Oroszországi szokások

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 21. számában (1999. december 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Szabad a vásár, hiszen Oroszországban a pénzügyi-gazdasági válság, az import akadozása ellenére minden kapható, s ki-ki fantáziája és pénztárcája vastagságának függvényében hódolhat az ajándékozás örömének. Az orosz karácsony nemcsak az ortodox naptár miatt különbözik - kéthetes késéssel - az európai ünneptől, hanem azért is, mert nem ilyenkor, hanem újévre illik ajándékkal meglepni a családtagokat. Még a Mir űrállomáson dolgozó űrhajósok is szilveszterkor bontják fel a díszes dobozokat a "felcsempészett" konyak mellett, amelyek a soros teherűrhajóval érkeznek. A karácsonyfát a szovjet időkből gyökerezett szokásnak megfelelően szilveszterre állítják fel, s az orosz gyerekekhez is ilyenkor jön meg a Télapó.

Mindenkinek mindent

A szovjet korszak által összezavart szokások s több mint száz nemzet hagyományainak keveredése nem szab korlátokat a tekintetben, hogy kinek, mikor mit illik ajándékozni. Nem gond, ha a férfiaknak hatalmas virágcsokrokkal kedveskednek, s még míves fegyver is lehet ajándék, ha az ajándékozott pár kopejkáért jelképesen megveszi azt. (A kaukázusi népszokások szerint ugyanis csak az ellenségnek küldtek ajándékba fegyvert.)

Vendégségbe, születésnapra virág, ital, csokoládé dívik orosz földön is. A rózsa szálja 8-10 dollár (dél-amerikai import), a vodka viszont elég olcsó. Egy üveg bor ára öt dollárnál kezdődik, míg a márkásabb külföldi italok vagyonokért kaphatók. Az oroszok szeretnek ajándékozni, s a figyelmességhez nem kell különösebb alkalom. Moszkvai ismerősöm egyszer piroggal lepett meg, máskor meg szép példány sütőtököt hozott dácsájáról - egy orosz akadémikus özvegyének nem is telt volna sokkal többre, hiszen kiemelt, s a moszkvai önkormányzat által megfejelt nyugdíja alig 700 rubel, vagyis kevesebb mint tízezer forint.

Moszkva Európa legdrágább városa, s a válság nyomán az importcikkek még megfizethetetlenebbnek tűnnek. A krízis miatt gyakoriak a 30-50 százalékos kiárusítások, de még a leszállított árak is jóval borsosabbak a budapestieknél. Újgazdag szentpétervári barátom - aki "fában utazik" és kikötőtulajdonos is egyben - viszont most megengedheti magának, hogy külföldi útjairól arany öngyújtót és cigarettatárcát hozzon üzlettársának - csak mert így szokás. A pénz értékét nagyon is jól ismeri, de szerinte az ajándék annál jobb, minél drágább - így a neje 200 dolláros övet és 500 dolláros pulóvert kap.

Az orosz vállalkozói réteg, de az egyszerű emberek sem nagyon szeretnek adót fizetni: a bérek és fizetések csak az átlagjövedelem 38-40 százalékát teszik ki, még a hivatalos adatok szerint is. Az ajándék után természetesen adót kellene fizetni, de ezt csak a magasabb rangú hivatalnokok teszik meg, vagy az ajándékokat inkább beszolgáltatják az államnak. Így tett például Borisz Jelcin államfő. Jurij Luzskov moszkvai polgármester viszont a Kreml melletti volt Lenin Múzeumot szemelte ki ajándékai tárházának. A számtalan váza, szőnyeg és más műremek mellett van pazar módon kikészített medvebőr, a cári korona hiteles másolata, de még másfél méteres díszpallos is. Luzskov különben az egyetlen szovjet-orosz vezető, aki közszemlére teszi hatalmát és befolyását bizonyító, csaknem hűbéri ajándékait; ezt Mihail Gorbacsov szovjet és Borisz Jelcin orosz elnök sem tartotta célszerűnek. Az egyetlen, amit Luzskov magánhasználatra elfogad, az a sapka: a kopasz moszkvai polgármesternek minden alkalomra külön fejfedője van - a kalapot nem igazán kedveli -, s gyűjteménye immár csaknem ezerdarabos.

Az ajándékokhoz hasonló elbírálás alá esnek a nyeremények is - volt is botrány abból, hogy az orosz olimpiai érmesektől adót akartak levonni, s végül az elnöki hivatal helyettük fizette be a 35 százalékos járulékot.

Cégjelzéses mütyűrök

Az ajándékok után az egyszerű földi halandóknak is adózniuk kellene, de nem teszik, hiszen az adócsalás bocsánatos bűn Oroszországban, ahol hosszú évek óta a tervezett adóbevétel jó ha negyedét-harmadát tudja begyűjteni a költségvetés. A szürke- és feketegazdaság hatalmas méreteket öltött, az orosz GDP több mint harmadát itt állítják elő. (A 6-12 hónapja fizetés nélkül tengődő közalkalmazottak, zsold nélkül feketemunkára kényszerülő katonatisztek és járadék nélkül maradt nyugdíjasok akár éhen is halhattak volna a moszkvai kormánytól, ha nincs egy kis mellékesük.)

A magasabb állami hivatalnokok sem vetik meg a mellékest: Alfred Koh, a vagyonügynökség volt vezetője, illetve Anatolij Csubajsz volt első miniszterelnök-helyettes például csaknem százezer dollárt fizetett a kincstárnak ilyen eredetű jövedelme után. A közlekedési kihágások miatti bírság begyűjtésével saját zsebre dolgozik az orosz rendőr, aki még a szovjet korszakban hálás volt egy doboz külföldi cigarettáért vagy egy üveg borért. (Egy orosz rendőr százados hivatalos fizetése jelenleg 450 rubel, vagyis csaknem hatezer forint havonta.) Az orosz vámos pedig meg sem mozdul "ajándék" nélkül. Így nem csoda, hogy a korrupció évente 15 milliárd dollár kárt okoz Oroszországnak. Moszkvában százával száguldoznak az 500-as és 600-as Mercedesek, noha a legutóbbi három évben az orosz vámhivatal hivatalos adatai szerint egyetlen ilyen személygépkocsit sem vámkezeltek az országban. Külön téma a hadsereg, amelynek tábornokai a németországi csapatkivonásból és a csecsen háborúból gazdagodtak meg, az alacsonyabb rangú tisztek pedig a rosszul őrzött raktárakból garmadával értékesítik a fegyvereket és a robbanószereket, hiszen a hatalmas erővé izmosodott szervezett alvilág jól fizető vevő.

Az üzleti életben általában az eladással foglalkozó cégek kedveskednek nagyobb vevőiknek ajándékkal. Nem ritka viszont, hogy reklámcélból akár gépkocsi is lehet a meglepetés, amit éppen az adózás miatt "örökös használatba" adnak megfelelő közjegyzői formaságok kíséretében. Divat a cégjelzéses mütyürök osztogatása, ám nem ritkák a több száz dolláros ajándékok sem.

E helyi szokások szerint járnak el az orosz piacon dolgozó magyar cégek képviselői is, ha még reménykednek abban, hogy a válság ellenére akad keresnivalójuk a különben hatalmas piacon. Amikor az egyik magyar konzervipari cég képviselőjét kérdeztem, kapott-e már ajándékot, hosszas gondolkodás után is csak egy esetre emlékezett, amikor egy vidéki vevője vázával lepte meg. Szerinte az ilyen üzleti ajándékokért cserébe nem várnak ellenszolgáltatást, szemben a szintén ajándékként kezelt kenőpénzzel. A moszkvai magyar nemzeti kiállítás alkalmából ezért nem konzerveket adott kartonszám az egyik orosz tv-stábnak, hanem másfél ezer dollárral bélelt borítékot, hogy áruját hosszasan mutassa a helyi híradó. Olcsóbb és gyorsabb volt a hivatalos reklámügyletnél, s különben is, itt mindenkit kenni kell, hogy menjenek a dolgok - vélekedett.

Akár ajándéknak is tekinthető, hogy Borisz Berezovszkij orosz üzletember kétmillió dollárért vásárolt számítógépeket és tanfelszerelést a csecsen iskoláknak két brit túsz kiszabadulásáért. Egy-egy elrabolt orosz katona szabadulása ennél jóval olcsóbb, alig 10-20 tonna lisztet kóstál. S e furcsa barterrel aztán mindenki jól jár, mert az adomány leírható az adóból, s a hatóságok is büszkén hirdethetik, hogy váltságdíjat senki sem fizetett a gonosztevőknek.

Jevgenyij Primakov novemberben véglegesített válságcsomagjában nem véletlenül említette, hogy a korrupció visszaszorítása hatalmas pluszbevételhez juttatná az orosz államot. Az IMF ügyfeleinek korrupciós országlistáján 85 állam szerepel, s Oroszország most a 76., noha tavaly az utolsó előtti volt, mindöszsze Nigériát előzve meg. Az orosz pártok már csak azon vitatkoznak, hol a nagyobb a korrupció? A liberális Jabloko szerint a kormányt megfertőzte a métely, mert a Primakov-kabinet kizárólag lobbyszempontok alapján alakult meg, míg a kommunisták úgy vélik: kenőpénzek tekintetében Jelcin elnök hivatala viszi el a pálmát.

Ajándék az iskolának

Bizonyítani persze nem sok mindent lehet, különösen a felsőbb régiókban. Az alacsonyabb rendű állami hivatalnokok tarifái köztudottak, legyen szó vámosról, rendőrről, önkormányzati előadóról vagy akár iskolaigazgatóról. Az ajándékot elvárják, s nemcsak pénzt fogadnak el, hanem árut is, ki mit tud felajánlani. E naturális gazdálkodásra jellemző, hogy amikor a moszkvai tudósító egy jobb iskolában érdeklődött gyermekei elhelyezésével kapcsolatban, nemes egyszerűséggel közölték az elvárt "szponzori támogatás" összegét - amit majd be kell fizetni a péntárba -, no meg a tiszteletdíj nem hivatalos részét, amit ajándék formájában vár el a tanintézmény. Ez lehet számítógép, videokamera, tv-készülék, akár karóra is, de valamilyen jobb márkájú.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére