Tőzsdei értékpapírok

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 21. számában (1999. december 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A BÉT hatályos szabályzatai szerint az alábbi értékpapírokat lehet bevezetni a tőzsdére.

Részvény

A részvény a legismertebb és legelterjedtebb tagsági-részesedési jogot megtestesítő értékpapír, amelyet a részvénytársaság alapításakor vagy alaptőkéjének emelésekor bocsátanak ki. A részvény tulajdonosát megilletik:

  • a tagsági jogok, azaz a társaság közgyűlésén való részvétel, a hozzászólás, az indítványtétel és a szavazás joga, valamint
  • a vagyoni jogok, azaz jogosultság az osztalékra, valamint a társaság jogutód nélküli megszűnésekor a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyon arányos részére (likvidációs hányadra).

A részvény névre szólóan vagy bemutatóra szólóan ruházható át. A névre szóló, nyomdai úton előállított részvény átruházásához szükséges a tulajdonos nevének feltüntetése a részvényen, míg a bemutatóra szóló részvény egyszerű átadással is átruházható.

A részvényekhez főszabályként azonos tagsági jogok fűződnek, az ilyen részvényeket törzsrészvényeknek nevezzük. Ezzel szemben vannak bizonyos kivételek, amelyek alapján három további fajtára oszthatjuk a részvényeket.

Elsőbbségi részvény

Az elsőbbségi részvényeknek öt osztályát lehet elkülöníteni aszerint, hogy milyen részvényesi joggal összefüggésben biztosítanak elsőbbséget más részvényfajtákkal szemben:

  • az osztalékelsőbbségi részvény más részvényeket megelőzően, illetve azoknál kedvezőbb mértékben jogosítja tulajdonosát osztalékra,
  • a likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségi jogot megtestesítő részvény a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnésekor a felosztandó vagyonra vonatkozó részesedéselsőbbséget biztosít,
  • a kombinált osztalék- és likvidációs elsőbbségi részvény az előző két részvényosztály jellemzőit vegyíti,
  • a szavazatelsőbbségi részvény az alapító okiratban meghatározott többlet szavazati jogokat biztosít tulajdonosának,
  • az elővásárlási jogot biztosító részvény a későbbi részvénykibocsátásoknál nyújt elsőbbséget más tulajdonosokkal szemben.

Az elsőbbségi részvényekhez társulhat a szavazati jog minden más részvényessel szembeni korlátozása vagy kizárása. A szavazatelsőbbségi részvényre ez értelemszerűen nem vonatkozik, ugyanakkor ehhez az osztalékjog minden más részvényessel szembeni korlátozása vagy kizárása társulhat.

Dolgozói részvény

A dolgozói részvényeket kizárólag a társaság dolgozói részére bocsátják ki, a munkavállalók közvetlen tulajdonosi érdekének megteremtésére. Ezeket a részvényeket az alapító okirat (alapszabály) rendelkezései szerint ingyenesen vagy kedvezményesen értékesítik. Dolgozói részvényeket kizárólag alaptőke-emeléssel egyidejűleg, a felemelt alaptőke legfeljebb 15 százaléka erejéig lehet kibocsátani azzal, hogy a társaság alaptőkén felüli vagyonának fedezetet kell nyújtania a dolgozók által a részvényekért be nem fizetett összegre. A dolgozói részvény névre szól és korlátozott forgalomképességű, azaz forgatni csak a társaság dolgozóira, illetve nyugdíjasaira lehet. A dolgozó halála esetén részvényére a részvénytársaságnak elővásárlási joga van. A dolgozói részvény nem tőzsdeképes.

Kamatozó részvény

Kamatozó részvénynek nevezzük azt a részvényt, amely a törzsrészvényekhez fűződő jogokon túl (pl. osztalék) a részvény névértékének százalékában meghatározott kamatra jogosítja tulajdonosát. Ilyen részvényt akár átalakuláskor, akár alaptőke-emeléskor ki lehet bocsátani, legfeljebb azonban a felemelt alaptőke 10 százalékának megfelelő értékben. Nem lehet viszont kamatot fizetni akkor, ha ezzel a társaság saját tőkéje az alaptőke alá csökkenne.

Kötvény

A kötvény a legismertebb és legelterjedtebb hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amely a részvényhez hasonlóan névre vagy bemutatóra szólóan átruházható. A kötvénykibocsátás olyan hitelügylet, amelyben a kötvény kibocsátója (az adós) arra kötelezi magát, hogy a kötvényben megjelölt időben és módon annak kamataival és járulékaival együtt visszafizeti a kötvény megvásárlójának (a hitelező) a tőle a kibocsátáskor kapott pénzösszeget. Eszerint a kötvény tulajdonosát megilleti:

  • a kamat, azaz a kötvény névértékéhez kötött pénzösszeg, illetve bármely más, a kibocsátó által vállalt szolgáltatás (a kamatfizetés időpontjában), és
  • a tőke, azaz a kötvény névértéke (a kötvény lejáratakor).

Ez az értékpapír tehát klasszikusan kamatozó, s a kamat mértékét a kibocsátó határozza meg, aki azonban a kamaton kívül (vagy helyett) ígérhet valamilyen szolgáltatást vagy egyéb járulékot is.

A kötvény gyakran úgynevezett "nem biztosított tartozást" testesít meg, tehát amennyiben a kibocsátó az esedékességkor nem tudja visszafizetni tartozását, úgy végrehajtási eljárásnak, majd pedig csőd-, illetve felszámolási eljárásnak van helye. A kötvényen alapuló követelés nem évül el, és a kötvény névértékében mentes az adó és illetékek alól.

Kötvénytípusok

A kötvényeknek kamatozásuk szerint három csoportját különböztethetjük meg:

  1. előre meghatározott kamatozású kötvények, ezen belül is
  • a futamidő alatt állandó kamatozású (pl. fix 20%),
  • a futamidő alatt előre kikötötten változó kamatozású (pl. az első évre 20%, a második évre 19%),
  • a futamidő alatt előre meghatározott módon változtatott kamatozású (pl. a kamat mértéke 2%-kal meghaladja a mindenkori fogyasztói árindexet);
  1. kamat helyett különféle szolgáltatást ígérő kötvények (pl. a telefonkötvények a magyar gyakorlatban);
  2. kamat mellett vagy helyett valamilyen jogosítványt biztosító kötvények, a magyar jog szerint különösen
  • az átváltoztatható kötvény, amely tulajdonosának előre meghatározott feltételek szerint lehetővé teszi kötvényei részvényre váltását, valamint
  • a jegyzési (elővásárlási) jogot biztosító kötvény, amely a jövőben esedékes alaptőke-emelésből származó új részvényekre biztosít elővásárlási jogot.

A kibocsátó szerint megkülönböztethetünk vállalati kötvényeket, államkötvényeket, illetve önkormányzati kötvényeket.

A kötvények futamideje a néhány naptól kezdve (ez az úgynevezett kereskedelmi kötvény vagy commercial paper) a végtelenig (örökjáradék-kötvény) terjedhet. Az utóbbi esetben a kötvénynek nincs lejárata, vásárlójának csak kamatfizetést ígér.

További három kötvényérdekesség:

  • a nyitott kötvény, amely a futamidő meghatározott időszakaiban előre meghatározott árfolyamú kötvényvisszaváltásra biztosít jogot a kötvénytulajdonosnak vagy a kibocsátónak,
  • a nyereménykötvény, amely a tulajdonosoknak járó kamatot sorsolás útján, nyereményként fizeti ki pénz vagy valamilyen termék (pl. autó, ingatlan) formájában, valamint a
  • a bóvlikötvény (junk bond), amelynél nagyon magas kamat fizetését ígérik a tulajdonosoknak, rendkívül magas kockázat mellett.

Kincstárjegy

A kincstárjegy az állam által kibocsátott, rövid (egy éven belüli) futamidejű, pénzkövetelésről szóló, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. Kibocsátásának célja az állam rövid lejáratú hitelszükségletének fedezése, amelyet évről évre a költségvetési törvény határoz meg.

A kincstárjegy lehet kamatozó kincstárjegy, amely lejáratkor a névértékén túl előre meghatározott mértékű kamat megfizetését ígéri, s általában a névértékhez közeli árfolyamon bocsátják ki, vagy diszkont kincstárjegy, amely lejáratkor csupán a névértékének megfizetését ígéri, viszont jelentősen a névértéke alatt (úgynevezett diszkonttal) bocsátják ki.

Fontos tudni, hogy az azonos pénzpiaci körülmények között kibocsátott kamatozó, illetve diszkont kincstárjegyek tulajdonosaiknak ugyanakkora hozamot ígérnek, tehát a diszkont ugyanakkora hozamot jelent a kibocsátási árfolyamra vetítve, mint a kamat. A magyarországi gyakorlatban elsősorban a diszkont kincstárjegyek terjedtek el, s a hazai szabályozás a kincstárjegyeket és az államkötvényeket együttesen állampapíroknak nevezi.

Jelzáloglevél Magyarországon tavaly nyár óta a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény ad lehetőséget jelzáloglevél kibocsátására, a II. világháború után ugyanis nem forgalmaztak hazánkban ilyen értékpapírt. A jelzáloglevél bemutatóra vagy névre szóló, átruházható értékpapír, amelyet a kizárólag ingatlanra alapított jelzálog fedezete mellett hitelező jelzálog-hitelintézetek bocsáthatnak ki. A jelzáloglevél lejáratakor a kötvényhez hasonlóan a tőke és a kamat megfizetését ígéri, itt azonban a kibocsátónak a forgalomban lévő jelzáloglevelek mögött fedezettel kell rendelkeznie. Ez lehet rendes fedezet, azaz a jelzáloghitelből eredő tőke- és kamatkövetelés, valamint pótfedezet, amely a rendes fedezetet kiegészítő likvid eszközökből (pl. bankszámlán tartott pénz) áll össze. Annak érdekében, hogy a fedezetek mindenkor pontosan meghatározhatók legyenek, a kibocsátó fedezet-nyilvántartást köteles vezetni a fedezetekről és azok értékéről. A jelzáloglevél a fentieken túl abban különbözik a kötvénytől, hogy a kibocsátó elleni felszámolási eljárás során a fedezet-nyilvántartásba bejegyzett fedezetek kizárólag a jelzáloglevél-tulajdonosokkal szembeni tartozás kielégítésére használhatók fel. Befektetési jegy A befektetési jegy a befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvényben meghatározott módon, a befektetésialap-kezelő közreműködésével, a befektetési alap által sorozatban kibocsátott átruházható értékpapír. A befektetésialap-kezelők az Állami Értékpapír- és Tőkepiaci Felügyelet engedélye alapján kizárólagos tevékenységként végzik a befektetési alapok kialakítását, befektetéseinek kezelését és az ehhez tartozó egyéb tevékenységeket. A befektetési alap jogi személyiséggel rendelkező vagyontömeg, amelyet a befektetésialap-kezelő alakít ki a befektetési jegyek kibocsátásával és az így összegyűjtött tőke befektetésével. Futamidejük és egyéb jellemzőik alapján megkülönböztethetünk nyílt végű befektetési alapokat, amelyek határozatlan időre jönnek létre, s visszaváltható befektetési jegyeiket folyamatosan hozzák forgalomba, valamint zárt végű befektetési alapokat, amelyek határozott időre jönnek létre, nem folyamatosan kibocsátott befektetési jegyeik nem visszaválthatók, s a befektetők a futamidő végén, a végelszámolás során juthatnak hozzá tőkéjükhöz. A befektetéseik tárgya alapján megkülönböztethetünk értékpapíralapokat, amelyek kizárólag értékpapírokba fektethetik pénzüket, s induló saját tőkéjük legalább százmillió forint, valamint ingatlanalapokat, amelyek kizárólag ingatlanokba fektethetik pénzüket, s induló saját tőkéjük legalább ötszázmillió forint. A befektetésialap-kezelő a befektetési jegy kibocsátásával kötelezi magát arra, hogy a befektetési jegyek ellenértékeként kapott pénzösszeget befektetési alap kialakítására, illetve az abban való elhelyezésre fordítja. A zárt végű befektetési alapok jegyeinek tulajdonosa a futamidő során a befektetési alap működéséből származó hozamra és a befektetési alap végelszámolásakor az eszközelemek értékesítését követően megmaradó összeg tulajdonarányos részére jogosult. A nyílt végű befektetési alapok jegyeinek tulajdonosa szintén jogosult a befektetési alap működéséből származó hozamra és a jegyek visszaváltásakor a befektetési alap összes vagyonának tulajdonarányos részére.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére