Helyi adók

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 22. számában (2000. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Adórendszerünkben 1991. január 1. napjától működnek helyi adók, azaz olyan adónemek, amelyek bevezetéséről a helyi önkormányzatok döntenek. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési önkormányzat képviselő-testülete rendelettel helyi adókat vezethet be az illetékességi területén. A Htv. meghatározza a helyi adók alanyainak, tárgyainak és a bevezethető adónemeknek a lehetséges körét. A tényleges adókötelezettség az önkormányzati rendeletből fakad.

Az önkormányzatok adómegállapítási jogosultsága felöleli az egyes adónemek - akár évközi - bevezetését, módosítását, az adó mértékének megállapítását, kedvezmények, mentességek megújítását, a helyi adózás részletes szabályainak a meghatározását.

Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény (Törvény) 140-145. §-ai módosították a Htv. egyes rendelkezéseit is.

Vagyoni típusú adók

Vagyoni típusú adó az építményadó és a telekadó. A két adónem meghatározására a Htv. alternatívát biztosít az önkormányzatok számára. Az önkormányzat választhat az ingatlan alapterülete szerinti, vagy az ingatlan forgalmi értéke alapján történő adóztatás között. A választás egységesen irányadó mindkét adónemre.

Differenciált adómérték

Törvényi tilalom hiányában az önkormányzat jogosult differenciált adómértékek alkalmazására. A differenciálás történhet az adótárgyak fajtái, rendeltetése szerint, de nem kizárt az azonos adótárgyak valamilyen jellemzői szerinti differenciálás sem. Természetesen nem tiltott - sőt az alapterület szerinti adóztatás esetén kívánatos is -, hogy a településen ne egységes, hanem övezetenként (településrészenként) differenciált adómértéket állapítson meg az önkormányzat.

Kommunális jellegű adók

A Htv. a kommunális jellegű adók között sorolja fel a magánszemélyek kommunális adóját, a vállalkozók kommunális adóját és az idegenforgalmi adót. A felsorolt adónemekkel adóztatható adótárgyak az ingatlan, a munkaerő foglalkoztatása és az idegenforgalom szoros kapcsolatban állnak az önkormányzat infrastruktúrájának használatával, az önkormányzat kommunális feladataival.

A gazdasági tevékenység adóztatása

Az önkormányzat a helyi iparűzési adó keretében megadóztatja a területén folytatott gazdasági tevékenységet. Az iparűzésiadó-kötelezettség az önkormányzat illetékességi területén folytatott állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási (nyereség- és jövedelemszerzésre irányuló) tevékenységet terheli.

Az adóalanyiság megállapítása év közben bevezetett adó esetén

A Htv.-ben szabályozott tárgyi adók (építmény- és telekadó, magánszemélyek kommunális adója, üdülőépület utáni idegenforgalmi adó) úgynevezett éves adók, azaz ezeknél az adóknál az adóalanyiság a naptári év első napján fennálló állapothoz kapcsolódik. Az önkormányzatnak azonban joga van az adó év közbeni bevezetésére is. Ilyenkor indokolatlan az év első napján fennálló állapot szerint megítélni az adóalanyiságot. Ezért a Törvény kimondja, hogy ha a Htv. az év első napján fennálló állapothoz köti az adóalanyiságot, és az önkormányzat év közben vezeti be az adót, akkor a bevezetés évében azt kell tekinteni az adó alanyának, aki/amely az adót bevezető rendelet hatálybalépésének napján megfelel az adóalanyiság követelményeinek [Törvény 140. §-a, Htv. 3. §-ának új (5) bekezdése].

Építményadó és telekadó

A Htv. - 1999. december 31-ig hatályos - 14. §-a az építményadóval kapcsolatos adókötelezettség keletkezésének és megszűnésének a szabályait tartalmazza. Eszerint az adókötelezettség a használatbavételi, illetőleg a fennmaradási engedély kiadását követő év első napján keletkezik. Az engedély nélkül épült, vagy anélkül használatba vett építmény esetében az adókötelezettség a tényleges használatbavételt követő év első napjától áll fenn. Az adókötelezettség megszűnik az építmény megszűnése évének utolsó napján. Az építménynek az év első felében történő megszűnése esetén a második félévre vonatkozó adókötelezettség szűnik meg. Az építmény használatának szünetelése azonban nem érinti az adókötelezettséget.

A Törvény ezeket a szabályokat bővíti az adókötelezettség változására vonatkozó rendelkezésekkel, rögzíti, hogy ha az adótárgy (épület) állapotában olyan változás következik be, amely érinti az adókötelezettséget, akkor ezt a változást csak a változást követő év január 1. napjától lehet figyelembe venni [Törvény 141. §-a, Htv. 14. §-ának új (2) bekezdése].

A Htv.-nek ezek a rendelkezései 2000. január 1. napján léptek hatályba, ezzel egyidejűleg az építmény megszűnésének fogalmát tartalmazó értelmező rendelkezés olyan értelemben változik meg, hogy az építmény megszűnése alatt csak az építmény lebontását, illetve megsemmisülését kell érteni (az építési engedély visszavonását nem).

Hasonló rendelkezés lép hatályba 2000. január 1. napjával a telekadó szabályai között is. Eszerint az adótárgyban - a telekben - bekövetkező olyan változást, amely befolyásolja az adókötelezettséget (például az alapterület módosulása, a telek átminősítése), a változást követő év első napjától kell figyelembe venni [Törvény 142. §-a, Htv. 20. §-ának új (2) bekezdése].

A HELYI IPARŰZÉSI ADÓT ÉRINTŐ VÁLTOZÁSOK

A helyi iparűzési adó alanya

A helyi iparűzési adó alanya a vállalkozó. A Htv. vonatkozásában vállalkozónak minősül a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző, vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély, az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő magánszemély, valamint a jogi személy részlegét szerződéses rendszerben üzemeltető magánszemély, a mezőgazdasági termelést és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatást végző magánszemély, az egyes vállalkozások gyakorlásáról szóló jogszabályok alapján vállalkozói igazolványhoz nem kötött tevékenységet folytató magánszemély, jogi személy és az egyéb szervezet.

Állandó jellegű iparűzési tevékenység

A vállalkozó állandó jellegű iparűzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhelylyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben a székhelyén (telephelyén) kívül folytatja.

Ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység

Ideiglenes jellegű az iparűzési tevékenység, ha az önkormányzat illetékességi területén az ott székhellyel, telephellyel nem rendelkező vállalkozó

  • piaci és vásározó kiskereskedelmet folytat, illetve
  • építőipari, valamint a nyomvonalas létesítményen végzett kivitelezési és fenntartási munkát, továbbá ezekkel kapcsolatban szerelési, szervezési, lebonyolító, szaktanácsadó, felügyeleti tevékenységet végez, illetőleg
  • természeti erőforrást tár fel vagy kutat, feltéve hogy a folyamatosan vagy megszakításokkal végzett tevékenység időtartama adóéven belül legalább egy hónap, de nem haladja meg a három hónapot. Ha a tevékenység időtartama a három hónapot meghaladja, akkor a tevékenység végzésének helye telephelynek minősül.

A helyi iparűzési adó alapja

A helyi iparűzési adó alapja - állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén - az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítések értékével, valamint

  • 1998-ban az anyagköltség 33%-ával,
  • 1999-ben az anyagköltség 66%-ával, valamint
  • 2000-től az anyagköltséggel.

Anyagköltség

Anyagköltség alatt - az 1999. december 31-ig hatályos szabályok szerint - a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (Szvt.) szerint az 5-ös számlaosztályban elszámolt anyagköltséget, az egyszeres könyvvitelt, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-tv.) hatálya alá tartozó, pénzforgalmi nyilvántartást vezető adóalanyok esetében pedig a leltár szerinti záró anyagkészlet-állomány értékével növelt tárgyévi anyagkészlet-beszerzésre fordított kiadást kellett érteni.

Ideiglenes jelleggel végzett tevékenység

Ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetében az adót a tevékenység végzésének naptári napjai alapján kell megállapítani. Minden megkezdett nap egy napnak számít.

Több önkormányzat illetékességi területén végzett tevékenység

Ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját - a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően - a vállalkozónak kell - a Htv. mellékletében meghatározottak szerint - megosztania.

Nettó árbevétel

Az Szja-tv. hatálya alá tartozó adóalanyok (egyéni vállalkozók, a tevékenységüket jogszabály alapján végző magánszemélyek) esetében nettó árbevételnek minősül a tevékenységükkel (termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) összefüggésben kapott általános forgalmi adó nélküli készpénz, jóváírás, természetben kapott juttatás vagy bármilyen vagyoni érték, növelve az árkiegészítéssel és csökkentve a fogyasztási adóval.

Adatszolgáltatási kötelezettség Az 1999. december 31-ig hatályos törvény úgy rendelkezett, hogy ha az önkormányzat bevezeti a helyi adót, akkor az adóalany az adott év január 1-jei állapotnak megfelelően köteles az adó megállapításához szükséges adatot szolgáltatni. Év közbeni bevezetéskor azonban ez a szabály nem megfelelő, ezért a Törvény rendelkezik arról, hogy ilyenkor az adót bevezető rendelkezések hatálybalépésének napján fennálló állapot szerint kell eleget tenni az adóalanyt terhelő adatszolgáltatási kötelezettségnek. Adatnyilvántartás Az adatvédelmi törvényre tekintettel a Törvény rögzíti, hogy az önkormányzati adóhatóság a hatáskörébe tartozó adók kezelése (nyilvántartása) során - az adó megállapításához szükséges egyéb adatokon túlmenően - csak az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényben meghatározott - adóazonosító jelet és természetes azonosító adatokat tarthatja nyilván. Vagyoni értékű jog Az értelmező rendelkezésekre vonatkozó módosítás kiegészíti, illetve pontosítja - többek között - a vagyoni értékű jog, a helyi és helyközi menetrend szerinti tömegközlekedés fogalmát is. Vagyoni értékű jog a kezelői jog, a vagyonkezelői jog, a tartós földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga - ideértve a külföldiek ingatlanhasználati jogát is -, a földhasználat és a lakásbérlet [Törvény 145. §-a, Htv. 52. §-ának 3. pontja]. Helyi és helyközi menetrend szerinti tömegközlekedés A jelenleg hatályos rendelkezés szerint helyi és helyközi tömegközlekedés a díjfizetés ellenében bárki által igénybe vehető menetrend szerinti személyszállító járatokkal lebonyolított közlekedés [Törvény 145. §-a, Htv. 52. §-ának 44. pontja].

Különös adózási mód bevezetése a helyi iparűzési adónál

Az Szja-tv. szerinti tételes átalányadózó vállalkozó (fodrász, kozmetikus, személyszállító, késes, köszörűs, kosárfonó, népi- és háziszőttes-készítő egyéni vállalkozó, valamint a fizető-vendéglátó) számára a helyi iparűzésiadó-alap kiszámítása gondot és adminisztrációs többletet jelent, mivel ahhoz, hogy a nettó árbevételt csökkentő költségeket figyelembe vehesse, legalább ezekről a költségeiről számlát kell kérnie és nyilvántartást vezetnie.

A Törvény ezért - az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében és az adózás egyszerűsítésére tekintettel - az utalt vállalkozói kör számára - úgynevezett különös adózási módot tesz lehetővé. Eszerint a tételes átalányadózó vállalkozó csak egy - a telephelye vagy annak hiányában székhelye szerinti - településen válik adóalannyá [Törvény 143. §-a, Htv. új 40/A §-ának (1) bekezdése], azaz nem terheli az adóalap-megosztási kötelezettség, és az iparűzési adóban az adóalany tételes adózást is választhat [Törvény 143. §-a, Htv. új 40/A §-ának (2) bekezdése].

Az Szja-tv. tételes átalányadózásra vonatkozó feltételeinek logikájából következően a helyi iparűzési adó alanya a székhelyén kívül csak egy telephellyel rendelkezhet.

Tételes adózás

A tételes adózás választása esetén az adófizetési kötelezettséget fix összegben kell teljesíteni, a települési önkormányzat illetékességi területén hatályos adómérték függvényében. Ennek megfelelően, ha a hatályos adómérték nem éri el az 1 százalékot, akkor az éves adó összege 5000 forint, ha eléri vagy meghaladja ezt a mértéket, akkor 10 000 forint [Törvény 143. §-a, Htv. új 40/A §-ának (3) bekezdése].

Ha az adókötelezettség nem áll fenn egész évben, úgy az előbbi összegek időarányos részét kell megfizetni, azaz a tevékenységét év közben kezdő vállalkozónál, illetve az év közben bevezetett adónál, továbbá ha a vállalkozó év közben megszünteti a tevékenységét, a fizetendő adó összege a fentiek szerint meghatározott tételes adó éves összegének napi időarányosítással megállapított része [Törvény 143. §-a, Htv. új 40/A §-ának (4) bekezdése].

Bejelentés

A tételes adózás adóévre választható, az erről szóló bejelentést az adóévet megelőző évről szóló bevallással egyidejűleg, a tevékenységét év közben kezdő vállalkozó esetében, illetve ha az önkormányzat az adót év közben vezeti be, akkor az adókötelezettség keletkezését, illetve az önkormányzat adót bevezető rendeletének hatálybalépését követő tizenöt napon belül kell megtenni az adóhatósághoz [Törvény 143. §-a, Htv. új 40/A §-ának (5) bekezdése].

Értelmező rendelkezések

Az értelmező rendelkezésekre vonatkozó módosítás kiegészíti, illetve pontosítja - többek között - az eladott áruk beszerzési értékének és az anyagköltségnek a fogalmát, valamint az anyagköltséghez kapcsolódóan értelmezi a saját vállalkozásban végzett beruházás fogalmát.

A vállalkozások szempontjából kiemelt jelentőségű iparűzési adónál az adóalap megállapításával összefüggő módosulások a hatályos szabályokhoz képest tartalmi változást nem jelentenek, azonban kiküszöbölik a joggyakorlat során felmerült értelmezési nehézségeket.

Az eladott áruk beszerzési értéke

Az eladott áruk beszerzési értéke - az új meghatározás szerint - a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt és változatlan formában eladott anyagoknak, áruknak - az Szvt. szerint az eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt - beszerzési értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint az Szja-tv. hatálya alá tartozó, pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében az eladott áruk beszerzési értéke a tárgyévi beszerzésre fordított kiadás, csökkentve a leltár szerinti záró árukészlet értékével, növelve a leltár szerinti nyitó árukészlet értékével.

Nem minősül az eladott áruk beszerzési értékének a saját előállítású - áruvá, göngyöleggé minősített - félkész és készterméknek az Szvt. szerint eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt értéke, továbbá az az érték, amelyet a Htv. 52. §-ának 37. pontja szerint anyagköltségként, 39. pontja szerint alvállalkozói teljesítések értékeként kell figyelembe venni [Törvény 145. §-a, Htv. 52. §-ának 36. pontja].

Anyagköltség

Anyagköltség - az új meghatározás szerint - a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében vásárolt anyagoknak az Szvt. szerint anyagköltségként elszámolt beszerzési értéke [Törvény 145. §-a, Htv. 52. §-ának 37. pontja]. Az Szvt. 2. számú melléklete szerint anyagköltségként a naptári évben felhasznált, továbbá a hiányzó vásárolt anyagok beszerzési (csökkentett beszerzési) értékét meghatározó értékvesztéseket kell kimutatni, a következők szerint:

  • ha a vásárolt készlet (anyag, áru) beszerzési ára magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert tényleges piaci értéke, akkor azt a mérlegben a tényleges piaci értéken, ha pedig a saját termelésű készlet (befejezetlen termelés, félkész és késztermék, állat) előállítási költsége magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert és várható eladási ára, akkor azt a mérlegben a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett eladási áron kell kimutatni, a készlet értékének csökkentésével;
  • a vásárolt készlet beszerzési árát, illetve a saját termelésű készlet előállítási költségét csökkentetten kell a mérlegben szerepeltetni, ha a készlet nem felel meg a vonatkozó előírásoknak (szabvány, szállítási feltétel, szakmai előírás stb.), illetve eredeti rendeltetésének, megrongálódott, felhasználása, értékesítése kétségessé vált, illetve a készlet feleslegessé vált;
  • az anyagköltséget csökkenteni kell a termelés, a tevékenység, a szolgáltatás során keletkezett hulladékok, leltári többletek értékével.

Az egyszeres könyvvitelt, valamint - az Szja-tv. hatálya alá tartozó - pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében anyagköltség a tárgyévi anyagbeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a leltár szerinti záró anyagkészlet értékével, növelve a leltár szerinti nyitó anyagkészlet értékével. Nem minősül anyagköltségnek a saját vállalkozásban végzett beruházásokhoz felhasznált anyagok beszerzési értéke, továbbá az az érték, amelyet a Htv. 52. §-ának 36. pontja szerint az eladott áruk beszerzési értékeként, 39. pontja szerint alvállalkozói teljesítések értékeként kell figyelembe venni.

Saját vállalkozásban végzett beruházás

Saját vállalkozásban végzett beruházás - az új meghatározás szerint - a számviteli törvény szerinti tárgyi eszköznek minősülő eszközök saját vállalkozásban végzett megvalósítása, átalakítása, élettartamának növelése, eredeti állagának helyreállítását szolgáló felújítása - ide nem értve a tárgyi eszközök folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkákat - akkor is, ha az adóalany kizárólag a beruházás megvalósításához szükséges anyagot biztosítja [Törvény 145. §-a, Htv. 52. §-ának 42. pontja].

Tárgyi eszközök

Az Szvt. 22. §-ának (5) bekezdése szerint a tárgyi eszközök között azokat az anyagi eszközöket (földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés) kell kimutatni, amelyek tartósan - közvetlenül vagy közvetett módon - szolgálják a vállalkozási tevékenységet, függetlenül attól, hogy üzembe helyezték-e azokat vagy sem (ideértve a koncessziós szerződés alapján beszerzett, megvalósított eszközöket is).

Adómegosztás

A Htv. hatályos rendelkezései szerint a székhelyén kívül legalább egy telephellyel rendelkező vállalkozó számára a vállalkozási szintű adóalapot a tevékenységére legjellemzőbb módon - a Htv. mellékletében meghatározottak figyelembevételével - meg kell osztania a székhelye, telephelye szerinti önkormányzat között. A Htv. - 1999. december 31-ig hatályos - melléklete nem írt elő kötelező megosztási módot, kizárólag arról rendelkezett, hogy

  • a vállalkozónak - az adóhatóságok (állami, önkormányzati) által ellenőrizhető módon - a fizetési kötelezettség keletkezésekor írásban rögzítenie kell a megosztás elvét, pontos menetét, az adóelőleg és az adó öszszegét;
  • a vállalkozási tevékenység végzésének helyei között megosztott nettó árbevételnek (például termelés, forgalom, bér vagy létszám alapján) arányosnak kell lennie a tevékenység végzésével;
  • a vállalkozási tevékenység helyeire osztott nettó árbevételek összegének meg kell egyeznie a vállalkozó teljes nettó árbevételének az összegével;
  • az adóelőleg számításánál ugyanazt a megosztási elvet kell alkalmazni, mint az adó számításánál; valamint
  • ugyanazon adóév folyamán csak egyféle megosztási módot lehet alkalmazni.

Adómegosztási módok

A fenti rendelkezések miatt a tevékenységre legjellemzőbb módszer sok esetben vita tárgyát képezte az adóhatóság és az adózó között, sőt előfordult, hogy - mivel a vállalkozó több önkormányzati adóhatóságnál is adóalanynak minősült - az adóhatóságok egymástól eltérő megállapításokat tettek az ellenőrzésük során, azaz más-más megosztási módot tekintettek jogszerűnek. Ez különösen a nagyobb, sok telephelyes vállalkozások számára jelentett problémát. Ezért a Törvény kötelező megosztási módszereket ír elő.

A három megosztási módszer a személyi jellegű ráfordítások aránya szerinti, az eszközérték aránya szerinti módszer és a komplex adóalap-megosztási módszer. Az a vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az iparűzési adóalapja (a továbbiakban: adóalap) nem haladta meg a százmillió forintot, a személyi jellegű ráfordítással arányos vagy az eszközérték arányos, adómegosztási módszert köteles alkalmazni. Annak a vállalkozónak, akinek a tárgyévet meghaladó adóévben az iparűzésiadó-alapja a százmillió forintot meghaladta, kötelező jelleggel a komplex adóalap-megosztási módszert kell alkalmaznia (Törvény 211. §-a és 15. számú melléklete).

A vállalkozó a 2000-ben keletkezett iparűzési adó alapjának megosztását a Htv. 1999. évben hatályos melléklete alapján is elvégezheti (Törvény 210. §-a).

A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztási módszer

A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztásnál az adóalap a székhely (telephelyek) szerinti településhez tartozó foglalkoztatottak (beleértve magát a vállalkozót is) után a tárgyévben elszámolt személyi jellegű ráfordítások arányában osztható meg.

Személyi ráfordításnak ebből a szempontból az a ráfordítás tekinthető, amit az Szvt. annak minősít - azaz az alkalmazottaknak munkabérként, a szövetkezet tagjainak munkadíjként elszámolt összeg, a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeg, továbbá a személyi jellegű egyéb kifizetések, valamint a társadalombiztosítási járulék -, valamint ami a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, illetőleg az Szja-tv. alapján költségként elszámolható.

Magánszemély vállalkozó

A magánszemély vállalkozónál az önmaga után elszámolt személyi jellegű ráfordítás címén - az említett törvényekben foglaltaktól függetlenül - ötszázezer forintot kell figyelembe venni. A településen kívül változó munkahelyen foglalkoztatott személyek esetében a ráfordítást annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezeknek a személyeknek a tényleges irányítása folyik.

Részletszámítás

A részletszámítás úgy történik, hogy a vállalkozó összes személyi ráfordításának összegét 100 százaléknak véve meg kell állapítani az egyes településekre eső személyi jellegű ráfordítások százalékos arányát, és ezt követően a vállalkozó adóalapjának olyan százaléka tartozik az egyes településekhez, amilyen arányt az előzőek szerint megállapított százalék képvisel.

Az eszközérték-arányos megosztás

Az eszközérték-arányos megosztás esetén a településhez tartozó, az adóév folyamán a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközök eszközértékének együttes összege arányában kell az adóalapot megosztani. Tárgyi eszköz mindaz a saját tulajdonú, bérelt, lízingelt eszköz, amely az Szvt. szerint tárgyi eszköz lehet. A tárgyi eszköz értéke (eszközérték) a tárgyi eszköznek a Htv. mellékletében meghatározott értéke.

Az eszközérték

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, illetőleg az Szja-tv. hatálya alá tartozó vállalkozó részben az említett törvények rendelkezései szerint az adóévben költségként elszámolható értékcsökkenési leírás, bérleti díj, lízingdíj összegét veheti eszközérték címén figyelembe. Ezen túlmenően az egyébként a tulajdonában lévő és a vállalkozás tevékenységéhez használt tárgyi eszközök után (amelyek a költségek között nem szerepelhetnek) a tárgyévet megelőző (de öt évnél nem korábbi) utolsó évben elszámolt értékcsökkenési leírás összegét, saját tulajdonú termőföld esetében aranykoronánként ötszáz forintot, saját tulajdonú telek esetében a beszerzési érték 25 százalékát kell eszközértéknek figyelembe venni.

A településen kívül, változó munkahelyen hasznosított tárgyi eszközök esetében az eszközértéket annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezek működtetésének tényleges irányítása történik, illetőleg - járműveknél - ahol ezt jellemzően tárolják.

Részletszámítás

A részletszámítás úgy történik, hogy a vállalkozó összes eszközértékének összegét 100 százaléknak véve meg kell állapítani az egyes településekre eső személyi jellegű ráfordítások százalékos arányát, és annak megfelelően a vállalkozó adóalapjának olyan százaléka tartozik az egyes településekhez, amilyen arányt az előzőek szerint megállapított százalék képvisel.

A komplex megosztási módszer

Az a vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az adóalapja meghaladta a százmillió forintot, köteles az adóalapot két részre - a személyi jellegű ráfordítás arányos megosztásának módszerével megosztandó és az eszközérték-arányos megosztás módszerével megosztandó részekre - osztani.

Az adóalap olyan hányadát kell a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás fent ismertetett módszerével megosztani, amilyen arányt a személyi jellegű ráfordítások összege képvisel a személyi jellegű ráfordítás és eszközérték együttes összegén belül. A fennmaradó adóalaprészre az eszközérték-arányos megosztás módszerét kell alkalmazni.

A megosztás egyéb szabályai

Az adóelőleg számításánál ugyanazt a módszert kell alkalmazni, mint az adó számításánál. Három egymást követő adóév folyamán csak egyféle megosztási módot lehet alkalmazni. Változatlan a szabály, hogy a megosztás módszerét, az adóelőleg és az adó számításának menetét a vállalkozónak - az adóhatóság által ellenőrizhető módon - írásban rögzítenie kell.

Kiss Daisy
A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszerével megosztandó adóalaprész megállapítása
AH = VAa
VAa+VAb

ahol

VAa = az összes személyi jellegű ráfordítás összege,
VAb = az összes eszközérték összege,
AH = a VAa ésVAb együttes összegén belül a VAa hányada.

Az adóalapnak az AH százalékban kifejezett hányadát a személyi jellegű ráfordítás arányában, az adóalapnak a fennmaradó részét pedig eszközérték-arányosan kell a települések között megosztani. u Az adott településre eső adóalap egyenlő az adott településre a személyi ráfordítással arányos megosztási módszerrel kiszámított részadóalap, valamint az eszközérték-arányos megosztási módszerrel kiszámított részadóalap együttes összegével. u Az egyes településekre eső adóalapok együttes összege egyenlő a vállalkozó adóalapjának összegével.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére