Vásárok városszerte

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 21. számában (1999. december 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Karácsony előtt a nagyvárosok belvárosát, utcáit és tereit ellepik az alkalmi elárusítóhelyek. Ami a budapesti helyzetet illeti, az alkalmi vásárok ügyében a fővárosi közterületek hasznosításáról szóló önkormányzati rendeletek alapján a várostervezési és városképvédelmi bizottság jogosult dönteni. A grémium még szeptember közepén úgy foglalt állást, hogy tekintettel az önkormányzati választások miatti átmenetre, a szokásosnál korábban kell elkezdeni a karácsonyi vásárokkal kapcsolatos ügyintézést, hogy az érintett vállalkozóknak elegendő idejük maradjon a szervezésre. Erről levélben értesítették azokat a társaságokat, amelyek az előző években a fővárosi önkormányzattól bérelt területen vásárt szerveztek - tájékoztat Horváth Sándor alosztályvezető.

Szabályozott feltételek

A bizottság az idén kilenc helyszínt jelölt ki karácsonyi vásárra, s a beérkezett pályázatok alapján ki is választotta azokat a cégeket, amelyek részesei lehetnek az év végi bevásárlóáradat utcai fogadásának. A bérleti díjakat az önkormányzat a közterület-használatról szóló rendeletben szabályozta. E szerint a karácsonyi vásárra kijelölt területeken - a felvonulási téren, a Vörösmarty téren, a Blaha Lujza téren - az idén naponta négyzetméterenként ezer forint a díj, amit azonban a karácsonyi szerződések esetében a városképvédelmi bizottság 500 forintra mérsékelt. A főváros még így is 28,5 millió forintnyi bevételhez jutott a kilenc terület bérbeadásával.

A hasznosítási szerződésekben szigorú feltételeket szabtak - mondja az alosztályvezető. Ennek megfelelően - összhangban a kereskedelmi tevékenységet szabályozó miniszteri rendelettel - az ünnepet megelőző húsz napon folyhat az árusítás a kijelölt és bérbe vett pavilonokban. A szervezőknek éjjel-nappali őrzésről, az alkalomhoz illő dekorációról kell gondoskodniuk. A zenés rendezvényeket kizárólag 23 óráig lehet megtartani, szilveszter kivételével. Mindezek mellett be kell tartani a kereskedelmi rendeletben foglalt szabályokat, az elárusítóhelyeknek rendelkezniük kell a szükséges szakhatósági engedélyekkel. A vásári területek építését végig figyelemmel kísérte egy önkormányzati tisztviselő. Amennyiben az eredeti pályázathoz vagy a bérleti szerződéshez képest eltérést tapasztalt volna, azonnal leállították volna a munkát. Erre azonban még egyetlen évben sem került sor, ami Horváth Sándor szerint minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy az érintett vállalkozások rutinos vásárszervezők, ismerik a főváros feltételeit, megvan a szükséges hátterük.

A vásári területek építéséhez minden esetben építési engedély kell, amit a kerületi önkormányzatok adnak ki. Ebben az évben ezzel semigen lehetett gond, hiszen a szervezőknek bőven volt idejük az építési engedélyek és a szükséges szakhatósági engedélyek beszerzésére. Mindebből az alosztályvezető szerint az a tanulság, hogy a következő években is szeptemberben kell elkezdeni az előkészítést. Korábban ugyanis többnyire az utolsó pillanatban ébredtek a kereskedők, amiből nagy kapkodás lett. Megesett, hogy miután nem volt idő az építési engedély beszerzésére, a szervezőknek már fennmaradási engedélyért kellett folyamodniuk, mert a vásárt meg kellett nyitni.

Védendő fogyasztók

Az alkalmi vásárok, így a karácsonyiak is, számos fogyasztóvédelmi problémát okoznak, jóllehet a kereskedelmi tevékenységre vonatkozó jogszabályok és rendeletek pontosan szabályozzák ezt a tevékenységet. Alapvető szabály - mondja Nagy Vilmos, a fővárosi fogyasztóvédelmi felügyelőség osztályvezetője -, hogy közterületeken csak a terület tulajdonosának engedélyével lehet árusítani. Ez nemcsak az önkormányzati területekre igaz, hanem például az árkádos épületek esetében az árkád alatti járdaszakaszra is. Ebben az esetben az épület tulajdonosa az, akinek a kereskedelmi tevékenységhez hozzá kell járulni. Az alkalmi vásárokon is csak kereskedői engedély birtokában lehet kereskedelmi tevékenységet folytatni, és csak az adott vállalkozó üzletkörébe tartozó portékával. Nyilvánvalóan az ilyen kirakodáskor is érvényes a számla- és nyugtaadási kötelezettség, amint a szavatossági és jótállási szabályok is ugyanazok, mintha állandó üzletben vásárolna az ember. Nem mellőzhető a rendeletben meghatározott termékek körében a használati és kezelési útmutató sem. Az árakat fel kell tüntetni, akár minden egyes árun, akár úgynevezett gyűjtőtáblán, ez esetben azonban egyértelműen kell jelölni az egyes árukat.

Az alkalmi pavilonban is ki kell függeszteni a kereskedő állandó telephelyének, boltjának címét, illetve azt a tájékoztató feliratot, hogy a vásárló panaszával hol, kihez fordulhat, s panaszkönyvnek is lennie kell. A kereskedőnek gondoskodnia kell az adott áru megfelelő csomagolásáról, elektromos cikkek esetében pedig lehetővé kell tennie az áru kipróbálását.

A reklamáció esetei

Külön szót érdemel a felügyelőség osztályvezetője szerint az engedményes áruk köre, miután itt külön jótállási és szavatossági szabályok érvényesek. Ha egy adott terméket minőségi hiba miatt értékel le a kereskedő, akkor a nyugtán, számlán pontosan meg kell jelölni az adott hibát, miután az áru többi részére vonatkozóan ugyanolyazok a jótállási szabályok érvényesek, mint a tökéletes minőségű portéka esetében. Minden termékre hat hónapos szavatosságot ír elő a törvény, ezt csorbítani nem lehet - folytatja Nagy Vilmos. Megeshet ugyanis, hogy a kereskedő azt mondja, a hibás árura csak három hónapot ad. Erre nincs lehetősége.

A nyolcnapos cserekötelezettség ma már nem létezik - ez fontos tudnivaló. Számos kellemetlenségtől megkímélheti magát, aki gondosan vásárol. Nem egy reklamációra adott okot, hogy az egyik pavilonban kétezer forintért megvásárolt cikket három bódéval odébb ezer forintért kínáltak. Ha a kétezerért vett áru megfelelő minőségű, önmagában az árkülönbség nem ad alapot a cserére. Ezért érdemes megfontoltan vásárolni. Hasznos tanács az is, hogy a zárt csomagolásban lévő árukat a tumultus ellenére célszerű a helyszínen felbontani. Ha ugyanis csak otthon derül ki, hogy az edénykészletben a kétliteres lábas horpadt, nem sok esélye van a reklamációnak. Gyakorlatilag lehetetlen ugyanis bizonyítani, hol sérült meg az edény. A felügyelőség munkatársainak tapasztalatai szerint tartós fogyasztási cikkek esetében is előfordul, hogy a gyárban megnyomják mondjuk a villanybojler köpenyét, de azért bedobozolják. Miután a csomagolás kibontására az üzletben többnyire nincs lehetőség, csak otthon derül fény a szépséghibára, s ekkor már többnyire nem lehet mit tenni. Reklamációhoz minden esetben az eredeti számla vagy nyugta szükséges.

A jótállási jegyeket a vásárlás helyszínén mindig ki kell töltetni, máskülönben érvényüket vesztik. A fogyasztóvédelmi felügyelők gyakran találkoznak hamisított jótállási jegyekkel, amelyekkel természetesen nem lehet semmiféle vásárlói igényt érvényesíteni. Jó tudni, hogy bizonyos termékek, például mobiltelefonok esetében a jótállási jegyen feltüntetett szervizek csak a futó javításokat végzik el. A garanciális munkákra csak a gyáraknak van jogosítványuk, ezért az ilyen ügyek intézése hosszadalmas lehet.

A vásárok szervezőinek egyébként nincs semmilyen fogyasztóvédelmi felelősségük, ahogyan a bevásárlóközpontok tulajdonosainak sem - mondja Nagy Vilmos. Ôk pusztán a területet biztosítják a kereskedelmi tevékenységhez. Mindössze azt kell ellenőrizniük a pavilon- vagy helyiségbérleti szerződések megkötésekor, hogy az adott vállalkozónak van-e engedélye. De ez is kijátszható hamis bélyegzővel, személyivel, iratokkal. A vásárlásban rejlő rizikó Nagy Vilmos szerint nem függ a helytől, kellő odafigyeléssel a kiszolgáltatottság jelentősen csökkenthető.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére