Ezredvég a világgazdaságban

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. január 1.) vegye figyelembe!

A vártnál gyorsabb javulás

Megjelent a Cégvezetés (archív) 22. számában (2000. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

1999 közepére a világgazdaság kiheverte az 1997-98-as regionális pénzügyi válságokat. A tavalyi növekedés általános lassulása az előző év végén megkezdődött kedvező folyamatok és az újabb, elsősorban pénzügyi bizonytalanságok - Brazília, Kína, Japán - eredőjeként alakult ki. A világtermelés 1999-ben a vártnál magasabb volt. A világkereskedelem ugyanakkor a tervezett ütemben, az előző évinél alig 0,1 százalékkal dinamikusabban, mindössze 3,7 százalékkal bővült.

 

Az 1999-re várt és a 2000-re prognosztizált növekedési adatok lényegesen magasabbak voltak az év végén, mint fél évvel korábban. Jól tükrözi ezt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) összehasonlítása saját májusi és októberi várakozásait illetően. 1999 novemberében az egész évre várható világtermelés-bővülés 0,7 százalékkal, a fejlett országok összességére vonatkozó előzetes növekedési adat pedig 0,8 százalékkal volt magasabb a májusban vártnál. A Valutaalap ugyanakkor arra számított, hogy az átalakuló országok összessége (beleértve tehát a volt Szovjetunió valamennyi utódállamát) 1,7 százalékkal jobb növekedési teljesítményt ér el 1999 egészében, mint amennyit májusban vártak. Meglepő módon ez a fordulat elsősorban az orosz gazdaság várakozásokhoz képest jobb (bár így is éppen csak stagnáló) teljesítményének a következménye, mivel a közép- és kelet-európai átalakuló gazdaságok növekedése 1,7 százalékkal alacsonyabb volt, mint a májusban várt.

A világgazdaság közelmúltjának talán legfontosabb jelenségét tükrözi, hogy a legpontosabbak az inflációs, következésképpen a kamatvárakozások voltak: az immár 1,5 százalék alatti fogyasztói árszínvonal-növekedés és a páratlanul alacsony kamatok mellett ugyanis viszonylag egyszerű a prognóziskészítés.

Az előzetes várakozásokhoz képest sokkal dinamikusabban emelkedtek a kőolajárak: az 1998-as drámai árzuhanás után 1999 közepén előbb helyreállt az 1997 végi piaci állapot, majd az év végére a nyersolaj világpiaci ára - kilencéves rekordot döntve - elérte a 25 dollár/barreles szintet. A kőolaj éves átlagára a hirtelen emelkedés ellenére sem érte el az 1997. évit. 1999 egészében estek az egyéb nyersanyagárak, bár jóval kisebb mértékben, mint egy évvel korábban - ez világszerte az alacsony fogyasztói árszínvonal-emelkedés egyik oka.

Míg a fogyasztóiár-emelkedés a hatvanas évek "aranykorát" idézi, ugyanez nem mondható el a változatlanul magas, egyes országokban - például Japánban és Dél-Koreában, illetve Csehországban és Szlovákiában - növekvő munkanélküliségről.

Optimista várakozások

A 2000-ről szóló prognózisok ugyancsak optimistábbak voltak az év végén, mint hat hónappal korábban - de sokkal kevésbé, mint 1999 vonatkozásában. A világtermelés várható növekedési üteme lényegében változatlan maradt - a fejlett országok növekedési teljesítményét azonban 0,4 százalékkal magasabbra várják. Hasonlóképpen optimista az előrejelzés a világkereskedelem alakulását illetően is. 1999 végén már látható volt, hogy viszonylag rövid ideig tartott, s gyakorlatilag 1998-ra korlátozódott az az ütemlassulás, amelyet az 1997-99 közötti regionális pénzügyi válságok - Délkelet-Ázsia, Oroszország, Brazília - váltottak ki. 1999-ben a fejlett országok visszataláltak a korábbi dinamikus növekedési pályára, noha tartósan nem lehet számítani az 1995-1997 közötti különösen magas, 4 százalék fölötti növekedés elérésére és fenntartására.

Rendkívül érdekes, új jelenség (teljesen ellentmond a kilencvenes évek korábbi tendenciáinak), hogy 1998-1999-ben a világkereskedelem bővülési dinamikájának csökkenése jóval jelentősebb volt a világtermelésénél, ami abból ered, hogy jelentősen romlott a regionális válságok által jobban sújtott fejlődő és átalakuló országok kereskedelmi teljesítménye.

Az 1998-1999-es növekedés lassulása az elmúlt 25 év negyedik számottevő megtorpanása. A világkereskedelem bővülése ugyanakkor 1985 óta nem volt olyan lanyha, mint 1998-ban (s aminél csak 0,5 százalékkal dinamikusabb kereskedelembővülést vártak 1999-re).

Debütált az euró

Az árfolyamok alakulása okozta 1999-ben a legnagyobb meglepetést. A bizonytalanságokat jelzi az euró, amely megszületését követően azonnal erősen gyengült, majd nyár végén-ősz elején csaknem visszanyerte induló árfolyamát, illetve a jen, amely előbb jelentősen vesztett értékéből, nyár vége óta azonban ugyancsak számottevően erősödött. Úgy látszik, mintha az illetékes pénzügypolitikusok a dollár, a jen és az euró leértékelését egyaránt szívesen látnák: várhatóan a dollár lesz a "győztes", így rövid távon az euró és a jen (további) erősödése várható.

Az euróövezet tizenegy országában folytatódik a gazdasági teljesítmények konvergenciája: a hihetetlen dinamikával - 1999-ben 7,5 százalékkal - bővülő Írországtól eltekintve a legmagasabb és a legalacsonyabb növekedési ütemek különbsége mindössze 1,5 százalék, s nagyon közel állnak egymáshoz az inflációs ráták, következésképpen a kamatlábak is. A munkanélküliség ugyanakkor változatlanul magas - talán 2000-ben már valamelyest 10 százalék alá kerül.

A japán gazdaság továbbra is stagnál, noha a délkelet-ázsiai térség számos országában megindult a növekedés.

Az Egyesült Államokban 1999 második negyedévében 2,2 százalékra csökkent a növekedési ütem - ez az elmúlt 38 negyedév legrosszabb növekedési teljesítménye -, a harmadik negyedév azonban ismét erőteljes növekedést hozott.

Kelet-európai körkép

Oroszországban nem enyhül a politikai és gazdasági bizonytalanság, ennek következtében igen gyengék nemcsak Oroszország, de a tőle erőteljesen függő kelet-európai országok konjunkturális kilátásai is. A régióban átlagosan 40 százalék felett van az infláció, változatlanul hatalmas a munkanélküliség, és stagnáló vagy ahhoz közeli növekedés várható - Oroszországban és Ukrajnában viszont 3-5 százalékos a visszaesés.

Közép-Európa legdinamikusabban fejlődő országcsoportja 1999-ben a Baltikum volt (és várhatóan 2000-ben is az lesz): a 4-5 százalékos növekedési ütem alacsony inflációval és elfogadható mértékű munkanélküliséggel társult, miközben a három nemzetgazdaság egyensúlyi pozíciói is kielégítőek voltak.

Lengyelországban a tervezett kétszeresére nőtt a folyó fizetési mérleg hiánya. Elérte a GDP 7 százalékát, ami elbizonytalaníthatja a külföldi hitelezőket és befektetőket. A dinamizmus 1999-ben számottevően csökkent: már nincs szó 6-7 százalékos növekedésről, mint 1996-97-ben, a gazdaság bővülése nem érte el a 4 százalékot.

Csehországban tovább tart a stagnálás: a kormány változatlanul adós az évek óta halogatott reformokkal, a vállalati gazdálkodás gyökeres átalakulását kikényszerítő pénzügyi fegyelem megteremtésével. Az infláció megközelítette a 10 százalékot, s tovább is emelkedhet. Változatlanul magas volt a folyó fizetési mérleg hiánya is.

Szlovákiában - az elhúzódó csehországi strukturális válságtól és stagnálástól egyáltalán nem függetlenül - gyönge maradt a gazdaság teljesítménye. 1999 végére legfeljebb "pozitív stagnálást", 12-14 százalékos inflációt és 9 százalékos munkanélküliséget vártak, miközben tovább nőtt mind a kereskedelmi, mind a fizetési mérleg hiánya.

Megnyugodtak a pénzpiacok

Noha 1999 a brazil bajokkal kezdődött, s még nem múlt el az orosz válság okozta sokkhatás sem, az év végül is a nemzetközi pénzpiacok megnyugvását hozta. A fejlett országok pénzpiacait sikerült stabilizálni: a nemzetközi pénzügyi intézmények (IMF, BIS, ECB) és számos központi bank határozott lépéseket tett a stabilizáció érdekében. A brazil válság nem vált fertőzővé, nem érte el az amerikai pénz- és tőkepiacokat, és nem okozott súlyos törést a legveszélyeztetettebb két latin-amerikai országban, Argentínában és Mexikóban sem. Latin-Amerika ellenállóképesebbnek bizonyult Délkelet-Ázsiánál - az érettebb pénzügyi rendszer és tőkepiacok, az erősebb vállalati szektor és a szigorúbb csőd- és felszámolási törvények eredményeként.

Ennek ellenére bejelentette idő előtti távozási szándékát Michael Camdessus, a Nemzetközi Valutaalap ügyvezető igazgatója. Maga az érintett magántermészetű okokra hivatkozott, azonban nem kétséges: az IMF a mexikói válság kezelése után Délkelet-Ázsiában sem volt képes hatékony gazdaságpolitikai tanácsadásra - nem beszélve Oroszországról, ahol súlyos felelősség terhelte az 1998 nyarán bekövetkezett pénzügyi válság kitöréséért, annak intenzitásáért.

A tőzsdeindexek 1998 közepétől 1999 októberéig minden fontos tőkepiacon folyamatosan emelkedtek. Nagy-Britanniában, Franciaországban és Kanadában a pénzügyi szektor papírjai jobban erősödtek, mint a részvénypiacok - Japánban és az Egyesült Államokban ellentétes tendencia érvényesült.

1999 októberében a Wall Street egy hét alatt 10-11 százalékot gyöngült - ezzel csaknem egyidejűleg a Fed 0,25 százalékkal megemelte a prime rate-et -, amihez a világ csaknem minden jegybankja - beleértve az Európai Központi Bankot is - hasonlóan kismértékű kamatemeléssel csatlakozott. Mindez jelentősen erősítette a piacok bizalmát. Az 1999 eleje óta tartó lassú, de egyenletes kamatemelkedés a világgazdaság főszereplőinek eltökéltségét tükrözi az infláció további kordában tartására.

A nemzetközi hitelpiacok likviditása 1998-ban számottevően csökkent (a szindikált hitelek összege visszaesett a két évvel korábbi szintre), s a likviditásszűkülés 1999 első felében is folytatódott. Sokan arra számítottak, hogy a tendencia az év végéig megfordul.

A származékos ügyletek piacán 1998-ban inkább megtorpanás, mintsem csökkenés volt észlelhető. A piacnak ez az immár évtizede legdinamikusabban növekvő szegmense 1999-ben tovább bővült, és várhatóan így lesz 2000-ben is.

A működő tőke útjai

A külföldi közvetlen befektetések állományának növekedési dinamikája sem lassult tavaly: az előző évi 684 milliárd dollárnyi működőtőke-export után 1999 végére 800, 2000-re pedig 1000 milliárd dollárnyi közvetlen külföldi tőkebefektetés prognosztizálható. Az összes külföldi közvetlen befektetésnek változatlanul legalább kétharmada összeolvadás vagy felvásárlás eredménye, azaz folytatódik a "merger-mánia". A legtöbb felvásárlás és fúzió (a piac viszonylagos fregmentáltsága következtében) továbbra is a gyógyszergyártásban és (a globalizációs kihívásokhoz való alkalmazkodás igénye, no meg a bankrendszerek univerzalizálódása miatt) a pénzügyi szférában, valamint a járműgyártásban (az optimális szérianagyságok növekedése okán) várható.

1998-99-ben ugyanakkor fokozódott a fejlett országok tőkeimportja - a pénzügyi válságok miatt csökkenő délkelet-ázsiai és latin-amerikai beruházási kedv következményeként. A kelet- és közép-európai átalakuló gazdaságok 1998-1999-ben - egyértelműen elsősorban az orosz pénzügyi válság következtében - a nemzetközi működőtőke-áramlások alig több mint 2 százalékát vonzották (szemben az 1995-1997 közötti 4-4,5 százalékos részesedéssel). Visszaesett a fejlődő országok működőtőke-kivitele - ez a tendencia nyilvánvalóan folytatódik 2000-ben (és alighanem 2001-ben) is.

A Nemzetközi Valutaalap előrejelzése a világgazdaság várható fejlődésének főbb mutatóiról (éves változás, százalékban)
  1999. októberi előrejelzés Változás a májusi előrejelzéshez képest
1997 1998 1999 2000 1999 2000
Világtermelés 4,2 2,5 3,0 3,5 0,7 0,1
- Fejlett országok 2,2 2,2 2,8 2,7 0,8 0,4
- Hetek 2,9 2,2 2,6 2,4 0,7 0,4
- Euróövezet (11 ország) 2,4 2,8 2,1 2,8 0,1 -0,1
- Egyesült Államok 3,9 3,9 3,7 2,6 0,4 0,4
- Japán 1,4 -2,8 1,0 1,5 2,4 1,2
- Németország 1,8 2,3 1,4 2,5 -0,1 -0,3
- Kína 8,8 7,8 6,6 6,0 0,0 -1,0
Világkereskedelem 9,9 3,6 3,7 6,2 -0,1 0,4
Import
- Fejlett országok 9,2 4,8 5,9 5,9 0,9 0,2
- Átalakuló gazdaságok 7,0 2,9 -2,8 8,2 -2,5 2,0
Export
- Fejlett országok 10,3 3,2 3,0 6,2 0,2 0,6
- Átalakuló gazdaságok 5,0 5,9 2,7 7,2 -3,7 0,6
Fogyasztói árak
- Fejlett országok 2,1 1,5 1,4 1,8 0,0 0,1
- Átalakuló gazdaságok 28,2 20,9 39,3 18,1 -1,6 5,7
Kőolaj világpiaci ára ($)* 20,0 13,1 16,7 18,0 36,4** -6,0**
6 hónapos LIBOR
USA-dollár 5,8 5,5 5,4 6,1 0,2 0,9
Euró 3,5 3,7 3,0 3,5 0,0 0,4
Forrás: IMF World Economic Outlook,
1999. Október
* éves átlagár ** százalék

WTO-kudarc

1999 leglátványosabb világgazdasági eseménye alighanem a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organisation = WTO) Seattle-ben szervezett konferenciájának csúfos kudarca volt. Seattle utcáin a vietnami háború elleni tiltakozások óta nem tapasztalt, 50 ezer embert megmozgató zavargások voltak. Az interneten szervezett globalizációs "monstre happeningen" közösen léptek fel az amerikai szakszervezetek, a bálnák életterét óvó környezetvédők, az Orvosok határok nélkül elnevezésű Nobel-békedíjas francia orvosszervezet, a "Seattle-i Leszbikus Bosszúállók", a francia parasztszervezetek és az észak-amerikai anarchisták. Az utcákon terjengő könnygázfelhők eltakarták a konferenciateremben született fiaskót: hat év után sem sikerült elindítani a WTO első (millenniuminak tervezett) fordulóját, régiesebb kifejezéssel körtárgyalását.

A WTO (korábban a GATT) történetében mindeddig ismeretlenek voltak a tömegdemonstrációk, inkább a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank közös éves közgyűlései váltottak ki ilyen emóciókat és tüntetéseket. Nem teljesen véletlen, hogy a globalizáció ellen harcoló társadalmi szervezetek mostanában éppen a Kereskedelmi Világszervezetet tekintik fő célpontjuknak, miután a WTO az egyetlen nemzetközi gazdasági szervezet, amely szankcionálni is képes a szabályait megsértőket. A Valutaalap és a Világbank legfeljebb nem ad hitelt, de nem "büntethet".

A háttérben természetesen súlyos, egészen konkrét, országonként és ágazatonként jól körülhatárolható érdekkonfliktusok állnak. A fejlődő országok sérelmezik a fejlett országok munkaügyi előírásainak kötelezővé tételére - így a gyermekmunka tilalmára - vonatkozó amerikai javaslatokat; Brazília, Kína és néhány más fejlődő ország nehezményezi az amerikai dömpingellenes eljárások kiterjesztését - elsősorban az érintettek acélexportjával szemben; az Európai Unió hadakozik az agrárszubvenciók általános csökkentésének igényével; az amerikai szakszervezetek - az elnökválasztás évében - hatékonyan ellenzik Kína WTO-tagságát; a fejlődő országok nehezményezik a szellemi tulajdon védelmére irányuló egyre erőteljesebb amerikai törekvéseket stb.

A WTO első fordulójának témái az alábbiak lettek volna: a feldolgozóipari termékek nemzetközi kereskedelmének további liberalizációja, a nemzetközi agrárszubvenciók mérséklése, az internetes kereskedelem vámmentessége, teljes vámmentesség a legszegényebb országoknak a fejlett országokba irányuló iparcikk-exportjára, az érvényes megállapodások elfogadtatásának elősegítése, a szervezet dömping- és szubvencióellenes szabályainak felülvizsgálata stb. Az első forduló egyelőre nem kezdődik el.

Súlyos bizonytalanságok

2000-ben a növekedés átlagosan félszázalékos gyorsulása várható. A feltörekvő piacok pénzügyi helyzetének javulása, a túlfűtött amerikai gazdaság lecsillapodása - a jelenlegi tőzsdei "buborék" fokozatos leengedésének folytatódása s nem kipukkadása -, az euróövezet növekedésének félszázalékos gyorsulása, a japán kilábalás megkezdődése, vagyis minden fontos tényező kedvező alakulása esetén a világtermelés 3,5, a világkereskedelem 6-6,2 százalékkal bővülhet a millenniumi évben.

Súlyos bizonytalanságok terhelik ugyanakkor a növekedés lehetőségét.

  • Számos feltörekvő gazdaságnak változatlanul komoly pénzügyi zavarokkal kell szembenéznie, helyzetük romlása a megszokott eszközökkel nem látszik enyhíthetőnek.
  • Az egyesült államokbeli növekedéslassulás a vártnál erőteljesebb is lehet, ha fölgyorsul az infláció és/vagy kipukkad a tőzsdei buborék, illetve a magánszektor a vártnál gyorsabban pótolja az elmúlt években (évtizedben) fölhalmozódott megtakarítási hiányt.
  • Egyáltalán nem biztos, hogy tartós lesz az euróövezet magára találása: különösen törékenynek bizonyulhat a nyugat-európai növekedés negatív külső impulzusok esetén.
  • Távolról sem látszik visszafordíthatatlannak a japán gazdasági fellendülés újraindulása - a jen váratlan erősödése, a fogyasztásnövekedés "makacs" elmaradásával együtt tartós stagnálásra ítélheti a Felkelő Nap országának gazdaságát. Érdekes, hogy a japán szakemberek hosszabb ideje jóval optimistább előrejelzéseket adnak, mint a külföldi Japán-szakértők - de mindeddig a külföldi előrejelzések váltak be.
  • A világgazdasági bizonytalanságok alapvető forrása a dollár-, az euró- és a jenövezet eltérő növekedési teljesítményében rejlik, ez vezetett ugyanis a folyó fizetési mérlegek napjainkat jellemző súlyos egyensúlytalanságaihoz. Fokozza a problémákat az amerikai túlfogyasztás: manapság az amerikaiak éves diszponíbilis jövedelmük 160 (!) százalékát tartják értékpapírban - miközben a megtakarítási ráta "mínusz zéró". A tőzsdei árfolyamok csökkenése és a fogyasztás immár elkerülhetetlen visszafogása nehezen kezelhető egyensúlyi problémákat okozhat a másik két valutáris övezetben.

Ha az Egyesült Államokban nem sikerül elérni a túlfűtött gazdaság "sima földet érését", a világgazdaság egésze kisebb megrázkódtatás elé néz. A 2-3 évvel ezelőtti helyzethez képest annyival jobb a mai, hogy alacsonyak az inflációs ráták és kiegyenlítettek a kamatlábak.

A világgazdaság lokomotívjának szerepét immáron csaknem egy évtizede folyamatosan sikerrel betöltő Egyesült Államok növekedési teljesítménye kismértékben csökkent már 1999-ben is, s 2000-re további mérséklődés prognosztizálható. A növekedési ütem tartósan fenntartható - vélhetőleg 2-2,5 százalék körüli - mértéke azonban sok tényezőtől függ. Az amerikai növekedéslassulás tovagyűrűző negatív hatásai ellen a japán gazdaság tehet(ne) a legtöbbet: ilyen helyzetben már végképpen nem lesz tovább halogatható a világ által évek óta követelt pénzügyi, elsősorban fiskális lazítás.

A történelmileg példátlan, 4 százalékos negatív megtakarítás mellett a bővülő fogyasztás és értékpapír-vásárlás nem tartható fenn, érezhető az inflációs nyomás, a fizetésimérleg-hiány növekedése pedig a monetáris politika nagyon sikeres "finomhangolását" igényli. A negatív megtakarítás jelenlegi szintjének fenntartása ugyanakkor a magánszféra további eladósodását feltételezi - az éves GDP másfélszereséről annak kétszeresére!

Mivel a nettó magán- és állami megtakarítások összege megegyezik a külső deficit összegével, a költségvetési többletnek kell ellentételeznie a magánzsebek eladósodottságát. Kevés történelmi példát ismerünk arra, hogy a belső megtakarítások hiánya tartósan finanszírozható lett volna a külső eladósodás révén.

Ha mindez sikerül is, annak ára mindenképpen a növekedés számottevő lassulása lesz. A világgazdaság egésze számára a nagy kérdés: képes lesz-e Japán és az euróövezet pótolni azt a globális kereslethiányt, amelyet az amerikai növekedéslassulás teremt.

Régiónkénti várakozások

Az Európai Unióban a növekedéslassulás 1999-ben kisebb volt a korábban (1998/99 fordulóján) vártnál. 2000-ben ehhez képest valamelyes dinamizálódás várható, ez azonban érzékelhetően elmarad az 1996-97-ben regisztrált ütemtől.

Japánban továbbra sincsenek határozott jelei a gazdaság magára találásának, elfogadható növekedés kibontakozásának: amint 1999-ben, 2000-ben is egyszázalékosnál alacsonyabb gazdasági bővülés várható. Ez bizonytalanná teszi az egész délkelet-ázsiai régió rövid távú kilátásait, annak ellenére, hogy Dél-Koreában, Szingapúrban, Thaiföldön és Malajziában már 1999-ben is rendkívül dinamikus volt a növekedési ütem. Dél-Koreában az 1998-as 7 százalékos visszaesés után 7-7,5, a másik három országban 2-3 százalékos növekedés várható 2000-ben.

Kínában fennmarad a növekedés jelenlegi, 4-5 százalékos üteme - s aligha csökken a hatalmas ország félelmetes tőkevonzási teljesítménye: az Egyesült Államok után ma már Kínában működik a világ második legnagyobb külföldi közvetlen befektetésállománya.

Közép-Európában nem várható új tendenciák kibontakozása: Lengyelországban és Magyarországon 2000-ben továbbra is nemzetközi mércével mérve dinamikus, 4 százalék körüli növekedés várható. Csehországban és a cseh gazdaságtól ma is ezer szálon függő Szlovákiában 2000-ben is tart majd a stagnálásközeli makrogazdasági helyzet - növekvő munkanélküliség és emelkedő infláció mellett, a külkereskedelmi és a fizetési mérleg várható hiányának további növekedésével. A balti államok 2000-ben is fenntartják erőteljes növekedési teljesítményüket - komoly egyensúlyromlás nélkül.

Kelet-Európában tovább tart a bizonytalanság - a szovjet utódállamokban 2000-ben is a stagnálásközeli helyzet lesz a jellemző, országonként eltérő, 0-2,5 százalékos növekedési teljesítménnyel.

A továbbra is általánosan alacsony infláció talaján nincs fundamentális ok a kamatlábak számottevő mozgására - kivéve, ha alapvető változás következne be az Egyesült Államok (s azt követően elsősorban Japán) fiskális és/vagy monetáris politikájában. Az árfolyam-bizonytalanságok gyökere abban rejlik, hogy voltaképpen mindhárom nagy nemzetközi valuta - a dollár, az euró és a jen - gyengülése lenne kívánatos "hazai" szempontból. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok manőverezési lehetősége és képessége a legnagyobb, valószínű a dollár valamelyes gyengülése - mindenekelőtt az euróval szemben.

A világgazdaság ugyancsak súlyos, rövid távú bizonytalanságát jelentik a csúcsmagasságban lévő nyersolajárak: noha minden bizonnyal jelentősen csökkenni fog a 2000 első napjait jellemző 25 dolláros hordónkénti világpiaci ár, nem könnyű előre jelezni sem a csökkenés várható időpontját, sem annak mértékét. A legvalószínűbb prognózisnak a 2000 végére várt 21-22 dollár látszik, az éves átlagár 22-23 dollár között alakulhat.

Az egyéb nyersanyagok áraiban nem lehet jelentős változásokra számítani, a mezőgazdasági nyerstermékek világpiaci árainak ingadozási sávja szűkül, számottevő emelkedés nem prognosztizálható.

A világgazdaság fejlődésének kulcskérdése 2000-ben - de minden bizonnyal középtávon is - a fejlett országok közötti növekedésiütem-különbségek, valamint a fizetésimérleg-hiányok fenntarthatósága, illetve esetleges kiegyenlíthetősége. A világgazdaság ma sokkal dinamikusabb növekedési lehetőségeket rejt magában, mint egy évvel ezelőtt - de rövid távú kilátásait továbbra is súlyos bizonytalanságok rontják.

Növekedés, infláció és munkanélküliség az Európai Unióban (az előző év százalékában, illetve százalékban)
  GDP Infláció Munkanélküliség
1999 2000 1999 2000 1999 2000
Belgium 1,4 2,5 1,1 1,2 9,2 9,2
Németország 1,4 2,5 0,4 0,8 9,1 8,6
Spanyolország 3,4 3,5 2,1 2,1 15,7 14,0
Franciaország 2,5 3,0 0,5 1,1 7,5 6,9
Írország 7,5 7,0 2,0 2,0 6,5 6,2
Olaszország 1,2 2,4 1,5 1,6 11,7 11,4
Luxemburg 3,5 4,4 0,7 1,4 2,9 2,8
Hollandia 2,6 2,5 2,3 2,1 3,6 3,7
Ausztria 2,0 2,5 0,7 0,9 4,3 4,2
Portugália 3,0 3,2 2,3 2,2 4,6 4,6
Finnország 3,6 3,8 1,3 2,3 10,3 9,2
Euróövezet 11 országa 2,1 2,8 1,0 1,3 - -
Dánia 1,3 1,5 2,5 2,5 6,0 6,2
Görögország 3,3 3,6 2,3 2,2 10,3 10,2
Svédország 3,2 3,0 0,2 1,0 5,4 5,1
Nagy-Britannia 1,1 2,4 2,3 2,2 4,8 5,3
EU-15-ök 2,0 2,7 1,3 1,5 - -
Forrás: The European Survey, 1999. Október
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére