"Mackók" százezerért

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 23. számában (2000. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

"Biztosítás - Biztonság!" Talán akadnak még néhányan, aki emlékeznek az egykori reklámra. Ma már a biztosítók alighanem óvakodnának hasonló hirdetéseket közzé tenni. S nem is csupán azért, mert jó pár évtizeddel ezelőtti marketingszínvonalat képvisel (szoros rokona a klasszikus: Cipőt a cipőboltból szlogennek). Főleg azért, mert már maguk sem gondolják komolyan, hogy elegendő a biztosítási szerződés megkötése ahhoz, hogy egy vállalkozó, egy társaság vezetői, vagy akár csak egy magánszemély nyugodtan alhasson. S főleg kevéssé alhatnak nyugodtan a biztosítók vezetői. A közbiztonságnak az elmúlt évtizedben tapasztalt jelentős romlásával a biztosítók kezdetben csupán ösztönözni igyekeztek arra, hogy az elszenvedett károk megtérülését nyújtó biztosítás megkötése mellett az ügyfelek konkrét lépéseket is tegyenek a károk megelőzésére, vagyonuk megóvására, majd az évtized végére ez a biztosítás megkötésének feltételévé is vált.

A biztosítók a vagyonbiztosításokhoz a biztosított értékektől függően különböző védelmi elemek és berendezések felszerelését és üzemeltetését írják elő.

Ezek megléte feltétele a biztosítás érvényességének, és kár esetén ettől (is) teszik függővé annak megtérítését. A feltételrendszert a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) dolgozta ki, és többé-kevésbé azonos valamennyi biztosítónál. A forgalomban lévő biztonságtechnikai eszközöket szintén a Mabisz egy erre a célra felállított bizottsága minősíti, és a biztosítók szakemberei a legtöbb esetben együttműködnek az ügyféllel ezek kiválasztásában és felszerelésében. A felszerelt biztonsági berendezések mennyisége és minősége alapján a legtöbb társaságnál különböző díjkedvezményekhez juthatnak az ügyfelek. A több százmilliós értékű biztosításokra viszont a szokottnál mindenképpen szigorúbb, különleges előírások vonatkoznak.

A biztosítók a biztosítható vagyonelemeket négy csoportra osztják. Ezekre külön-külön vagy együtt lehet biztosítást kötni, különböző - az értéktől is függő - díjmértékekkel, s valamennyihez különféle védelmi követelmények társulnak. Az első vagyoncsoportba tartozik a készpénz, az értékpapírok, ékszerek, nemesfém, drágakő, valamint a 100 ezer forintnál nagyobb értékű, de kisméretű (páncélszekrényben elhelyezhető) vagyontárgyak. A második csoportba a műtárgyakat, a 100 ezer forintnál nagyobb értékű gyűjteményeket, nemes szőrméket, antik bútorokat, képzőművészeti alkotásokat sorolták. Idetartoznak azonban még a nem egyéni használatú (kereskedelmi mennyiségű) elektronikai eszközök és minden közepes méretű - vagyis páncélszekrényben nem elhelyezhető, de kézzel mozgatható - vagyontárgy is. A harmadik vagyoncsoportot a lakás- és irodai felszerelések, bútorok, használati tárgyak, gépek, berendezések jelentik, míg a negyedikbe komplett létesítményeket, telephelyeket, raktártelepeket sorolnak.

Hasonlóképpen kategorizálták, és hét védelmi osztályba sorolták a felszerelhető védelmi elemeket, s a különböző vagyoncsoportokra szóló biztosítások megkötéséhez - a biztosítási értékkel összefüggésben - ennek alapján szabják meg feltételeiket. A skála a minimális mechanikai védelemtől - amin az egyszerű ajtó- és szekrényzár értendő - terjed a legmagasabb fokozatig, ami a teljes körű mechanikai védelmet, mindenre kiterjedő elektronikai jelző- és megfigyelőrendszert, fegyveres őrséget jelent.

A vagyontárgyak különleges csoportját alkotják a gépjárművek. Ma már elképzelhetetlen casco biztosítást kötni olyan autóra, amelyet nem szereltek fel riasztóval. Talán ezzel is összefügg, hogy az új gépkocsik több mint 90 százalékát már eleve riasztóval vagy lopásgátlóval hozzák forgalomba.

Az autó védelmének szükségességéről egyébként ma már szinte senkit sem kell külön meggyőzni. Korántsem ilyen jó azonban a helyzet például az irodákkal. Szakértők szerint pedig azoknak a kisebb irodáknak, ahol nagyobb összegeket sohasem tartanak, is célszerű a ma már általánosan használatos (számítógép, telefon, fax) berendezések valamilyen védelméről gondoskodni. Még akkor is, ha ezt kifejezetten nem köti ki a biztosító.

Az ajtók mechanikus biztosításának egyik legegyszerűbb megoldása a néhány ezer forint körüli összegbe kerülő zárvédő pajzs. Ennél jobb megoldás az ajtólapot keresztben átfogó (minimum két ponton rögzített) hevederzár. Az ára minőségtől függően 30-60 ezer forint.

A mechanikai berendezések közül a hevederzár mellett igen közkedveltnek számítanak a vasrácsok. Ezek azonban legalább ötvenezer forintba kerülnek. Szintén nem olcsó az egész bejárati ajtó komplett megerősítése (keresztpántok, több ponton a falba futó zárnyelv), illetve speciális biztonsági ajtó beszereltetése. Az ajtó külön megerősítésénél sokszor kiderül: az eredeti nyílászáró a terhelés hatására "leszáll", így a zárás csak bonyolult - emelés, taszítás - módon oldható meg. A speciális biztonsági ajtónál is adódhatnak gondok, de ezeket a kivitelező viszonylag egyszerűen ki tudja küszöbölni. Az ilyen ajtók viszont több százezer forintba is kerülhetnek.

A mechanikus védelem mellett mindinkább terjednek a különböző elektronikus biztonsági berendezések - az aktív vagy passzív mozgásérzékelővel kombinált riasztók - is. Ezeknek az eszközöknek a piacát már a kilencvenes évek elején nagy tömegben árasztották el a jó műszaki színvonalú német, angol, amerikai és olasz, valamint a kevésbé megbízható távol-keleti termékek. Egy 50 négyzetméteres iroda elektronikus védelmi felszerelésének költsége jelenleg minimum 300 ezer forint. Egy földszintes különálló ingatlan teljes (a biztosító által is elfogadható) biztonságtechnikai rendszere - zárak, rácsok és riasztó - akár több millió forintba is kerülhet.

A pénzt lemezkazettában tartókat is inkább a páncélszekrények drágasága, semmint értékeik védelmének teljes elhanyagolása tartja vissza az ilyen típusú beruházásoktól. A korszerű "mackók" ára ugyanis szintén csak százezrekben mérhető. Csakúgy, mint az üzletekben, irodákban felszerelhető riasztóberendezéseké.

A legkomolyabb szabályok persze a bankokra vonatkoznak. A felügyeletnek a bankbiztonsági követelmények meghatározásáról szóló rendelete a pénzintézetek számára egyébként eleve a nemzetközi minősítő intézetek, a magyar szabvány, valamint a Mabisz előírásainak megfelelő biztonságtechnikai eszközök telepítését engedélyezi. A rendelet a pénzintézetek vezetőit - többek között - arra kötelezi, hogy gondoskodjanak bankbiztonságért felelős szervezet (vagy személy) munkába állításáról, bankbiztonsági szabályzat kidolgozásáról, a bankhelyiségek biztonságtechnikai feltételeinek megteremtéséről.

A bankszövetség ajánlása igen részletesen foglalkozik az elektronikai, a mechanikai és a személyi védelemmel egyaránt. Az előírások szerint épített trezorterem például azt is sértetlenül kibírná, ha egy robbanás következtében a bank körüli ház összedőlne. A széftermek falának és ajtajainak ellenálló képességének meg kell felelnie egy 60 centiméter vastag monolit vasbeton tömbének, ezenfelül még speciális vasalatokkal is el kell látni. A biztonsági szakemberek az állóképességet vizsgálva 150-200 órán keresztül lángvágóval, úgynevezett oxigénlándzsával égetik az akár több millió forintba kerülő trezor ajtaját és falait is.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére