A tőzsdei elszámolás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 21. számában (1999. december 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Az elszámolás alapfogalmai

Tőzsdei elszámolás

Tőzsdei elszámolásnak nevezzük a tőzsdén megkötött üzletek alapján történő pénzügyi és értékpapír-teljesítés rendszerét, illetve ennek nyilvántartását és szabályozását. Tőzsdei elszámolási rendszerekre alapvetően azért van szükség, mert nagyszámú tranzakció esetén gyakran túl költséges lenne minden üzletből adódó kötelezettséget külön-külön teljesíteni, s ezért ezeket különféle módszerekkel összevonják.

Alapvetően három típusú elszámolási módszert különböztethetünk meg:

  • ügyletről ügyletre történő elszámolásnál az egyes üzletekből adódó kötelezettségeket egyenként kötelező egymással szemben teljesíteni (ez főként a kicsi üzletszámú piacokon elterjedt forma),
  • bilaterális nettósításnál a két ügyfél között meghatározott idő alatt létrejött üzletekből fakadó pénzfizetési és értékpapír-teljesítési kötelezettségeket nettósítják, s így határozzák meg az egymással szembeni kötelezettségeket (ez főként viszonylag kevés számú, de nagyméretű piaci szereplők között elterjedt forma),
  • multilaterális nettósításnál az adott napon üzletet kötő összes tőzsdetag pénzfizetési és értékpapír-teljesítési kötelezettségeit együttesen nettósítják, s a tőzsdetagok ez alapján nem egymásnak, hanem az elszámolóháznak teljesítenek.

Elszámolóház

Elszámolóháznak (clearing house) nevezzük azt a szervezetet, amelyik meghatározott díj ellenében vállalja a tőzsdetagok üzleteinek elszámolását, kötelezettségeik és követeléseik nyilvántartását. A tőzsdetagok a megkötött üzletek teljesítése során nem közvetlenül egymással, hanem az elszámolóházzal állnak szemben. Az elszámolóház a tőzsdetagok nála vezetett pénz- és értékpapírszámlájáról leemeli az üzletekből adódó tartozásokat, illetve jóváírja azokon a követeléseket. Mivel az elszámolóház általában tőkeerős szervezet és a tőzsdei üzletek elszámolása szigorú szabályok szerint történik, minimalizálódik annak az esélye, hogy egy adott tőzsdetag nem teljesítése veszélyeztetné a tőzsdei kereskedés biztonságát. Emiatt a tőzsdetagoknak a tőzsdei üzletkötés során nem kell mérlegelniük, hogy milyen megbízható vagy milyen tőkeerős partnerrel kötnek üzletet (erre a tőzsdei kereskedelem jellege miatt nem is volna lehetőség).

T nap

T napnak nevezzük a tőzsdei üzlet megkötésének napját, amihez a tőzsdei ügyletek elszámolásának menetrendjét, az úgynevezett elszámolási ciklust kötik, s amelyen belül megtörténik az üzletek teljesítése. Az elszámolási ciklus hossza az egyes elszámolási rendszerekben eltérő lehet. A teljesítés megtörténhet a T napon, vagy a T+3., esetleg a T+5. napon.

Értékpapír nettó eladó és vevő

Értékpapír nettó eladónak nevezzük azt a tőzsdetagot, amelyik az adott értékpapírból T napon többet adott el, mint amennyit vett. Értékpapír nettó vevő pedig az a tőzsdetag, amelyik az adott értékpapírból T napon többet vett, mint amennyit eladott.

Nyilvántartási rendszerek

Mivel az elszámolóház tartja nyilván az egyes tőzsdetagok pénz- és értékpapír-pozícióját, érdemes röviden kitérnünk az elterjedt értékpapír-nyilvántartási rendszerekre.

Az értékpapírokat megjelenési formájuk szerint nyilvántarthatják

  • fizikai mivoltukban, tehát nyomtatott formában, ami azonban általában nem azt jelenti, hogy az ügyletek teljesítése az értékpapírok mozgatásával jár együtt, hanem azt, hogy a fizikailag tárolt értékpapírok átruházása számlák közötti átvezetéssel történik (ennek ellenére az ügyfél kifejezett kívánságára - külön díjfizetés ellenében - az elszámolóház fizikailag is kiadhatja az értékpapírokat) (pl. Belgium),
  • immobilizáltan, ami azt jelenti, hogy az értékpapírokat egy, illetve néhány összevont címletben (teljes körű, illetve részleges immobilizáció) nyomtatják ki, és egy központi értéktárban helyezik el, ahonnan nem lehet kiváltani, illetve címletét felváltani (pl. Hollandia),
  • dematerializáltan, amikor nem nyomtatják ki az értékpapírokat, hanem kizárólag számítógépes nyilvántartásokban, értékpapírszámlákon "tárolják".

Az azonnali ügyletek elszámolása a BÉT-en

A BÉT-en az alapítástól 1993-ig a tőzsde szervezeti egységeként működő elszámolási részleg végezte a tőzsdei elszámolást. 1993-tól a BÉT, a Budapesti Árutőzsde és az MNB által alapított Központi Elszámolóház és Értéktár (Budapest) Rt. (KELER) vette át a tőzsdei elszámolások végzését, először csak az értékpapír-teljesítéseket, majd 1995-től a pénzügyi teljesítéseket is beleértve.

Az elszámolási rendszer alapelvei:

  • multilaterális nettósítás,
  • tőzsdei állampapírüzleteknél T+2 napos elszámolási ciklus,
  • egyéb tőzsdei értékpapíroknál T+5 napos elszámolási ciklus.

Ebből is látszik, hogy az egyéb értékpapírok elszámolási rendszere különbözik az állampapírokétól (ezért ezzel a későbbiekben nem foglalkozunk). Ugyanígy elhagyjuk a kárpótlási jegyek elszámolásának tárgyalását is.

Tőzsdei üzletek értékpapír-oldali elszámolása

A tőzsdei értékpapírüzletek értékpapír-oldali elszámolása az alábbi lépésekben történik:

  • a T napon kötött üzletek adatait a KELER általában délután 2 óráig megkapja a BÉT-től,
  • a KELER a T napi üzletkötések alapján elvégzi a multilaterális nettósítást, azaz meghatározza a tőzsdetag T napi eladási, illetve vételi pozícióját az adott értékpapírok vonatkozásában,
  • a T napi értékpapír nettó eladó legkésőbb a T+4. nap 9.30-ig köteles biztosítani, hogy a T napi üzletek teljesítéséhez szükséges nettó értékpapír-mennyiség rendelkezésre álljon az értékpapír-letéti számláján.
  • Amennyiben az értékpapír nettó eladó T+4. nap 15.30-ig nem teljesíti kötelezettségét, a KELER elrendeli az úgynevezett kényszerbeszerzést. Ennek lényege, hogy a tőzsdei üzletmenet zavartalanságának biztosítása és a szabályszerűen teljesítő tőzsdetagok védelme érdekében a tőzsdén azonnal meg kell vásárolni az értékpapír nettó eladó által nem biztosított szükséges mennyiségű értékpapírt. Ezt a KELER az úgynevezett Tőzsdei Elszámolási Alap (TEA) terhére finanszírozza, amely a tőzsdetagok és a KELER által közösen képzett, elkülönített garanciaalap.
  • Ezt követően a KELER megvizsgálja, hogy a nem teljesítő tőzsdetag rendelkezik-e a kényszerbeszerzéshez szükséges pénzeszközökkel. Amennyiben igen, úgy jóváírja ezeket a TEA számláján. Ellenkező esetben elvonja, illetve zárolja a tőzsdetag számláján lévő, saját tulajdonát képező értékpapírokat, s megvizsgálja, hogy a következő 5 munkanapon belül milyen jóváírások várhatóak a tőzsdetag számláin. Ha mindezek együttesen nem elegendőek a tartozás kiegyenlítésére, úgy a KELER kezdeményezi a BÉT-nél a tőzsdetag kereskedési jogának felfüggesztését, s végső esetben akár felszámolási eljárást is kezdeményezhet vele szemben.

Tőzsdei üzletek pénzügyi elszámolása

A tőzsdetag köteles a KELER-nél tőzsdeforgalmi számlát nyitni, amely a tőzsdei értékpapírügyletek pénzügyi teljesítésére szolgál, s amelyen mindenkor kötelező rendelkezésre bocsátani az ehhez szükséges pénzeszközöket.

A tőzsdei értékpapírüzletek pénzügyi elszámolása a következő lépésekben történik:

  • A KELER a T+1. napon elvégzi a T napi üzletek pénzügyi nettósítását tőzsdetagonkénti bontásban, és megállapítja a tag eladási vagy vételi pozícióját.
  • A KELER a T napi kereskedést pénzügyileg a T+5. napon 9.00-kor számolja el, mégpedig úgy, hogy a nettó eladás pénzbeli értékét jóváírja a nettó értékpapír eladók tőzsdeforgalmi számláján, s ugyanennyivel megterheli a nettó értékpapír vevők számláját.
  • Mivel a pénzügyi elszámolás csak akkor valósulhat meg, ha az értékpapír-teljesítés már megtörtént, ezért ha a vevő már fizetett, de az eladó még nem szállított, akkor az ellenérték a teljesítésig a KELER számlájára kerül.

A pénzügyi teljesítés elmulasztása esetén a KELER az értékpapír-elszámolásnál bemutatott módon jár el.

A határidős ügyletek elszámolása a BÉT-en

Napi és azonnali klíring

A határidős ügyletek elszámolása alapvetően abban különbözik az azonnali ügyletektől, hogy az elszámolási ciklus egynapos. A KELER a BÉT által közölt elszámolóár alapján naponta értékeli az egyes tőzsdetagok nyitott pozícióit, lebontva azt a tőzsdetag saját, valamint az ügyfelek pozícióira. Ennek lényege, hogy kiszámítja a tényleges kötésár és az elszámolóár közötti nyitott eredményt, és öszszeveti az adott tőzsdenapig már rendezett árkülönbözettel. Amenynyiben ez a különbözet negatív, úgy ezt a KELER beszedi a tőzsdetag, illetve ügyfelének számlájáról. Ellenkező esetben az árkülönbözetnek megfelelő jóváírás történik a számlákon. Fontos kiemelni, hogy a beszedés, illetve jóváírás mindennap megtörténik. Ezt az eseménysorozatot napi klíringnek nevezzük.

Az azonnali klíringre ezzel szemben csak akkor kerül sor, ha a tőzsdei kereskedés során az árfolyamok változása meghalad egy - az alább bemutatásra kerülő alapbiztosíték által - meghatározott mértéket. Ekkor a tőzsdei kereskedést szüneteltetik egészen addig, amíg a napi klíring fentebb bemutatott lépései meg nem történnek.

Pénzügyi fedezet

A határidős kereskedésben részt vevő tőzsdetagok kötelesek meghatározott mértékű pénzügyi fedezetet biztosítani a KELER-nél vezetett saját alapbiztosíték számlájukon, amely bizonyos mértékű nyitott pozíció fenntartására nyújt lehetőséget. A pénzügyi fedezetet készpénzzel, állampapírral vagy bankgaranciával lehet teljesíteni. Ha a tőzsdetag túllépi a pénzügyi fedezet által biztosított pozíciós limitet, úgy köteles kiegészítő pénzügyi fedezetet rendelkezésre bocsátani. A pénzügyi fedezet óvadékul szolgál, amelyet a tőzsdetag nem megfelelő teljesítése esetén a KELER korlátlanul felhasználhat.

Határidős Közös Letéti Alap

A tőzsdetagok ezen túlmenően határidős ügyletkörönként úgynevezett Határidős Letéti Közös Alapot (régebbi rövidítése alapján SZÁLKA) hoznak létre, amelyhez ügyletkörönként meghatározott pénzösszeggel kötelesek hozzájárulni. A SZÁLKA felhasználható bármely tőzsdetag nem teljesítése esetén, a TEA-hoz hasonlóan.

Alapbiztosíték

A tőzsdetagok és megbízóik minden megnyitott határidős pozíció után alapbiztosítékot kötelesek szolgáltatni, amelynek mértékét ügylettípusonként előre meghatározzák. Így például a jelenleg érvényes szabályozás szerint a határidős BUX-pozíciók után kontraktusonként 60 000 forint értékű alapbiztosítékot kell elkülöníteni. Az alapbiztosítékot csak készpénzzel vagy állampapír formájában lehet szolgáltatni.

Az alapbiztosítékot csak akkor lehet felhasználni, ha a pozíciót létrehozó tag vagy megbízója elmulasztja az esedékes árkülönbözet-befizetési kötelezettségét.

Mivel az alapbiztosíték szolgál elsősorban az egyes megnyitott pozíciókból fakadó kötelezettségek teljesítésére, ezért amennyiben a tőzsdei árváltozás értéke eléri a kötelező alapbiztosíték szintjét, felfüggesztik a tőzsdei kereskedést és a fentebb említett azonnali klíring szerint számolnak el. Amenynyiben tehát a határidős BUX jegyzése 600 ponttal változik (600 pont = 60 000 forint/100 forint), és ezáltal az alapbiztosíték "felemésztődik", a pozíciók újraszámítására van szükség.

A tőzsdetag saját számláján lévő saját tulajdonú értékpapír-állomány szolgál óvadékul a határidős ügyletekből fakadó kötelezettségek teljesítésére.

Az összeállítást készítette: Muszely Péter

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére