Befektetési szolgáltatók

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 21. számában (1999. december 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Az értékpapírtörvény a befektetési közvetítők (brókerek) által végzett tevékenységeket befektetési szolgáltatási tevékenységeknek, ezek végzőjét pedig befektetési szolgáltatóknak tekinti.

A befektetési szolgáltatási tevékenységek kizárólag az értékpapírtörvényben rögzített szabályok szerint, az Állami Értékpapír- és Tőkepiaci Felügyelet engedélyével végezhetők.

A befektetési szolgáltatások tárgyát az értékpapírtörvény befektetési eszköznek titulálja. Ez típusát tekintve lehet

  • átruházható értékpapír (pl. részvény),
  • pénzügyi határidős ügylet (pl. deviza-határidős pozíció),
  • határidős kamatlábszerződés,
  • kamatláb-, deviza- vagy tőkecsereügylet (ún. swap),
  • opció (pl. vételi opció tőzsdei részvényre).

Befektetési szolgáltatások

Az értékpapírtörvény az alábbi befektetési szolgáltatási tevékenységeket ismeri:

  • ügynöki tevékenység a befektetési eszközre vonatkozó adásvételi és bizományosi szerződések közvetítése a befektetési szolgáltató és az ügyfél között,
  • bizományosi tevékenység a befektetési szolgáltató által megbízás alapján, saját nevében, de a megbízó számlájára végzett adásvétel,
  • kereskedelmi tevékenység a befektetési eszköz saját számlára történő adásvétele (ide nem értve a hitelintézet által saját kibocsátású kötvényével végzett adásvételt),
  • portfóliókezelés az ügyféllel egyedi szerződésben rögzített feltételek szerinti általános megbízás alapján különféle befektetési eszközökbe történő befektetés, az egyes eszközelemek értékesítése és mások megvásárlása, a kapcsolódó jövedelmek beszedése, s mindez az ügyfél javára optimális hozam elérése érdekében,
  • jegyzési garanciavállalás a befektetési eszköz saját számlára történő lejegyzésére, illetve megvásárlására vonatkozó kötelezettségvállalás (ez lehet feltétlen kötelezettségvállalás, illetve a jegyzés vagy eladás meghiúsulásának elkerülésére vonatkozó feltételes kötelezettségvállalás).

Kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységnek minősül:

  • az értékpapír-letétkezelés és kapcsolódó szolgáltatásai: az a tevékenység, amelynek során a letéteményes megőrzi, nyilvántartja a nyomdai úton előállított értékpapírt a letevő javára, és jövedelmeit (pl. kamat, osztalék) beszedi,
  • értékpapír-letéti őrzés: a nyomdai úton előállított értékpapír megőrzése és nyilvántartása a letevő javára,
  • tanácsadás vállalkozásoknak a tőkeszerkezettel kapcsolatban, azaz a vállalat hiteleinek és saját forrásainak megfelelő arányára vonatkozó tanácsadás, továbbá tanácsadás és szolgáltatás a vállalkozások egyesülésével, szétválásával és a tulajdonosi szerkezet átalakításával kapcsolatban (a továbbiakban vállalati tanácsadás),
  • értékpapír forgalomba hozatalának, illetve vállalatok felvásárlásának szervezése és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások,
  • befektetési tanácsadás: a befektetési eszközre, illetve a tőkepiacra vonatkozó értékelést is tartalmazó elemzés, javaslat ellenszolgáltatás fejében történő átadása azzal a céllal, hogy az ügyfél ezek ismeretében olyan döntést hozzon, amely alapján a saját vagy más pénzét részben vagy egészben kockáztatja (ugyanakkor nem számít befektetési tanácsadásnak a nyilvánosság számára közölt tény, adat, tanulmány, elemzés közzététele),
  • a befektetési hitel nyújtása az ügyfél számára értékpapír-befektetésen kereszül megvalósuló befektetéshez kölcsönzés, ha a hitelt nyújtó részt vesz az értékpapír-ügylet lebonyolításában,
  • az értékpapírszámla-vezetés a dematerializált értékpapírról és a hozzá kapcsolódó jogokról az értékpapír-tulajdonos javára vezetett nyilvántartás,
  • az ügyfélszámla-vezetés az ügyfélnek vezetett olyan, korlátozott rendeltetésű pénzforgalmi számla, amely kizárólag a befektetési szolgáltatással és az értékpapírban foglalt kötelezettségen alapuló fizetés és elszámolás lebonyolítására szolgál.

Befektetési szolgáltatók

A befektetési szolgáltatók két csoportra oszthatók: a befektetési vállalkozások, amelyekkel - mint csoporttal - az értékpapírtörvény kiemelten foglalkozik, valamint az egyéb gazdálkodó szervezetek, amelyeket az értékpapírtörvény egyenként nevesít.

Befektetési vállalkozások

Az értékpapír-kereskedő, az értékpapír-bizományos és az értékpapír-befektetési társaság (befektetési társaság) kizárólag részvénytársaság, illetve fióktelep formájában működhet, s a befektetési szolgáltatási, illetve a kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységen kívül kizárólag nyugdíj-, illetve önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak vagyonkezelését, illetőleg váltóval bizományosi és kereskedelmi tevékenységet, továbbá az árutőzsdén tőzsdeügynöki tevékenységet, valamint részvénykönyvvezetést végezheti. Mindhárom vállalkozástípus köteles bizományosi tevékenységet folytatni.

A befektetési vállalkozások egyes csoportjai az alábbi tevékenységeket folytathatják:

  • értékpapír-bizományos: ügynöki és bizományosi tevékenység, értékpapír-letéti őrzés, befektetési tanácsadás, értékpapírszámla-vezetés, ügyfélszámla-vezetés, továbbá értékpapír forgalomba hozatalánál jegyzési helyként való közreműködés;
  • értékpapír-kereskedő: ügynöki, bizományosi és kereskedelmi tevékenység, portfóliókezelés, értékpapír-letétkezelés és az ehhez kapcsolódó szolgáltatás, értékpapír-letéti őrzés, vállalati tanácsadás értékpapír forgalomba hozatalánál, valamint a részvénytársaság felvásárlásának szervezése és az ehhez kapcsolódó szolgáltatás, befektetési tanácsadás, értékpapírszámla-vezetés, ügyfélszámla-vezetés;
  • befektetési társaság: az értékpapír-kereskedő társaság által folytatható tevékenységeken túl jegyzési garanciavállalás és befektetési hitel nyújtása (tehát kizárólag befektetési társaság kaphat engedélyt a befektetési szolgáltatási tevékenységek teljes körének folytatására).

Egyéb gazdálkodó szervezetek

A befektetési vállalkozásokon kívül az alábbi szervezetek végezhetnek befektetési szolgáltatási tevékenységet:

  1. A bankok elláthatnak
  • bizományosi tevékenységet, portfóliókezelést, valamint nyilvános forgalomba hozatalt értékpapírok és más befektetési eszközök tekintetében, a részvények kivételével,
  • ügynöki tevékenységet bármely befektetési eszköz tekintetében,
  • a kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységek közül értékpapír-letétkezelést és az ehhez kapcsolódó szolgáltatást, értékpapír-letéti őrzést, befektetési tanácsadást, befektetési hitel nyújtását, értékpapírszámla-vezetést és ügyfélszámla-vezetést.
  1. A szövetkezeti hitelintézetek végezhetnek
  • ügynöki tevékenységet,
  • értékpapír-letétkezelést és ehhez kapcsolódó szolgáltatást, értékpapír-letéti őrzést és befektetési tanácsadást.
  1. A szakosított hitelintézetek befektetési szolgáltatási tevékenységet a róluk szóló külön törvényekben meghatározott körben folytathatnak, de nem kaphatnak engedélyt a befektetési szolgáltatási tevékenységek teljes körének folytatására.
  2. Az árutőzsdetag, ha tőzsdeügynöki tevékenysége mellett más üzleti tevékenységet nem folytat, kizárólag tőzsdén végrehajtott pénzügyi határidős ügyletek vonatkozásában végezhet bizományosi és kereskedelmi tevékenységet.
  3. Az egyéni vállalkozó kizárólag tőzsdén végrehajtott pénzügyi határidős ügyletek vonatkozásában végezhet kereskedelmi tevékenységet.
  4. Bármely gazdálkodó szervezet folytathat ügynöki és befektetési tanácsadási tevékenységet.

Titoktartás és adatszolgáltatás

A befektetési szolgáltatók, a tőzsde és az elszámolóház, valamint ezek tulajdonosai és alkalmazottai kötelesek időbeli korlátozás nélkül bizalmasan kezelni a birtokukba jutott üzleti és értékpapírtitkokat.

Üzleti titok minden olyan, a befektetési szolgáltató, a tőzsde és az elszámolóház tevékenységéhez kapcsolódó tény, adat, információ, amelynek titokban tartásához az előbbieknek méltányolható érdeke fűződik.

Értékpapírtitok minden olyan, az ügyfélről a befektetési szolgáltató, a tőzsde és az elszámolóház rendelkezésére álló adat, amely az ügyfél személyére, befektetési és egyéb üzleti tevékenységére vagy számlaforgalmára vonatkozik. Ebben az értelemben ügyfélnek kell tekinteni mindenkit, aki a három szervezet bármelyikétől szolgáltatást vesz igénybe.

Értékpapírtitok csak akkor adható ki harmadik személynek, ha

  • az ügyfél vagy annak törvényes képviselője felhatalmazást ad erre,
  • a törvény az értékpapírtitok megtartásának kötelezettsége alól felmentést ad,
  • a befektetési szolgáltató érdeke az ügyféllel szemben fennálló követelésének eladásához vagy lejárt követelésének érvényesítéséhez szükségessé teszi azt.

Az üzleti, illetve értékpapírtitok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn - többek között - a feladatkörében eljáró ÁPTF-fel, Befektetővédelmi Alappal, az MNB-vel és a folyamatban lévő büntetőeljárás keretében eljáró nyomozó hatósággal.

A befektetési szolgáltatót rendszeres adatszolgáltatási kötelezettség terheli az ÁPTF-fel szemben, amelynek keretében egyebek között köteles tájékoztatást adni valamely engedélyezett tevékenység megkezdéséről, a járulékos vállalkozásban történő tulajdonszerzésről, az üzletkötők és vezető állású személyek körében bekövetkezett változásokról.

A tevékenység végzésének feltételei Az értékpapírtörvény a befektetési szolgáltatási tevékenységek végzésének feltételéül egyrészt általános, másrészt a szigorúan szabályozott befektetési vállalkozásokra vonatkozó speciális követelményeket ír elő. Általános feltételek A befektetési szolgáltatás végzésének alapfeltétele a már korábban kiemelt befektetési szolgáltatási engedély, amelyet az ÁPTF szigorú vizsgálat alapján állít ki. Az engedély kiadásának feltétele, hogy a szolgáltató rendelkezik a tevékenység végzéséhez szükséges valamennyi személyi, tárgyi és technikai feltétellel, és képes biztosítani a szakszerű, biztonságos és prudens (óvatos, körültekinthető és megbízható) működést. A befektetési szolgáltatási tevékenység személyi feltétele, hogy a befektetési szolgáltatási részterületek irányítását büntetlen előéletű, tőzsdei szakvizsgával, szakirányú felsőfokú végzettséggel és legalább 2 év szakirányú szakmai gyakorlattal rendelkező személy végezze, üzletkötésre, befektetési tanácsadásra büntetlen előéletű, tőzsdei szakvizsgával, szakirányú felsőfokú végzettséggel és legalább 1 év szakirányú szakmai gyakorlattal rendelkező személyt alkalmazzanak. Működési feltételek A befektetési vállalkozás működésének szervezeti feltétele, hogy kizárólag névre szóló részvényekkel rendelkező részvénytársaságként működjön, jegyzett tőkéjét a tulajdonosok kizárólag pénzbeli hozzájárulásként teljesítsék, valamint minimális jegyzett tőkéje értékpapír-bizományosnál 20 millió forint, értékpapír-kereskedőnél 100 millió forint, befektetési társaságnál 1 milliárd forint legyen. A befektetési vállalkozásoknál a befektetési szolgáltatási tevékenység személyi feltétele, hogy a tevékenység irányítását legalább két büntetlen előéletű, tőzsdei szakvizsgával és legalább 5 év szakirányú szakmai gyakorlattal rendelkező személy végezze, illetőleg a társaság foglalkoztasson belső ellenőrt, aki azt vizsgálja, hogy a tevékenység végzése megfelel a belső szabályzatoknak, illetőleg a törvényességi és biztonsági szempontoknak. Ezeken túl a biztonságos működés érdekében az értékpapírtörvény tulajdonlási szabályokat is megfogalmaz a befektetési vállalkozásokra vonatkozóan: a Felügyelet engedélye szükséges az olyan szerződés létrejöttéhez, amellyel a tulajdonos legalább tízszázalékos tulajdoni részesedést vagy szavazati jogot szerez egy befektetési vállalkozásban, vagy tulajdoni részesedése, illetve szavazati joga eléri a 15, 33, 50 vagy 70%-os határt, a befektetési vállalkozás nem szerezhet másik befektetési vállalkozásban közvetlen vagy 10%-ot meghaladó közvetett tulajdonrészt, bármely más vállalkozás vagy természetes személy legfeljebb egy befektetési vállalkozásban szerezhet 10%-ot meghaladó közvetlen tulajdonrészt.

Kockázatkezelés

Az értékpapírtörvény a biztonságos működés érdekében szigorú kockázatkezelési követelményeket támaszt a befektetési vállalkozásokkal szemben.

Ezért a befektetési vállalkozás köteles

  • folyamatosan biztosítani fizetőképességét, s ennek érdekében alaptőkéjének legalább öt százalékát készpénzben és állampapírban tartani,
  • naponta megállapítani a nyitott pozícióiból, a halasztott fizetésekből, az általa nyújtott hitelekből és a tulajdonában álló befektetési eszközök összevont lehetséges értékvesztéséből adódó úgynevezett kockázati összértékét,
  • naponta összevontan megállapítani a tulajdonában álló befektetési eszközök értékcsökkenését, illetve -növekedését,
  • a jegyzett tőke minimális értékét, illetve a kockázati összérték nyolc százalékát elérő szavatoló tőkével rendelkezni, amely tartalmazza a jegyzett tőkét, a tőketartalékot, az eredménytartalékot, az általános tartalékot, a mérleg szerinti eredményt, az értékelési tartalékot, valamint az alárendelt kölcsöntőkét,
  • a vállalt nagykockázat (az egy ügyféllel szemben fennálló, a szavatoló tőke 10%-át meghaladó kockázati összérték) együttes öszszegénél legalább nyolcszor nagyobb szavatoló tőkével rendelkezni,
  • az osztalék kifizetése előtt az adózott eredményéből a tárgyévi adózott eredmény 10%-nak megfelelő mértékű általános tartalékot képezni,
  • a tevékenységével járó bármilyen feltárható és minősíthető kockázat fedezetére kockázati céltartalékot képezni.

Mindezeken túl a befektetési vállalkozás nem vállalhat intézményi, illetve egyéb ügyféllel szemben a szavatoló tőkéje 100%-át, illetve 25%-át meghaladó kockázatot, nem szerezhet részesedést korlátlan felelősségű társaságokban, s csak a tevékenységéhez közvetlenül szükséges ingatlan tulajdonjogát szerezheti meg.

A tevékenység kockázatai

Érdemes megvizsgálnunk azt is, hogy a gyakorlatban milyen kockázatok fenyegetik a befektetési szolgáltatók tevékenységét.

Saját tulajdonú befektetési eszközök kockázata

A törvény engedélyezi a befektetési vállalkozásoknak, hogy saját számlájukra befektetési eszközöket vásároljanak, illetve eladjanak. Ez a tevékenység ugyanazokat a kockázatokat rejti magában, amelyekkel minden tőzsdei - akár magán-, akár intézményi - befektető szembesül befektetési tevékenysége során, ezért ezt külön nem részletezzük.

Ügyfelekkel szembeni kockázat

A befektetési vállalkozás ügyfeleivel szemben vállalja a nem teljesítés kockázatát, azaz azt, hogy az ügyfél a már megkötött bizományosi szerződést megszegve, befektetési eszköz vásárlásakor pénzfizetési, eladásakor pedig értékpapír-szállítási kötelezettségét nem teljesíti. Ez különösen azért fordulhat elő könnyen, mert az értékpapír-kereskedelem a piaci viszonyok gyakori változékonysága, a tranzakciók rendkívül nagy száma és a piaci szereplők viszonylag szűk köre és közvetlen személyes kapcsolatai miatt a gazdaság más részeiben talán kevésbé jellemző nagyfokú bizalomra épül, amelynek lényege az adott szó szentsége: az üzletek többsége szóbeli megállapodás útján (telefonon) jön létre. Emellett az erős verseny gyakran rákényszeríti a befektetési vállalkozásokat, hogy - bizalmukat az ügyfelekre is kiterjesztve - pénzfizetésre vagy értékpapír-szállításra vonatkozó szóbeli ígéreteket fogadjanak el, különösen nagy és tőkeerős ügyfelek esetén.

Az ügyfél nem teljesítése - különösen a nagy ügyfélé - azért rendkívül veszélyes a befektetési vállalkozásra nézve, mert ez az ügyfél számlájára, de a saját nevében köt üzleteket a tőzsdén, s ezért ő tartozik teljesíteni az elszámolóháznak. Amennyiben tehát az ügyfél jelentős mennyiségű pénzzel vagy értékpapírral tartozik, könnyen előfordulhat, hogy a befektetési vállalkozás készpénz- vagy értékpapír-állománya nem elegendő az elszámolóházzal szembeni elszámolásra, s ilyenkor azonnal felfüggesztik a befektetési vállalkozás tőzsdei kereskedési jogát. Ez pedig nagyon komoly presztízs- és anyagi veszteséget jelent a befektetési vállalkozásnak, hiszen az ügyfelek megkövetelik, hogy a brókercég időbeli korlátozás nélkül álljon rendelkezésükre, ellenkező esetben nagy valószínűséggel másik befektetési vállalkozáshoz fordulnak. Ezért indokolt az értékpapírtörvénynek az a rendelkezése, amely szerint az egyes intézményi befektetőkkel szemben vállalt összes kockázat nem haladhatja meg a befektetési vállalkozás szavatolótőkéjét.

Szerencsére az ügyfelek a pénzbeli kötelezettségeik teljesítését csak a legritkább esetben (pl. váratlanul nagyon megromlott pénzügyi helyzetben) mulasztják el, hiszen ez az ő üzleti hírnevüket is jelentősen csorbíthatja.

Gondok adódhatnak azonban a külföldi ügyfelekkel kapcsolatban, mivel a külföldi fizetőeszköz forintra váltásával, illetve a külföldön lévő értékpapírok transzferálásával kapcsolatban gyakran merülnek fel technikai problémák, s ezek a fentebb bemutatottnál nem kisebb veszélyt jelentenek a befektetési vállalkozások számára.

A tevékenység végzésének szabályai A befektetési szolgáltatót az ügyfelekkel szemben szigorú kötelezettségek terhelik: Információszolgáltatási és tájékoztatási kötelezettsége alapján a szolgáltató a szerződés megkötését megelőzően köteles tájékoztatni az ügyfelet a befektetési eszköz árfolyamáról, az azt befolyásoló kockázati tényezőkről és minden olyan információról, amely a szerződés megkötése és teljesítése során lényeges lehet. Ezen túlmenően köteles megvizsgálni, hogy az ajánlott befektetési eszköz megfelelő-e az ügyfél piaci ismeretei és kockázatviselő képessége szempontjából. Határidős vagy opciós ügyletre irányuló megbízás esetén külön kockázatfeltáró nyilatkozatban köteles tájékoztatni az ügyfelet a különleges kockázatról. mindezek mellett köteles tájékoztatni az ügyfelét az általa végzett befektetési szolgáltatásokról és ezek egymáshoz viszonyított arányáról. A befektetési szolgáltató nem javasolhat és nem köthet olyan ügyletet, amely manipulációs célzatú vagy amely az ügyfél számára hátrányos kimenetelű. Köteles az ügyfélforgalom számára rendelkezésre álló irodájában kifüggeszteni üzletszabályzatát, illetve az ügyfél kérésére átadni azt. A tőzsdekényszer szerint a befektetési szolgáltató állampapír kivételével minden, a tőzsdére bevezetett befektetési eszközre csak bizományosi szerződést köthet az ügyféllel, és kizárólag a tőzsdei forgalomban teljesíthet(tet)i azt. A befektetési szolgáltató az ügyfél kívánságára köteles megbízási szerződést felvenni, kivéve ha az ügylet bennfentes kereskedésre szól, vagy manipulációs jellegű, jogszabályi tilalomba ütközik, továbbá ha az ügyfél nem igazolja hitelt érdemlően a személyazonosságát. Ilyenkor ugyanis a szolgáltató köteles megtagadni a szerződéskötést. Megtagadhatja a szerződéskötést, ha az ügyfél általa ismert jellemzői vagy körülményei a befektetési szolgáltató üzleti tevékenységét más ügyfelek szempontjából hátrányosan érinthetik, illetve ha a megbízási szerződésben irreális árfolyamot kíván kikötni vagy kockázatviselő képessége nem megfelelő mértékű. A szerződéskötés megtagadását két napon belül köteles bejelenteni az ÁPTF-nek. A szolgáltató egységes, időrendi nyilvántartást köteles vezetni a szerződéseiről. Az ügyfelei tulajdonát képező befektetési eszközöket a saját vagyonától elkülönítve köteles kezelni.

Saját alkalmazottakkal szembeni kockázat

A befektetési vállalkozások üzleti tevékenységét az említetteken túl nagyban veszélyeztetheti alkalmazottaik esetleges gondatlansága, illetve visszaélése. Ez különösen kiélezett helyzetekben fordulhat elő, tehát például jelentős tőkepiaci visszaesés esetén, amikor egyes alkalmazottak - saját befektetéseiken keresztül - komoly pénzügyi veszteségeket szenvedhetnek el. Erre különösen jó példa az 1998 augusztusában kezdődött globális és Magyarországot is súlyosan érintő tőkepiaci válság, amelynek során a BUX-index három hónap leforgása alatt elveszítette értékének felét, s amely több befektetési vállalkozás fizetésképtelenségét eredményezte.

Ebben a súlyos helyzetben több alkalmazotti visszaélés is nyilvánosságra került. Ezek közül az alábbiakban egy kirívó, majd egy kevésbé súlyos, ámde annál gyakoribb példát mutatunk be. Az itt leírtak elsősorban a sajtóban megjelent híreken és az ügyben érintett befektetési vállalkozás vezetőinek nyilatkozatain alapulnak, ezért - a tévedések elkerülése érdekében - sem számokat, sem neveket nem említünk. Két példa:

  1. Első példánk az idén ősszel történt. A hírek szerint két befektetési vállalkozás üzletkötője - vélhetően az ügyfelükkel, illetve ügyfeleikkel történt megegyezés alapján - a BÉT deviza-határidős szekciójában két olyan üzletet kötött, amelyen keresztül az egyik befektetési vállalkozás közel egymilliárd forintos veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. A továbbiakban az egyszerűbb érthetőség kedvéért egy kitalált számpéldát mutatunk be.
    Az üzletkötők és az ügyfél/ügyfelek közötti feltételezett megállapodás lényege a következő: ügyfelének megbízása alapján az egyik üzletkötő 240 forintos árfolyamon decemberi dollárra vonatkozó önkötést (egyidejű vétel és eladás) próbál teljesíteni, miközben a piaci árfolyam 230 forint. A tőzsdei kereskedési szabályok szerint azonban az önkötésbe bárki "belekiabálhat" (ne felejtsük, ez nyílt kikiáltásos üzletkötés), azaz tetszés szerint ugyanazon az árfolyamon vehet vagy eladhat az önkötést bemondó üzletkötőtől (ez a szabály azért született, hogy az üzletkötők ne mondhassanak be tetszőleges árfolyamú önkötéseket). Jelen esetben a másik üzletkötő - szintén ügyfélmegbízást teljesítve - bele is kiabál az önkötésbe, s ezáltal 240 forinton eladja a "pórul járt" üzletkötőnek a megfelelő mennyiségű dollárt. Ekkor neki nem sikerült teljesíteni az ügyfél számára az önkötést, viszont cégének "sikerült" nyitnia egy devizapozíciót. Mivel a cégnek ez nem állt szándékában, így az üzletkötő megkísérli lezárni a pozíciót, azaz olcsón eladni a drágán vásárolt decemberi dollárt. Ebben az "ügyes" üzletkötő nyújt ismét segítséget, aki piaci, 230 forintos áron hajlandó visszavásárolni a 240 forinton eladott dollárt, s így ügyfele számlájára közel egymilliárd forintos nyereséget tud realizálni. Ezt az összeget a "pórul járt" üzletkötő befektetési vállalkozása szenvedi el. A pénzt megnyerő ügyfél pedig - a feltételezések szerint - mindkét üzletkötőnek tetemes haszonrészesedést biztosított volna.
    Ez az eset azonban annyira kirívó volt, hogy a befektetési vállalkozás felfüggesztette a veszteség kifizetését, és a rendőrség rövid időn belül őrizetbe is vette annak üzletkötőjét. A másik üzletkötő a hírek szerint külföldre menekült. Ebből is látható, hogy a befektetési vállalkozás számára felmérhetetlen kockázatot jelent, ha üzletkötője összejátszik az ügyfelekkel. Szerencsére ez csak a legritkább esetben fordul elő.
  2. A másik, jóval gyakrabban előforduló, ám jóval kisebb publicitást kapott eset az, amikor a határidős piaci üzletkötő mind a munkaadóját, mind az ügyfelét megkárosítja. Ezt ismét egy számpéldával illusztráljuk. Tegyük fel, hogy egy üzletkötő ügyfelétől megbízást kap 5000 kontraktus BUX eladására, s egyúttal cége saját számlára is el kíván adni 1000 kontraktus BUX-ot. Az üzletkötőnek ilyenkor kötelessége először az ügyfél megbízását teljesíteni, s csak aztán a saját számlás ügyletet. Az üzletkötő azonban - közvetlenül az ügyfélmegbízás felvétele után - felvesz egy másik megbízást további 1000 kontraktusra, vagyonos barátja nevében. Amikor a tőzsdeteremben megkezdődik a kereskedés, az üzletkötő "véletlenül" a közel egy időben beérkezett megbízások közül a vagyonos barátjáét teljesíti először, mondjuk 8000 pontos átlagáron. Ezt követően megkezdi a további 6000 kontraktus eladását, amivel a piaci árat jelentősen, mondjuk 1000 ponttal lenyomja. Mielőtt azonban cégének saját számlás eladását teljesítené 7000 ponton, vagyonos barátja arra ad megbízást, hogy az 1000 kontraktust azonnal vásárolja vissza. Az üzletkötő örül, hogy barátja pont annyit kíván venni, mint a cég eladni, s boldogan megköti 7000 ponton az 1000 kontraktusos önkötést. Így a vagyonos barát 100 millió forint nyereségre tesz szert, ami az ügyfél és különösen a cég számláját terheli. Ha például az ügyfélnek 7500 pontos átlagáron sikerül eladni a 6000 kontraktust, akkor az ügyfél 50 millió forinttól esik el, hiszen 1000 kontraktust neki már 8000 pontos átlagárral el kellett volna adni. Ebben az esetben a cég is 50 millió forinttól esik el, hiszen az 1000 kontraktust 7000 helyett 7500 ponton is el lehetett volna adni, ha nem lép közbe a vagyonos barát.

Mint látható, ez a visszaélés jóval rejtettebb, hiszen nem mindig bizonyítható, hogy a megbízások pontosan mikor érkeztek (pl. egyik a céges, másik a mobiltelefonon), és az sem, hogy a vagyonos barát nem jóhiszeműen adta megbízását, hanem összejátszott az üzletkötővel.

A befektetési vállalkozások az értékpapírtörvény kockázatkezelésre vonatkozó rendelkezéseinek szigorú betartásával többnyire megelőzhetik a fenti visszaéléseket

Ügyfelekkel szembeni kockázat Súlyos probléma lehet az ügyfelek esetleges szándékos visszaélése a befektetési vállalkozás bizalmával. Erre két példát említünk:
  • A "tripla vagy semmi", azaz amikor az ügyfél - amely szervezeti formáját tekintve feltétlenül korlátolt felelősségű társaságként, például egy 3 millió forintos alaptőkéjű kft.-ként működik - arra törekszik, hogy a befektetési vállalkozás bizalmának megszerzése után olyan részvényvételi megbízást adjon, amely saját pénzügyi teljesítőképességét messze meghaladja, például 30 millió forint értékben. Ha a befektetési vállalkozás teljesíti a megbízást, akkor az ügyfél bejelenti, hogy nincs megfelelő mennyiségű pénzeszköze, és reménykedik, hogy az árfolyam emelkedik. A befektetési vállalkozás eközben a saját - rosszabb esetben a többi ügyfél - vagyona terhére teljesíti az elszámolóház felé a pénzfizetési kötelezettséget. Ha a részvény ára néhány napon belül például 20%-kal emelkedik, akkor az ügyfél megbízást ad a részvények eladására, s így 6 millió forint haszonra tesz szert, tehát megtriplázta az összes pénzét. Ha viszont az árfolyam 20%-kal csökken, akkor az ügyfél nem fizet, és a brókercég által polgári peres úton követelt 6 millió forintból hosszú idő elteltével is legfeljebb 3 millió forintot - a teljes alaptőkének megfelelő összeget - fizet meg.
  • Az "összejátszásos" módszer szerint két ügyfél - amelyek szervezeti formájukat tekintve ismét korlátolt felelősségű társaságként, például 3 millió forintos alaptőkéjű kft.-ként működnek - egy vagy két befektetési vállalkozásnál határidős BUX-üzleteket köt. A bizalom megszerzése után mindkét cég egy-egy nagy, a teljes alaptőkéjük letétben való elhelyezését megkövetelő megbízást ad, mondjuk 50 kontraktusra. Fontos, hogy a két megbízás ugyanarra a lejáratra vonatkozzon, és ellentétes irányú legyen (vétel-eladás). Ezt követően a BUX-index bármelyik irányba is mozdul el, az egyik ügyfél nyerni kezd, míg a másik veszíteni. A nyereséget az ügyfél természetesen felveszi, míg a veszítő ügyfél a befektetési vállalkozásnak nem fizet, csak ígéri, hogy "összeszedi" a pénzt. Amikor a befektetési vállalkozás türelme elfogy, s mondjuk 1200 pontos BUX-változás után 6 millió forintos veszteséggel lezárja az ügyfél pozícióját, akkor a nyerő ügyfél 6 millió forintos nyereséggel szintén zárja a pozícióját. A befektetési vállalkozás a vesztes ügyfél 6 millió forintos tartozását csökkenti a 3 millió forintnyi letéttel, ami az ügyfél teljes alaptőkéjét felemészti. Ekkor a két ügyfél a kezdeti 6 millió forinttal szemben összesen 9 millió forinttal rendelkezik úgy, hogy a brókercég az egyik ügyfélen követel 3 millió forintot, amelynek behajtása - az alaptőke "elfogyása" miatt - már nem lehetséges.

A példaként felhozott esetek természetesen nem fordulhatnak elő, ha a befektetési vállalkozás szigorúan betartja az értékpapírtörvény fentebb bemutatott előírásait.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére