Személyi jövedelamadó

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 22. számában (2000. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A személyi jövedelemadóról szóló - az adókra, a járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvénnyel (Tv.) módosított - 1995. évi törvény CXVII. törvény (Szja.) jellemzője, hogy ugyanazok a célkitűzések indukálták a módosításokat, mint az elmúlt évben, azaz a kiszámíthatóság, a stabilitás és az adminisztrációs terhek csökkentése. A változtatások egyik meghatározó vonulata az élőmunka-terhelés csökkentése, illetve a munka- és tőkejövedelmek terheinek egymáshoz való közelítése. A célok között szerepelt a családok helyzetének javítása, a tavaly újjáélesztett gyermekkedvezmény további emelése. A módosítások érintik az öngondoskodás és a civil kezdeményezések támogatására vonatkozó szabályokat is. Az átalányadózás lehetőségének kiszélesítésével a kisvállalkozások működési feltételei ugyan egyszerűbbé válnak, de kedvezőbbnek nemigen mondhatók. Az alábbiakban az új rendelkezéseket ismertetjük.

Bevételnek nem számító tételek

Befektetett pénzeszközök kivonása

A vállalkozásba befektetett adózott vagyon kivonásával azonos adójogi megítélés alá esik az az eset, ha a magánszemély az adózott jövedelmét valamely célra rendelkezésre bocsátja, valamilyen ügyletben átadja vagy befekteti. Ebben az esetben a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az eredeti állapot visszaállításakor, illetőleg a befektetés kivonásakor részben vagy egészben visszafizetett összeget. A szabályt azzal a megszorítással kell alkalmazni, hogy nem minősül visszajuttatásnak, ha a bevételt - egyébként a jövedelemadó-törvény szerinti szabályok alapján - jövedelemként kell figyelembe venni, vagy a kifizetés adóköteles jogcímen történik.

A kifizető fizetési kötelezettsége

Ugyancsak evidencia - bár most már a törvény szövege is tartalmazza -, hogy a magánszemélynél nem bevétel az a vagyoni érték, amely után az adó megfizetésére a kifizető kötelezett.

Önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak

Megváltozott az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári munkáltatói hozzájárulás adózási szabálya is. Eddig az ilyen hozzájárulás a magánszemély bevételének számított, amely után az összevont adóalap részeként kellett adózni. Ugyanakkor három befizetési jogcím - a saját befizetés, a munkáltatói tagdíjbefizetés, valamint a támogatói adomány - alapján lehetett érvényesíteni a 25, illetve 50 százalékos adókedvezményt.

Az új szabályozás szerint az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári tag magánszemély javára a munkáltató által fizetett munkáltatói hozzájárulás meghatározott mértékig nem számít bevételnek, tehát a magánszemélynek nem kell adóznia utána, azonban a vonatkozó adókedvezmény sem érvényesíthető erre az összegre. Nem adózik a havonta fizetett munkáltatói hozzájárulásból az a rész, amely nem több havonta a megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 115 százalékánál. Fontos, hogy a korlátot havonta kell figyelni.

Adóköteles természetbeni juttatás

A szabály szempontjából a tételes egészségügyi hozzájárulásra kötelezett kifizető minősül munkáltatónak akkor is, ha a törvény szerint a hozzájárulást nem kell megfizetnie (pl. a gyesen lévő kismama után). Ezt a meghatározást a gyakran előforduló "többes jogviszony" teszi szükségessé. A korlátot meghaladó, illetőleg a munkáltatónak nem minősülő kifizetőtől származó hozzájárulás adóköteles természetbeni juttatásnak számít, amely után a 44 százalékos adó mellett tb-járulékot és munkaadói járulékot is fizetni kell.

Önadózás, bevallás, munkáltatói elszámolás

A módosítások - az adózók és az adóhatóság érdekeit egyaránt szolgálva - az adóbevallások számának csökkentését, illetve a bevallások egyszerűsítését célozzák.

Bevallás és "jövedelemkeletkezés"

Ezentúl nem kell bevallani az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó, valamint a tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó bevételt, ha abból jövedelem nem keletkezik. Ilyen például akkor fordul elő, ha a magánszemély a 15 évvel korábban megszerzett ingatlanát értékesíti. Nem keverendő össze ez azzal az esettel, amikor a magánszemély azért nem fizet adót, mert az ingatlanértékesítés jövedelmét teljes egészében lakáscélú vásárlásra fordította. Ebben az esetben a jövedelmet a lakáscélú felhasználás igazolásával együtt továbbra is be kell vallani.

Ingó vagyontárgy értékesítése

Az eddigi szabályok szerint az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó adóévi jövedelem "első 100 ezer" forintját nem kell bevallani, mivel ez után az összeg után nincs adófizetés. Az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó jövedelem adómentes értékhatárának 200 ezer forintra történő felemelésével összefüggésben módosul az azzal kapcsolatos bevallási kötelezettség is. Akinek az ingó dolog értékesítéséből származó jövedelme nem éri el ezt az összeghatárt, annak azt be sem kell vallania.

Osztalékelőleg

Az osztalékelőleg kifizetésekor levont adót a kifizetőnek az osztalékmegállapítás időpontjában kell elszámolnia az osztalékká vált jövedelem adójával szemben. Eddig nem volt törvényi rendelkezés arról, hogy ezt a magánszemélynek mikor kell bevallania. Az új szabály egyértelműsíti, hogy az osztalékelőleget jövedelemként akkor kell bevallani, amikor az végleges osztalékká válik. Az elkövetkezőkben tehát az osztalékelőleg tájékoztató adatként szerepel az arra az évre vonatkozó bevallásban, amikor azt kifizették, az ebből osztalékká vált rész pedig abban, amelyik az osztalékelőleg kifizetését követő első mérleg szerinti eredmény megállapításának évéről készül. A bevallás alá nem eső jövedelmekre vonatkozó szabályokat már az 1999. évi adóbevallás elkészítésénél is alkalmazni kell.

Végkielégítés

Az eddigi rendelkezések szerint, ha a magánszemély munkaviszonyának megszűnése miatt végkielégítést kapott, akkor "önbevallónak" kellett lennie, ugyanis a végkielégítés összegét a(zok)ban az adóév(ek)ben kellett jövedelemként figyelembe vennie, amely adóév(ek)re vonatkozott a kifizetés. Ezért, ha a végkielégítést a magánszemélynek az adóévek között meg kellett osztania, akkor - az egyéb feltételek megléte esetén is - adóbevallást kellett adnia. Az adóbevallások számának emiatti növelése felesleges volt, hiszen az új munkáltatónak leadott igazolás minden olyan információt tartalmazott, amely alapján a munkáltató el tudja számolni a magánszemély adóját. Az új szabály szerint - az adóbevallások csökkentése érdekében - a munkáltatói adómegállapítás kiterjedhet azokra az esetekre is, amikor a magánszemély végkielégítésből származó jövedelmét az évek között megosztja.

Nem önálló tevékenységből származó jövedelem

Üzemanyag-megtakarítás

Az üzemanyag-megtakarítás címén keletkező bevétel a magánszemély nem önálló tevékenységéből származónak minősül. A jövedelemszámítás során azonban nem kell jövedelemként figyelembe venni azt az összeget, amelyet a munkáltató, a társas vállalkozás az alkalmazottjának vagy a tagjának akkor fizet ki, ha a rábízott jármű üzemeltetése során üzemanyag-megtakarítást ér el.

Fogalom

Üzemanyag-megtakarítás - az új szabályok szerint - akkor jelentkezik, ha az útnyilvántartással alátámasztott gépjárműfutás alatt a ténylegesen felhasznált üzemanyag mennyisége - azaz a társaság által elszámolt számlák szerinti üzemanyag-mennyiség - kevesebb, mint a személyijövedelemadó-törvény által elismert üzemanyag-fogyasztási normarendelet szerinti fogyasztás. A megtakarítás összegének meghatározásakor az APEH által közzétett üzemanyagárral kell számolni.

Korlátozó szabályozás

Az eddigi szabályok alapján nemcsak a literben mért megtakarításnál volt lehetőség az adómentes kifizetésre, hanem akkor is, ha az üzemanyag ára alacsonyabb volt, mint az APEH által közzétett ár. Megtakarítás - 2000. január 1-jétől - már csak akkor fordulhat elő, ha a gépjármű a fogyasztási normánál kevesebb üzemanyagot fogyaszt, akkor azonban már nem, ha a vásárolt üzemanyag ára alacsonyabb, mint az APEH által megadott üzemenyagár. Éppen ezért az üzemanyag-megtakarítás megállapításához nem az elszámolási időszakban keletkezett és elszámolt számlák végösszegét, hanem az ez időszak alatt a számlák szerint felhasznált üzemanyag-mennyiséget kell alapul venni.

Kiküldetési rendelvény

Az adózással összefüggő adminisztrációs terhek, illetőleg az adóbevallás benyújtására kötelezettek számának csökkentése érdekében módosult - az eddig eseti belföldi kiküldetési rendelvény, most címke nélküli - kiküldetési rendelvény adózási szabálya. Ha a magánszemély a saját tulajdonú - ideértve a házastárs tulajdonában lévőt is - gépjárművét kiküldetési rendelvény alapján használja hivatali célra, akkor a munkáltató a költségtérítést a kiküldetési rendelvényben meghatározott kilométer-távolságra a 3 Ft/km átalánnyal, valamint a norma szerinti üzemanyagköltséget az APEH által közzétett üzemanyagárral számolva fizetheti ki. Ilyen térítés esetén sem költségnyilatkozatra, sem külön útnyilvántartás vezetésére nincs szükség, az összeget pedig a jövedelem számítása során figyelmen kívül lehet hagyni.

Könnyítő szabály

A kiküldetési rendelvényt ezentúl nemcsak esetenként, hanem a munkáltató által tetszés szerint meghatározott elszámolási időszakra és külszolgálatra is ki lehet állítani.

A kiállítás szabályai és az adattartalom

A kiküldetési rendelvényt két példányban kell elkészíteni, az eredetit a munkáltatónak, míg a másolatot az alkalmazottnak kell az elévülési időn belül megőriznie. A kiküldetési rendelvény adattartalmát a törvény pontosan meghatározza, így szerepeltetni kell benne a hivatali utazások célját, időtartamát, útvonalát, az utazáshoz használt gépkocsi futásteljesítményét, üzemanyag-fogyasztási normáját, a gépkocsi használata idején az APEH által közzétett üzemanyagárat, a mindezek alapján és a 3 Ft/km normaköltség figyelembevételével számított utazási költséget, valamint - belföldi kiküldetés esetén - a jogszabály szerint adott élelmezésiköltség-térítést. A kiküldetési rendelvény minden olyan esetben helyettesíti az útnyilvántartást, amikor a magánszemély - alkalmazottként - hivatali utazásra tekintettel kap gépjárműköltség-térítést.

Jogszabály szerinti és azt meghaladó mérték

Ha a munkáltató a kiküldetési rendelvényben szereplő - akár külföldi, akár belföldi - utakra a jogszabály szerinti mértéket fizeti, nincs adatszolgáltatási kötelezettsége, az alkalmazottnak pedig - ha csak ilyen költségtérítést kap - nem kell önadózóvá válnia, adóbevallását - az egyéb törvényi feltételek megléte esetén - a munkáltatója is elkészítheti. Ezt az "Igazolás nélkül elszámolható költségek" adózási szabályainak pontosítása teszi lehetővé. Abban az esetben, ha a munkáltató az általános személygépkocsi-normaköltségnél többet fizet a dolgozónak, akkor a magánszemély vagy elfogadja a jogszabályban meghatározott mértéket és a különbözet után adózik, vagy a tételes költségelszámolást választja. Ez utóbbi esetben ugyanazokat az elszámolási és nyilvántartási szabályokat kell alkalmaznia, mint az egyéb költségtérítéseknél.

Önálló tevékenységet végzők költségelszámolása

Nem változott az a szabály, hogy az önálló tevékenységet folytató magánszemély vagy az úgynevezett 90 százalékos szabállyal, vagy a tételes költségelszámolás alkalmazásával állapítja meg a jövedelmét. Az utóbbi választásakor fontos, hogy módosultak a költségelszámolás lehetőségei.

Kizárólagos üzemi cél

A kizárólag üzemi célú tárgyi eszköz és nem anyagi jószág körébe ezentúl azok az eszközök tartoznak, amelyeket a magánszemély kizárólag önálló tevékenységeihez - akár többhöz is - használ, de személyes, családi célra, illetve munkaviszonyával, nem önálló tevékenységével összefüggésben nem. Az ilyen tárgyi eszköznél dönteni kell arról, hogy melyik tevékenység bevételével szemben érvényesíti a magánszemély az eszköz beszerzésével, létesítésével kapcsolatos költségeket. Fontos, hogy a költségelszámolás csak a választott tevékenységre jellemző módon történhet, és nem osztható meg a különböző tevékenységek bevételei között. Emlékeztetőül - a döntés megkönnyítése érdekében - utalunk arra, hogy az önálló tevékenységek közül csak a mezőgazdasági őstermelői (és a vállalkozói jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozói) tevékenység esetében van lehetőség az amortizáció elszámolására. Az egyéb önálló tevékenységet végzők (például szellemi tevékenységet végzők, gépet bérbe adók) a beszerzés évében átalányamortizáció útján számolhatják el a tárgyi eszközt, mégpedig a beszerzés évében - több ilyen eszköz használata mellett is - legfeljebb a bevétel 1 százalékáig, de legfeljebb a tárgyi eszköz árának 50, gépjármű esetén - kivéve a személygépkocsit - 10 százalékáig.

Önálló tevékenység alkalmazottal

Ha az önálló tevékenységet folytató személy alkalmazottat foglalkoztat, akkor a részére adott vissza nem térítendő munkáltatói támogatást nem számolhatja el költségként. Kivétel ez alól a segély címén adott összeg.

Az igazolás nélkül elszámolható költségek felsorolásából - az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet módosítása miatt - hatályon kívül helyezte a törvényalkotó a háziorvosok közlekedési célú költségtérítését. Ezért a háziorvosoknak, védőnőknek adott területi pótlék, illetve kiegészítő területi díj összegét a tevékenység bevételeként kell figyelembe venni, a közlekedési kiadásokat pedig bizonylatok alapján számolhatják el. Erre azonban az alkalmazásban állóknak, illetve a személyesen közreműködő társasági tagoknak csak akkor van lehetőségük, ha a vállalkozás közlekedési célú költségtérítés címén fizeti ki számukra az összeget.

Egyéb jövedelmek

Hallgatói munkadíj

2000. január 1-jétől egyéb jövedelemnek minősül a hallgatói munkadíj. A hallgatói munkadíj az olyan felsőfokú tanulmányokat folytató diákoknak fizetett díjazás, akiket a tanulmányi idő alatt a saját intézményük foglalkoztat külön kormányrendeletben [144/1996. (IX. 17.) Korm. rendelet] szabályozott munkalehetőség keretében. Ezt a munkadíjat eddig lényegében nem terhelte adó, az adókedvezményt azonban bonyolult számítással, kizárólag adóbevallás benyújtásával lehetett érvényesíteni. A módosult szabályok szerint a hallgatói munkadíj az ösztöndíjjal azonos módon egyéb jövedelemnek számít, amelyre eső adót azonban nem kell megfizetni.

Nyugdíj

A szintén egyéb jövedelemnek számító nyugdíj fogalma kiegészül a fogyatékos sportolók világversenyein eredményesen szereplők járadékáról szóló kormányrendelet szerinti járadék öszszegével.

Értékpapírhoz kötődő joggyakorlásból származó jövedelem

Jegyzési vagy vételi jog gyakorlása

Az értékpapírra vonatkozó jegyzési vagy vételi jog gyakorlása által megszerzett jövedelem - ha a jog megszerzése csak meghatározott személyek számára volt biztosított - az eddigi szabályok szerint is egyéb jövedelemnek minősült. A módosítás megváltoztatja a jövedelemszerzés időpontjára vonatkozó előírást, azaz a jövedelmet azon a napon szerzi meg a magánszemély, amelyen megszerzi az értékpapír feletti rendelkezési jogot. Az eddigi szabályok szerint akkor keletkezett adófizetési kötelezettség, amikor a magánszemély élt a rendelkezési jogával - eladta az értékpapírt. Az új szabály szerint az adófizetési kötelezettség akkor áll be, amikor a magánszemély jogosulttá válik az értékpapír elidegenítésére, függetlenül attól, hogy ténylegesen él-e ezzel a jogával, vagy sem.

Eladási jog gyakorlása

Az előbb említett módosításból adódik, hogy az egyéb jövedelmek köre kiegészül az értékpapírra vonatkozó eladási jog gyakorlása által megszerzett jövedelemmel, ha ez nem bárki által azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben realizálódik. A jövedelemszerzés időpontja az értékpapír elidegenítéséért kapott bevétel megszerzésének a napja. Ilyenkor egyéb jövedelemnek számít az értékpapír eladási ára, amely jellemzően magasabb a szokásos piaci értéknél. Az eladási árat csökkenteni kell az értékpapírnak a jog gyakorlása időpontjában ismert szokásos piaci értékével és a jog megszerzése ellenében fizetett összeggel. A rendelkezés célja, hogy nem az egész jövedelem - tehát az eladási ár és a szerzési érték - adózzon az igen kedvező árfolyamnyereségre vonatkozó 20 százalékos adómértékkel, hanem csak az értékpapír elidegenítésének időpontjában ismert szokásos piaci ár és az értékpapír szerzési értéke közötti különbözet.

Biztosítási szerződésből származó jövedelem

A törvénymódosítás adózás alá vonja a biztosító által a biztosítási szerződésnek a biztosítási esemény bekövetkezése nélkül történő megszűnése, átalakulása alapján a magánszemélynek fizetett összeget. Az eddigi és a mostani szabályok szerint is vannak olyan biztosítások, amelyeknél a kifizető által a magánszemély javára fizetett díj adómentes juttatásnak számít. Ezek: a halál esetére szóló kockázati életbiztosítás, a baleset-biztosítás, illetve a teljes és végleges munkaképtelenségre szóló betegségbiztosítás átvállalt díja. Az ilyen biztosítási szerződések után a biztosító szolgáltatása - kivéve a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítés összegét, valamint azt, amelynek díját a magánszemély költségként számolta el - már mentes az adó alól. Ez a szabály a jövőben is így szól, azzal a megszorítással, hogy csak a biztosítási esemény bekövetkezésekor, a biztosítót terhelő kötelezettség alapján juttatott vagyoni érték számít a biztosító szolgáltatásának. Az egyéb jövedelmek közé tehát az a jövedelem tartozik, amely olyan biztosításból származik, amelynek díját a kifizető adómentesen átvállalhatta, és amit a biztosító a biztosítási esemény bekövetkezte nélkül maradékjog alapján fizet a magánszemélynek.

Adókedvezmények

Adójóváírás

Az adójóváírás továbbra is a munkaviszonyban állók bérével kapcsolatban lehetséges. Az azonos tartalmú jövedelmek azonos adójogi kezelése céljából a bér fogalma kiegészült a keresetpótló járadékkal, amelyet a károkozással összefüggésben a balesetet szenvedett magánszemély a károkozótól vagy felelősségbiztosítás alapján a biztosítótól bérjövedelme pótlásaként kap arra tekintettel, hogy a baleset révén munkavégzési képessége véglegesen megváltozott.

A kedvezmény mértéke és az igénybevétel feltételei

Az adókedvezmény mértéke az adóévben megszerzett bér 10 százaléka, jogosultsági hónaponként legfeljebb 3000 Ft, feltéve hogy a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban elszámolt éves összes jövedelme az 1 millió forintot nem haladja meg. Ha az éves összes jövedelem meghaladja az 1 millió forintot, de kevesebb, mint 1 millió 200 ezer forint, akkor az 1 millió forint feletti jövedelem 18 százalékával csökkenteni kell a - bér 10 százalékával, jogosultsági hónaponként legfeljebb 3000 forinttal kiszámított - adójóváírás összegét.

Ez a szabály azt jelenti, hogy az 1 millió forintot éppen csak meghaladó jövedelemmel rendelkezők nem feltétlenül veszítik el az adójóváírásra való jogosultságukat. Ez persze csak akkor igaz, ha a magánszemély jövedelme - 12 jogosultsági hónapot és 36 ezer forint éves adójóváírást feltételezve - nem éri el az 1 millió 200 ezer forintot, hiszen ha eléri, akkor - mivel 200 ezer forint 18 százaléka éppen 36 ezer forint - nem marad érvényesíthető adókedvezmény.

Hasonló a következménye annak is, ha a magánszemélynek nincs 12 hónapnyi adójóváírásra való jogosultsága. Ha például a magánszemély jövedelme 100 ezer forinttal haladja meg az 1 millió forintot, de csak 6 - vagy annál kevesebb - a jogosultsági hónapok száma, akkor a számítás eredménye megint csak 0 forint adójóváírás.

Adójóváírás az egyéni vállalkozóknál

Bizonyos esetekben - például a munkaviszony melletti - egyéni vállalkozónak is jár az adójóváírás, azonban csak akkor, ha a bevallott jövedelme nem haladja meg az 1 millió, illetve az 1 millió 200 ezer forintos jövedelmet. Az egyértelmű jogalkalmazás érdekében a törvény megerősíti, hogy - az adójóváírásra való jogosultság szempontjából - a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál vállalkozói jövedelemként a vállalkozói kivétet és a vállalkozói osztalékalapot kell együttesen figyelembe venni, a vállalkozói adóalapot nem. A gyakorlatban tapasztalt jogbizonytalanság feloldása érdekében a rendelkezést már az 1999. évre vonatkozó adókötelezettség teljesítésénél is alkalmazni kell.

Nyugdíjjárulék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedménye

Változatlan az a szabály, amely előírja a társadalombiztosítási ellátásra és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint kötelezően fizetett nyugdíjjárulék vagy nyugdíjjárulék és magán-nyugdíjpénztári tagdíj 25 százalékának levonását az összevont adóalap számított adójából. Változás azonban, hogy a levonható 25 százalék alapjául szolgáló adóévi összegnek azt kell tekinteni, amelyet az adóbevallásban - munkáltatói elszámolásban - figyelembe vett jövedelemből vont le a munkáltató, vagy fizetett meg a magánszemély.

A nyugdíjjal azonosan adózó jövedelmek kedvezménye

Gyermeknevelési támogatás

A gyermeknevelési támogatás folyósításáról nem a szociális törvény, hanem a családok támogatásáról szóló törvény rendelkezik, ezért volt szükséges pontosítani a gyermeknevelési támogatás adójogi kezelésére vonatkozó rendelkezést. Tekintettel arra, hogy a jogszabályváltozás 1999. január 1-jétől lépett hatályba és a rendelkezés az adózók számára kedvező változást eredményez, ennek a rendelkezésnek az alkalmazását is ettől az időponttól indokolt lehetővé tenni.

Hallgatói munkadíj

A hallgatói munkadíjra vonatkozó szabályozással függ össze, hogy az egyéb jövedelemként adóköteles díjra eső adót - az ösztöndíjjal azonosan - nem kell megfizetni. Ily módon, ha a hallgatónak nincs más jövedelme, csak ösztöndíja, hallgatói munkadíja - és esetleg más nyugdíjjal azonosan adózó jövedelme, vagy adómentes juttatása -, akkor nem kell adóbevallást adnia. Ezzel egyidejűleg hatályon kívül helyezték azokat a rendelkezéseket, amelyek előírták a tandíjkedvezmény mérséklését, illetőleg kizárták annak halasztási lehetőségét.

Öngondoskodást támogató adókedvezmények

Az eddigi szabályok szerint a magánszemély a magán-nyugdíjpénztári kiegészítő tagdíj után, valamint az önkéntes kölcsönös kiegészítő nyugdíjpénztári befizetés után 50 százalékos, míg a kiegészítő egészségpénztár, valamint a kiegészítő önsegélyező pénztár esetében 25 százalékos adókedvezményt érvényesíthetett. Ezentúl az ilyen befizetések után egységesen 30 százalékos az adókedvezmény mértéke. Az azonos szabályozást az indokolja, hogy a felsorolt megtakarítások mindegyike az öngondoskodást szolgálja. A mérték változása az önkéntes kölcsönös egészségpénztári befizetések esetén emelkedést, míg az egyéb említett befizetéseknél csökkenést jelent. Az alacsonyabb mértékű kedvezmény a magánszemélyek öngondoskodási célú megtakarítási kedvét - a pénzügyi kormányzat reményei szerint - még nem veszi el, ugyanakkor már nem terjed ki minden magánszemélyre, mint az intézményrendszer kiépítésekor.

Lakáscélú hitel kedvezménye

A lakáscélú hitel törlesztésére fordított összeg utáni 20 százalékos, maximum 35 ezer forintig terjedő adókedvezmény nem vehető igénybe a lakás-takarékpénztártól felvett hitelre, tekintettel a lakás-takarékpénztárakról szóló törvényben garantált állami támogatásra. A lakás-takarékpénztárakról szóló törvény azonban lehetővé teszi, hogy a lakás-takarékpénztár piaci kamatozású áthidaló kölcsönt nyújtson azoknak az előtakarékoskodóknak, akik részére még nem utalják ki a szerződéses összeget, de lakáscéljaikat előbb szeretnék megvalósítani. Ez az áthidaló kölcsön is a kedvezményezett lakáscélú kölcsönök körébe tartozik.

Családi adókedvezmény

A családi kedvezmény mértéke az 1999. évihez képest 30 százalékkal nőtt. Ez azt jelenti, hogy 1-2 eltartott esetében gyermekenként havi 2200 forint, 3 és több eltartott esetén gyermekenként havi 3000 forint, fogyatékos eltartott után havi 3400 forint írható le az adóból. A kedvezmény igénybevételének anyagi jogi feltételei egyébként nem változtak.

Közcélú adomány

A közcélú adomány adókedvezményére vonatkozó szabályozás alapján egységesen - a támogatott közhasznú szervezet közhasznúsági fokozatától függetlenül - a befizetett összeg 30 százaléka vehető igénybe a jövőben adókedvezményként, de a tartós adományozás külön kedvezménye - további 5 százalékpont - megmarad.

Korlátok

Az egyszerűsítés érdekében az igénybe vehető kedvezmény összegére a magánszemély más adókedvezményekkel csökkentett adójának 15, illetve 30 százalékában meghatározott korlátja helyébe tételes összegű korlát lép. Ez közhasznú szervezet támogatása és közérdekű kötelezettségvállalás esetében együttesen 50 ezer forint, kiemelkedően közhasznú szervezetnek adott adomány esetében pedig 100 ezer forint. Együttes támogatás esetén a korlát 150 ezer forint. Az adományok kedvezménye, a biztosítási kedvezmény, valamint a befektetési adóhitel továbbra is csak a módosított adó 50 százalékáig terjedhet.

Szankció

A biztosítási adókedvezményhez kapcsolódó szankció, hogy az adókedvezmény összegét 20 százalékkal növelt összegben kell visszafizetni abban az esetben, ha a magánszemély a biztosítás feletti rendelkezési jogát a szerződéskötést követő 10 éven belül gyakorolja. A rendelkezési jog gyakorlásának minősül - többek között - a szerződés megszüntetése, visszavásárlása. Változás, hogy visszavásárlásnak nemcsak az egyösszegű visszavásárlás számít, hanem a rendszeres pénzkivonás is.

Adóelőleg-megállapítás

Biztosító-pénztári befizetések

A módosított Szja. az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári befizetések kedvezményének változásával összefüggésben pontosítja a munkáltatói adóelőleg-levonás szabályait. Miután az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakba fizetett munkáltatói hozzájárulás ezentúl nem része az adókedvezmény alapjának - az ilyen hozzájárulás vagy nem bevétel, vagy természetbeni juttatásként adózik -, ezért az adóelőleg levonásakor csak a magánszemély igazolt tagdíjbefizetése után járó 30 százalékos kedvezményt lehet figyelembe venni.

Családi kedvezmény

Egyértelműbbek lettek a családi kedvezmény évközi érvényesítésére vonatkozó rendelkezések is. Fő szabályként az adóelőleg megállapításakor a gyermekkedvezményt annál a szülőnél kell figyelembe venni, aki a családi pótlékra, iskoláztatási támogatásra jogosult. Ettől eltérni annál a magánszemélynél lehet, aki az együtt élő házastársával közösen tett nyilatkozatban kéri, hogy a kedvezményt ne a házastársánál, hanem nála vegyék figyelembe. A jövőben ezt a nyilatkozatot a családi pótlékot kapó szülő munkáltatójának tudomásul kell vennie, és ennek az igazolásnak az alapján érvényesítheti a kedvezményt a házastárs munkáltatója az adóelőleg-levonásnál. Ha a családi pótlékban részesülőnek nincs munkáltatója, akkor erről a tényről nyilatkozik. Új rendelkezés, hogy az érintettek kötelesek a munkáltatójuknál bejelenteni a nyilatkozat tartalmával összefüggő változást.

Egyéni vállalkozó

Jogutódlás

Az egyéni vállalkozásról szóló törvény szerint az egyéni vállalkozó halála, illetőleg cselekvőképességének elvesztése esetén özvegye, örököse, illetve a törvényes képviselője - a kamarának történő bejelentés alapján - folytathatja a vállalkozást. Ilyenkor nem kell alkalmazni a tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályokat, tehát a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazónál nem kell bevételnek tekinteni a korábban költségként elszámolt készlet értékét, az egyéb költségeket.

Eddig csak APEH-állásfoglalás rendezte a tevékenységet folytató vállalkozónál az elhunyt, illetve a cselekvőképességét elvesztő személy által a személyes közreműködés címén elszámolt vállalkozói kivét sorsát. Most a törvény rögzíti, hogy ha az egyéni vállalkozó halálát követően az özvegye vagy az örököse, illetőleg törvényes képviselője folytatja a vállalkozási tevékenységet, akkor a vállalkozást folyamatosnak kell tekinteni, és ebben az esetben az özvegy, az örökös, illetve a törvényes képviselő számít egyéni vállalkozónak. Az elhunyt, illetve a cselekvőképességét elvesztő személy által elszámolt vállalkozói kivét az adóévi vállalkozói adóalap, illetve a vállalkozói osztalékalap adójának megállapításánál figyelembe vehető.

Költségelszámolás

Pontosabbakká váltak, illetve néhány esetben kiegészültek a költségelszámolási szabályok.

"Közteher" költségek

Most már az Szja. szövege is tartalmazza, hogy a baleseti járulék - amit a vonatkozó jogszabály szerint kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó fizet -, a megfizetett cégautóadó, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakba befizetett munkáltatói hozzájárulás és annak közterhei (a minimálbér 115 százalékát meghaladó befizetés esetén a 44 százalékos mértékű személyi jövedelemadó, a 33 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulék, a 3 százalékos mértékű munkaadói járulék) költségként elszámolhatók. A vállalkozói osztalékalap 35 százalékos adóval adózó része után - először az 1999. évről szóló bevallással egyidejűleg - fizetendő 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás szintén költség.

Kivételek

A fentiekkel ellentétben a vállalkozás megszüntetését, megszűnését követően fizetett hozzájárulást nem lehet költségként elszámolni. Ha a záró adóbevallás utóbb önellenőrzéssel úgy módosul, hogy emiatt további egészségügyi hozzájárulást kell fizetni, azt ugyancsak nem lehet költségként elszámolni.

Tárgyi eszközök, nem anyagi javak megsemmisülése

Kedvező szabály, hogy a tárgyi eszközök, nem anyagi javak megsemmisülése esetén is elszámolható költségként a még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege. Ha az egyéni vállalkozó tárgyi eszközét ellopják és a rendőrség jegyzőkönyvvel lezárta a nyomozást, akkor a "maradványérték" csökkenti a tárgyévi bevételeket. Nem költség azonban - ugyanis a tárgyi eszköz bruttó értékét növeli, és így az értékcsökkenés alapját képezi - a tárgyi eszköz beszerzési árát képező kamat, az adó, az illeték, a hatósági díj, a vám, a vámkezelési díj, a perköltség, a kötbér és a késedelmi kamat.

Egyéni vállalkozó által adott munkáltatói támogatás

2000. január 1-jétől az egyéni vállalkozó sem számolhatja el költségként az általa adott vissza nem térítendő munkáltatói támogatás összegét. Ilyen lehet például a lakáscélú felhasználásra adott támogatás, ideértve a lakáscélú hitelből elengedett összeget is. Nem vonatkozik a tiltó rendelkezés a magánszemélynek adott segélyre - ez elismert költség -, amely után - a temetési segélyt kivéve - a magánszemély adózik.

Értékcsökkenési leírás elszámolása

Földterület

Kiegészül a tárgyi eszköz fogalma a földterület meghatározásával. Földterület a szántóföld, az ültetvényterület, az erdő, a nádas, a gyepterület és a halastó. Nem változott az a szabály, hogy a földterület után jellemzően nem számolható el amortizáció.

Kizárólag üzemi célú tárgyi eszköz, nem anyagi javak

Pontosabb lett a kizárólag üzemi célú tárgyi eszközök és nem anyagi javak fogalma is. Ebbe a körbe csak azok tartoznak, amelyeket az egyéni vállalkozó ugyan több önálló tevékenységéhez is használ, de más célra - munkaviszonyával kapcsolatosan vagy személyes és családi célokra - még részben sem veszi igénybe. A meghatározásnak abból a szempontból van jelentősége, hogy a kizárólag üzemi célú tárgyi eszköz teljes értéke leírható értékcsökkenésként, míg a vegyes használatú tárgyi eszközre úgynevezett átalányamortizáció számolható el egyszer, a használatbavétel évében.

Több önálló tevékenységhez használt tárgyi eszköz

Gondot okozott eddig a több önálló tevékenységhez használt tárgyi eszköz elszámolási módja, nem volt egyértelmű, hogy a költséget melyik tevékenység bevételével szemben kell figyelembe venni. Az Szja. most választási lehetőséget biztosít e tekintetben az egyéni vállalkozónak is. Ügyelni kell azonban a választásnál arra, hogy a költségérvényesítés csak a választott tevékenységre jellemző módon történhet, emellett a költség, illetőleg az értékcsökkenési leírás a teljes leírásig nem osztható meg a különböző tevékenységek bevételei között. Például ha az egyéni vállalkozó az őstermelői tevékenységéhez is használja a számítógépét, és annak értékcsökkentését az egyéni vállalkozói bevételével szemben kezdte meg, de utóbb a vállalkozói tevékenységét megszünteti, akkor a még el nem számolt amortizáció nem "vihető át" a mezőgazdasági őstermelői tevékenységbe.

Értékhatár-emelkedés

Emelkedett a gyorsított értékcsökkenési leírás alá vonható tárgyi eszközök értékhatára. A 200 ezer - eddig 100 ezer - forintot meg nem haladó értékű, kizárólag üzemi célú tárgyi eszközök, valamint - továbbra is - a 33 százalékos leírási kulcs alá tartozó eszközök esetében az amortizáció két év alatt számolható el. Nem változott az a szabály, hogy az évközi üzembe helyezéskor az első évben az értékcsökkenési leírás az év hátralévő részére időarányosan vehető figyelembe és a maradékot lehet a következő évben elszámolni.

Kedvező szabály, hogy a vállalkozói övezetben nemcsak az épület, hanem az építmény esetében is évi 10 százalék az érvényesíthető értékcsökkenés mértéke.

Járműhasználat

Nem változott az a szabály, hogy az olyan személygépkocsinál, amely után az egyéni vállalkozó megfizette a cégautóadót, az év első és utolsó napján rögzített kilométeróra-állás különbözete számít üzemi célú futásteljesítménynek. Ha azonban az egyéni vállalkozó alkalmazottként is használja ezt az autót, akkor csökkentenie kell az éves futásteljesítményt azokkal a kilométerekkel, amelyekre az egyéni vállalkozó munkáltatója egyébként bevételnek nem számító költségtérítést fizet. Ilyen bevételnek nem számító költségtérítés a kiküldetési rendelvény alapján adott, valamint a munkába járás címén juttatott, a jogszabályban meghatározott mértékű költségtérítés.

A kétszeres költségelszámolás kizárása

A kétszeres költségelszámolás kizárása érdekében mondja ki a törvény, hogy ha az egyéni vállalkozó a saját személygépkocsiját egyéni vállalkozásában is és alkalmazottként is használja, és a munkáltatója kiküldetési rendelvény alapján fizet költségtérítést, akkor az egyéni vállalkozásban elszámolható fenntartási és üzemanyagköltség megállapításakor a kiküldetési rendelvényben feltüntetett kilométerek nem vehetők figyelembe.

Nyilvántartások

Egyszerűsítést célzó rendelkezés, hogy a számítógéppel végzett pénztárkönyvi elszámolás esetén nem kell - az adóhatóság által amúgy sem hitelesített - pénztárkönyvbe átvezetni az adatokat. A géppel feldolgozott adatokat azonban negyedévenként összesített formában, az év végi zárást követően pedig tételes bontásban is ki kell nyomtatni, és a nyomtatott lapokat kell megőrizni az elévülési időn belül.

Átalányadózás

A törvénymódosítás kizárólag az egyéni vállalkozók adminisztrációs terheinek csökkentése és adókötelezettségeik egyszerűsítése, nem pedig egy kedvezőbb adózási alternatíva érdekében szélesíti ki az átalányadózás választásának lehetőségét.

Jogosulti kör

Az átalányadózás választására az a főállású, illetve a társadalombiztosítási ellátásokról szóló törvény szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő (nyugdíjas) egyéni vállalkozó és az a mezőgazdasági kistermelő jogosult, akinek ebből a tevékenységéből származó vállalkozói bevétele az évi 4 millió forintot nem haladta meg. Ez az értékhatár 15 millió forint akkor, ha a vállalkozói igazolványban feltüntetett tevékenység bevétele kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet alapján végzett kiskereskedelmi tevékenységéből származott.

A bővítés egyrészt azt jelenti, hogy 2000-től a tevékenységet kezdő egyéni vállalkozók is jogosulttá válnak az átalányadózás szabályainak alkalmazására, másrészt általánosságban megszűnik a tevékenységi körre vonatkozó korlát. A bevételi határ általános esetben 3,5 millió forintról 4 millió forintra emelkedett, míg a kizárólag kereskedelmi tevékenységet végzők esetében megmaradt az előző évi összeghatár, amelyet a megelőző adóévben kezdő vállalkozónál már nem kell időarányosítani.

További feltételek

Az átalányadó választásának további feltételei, hogy az egyéni vállalkozó az átalányadózás megkezdésének időpontjától ne álljon munkaviszonyban, és az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerint alanyi adómentes legyen. 2000. január 1-jétől az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint az átalányadózást választó egyéni vállalkozó esetében az alanyi adómentesség értékhatára 4 millió forint. Természetesen ezt a feltételt az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet szerinti kiskereskedelmi tevékenységet végző egyéni vállalkozónak nem kell - nem is lehet - teljesítenie. Az átalányadózási mód alkalmazási feltétele még, hogy az egyéni vállalkozó az adóévben ne lépje túl a bejelentkezésének feltételéül szabott bevételi határokat. Megjegyezzük, hogy a mezőgazdasági őstermelőnek csak ezt az utóbbi feltételt kell teljesítenie az átalányadózás választásához.

Alkalmazás

Az átalányadó adóévenként a teljes adóévre, az egyéni vállalkozó bármilyen vállalkozói tevékenységének egészére, illetőleg mezőgazdasági kistermelői tevékenységre választható. Az egyszerre egyéni vállalkozó és mezőgazdasági kistermelő külön-külön és egyidejűleg is alkalmazhatja - a kétféle tevékenységre elkülönülten - az átalányadózást. A 4 millió forintos bevételi korlátot esetükben külön-külön kell vizsgálni.

A tevékenységét az adóévben kezdő egyéni vállalkozó és mezőgazdasági kistermelő is választhatja az átalányadózást, ha nem áll munkaviszonyban és alanyi áfamentességet választ. Az adózási módról a tevékenység megkezdésekor kell dönteni. Az adózás rendjéről szóló törvényben foglalt könnyítő szabály, hogy az átalányadózónak - ha választását a következő évre is fenntartja - erről külön nyilatkoznia nem kell. Az átalányadózás szabályai addig alkalmazhatók, amíg az adóévben az egyéni vállalkozó nem haladja meg a 4 millió, illetve - meghatározott tevékenység esetén - a 15 millió forintos bevételi értékhatárt, és nem létesít munkaviszonyt. A felsorolt feltételek bármelyikének hiányában az átalányadózónak az adóév egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra.

Az átalányadó alapja

Az átalányadó alapját a végzett tevékenységtől függő mértékű költséghányad levonásával kell megállapítani. A levonható költséghányad tovább differenciált attól függően, hogy az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási ellátásokról szóló törvény szerint kiegészítő tevékenységet végzőnek számít-e, vagy sem. A kizárólag olyan tevékenységet végző egyéni vállalkozói tevékenységek esetében, amelyekre eddig is biztosított volt a választás lehetősége, nem változik a jövedelemszámítás, a vélelmezett költség 80-94 százalék között mozog. A kiegészítő tevékenységet folytató nyugdíjas egyéni vállalkozóknál az elismert költséghányadok ezeknek a tevékenységeknek az esetében kisebbek.

Az egyéb tevékenységet - vagy nem kizárólag a törvényben tételesen felsorolt tevékenységet - végző egyéni vállalkozók esetében a törvény a bevétel 35 százalékát, míg a kiegészítő tevékenységű vállalkozóknál 17 százalékát ismeri el költségként. Ez a költséghányad a társadalombiztosítási járulék, illetve a nyugdíjasok által fizetett baleseti járulék mellett megközelítőleg 10 százalék költségre nyújt fedezetet, ami megegyezik az önálló tevékenységet végzőknél a tételes költségelszámolás nélkül elismert költséghányaddal.

Az átalányadózás ismételt választása

Az az egyéni vállalkozó, aki 2000-ben az átalányadózást alkalmazza és azt megszünteti, illetve megszűnik az átalányadózási jogosultsága - a törvényi feltételek fennállása esetén is -, ismételten csak akkor választhatja az átalányadózást, ha a megszűnés (megszüntetés) évét követően legalább 4 adóév eltelik. Lényeges, hogy a mezőgazdasági kistermelőnek nem kell ezt az időt kivárnia. A megszűnést követően, ha a tevékenységéből származó bevétele nem több 4 millió forintnál, ismét élhet az átalányadózás lehetőségével.

Az átalányadózó előlegfizetési kötelezettsége

Az átalányadózónak is kell adóelőleget fizetnie, amelynek határideje az eddigi negyedévet követő hónap 15. napjáról 12. napjára változott.

Kamatból származó jövedelem

A kamatból származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 0 százalék. Ez az igen kedvező adó "terheli" a takarékbetét, a takaréklevél, valamint a devizabetét kamatát. A jövőben takarékbetétnek számít bármely hitelintézeti betét, folyószámla, bankkártyaszámla és követelés egyenlege is. Szintén kamatként kezeli a törvény a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból származó jövedelmet - kivéve, ha azt a törvény egyéb jövedelemnek minősíti -, valamint a 10 évnél rövidebb lejáratú életbiztosítást és a 3 évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű szolgáltatásából származó jövedelmet. Tehát 2000-ben még nem terheli adó az olyan biztosítási szerződésből eredő biztosítási esemény bekövetkezte nélkül fizetett biztosítási szolgáltatást, amelynek a díját vagy a magánszemély fizette meg az adózott jövedelméből, vagy amelynél a kifizető által átvállalt díj után a jövedelem már adózott. Az ilyen bevételekből a biztosító által kifizetett összegnek a magánszemély által befizetett díjak együttes összegét meghaladó része számít kamatjövedelemnek.

Tőzsdei ügyletből származó jövedelem

Az eddigi szabályok szerint a határidős ügyletből származó jövedelem adóztatása kétféle módon történt. A tőzsdei ügyleteknél a jövedelem 20 százalékkal, míg a nem tőzsdei határidős ügyletek esetén a jövedelem az összevont adóalap részeként adózott. Az azonos típusú jövedelmek egységes adójogi kezelése érdekében a módosítás kiterjeszti a lineáris adózást a tőzsdei ügyletnek megfelelő, nyilvános nem tőzsdei ügyletekre is, feltéve hogy az bárki számára azonos feltételekkel köthető.

Természetbeni juttatás

Hosszú évek óta ismert szabály, hogy a vetélkedők, versenyek díjaként kapott tárgyjutalom önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, amelyből az 5000 forintot meg nem haladó rész adómentesnek számított. Az ezt meghaladó összegből a jövedelmet a 90 százalékos szabály vagy a tételes költségelszámolás alkalmazásával a magánszemélynek kellett megállapítania, és az összevont adóalap részeként az adóbevallásával egyidejűleg kellett az adót megfizetnie.

A pénzügyi kormányzat egyszerűsítési szempontokkal indokolja azt az új szabályt, hogy az említett esetekben természetbeni juttatás után a kifizetők fizessék meg az adót. Ezért a törvény kiegészíti a nevesített természetbeni juttatásokat a vetélkedőkön, versenyeken, valamint a társadalmi szervezettől vagy egyháztól kapott szolgáltatással, tárgyjutalommal - amelyek közé nem tartozik a takarékbetét -, valamint a vetélkedőn, versenyen nyert trófeával, érmével. A 44 százalékos adóalap megállapításakor az eddig is adómentes értékhatárt nem kell figyelembe venni.

Ingatlan bérbeadásának jövedelme

Az 1999-ben bevezetett szabályozás szerint a földingatlanon kívüli más ingatlan bérbeadásából származó bevétel - beleértve az ehhez kapcsolódó költségtérítést is - egésze jövedelemnek számított, nem volt lehetőség a költségelszámolásra, azonban a jövedelmet csak 20 százalék adó terhelte.

A Tv. választási lehetőséget ad a magánszemélynek arra, hogy a termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó jövedelmét a külön adózó jövedelmekre vonatkozó szabály helyett az önálló tevékenységre vonatkozó rendelkezések szerint, az összevont adóalap részeként állapítsa meg. Ez azt jelenti, hogy a magánszemély a teljes bevétel lineáris adózása helyett alkalmazhatja vagy a tételes költségelszámolást, vagy a 10 százalékos vélelmezett költséghányad levonását. Az adózási mód megválasztására azonban - egészen a 2000. évről szóló adóbevallás beadásáig - van még idő, ugyanis nem változott az a szabály, hogy a bérbeadás teljes bevételéből kell a kifizetőnek levonnia, vagy - nem kifizetőnek történő bérbeadás esetén - a magánszemélynek megfizetnie a 20 százalékos adót. Az év közben így megállapított adót - a progresszív adózás választása esetén - adóelőlegként lehet beszámítani.

Statisztikai besorolás

A különböző tevékenységek megjelölésére az Szja. is átveszi az új Szolgáltatások Jegyzékének számait a Központi Statisztikai Hivatal 1999. július 1-jén érvényes besorolási rendje szerint. A Kereskedelmi Vámtarifaszámokat továbbra is az 1998. június 30-án hatályos besorolás szerint kell alkalmazni.

Tételes átalányadózás

Az átmenetileg két adóévre bevezetett tételes átalányadózási lehetőséget - a sikerre való tekintettel - immár negyedik éve továbbra is alkalmazhatja a fizető-vendéglátó magánszemély, a fodrász, a kozmetikus, a személyszállító, a késes és köszörűs, a kosárfonó, valamint a népi és háziszőttes-készítő egyéni vállalkozó. Az általuk fizetendő adóelőlegről a módosított adózás rendjéről szóló törvény úgy rendelkezik, hogy annak határideje - más adóelőleg-fizetéssel összhangban - a negyedévet követő hó 12. napja. Valószínűleg jogalkotási "baki", hogy ezzel a rendelkezéssel ellentétesen az Szja. a tételes átalányadó egyenlő részleteinek megfizetését továbbra is a negyedévet követő hó 15-éig írja elő.

Külföldi kiküldetés

A költségvetési és önkormányzati forrásból finanszírozott külföldi kiküldetés címén kifizetett összeg bevételéből - az 1999. évi szabályokhoz hasonlóan - még a 2000. évben is levonható annak 50 százaléka.

Adómentes jövedelmek Az adómentes szociális és más ellátások kiegészültek a fiatal felnőtt részére a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján nyújtott utógondózói ellátás keretében biztosított ellátmánnyal. 2000-től adómentes a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter által adományozott emléktárgy értékéből a Kossuth-díjjal járó pénzjutalom 1/10-ed részét meg nem haladó mértékű összeg. (Eddig csak a kormány, a miniszterelnök, a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a büntetés-végrehajtást, valamint a vám- és pénzügyőrséget felügyelő miniszterek, továbbá a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter szerepelt a felsorolásban.) Az olimpiai érmesekhez hasonlóan adómentes a fogyatékos sportolók világjátékain (Paraolimpia, Siketek Világjátéka, Speciális Olimpia, Transzplantáltak Világjátéka) eredményesen szereplők által szerzett arany-, ezüst- és bronzéremhez kapcsolódó pénzjutalom is. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár tagjának az egyéni számlájára befektetések hozamaként adómentesen jóváírt összeg kiegészül az értékelési különbözet figyelembevétele alapján jóváírt összeggel, amely szintén adómentes. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott névre szóló üdülési csekk értékének 50 százaléka, több kifizető esetén is maximum - az eddigi 10 ezer forint helyett most - 20 ezer forint adómentes juttatásnak számít. Új feltétel, hogy a juttatásban részesülő magánszemély belföldi illetőségű legyen. A kifizetőnek az ellenérték nélkül vagy engedménnyel juttatott üdülési csekkek értékéről, az engedmény mértékéről és a megfizetett adóról magánszemélyenként továbbra is adatot kell szolgáltatnia. Ezentúl a fürdőben, strandon foglalkoztatott magánszemély által igénybe vett fürdőszolgáltatás is mentes az adó alól. Eddig is adómentes volt az ingyenes vagy kedvezményes utazás biztosítása, ha az csoportos személyszállítás keretében történt. Nem határozta azonban meg a törvény, hogy hány főtől számít csoportnak az Szja. alkalmazásában a csoport. Az értelmező rendelkezések fogalommeghatározása szerint csoportos személyszállításnak számít, ha a munkáltató a munkavégzés érdekében legalább négy munkavállaló szállításáról gondoskodik a tulajdonában, üzemeltetésében lévő járművel, vagy valamely személyszállítási szolgáltatást végzőtől vásárolt különjárattal. Az eddig APEH-állásfoglalás alapján alkalmazott gyakorlatot erősíti meg az a rendelkezés, miszerint adómentes természetbeni juttatásnak minősül, ha a munkáltató a közigazgatási határon kívülről bejáró dolgozóinak megvásárolja a bérletet, illetőleg a menetjegyet.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére