Közbeszerzés és versenyképesség

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Helyzetkép törvénymódosítás előtt

Megjelent a Cégvezetés (archív) 21. számában (1999. december 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A közbeszerzési törvény 1995. novemberi alkalmazása óta még nem készült tudományos igényű elemzés a közbeszerzési eljárás mikroszférára gyakorolt hatásáról. Mégis a három év alatt a rendszer számos olyan sikerületlen elemére derült fény, amelyet a döntéshozók törvénymódosítással szándékoznak korrigálni.

 

A közbeszerzési törvény kidolgozásának időszakában sokan tartottak attól, hogy a költségvetési szervek beszerzései a nagy és többnyire külföldi tulajdonban levő vállalatoknak kedveznek majd, s hogy a közpénzekből finanszírozott beszerzések bürokratikussá és hosszadalmassá válhatnak. Szó esett arról is, hogy a törvénybe beépített, a magyar szállítókat előnyben részesítő preferenciák inkább a külföldieknek ígérnek hasznot, mivel azok nem a magyar vállalkozóknak, hanem csak a hazai munkaerőnek szólnak.

A törvény 1995. november 1-jei hatálybalépését követően számos elemzés szólt arról, hogy a hazai közbeszerzési gyakorlat alkalmassá válhat a magyar ipar védelmére, és a formálódó magyar EU-konform iparpolitikai eszköztárnak is fontos eleme lehet. A magyar közbeszerzési törvény az EU-normák és a jogharmonizációs kötelezettség figyelembevételével készült. Az EU-ban érvényben levő direktívák túlnyomórészt beépültek a magyar szabályozásba, egyes vélemények szerint szélesebb körben is a kívánatosnál, viszont az Unió legutóbbi országjelentése e téren további jogharmonizációt tart szükségesnek. Az EU-szabályozástól leginkább a preferenciális rendszer beépítése a legmarkánsabb eltérés. (A nemzeti elbánásra vonatkozó előírás érvényesítését az EU-beli vállalatokra az Európai Megállapodásban rögzített elvek szerint Magyarország 2004-ig elhalaszthatja.)

Az EU-Magyar Társulási Megállapodást rögzítő Európai Megállapodás (EM) 66. cikkében foglaltak szerint a közbeszerzések ügyében is érvényesül az aszimmetria elve. Ily módon az EM hatálybalépésétől kezdve a magyar vállalatokat megilleti az EU-ban szokásos nemzeti szerződés-odaítélési eljárásban a nemzeti elbánás. A megállapodás alapján a magyar ipar nemcsak védelmet, hanem versenyképesség-javító hatást is élvezhet - legalábbis az elvek szintjén. A nemzeti elbánás alóli kivétel lehetővé teszi, hogy a magyar szerződés-odaítélési eljárásban csak belföldi pályázó vehessen részt. Arra is mód van, hogy a pályázat kiírója olyan szempontokat is megjelölhessen, ami az azonos ajánlatoknál a belföldi pályázót részesíti előnyben.

A közbeszerzések alakulása
Az eljárás típusa 1997-ig 1997 1998. I.-VIII. hónap
Nyílt 2007 2060 1288
Előminősítéssel 232 344 152
Meghívásos 52 58 17
Gyorsított meghívásos 139 162 62
Tárgyalásos 29 492 284
Gyorsított tárgyalásos 61 148 72
Hirdetmény nélküli 712 754 477
Összesen 3232 4018 2352
Kutatási eredmény

Tapasztalatok a gyakorlatból

Magyarországon a közbeszerzési piac nagyságáról, működéséről és az elért vagy elérhető megtakarításokról még alig lehet mélyebb elemzéseket találni. (Az MTA Közgazdasági Kutatóközpontjában éppen ezekben a hetekben folyik a közbeszerzési gyakorlat eddigi tapasztalatainak mélyebb elemzése. A kutatás eredményei esetenként jelentősen különböznek a hivatalosan nyilvántartott adatoktól.) Mindenesetre a kezdő év jórészt a feladatok begyakorlásával, a közbeszerzési szervezet felállításával telt el. Az első teljes esztendő működéséről a Közbeszerzések Tanácsa által készített beszámoló már több információt tartalmazott arról, hogy a törvény egyes rendelkezéseinek módosítása is elkerülhetetlen.

A közbeszerzési piacon a törvény bevezetésének időszakában körülbelül 300 milliárd forint megrendelés kínálkozott, az eljárások számát pedig 300-500 közöttire becsülték. A becslés alapjául azok a közelítő számítások szolgáltak, amelyek szerint 1993-ban mintegy 280 milliárd forint volt a törvény hatálya alá sorolható beszerzések értéke. Ebből 100 milliárd forintot tett ki a versenytárgyalásra jutó hányad. Ezzel szemben 1995. november 1. és 1996. december 31. között a kihirdetett közbeszerzések értéke alig 150 milliárd forintot ért el, és ennek egynegyede volt a korlátozott nyilvánosságot megengedő, tárgyalásos beszerzések aránya. Ugyanakkor az eljárások száma összesen 3241-re rúgott, vagyis az egy eljárásra jutó szerződési érték nem érte el az 50 millió forintot.

Mindebből az látszott, hogy az eljárásokba bevont szervezetek 1996-ban még meglehetősen járatlanok voltak a közbeszerzési gyakorlatban, ezenkívül az értékhatárok is túl alacsonyak voltak, ily módon sok, de csekély értékű közbeszerzési szerződés köttetett.

Az első évi számadatokból a szakértők arra következtettek, hogy a magyar közbeszerzési piac kisebb az előzetesen vártnál. Az is tény, hogy a megrendelők a törvényben előírt értékminimumokat igyekeztek kikerülni objektív okokra hivatkozva, amire a jogszabály lehetőséget is adott. A lassú bővülésnek okozója lehetett a járatlanság, a hivatali út bonyolultsága is. A pályázók sok esetben panaszkodtak az elbírálási határidő túllépésére és a meghívásos (tárgyalásos), illetve a sürgős pályáztatások gyakoriságára, amely eleve átláthatatlan, és csak bizonyos pályázókat preferál.

Az 1997-es adatok szerint a közbeszerzési szerződések értéke már meghaladta a 485 milliárd forintot, az egy szerződésre számított érték pedig a 120 milliót. Az eredményes eljárások száma 4018-ra emelkedett, megélénkült a közbeszerzési piac. Kedvezőtlen volt, hogy csaknem 10 százalékkal csökkent a legnagyobb nyilvánosságot (és jogorvoslati lehetőséget) adó nyílt közbeszerzési eljárások részaránya, és nőtt a tárgyalásos, illetve a hirdetmény nélküli eljárásoké.

A közbeszerzési eljárások ajánlattevők szerinti öszszetételéből és az ügyletek területi megoszlásából az is kiolvasható, hogy a nem nyilvános eljárások legnagyobb részben a budapesti székhelyű költségvetési szervek beszerzéseinél figyelhetők meg. Ez részben magyarázható azzal, hogy az éves szemléletű költségvetési finanszírozás nehezen egyeztethető össze a közbeszerzés szigorú szabályaival, és a szervezetek - mivel arra törekszenek, hogy ne vesszenek el a megszerzett keretek - több esetben rákényszerülnek a gyorsabb eljárások lefolytatására. Erre utal, hogy éppen az év vége felé került sor a legtöbb ilyen típusú eljárásra. 1997-től egyébként már lehetővé vált a tárgyéven túli fizetés akkor, ha az a „rendeltetésszerű működést" nem akadályozza. A lehetőséggel (a többi engedélyezett kiskapu kihasználásával együtt) az ajánlatkérők saját hatáskörükben hozott döntés szerint élhetnek.

A közbeszerzési eljárás keretében megkötött szerződések értéke 1998 első nyolc hónapjában több mint 230 milliárd forint volt, miközben az egy szerződésre jutó összeg 100 millió forint alá csökkent. Ha a közbeszerzések éven belül egyenletes eloszlást mutatnának, akkor azt állíthatnánk, hogy a közbeszerzési piac - a költségvetési szigor miatt - 1998-ban az előző évhez képest szűkült. De miután joggal lehet feltételezni, hogy 1998-ban is az utolsó hónapokban kerül sor a legtöbb eljárás (gyorsított) lefolytatására, a csökkenés egyáltalán nem valószínű. Az eljárástípusok megoszlásából és a területi koncentrációból viszont ugyanaz a tendencia látható, mint 1997-ben: vagyis továbbra sem mérséklődött a nyilvánosságot részben vagy egészében kizáró és a kormányzati szervek által kezdeményezett eljárások aránya az összes eljárásokon belül.

Több nyilvánosságot! A sajtóban időnként megszellőztetett szerződések alapján a közvélemény feltételezheti, hogy a közpénzekből nem mindig nyilvánosan és ellenőrizhető módon finanszíroznak közérdekű terveket, az ügyekre gyakran rávetül a korrupció árnyéka, különösen ha ráadásul hirdetmény nélküli eljárásról van szó. Sikamlós üggyé vált például a Fővárosi Önkormányzat Uzsoki Utcai Kórházának építése, a Honvédelmi Minisztérium rakéta- és telefontendere, az útlevélcsere, a tb-kártyák gyártása. 1997-ben például 63 milliárd forintos összegről döntöttek hirdetmény nélküli eljárás keretében. A többi között a Miniszterelnöki Hivatal úgy bízta meg az Operus 96 Bt.-t a heti kormányhíradók készítésével, hogy a szerződést csak utólag tette közzé a Közbeszerzési Értesítőben. A Belügyminisztérium szintén a versenytársak meghívásának mellőzésével bízta a március 15-i ünnepségek rendezését a Kreatív Média Műhely Kft.-re. Utólag ezek az ügyletek megmagyarázhatók, és bizonyítható, hogy nem történt jogsértés, a versenytársakat és a közvéleményt azonban az átláthatóság és a nyilvánosság győzi meg.

Kiforratlan szabályozás

A magyar közbeszerzési gyakorlatban és a törvényi szabályozásban még ezen túl is akad jó néhány átláthatatlan és kiforratlan elem. A vállalati szférában szerzett tapasztalatok alapján például úgy tűnik, hogy a külföldiekkel szembeni nemzeti elbánás bevezetésének elhalasztása, valamint a törvényben szereplő preferenciák nem érvényesülnek kielégítően a magyar vállalatok javára. Viták kereszttüzébe került a 10 százalékkal magasabb hazai árajánlat egyenértékűségének kérdése is. Nem világos ugyanis, hogy a megrendelőnek milyen ellenszolgáltatás (haszon) fejében kellene lemondania egy esetlegesen jobb ajánlatról csak azért, hogy ezzel magyar vállalat számára piacot teremtsen. Az sem tisztázott, illetve a visszaélések lehetőségét is hordozza, hogy a 10 százalékos különbség kiszámítása milyen elveken nyugszik, vagyis ellenőrizhető és jogos-e. Attól pedig, hogy egy ajánlat értékében kimutatható az 50 százalékos magyar foglalkoztatottság (talán a bérköltségek alapján), még nem biztos, hogy a preferencia valóban a magyar ipar érdekét szolgálja.

A közbeszerzési eljárások száma és értéke
Időszak Az eljárások száma A közbeszerzések összértéke
1995. 11. 01.-1996. 12. 31. 3241 150 Mrd Ft
1997. 01. 01.-1997. 12. 31. 4338 292 Mrd Ft
1998. 01. 01.-1998. 06. 30. 2248 163 Mrd Ft

A jogorvoslati lehetőségek ugyan adottak, de hogy a rendszer a felek számára is kielégítően működik, még szintén nem állítható teljes határozottsággal. A Döntőbizottság jelenleg nem rendelkezik kellően széles körű ellenőrzési jogosítvánnyal, és ezt a feladatot csak abban az esetben tudja ellátni, ha konkrét feljelentés érkezik. Ezzel a lehetőséggel a pályázóknak viszont csak szűk köre él, mert a többség nem akar rossz színben feltűnni versenytársai és megrendelői előtt.

A Döntőbizottsághoz 1996-ban 165 jogorvoslati kérelem érkezett, ami az eljárások számához képest nem sok (5,1 százalék), de mutatja, hogy a közbeszerzések tisztaságát kitüntetett figyelem kísérte. Az első ügyek keletkezésében többnyire még a közbeszerzési szakértelem hiánya játszott közre, de az okok között a törvény hiányosságai is felismerhetők. A Tanács tagjai összesen nyolcszor kezdeményeztek eljárást - a közérdeket súlyosan sértő esetekben -, az eljárások többsége azonban az ajánlattevők kérelmére indult. A bejelentésekből a Döntőbizottság 73-at talált megalapozottnak, és eljárást indított, bírságolt, illetve megszüntette a szerződést.

Tavaly az ajánlattevők 243 esetben éltek jogorvoslati kérelemmel (6 százalék), négyet pedig a Tanács hivatalból kezdeményezett. A Döntőbizottság 123 megalapozatlannak minősített bejelentést elutasított, 85 esetben viszont helyt adott a kérelemnek, 27 esetben állapított meg jogsértést, és szabott ki bírságot.

A közbeszerzési eljárások típusa
Időszak Nyílt eljárás Meghívásos Tárgyalásos
száma aránya száma aránya száma aránya
1995. 11. 01.-1996. 12. 31. 2252 69,5% 194 6% 795 24,5%
1997. 01. 01.-1997. 12. 31. 2778 64% 241 6% 1319 30%
1998. 01. 01.-1998. 06. 30. 1395 62% 103 5% 750 33%

1996-ban 39, 1997-ben 66 döntőbizottsági határozat ellen indult bírósági eljárás. A megtámadott döntőbizottsági határozatok többségéről a bírósági eljárás során azonban kiderült, hogy a Döntőbizottság általában helyes következtetésekre jutott. Mindenesetre a bírósági út nyitva hagyása teljesen jogos és EU-konform megoldás, viszont az eljárás elhúzódása, az ügyek rendezésének bizonytalansága arra hívta fel a figyelmet, hogy a Döntőbizottság szerepét és eljárási jogosultságát a jelenleginél sokkal egyértelműbben szükséges szabályozni.

A megtámadott eljárások növekvő száma arra is rámutat, hogy az átláthatóság és az esélyegyenlőség érvényesülésére nincsenek kellő biztosítékok. A bejelentések egy része például arra vonatkozott, hogy a pályázatok kiírása során olyan feltételeket támasztottak a megrendelők, amelyeknek nyilvánvalóan csak bizonyos szállítók felelhettek meg.

Az EU-szabályozásról Az EU-ban széleskörűen szabályozzák a közösségen belüli közbeszerzéseket, ennek ellenére a nemzeti szintű szabályok sok esetben eltérnek a közösségitől. Ennek oka, hogy az EU elsődleges joganyaga, a Római Szerződés (RSZ) nem tartalmaz a közbeszerzésekre vonatkozó konkrét rendelkezéseket. Az RSZ 7. cikke alapszabályként azt mondja ki, hogy a nemzetiség szerinti diszkrimináció minden szabadságjog tekintetében tilos (kivéve az RSZ idevonatkozó kivételei esetében). Ennek értelmében a közbeszerzéseknél is figyelembe kell venni az áruk szabad áramlására (30-36. cikk), a letelepedés szabadságára (52-58. cikk) és a szolgáltatások szabadságára (59-66. cikk) vonatkozó rendelkezéseket. Az állami beszerzések diszkriminációmentességét az EU-ban több, részben 1989-1993 között egységesített irányelv szabályozza, amelynek alapján - elvileg - egyenlő eséllyel pályázhat valamennyi közösségi szállító. Nincs lehetőség tehát a hazai vállalatok előnyben részesítésére olyan szerződések kapcsán, amelyek a direktívák hatálya alá esnek. Ezt elsősorban az biztosítja, hogy az ilyen ügyleteket közösségszerte nyilvánosságra kell hozni és meg kell hirdetni. Nem minden közbeszerzés esik viszont az irányelvek hatálya alá, így bár jogilag és gyakorlatilag nincs mód a nemzetiség szerinti megkülönböztetésre, mégis van lehetőség a hazai vállalatok előnyben részesítésére. Kifejezetten a nemzeti érdekek védelmére hozták létre a különböző értékküszöböket. Az áru- és szolgáltatásbeszerzés esetében ez például 400 ezer ecu, az építési beruházások értékhatára 5 millió ecu, ezenkívül léteznek úgynevezett általános (nemzetközi egyezmények, titkosság, védelmi megrendelések) és specifikus kivételek, amelyek alapján a hazai vállalatok részesíthetők előnyben. Regionális iparpolitikai érdekekből például a szállítási és építési irányelv is megengedi a preferenciák rendszereit, ha az alkalmazott szabályok összeegyeztethetők a Szerződéssel (RSZ 7., 30., 92. cikkek) és az irányelvekben leírt eljárásokkal. A közösségi közbeszerzési rendszer felülvizsgálatára és továbbfejlesztésére az EU Bizottsága 1996-ban dolgozta ki az úgynevezett Zöld Könyvet (Green Paper - Public Procurement in the European Union: Exploring the Way Forward). Ebben legfontosabb érvként az szerepelt, hogy a közbeszerzési piac megnyitásából származó hozam az EU GDP-jének 0,6 százalékát is elérheti (ami nem kevés a közösségi GDP 11-12 százalékát kitevő közbeszerzési piac nagyságához képest), a közbeszerzések liberalizálása tehát közös érdek. Kiemelt cél, hogy a kis- és középvállalatok számára nagyobb lehetőségeket szükséges biztosítani a közbeszerzési tendereken való részvételben, valamint azt, hogy úgynevezett Európa-szabványokat lenne célszerű kialakítani a közbeszerzési piac szélesebbre nyitása érdekében. A közbeszerzésekre vonatkozó direktívák harmonizációjában az egyes közösségi országok között nagy különbségek vannak. Például a kormányzati építési beruházásokra érvényes EU-direktívát (93/37/EEC) szinte valamennyi ország beiktatta jogrendjébe, a kormányzati szolgáltatásokról és árubeszerzésekről szóló irányelvek (92/50/EEC és 93/36/EEC) harmonizációja sokkal kisebb arányban valósult meg. Ugyanakkor Görögország, Spanyolország és Portugália, mint a közösség kevésbé fejlett tagországai, több direktíva bevezetése alól kaptak átmeneti felmentést.

Bizonytalan megtakarítások

Nincsenek megbízható adatok arról sem, hogy a közbeszerzési eljárás során valóban sikerült-e elérni a megcélzott megtakarításokat. A törvény az eljárás során a legolcsóbb vagy az összességében legkedvezőbb ajánlat elfogadását írja elő. Azt azonban már nem lehet kimutatni, hogy például az összességében legkedvezőbb ajánlatkérésnél a felállított szempontrendszer valóban lehetővé teszi-e a versenyeztetést, az esélyegyenlőséget, és azt sem lehet ellenőrizni, hogy a teljesítés során az ajánlattevő valamennyi követelménynek eleget tett-e, főleg a piacinál alacsonyabb áron. Ugyanígy a legkedvezőbb árajánlat sem biztos, hogy megtakarítást eredményez, ha esetleg az egyéb költségek előre nem láthatók.

A központosított közbeszerzéseknél - amelynek a célja eleve a nagy mennyiségű beszerzéseknél elérhető kedvezőbb ár - a Belügyminisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal például mintegy 20 százalékos ármegtakarításról adott hírt (ennyivel kínálták a szállítók olcsóbban a termékeket). Azt azonban már nem lehet nyomon követni, hogy az apparátus működtetése, a közvetítői díj, raktározás, szállítás és egyéb rárakódó költségek az árelőnyből végül mennyit faragnak le, és mi marad megtakarításként.

A küszöbönálló törvénymódosítás egyrészt azokat az eljárási szabályokat tisztázná, amelyekről a törvény alkalmazása során derült ki, hogy alkalmatlanok, hiányosak vagy nem pontosan értelmezhetők. Feltehetően azok a rendelkezések is kikerülnek a törvényből, illetve szigorodnak, amelyek a törvény mellőzésére vagy a puhább eljárások alkalmazására adtak lehetőséget. Hasznos lenne a gazdasági hatások feltárása és előrebecslése érdekében a közbeszerzésekről szóló információk részletesebb és rendszeresebb megjelentetése is.

Lesznek változások Lapzártakor a közbeszerzésekről szóló törvény módosításáról még csak a tervezet készült el. Ezen belül az úgymond kötelező módosítások a Közbeszerzések Tanácsa korábbi ajánlásait emelnék be a törvénybe. Ilyen az „azonos tárgyú közbeszerzések részekre bontásának tilalmáról" szóló 2/1996. (KÉ) Ajánlás, vagy a 4/1996. (KÉ) Ajánlásában foglalt értelmező és magyarázó szöveg. (Mi a hatósági igazolások célja, milyen igazolás fogadható el, mi az igazolás érvényességi ideje.) Az előírt hatósági igazolások beszerzését a törvénytervezet amúgy is egyszerűsíteni kívánja, feloldva a jelenlegi kétségtelenül indokolatlan bürokráciát. A tervezett módosítások másik csoportja a közbeszerzés intézményrendszerét érintené. A jogalkotók erősebb és függetlenebb intézményrendszert kívánnak. A szabályozás megerősíti a döntőbizottság pozícióját és kiszélesíti mindazoknak a körét, akik hivatalból jogorvoslati eljárást kezdeményezhetnek. Erre jelenleg csak a tanácsnak van lehetősége, a tervezet alapján erre például a Közbeszerzési Értesítő szerkesztőbizottságának is lenne jogosítványa. A módosítások révén a kiskapuk bezárását is szeretnék elérni. Sok kritika érte a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárások lehetőségét. A jelenlegi szabályozás alkalmazkodott a különleges üzleti, illetve piaci helyzetekhez, és reálisan írta elő azt a hét lehetőséget [Kbt. 70. § b), c), d), f), g), h) és i) pontjai], amelyek fennállása esetén engedélyezte az előre meg nem hirdetett eljárások lefolytatását. A tervezett módosítás radikálisan csökkentené a gyakorlatban zártkörűvé tett és a versenyt kiküszöbölő lehetőségeket azzal, hogy pontosan meghatároznák a különleges eseteket. A módosítás alapján ingatlan tulajdonjogának vagy használatra, hasznosítására vonatkozó jogának megszerzésére irányuló beszerzések esetében sem lehet majd alkalmazni a tárgyalásos eljárást. Eldöntendő az is, hogy a gyakorlatban egyébként nem működő, a hazai vállalkozásokat támogató, úgynevezett tízszázalékos szabályt érdemes-e megtartani. Ismereteink szerint a módosítás ezt a nem érvényesülő és hatástalan szabályt hatályon kívül kívánja helyezni. Változhat a központosított közbeszerzés intézményrendszere és eljárási rendje is. A normatívákat alkalmazó, a különféle szervezetek) intézmények beszerzési szándékait összegyűjtő, majd ennek ismeretében a közbeszerzést lefolytató, a megkötött keretszerződést közzétevő és az egyes konkrét beszerzéseket már az adott szervezetekre) intézményekre rábízó modell nem vált be. Például a számítástechnikában vagy a gépkocsigyártásban bekövetkezett műszaki-technikai fejlődést az állami normatívák meghatározására vonatkozó kormányrendelet a maga hosszadalmas átfutási idejével nem képes kezelni. A tervezett új szabályozás a kínálatot és a választékot garantáló rendszer modelljének megteremtését szolgálja. Természetesen a választékot kizárólag csak a közbeszerzési eljárás során nyertesnek nyilvánított cégek adhatják meg a megrendelőnek. Az ajánlattevők érdekeinek védelmét szolgálná, hogy a számla benyújtását követően a korábbinál gyorsabban hozzájuthatnak kötelező pénzügyi garanciaként letétbe helyezett pénzükhöz. A törvénytervezet lehetőséget adna az azonnali banki beszedési megbízás benyújtására. Egyszerűsítések várhatók az adminisztrációban és a közzététel rendjében. A hirdetmények közzétételének rendjére vonatkozó kormányrendeletet hatályon kívül kívánják helyezni, és szabályzórendszerét beépítik a módosított törvény szerkezetébe. A minősített ajánlattevők rendszere a gyakorlatban nem működik. Ennek az egyik oka éppen az, hogy a jelenlegi szabályozás túl bürokratikus, a meghívásos eljárás szabályozása ebben az esetben is kötelezően előírja az ismételt prekvalifikáció hosszadalmas lefolytatását. A módosítás gyorsabbá és a jelenleginél egyszerűbbé kívánja tenni ennek az eljárásnak a menetét, egyúttal elősegítve azt, hogy az „udvari szállítók jegyzékének" a szerződések megkötése gyakorlatában és az üzleti életben is valóban legyen társadalmilag elfogadott és megbecsült szerepe - szemben a jelenlegi formális helyzettel. dr. Várday György
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére