Konjunktúra-kilátások

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

A gazdaságkutatók óvatosságra intenek

Megjelent a Cégvezetés (archív) 21. számában (1999. december 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A gazdaság-kutató intézetek 1999-es előrejelzései egybehangzóan óvatosságra intenek a prognózisok készítésének idején. Közös vonásuk, hogy 1999-ben a külső egyensúlyi pozíciók jelentős romlására számítanak, ennek kezelésére szigorú monetáris és fiskális politikát várnak a kormányzattól. Amennyiben a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon és a világ-kereskedelemben nem következik be pozitív fordulat, nem zárják ki restrikciós eszközök bevetését sem.

 

Valamennyi mértékadó gazdaságkutató jövő évi előrejelzéséhez előrebocsátja, hogy az 1999-es prognózis felvázolása a szokásosnál nagyobb nehézségekbe ütközött. Ennek a nehezebbé váló külső feltételek felmérése mellett az is oka, hogy a prognózisok összeállításakor még tisztázatlannak látszott az új kormányzati gazdaságpolitika számos eleme.

A GKI Gazdaságkutató Rt. megítélése szerint az elmúlt években megalapozott gazdaságfejlődési pályára került magyar gazdaság fejlődési esélyei megfelelő gazdaságpolitikával még a romló világgazdasági feltételek közepette is többé-kevésbé megőrizhetők. A KOPINT-DATORG Konjunktúra, Piackutató és Számítástechnikai Rt. mind a vállalatok, mind a gazdaságpolitika részéről óvatosságra, jelentős tartalékképzésre, a bizonytalanabbá váló helyzetre való fokozott felkészülésre int.

A prognózisok a középutas modellre épülnek. Egyaránt kihagyják a lehetőségek közül a globális összeomlás esetét, azaz nem vázolnak fel katasztrófaváltozatot. Ugyanígy nem feltételezik azonban azt sem, hogy a világgazdaság feszültségei gyorsan elrendeződnének, és így külső feltételek hirtelen javulása következne be.

Változó világgazdasági környezet

A délkelet-ázsiai, oroszországi és latin-amerikai gazdaságiválság-jelenségek következtében valamennyi számottevő nemzetközi elemzőcsoport lefelé módosította a világ és benne a fejlett országok 1999-es gazdasági növekedéséről korábban közölt előrejelzéseit. Általában Észak-Amerika és Nyugat-Európa növekedési kilátásait 0,5-1 százalékpont közötti mértékben ítélik mérsékeltebbnek, mint annak előtte. A KOPINT által közölt összesített becslés szerint a GDP növekedése az Európai Unióban az idei 2,6 százalékról 2,3-2,5 százalékra, Németországban 2,7-ről 2,5 százalékra, az Egyesült Államokban 2,7-ről 1,8-2,2 százalékra és az OECD átlagában 2,2-ről 1,9-2,1 százalékra lassul. Ez a becslés arra a feltételezésre épül, hogy a külső válságjelenségek a fejlett ipari országokat csak fokozatosan érintik, ami a gazdasági növekedést lefékezi, de recessziót nem okoz. A Budapest Bank Rt. prognózisa az EU jövő évi átlagos növekedési ütemét 2-2,2 százalék körülire és Németországét még ennél is valamivel kisebbre becsüli. A bank véleménye szerint Németország és Ausztria jelenleg 50 százalék körüli súlya a magyar kivitelben tovább növekszik, holott az exportunkban meghatározó gépek és szállítóeszközök árucsoportjában a két ország együttes részesedése máris 70 százalék körüli. Ebből következően az ottani gazdasági növekedés alakulása rendkívül érzékenyen befolyásolja a magyar exportot, ezért várhatóan a húzóágazatok exportjának ütemvesztése az átlagosnál nagyobb lesz 1999-ben.

Az Ecostat, a KSH gazdaságelemző és informatikai intézete jövő évi prognózisában lopakodó világgazdasági válságról beszél, és úgy ítéli meg, hogy a világgazdaságban az átlagos növekedés az 1996-97-es 4 százalékot meghaladó ütemtől 1998-99-ben valószínűleg 2 százalékponttal elmarad. A világkereskedelem bővülése a felére esik vissza, ezen belül a fejlett ipari államok importja is az 1997-es 9 százalékos növekedéshez viszonyítva 4,5-5 százalék körül várható 1998-99-ben. Az Ecostat ennek ellenére abból indul ki a jövő évi folyamatok felvázolásánál, hogy a világ egyes térségeiben jelentkező recesszió nem okoz Magyarországnak túlságosan nagy veszteségeket.

A GKI azt feltételezi, hogy az intézményi és politikai reformok hatására 1999 második felében bekövetkezik némi pozitív elmozdulás a világgazdaságban, de addig sem látványos javulás, sem drámai romlás nem várható, vagyis nagyjából az 1998 őszére kialakult helyzet marad fenn.

Kormányzati feltételezések

Az 1999-es költségvetés tervezetének indoklásában a kormány jövőre is 5 százalékos gazdasági növekedéssel számol, de a 19 milliárd forintos általános tartalék mellett a központi költségvetésben 33, a társadalombiztosítási alapok költségvetésében további 7 milliárd forintot zárolt arra az esetre, ha a növekedés üteme a feltételezettnél alacsonyabb lenne. Ezzel a zárolt tartalékkal a kiadások a GDP legalább 4 százalékos növekedése esetén még a hiány növekedése nélkül lépést tartanak a bevételekkel.

A kabinet várakozásai szerint a beruházások bővülése a jövő évben töretlenül fennmarad és továbbra is 11-13 százalék között lesz. Az infláció szintén folyamatosan mérséklődik: éves átlagban 10-11 százalékra az 1998-ra várható 14,5 százalékról. A bérek szigorú ellenőrzésével a nominális munkajövedelmek 13, a nyugdíjak 14,3 százalékkal emelkednek. A kormány számításai szerint ebből 2 százalékos reálbér-emelkedés és 2-3 százalék közötti fogyasztásnövekedés várható.

A kormányzat számol a külkereskedelmi forgalom növekedésének lefékeződésével, és 1999-ben az export 11-13, az import 12-14 százalékos bővülésére számít. Ennek ellenére, a folyó fizetési mérleg mindössze 200 millió dollár körüli romlását, azaz 2 milliárd dollár körüli hiányt prognosztizálnak.

A Pénzügyminisztérium számításai szerint a munkáltatói tb-járulék 6 százalékos csökkentésével 150 milliárd forintnak megfelelő összeg marad vissza a vállalkozásoknál. Az üzleti szférával kapcsolatos kormányzati várakozások szerint az adózás előtti nyereség 50 százalékkal nő az 1998-ra kalkulált összeghez viszonyítva, és eléri az 1925 milliárd forintot. A költségvetés 1999-ben 256 milliárd forint nyereségadó-bevételt vár, 76 milliárddal, azaz 42 százalékkal többet, mint az 1998-as előirányzat volt.

A központi költségvetésből finanszírozott beruházásokra a költségvetési javaslat 191 milliárd forintot különít el a jövő évre, folyó áron 23 százalékkal többet, mint erre az évre.

A Pénzügykutató ellenvéleménye

A mértékadó gazdaságkutatók közül a Pénzügykutató Rt.-nek volt egyedül türelme kivárni a kormányzat gazdasági programjának nyilvános közlését, és néhány nap alatt határozott véleményt tett közzé, amelyben erőteljes kételyeket fogalmazott meg a kabinet várakozásaival szemben. Miközben a világon valamennyi gazdasági elemző a világgazdaság egészére és gyakorlatilag kivétel nélkül valamennyi országban a növekedés lefékeződését várja 1999-ben, a magyar kormány töretlen növekedésre, sőt a beruházások élénkülésére építette fel az Országgyűlés elé beterjesztett jövő évi költségvetési törvényjavaslatot. Mint a Pénzügykutató hangsúlyozta, a költségvetés alapjául megadott makrogazdasági sarokszámok csaknem teljesen egybevágnak azokkal, amelyeket még a Horn-kabinet májusban bemutatott, vagyis mintha október végéig semmi sem történt volna.

A kormány gazdasági feltételezései önmagukban is ellentmondásosak, hiszen miközben maga is elismeri, hogy a külgazdasági körülményekben számottevő változások mennek végbe, az export növekedése lelassul, a belső piacon az import éleződő versenyt támaszt a belföldi termékekkel szemben, az export visszaesését a belső piac nem szívja fel, a lakosság fogyasztása nő, ezzel szemben a megtakarítási hajlandóság változatlan marad, mégis az 1997-98-as tendenciák folytatódására számít. Feltételezi, hogy a növekedési ütem fenntartható, az export és az import növekedésiütem-különbsége ellenére a folyó fizetési mérleg deficitje 1,5-2 milliárd dollár között marad, és nem tart a nettó külső adósságállomány érdemi növekedésétől.

A Pénzügykutató tanulmánya ugyanakkor alapvető trendváltást mutat ki a magyar gazdaságban, amelynek jelei már 1998-ban megmutatkoznak, és minden amellett szól, hogy az új trend jövőre folytatódik vagy még erősödik is. Talán a legfontosabb, hogy átrendeződnek a növekedés tényezői, amelyek az export- és beruházásvezérelt növekedés átváltását mutatják fogyasztásvezérelt modell felé. Az export korábbi húzóerejét a lakossági fogyasztás látszik átvenni, míg a beruházások növekedése azért fékeződik le, mert romlanak a növekedési kilátások és megnehezül a tőkefelhalmozás. Megtört az a folyamat is, amelyet a kereskedelmi hiány és a folyó fizetési mérleg deficitjének csökkenése jellemzett, és az, hogy a beáramló külföldi tőke meghaladta, azaz finanszírozta a folyó mérleg hiányát.

A Pénzügykutató véleménye szerint a gazdasági növekedés a kormányzat 5 százalékos feltevésével szemben 3,8-4 százalék körül, a beruházások növekedését pedig a 11-13 százalékos kormányzati várakozással ellentétben 7 százalék körülire teszi. A kutatóintézet szerint a nettó külső adósság szükségszerűen nő, mivel a kereskedelmi és a folyó mérleg hiánya 400-500 millió dollárral emelkedik, és 3,3, illetve 2,2 milliárd dollár lesz jövőre. Ezzel szemben a tulajdonosi hitelekkel együtt számított nettó külföldi működőtőke-beáramlás az 1998-as 1,5-1,6 milliárd dollárral szemben jövőre 1,2-1,4 milliárd dollárra prognosztizálható.

Pótköltségvetés jövendölése

Mint arra a Pénzügykutató felhívta a figyelmet, 1996-97-ben a költségvetési túlelosztás azért nem keltett feszültséget, mert alulprognosztizált GDP-növekedéssel párosult, azaz a várakozásoknál nagyobb gazdasági növekedés ellensúlyozta a túlméretezett költségvetési költekezést. Az 1999-es költségvetésben azonban gyökeresen más a helyzet, mert a nominális GDP értékének túlbecslése folytán a bevételi előirányzatok nagyobbak a reálisan várhatónál. Ebből az ellentmondásból a Pénzügykutató nem kevesebbet jövendöl, mint azt, hogy a kormány 1999-ben pótköltségvetés összeállítására kényszerül, és 2000-ben takarékossági csomag fenyegeti az adófizetőket. A Pénzügykutató irreálisan eltúlzottnak tekinti az áfa-bevételek jövő évre tervezett 20 százalékos növekedését, amelyből a vártnál 20-30 milliárdnál kevesebb folyik majd be az államkasszába. Az MNB-től várt 44 milliárd forint költségvetési befizetés azért is túltervezett, mert a folyó fizetési mérlegnek a működőtőke-beáramlást meghaladó hiányának finanszírozása - amivel a kormány nem számol - nyilvánvalóan többletköltséget okoz a jegybanknak. A Pénzügykutató szerint túlzottak a pénzintézetek társaságiadó-befizetéseiből várt költségvetési bevételek is. A jövő évi költségvetésben ugyanakkor semmi jele a kiadási szerkezet átalakításának. A költségvetésből finanszírozott beruházások aránya az összes kiadáshoz képest tovább csökken, és jövőre annak is döntő részét a NATO-csatlakozással összefüggő védelmi kiadások adják. Tekintve, hogy a tervezet szerint a költségvetés kamatkiadásai az inflációnál is jóval alacsonyabb mértékben emelkednek, az elsődleges bevételek viszont túlméretezettnek látszanak, a Pénzügykutató kételkedik abban, hogy az államháztartás hiánya a (GDP arányában) tervezett 3,95 százalékra leszorítható, és inkább 4,4-4,5 százalék közötti arányt tart reálisnak. Más szóval az államháztartás finanszírozási igénye nem szorítható le a kormányzat által feltételezett mértékre, azaz a hitelpiacon nagyobb lesz az államháztartás kiszorítása a vállalkozói szektor rovására, mint a kormányzat számításai szerint lenne.

Csökkenő növekedési kilátások

A gazdaságkutatók a kormányzatnál valamelyest óvatosabban jövendölik a magyar gazdaság jövő évi növekedési kilátásait. A KOPINT prognózisa azzal számol, hogy a gazdaságpolitika jól kezeli a külső eredetű megrázkódtatásokat. Ezzel együtt úgy ítéli meg, hogy a magyarországi GDP növekedése 1-1,5 százalékponttal elmarad a külső környezet változásai előtt feltételezett 5,5 százaléktól, azaz 4-4,5 százalék körül lehet. A KOPINT azt is hozzáteszi, hogy jó oldala is van annak, hogy a kedvezőtlen külső hatások nem két-három évvel ezelőtt érték Magyarországot, mert akkor nemcsak az egyébként lehetségeshez képest lassult volna le a növekedés, hanem recesszióba süllyedt volna.

A keresleti tényezők alapján a GKI 3-4 százalékos növekedést lát kellő biztonsággal előre jelezhetőnek. Mint hozzáfűzi, ennél gyorsabb növekedést sem lehet kizárni, de az csak abban az esetben hozhat előnyös fejlődést a magyar gazdaságnak, amennyiben a többlet az exportteljesítményben jelenik meg. A GKI figyelmeztet a növekedés erőltetéséből fakadó veszélyekre, mert a fogyasztás már jelenleg is magas, és a gazdaságban erőteljes hajlam van a fogyasztásvezérelt növekedésbe való átbillenésre.

A Budapest Bank prognózisa a GDP 3,8-4,2 százalék közötti növekedését jövendöli, elsősorban az export dinamikájának erőteljes csökkenése, valamint a fogyasztás és a beruházások növekedési ütemének csökkenése miatt.

A GDP növekedési esélyeiről adott elemzésében az Ecostat rámutat, hogy kínálati oldalon a növekményben elsősorban az ipari termelés, keresleti oldalon pedig a felhalmozás játszik döntő szerepet. Ez a magyar gazdaság duális jellegével függ össze - mutat rá az Ecostat -, vagyis azzal, hogy az ipari termelés növekményét a szinte 100 százalékban külföldi tulajdonban levő, vámszabad területi vállalatok adják, amelyek hozzájárulnak ugyan a GDP-hez, de az általuk termelt jövedelemnek csak egy része válik a lakosság vagy a kormányzat számára ténylegesen felhasználható jövedelemmé. Az Ecostat számításai szerint az 1997-es 4,4 százalékos GDP-növekedésből csak mintegy 2,2 százalék volt az a növekmény, ami a hazai lakosság vagy költségvetés jövedelmeit növelte. Az Ecostat emiatt szükségét látja annak, hogy a bruttó hazai termék (GDP) mellett a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) számítását is be kellene vezetni a gazdasági folyamatok reális megítélése érdekében.

A világkereskedelem jövő évre feltételezhető zavarai miatt, valamint azért, mert a kezdeti felfutás után, amikor a vámszabad területi export részesedése már eléri a 30 százalékot, szükségszerűen csökken ennek növekedési üteme az 1998-ra becsült 50 százalékról, az Ecostat szerint mintegy 30 százalékra. A vámszabad területi export növekedése is valamelyest mérséklődik az idei 7 százalékhoz képest. A két tényező együttes hatására a kivitel növekedési üteme a felére, az 1998-as 20-22 százalékról 10-12 százalékra mérséklődik, amiből következően az ipar termelésnövekedése 7-7,5 százalékra csökken, úgyhogy az idén várható 4,7 százalék körüli mértékről 1999-ben a GDP 4,0-4,5 százalék közé csúszik vissza.

A növekedési ütem visszaesése még nem tragikus fejlemény, de a külső egyensúly hiányának jelentős emelkedése csak abban az esetben elviselhető, amenynyiben a világgazdasági recesszió valóban átmenetinek bizonyul, és a következő, 2000-es esztendőben a deficit fokozatosan csökkeni kezd az export növekedése révén. Ellenkező esetben ugyanis a honi gazdaságpolitikának már a jövő év harmadik-negyedik negyedében, de legkésőbb 2000-ben kényszerű intézkedéseket kell hoznia az import visszafogása végett, és a kereskedelmi hiány fékezése érdekében a belföldi felhasználást kell csökkentenie - emelte ki a GKI jövő évi előrejelzése.

Az infláció csökkenése

A gazdaságkutatók egyetértenek abban, hogy a fogyasztói árindexnek a korábban vártnál gyorsabb mérséklődése a világpiaci energiaár-csökkenésnek, illetve az energiaárak belföldi emelésének elhalasztása, valamint az élelmiszerárak szerény emelkedése miatt következett be. A Budapest Bank például megjegyezte, hogy a kedvezőbb ártendenciák paradox módon a gazdaság működési feltételeinek nehezebbé válásakor a nyári hónapokban jutottak érvényre, amikor az élelmiszer-kivitel fennakadásai miatt jelentős készletek halmozódtak fel, és a kényszerértékesítés folytán az élelmiszerárak nominálisan is csökkentek.

Az infláció csökkenésének lehetőségei azonban korlátozottan állnak már rendelkezésre - mutatott rá a Pénzügykutató. Eszerint például az infláció eddigi mérséklődését táplálta az 1995-96-ban még magas leértékelési ütem csökkentése, a vámpótlék megszűnése, valamint az is, hogy az energiaárak szintje lényegében már reális. A Budapest Bank szerint a jövő évi infláció csökkenéséhez hozzájárul az ideinél mérsékeltebb nominális béremelkedés és az, ha az előretekintő indexálás (a visszatekintővel szemben) erőteljesebben érvényre jut. A leértékelés éves ütemének 7 százalék körüli értéke szintén inflációt mérséklő szerepet játszik, de ennek érvényesítése a külső egyensúly veszélyeztetése miatt nem jöhet szóba. Az élelmiszeráraktól már nem várható további inflációfékező hatás, mivel a piaci viszonyok rendeződése után a gyártók igyekeznek majd kompenzálni elszenvedett veszteségeiket. Hasonlóképpen az elhalasztott energiaár-emelések sem járulnak hozzá az infláció csökkenéséhez. A Budapest Bank még azt is hozzáfűzi, hogy az államháztartás tervezettnél nagyobb hiánya is fűtené a jövő évi inflációt.

A KOPINT azonban úgy vélekedik, hogy az állami ellenőrzés alatt lévő árak változása, jelesül a közüzemi díjak emelése/átalakítása jövőre sem vált ki számottevő inflációs hatást. A gazdaságkutatók immár hagyományosan a kormányzati programnál valamivel (1-1,5 százalékponttal) magasabbra prognosztizálják az éves átlagos infláció ütemét 1999-ben. A jövő év végére december/decemberi árindex előrejelzésére csak a GKI (10 százalék körül) s a Budapest Bank (10,2-10,8 százalék) vállalkozott, de senki sem vár még egy számjegyű értéket.

A növekedés alapja

1998 őszén a vállalatok 14 százalék körüli keresetnövekedést kalkuláltak a következő évre. A korábbi években megszokott 3 százalékpont körüli alábecslést figyelembe véve, valamint az általa megbecsült növekedés alapján is a GKI 16-17 százalék körüli bruttó keresetnövekedéssel számol 1999-ben. A GKI a nyugdíjemelkedés mértékét is a bruttó keresetek növekedésével azonos 16-17 százalékosra várja a tárgyalások után, de meg kell jegyezni, hogy ezt a becslését az előtt hozta nyilvánosságra, hogy a kormány a 14,3 százalékos nyugdíjemelésről döntött volna. Lényegi adó- és egyéb közteherváltozás nélkül a GKI prognózisa szerint jövőre a nettó keresetnövekedés is ugyanilyen arányúra becsülhető. Ily módon 11 százalék körüli éves átlagos fogyasztói áremelkedéssel számolva a reáljövedelmek emelkedése 4-5 százalék körül várható. A GKI szerint a lakosság fogyasztása is ugyanilyen arányban nő. A kutató azonnal figyelmeztet azonban arra, hogy a GDP bővülését meghaladó fogyasztásnövekedés, romló világgazdasági helyzetben, csak a nemzetközi versenyképesség enyhe romlásával mehet végbe.

A Budapest Bank arra figyelmeztet, hogy a lakossági fogyasztás trendje fél-, egyéves késéssel követi a GDP és a reáljövedelmek változását. Így a fogyasztás növekedési üteme jövőre sem csökken annyival, mint a reálkereseteké, és a 2-3 százalékos reálkereset-növekedés mellett a fogyasztás 2,5-3 százalékkal bővül az idei évre becsült 3,5 százalékhoz képest. Az élénk fogyasztói kereslet hozzájárul az import növekedéséhez és ezzel a külső egyensúly romlásához. A fogyasztás növekedését ugyanakkor fékezi a lakosság közvetlen és közvetett befektetéseinek részvénypiaci leértékelődése. Ez a vagyonvesztés egyúttal óvatosabbá is teszi a lakosságot jövedelmének befektetési célú felhasználásában.

A GKI várakozásai szerint az ipari termelés eddigi dinamikus növekedése 1999-ben megtörik. Ennek oka az eddigi fejlődéssel elért magas bázis, valamint a nemzetközi környezetben bekövetkezett kedvezőtlen fordulat, miután a nagy privatizációs lépések és a külföldi tőkével megvalósult jelentős zöldmezős beruházások belépése óta az ipar fejlődése közvetlenül függ a világgazdasági helyzet alakulásától.

A GKI és az általa megszondázott vállalkozói kör szerint is az 1999-es exportkilátások jóval gyengébbek, mint az ideiek voltak. Ezen a körülményen azonban két tényező enyhít: egyrészt az, hogy a magyar exportpiacok között döntő súllyal szereplő Európai Unió jövőre valószínűleg a világgazdaság legstabilabb régiója lesz, másrészt pedig - annak ellenére, hogy az utóbbi években az export volt az ipari növekedés legfontosabb hajtóereje - a belföldi értékesítés még mindig túlsúlyban van.

A gazdaságkutató vizsgálatai szerint azonban a belföldi piacon is azok a cégek állnak helyt leginkább, amelyek a külső piacokon is versenyképességüket bizonyították, azaz a legjobb belföldi és exportértékesítést felmutató ágazatok jobbára egybeesnek.

A GKI becslése szerint az ipari kibocsátás volumene az idei első félévi 13,7 százalékos növekedést 1999 első felében 6 százalékkal képes meghaladni, a második fél évre becsült 11 százalékos bővülést pedig jövő év július-decemberében 7 százalékkal múlja majd felül.

A KOPINT szerint - elismerve bár, hogy az ipar nagyarányú exportorientáltsága miatt döntő jelentőségűek a világgazdaság várható folyamatai - a konjunktúra érdemi megtorpanásától a magyar iparban csak akkor kell tartani, ha a recesszió Nyugat-Európára is kiterjed. Az export visszaesése ellen szól, állítja a KOPINT, hogy legfőbb húzóereje a multinacionális gépipari cégek magyarországi termelővállalatainak szállításai, és ez fenntartja mind az export, mind a termelés dinamikus bővülését. Ezen megfontolások alapján az 1998-as 11 százalékos növekedés után a KOPINT csupán egy százalékpontnyi lassulást vár a tovább növekvő ipari kibocsátásban. A gépipari termelés volumenének 40 százalékos bővülését várja 1999-ben, 5 ponttal kevesebbet az ideinél, és az ipari exportértékesítés volumennövekedése 3 százalékpontnyival lesz kevesebb az idén prognosztizált 33 százaléknál.

A GKI becslésre vállalkozott az ipari értékesítés volumenét illetően is, amely még pregnánsabban mutatja a belföldi és exporteladások megcsappanásának különbségét. E szerint az ipari export volumene az 1998-ra becsült 28 százalékos növekedésből 10 százalékosra esik vissza, míg a belföldi értékesítési volumen 5 százalékos idei növekedésével szemben a GKI prognózisa szerint 1999-ben 4 százalékos bővülés várható. A GKI nem számít az ipari foglalkoztatottak létszámának további növekedésére 1999-ben, bár ez idén még mintegy 1,5 százalékkal emelkedik. Lelassul a termelékenység javulása is, és az idei 10 százalékoshoz képest 1999-ben 7 százalékkal nő az egy foglalkoztatottra jutó termelési érték.

A Budapest Bank prognózisa szerint a kivitel növekedésiütem-vesztése jövőre 3-4 százalékponttal, 8-10 százalékra veti vissza az ipari termelés bővülését. A kivitelben leginkább érintett ágazatokban ennél jelentősebb növelkedésiütem-csökkenés várható. Azok a vállalatok kerülhetnek a leginkább nehéz helyzetbe, amelyek egyetlen piacra, egy megrendelőnek igen specializált termékek beszállítói. A BB kiemeli, hogy a külső konjunktúrára különösen érzékeny a gépipar, a textil- és ruházati termékek gyártása, amelyek teljes termelésük 80, illetve 63 százalékát külpiacokon értékesítik.

A bank is osztja azt a felfogást, miszerint a termelés növekedésének a kivitel beszűkülése miatt várható visszaesését a belső kereslet növekedése fékezni fogja. Sőt, mint a BB rámutatott, ez már 1998-ban megkezdődött. Annak ellenére, hogy az ipari export az idén 5 százalékponttal mérsékeltebb - bár így is kimagasló, 30 százalék körüli növekedést ér el -, a belföldi értékesítés az 1997-es 1,5 százalékos csökkenéssel szemben 3,5 százalékkal emelkedik 1998-ban. Így az ipari termelés növekedése az előző évhez képest tovább gyorsul (11,1-ről várhatóan 12,5 százalékra), de a gépipari kibocsátás gyarapodása, például, már idén 10 százalékponttal mérséklődik, még így is 45 százalék körül várható.

Beruházási kereslet mérséklődése

A Budapest Bank elemzésében arra számít, hogy a külső piacok beszűkülése, a nemzetközi válság nyomán óvatosabbá váló működőtőke-befektetések, valamint a megemelkedett hazai reálkamatszint várhatóan lelassítja a beruházások növekedését is 1999-ben. A korábbi elkötelezettségek alapján várhatóan folytatódnak az energetikai fejlesztések és élénkülni fog a lakásépítés, ám a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari beruházások terén élénkülés nem várható. A mezőgazdasági beruházások már idén is reálértékben csökkennek a tavalyi 16 százalékos bővülést követően, a lakásépítés pedig, részben az elhalasztott igények nyomán, várhatóan 25-30 százalékkal visszaesik a korábbi évek alacsony szintjét tekintve is. További szempont, hogy a válságjelenségek után tudatosul a pénzügyi befektetésekkel járó kockázat, és ez a körülmény a reálgazdaság felé tereli a befektetések egy részét. A bank szerint mindezek eredőjeként a beruházások volumene jövőre 2-3 százalékponttal mérsékeltebb növekedést ér el az 1998-ra várható 10 százalékos növekedéshez képest.

A GKI hasonlóképpen a beruházási kereslet bővülésének árnyalatnyival nagyobb, 4 százalékpontnyi lefékeződését várja, az 1998-ra becsült 12 százalékról 8 százalékra a romló világgazdasági és pénzügyi feltételek miatt. A pesszimistább feltételezés azonban abból ered, hogy az idei növekedési ütemet az 1997-es 7 százaléknál 5 százalékponttal nagyobbra becsüli abból a feltételezésből, hogy a tavalyi helyzettel ellentétben 1998-ban a külpiaci konjunktúrához belföldi kereslet bővülése társul. Ezt erősítette az idén, hogy a GKI a vállalatok belső tőkefelhalmozási képességének javulását feltételezi részben a termelékenység javulása, részben a magas profitot hozó korábbi zöldmezős beruházások belépése miatt. Ez persze csak azokra a vállalatokra érvényes, amelyek az így felhalmozódó tőkenövekményt nem vesztették el például a határidős devizapiacon.

A beruházások egyre nagyobb részét jövőre is a külföldi érdekeltségű vállalkozások valósítják meg. A beruházások erőteljes növekedése várható a szolgáltatási szektorban, mivel gőzerővel folytatódik a kereskedelmi központok építése, amelyek visszaszorítására állami-önkormányzati beavatkozást követelő nyomás rövid távon várhatóan nem lesz képes szigorítást kicsikarni. A MÁV fejlesztési beruházásai az idei 50 milliárdról 70 milliárdra (40 százalékkal!) emelkednek. A központi beruházásokon belül az önkormányzatok részesedése már az idén 69 százalékot tett ki. További lökést adhat ezeknek az alkotmánybírósági döntés nyomán 1999-re várható 80-100 milliárdnyi privatizációs ellenértékhányad, vagy ennek jelentős részének átutalása az energetikai cégek után.

Ugyanakkor a megkötött szerződések felülvizsgálatára és az autópályák díjcsökkentésére irányuló kormányzati lépések kedvezőtlenül befolyásolják a működőtőke beáramlásának esélyeit. A GKI szerint az autópálya-koncessziók felülvizsgálata miatt bizonytalanná válnak a további beruházások ezen a téren, másrészt pedig az állami autópálya-építéseket az esetleges kártérítési kötelezettségek veszélyeztetik.

Az infrastrukturális beruházások nyomán 1999-ben az építések arányának növekedésére lehet számítani a gépbeszerzésekkel szemben, de a gépvásárlásokon belül - a GKI által 1998-ra becsült 67 százalékról - tovább emelkedhet a hazai részesedés, minthogy a hazai gépek minősége jobbára már eléri a versenytárs gépekét.

A KOPINT 1999-re valamivel erősebb, 8-9 százalékos beruházásnövekedéssel számol. Ez a becslés összefüggésben van azzal, hogy ez a kutatóintézet az ipari termelés és export csekélyebb lefékeződését feltételezi. A KOPINT folyamatosnak látja a multinacionális gépipari cégek beruházásait, ami kihat (majd) az exportra, illetve keresletet támaszt, és ezzel hozzájárul a hazai ipari növekedéshez. Az ipar növekedésére hat még, hogy más szektorok, mint a belföldi tőkével működő vállalatok, a költségvetés és az önkormányzatok, valamint a lakosság is fokozott keresletet támaszt a beruházások iránt, a KOPINT előrejelzése szerint.

A GKI a beruházások finanszírozási forrását tekintve arra figyelmeztet, hogy a szeptemberi kamatemelkedés nyomán a belföldi hitelek megdrágultak, a külföldi források pedig a kockázati prémium növekedése miatt váltak költségesebbé. A külsőforrás-bevonás a tőzsdei mélyrepülés nyomán részvénykibocsátással gyakorlatilag lehetetlenné vált, a devizahitel-felvétel pedig csak azok számára marad ésszerű, akik nagyon alacsony kockázati felárat képesek elérni.

A beruházásihitel-állomány növekedése már 1998 második felében megtörik, de éves szinten így is eléri a 20 százalékot. 1999-ben a reálkamatok emelkedése miatt az első fél évben ez az ütem tovább fékeződik, de a GKI némi élénkülést vár a második fél évben. A beruházásokra hozzáférhető források összességükben mégsem csökkennek, mert a GKI a profitok reálértéken 4-6 százalékos növekedését várja 8-9 százalékos átlagos profitráta mellett.

A gazdaság általános növekedését meghaladó mértékű beruházási bővülés eredményeként az állóeszköz-felhalmozás aránya a GDP-ben 25 százalékra nő 1999-ben az idei 24 és az 1997-es 22,4 százalékról.

Előrejelzések 1998-99-re
  Kormányzat GKI KOPINT Pénzügykutató Budapest Bank Ecostat
1998 1999 1998 1999 1998 1999 1998 1999 1998 1999 1998 1999
várható várható várható várható várható várható
GDP (volumenváltozás %-ban) kb. 5 kb. 5 5-5,5 3,0-4,0 4,8 4,0-4,5 kb. 5 3,8-4,0 5 3,8-4,2 4,7 4,0-4,5
Ipari termelés n. a. n. a. 10 5,5 11 10 n. a. n. a. 12,5 8,0-10 n. a. n. a.
GDP belföldi felhasználás 6,0-7,0 5-5,5 5,0-5,5 5,0 n. a. n. a. kb. 5,9 4,8     3,5-4,0 3,5-4,0
ebből :
beruházás 11,0-13,0 11,0-13,0 12 8 11 10 11 7 10 7,0-8,0 10,0-11,0 8,0-9,0
egyéni fogyasztás 3,0-4,0 2,0-3,0 4,5 4,0-5,0 3,5 2,5-3,0 3,6 3,8 3,5 2,5-3,0 2,7 2,5-3,0
Külkereskedelmi forgalom
export 16-20 11,0-13,0 24 10 17-18 10,0-11,0 23 10 17 10,0-13,0 20-22 10,0-12,0
import 20,0-24,0 12,0-14,0 25 13 17-18 10,5-11,5 25 12 19 12,0-15,0 21-23 11,0-13,0
Fogyasztói árindex (éves átlag) 14-15 kb. 11 14,8 11 14 11,0-12,0 14,4 kb. 11 14,7 10,5-11,0 14,0-14,5 11,0-12,0
Külkereskedelmi egyenleg (milliárd dollár) (-3)-(-2,5) kb. -3 -2,7 -3,5 n. a. n. a. -2,9 -3,3 2,8-2,9 3,4-3,7 n. a. 2,4
Folyó fizetési mérleg (milliárd dollár) (-1,8)-(-1,4) kb. -2 -1,9 -2,5 -1,6 -2 -1,7 -2,2 1,7-1,8 2-2,2 -1,6 -2,4
Államháztartás deficitje a GDP %-ában 4,5 3,95 4,5-4,8 4,5-5,0 4,5 4,5 4,65 4,35 4,5 4,5-5,0 4,4 4

Külkereskedelem

A GKI azzal számol, hogy az export növekedési üteme az előző évi - előzetes becslés szerint 25 százalékos - dinamikus bővüléshez képest lelassul, és 1999-re 10 százalék körüli exportbővülést jósol. Ez ugyan csak kétötöde a korábbi évekének, de még mindig gyorsabb a világkereskedelem növekedésénél. A visszaesés leginkább azért következik be, mert az oroszországi kivitel értelmetlenné válik, másrészt pedig a legfontosabb felvevőpiacok, mint az osztrák és a német gazdaság lefékeződő növekedése visszafogja a Magyarországról származó áruk iránti kereslet növekedését. Ugyanakkor a gazdaságkutatók véleménye szerint az a körülmény, hogy a délkelet-ázsiai és egyes kelet-európai országok devizái a forintnál lényegesen jobban leértékelődtek, ami exportjuk számára serkentően hat, nem lesz döntő az export szempontjából, bár kétségtelenül versenyképességünket rontó tényező.

A külpiacok beszűkülése mellett a Budapest Bank prognózisa belső tényezőkre is felhívja a figyelmet, amikor 1999-ben szintén 10-13 százalékos exportnövekedést vár. A növekedési ütemnek szükségszerűen csökkennie kell amiatt, hogy a '90-es évek elején beáramló külföldi tőkéből megvalósított, exportra orientált nagyobb ipari beruházások termelésének megkezdése 1997-98-ban jelentős exportnövekedést tett lehetővé. A bázisadatok tehát magasak, már csak ezért sem tartható fenn a korábbi növekedési ütem. A GKI-hoz képest a BB előrejelzése egyébként azért mutat mérsékeltebb lassulást a kivitel növekedésében, mert 1998-ra 17 százalékos exportnövekedést feltételez a GKI 24 százalékával szemben. A bázis tehát alacsonyabb.

A KOPINT, amely hagyományosan a leginkább mélyreható elemzéseket publikálja a világgazdaság várható fejleményeiről, nem vállalkozik számszerű előrejelzésre a magyar külkereskedelem jövő évi kilátásairól. Kutatóik szerint az ázsiai és az orosz válság hatása alatt változó importkeresletet a magyar termékek legfontosabb piacain azért sem számszerűsíthetők, mert a multik reakciói egyszerre sokfélék lehetnek, és egymással ellentétes hatással járhatnak. A kereslet szűkülésére egyes, nem kellően versenyképes üzemek bezárásával reagálhatnak, ugyanakkor a világpiacon fokozódó verseny jobban ösztönözheti őket arra, hogy komparatív előnyöket hozó termelésüket - például éppen Magyarországon - növeljék. A válság kiterjedése vagy tartósulása mindenképpen a magyar export növekedésének lassulásával jár, és az exportverseny az árakra is nyomást gyakorol. Ennek azonban még kedvező hatása is lehet, hiszen az importárak is mérséklődhetnek. A jövő évi külkereskedelem alakulása - összefoglalva - az export relatív versenyelőnyeinek és hátrányainak egyenlegétől függ - állapította meg óvatosan a KOPINT, és némi optimizmussal csak csekély deficitnövekedést vár 1999-ben. A KOPINT durván 10 százalék körüli export- és importnövekedést jósol a jövő évre, és a GDP-ben számolt szolgáltatásokkal együtt számított forgalomban az importnak az exportot (10-11 százalék) mindössze 0,5 százalékponttal meghaladó növekedésével számol. Ezzel a kereskedelmi deficit 3 milliárd dollárra nő 1999-ben az idei 2,5 milliárdról.

1999-ben az export lelassulása talán az egyetlen tényező, amely nem gerjeszt importnövekedést, amely abból a szempontból érdekes, hogy a multinacionális vállalatok exportjában 70 százalékot meghaladó importtartalom van. A GKI nemzetközi előrejelzések alapján az energiahordozók árának 7-9 százalékos várható világpiaci áremelkedése alapján 200 millió dollár körüli magyar energiaimport-növekedésre számít. A beruházások növekedése a gépimport 600-800 millió dolláros emelkedését idézi elő. A tartós fogyasztási cikkek behozatalában legalább 120-140 millió dolláros növekedés várható 1999-ben. Mindezek együttes hatására a GKI szerint a jövő évi behozatal mintegy 2,7 milliárd dollárral lesz az ideinél több (míg az 1998-as növekményt 4 milliárd dollárnyira lehet becsülni).

Az egyensúly romlása

A külső egyensúly romlása már ebben az évben megkezdődik azzal, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya 900 millió dollárral nő és várhatóan 1,9 milliárd dollár lesz. A romlás nagyobbrészt - mint a GKI kiemeli - a gyors fejlődésből ered és ily módon lényegében tervezettnek tekinthető. Ugyanakkor olyan elemek is megjelennek benne, mint az export lassulása, a külső bizalom csökkenése és a tőkeáramlás irányának megfordulása. E tényezők tartós fennmaradása súlyos gondokat okozhat. A működőtőke beáramlása ebben az évben 1,5-1,7 milliárd dollár körül várható, és ezért a nettó külső adósságállomány alig növekszik.

1999-ben az export és az import növekedési ütemének különbségéből eredően a kereskedelmi mérleg az 1998-ra várható 2,7 milliárdról 3,5 milliárd dollárra, a fizetési mérleg hiánya pedig 2,5 milliárd dollárra nő. A külföldi működőtőke-befektetések 1,5 milliárd dollár körüli várható szintje mellett a nettó külső adósság érzékelhetően, 0,5-1,0 milliárd dollár körüli mértéken nő, és a jövő év végi 12 milliárd dolláros értékkel a GDP 25 százalékát éri el a GKI számításai szerint.

A Budapest Bank előrejelzése valamelyest még kedvezőtlenebb fejleményekkel számol. E szerint a kereskedelmi deficit ebben az évben már elérheti a 2,8-2,9 milliárd dollárt, és jövőre 3,4-3,7 milliárd dollár között várható, azaz két év alatt 1,5 milliárd dollárral romlik. A fizetési mérleg hiánya 1999-ben 2,2 milliárd dollárra nő, és ezzel a GDP 4 százalékát éri el, a két évvel korábbi arány kétszeresét. A BB szerint is a nettó külső adósság növekedésére kell számítani, mert a külső tőkebeáramlás mértéke legfeljebb 1,5 milliárd dollár lesz. A devizatartalékok az import növekedése miatt is négyhavi importtal megegyező szintre csökkennek. Ezek alapján a BB nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a kormányzat már 1999-ben fogyasztást korlátozó restrikciós lépésekre kényszerül a külső egyensúly túlzott romlását megelőzendő.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére