Terjeszkedő kábeltévék

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 21. számában (1999. december 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Az új hírközlési törvény részeként átfogó kábeltelevíziós jogszabályon is dolgozik a szakminisztérium. Van mit rendbe rakni, hiszen jelenleg hét, sok ponton különbözőképpen értelmezett törvény próbálja szabályozni azt a piacot, amelyen a hazai és a külföldi szereplők nagyarányú fúziós hullámot indítottak el. Az elmúlt hónapokban az éles piaci csaták és lobbitevékenység hatására kénytelen volt beavatkozni az illetékes szaktárca, a Gazdasági Versenyhivatal és végső soron a parlament is.

A kábeltelevíziós piac Magyarországon a távközlési szektor egyik legszabályozatlanabb területe. Korábban az üzleti élet szereplői nem tanúsítottak nagyobb érdeklődést a hálózatok iránt. A helyzet mára alapvetően megváltozott: a széles sávú távközlési szolgáltatások nyújtására alkalmas rendszerekért jelentős tőkével rendelkező hazai és multinacionális társaságok vívják egyre élesedő csatáikat. A verseny egy olyan alternatív távközlési hálózat részeiért folyik, amelyhez jelenleg 1,3 millió háztartás csatlakozik, és amely a 2002-től, vagy esetleg az egy évvel korábbtól tervezett távközlési liberalizáció után a televízió és az internet mellett telefonszolgáltatásra is alkalmas lesz.

A kábeltelevíziós szolgáltatás úgynevezett közcélú, de nem koncesszióköteles tevékenységnek számít, beindításához a Hírközlési Főfelügyelet (HÍF) adja ki az engedélyt, és a szolgáltatónak az Országos Rádió és Televízió Testületnél (ORTT) is regisztráltatnia kell magát. A helyzetet jól jellemzi, hogy az ORTT ma 418 szolgáltatóról tud, a HÍF viszont csak 202 engedélyt adott ki. A cégek két nagy érdekvédelmi szervezetbe tömörülnek: közülük a nagyobb 230 taggal büszkélkedhet, ami máris több, mint az engedélyek száma. A tagok listáját ugyanakkor nem tekinti publikusnak a szervezet, csak „indokolt esetben", hatósági kérésre adja ki. Úgy tűnik, a szabályozószerveknek az engedély nélkül működtetett kis helyi kábeltévék feltérképezésére eddig nem futotta az erejéből.

Versenyszabadság az ezredforduló után

A nagy változások hátterében a távközlési világpiac fejlődése áll. Nyugat-Európa legtöbb országában már tavaly januártól életbe lépett a távközlés teljes liberalizációja, ami a különböző szolgáltatások eddig nem engedett kombinálását, és ami talán ennél is fontosabb, a távbeszélő-szolgáltatások terén a szabad versenyt is lehetővé tette. Az üzletágban érdekelt cégek számára két út kínálkozott a szolgáltatások „házhoz szállítására": vagy a már meglevő vonalak, kábelek felett szerzik meg az ellenőrzést, vagy kénytelenek lesznek másoktól bérbe venni azokat. A távközlési szolgáltatások célba juttatására mindeddig a telefonhálózat volt a legcélszerűbb, amely minden lakáshoz elér, adatátviteli sebessége sem mondható rossznak, ám ezek a vonalak szinte kivétel nélkül mindig a korábban monopolhelyzetben levő telefontársaságok birtokában vannak.

Nagy lehetőségeket rejt magában viszont a kábeltévé-hálózat, amely megfelelő minőségű kiépítettség esetén a telefonvonalnál sokkal nagyobb sávszélességet tud biztosítani, ami az adatátviteli - különösen az internetes - szolgáltatások jelentős előretörése miatt kulcsfontosságú lehet.

A legnagyobb kábeltévés érdekvédelmi szervezet legnagyobb tagja nem más, mint annak a hollandiai bejegyzésű United Pan-Europe Communicationnek (UPC) a helyi leányvállalata, mely több kelet-európai országban is megjelent: ma, közel félmillió előfizetőjével Magyarország első számú kábeltévés szolgáltatója. A társaság előtt egyébként már korábban sem volt ismeretlen az ország, hiszen 63 százalékos tulajdonosa az amerikai United International Holdings (UIH), amely a Budapest melletti egyik körzet helyi telefonszolgáltatójában, a Monor Telefon Társaságban (MTT) is érdekelt. A UPC először 1998 nyarán két nagyobb magyar kábeltévécsoportot vont össze, majd jelentős tőkeerejének köszönhetően gyorsan felvásárolt, és mára 12 budapesti kerületben, illetve közel 30 vidéki településen szerzett érdekeltséget. Tavaly 6 milliárd forint felett volt, idén várhatóan 10 milliárd körül alakul az árbevétele. A piac konszolidációjának legújabb jeleként a társaság nemrég az MTT feletti közvetlen irányítást is megszerezte.

A multimédiás alkalmazások jövője szempontjából fontos területen a Matáv sem maradt tétlen. Kezdetben a távhívások monopoljogával rendelkező cég saját hálózatot fektetett a főváros hét kerületében. Ez szemet szúrt a Gazdasági Versenyhivatalnak (GVH), bár a híresztelések szerint a GVH figyelmét felkeltő jelzések a kábelpiac „túloldaláról" érkeztek.

Versenyhivatali feltételek

A hivatal idén tavasszal beterjesztette a távközlési törvény módosítását, amely a koncessziós telefonszolgáltatóknak megtiltja további kábeltévé-hálózatok szerzését és építését. A parlament kisebb módosításokkal, heves szakmai és politikai viták után lényegében elfogadta a tervezetet, vagyis a nagyvárosokban elvágta a Matáv kábeltévé-piaci terjeszkedésének további lehetőségét. (Egyes szakmai körökben akkor azzal indokolták a tervet, hogy ha az egyes háztartásokhoz vezető két „drótból" mindkettőt ugyanaz a társaság ellenőrzi, akkor hiába lesz piacfelszabadítás, verseny nem alakulhat ki.) A telefonszolgáltató viszont nem adja fel. Kábeltévés leányvállalatának 75 százalékos szavazati jogát nemrég eladta a német Allianz érdekkörébe tartozó Hungária Biztosítónak, így a törvény ezen kiskapuját kihasználva folytathatja terjeszkedését. A pénzintézet jelezte, nem szól bele a távközlési szakmai kérdésekbe, és helyén hagyja a vezetést is, azt pedig elvben semmi sem akadályozza, hogy 2002 után a Matáv visszavásárolja részét.

A UPC azonnal jelezte: mindezt a törvénymódosítás szellemével ellentétesnek tartja, és reményét fejezte ki, hogy a GVH ismét gátat szab a Matáv-törekvéseknek. A helyzet bizonytalanságára jellemző, hogy a Matáv Kábel Tv Kft. a versenyhivatal állásfoglalásának hiányában legutóbb a zuglói hálózatért folyó versenyben nem indult el, maga helyett az anyavállalata és a Német Befektetési Társaság Rt. alapította céget nevezte. A hírek szerint a főváros XIV. kerületében a Német Kábel, illetve a romániai gyökerű HCS Kft. ajánlotta a legmagasabb, 1,1 milliárd forintos vételárat, a pályázatot mégis a KFKI Számítástechnikai Rt. 900 millió forint körüli ajánlata nyerte. A kerületi kábelhálózatok eladásánál már szinte megszokott, hogy a képviselő-testületnek - a kiírás értelmében - nem kötelező a döntését indokolni. A kiszivárgott információk szerint mindenesetre a HCS ajánlatát a fedezet hiánya miatt, a Német Kábelét pedig azért utasították el, mert a cég a pályázatbeadás időpontjában még nem volt bejegyezve.

A torta legértékesebb szelete természetesen Budapest, ahol a lakások nagyobb sűrűsége miatt olcsóbb a hálózatépítés és nagyobb a kereslet a szolgáltatások iránt. Az egyes kerületek hálózatai nagyrészt önkormányzati tulajdonban vannak: ezek, felismerve a helyzetet, sorra eladásra kínálják a rendszereket. A harmadik kerületben például a Matáv-leányvállalat 420 millió forintos ajánlattal, a negyedik kerületben a UPC 2 milliárd 425 millió forinttal nyert. Utóbbi összeg igen magas, háztartásonként körülbelül 340 dolláros vételárnak felel meg. Az üzletnek több érdekessége is volt, amelyet a felek a sajtóban nem kívántak kommentálni. Figyelemre méltó például, hogy a rivális Matáv csak a vételár 1 százalékával, azaz 25 millió forinttal kínált kevesebbet, úgyhogy licitálni nem lehetett, csupán egyetlen ajánlatot benyújtani. Ráadásul a UPC a hírek szerint úgy „találta el" az összeget, hogy azt még a beadás előtt 25 millió forinttal csökkentette. A képviselők úgy döntöttek, a befolyt összeget először állampapírokba fektetik, végül a helyi területfejlesztésben hasznosítják. A UPC és a kerületi polgármester által aláírt szerződés végső formája mindamellett az eredeti vételárnál 200 millió forinttal kisebb értéket tartalmaz, ami a kerületi képviselő-testület ellenzéki padsoraiból az ügy kivizsgálását kezdeményező felszólalásokat váltott ki. Érdekes még, hogy a UPC szeptember 1-jétől beadott engedélykérelem birtokában vette át a szolgáltatást. A hetedik kerületben sem volt zökkenőmentes az átvétel, aláírásgyűjtésbe kezdtek a lakosok a UPC ellen. Azt kifogásolják, hogy a multinacionális cég a felvásárlás után változatlan szolgáltatási minőség mellett 75 százalékkal emelte a díjakat, miközben semmilyen fejlesztést nem végzett. Az előfizetési díjak és a csomagok szerkezete egyébként kismértékben, de Újpesten is változott, annak ellenére, hogy több lakosnak előre megkötött és kifizetett szerződése volt a korábbi tulajdonossal.

A terjeszkedésnek elvileg határt szab a médiatörvény. Ez kimondja, hogy egy vállalat legfeljebb csak az ország egyhatod részének sugározhat adást. Kérdés azonban, hogy minek az egyhatodát kell számolni és hogyan, ezt ugyanis az érintettek igyekeznek a saját szájuk íze szerint értelmezni.

Piacszerzési korlát

A piac egészét az összes magyar háztartás száma jelenti, ez az adat azonban nem ismert, csak a 10 millió körüli népességszámból lehet rá következtetni. A számolásba viszont be kell vonni azokat a lakásokat is, amelyek mellett a kábelek elhaladnak, de nincsenek bekötve - ezzel is lehet kozmetikázni az adatokat. A törvényt, úgy látszik, a UPC és a Matáv valamiféle kompromisszum alapján most úgy értelmezi, hogy a határ körülbelül 650 ezer háztartásnál lehet. Ez egyelőre jó a UPC-nek, mely gyors ütemben közelít ehhez a számhoz. A helyzetet bonyolítja, hogy az „egyhatodos korlát" figyelése az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) feladata, amely nem tud a - talán pont az ilyen megfontolások miatt - be nem jelentett szolgáltatókról. Szakmai körökben továbbá az sem titok, hogy a UPC szakértői gőzerővel dolgoznak azon, hogy a további terjeszkedést a törvénybe ágyazott kiskapuk kihasználásával biztosítani tudják. Az ORTT UPC-vel kapcsolatos vizsgálódásának napvilágot látott előzetes eredménye szerint a multinacionális vállalat eddig nem lépte túl a törvényi határokat. Mindezek alapján látszik: az előfizetők érdeke tényleg az lenne, ha a minisztérium végre rendet rakna a kétes szabályozók dzsungelében.

Kevesebb szó esett az elmúlt időszakban azokról a kis helyi hálózatokról, amelyek egyelőre meg tudták őrizni függetlenségüket. Az ilyen cégek többsége általában érdekvédelmi szervezetekbe tömörül, amelyektől elsősorban fennmaradása biztosítását reméli. Vezetőik azzal érvelnek, hogy ha a nagybefektetők minden kisebb rendszert felvásárolnak, akkor várhatóan országosan egységesítik műsorkínálatukat, és ebből a helyi csatornák sugárzását könynyedén kihagyhatják. Ebben az esetben sérülhet a kis helyi közösségek érdeke. A médiatörvény viszont azt is előírja, hogy 2002. január 1-jéig a kábeltelevíziós rendszereket át kell építeni úgy, hogy azok alkalmasak legyenek interaktív adatátvitelre, illetve távközlési szolgáltatásokra. Ehhez a technológiai fejlődést figyelembe véve elengedhetetlen újításhoz azonban becslések szerint előfizetőnként mintegy 70-80 ezer forintos beruházásra lesz szükség; ezt az összeget a kisebb vállalkozók aligha tudják előteremteni.

T. Z.
Kábeltelevíziós szolgáltatás
Megnevezés 1996 1997 1998
Szolgáltatók száma 437 324 938
Műsorok száma 355 443 371
Műsorcsomagok száma 492 520 953
A hálózat hossza (km) 32 685 33 732 41 854
ebből - törzshálózat 2 497 2 648 3 404
- vonalhálózat 7 668 8 171 11 094
- házhálózat 22 367 22 913 27 356
A bekapcsolt lakások száma (ezer) 1 239 1 113 1 301
Előfizetők száma (ezer) 1 177 1 066 1 287
A műsorok átlagos száma 15 18 18
Egy csomag átlagos díja (Ft) 335 540 546
A szolgáltatás egy műsorra jutó díja (Ft) - 30 31
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére