognak tekintjük a szerzői alkotáshoz, a találmányhoz, a szabadalomhoz, az újításhoz, a védjegyhez, az ipari mintához, a kereskedői névhez fűződő vagyoni jogok gazdaságilag értékesíthető részét, az anyagi értéket képviselő ismeretet (know-how) és a gazdasági helyzetben jelentkező vagyoni értéket.

Külgazdasági kapcsolatok

A külkereskedelmi tevékenységgel, a nemzetközi bank- és biztosítási tevékenységgel, a nemzetközi postai és távközlési, személyfuvarozási és belföldi által teljesített árufuvarozási szolgáltatásokkal, a tudományos-műszaki együttműködéssel, valamint az idegenforgalommal összefüggő polgári jogi viszonyok a külgazdasági kapcsolatok. Ezek részben a gazdálkodó szervezetek (ideértve a külföldi részvétellel működő gazdasági társulásokat is), részben a külföldiek között jönnek létre.

A külkereskedelmi szerződés alanyai

A külkereskedelmi szerződés egyik szerződő alanya tehát a belföldi gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, továbbá az egyéni vállalkozó, valamint - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány [Ptk. 685. § c) pont].A másik szerződő fél külföldi. A külgazdasági kapcsolatok körében az állam elismeri a külföldi jog szerint megalakult jogi személyeket is [Ptk. 28. § (1) bek.].Ha a belföldi és a külföldi szerződő fél nem a külkereskedelmi tevékenység keretébe tartozó szolgáltatásra köt szerződést, nem beszélhetünk külkereskedelmi szerződésről.

AZ ALKALMAZANDÓ JOG

Amikor különböző államok szuverenitása alá tartozó személyek és szervezetek szerződnek egymással, felmerül a kérdés, hogy jogviszonyukra melyik állam joga az irányadó. Hazai jogunk elismeri a felek azon jogát, hogy saját maguk döntsék el, melyik állam jogrendszerének kívánják alávetni a szerződésüket.Az irányadó jog megválasztása során gyakorlati szempontok mérlegelése kerül előtérbe. Ha a felek elmulasztják a jogválasztást, jogvitájuk esetén az eljáró fórumnak kell döntenie abban a kérdésben, hogy az adott jogviszonyra melyik ország joga az irányadó.

Kollíziós szabályok

A szerződésre vonatkozó kollíziós szabályok rendkívül változatosak. Így például a szerződésre vonatkozó jognak annak az államnak a jogát kell tekinteni, amelyben a szerződés megkötésének időpontjában:
  1. adásvételi szerződésnél az eladónak,
  2. bérleti és haszonbérleti szerződésnél a bérbeadónak,
  3. a szerzői jogvédelem alá tartozó jogok hasznosítására vonatkozó szerződésnél a felhasználónak,
  4. az iparjogvédelmi, valamint anyagi értéket képviselő egyéb jogok hasznosítására vonatkozó szerződésnél a használatba adónak,
  5. letéti (raktározási) szerződésnél a letéteményesnek,
  6. megbízási szerződésnél a megbízottnak,
  7. bizományi szerződésnél a bizományosnak,
  8. kereskedelmi képviseletre vonatkozó szerződésnél a képviselőnek (ügynöknek),
  9. fuvarozási és szállítmányozási szerződésnél a fuvarozónak, illetve szállítmányozónak,
  10. a bank- és hitelügyletekre vonatkozó szerződésnél a bankszolgáltatást nyújtó pénzintézetnek,
  11. biztosítási szerződésnél a biztosítónak,
  12. kölcsön- és haszonkölcsön-szerződésnél a kölcsönadónak,
  13. ajándékozási szerződésnél az ajándékozónak a lakóhelye, a szokásos tartózkodási helye, illetve a székhelye vagy a telephelye van.
Tőzsdén, versenytárgyaláson vagy árverésen kötött szerződésre annak az államnak a joga az irányadó, amelynek területén a tőzsde van, illetve ahol a versenytárgyalást vagy az árverést tartják. Értékpapíron alapuló kötelezettség fennállására és terjedelmére a teljesítés helyén irányadó jogot kell alkalmazni.A fogyasztói szerződésre annak az államnak a joga az irányadó, amelyben a fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve hogy
  1. ennek az államnak a területén intéztek szerződés megkötésére irányuló nyilatkozatot a fogyasztóhoz, vagy tettek közzé a szerződés megkötését megelőzően reklámot, és a fogyasztó ennek az államnak a területén tette meg azokat a nyilatkozatokat és végezte el azokat a cselekményeket, amelyek a szerződés megkötéséhez szükségesek;
  2. a másik fél vagy annak képviselője ebben az államban kapta meg a fogyasztótól a megrendelést; vagy
  3. az adásvételi szerződés megkötése érdekében az eladó utazást szervezett a fogyasztó számára, és a fogyasztó az utazás során más állam területén kötötte meg a szerződést, vagy tett arra irányuló nyilatkozatot.
Ha az alkalmazandó jogot a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (Nmjt.)-ben foglalt rendelkezések alapján nem lehet meghatározni, a szerződést az ügyletet elsősorban jellemző szolgáltatás kötelezettje lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének, illetve székhelyének (telephelyének) joga szerint kell elbírálni. Ha az alkalmazandó jogot így sem lehet meghatározni, azt a jogot kell irányadónak tekinteni, amelyhez a szerződés - az adott szerződéses viszony lényeges elemei szerint - leginkább kapcsolódik (BH 1996/594., illetve BH 1998/140. szám alatt közzétett eseti döntések).

A magyar jog alkalmazása

A külgazdasági kapcsolatok körében, ha nemzetközi szerződés, a felek megállapodása vagy az irányadó nemzetközi magánjogi szabály a magyar polgári jog alkalmazását rendeli, a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényt (Ptk.) a Ptk.-nak a külgazdasági kapcsolatokra történő alkalmazásáról szóló 1978. évi 8. törvényerejű rendeletben (Külkereskedelmi Ptk.) foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

Nemzetközi egyezmények

A nemzetközi egyezmény tartalmazhat az alkalmazandó jogra irányadó szabályokat vagy kifejezett magánjogi természetű szabályozást.

Római Egyezmény

Az irányadó jog szempontjából meghatározó lehet az Európai Unió tagállamai között létrejött Római Egyezmény, amelynek egyelőre nem vagyunk tagjai. A Római Egyezményt a tagállamok 1980-ban fogadták el, és csak 1991-ben lépett hatályba. Rendelkezéseit a tagállamok bíróságai kötelesek alkalmazni.A Római Egyezmény főszabályként rögzíti, hogy - jogválasztás hiányában - a bírónak azt a jogot kell alkalmaznia, amely az adott szerződéssel a legszorosabb kapcsolatban áll. Ugyanakkor vélelmet állít fel, hogy ez a jog általában a jellemző szolgáltatást nyújtó fél lakóhelye, telephelye, székhelye államának a joga. Ez a jog irányadó olyan esetben is, ha a szerződő fél nem tagja az Uniónak. A nem közösségi tagországok jogának alkalmazását előíró szabály nem alkalmazható, ha a jellemző szolgáltatás nem határozható meg, illetve ha a körülményekből az következik, hogy a szerződés valamely más országgal szorosabb kapcsolatban van.

Szokványok

A külkereskedelmi szerződések megkötése körében nagy szerepet játszhat a nemzetközi kereskedelmi szokványok kikötése. Ez különösen akkor célszerű, ha a felek nem ismerik egymás kereskedelmi szokásait, az irányadó jog kikötéséről történő rendelkezést azonban semmiképpen sem pótolja, hiszen a szokványok nélkülözik a jogi (kötelező) jelleget.A szokványok két alapvető kérdésben: a költségek és a kockázatviselés átszállását illetően a leghasznosabbak. Egyes szokványoknak - az úgynevezett paritásoknak - döntő szerepük lehet az árak kialakítása és a vámérték meghatározása körében.

INCOTERMS 2000

A gyakorlatban a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara által 1936-ban Párizsban kiadott, és legutóbb 1990-ben módosított INCOTERMS alkalmazása a legelterjedtebb. Az INCOTERMS átdolgozott változata, az "INCOTERMS 2000" 2000. január 1. napján lépett hatályba.

A KÜLKERESKEDELMI PTK.

A Külkereskedelmi Ptk. - mint ahogy arra már utaltunk - a polgári törvénykönyv meghatározott szabályaitól eltérő szabályokat rendel alkalmazni.

A szerződés létrejötte

A külkereskedelmi szerződéseket írásba kell foglalni [Kktr. 6. § (1) bek.]. Írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell tekinteni a levélváltás, a táviratváltás és távgépírón történt üzenetváltás útján létrejött megegyezést is.Ha az üzleti szokások ezt megengedik, vagy az áru természete vagy más különleges körülmény a szerződés megkötését annyira sürgőssé teszi, hogy még táviratváltásra vagy távgépírón történő üzenetváltásra sincs idő, a külkereskedelmi szerződés telefonon is megköthető. Az ilyen módon létrejött szerződést késedelem nélkül írásba kell foglalni, ennek elmulasztása azonban a szerződés érvényességét nem érinti. Ennek az az indoka, hogy a jogszabályok nem írnak elő érvényességi feltételként kötelező írásbeliséget, hanem csak írásba foglalást, amely nyilvánvalóan az ilyen jellegű ügyletek hiteles dokumentálásához és a bizonyítás megkönnyítéséhez nyújt segítséget. Ha tehát a fél nem tud felmutatni az írásban közölt szerződéses ajánlatra vonatkozó írásbeli elfogadó nyilatkozatot, mindez csak azzal a következménnyel jár, hogy a szerződés létrejöttére hivatkozó fél az egyéb adatok ellenében a bizonyítási teher szabályai szerint viseli állítása bizonyítatlanságának a következményeit (BH 1994. évi 208. szám alatt közzétett jogeset).

Szerződéskötési kötelezettség

A Ptk. 198. §-ának (2) és (3) bekezdése - bár egyre szűkülő tartalommal, gyakorlatilag néhány közszolgáltatási szerződésfajtára korlátozottan - ma is hatályosan szabályozzák a szerződéskötési kötelezettség esetkörét. A külgazdasági kapcsolatok körében jogszabály szerződéskötési kötelezettséget nem állapíthat meg. Szolgáltatásra irányuló kötelezettség és jogosultság - a Ptk. negyedik részének II. címében meghatározott eseteken kívül - csak szerződésből keletkezhet (Külkereskedelmi Ptk. 4. §).

A szerződés tartalma

A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés tartalmát a felek szabadon határozzák meg. Közös akarattal eltérhetnek a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. Ha a felek valamely kérdésben nem állapodnak meg, megállapodásukat a jogszabály tartalma pótolja [Ptk. 205. § (2) bek.]. A külkereskedelmi szerződések esetén a felek hiányzó rendelkezését nemcsak a jogszabály, hanem a nemzetközi megállapodásban vagy szabályzatban meghatározott feltételeit is szerződéses tartalomnak kell tekinteni (Külkereskedelmi Ptk. 5. §).

A szolgáltatás, ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága

A Ptk. megtámadási lehetőséget biztosít az olyan szerződésekkel szemben, amelyek a megkötésük időpontjában anélkül mutatnak feltűnően nagy értékkülönbséget a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között, hogy bármely felet az ajándékozási szándék vezérelt volna [Ptk. 201. § (2) bek.]. A külgazdasági kapcsolatok körében e rendelkezések nem alkalmazhatók (Külkereskedelmi Ptk. 6. §).

Előszerződés

A külgazdasági kapcsolatok körében a Ptk.-nak az előszerződésre vonatkozó rendelkezései [Ptk. 208. § (2)-(5) bek.] nem alkalmazhatók [Külkereskedelmi Ptk. 7. § (1) bek.]. Ilyen esetben az előszerződésnek tartalmaznia kell az annak alapján megkötendő szerződés lényeges feltételeit. A felek az előszerződésben megállapodhatnak, hogy a szerződés megkötésének megtagadása esetén bármelyik fél csak abban az esetben kérheti a bíróságtól (választottbíróságtól) a szerződés létrehozását, ha az előszerződés megfelel ennek a követelménynek.Az előszerződés létrejöttét követően a fél akkor tagadhatja meg a szerződés megkötését, ha bizonyítja, hogy az előszerződés létrejötte után beállott körülmény folytán a szerződés teljesítésére nem képes, vagy ha e körülmény alapján a szerződés megkötése után elállásnak vagy felmondásnak lenne helye. E körülmények igazolása esetén a szerződést a bíróság (választottbíróság) sem hozhatja létre.

Kamatkikötés

Eltérés található a Ptk. és a Külkereskedelmi Ptk. rendelkezései között a pénztartozásokra kiköthető kamat mértékének a meghatározásánál is. A Ptk. meghatározza a kiköthető kamat mértékének felső határát (jelenleg ez húsz százalék), és kimondja, hogy eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában az ezt meghaladó mértékű kamatkikötés semmis [Ptk. 232. § és 301. § (1) bek.]. A külkereskedelmi szerződéseknél e rendelkezés nem alkalmazható, a külgazdasági kapcsolatok körében évi öt százaléknál magasabb kamat, valamint kamatos kamat is kiköthető, illetőleg felszámítható (Külkereskedelmi Ptk. 9. §).

A szerződésszegés következményei

Kötbért meghaladó kár

Hazai jogunk szerint szerződésszegés esetén a jogosult a kötbért meghaladó kárát is érvényesítheti [Ptk. 246. § (2) bek.], ezzel szemben a külgazdasági kapcsolatok körébe tartozó szerződés megszegésekor a kötbért meghaladó kár nem érvényesíthető (Külkereskedelmi Ptk. 10. §).

Jótállás

A Ptk. sajátos, fokozott felelősségi szabályt tartalmaz a hibátlan teljesítésért vállalt jótállás kötelezettjével szemben, aki a jótállási idő alatt a felelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett (Ptk. 248. §). A külkereskedelmi jótállás esetén viszont a kötelezett az általános szabályok szerint mentheti ki magát a kártérítési felelősség alól (Külkereskedelmi Ptk. 11. §).

Pénztartozás teljesítése a lejárat előtt

A Ptk. szerint pénztartozásnál a jogosult a határnapot, illetve a határidő kezdetét megelőzően felajánlott teljesítést is köteles elfogadni, a teljesítés és a lejárat közötti időre kikötött kamat vagy kártalanítás - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - semmis [Ptk. 292. § (2) bek.]. Ezzel szemben a külgazdasági kapcsolatok körében a pénztartozásnak a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt történő teljesítése esetére - a teljesítés és a lejárat közötti időre - kamat vagy kártalanítás köthető ki [Külkereskedelmi Ptk. 12. § (2) bek.].

Szavatossági jogok

A Ptk. 306. §-a értelmében hibás teljesítés esetén a jogosult választása szerint kijavítást vagy árleszállítást kérhet. Ha a hibás teljesítés miatt a jogosultnak a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt, elállhat a szerződéstől [Ptk. 306. § (1) és (3) bek.]. A külkereskedelmi kapcsolatokban, ha a szerződés jogosultjának minőségi kifogása van, a dolog visszaküldésére csak akkor jogosult, ha a kötelezettet a visszaküldésről előzetesen értesítette, és megfelelő határidőt engedett arra, hogy a kötelezett a dologról addig rendelkezzék, amíg az a jogosultnál van. A gyorsan romló dolgot azonban a jogosult - a kötelezett azonnali értesítése mellett - köteles értékesíteni (Külkereskedelmi Ptk. 13. §).Eltérés mutatkozik a bel- és külkereskedelmi forgalomban a szavatossági jogok érvényesíthetőségének határidejében is. Mindkét esetben a teljesítéstől számított hat hónap az elévülési idő. Ha a hiba jellegénél vagy az áru természeténél fogva a szavatossági jog ezen határidő alatt nem volt felismerhető, akkor a szavatossági jog érvényesíthetőségének határideje meghosszabbodik a teljesítéstől számított egy évre, ez a határidő jogvesztő. A Ptk. ezenkívül rendelkezik az úgynevezett tartós használatra rendelt dolgok szavatosságának hároméves, illetve ennél hosszabb határidejéről is [Ptk. 308. § (1) és (2) bek.], a külkereskedelmi kapcsolatokban ilyen szabály nem érvényesül (Külkereskedelmi Ptk. 14. §).

A felelősség kizárása

A Ptk. megtiltja - meghatározott kivételekkel - a jogi személyek szerződésszegésért való felelősségének kizárását, illetve korlátozását, illetve a kártérítés bírósági mérséklését. A külkereskedő felek azonban a szerződésszegésért való felelősséget korlátozhatják vagy kizárhatják; a kártérítést a bíróság (választottbíróság) is mérsékelheti (Külkereskedelmi Ptk. 15. §).

Elévülés

A Ptk. értelmében az elévülést a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági érvényesítése, módosítása, illetve a kötelezett általi elismerése egyaránt megszakítja. A Külkereskedelmi Ptk. szabályai szerint a követelés teljesítésére irányuló felszólítás az elévülést nem szakítja meg.

Többszereplős szerződések

A Ptk. a többszereplős szerződésekre úgy rendelkezik, hogy az osztható szolgáltatásokból minden kötelezettől csak a rá eső részt lehet követelni, s minden jogosult csak az őt illető részt követelheti [Ptk. 334. § (1) bek.]. A külkereskedelmi szerződések esetén ezzel szemben, ha többen tartoznak egy szolgáltatással, a kötelezettség akkor is egyetemleges, ha a szolgáltatás osztható (Külkereskedelmi Ptk. 17. §).

Kártérítés

A Ptk. által szabályozott kártérítési igény a teljes kár megtérítésére irányul [Ptk. 318. § (1) bek., 355. § (1) bek.], a Külkereskedelmi Ptk. ezt az igényt az úgynevezett előreláthatósági korlát alá rendeli. Ez azt jelenti, hogy a károkozó azt a kárt köteles megtéríteni, amely magatartásának közvetlen következménye, és amellyel a szerződéskötés időpontjában a szerződésszegés lehetséges következményeként előre számolhatott.

Külkereskedelmi jogviták

A külkereskedelmi szerződéseknél fontos kérdés, hogy az abból fakadó esetleges jogvitát milyen fórum fogja eldönteni.

A bíróság megválasztása

Az Nmjt. lehetővé teszi, hogy a felek a külkereskedelmi szerződésben kizárólagos vagy nem kizárólagos hatáskörrel rendelkező bíróságot, illetve választottbíróságot kössenek ki. A bíróság kikötésénél nagyon óvatosan kell eljárni, mert önmagában az, hogy valamely ország egy más ország bíróságának az ítéletét érvényesnek fogadja el, még nem jelenti, hogy végre is hajtja azt.Amíg a külföldi határozat elismeréséhez az Nmjt. 70. §-a szerint általában elegendő, hogy a jogvitában a magyar bíróságnak vagy más hatóságnak ne legyen kizárólagos joghatósága, addig az Nmjt. 74. §-ának (1) bekezdése szerint a külföldi bíróság vagy más hatóság jogerős határozatát csak nemzetközi szerződés vagy viszonosság esetében lehet végrehajtani. Viszonosság esetében sincs helye a végrehajtásnak akkor, ha a külföldi bíróság vagy más hatóság határozatát az Nmjt.-ben meghatározott okból nem lehet elismerni.

Választottbíróság

Ennél célszerűbb a választottbíróság kikötése a külkereskedelmi szerződésekben, mert a választottbírósági ítéletek kölcsönös végrehajtásáról szóló 1957. évi New York-i Egyezményhez minden jelentős állam csatlakozott, és a csatlakozó államokban a választottbírósági ítéleteket ugyanúgy végrehajtják, mint az államok saját bíróságainak ítéleteit.Választottbíróság kikötésének van helye, ha
  1. legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy, és a jogvita e tevékenységével kapcsolatos, továbbá
  2. a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek.
A választottbírósági kikötést írásban (önálló szerződésként vagy más szerződés részeként) kell megtenni, és akár eseti, akár állandó választottbíróság kikötését tartalmazhatja.Amint a kereskedelmi jogban általában, úgy a választottbíráskodás területén is tapasztalhatók jogegységesítési törekvések. A jogegységesítés első eredménye a választottbírósági kikötésekről szóló Genfi Jegyzőkönyv (1923) és a külföldi választottbírósági határozatok végrehajtásáról szóló Genfi Egyezmény (1927) volt. Ezeket az okmányokat Magyarország nem ratifikálta.A volt KGST-országok választottbíráskodása fejlődésének szempontjából fontos szerepet töltött be a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési kapcsolatokból származó polgári jogi jogviták választottbírósági elbírálásáról szóló Moszkvai Konvenció (kihirdetve az 1973. évi 23. törvényerejű rendelettel).A jogegységesítés keretében fontos szerepet játszik az ENSZ keretében működő ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottság (UNCITRAL), amely több egyezményt és mintaszabályzatot készített ebben a témában.Kiss Daisy

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére