Származékos tőzsdei termékek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 21. számában (1999. december 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A származékos tőzsdei termékek (derivative products) - nevükből adódó - alapvető jellemzője, hogy olyan más tőzsdei vagy pénzpiaci eszközre vonatkozó jogot és/vagy kötelezettséget testesítenek meg, amely egy jövőbeli időpontban esedékes. Ennek megfelelően a származékos termékeket két nagy csoportra lehet osztani:

  • az opciók (options) valamilyen jogot biztosítanak vásárlójuknak, míg eladójuk ugyanilyen tartalmú kötelezettséget vállal,
  • a határidős (futures) ügyletek jogot és kötelezettséget jelentenek mind a vásárlónak, mind az eladónak.

Ezen túl megkülönböztetünk szabványosított, illetve nem szabványosított származékos termékeket is. A szabványosított instrumentumok fő jellemzője, hogy egységesített

  • a lejáratuk, illetve a lejárataik (pl. minden év június és december 15.),
  • a kötésegységük (pl. 1000 darab részvény),
  • a minimális árlépésközük (pl. 1 forint) és
  • az elszámolásuk.

A tőzsdén elsősorban szabványosított termékekkel kereskednek, ezért a továbbiakban csak ezekkel foglalkozunk. A nem szabványosított termékeknek főként a befektetők közötti egyedi, tőzsdén kívüli megállapodásokban van szerepük.

Opciók

Az opció meghatározott időpontban vagy időszakban jogosít valamely tőzsdei vagy pénzpiaci termék meghatározott árú vételére vagy eladására. Ennek alapján megkülönböztetünk

  • vételi opciót (call option), amely a fentiekből következően az eladó (kiíró) számára feltétlen eladási kötelezettségvállalást testesít meg, és
  • eladási opciót (put option), amely kiírója számára feltétlen vételi kötelezettségvállalást jelent.

Az opció kiírója az általa vállalt kötelezettségért az opció kiírása pillanatában jogosult az úgynevezett opciós díjra. Az opció vásárlója a vásárlás pillanatában kifizeti a kiírónak az opciós díjat, s ennek fejében jogosult opciós jogának egy meghatározott jövőbeli időpontban vagy időszakban történő érvényesítésére, azaz az opció lehívására (exercise of option).

Ennek megfelelően létezik európai opció, amely csak egy meghatározott időpontban hívható le (pl. 1999. június 15-én), és amerikai, amely a kiírást követő meghatározott időszakban hívható le (pl. 1999. június 15-ig).

Az opció kiírásakor meg kell határozni azt, hogy

  • milyen, illetve mekkora menynyiségű termékre vonatkozik (pl. 1000 db Matáv-részvény),
  • európai vagy amerikai típusú,
  • milyen időpontban, illetve időszakban lehet lehívni (az opció lejárata),
  • mennyi az opciós díj,
  • mi az opció kötési ára (strike price), azaz milyen árfolyamon lehet érvényesíteni az opciót,
  • lehívás esetén fizikai teljesítés vagy pénzügyi elszámolás történik-e.
Például... Tegyük fel, hogy A befektető rendelkezik 1000 db Matáv-részvénnyel, amelyeket 730 forinton vásárolt, s amelyek jelenlegi árfolyama 1200 forint. Úgy gondolja, hogy a Matáv-részvény jelenleg a legjobb részvénybefektetési lehetőség, azonban fél attól, hogy egy újabb tőkepiaci válság általános árfolyamesést vált ki, ami a Matávot sem fogja kímélni. Ezért, hogy a következő fél évben eddigi, nem realizált nyereségének legalább egy részét bebiztosíthassa, meg kíván vásárolni egy 1000 db Matáv-részvényre vonatkozó európai eladási opciót, amelynek lejárata egy év, kötési árfolyama 1000 forint, opciós díja 10 forint, s amely fizikai teljesítésre kötelez. Talál is egy másik, kockázatkedvelő befektetőt, B-t, aki hajlandó kiírni egy ilyen opciót, mivel abban bízik, hogy a Matáv-részvény ára a következő fél évben semmiképpen nem fog 1000 forint alá esni, ezért az összesen 10 000 forintos opciós díj számára tiszta nyereség lesz. A felek megkötik az üzletet, s A fizet B-nek részvényenként 10 forintot, amit B évi 20%-os kamatozású állampapírba fektet. Ezután a lejáratig három dolog következhet be: 1. A lejáratkor a Matáv árfolyama 1100 forinton állapodik meg. Ekkor B, az opció kiírója tisztán megnyeri A-tól a 10 forintos opciós díjat és annak 2 forintos kamatát. A szintén nem jár rosszul, hiszen célját, a nem realizált árfolyamnyereség egy részének megtartását ő is elérte. 2. A lejáratkor a Matáv árfolyama 920 forintig esik. Ekkor A lehívja az opciót, azaz felszólítja B-t, hogy vásárolja meg tőle 1000 forinton az 1000 darab Matáv-részvényt. Ezzel A összességében 988 forinton (1000 forint - 10 forint opciós díj - 2 forint kamatveszteség) értékesítette részvényeit, tehát célját ismét elérte. B ezzel szemben 68 forintos veszteséget szenvedett el, mivel az 1000 forinton megvásárolt részvényei csak 920 forintot érnek, és a korábban megkapott opciós díj a kamatokkal együtt is csak 12 forint. 3. A lejáratkor a Matáv árfolyama 995 forintig esik. Ekkor A lehívja az opciót, azaz felszólítja B-t, hogy vásárolja meg tőle 1000 forinton az 1000 darab Matáv-részvényt. Ezzel A összességében ismét 988 forinton (1000 forint - 10 forint opciós díj - 2 forint kamatveszteség) értékesítette részvényeit. B részleges sikerrel járt, mivel az 1000 forinton megvásárolt részvényei csak 995 forintot érnek, s így a korábban megkapott opciós díjjal és annak kamatával együtt 7 forintos nyereséget ért el.

Határidős ügyletek

A határidős ügyletek az azonnali piacon kereskedett termékek jövőbeli adásvételére vonatkoznak. Az üzletfelek megállapodnak, hogy egy meghatározott jövőbeli időpontban adott árfolyamon egymás között adnak el, illetve vesznek meg valamely tőzsdei terméket.

Az opciókhoz hasonlóan a határidős ügyletek körében is megkülönböztetünk:

  • fizikai teljesítéses üzleteket, amelyeknél az eladó lejáratkor fizikailag is átadja a vevőnek a terméket, aki pedig a teljes vételárat megfizeti, illetve
  • pénzügyi elszámolásos üzleteket, amelyeknél lejáratkor az üzletfelek a termék aznapi árfolyama alapján meghatározzák, hogy mekkora az üzleten elért nyereségük, illetve veszteségük, s ezt pénzügyileg rendezik.

A világon uralkodó gyakorlat szerint a fizikai teljesítés az árutőzsdéken (pl. Budapesti Árutőzsde) jellemző, amelyeken különböző ipari, illetve mezőgazdasági termékekkel, főként nyersanyagokkal, valamint valutákkal üzletelnek. Ennek oka, hogy ezeken a piacokon megjelennek a kockázatukat minimalizálni kívánó ipari, kereskedelmi, illetve mezőgazdasági vállalatok, amelyek a határidőre eladott, illetve megvásárolt termékekkel lejáratkor fizikailag is rendelkeznek, illetőleg rendelkezni kívánnak.

Ezzel szemben az értékpapírtőzsdéken (pl. Budapesti Értéktőzsde) elsősorban a pénzügyi teljesítés a jellemző, mivel itt a befektetők jellemzően nem igénylik üzleti tevékenységük folytatásához a termékek fizikai birtoklását, sőt az ezzel járó költségeket nem is hajlandóak vállalni.

A határidős kereskedés során meg kell határozni, hogy az ügylet

  • milyen mögöttes termékre (pl. BUX-index),
  • milyen lejáratra és
  • mekkora mennyiségre vonatkozik, illetve
  • milyen árfolyamon jön létre.

Az ilyen ügyletek jellemző kötésegysége az egy kontraktus, amely a mögöttes termék meghatározott mennyiségét jelöli (pl. 1000 darab Matáv-részvény). Egy kontraktusnak a termék határidős árfolyama által meghatározott elméleti értéke van. Így például amennyiben megszületik a határidős ügylet, a vevő vételi, az eladó pedig egy eladási nyitott pozícióval rendelkezik. A pozíció zárása a lejáratkor automatikusan bekövetkezik, amikor is a felek pénzügyi vagy fizikai teljesítésre kötelezettek. Pozíciózárásra azonban ellentétes irányú ügylet megkötésével is lehetőség van: például ha egy befektető tegnap vásárolt 20 kontraktus decemberi BUX-ot, akkor ma - ha nem kíván továbbra is a BUX emelkedésére spekulálni - 20 kontraktus BUX eladásával lezárhatja pozícióját, tehát a továbbiakban pénzügyi helyzete nem függ a BUX-index értékétől). Ekkor a két ellentétes irányú üzlet "kioltja" egymást. Az ilyen ügyleteket az elszámolóház (lásd később) tartja nyilván. Az elszámolóár (settlement price) a tőzsde által minden nap végén hivatalosan megállapított árfolyam, amely a pénzügyi elszámolás alapját képezi.

A határidős ügyletek további alapjellemzője, hogy

  • az üzletfelek az üzlet megkötését követően úgynevezett alapbiztosítékot kötelesek képezni (lásd részletesen a határidős ügyletek elszámolásáról szóló részben), amelynek mértéke a nyitott pozíció nagyságától függ, és amely biztosítékot nyújt az esetleges árváltozásokból adódó veszteségekre,
  • napi pénzügyi elszámolásra épülnek, azaz az üzletfelek az elszámolóár változásainak megfelelően naponta kötelesek pénzt befizetni (változó letét), illetve jogosultak pénzt felvenni a nyitott pozíciójuk után.

Mivel a határidős alapbiztosíték összege a pozíció összegének csupán töredéke, általában 5-10 százaléka, ezért a határidős piacon a befektetők egységnyi pénz befizetése mellett 10-20 egység értékű pozíciót nyithatnak. Ezt a multiplikátor hatást tőkeáttételnek (financial leverage) nevezzük. Ennek lényege, hogy a befektetés kockázatának arányos növelésével a befektető magasabb várható hozamra tehet szert. Ha például tízszeres tőkeáttétel mellett az árfolyam 10 százalékkal emelkedik, akkor a vételi pozícióban lévő befektető megduplázza a teljes befizetett letétjét, míg az eladási pozícióban lévő befektető elveszíti teljes befizetett letétjét.

A BÉT szabványosított határidős termékei

Az alábbiakban a BÉT fontosabb határidős termékeit mutatjuk be.

Határidős BUX

A határidős BUX a BÉT legfontosabb származékos kontraktusa: 1997-ben például az összes tőzsdei határidős forgalom 70 százalékát tette ki. Mögöttes terméke a BÉT hivatalos tőzsdeindexe, a BUX, amely a fontosabb tőzsdei részvények meghatározott képlet szerint számított átlaga.

Jelenleg 6 jövőbeli BUX-lejárattal lehet kereskedni a BÉT-en: a legközelebbi március, június, szeptember és december, valamint a második legközelebbi június és december havi lejáratokkal. Egy kontraktus értéke BUX x 100 forintnak felel meg (a BUX-nak önmagában nincs pénzértéke, pontértékben számítják ki). Az alapbiztosíték mértéke kontraktusonként 60 000 forint.

Határidős Mol, Matáv, TVK

A határidős Matáv-, Mol- és TVK-kontraktusok kereskedése 1998 nyarán kezdődött meg a BÉT-en. Ezt nagy várakozás előzte meg, mivel a leglikvidebb részvények határidős kereskedelme a tőkeáttételt kereső befektetők számára kedvezőbb feltételeket biztosíthat, mint a már virágzó úgynevezett lombardhitelre való részvényvásárlás. A részvénypiaci válság miatt azonban ezek a termékek még nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

Mindhárom esetben a megfelelő tőzsdei részvény a mögöttes termék, s egy kontraktus értéke 100 000 forint névértékű részvény piaci értékével egyezik meg. Jelenleg a legközelebbi június és december havi lejáratra lehet üzleteket kötni.

Ezeken túl a BÉT határidős piacán lehet kereskedni német márka, amerikai dollár, angol font, svájci frank, 3 és 12 hónapos diszkont kincstárjegy, valamint egy és három hónapos Bubor-kontraktusokkal. Ezek piaca azonban szűk, ezért bemutatásukat mellőzzük.

Például... Tegyük fel, hogy a befektető arra spekulál, hogy X részvény márciusi határidős árfolyama 1000 forintról 1100 forintra fog emelkedni. Egy határidős kontraktus legyen 100 darab X részvény értékével egyenlő, az alapbiztosíték kontraktusonként 10 000 forint. A befektető 100 kontraktus X részvényt vásárol márciusi lejáratra, 1000 forintos árfolyamon. Ha ezután a márciusi X részvény árfolyama a) 10%-kal emelkedik, akkor a befektető határidős kontraktusainak az értéke 100 kontraktus x 100 darab részvény x 1000 forint = 10 000 000 forintról 100 kontraktus x 100 darab részvény x 1100 forint = 11 000 000 forintra emelkedik, azaz a befizetett 100 kontraktus x 10 000 forint = 1 000 000 forint értékű alapbiztosítékát megduplázva 11 000 000-10 000 000 = 1 000 000 forint nyereségre tesz szert. b) 10%-kal csökken, akkor a befektető határidős kontraktusainak az értéke 100 kontraktus x 100 darab részvény x 1000 forint = 10 000 000 forintról 100 kontraktus x 100 darab részvény x 900 forint = 9 000 000 forintra emelkedik, azaz a befizetett 100 kontraktus x 10 000 forint = 1 000 000 forint értékű alapbiztosítékát teljesen elveszítve 11 000 000-10 000 000 = 1 000 000 forintot bukik.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére