Agrárhelyzet és csatlakozás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. január 1.) vegye figyelembe!

A mezőgazdaság szerepe a kelet-közép-európai országokban

Megjelent a Cégvezetés (archív) 22. számában (2000. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Az Európai Unió keleti kibővülésének egyik legkényesebb területe a mezőgazdaság, ahol a tagjelöltek és az Unió érdekei a leginkább ütköznek. Míg a csatlakozás előtt álló országok a korlátlan piacra jutásban és az EU pénzügyi forrásaiból való egyenrangú részesedésben bíznak, addig az Unió a kibővüléstől elsősorban (agrár)értékesítési gondjainak megoldódását várja.

 

A mezőgazdaság jelentősége még mindig nagyobb a kelet-közép-európai országokban, mint az Európai Unióban. Ez részben azzal magyarázható, hogy ezek az országok jelentősebb agropotenciállal rendelkeznek, mint az EU. Míg az Unióban az összes terület 42 százalékát hasznosítják mezőgazdaságilag, addig a kelet-közép-európai országokban 56 százalékát. Átlagon felüli agropotenciállal rendelkezik Magyarország, Románia és Lengyelország. Mindhárom ország érdeke a természeti adottságok minél teljesebb körű kihasználása, a hazai szükségletet meghaladó agrártermelés fenntartása, illetve növelése.

A mezőgazdaság nemzetgazdasági jelentőségét mutatja, hogy a kilencvenes évek második felében a kelet-közép-európai országok összesített GDP-jének 7 százalékát adta a mezőgazdaság - az EU-beli 1,7 százalékkal szemben. Ugyanakkor, míg a csatlakozási tárgyalások első körébe bekerült országok (Csehország, Észtország, Magyarország, Lengyelország és Szlovénia) esetében a mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása 5,3 százalék volt, addig a második körbe tartozó országok (Bulgária, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia) esetében ez 13,1 százalék. Mivel további részaránycsökkenés valószínűsíthető a gazdaság többi ágának a mezőgazdaságnál dinamikusabb növekedése következtében, aligha kell attól tartani, hogy az első körös országok túlsúlyos mezőgazdasággal fognak az EU tagjává válni. Ebből a szempontból már most is ideális tagjelölt Csehország és Szlovénia, míg Románia erőteljesen „túlsúlyosnak" tekinthető.

A mezőgazdaság jelentősége 1996-ban
  Mezőgazdasági terület Termelés Agrárfoglalkoztatottak Agrárkereskedelem Élelmiszer-
kiadások az összes jövedelem %-ában
ezer ha összes terület %-ában Mrd ecu %, GDP száma (ezer) összes foglalkoztatottak %-ában összes export %-ában összes import %-ában
Lengyelország 18474 59,1 6,5 6,0 4 130 26,7 11,0 11,0 35
Magyarország 6184 66,5 2,1 5,8 298 8,2 17,5 5,1 24
Cseh Köztársaság 4279 54,3 1,2 2,9 211 4,1 5,7 7,5 31
Szlovénia 785 38,7 0,7 4,4 61 6,3 4,2 7,8 23
Észtország 1450 32,1 0,3 8,0 74 9,2 15,7 15,6 30
Első körös országok együttesen 31172 56,7 10,6 5,3 4 774 18,4      
Románia 14789 62,0 5,3 19,0 3975 37,3 8,8 7,6 58
Bulgária 6164 55,5 0,9 12,8 769 23,4 18,8 8,0 54
Szlovákia 2445 49,9 0,7 4,6 169 6,0 5,4 8,6 35
Lettország 3151 48,5 0,5 10,2 398 24,0 13,1 17,1 52
Litvánia 2521 39,0 0,3 7,6 208 15,3 16,8 13,4 39
Második körös országok együttesen 29070 55,0 7,8 13,1 5 519 27,9      
Tíz kelet-európai ország együttesen 60242 55,9 18,4 7,0 10 293 22,5      
EU-15-ök 135260 41,8 117,5 1,7 7514 5,1 7,4 9,6 18
Forrás: Agricultural Situation and Prospects in the Central and Eastern European Countries, Summary Report, Working Document, June 1998, European Commission

Foglalkoztatottság, kereskedelem

A fentieknél több gondot okoz az Unió számára, hogy a kelet-közép-európai országokban az EU-hoz képest a mezőgazdaság lényegesen nagyobb szerepet játszik a foglalkoztatásban, a vidéki lakosság - statisztikában nem mindig nyilvántartott - megélhetésének biztosításában. Míg az Unióban a mezőgazdaság az összes munkaerő mindössze 5,1 százalékát foglalkoztatja, addig a tíz említett országban 22,5 százalékát. E téren is eltérés tapasztalható az első és a második körös országok között: az előbbiek esetében az agrárszektor a munkaerőnek csak (!) 18,4 százalékát foglalkoztatja, a második körös országok esetében azonban közel 28 százalékát.

A tíz kelet-közép-európai országban a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma összességében 10 millió, szemben az EU-beli 7,5 millióval. Vagyis ha valamennyi tagjelölt a jelenlegi agrárfoglalkoztatottsági szinttel válna az Unió tagjává, akkor 130 százalékkal nőne az agrárfoglalkoztatottak száma. Ez elviselhetetlen teher lenne az Unió költségvetése számára, s jelentős szociális feszültségek keletkeznének.

A kelet-közép-európai országok vetésterületének megoszlása (ezer hektár, az összes szántó százalékában)
  Gabonafélék Olajos magvak Burgonya Cukorrépa Egyéb Összes szántó
1989 1997 1989 1997 1989 1997 1989 1997 1989 1997 1989 1997
Lengyelország 8311 8857 570 317 1859 1306 423 419 3237 3188 14 400 14 087
58 63 4 2 13 9 3 3 22 23    
Magyarország 2805 2935 465 573 72 69 120 98 1251 1038 4713 4713
60 62 10 12 2 1 3 2 27 22    
Cseh Köztársaság 1662 1686 122 276 115 73 127 92 1207 961 3232 3089
51 55 4 9 4 2 4 3 37 31    
Szlovénia 123 95 2 0,4 30 9 4 6 88 62 247 172
50 55 1 0 12 5 2 3 36 36    
Észtország 396 325 1 8 52 32 0 0 527 536 976 902
41 36 0 1 5 4 0 0 54 59    
Első körös országok együttesen 13 297 13 898 1159 1175 2128 1489 674 615 6310 5785 23568 22963
56 61 5 5 9 6 3 3 27 25    
Románia 5978 6316 1072 871 351 255 256 129 1801 1768 9458 9339
63 68 11 9 4 3 3 1 19 19    
Bulgária 2151 2026 240 453 40 44 41 5 1385 1770 3856 4298
56 47 6 11 1 1 1 0 36 41    
Szlovákia 814 853 62 139 55 33 55 47 517 387 1503 1459
54 58 4 10 4 2 4 3 34 27    
Litvánia 1006 1162 11 22 120 121 34 35 1129 1526 2300 2866
44 41 0 1 5 4 1 1 49 53    
Lettország 666 483 2 1 85 70 14 11 919 438 1685 1002
  40 48 0 0 5 7 1 1 55 44    
Második körös országok együttesen 10615 10839 1387 1486 651 523 399 227 5751 5889 18802 18964
56 57 7 8 3 3 2 1 31 31    
Tíz kelet-közép-európai ország együttesen 23 912 24 737 2546 2661 2779 2012 1073 842 12061 11674 42370 41927
56 59 6 6 7 5 3 2 28 28    
EU-15-ök 40866 37913 4896 5349 1928 1408 2039 2042 29065 29588 78794 76300
52 50 6 7 2 2 3 3 37 39    
KKE/EU % 59 65 52 50 144 143 53 41 41 39 54 55
Forrás: Agricultural Situation and Prospects in the Central and Eastern European Countries, Summary Report, Working Document, June 1998, European Commission

A tagjelölt országokban eltér egymástól az agrárszektorban foglalkoztatottak aránya. Az első körös országok közül Lengyelországban messze a legmagasabb (26,7 százalék), Csehországban pedig a legalacsonyabb (4,1 százalék), míg az EU-ban 5,1 százalék. A második körös országok közül Romániában 37 százalék, s a többi országban - Szlovákiát (6 százalék), illetve Litvániát (15,3 százalék) kivéve - is magas, bár csökkenő trendet mutat, 20 százalékon felüli az agrárfoglalkoztatottak részaránya. További csökkenésre csak akkor van remény, ha a gazdaság többi ága képes lesz felszívni a mezőgazdaságból kiáramló munkaerőtömeget, illetve ha a vidéki településeken a szűken vett mezőgazdasági termelésen kívül egyéb munkalehetőségek is nyílnak.

A kelet-közép-európai országokban az agrárfoglalkoztatottak magas száma az agrártermelés viszonylag alacsony termelékenységére vezethető vissza. Az egy agrárfoglalkoztatott által előállított hozzáadott érték alapján számolva ezen országok termelékenysége az EU termelékenységének mindössze 11 százalékát éri el. Ha a tagjelölt országok termelékenysége elérné az Unió szintjének 50 százalékát, akkor a jelenlegi termelési szint fenntartásához mindössze 6 millió agrártermelőre lenne szükség (a jelenlegi 10 millióval szemben). Vagyis amennyiben a tagjelölt országok - akár önerőből, akár pedig az EU segítségével - modernizálják agrártermelésüket, s ezzel növelik csatlakozási esélyeiket, akkor a növekvő munkanélküliség és a vidéken keletkező szociális feszültségek teszik őket kevésbé kívánatos tagjelöltekké.

A kelet-közép-európai országok számára az agrárkereskedelem ugyancsak sokkal fontosabb, mint az EU számára. Szlovénia, Csehország és Szlovákia kivételével a legtöbb tagjelölt exportbevételeinek mintegy 15 százalékát az agrártermékek adják az EU 7,4 százalékos részarányával szemben. Az agrárimport szerepe elsősorban a balti országokban jelentősebb az Unióhoz képest.

Az export- és importrészarányok egybevetéséből kitűnik Magyarország és Bulgária agrárexport-orientációja, annak ellenére, hogy például Magyarország esetében az agrártermékek összes exporton belüli súlya csökken: míg 1989-ben az exportbevételek 22,8, addig 1998-ban már csak 10 százalékát adták. Ez alapvetően az egyéb exporttermékek (mindenekelőtt a gépek és gépi berendezések) kivitelének dinamikusabb növekedésének köszönhető.

A kelet-közép-európai országokban a jövedelmek jóval nagyobb részét költik élelmiszerek vásárlására, mint az EU-ban. Míg az Unióban a jövedelmeknek csupán 18 százalékát fordítják élelmiszerekre, addig az első körös országokban 23-35, a második körös országokban pedig 35-58 százalékát. E magas részaránynak kiemelt jelentősége van. Ha ugyanis a csatlakozás majd az agrárárak növekedésével, következésképpen az élelmiszerárak emelkedésével jár, s ezzel nem tartanak lépést a bérek, akkor további szociális feszültségekre, a létminimum alatt és körül élők számának emelkedésére kell számítani.

A kelet-közép-európai országok állatállományának alakulása (ezer)
  Marha Tehén Sertés Baromfi Juh/kecske
1989 1997 1989 1997 1989 1997 1989 1997 1989 1997
Lengyelország
97/89
10 733 7303 4990 3487 18 835 18 135 51 740 56 300 4409 491
  0,68   0,70   0,96   1,09   0,11
Magyarország
97/89
1690 909 568 390 8327 5289 61 604 32 300 2231 924
  0,54   0,69   0,64   0,52   0,41
Cseh Köztársaság
97/89
3481 1866 1248 702 4685 4080 32 479 27 572 399 121
  0,54   0,56   0,87   0,85   0,30
Szlovénia
97/89
546 484 243 207 576 589 13 300 5800 30 73
  0,89   0,85   1,02   0,44   2,43
Észtország
97/89
819 343 301 172 1099 298 6897 2325 135 45
  0,42   0,57   0,27   0,34   0,33
Első körös országok együttesen
97/89
17269 10905 7350 4958 33522 28391 166020 124297 7204 1654
  0,63   0,67   0,85   0,75   0,23
Románia
97/89
6416 3236 1704 1769 14351 7133 127561 78478 17 288 9647
  0,50   1,04   0,50   0,62   0,56
Bulgária
97/89
1613 582 648 358 4119 1500 41805 16227 9045 3869
  0,36   0,55   0,36   0,39   0,43
Szlovákia
97/89
1622 848 559 313 2708 1900 16584 14692 630 441
  0,52   0,56   0,70   0,89   0,70
Lettország
97/89
2435 1054 850 586 2705 1128 17486 7775 105 45
  0,43   0,69   0,42   0,44   0,43
Litvánia
97/89
1472 509 544 277 1555 460 10320 3790 175 64
  0,35   0,51   0,30   0,37   0,37
Második körös országok együttesen
97/89
13558 6229 4305 3303 25438 12121 213756 120962 27243 14066
  0,46   0,77   0,48   0,57   0,52
Tíz közép-kelet-európai ország együttesen
97/89
30827 17134 11655 8261 58960 40512 379776 245259 34447 15720
  0,56   0,71   0,69   0,65   0,46
EU-15-ök
97/89
85845 84344 36009 33610 101841 118183     101439 94354
  0,98   0,93   1,16       0,93
KKE/EU % 36 20 32 25 58 34     34 17
Forrás: Agricultural Situation and Prospects in the Central and Eastern European Countries, Summary Report, Working Document, June 1998, European Commission

Csökkenő termelés, kisebb állatállomány

Valamennyi kelet-közép-európai ország agrártermelése drasztikusan csökkent a rendszerváltozás után. A mélypont a legtöbb esetben a '90-es évek közepére esett, amit lassú kilábalás követett. 1997-re egyedül Szlovénia agrártermelése érte el a rendszerváltozás előtti szintet - a magasabb agrártermelői áraknak és a magánszektor korábbi magas részarányának köszönhetően. Lengyelország, Bulgária és Szlovákia agrártermelése a rendszerváltozás előtti szint 80-90, Magyarországé és Csehországé 70-80, míg a balti államoké csupán 40-60 százalékát érte el.

Eltérő képet mutat a növénytermesztés és az állattenyésztés teljesítménye. A kelet-közép-európai országok összes szántóterülete 1989 és 1997 között csak kismértékben változott: az első körös országokban kissé csökkent, míg a második körös országokban valamelyest nőtt. 1997-ben a tíz ország szántóterülete 42 millió hektár volt, ami az Unió szántóterületeinek 55 százaléka. Egyharmada Lengyelországban, 21 százaléka Romániában, 12 százaléka Magyarországon, 10 százaléka pedig Bulgáriában található. Ez a négy ország adja a kelet-közép-európai országok szántóterületének 76 százalékát.

A csatlakozásra váró, térségbeli országok növénytermesztésének legfőbb termékei a gabonafélék, az olajos magvak, a burgonya és a cukorrépa. Gabonaféléket a szántóterület közel 60 százalékán termesztenek, olajos magvakat mintegy 6, burgonyát 5, cukorrépát 2, egyéb termékeket pedig a szántóterület 28 százalékán. Ezekben az országokban a gabonafélék és a burgonya jelentősége nagyobb, mint az EU-ban (50, illetve 2 százalék).

1989-1997 között a kelet-közép-európai országok állatállománya a növénytermesztésnél is drasztikusabban esett: a juh-, a kecske-, valamint a marhaállomány mintegy felére, a sertés- és a baromfiállomány a 2/3-ára, a tehénállomány pedig közel 30 százalékkal csökkent. A marha- és a tehén-, a sertés- és a baromfiállomány a legdrasztikusabban Bulgáriában és a balti államokban esett vissza, míg a juh- és a kecskeállomány Lengyelországban és a balti államokban apadt jelentős mértékben. Ugyanakkor Szlovéniában a juh- és a kecskeállomány megduplázódott.

1989-ben a kelet-közép-európai országok 30 millió feletti szarvasmarha-állománya az EU-énak még 36 százalékát tette ki, 1997-re azonban 17 milliósra csökkent, s már csak az Unió állományának 20 százalékát érte el. A tehénállomány 1989-ben az EU állományának 32 százalékát, 1997-re mindössze 25 százalékát érte el. A térség országainak sertésállománya 59 millióról 40,5 millióra csökkent, s így az 1989-es 58 százalékkal szemben 1997-ben már csak az uniós sertésállomány 34 százaléka volt. A legjelentősebb részarányvesztést a juh- és kecskeállomány szenvedte el: 34 millióról 15,7 millióra csökkent. Ez az 1989-es 34 százalékkal szemben az EU állományának mindössze 17 százaléka.

A '90-es évek közepére a kelet-közép-európai országok legtöbbike - Magyarország és Bulgária kivételével - nettó agrárimportőr maradt, illetve azzá vált (például Lengyelország, Észtország, Lettország és Litvánia). A forgalom értékét tekintve a legnagyobb agrárexportőrök Lengyelország, Magyarország és Csehország, míg a legnagyobb importőrök Lengyelország és Csehország voltak.

A kelet-közép-európai országok agrárkereskedelmi egyenlegének alakulása (millió dollár)
Ország 1995 1996 1997 1998
Bulgária 720 518 213 127
Észtország -60 -173 -246 -293
Lettország 28 -67 -135 -228
Litvánia 8 -24 -7 -129
Románia -364 -81 -100 -482
Szlovákia -209 -396 -393 -434
Szlovénia -523 -479 -452 -414
Csehország -471 -801 -645 -585
Magyarország 1923 1806 1769 1573
Lengyelország -476 -1232 -470 -743
Forrás: Agrár Európa 1999 október

Kedvezőtlen agrárkereskedelem

A kelet-közép-európai országok agrárexportjának csökkenése, illetve kevésbé dinamikus növekedése az alábbi okokra vezethető vissza:

  • csökkent a hazai agrártermelés, ami az exportálható árutöbblet apadásához, esetleg eltűnéséhez vezetett;
  • kevésbé versenyképesek lettek a termékek a termelési költségek emelkedése és a nem ármeghatározó versenyképességi tényezők (csomagolás, marketing) elmaradása következtében;
  • csökkentek az exporttámogatások;
  • hiányzott vagy elégtelen volt a megfelelő exporttámogatási rendszer (exporthitel, exporthitel-garancia, kollektív exportösztönzés stb.);
  • kedvezőtlenné vált a külgazdasági környezet (a kelet-európai piacok egy része elveszett, Nyugat-Európában recesszió volt a '90-es évek első felében, erősödtek a protekcionista tendenciák a világ agrárpiacain, az EU-ban pedig csak kismértékben nőttek a piacra jutási lehetőségek).

Az agrárimport dinamikus növekedésének okai az alábbiak voltak:

  • a hazai agrártermelés visszaesése következtében az érintett országok a belső fizetőképes kereslet egy részét kénytelenek voltak importból kielégíteni;
  • a jövedelempolarizáció következtében megváltozott a fogyasztási szerkezet, fizetőképes kereslet keletkezett bizonyos, zömében importból beszerezhető termékek (például déligyümölcsök, luxusélelmiszerek, italok) iránt;
  • a kelet-közép-európai országok élelmiszeriparának jelentős részét külföldi befektetők, illetve multinacionális cégek privatizálták, ami megnövelte az importkeresletet bizonyos élelmiszer-ipari nyersanyagok, inputok, illetve késztermékek iránt;
  • a külföldi tőke, illetve a nagy multinacionális cégek jelentős pozíciókat szereztek a kelet-közép-európai országok kiskereskedelmi hálózatában is, ami ugyancsak fokozta az agrár- és az élelmiszerimportot;
  • az agrár-külkereskedelem liberalizálása, az importkorlátok leépítése, a nem vámjellegű akadályok felszámolása, valamint a megfelelő piacvédelem hiánya ugyancsak az agrárbehozatal megugrásához vezetett.
A kelet-közép-európai országok és az EU agrárkereskedelmének áruszerkezete (százalék)
Összes agrárkereskedelem százalékban Kelet-európai export az EU-ba Kelet-európai import az EU-ból
1993 1994 1995 1996 1997 1993 1994 1995 1996 1997
1. Élő állat 14 14 10 9 10 1 2 2 1 1
2. Hús és hústermék 17 16 15 17 16 5 9 5 3 4
3. Hal és rák 3 3 4 5 6 3 3 3 3 3
4. Tejtermék, tojás 3 3 3 3 3 2 2 2 2 2
5. Egyéb állati termék 1 1 1 1 1 2 2 2 2 2
6. Élő növény, vágott virág 9 9 9 8 8 4 4 5 5 4
7. Zöldségfélék 9 9 9 9 11 9 10 9 9 9
8. Gyümölcsök 1 1 1 1 1 2 2 3 2 3
9. Kávé, tea, fűszerek 1 2 3 2 2 14 2 1 9 5
10. Gabonafélék 0 0 1 0 0 1 1 1 1 2
11. Malomipari termékek, maláta, keményítő 8 7 10 9 7 2 2 3 4 3
12. Olajos magvak 0 0 0 0 0 0 1 1 1 1
13. Növényi extraktum, gyanta 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0
14. Növényi szál 2 2 2 1 1 5 6 7 6 7
15. Zsiradék és olaj (növényi és állati) 4 4 3 3 3 1 1 1 1 1
16. Hús/hal készítmény 1 1 2 3 3 7 4 6 5 4
17. Cukor és édesség 0 0 1 1 1 5 6 6 5 5
18. Kakaó 0 0 1 1 1 3 4 4 5 5
19. Gabonakészítmény 7 7 9 8 8 3 4 4 4 4
20. Zöldség/gyümölcs készítmény 1 0 1 0 0 8 9 11 10 9
21. Egyéb élelmiszer-készítmény 6 5 5 6 7 7 9 8 7 6
22. Ital, alkohol 4 4 4 5 5 7 7 8 7 10
23. Állati takarmány 1 1 1 1 1 6 5 5 5 4
24. Dohány 8 9 7 6 6 4 4 4 4 4
Forrás: Agricultural Situation and Prospects in the Central and Eastern European Countries, Summary Report, Working Document, June 1998, European Commission

Romló egyenleg az EU-val

A rendszerváltozás óta az Európai Unió a kelet-közép-európai országok legfőbb agrárpartnerévé, ezen belül a legfontosabb beszerzési forrásává vált. Jelenleg ezen országok összes agrárimportjának 40-55 százaléka származik az Unióból. Az utóbbi években némileg csökkent az EU súlya, elsősorban amiatt, hogy élénkült a kelet-közép-európai országok egymás közötti agrárforgalma. Ebben nagy szerepe volt a CEFTA létrejöttének.

A kivitelt illetően az EU elsősorban Bulgária, Lengyelország és Magyarország számára fontos partner, agrárexportjuk 30-40 százaléka kerül oda. Ugyanakkor megfigyelhető az is, hogy 1995 után a kelet-közép-európai országok igyekeztek alternatív agrárpiacokat találni, illetve az elveszített kelet-európai piacokat visszaszerezni.

A térségbeli országok és az Unió agrárkereskedelmében az első körös országok dominálnak, hiszen ezek adják az export mintegy 80 százalékát, s hozzájuk kerül az EU-ból származó import 75 százaléka.

Ugyanez fordítva aligha mondható el. Az EU agrárexportjának mindössze 10 százaléka jut el a tíz kelet-közép-európai országba, s agrárimportjának pedig csupán 5 százaléka származik onnan. Ez az aránytalanság vezetett ahhoz, hogy - Magyarország és Bulgária kivételével - mára valamennyi említett ország EU-val folytatott agrárkereskedelme deficites, s a hiány növekvő tendenciát mutat. 1997-ben a kelet-közép-európai országok EU-ba irányuló agrárexportja 3 milliárd ecu volt, míg az onnan származó agrárimportjuk 4,5 milliárd ecut tett ki. Az agrárkereskedelem deficitje 1,5 milliárd ecure emelkedett az 1995-ös 1 milliárd ecus szintről.

A csatlakozni szándékozó országok EU-ba irányuló agrárexportja az Unióval kötött társulási megállapodások ellenére sem nőtt. A megállapodások agrárfejezete értelmében a kelet-közép-európai országok agrártermékei vámcsökkentést, illetve növekvő kvótákat élveznek az EU agrárpiacán. A legtöbb ország azonban nem volt, illetve nincs abban a helyzetben, hogy kihasználja a nyújtott koncessziókat. Ezt a hazai mezőgazdaság válságos állapota, az elégtelen s nem versenyképes árualap, az exporttámogatási rendszer fejletlensége, illetve a nyugati országok agrárprotekcionizmusa és kvótamenedzselési gyakorlata akadályozza.

Bizonyos termékekre (például a búza kivételével a gabonafélékre és a cukorra) nem vonatkoztak az EU koncessziói, vagy elégtelenek voltak. A fentiek miatt erőteljesen ingadoztak és sokszor alacsonyak maradtak az egyes országok kvótakihasználási mutatói. Általában viszonylag magas kvótakihasználást értek el a kelet-közép-európai országok a tejtermékek és a baromfi, illetve bizonyos zöldség- és gyümölcsfélék esetében. Ugyanakkor alacsony volt a kvótakihasználás az egyéb húsok és élő állatok (marha, juh, sertés), illetve a tojás esetében.

Az EU sokkal nagyobb mértékben tudta kihasználni a társulási megállapodások keretében biztosított kedvezményeket, nem utolsósorban az igen magas agrárexport-támogatásoknak köszönhetően. Ez - a már korábban említett agrárimport-generáló tényezőkkel együtt - vezetett a kelet-közép-európai országok EU-ból származó agrárbehozatalának drasztikus emelkedéséhez, az agrárkereskedelem deficitjének növekedéséhez.

Ami a felek agrárkereskedelmének árustruktúráját illeti, a kelet-közép-európai országok EU-ba irányuló exportjának mintegy negyedét az élő állatok és a hús teszi ki, bár az élő állatok hányada csökkenő tendenciát mutat. Tíz százalék körüli részarányt képviselnek a zöldségfélék, a malomipari termékek és a gabonakészítmények. Az EU-ból származó agrárimport legfőbb tételei a zöldségfélék, a zöldség- és gyümölcskészítmények, valamint az élelmiszerek és az italok.

Kiss Judit
A kelet-közép-európai országok és az EU agrárkereskedelmi egyenlegének alakulása (millió ecu)
  1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997
Lengyelország 354 -24 -82 -346 -331 -344 -571 -527
Magyarország 596 756 607 384 370 515 658 529
Cseh Köztársaság       -84 -233 -338 -526 -457
Szlovénia     -20 -132 -194 -308 -303 -290
Észtország       -32 -65 -150 -253 -249
Első körös országok együttesen       -210 -453 -625 -996 -994
Románia -226 -167 -246 -236 -76 -129 -134  
Bulgária 66 37 59 -47 -35 -7 71 75
Szlovákia  

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére