Befektetési alapok

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. január 1.) vegye figyelembe!

Etikai kódex és portfólió-átrendezés

Megjelent a Cégvezetés (archív) 22. számában (2000. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Bár a korábbi évek töretlen bővülése 1999-ben megállt a befektetési alapok honi piacán, a tőkepiac legtöbb szegmense mégis megirigyelhetné azt a dinamizmust, amely az alappiacot jellemzi. A bizalmat és a szakma színvonalát igyekezett javítani a szolgáltatók döntő többségét összefogó Bamosz azzal, hogy a tagokra kötelező érvényű etikai kódexet fogadott el. További javulást hozhat, ha a befektetési alapokról szóló, kissé elavult törvényt az Országgyűlés az idén módosítja.

 

A befektetési alapokat jellemző legfontosabb mutatókból az derül ki, hogy kezelőik 1999 során bizalmatlanok voltak a hazai értékpapírpiacokkal szemben. Tavaly ugyanis visszaesett a részvényalapok, sőt általában a magyar értékpapírokba fektető alapok piaci részesedése, és az időszak legvonzóbb alapjai a külföldön az OECD-országok részvényeibe, vállalati és államkötvényeibe invesztáló alapok, illetve a folyószámlára emlékeztető konstrukciójú pénzpiaci alapok voltak. Nemcsak az újonnan induló alapok határozták meg rendre ily módon befektetési politikájukat, de a meglevőek közötti tőkeátcsoportosítás nyertesei is az ilyen instrumentumok voltak. Mellettük legfeljebb olyan új konstrukciók mutatkoztak be, mint a kötvény- és részvényindexalapok, amelyek valamilyen meghatározó piaci mutatószámot (indexet) követnek, vagy a fedezeti (arbitrázs) műveletekre szakosodott alapok.

A tendenciákat több összesített számadat is alátámasztja. Ilyennek tekinthető a Magyar Nemzeti Bank szokásos (negyedévente publikált) tanulmánya, amelyben a jegybank a hazai értékpapír-állományok tulajdonosi megoszlását veszi számba, ilyen a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetségének (Bamosz) havi összesítése, amelyben a meghatározó alaptípusokban fekvő vagyonokat számszerűsítik, illetve erre rímeltek az alapkezelők 1999 első féléves tájékoztatói is. (Ennél frissebb adatok az egyes portfóliókról még nincsenek, mert azok összetételéről csak félévente, az időszak lezárását követő hatvan napon belül kell tájékoztatót közzétenni, az év végi számokról így csak február után készíthető összesítés.)

Tulajdonosi összetétel

A Magyar Nemzeti Bank háromnegyed éves (azaz szeptember 30-i fordulónappal lezárt) tanulmányából kiderül (az év végi összetételről február 22-én jelenik majd meg a tanulmány), hogy a tavalyi év első kilenc havában a befektetési jegyek összesített nettó eszközértéke 337,6 milliárd forintról 406,5 milliárd forintra nőtt, ám a legkockázatosabbnak tekinthető portfólióelem, vagyis a részvények összesített értéke mindeközben 30,7 milliárd forintról (fokozatos mérséklődéssel) 19,2 milliárd forintra csökkent. A részvények visszaeső értékét, illetve a meglevő növekményt az alapkezelők döntően állampapírokkal, pénzeszközökkel, illetve külföldi értékpapírokkal töltötték fel. Az ominózus időszak 69 milliárd forintos nettó eszközérték-növekményével szinte tökéletes szinkronban van az állampapírok befektetésbeli arányának látványos előrelépése a háromnegyed év során, hiszen az 1999 eleji 293 milliárd forintról 77 milliárd forinttal, 370 milliárd forintra nőtt az állomány.

A Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége az alapok típusai szerint ad közre havonta portfólióarányokat. A szokásos publikációk időcsúszása miatt egyelőre 1999 első tíz hónapjáról áll rendelkezésre adat. A hat megkülönböztetett alaptípus (kötvényalap, részvényalap, vegyes alap, pénzpiaci alap, ingatlanalap, külföldön befektető alap) szerinti adatok nem hasonlíthatóak össze az előbb ismertetett MNB-számokkal, aminek oka részben az eltérő záróidőpont, részben pedig az, hogy itt nem a portfólióban levő értékpapírokat összesítik, hanem csak alaptípusonként különböztetik meg a portfóliókat. Mindenesetre a Bamosz-alapok összesített nettó eszközértéke az 1998. decemberi 333,8 milliárd forintról 1999 októberének végére 403,6 milliárd forintra nőtt. A vagyonváltozási tendencia némileg azonos, hiszen a kötvényalapok súlya 61 (1998. december: 55) százalékra emelkedett, a vegyes alapok aránya (melyekben részvények is vannak) 16 (21) százalékra csökkent, a biztonságos pénzpiaci alapok súlya 14 (12) százalékra nőtt, a külföldre fektető alapok részesedése 5 (6) százalékra apadt, a részvényalapok már csak 2 (4) százalékot tesznek ki, az ingatlanalapok szintén 2 százalékot. Örvendetes újdonság lehet, hogy miután zárt végű ingatlanalap már évek óta nem indult, amióta (az orosz válsághoz kapcsolódóan) a tőkemegtakarítások egy része a reálmegtakarítások felé áramlik, és érezhető ingatlanboom köszöntött be, egy újabb piaci szereplő, a K&H Bank alapkezelő leányvállalata tervez ingatlanalapot indítani.

Végül a harmadik számsorból, a nyílt végű befektetési alapok féléves tájékoztatóit figyelembe véve, az világlik ki, hogy a tavalyi első félév 1999. június 30-i fordulónapján működő 83 nyílt végű alapban 380 milliárd forint vagyon feküdt, ennek túlnyomó része (76 százaléka) állampapír-befektetés volt, a hazai részvények állománya csak 5 százalékot adott, a devizarészvényekben tartott tőke 4 százaléknak felelt meg, a hazai vállalati kötvények 3 százalékot tettek ki, a devizarészvények pedig 1 százalékot. A maradékot adó egyéb állományban elsősorban bankbetétek, illetve az MNB által kibocsátott kötvények szerepeltek.

A befektetési alapok éves összesített vagyonváltozásával kapcsolatban mindenesetre kitűnik, hogy a kisbefektetők továbbra is kedvelik a likvid, népszerű befektetési formát, így az összvagyon könnyedén átlépte az újabb álomhatárként megfogalmazott 400 milliárd forintot, ám még mindig nem tudta bevonni a lakossági megtakarítások 10 százalékát.

A további portfólióátrendeződési tendenciák természetesen az alappiacok hangulatától is függnek. A befektetési alapok jegyeit vásárlók jellemzően követő stratégiát alkalmaznak, azaz akkor kezdenek mondjuk egy részvényalap jegyeiből vásárolni, ha a részvénypiac optimista. Szintén befolyásoló tényező lehet, hogy miként alakul az adózási környezet, lesz-e új befektetési alapokról szóló törvény, megfelelő számviteli szabályozás alakul-e ki.

Az átrendezési trendre egy újabb bizonyíték lehet az újonnan elindított alapok befektetési politikája is. Egy-két tavalyi piaci újdonság, mint a MAX-ot leképező kötvényindexalapok, a részvényalapok benchmarkjaként kifejlesztett RAX-indexet követő részvényindexalap mellett zömében a legbiztonságosabb, az OECD-országok piacain befektető devizaalapokkal, illetve folyószámla jellegű pénzpiaci alapokkal találkozhattunk.

Növekedési ütem

Az alapok összesített vagyonváltozása még mindig gyorsabb ütemű ugyan, mint a lakossági megtakarítások bővülése, ám a korábbi extenzív, robbanásszerű, évente vagyonduplázódással járó piacbővülés már a múlté: a nettó eszközérték növekedése lelassult, és a félév során tapasztalható bővülés nem is annyira az újabb befektetők megjelenésének, vagy látványos jegyvásárlásnak a következménye, hanem inkább a magához térő kötvény- és részvénypiacok miatti, egy jegyre jutó nettó eszközérték növekményének. Az elérhető hozamok csökkenése általánosságban is rontotta az értékpapírpiacok vonzerejét, elég csak arra gondolni, hogy a likviditás több részpiacról is eltűnt, a BÉT és a BÁT forgalma pangott, különösen szembetűnő volt a visszaesés a származékos piacokon. A befektetők bizonyára átcsoportosították pénzük egy részét a tavaly jóval magasabb megtérüléseket ígérő ingatlanpiacra. Az ingatlanalapok révén a boom ugyan a befektetési alapok piacán is nyomot hagyhatott volna, mindazonáltal erre utaló jelet nem lehetett tapasztalni. Az ingatlanalapok a fejlettebb pénzügyi kultúrájú országokban is rendre zártvégűek (az ingatlanok értékesítése, megvétele hosszabb folyamat, fontos, hogy az alapkezelő meg tudja tervezni, mikor mennyi pénz áll a rendelkezésére), itthon viszont a zárt végű alapoknak "leáldozott". Új zárt végű alapok nem indulnak, a már tőzsdén levőkre elvétve kötnek üzletet. Zárójelben megjegyezhető ugyanakkor, hogy a tőzsde két leglikvidebb zárt végű alapja ingatlanokra szakosodott (a Pillér Első és Második Ingatlan Befektetési Alapja).

Az alapkezelők helyzetét az értékpapírpiacok pangása mellett némileg az infláció csökkenése és a piac telítődése is rontotta. Nem feltétlenül jó marketingüzenet a még elvétve megtalálható hozamgaranciás konstrukcióknál a garantált hozam folyamatos csökkentése (még ha ez nem is az alapkezelő bátortalanabb befektetéseivel, hanem a csökkenő kamatkörnyezettel magyarázható), illetve nehéz egy stagnáló, szűkülő piacon új konstrukcióval megjelenni, de még a piacon levőknek is nehéz a működés feltételeit megőrizni. A fokozódó versenyben ugyanis még mindig csökkennek a díjak, ám a pluszszolgáltatások körét (internetes információk, alapcsaládon belüli ingyenes átcsoportosítás, telefonon keresztüli ügyintézés) illik növelni. Ami a piaci szereplők számát illeti, itt csökkenés várható, hiszen az alapok egyharmadának nettó eszközértéke 200 millió forint alatt maradt, ez pedig biztosan a méretgazdaságossági minimum alatti vagyon. A piac jövőben is várható tisztulása már meg indult, három kisebb alapnak is búcsút mondhattunk.

Szerencsére az alapok piacát a brókercégek tisztulási hullámát jellemző botránysorozat eddig elkerülte, a kivezetések csendben zajlottak.

A további átrendeződés veszélyeztetettjei az alacsony vagyonú, szűk forgalmazói lehetőségeket felmutató alapkezelők lehetnek, ez azonban nem biztos. Mert amíg jelenleg a kritikus nagyság elérését erősen befolyásolja az értékesítési hálózat kiterjedtsége, az internetes jegyzés lehetősége új távlatokat nyit. Ahhoz azonban, hogy az alapokba befektetett tőke jelentősen növekedjen, s ne pusztán a torta újraosztását okozza egy-egy újabb alap megjelenése, ma még mindez kevésnek tűnik.

Nemzetközi alapok és specializáció

A piacon még újdonságokkal lehetett előrukkolni, hiszen a nemzetközi részvény- és kötvénybefektetések palettája gyakorlatilag kimeríthetetlen. A honi részvény- vagy éppen vállalatikötvény-befektetésekre specializálódó alapkezelők alig-alig tudják magukat társaiktól megkülönböztetni, olyannyira meghatározott az a néhány kötvény és részvény, amelyből az alapkezelők választani tudnak. A legújabban (immár a második félévben) elindított alapok közül a Europool Alapkezelőnek a Hunnia Deviza Kötvény Alap elnevezésű konstrukciója szinte kizárólag a legfejlettebb országok állampapírjaiba és nagy biztonságú vállalati kötvényeibe fektet, míg a Quaestor a Zürich pénzügyi csoporttal karöltve indított devizakötvényekbe és devizarészvényekbe egyaránt invesztáló instrumentumot, a Procent Befektetési Alapkezelő Kft. szintén nemzetközi alappal lépett piacra (a zürichi Vontobel Bank által irányított devizaalappal). A legnagyobb alapot (OTP Optima) magáénak tudó OTP Alapkezelő is meghirdette saját globális (Európában, Észak-Amerikában, sőt a Távol-Keleten is befektető) nemzetközi alapját OTP Platina néven. Két, nemzetközi banki háttérrel is rendelkező alapkezelő cég ismert nyugati index lefedésével próbálkozott. A tízéves CA IB Értékpapír Rt. befektetési alapkezelő cége CA Selecta néven indított a nyugat-európai tőzsdéken jegyzett legnagyobb vállalatok részvényeibe fektető alapot, amelynek befektetési politikája pontosan megegyezik a legnagyobb osztrák alapkezelő, a Capital Invest által irányított azonos nevű alapéval.

A CA alapcsalád immár hetedik tagjaként megjelenő nemzetközi alap októberi jegyzése azután szokatlan sikerrel zárult, hiszen amíg általában az induló alapoknál éppen csak lejegyzik a szükséges 100 millió forintos indulómennyiséget, a Selecta jegyeiből 1,786 milliárd forint értékben vettek a befektetők. Az alap az FTSE Eurotop 100 indexet követi, amely a száz legnagyobb európai tőzsdecég átlagos árfolyamváltozását jelzi. A mintául szolgáló ausztriai Selecta már 1956 óta fektet nyugat-európai részvényekbe, és rendre elérte, illetve túlszárnyalta a referenciaindexet. A tüköralap indítását az is indokolta, hogy egyes elemzők szerint az Egyesült Államok részvénypiacai túlértékeltek, így megindulhat egyfajta tőkeátcsoportosítás az Egyesült Államokból Európába. Az alapkezelő olyan szempontból is újított, hogy a meglevő nemzetközi alapok portfólióit letisztította. A CA Devizarészvény Alap ezentúl kizárólag amerikai részvényekbe, a korábbi CA Növekedési Alap pedig kelet-közép-európai (elsőként magyar, cseh, lengyel) részvényekbe invesztál.

Nem sokkal később hasonló konstrukcióval jelentkezett egy addig ismeretlen piaci szereplő. Az ING-csoport októberben alapított alapkezelő leányvállalata, az ING Befektetési Alapkezelő Rt. rögtön egy nemzetközi részvényekbe fektető instrumentummal debütált, az ING Globális Részvény Befektetési Alappal, amely a Selectával ellentétben nem pusztán Európára, de az egész világra kiterjeszti fókuszát.

Az alapkezelő azonban ezt az alapot érezhetően a nagybefektetőknek szánja, hiszen minimálisan 10 millió forintos jegyzési, illetve későbbi vásárlási mennyiséget kötött ki.

Észrevehető lépések

A hazai befektetésialap-piac összvagyonának egynegyedét kezelő Budapest Alapkezelő Rt. is elsősorban a nemzetközi piacokon lát előrelépési lehetőséget.

Ahogy az alapkezelő munkatársai elmondták, a magyar piacon a különböző konstrukciók közül az idén jellemzően a kiszámíthatóbb hozamú pénzpiaci és kötvényalapokat preferálták, a honi részvénypiacon azonban nehézségei vannak az alapkezelőnek. A relatíve kicsi Budapesti Értéktőzsde kapitalizációja 14 milliárd dollár, ami elmarad a 23 milliárd dolláros lengyel piactól, igaz, a 12 milliárd dolláros cseh tőzsdét veri. Ha a 12 milliárd forintos összrészvény-portfólióval rendelkező Budapest Alapkezelő lépni próbál, nem tudja úgy megtenni, hogy azt ne vegye észre az egész piac. Amennyiben a kevés hazai likvid részvény ellenére az alapkezelő mégis növelni kívánja valamely Budapest-alap részvényhányadát, akkor szintén külföldön kell próbálkoznia. Már piacon vannak a Credit Suisse Asset Managementtel közösen menedzselt, OECD-országok részvényeibe és kötvényeibe fektető nemzetközi alapok, ám várhatóan szóba jön egyfajta regionális nyitás is a közeljövőben. A három piacvezető szereplő elsősorban azért lehetett sikeres, mert az anyabankok széles fiókhálózattal rendelkeznek, ami igencsak megkönnyíti a forgalmazást.

A széles fiókhálózat a K&H Banknál is adott, amelynek alapkezelője szintén nagy terveket dédelget. A ma meglevő három alapjából jól körülhatárolható befektetési politikát és kockázati szinteket képviselő alapcsaládot próbál létrehozni, amelyben pénzpiaci, kötvény- és részvényalap is megtalálható lesz. A jövőben a forintalapú befektetési alapokra szakosodott három alapot két nemzetközi alap is kiegészítheti.

A Bamosz-alapok összesített vagyona
Időpont Vagyon (milliárd forint)
1994. december 31. 36,5
1995. december 31. 56,8
1996. december 31. 120,3
1997. december 31. 270,7
1998. december 31. 333,8
1999. október 31. 403,6
Forrás: Bamosz

Besorolási irányelvek

Az 1993-ban alakult és a 31 hazai alapkezelőből 27-et tömörítő érdekvédelmi szervezet, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz) a befektetők tisztánlátása és az alapok hozamainak összehasonlíthatósága miatt a nyílt végű befektetési alapok egységes kategorizálását szorgalmazza. A szövetség ezért elkészített egyfajta szabálykönyvet az alapok egységes besorolásához, amelynek alapját az EU hasonló témájú direktívái adják. A kategorizálással minden alaphoz hozzáilleszthető lesz egyetlen (természetesen elnagyolt) jelzőszó, amiből következtetni lehet az illető alap befektetési politikájára. A felsorolt négy kategória a részvény-, a kötvény-, a pénzpiaci és a vegyes alap. A kategorizálás eleve lemondott a zárt végű és az ingatlanalapok minősítéséről, igaz, ez a piaci rész jelen körülmények között amúgy sem tűnik fejlődésképes csoportnak a (törvényi szabályozás megváltoztatására lenne szükség).

Visszatérve a besorolási irányelvekhez, a Bamosz kategorizálása szerint a részvényalapok portfóliójában a részvények arányának folyamatosan 50 százalék fölött kell lennie. A kötvényalapok hitelviszonyt megtestesítő papírokat tartanak, a részvények aránya nem haladja meg a 10 százalékot. A pénzpiaci alapok rövid távú hitelviszonyt megtestesítő papírokkal rendelkeznek, ahol az eszközök átlagos, módosított hátralevő futamideje fél évnél nem hosszabb. Végül vegyes alap minden, a fenti feltételeknek nem megfelelő alap. A fenti szabályok annyiban különböznek az EU jellemző szabályaitól, hogy ott a részvényalapokban legalább 66 százalék a részvényhányad (nyilván nagyobb választék is áll az alapkezelők rendelkezésére), illetve a pénzpiaci alapok átlagos hátralevő futamidejének csak egy évnél kell rövidebbnek lennie.

A legnagyobb befektetési alapok vagyona (december 30-i adatok alapján)
Alap Kezelt vagyon (milliárd forint)
I. OTP Optima 185,2
II. Budapest Számlafedezeti 35,5
III. Budapest I. 34,0
IV. Budapest II. 25,0
V. CA Pénzpiaci 16,7
VI. Budapest Növekedési 16,6
VII. CIB Kincsem 15,9
VIII. Postabank Hozamgarancia 8,5
IX. CA Kötvény 8,1
X. ABN Amro Aranykosár 7,2
Forrás: Magyar Tőkepiac

Etikai kódex

A Bamosz októberi rendkívüli közgyűlésén etikai kódexet fogadott el. A befektetési alapokról szóló törvény a piaci szereplők szerint igencsak "szigorú", de mégsem szabályozhat minden esetet. Így már korábban megfogalmazódott az igény egy egységes etikai irányelvgyűjtemény létrehozására, aminek deklarált célja a szakma erősítése és tekintélynövelése, ezáltal a meglevő és a leendő befektetők bizalmának elnyerése. Az etikai kódex előkészítése egy éve kezdődött, és végül a munkálatokban részt vevők 15 pontban (részben a tagokra kötelező érvényű normákban, részben nem kötelező ajánlásokban) foglalták össze az irányelveket. A tagság gyakorlatilag egyhangúan támogatta az etikai kódex elfogadását, legfeljebb egyes pontok kapcsán voltak kisebb szakmai viták.

A normák betartását a Bamosz etikai bizottsága felügyeli majd, amely a normák megszegése esetén háromfajta szankcióval élhet: belső "elbeszélgetést" kezdeményezhet, határozatokat hozhat, amelyeket a Magyar Tőkepiacban nyilvánosan közölhet, végül a legsúlyosabb esetekben kizárhatja a Bamosz soraiból az érintett tagot.

A személyi és technikai feltételekkel foglalkozó norma kissé általánosan arról szól, hogy az üzletkötésre feljogosított személyeknek megfelelő szakvizsgával és "jó üzleti hírnévvel" kell rendelkezniük, őket az alapkezelőknek be kell jelenteniük a Bamosznak, miként a későbbi változásokat is tudatniuk kell a Szövetséggel.

A technikai feltételek a naprakész könyvelést, az egyes portfóliókat elkülönítetten kezelni képes informatikai rendszert ölelik fel. Az eredeti tervekhez képest végül - az informatikailag kevésbé felkészült alapkezelők kérésére - a naprakész könyvelést csak 2000. június 30-tól kell bevezetni, akkor is elegendő analitikai szinten.

Az eszközérték-számítással kapcsolatban a kódex normát és ajánlást különít el. A kötelező érvényű szabályok között a Bamosz-tagok vállalják, hogy a letétkezelő rendelkezésére bocsátanak minden, a tárgynapig felmerült ügylethez kapcsolódó releváns információt, illetve a tárgynapi eszközérték tartalmazza is a múltbeli ügyletek hatásait. A Bamosznak egyébként külön ajánlása van az egyes értékpapírtípusok értékelési eljárására is, ezeket is el kell fogadniuk a tagoknak. Az egyes eszközökre külön-külön kitérő, részletes értékelési eljárásokról szóló ajánlás egyébként megtekinthető a szövetség www.bamosz.hu című honlapján. Az etikai kódex eszközértékkel foglalkozó részében a Bamosz azt kifogásolja, hogy az értékelés alapjául szolgáló árfolyamok igen heterogének lehetnek, ezért a jövőben a Bamosz maga fog adatot szolgáltatni, és azt ajánlja, hogy a letétkezelő bankok az ő adatait vegyék a nettó eszközérték-számítás alapjául.

Kötelező normaként fogalmazta meg a Bamosz az egységes és naprakész információs adatbázis létrehozását. Az információk három alapvető kört érintenének, az alapkezelő cégek legfontosabb adatait (tulajdonosi struktúrát, munkatársak számát, elérhetőségeket), az egyes alapokkal kapcsolatban felmerülő költségeket (alapkezelői, letétkezelői, könyvvizsgálói díj, forgalmazási költségek stb.), illetve az alapok jegyeinek árfolyamát, múltbéli hozamokat (91 napra, 182 napra, illetve 1, 2, 3, 5 és 10 évre - amennyiben ezek a futamidők már értelmezhetők). A begyűjtött és naponta frissített adatokat a Bamosz kérésre eljuttatja az érdeklődő befektetőknek, újságíróknak, illetve hamarosan - a gyorsabb és egységesebb kiszolgálás végett - az információs adatbázis kikerülhet a világháróra, és a szövetség honlapján keresztül lesz elérhető.

A hozamszámítás részleteivel foglalkozó norma szerint a jövőben állandó időperiódusokra (3, 6, 9, 12 hónapra) szabad hozamokat közölni, az alapkezelőknek az ügyfél tényleges hozamát (jutalékokkal csökkentett megtérülését) is elérhetővé kell tenni. Ehhez szükség van egy modellportfólióra (például a fix költségek allokálása miatt), amelynek mérete egymillió forint lesz. Az alapkezelőknek valamennyi alapjukhoz viszonymutatót (benchmarkot) kell meghatározniuk, és egy egyéves átmeneti időszak után tartózkodniuk kell az annualizált hozamok feltüntetésétől. Az átmeneti időszakban a nominális hozamok mögött zárójelben még közölni lehet az annualizált hozamokat is.

Felmerült olyan javaslat is, amely szerint a különböző alaptípusokhoz eltérő hozampublikálási szabályokat lehetne társítani. Az ötlet szerint a pénzpiaci alapok egy hónap, a kötvényalapok három hónap, a vegyes alapok hat hónap, míg a részvényalapok tizenkét hónap után közölhetnének először hozamot. Végül a tagok úgy ítélték meg, hogy a részvényalapok egyéves "némasága" túl szigorú szabály, ráadásul a rendszerben bonyodalmat okozott volna a besorolásváltások kezelése, így maradt az a verzió, amely szerint valamennyi alap három hónapnyi működés után publikálhat hozamokat.

Összeférhetetlenségi szabályok

A marketingelveket szabályozó norma a nyilvános reklámokra és a belső tájékoztató anyagokra is vonatkozik, célja az ügyfelek reális tájékoztatásának megteremtése, a tisztességes összehasonlítások kialakítása. A pontok között a fentieknek megfelelő hozamszámítás mellett a norma tiltja a három hónapnál rövidebb időszakok alapján számolt hozamok publikálását. Nem szabad eltitkolni a kockázatokat és a költségeket, illetve utalni kell arra, hogy a múltbeli számok nem szavatolják a jövőbeli teljesítményt, valamint hogy az alapcsalád egy alapjának eredményessége nem biztosítja a többi családtagét. Az összeférhetetlenségi szabályok között az alapkezelő és a letétkezelő viszonyáról szól az a két pont, amely szerint a letétkezelő és az alapkezelő között ne legyen 10 százaléknál nagyobb tulajdonosi összefonódás, illetve a két cégnek ne legyen azonos vezető állású alkalmazottja, tisztségviselője. Külön pont kezeli a költségek egyértelmű és öszszehasonlítható meghatározását, amelyhez az etikai kódex két verziót is bemutat: az egyikben a felmerülő költségek százalékos értékének pontos feltüntetése szerepel, a másikban konkrét befektetési összegre adja meg forintban a költségeket. Az alapkezelő cégek által kezelt alapok közötti tranzakcióról szólva a kódex kimondja: az alapkezelő cég az általa kezelt portfóliók között semmilyen megkülönböztetést nem tehet, amennyiben pedig két általa kezelt alap között üzletet köt, akkor piaci árakat kell alkalmaznia. Újdonság, hogy a továbbra is kötelező tartalmú kibocsátási prospektus mellett a legfontosabb adatokról (ezeket két ajánlott változatban foglalja össze a szabályzat) úgynevezett rövidített tájékoztatót is készíteniük kell az alapkezelőknek.

Az már csak az ajánlott szabályok közé tartozik, hogy a Bamosz nem javasolja az alapkezelőknek a garanciavállalást, vagyis a számszerűsített hozamgaranciák megfogalmazását, az ominózus hozamgaranciás ügyletek ugyanis sok gondot okoztak a brókercégeknek, és a leggyakrabban felemlített csődök okozói az ilyen (tömeges) szerződések voltak. Ebből kisebb vita kerekedett, volt olyan alapkezelő, aki a garanciavállalás tiltását olyan versenykorlátozásnak vélte, amelyet a garanciát vállalni nem akaró vagy éppen nem tudó alapkezelők kényszerítenek rá a többiekre. A többség szerint azonban piacidegen a garanciavállalás, hiszen nem csak a hozam-, de akár egy tőkegarancia is komoly veszteségeket okozhat az alapkezelőnek, és ami kiemelten fontos: számvitelileg sem tisztázott, hogy miként kell fedezetet képezni erre (az alapkezelői díjak aligha elegendőek a célra).

Szintén az ajánlás kategóriába tartozik az alapok befektetési céljának egyértelmű megfogalmazása, amibe beletartozik a stratégia, a célpiacok, a potenciális termékek, a limitek és a különleges kockázatok megszövegezése. A Bamosz azt javasolja, hogy az alapkezelő saját pénzeszközeit rövid lejáratú állampapírokban, illetve a saját alapok befektetési jegyeiben tartsa. Végül a Bamosz további két pontban ad ajánlást a letétkezelői tevékenység ellátásának etikai kérdéseiről, illetve a belső szabályzatok tartalmáról. Ez utóbbinak leglényegesebb része az úgynevezett partnerlimitek létrehozása. Az alapkezelővel kapcsolatba kerülő pénzintézetekre, befektetési szolgáltatókra alaponként összegszerű, illetve a vagyon százalékában megfogalmazott limitek bevezetését javasolja a Bamosz.

A Bamosz vezetői hangsúlyozták, hogy a 2000 januárjától érvényes etikai kódexet a bizottság folyamatosan javíthatja, kiegészítheti. Erre nyilván jó alkalmat kínálna a befektetési alapokról szóló törvény nagyon sokszor megígért és eddig elmaradt megreformálása, amire a Bamosz vezetői az év első felében látnak némi esélyt.

A befektetési alapok jegyeinek tulajdonosai
Tulajdonos Jegyvagyon (milliárd forint)
1997. XII. 31. 1998. XII. 31. 1999. IX. 30.
hitelintézetek 4,2 7 6,1
egyéb jogi személy 35,9 55,2 69,3
háztartások 206,2 268,1 324
külföldiek 7,2 7,3 7,1
összesen 253,5 337,6 406,5
Forrás: MNB
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére